IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

A HBCs finanszírozási technika, valamint a magyar kórházak kódolási gyakorlata az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete (EFTE) kérdőíves felmérése alapján

  • Cikk címe: A HBCs finanszírozási technika, valamint a magyar kórházak kódolási gyakorlata az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete (EFTE) kérdőíves felmérése alapján
  • Szerzők: Dr. Imre László, Dr. Szummer Csaba, Dr. Szabó Tamás
  • Intézmények: HBCS Audit Tanácsadó Kft.
  • Évfolyam: IV. évfolyam
  • Lapszám: 2005. / 9
  • Hónap: december
  • Oldal: 18-22
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: KONTROLLING

Absztrakt:

Az EFTE tagjai mintegy három éve végeznek elméleti kutatásokat a magyar HBCs rendszerű finanszírozással kapcsolatban. A kódolás a HBCs technika gyakorlati megvalósításának egyik fontos és kényes eleme, jelentős mértékben függ tőle ugyanis a rendszer szereplőinek a rendszerbe vetett bizalma (legitimációs funkció), valamint a rendszer fenntartható és hatékony működése. 2005 elején az EFTE kérdőíves vizsgálatot indított a magyar kódolási gyakorlat átvilágítására. Jelen írásunkban röviden áttekintjük a HBCs technika szabályozási korlátait, az alulés túlkódolással kapcsolatos vélekedéseket és tényeket, végül közreadjuk az EFTE vizsgálat eredményeit.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
MENEDZSMENT KONTROLLING A HBCs finanszírozási technika, valamint a magyar kórházak kódolási gyakorlata az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete (EFTE) kérdőíves felmérése alapján Dr. Imre László, Dr. Szabó Tamás, Dr. Szummer Csaba, HBCS Audit Kft. Az EFTE tagjai mintegy három éve végeznek elméleti kutatásokat a magyar HBCs rendszerű finanszírozással kapcsolatban. A kódolás a HBCs technika gyakorlati megvalósításának egyik fontos és kényes eleme, jelentős mértékben függ tőle ugyanis a rendszer szereplőinek a rendszerbe vetett bizalma (legitimációs funkció), valamint a rendszer fenntartható és hatékony működése. 2005 elején az EFTE kérdőíves vizsgálatot indított a magyar kódolási gyakorlat átvilágítására. Jelen írásunkban röviden áttekintjük a HBCs technika szabályozási korlátait, az alul- és túlkódolással kapcsolatos vélekedéseket és tényeket, végül közreadjuk az EFTE vizsgálat eredményeit. A HBCS TECHNIKA SZABÁLYOZÁSI KORLÁTAI Az aktív kórházi ellátás HBCs rendszerű finanszírozási technikája a szektort vizsgáló hazai és külföldi szakértők konszenzusa szerint a magyar egészségügy egyik legfontosabb, egyben leghatékonyabb forráselosztó eszköze (Kornai, 1998; Sinkó, 1999b; Mihályi, 2000; Orosz, 2001; Kincses, 2002; OECD, 1999; OECD, 2001). Az elmúlt évek vitái pedig rámutattak arra, hogy a rendszer diszfunkciói nem a rendszer belső logikájából következnek, hanem elsősorban esetleges vagy kontingens jellegűek, másodsorban pedig a HBCS technika gazdasági környezete által kiváltott diszfunkciók, amelyek megfelelő jogi, közgazdasági és informatikai szabályozással megszüntethetők. (Szummer 2005) A HBCs technika optimális hatékonyságú működésének többek között az a feltétele, hogy a finanszírozó pontosan lássa a HBCs technika szabályozási hatókörét, vagyis azt, hogy meddig célszerű érvényesülni hagyni a HBCs rendszerű tervezett piac szabályozó hatását, és hol húzódik az a határ, ahonnan már az egészségpolitika döntési kompetenciája kezdődik. A kórházi kapacitások volumenét és területi eloszlását nem lehet a HBCS rendszerű tervezett piac szabályozómechanizmusával „spontán módon” meghatározni, hanem a morbiditási és demográfiai adatokon alapuló stratégiai szemléletű, tudatos és elszánt (vagyis a négyéves választási ciklusokon és a pártpreferenciákat mérő közvélemény kutatásokon túltekintő, a két nagy párt konszenzusán alapuló) egészségpolitikának kell megállapítania, figyelembe véve az egészségügy erőforrásait és az egyenlő hozzáférés elvét. 18 IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER A TELJESÍTMÉNYARÁNYOS FINANSZÍROZÁS ALTERNATÍVÁJA A BÁZISFINANSZÍROZÁS Az egészségügyi közgazdász teoretikusok szakmai konszenzusa ellenére a HBCS rendszerű finanszírozást időrőlidőre méltánytalan támadások érik a napi sajtó szintjén. A támadások felerősödtek a Bokros-csomag idején és az elmúlt két évben, jellemző módon olyankor, amikor az egészségügy és azon belül a kórházi ellátás számára biztosított források beszűkültek. A kórházvezetők sokszor méltánytalannak érzik, hogy az ellenőrzési rendszer hiányosságai miatt egyes kórházak komolyabb szankció nélkül túlkódoláshoz folyamodhatnak, és ezzel méltánytalanul versenyelőnyhöz jutnak a helyesen kódolókkal szemben. Az ellenőrzés fogyatékosságai és a HBCs technika egyéb diszfunkciói tagadhatatlanul léteznek (Imre, Szummer 2002, Szummer 2002. 2004a, 2004b, 2005). Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a teljesítményalapú finanszírozások között a legtökéletesebb és leghatékonyabb a HBCs technika, a teljesítményalapú finanszírozásnak pedig egyetlen alternatívája a bázisalapú finanszírozás, aminek hátrányai jól ismertek mind a szakirodalomból, mind pedig az 1993 előtti hazai gyakorlatból. Ezért itt csak két fő hátrányát említjük: • nem hatékony – a kórházat az output-minimalizálásban teszi érdekeltté; • nem igazságos – a kórházi finanszírozás az egészségtelenül túlpolitizált magyar egészségügyi intézményrendszerben a színfalak mögött zajló különalkuk martalékává válna. Ez pedig megint csak alacsony hatékonyságot eredményezne, mivel a kórházi finanszírozást politikai alkuktól tenné függővé, nem pedig a szolgáltatás iránti kereslettől, a hozzájutáshoz való egyenlőségtől és az egészségpolitikai prioritások érvényesítésétől. Nem véletlen tehát, hogy az európai országok az elmúlt években sorra vezették be a HBCs finanszírozást, hiszen ez az egyetlen hatékony eszköz az egészségügyi költségrobbanás megfékezésére. Ez még olyan országokra is érvényes, mint Németország, Hollandia, vagy Svédország, ahol az egészségügyi tervezés és adatszolgáltatás lényegesen fejlettebb, mint Magyarországon. Az elmúlt két évben stagnáló egészségügyi ráfordítások, a növekvő elégedetlenség az egészségügyben dolgozók keresetével kapcsolatban, az egészségügyi technológiák és a gyógyszeripar gyors és megállíthatatlan innovációja, az ezekből védhetetlenül kialakuló költségnyomás, elsősorban MENEDZSMENT KONTROLLING pedig a változatlanul hagyott kórházszerkezet egyre inkább alulfinanszírozottá teszi a magyar kórházi ellátást (Mihályi (2000) állításával szemben az „alulfinanszírozottság” nem csupán laikusok által, hanem az egészségügyi közgazdászok által is használt fogalom. Orosz (2001) például a hatvanas-hetvenes években kialakított kapacitások fenntartásához elégtelen forrásbiztosítás értelmében használja a szót, Ádám Zoltán (2005) pedig ugyancsak arról beszél, hogy a nemzetközi összehasonlításban magas újraelosztásból gazdálkodó állami költségvetés „alulfinanszírozza a rossz hatékonysággal működő jóléti rendszereket” [22]). Az alulfinanszírozottság pedig újra azt a hamis látszatot keltheti egyesekben, hogy a HBCs finanszírozás a források nagyságáért, nem pedig elosztásáért felelős. Az egészségügy rendszerének, és azon belül a kórházi ellátás alrendszerének 15 éve halogatott átalakítása pedig azzal a veszéllyel jár, hogy ötletszerű módon, rossz irányba változtatják meg a betegellátás szabályozási mechanizmusait. Megítélésünk szerint ilyen rossz döntés lett volna például az irányított betegellátási rendszer eltorzult változatának, a privatizált betegirányítási rendszernek a bevezetése. A magyar gazdaság és társadalom szempontjából lényeges, hogy az egészségügyet ne hevenyészett módon próbáljuk hatékonyabbá tenni, hanem, valós és releváns adatokra támaszkodó, koncepciózus lépésekkel. ALULKÓDOLÁS ÉS TÚLKÓDOLÁS A MAGYAR KÓRHÁZAKBAN A kódolási gyakorlat tagadhatatlanul kényes eleme a HBCs technikának. Nem szándékunk azokat védeni, akik bizonyítottan és rosszhiszeműen visszaélnek – az adózáshoz hasonlóan önbevalláson alapuló – a teljesítményfinanszírozás lehetőségeivel. A szakszerű, standardizált szempontokon nyugvó ellenőrzési rendszer, a bizonyított visszaélések elkövetőivel szemben alkalmazott kiszámítható, következetes és arányos szankciók elengedhetetlenek ahhoz, hogy a rendszer összes szereplőjének bizalma elérhesse a kívánatos mértéket a kórház-finanszírozás rendszerével kapcsolatban. A csalás és a túlkódolás mértékének eltúlzása azonban ezt nem segíti elő. A kódolási gyakorlathoz több tévhit is tapad. Az általános hiedelemmel ellentétben a jelenlegi kódolási gyakorlatban egyszerre van jelen a túlkódolás és az alulkódolás. Az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete (EFTE) becslése szerint továbbra is mintegy 3-4%-ra tehető az a finanszírozási hányad, ami méltányosan járna ugyan a szolgáltatónak, de amit a szakszerűtlen kódolás, a kódolási hibák miatt a kórházak nem realizálnak. A HBCs finanszírozást sokan kárhoztatják a morbiditási statisztikák eltorzulásáért is. Adatlapot a jelenlegi elszámolási rendszer bevezetése előtt is, egészen pontosan 1986 óta kötelező volt kitölteni. A „csalás” logikájából az következne, hogy az 1993 előtti adatlapok, mivel csak szakmai és nem anyagi érdekek befolyásolták a kitöltésüket, valamint az ezek alapján összesített egészségügyi adatok a maiaknál megbízhatóbbak voltak. Az igazság ennek az ellenkezője: a HBCS-finanszírozás korát megelőző adatlapok megbízhatatlanabbak, mint a maiak, az esetek 30%-áról pedig nem töltöttek ki adatlapot. De összehasonlítási alapot jelenthet a mai adatlap daganatos betegségeket kódoló része is, amitől nem függ az eset finanszírozása, és ami ugyancsak megbízhatatlanabb adatforrást jelent morbiditási szempontból, mint a finanszírozási szempontból releváns mezőkben kódolt adatok. Végül a legbeszédesebb példa talán az ambuláns jelentések diagnózis kódokat tartalmazó része, finanszírozási vonzatuk ugyancsak nincsen, és láss csodát, validitásuk jelentős mértékben elmarad a finanszírozási szempontból releváns beavatkozáskódoktól. Ráadásul a kórházak tisztában vannak a következőkkel: (a) A zárójelentést megkapja a beteg és a kezelést végző többi orvos. Számukra azonnal nyilvánvaló (a kórház számára ezért kockázatos), ha a zárójelentés a magasabb finanszírozás érdekében hamisított egészségügyi adatokat tartalmaz (pl. ha koszorúérgörcs helyett infarktust írnak). (b) Az adatlapokat a kórház öt évig köteles megőrizni, az OEP ezeket 5 éven belül bármikor ellenőrizheti. Az ellenőrzés során a kórlapot összehasonlítják az adatlappal. (c) Végül magáért beszél az országos ellenőrzések számszerű eredménye is: számos országos ellenőrzés zajlott már le, a tapasztalatok szerint az ellenőrök a már kiutalt összeg alig 1(!)%kos mértékében tettek javaslatokat visszavonásra szabálytalan kódolás miatt, az átlagos visszavonási hányad pedig ezrelékekben volt kifejezhető. A „tömeges csalásra”, tehát a bizonylatok meghatározó hányadának szándékos meghamisítására e vizsgálatok dokumentumai sehol nem utaltak. Összefoglalva: ma – éles ellentétben az 1993 előtti helyzettel – azonos teljesítményért alapjában véve azonos, maximum öt-tíz százalékos intervallumban eltérő finanszírozásra számíthatnak a kórházak. A MAGYAR KÓRHÁZAK KÓDOLÁSI GYAKORLATA 2005-BEN Az Egészségügyi Finanszírozók Egyesülete 2005. első negyedévében kérdőíves vizsgálatot végzett, hogy a kórházak járó- és fekvő finanszírozással kapcsolatos gyakorlatát elemezni tudja. A kérdőíves vizsgálat eredményének összefoglalását bocsátjuk a következőkben az érdeklődők rendelkezésére. A kiküldött 146 kérdőívből 44-en válaszoltak, az intézmény nevének megadása opcionális volt, a választ adók megoszlása intézménytípus alapján az 1. táblázatban látható. Ágyszám, betegforgalom, ellátási profil szerinti megoszlásukat a 2., 3. táblázat mutatja. Folytatás a következő oldalon. IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER 19 MENEDZSMENT Típus Egyéb Egyéb (BM, HM, MÁV) Egyetem Fővárosi Gyermek Megyei Országos Városi Összesen KONTROLLING Megkérdezettek eloszlása 24 1 4 15 5 24 14 59 146 Válaszadók eloszlása 7 0 1 3 2 11 3 17 44 Arány% 29 0 25 20 40 46 21 29 30 1. táblázat A válaszadók megoszlása intézménytípus szerint Aktív ágyszám <100 101-200 201-500 501-1000 1001Összesen Krónikus ágyszám <50 51-100 101-150 151-200 201-400 401Összesen 7 9 14 8 6 44 11 10 7 3 6 3 40 1 8 9 17 1 36 Válaszolt Ellátó osztály Egyéb 42 Központi betegfelvétel 6 44* 100% 95% 14% 0% 0 Válaszolt Ellátó osztály Egyéb 37 Központi betegfelvétel 9 44* 100% 84% 20% 5% 2 * Az adatok szerint van olyan kórház, ahol mind az osztályokon, mind pedig a központi betegfelvételen kódolnak. 5. táblázat Az adatlap tartalmának rögzítése A 7. táblázat az elküldés előtti és elküldés utáni, valamint az informatikai típusú javítás elterjedtségét mutatja, a 8. táblázat pedig azt, hogy az intézmények külső vagy belső szakértőket foglalkoztatnak, míg a 9. táblázat az ezzel kapcsolatos becsléseket mutatja. 20 Egyéb 3 2 100% 59% 5% 59% 7% 5% * A válaszadó többféle segédeszközt is használhat. 6. táblázat Kódolási segédeszközök használata Válaszolt 44 Előtte 39 Utána 31 Informatikai 5 100% 89% 70% 11% Válaszolt 8 6 26 3 43* Arány 19% 14% 60% 7% 100% 8. táblázat Az alkalmazott tanácsadók milyensége 4. táblázat A finanszírozási adatlap kitöltési helye száma %-os aránya a válaszolók számához képest Vásárolt besoroló 26 Manuálisan 2 *Nem válaszolt egy kórház. * Az adatok szerint van olyan kórház, ahol mind az osztályokon, mind pedig a központi betegfelvételen kódolnak. Válaszok GYÓGYINFOK besoroló 26 Saját besoroló 44* Csak saját szakértőkkel Csak külső szolgáltatóval Mindkettővel Egyik sem Összesen A 4. táblázat a finanszírozási adatlap kézzel való kitöltésének a helyét, az 5. táblázat a számítógépes rögzítés helyét, a 6. táblázat az intézmény által használt besoroló származási helyét mutatja. száma %-os aránya a válaszolók számához képest Válaszolt 7. táblázat A javítás típusa (elküldés előtti, utáni, csupán informatikai) 3. táblázat A válaszadók megoszlása a járóbetegforgalom alapján Válaszok száma %-os aránya a válaszolók számához képest Válaszok száma %-os aránya a válaszolók számához képest 2. táblázat A válaszadók megoszlása ágyszám, betegforgalom szerint Járóbeteg megjelenések száma 0-1000 1001-10 000 10 001-20 000 20 001-100 000 100 001Összesen Válaszok IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER %-ra becsülik -10 11-20 21-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71-80 81-90 91-100 Válaszadók összesen Válaszolt 0 2 2 6 7 1 3 7 6 1 35* * Nem válaszolt 9 kórház. 9. táblázat Az intézmények becslése szerint az intézmények milyen arányban alkalmaznak külső finanszírozási tanácsadót? A 10. táblázat a belső szakértők származási helyét mutatja, a 11. pedig a hibalisták feldolgozási helyeit. Válaszok száma %-os aránya a válaszolók számához képest Válaszolt Informatika Orvos Egyéb 19 Dokumentációs osztály 7 40* 36 3 100% 48% 18% 90% 8% * Több szervezeti egységből is kikerülhetnek az intézményi kódolók. 10. táblázat A belső szakértők eredete Válaszok Válaszolt száma 44 %-os aránya a válaszolók 100% számához képest Nem figyelik 2 Informatikán 27 Osztályon 9 Kódolók 18 Egyéb 10 5% 61% 20% 41% 23% 11. táblázat Az OEP FIFO hibalistáinak ellenőrzése MENEDZSMENT KONTROLLING Az intézményeket megkérdeztük a járóbeteg rekordok elküldés előtti és a visszajövő ellenőrzéséről is. A 12. táblázat az elküldés előtti ellenőrzés módját mutatja, míg a 13. a visszajövő hibák jelentésének a szervezeten belüli helyét. Válaszok Válaszolt száma %-os aránya a válaszolók számához képest Nem ellenőrzik Informatika 42* 0 24 Vásárolt szoftverrel 16 100% 0% 57% 38% Egyéb 17% 7 *Egy adott szolgáltató informatikai osztálya is figyelheti, és kereskedelmi forgalomban lévő szoftvert is felhasználhat az ellenőrzésre. Nem válaszolt 2 kórház. 12. táblázat Hogyan ellenőrzik a járó-beteg jelentést elküldés előtt? Válaszok száma %-os aránya a válaszolók számához képest Válaszolt 42* Nem javítják 0 Rendelő 18 Központ 25 Kódoló 5 Egyéb 4 100% 0 43% 60% 12% 10% * Nem válaszolt 2 kórház. 13. táblázat A járó jelentés hibáinak ellenőrzése A 14. tábla a kórházak menedzsmentje által alkalmazott kódolási motivációs rendszert mutatja, a 15. az alulkódolásból származó veszteségekre vonatkozó intézményi becslést. Végül a 16. táblázat a kódolók képzési formáit mutatja be. Válaszok száma %-os aránya a válaszolók számához képest Válaszolt 40* Adatlap 3 Súlyszám 7 Egyéb 11 Nincs 21 100% 7% 18% 28% 53% *Két kórház esetében többféle díjazási alap. 14. táblázat Kódolási érdekeltségi rendszer alapja (adatlap / súlyszám / egyéb alapon történő díjazás) Válaszolt 37 Válaszolt 33 Fekvő% 0% 1-3% 3-5% 5% felett Összesen Járó% 0% 1-3% 3-5% 5% felett Összesen 6 21 6 4 37 6 18 5 4 33 15. táblázat Intézményi becslés a nem szakszerű kódolásból származó bevételi veszteségre SE EMK GYÓGYINFOK Külsős cég Saját oktatás Nem vesznek részt 11 13 3 9 13 16. táblázat Az intézményekben kódoló kollégák továbbképzésének formái AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE, AZ EREDMÉNYEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA Az EFTE nevében ezúton is megköszönjük a kórházak kooperációját. A HBCs rendszer kiszámítható működése az egészségügyi szolgáltatások összes piaci szereplője részére fontos, mind az egészségügyi szolgáltatók, mind a biztosító, mind pedig a finanszírozási tanácsadók részére. A jó minőségű és korrekt kódolás lényeges eleme a HBCs technikának, a kódolási gyakorlatot vizsgáló felmérésről ennek ellenére nincsen tudomásunk. A válaszadók száma meghaladta az összes magyar kórház 30%-át, a felmérés adatai így bizonyos óvatossággal általánosíthatók. A vizsgálatból az derült ki, hogy a kórházak csak részben tartják elsődleges prioritásúnak a kódolást a gazdaságos működés szempontjából. A kódolás jó szintű ellátásához az egyes szolgáltatók ezért eltérő erőforrásokat rendelnek: az intézmények 25%-a semmilyen képzést nem biztosít a kódolók számára; elküldés utáni javítást a válaszadók 70%-a végez; külső tanácsadót a kórházak 60%-a alkalmaz; semmilyen javítást nem végez 7%, érdekeltségi rendszert pedig nem alkalmaz 52,5%. A feladat fontosságához képest biztosított nem elégséges erőforrás abból a tényből következik, hogy a kórházak – az EFTE adataihoz képest – jelentősen alulbecsülik az alulkódolásból származó veszteségeiket, 2-3%-ra teszik mind fekvőben, mind járóban. Az EFTE által becsült szám fekvőben 3-4%, járóban pedig 8-10%. A teljes kórházkasszához viszonyítva így 6-10 milliárd forintot veszítenek azok a kórházak, akik alulkódolják a teljesítményüket, és hasonló nagyságú lehet a kilengés a túlkódolás irányába is. Másfelől azonban el lehet mondani, hogy a szolgáltatók többsége fontosnak tartja a finanszírozási jelentések minőségét, terjed a felismerés, hogy ehhez jelentős erőforrásokat kell biztosítani, a szolgáltatók jelentős része a járójelentések felülvizsgálatához szoftvereket alkalmaz, a kódoló szakembereket különböző motivációs rendszerekben részesítik, nagy részük foglalkoztat külső szakértőt, és felismerték a képzés jelentőségét is. Még egyszer köszönjük a kórházak együttműködését. Az EFTE következő kérdőíves kutatása a degresszív finanszírozás hatásait fogja felmérni. IRODALOMJEGYZÉK [1] Ajkay Zoltán, 1998. Kornai János diszkrét bája. Lege Artis Medicinae, 8(4),292-294 [2] Állami Számvevőszék jelentése a kórházak gazdálkodásáról, 2003. EGVE Hírlevél, IV.évf., (2003) 2. szám. IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER 21 MENEDZSMENT KONTROLLING [3] Ádám Zoltán, 2005. A közrossz természetéről. Beszélő, október, 22-24 [4] Bordás István, 1998. Finanszírozási reform a magyar egészségügyben (kórház-finanszírozás). Egészségügyi Gazdasági Szemle, 36, 3, 225-239 [5] Bordás István: Az input-finanszírozás részleges visszaállításáról. IME, 2003 (3): 5-9, 8. old. [6] Dougherty, C. J., 1989. Ethical Perspectives on Prospective Payment. Hastings Center Report, January/February [7] Dózsa Csaba, 2004. „Agresszív HBCS-politika Magyarországon. Gondolatok dr. Szummer Csaba „Degresszív egészségpolitika Magyarországon” című cikkével kapcsolatban. IME, 2004 (3): 4 [8] HBCS 4.1. besorolási szabálykönyv. Szekszárd: GYÓGYINFOK [9] Imre József, 2000. Két szemszög. Élet és Irodalom, XLIV. évfolyam, 2000/23/június 23 [10] Imre László, 2003. Mindenki csal? Népszabadság, 2003. 05. 12 [11] Imre László és Szummer Csaba, 2002: A „HBCS” nevű csodaszer erényeiről és káros mellékhatásairól. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2002 (1), 3 [12] Kincses Gyula, 2002. Az egészségügy reform egy esélye: A „köz” és a „magán” új együttélése az egészségügyben. Budapest, Praxis Server Kft. [13] Kornai János, 1998: Az egészségügy reformjáról. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó [14] Kovács József HBCS-finanszírozás, 1999. Bevezetés a modern orvosi etikába: bioetika. Budapest, Medicina [15] Kósa István, 2004. HBCS – piaci működés? Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2004 (3) [16] Mihályi Péter, 1998. A szocializmus öröksége? BUKSZ, 1998 (10), 3, 272-277. [17] Mihályi Péter, 2000. Magyar egészségügy: diagnózis és terápia. Budapest, Springer [18] Nagy A. L., 1998. Kornai János az egészségügy reformjáról. Lege Artis Medicinae, 8(2), 146-149 [19] OECD (ed.), 1999. OECD economic surveys 19981999: Hungary. Paris, OECD [20] OECD (ed.),2001. Health Data 2001: a comparative analysis of 30 countries. Paris, OECD (CD ROM.) [21] Orosz Éva, 2001. Félúton vagy tévúton? – egészségünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái. Budapest, Egészséges Magyarországért Egyesület [22] Sinkó Eszter, 1999a. A gyógyító-megelőző ellátás kiadási adatainak értelmezése, Kórház. 1999. 6. évf. 7/8. sz., 47–49. [23] Sinkó Eszter, 1999b. Az egészségügy alternatívái. Budapest, KPMG Hungary Kft. [24] Szenczi Tóth Károly, 1998. RHBCS-finanszírozásreformkór. Levél Kornai Jánosnak. Élet és Irodalom, XLII. évfolyam 1998. augusztus 14 [25] Szenczi Tóth Károly, 2000. Pénz beszél. Élet és Irodalom, XLIV. évfolyam, 2000/23/augusztus 04 [26] Szummer Csaba, 2000a. Hátra arc! HVG, 2000.05.08 Az irodalomjegyzék folytatása a www.imeonline.hu internetes oldalon olvasható. A SZERZÔK BEMUTATÁSA 22 Dr. Imre László 1959-ben született. Egyetemi végzettség: SOTE ÁOK (általános orvos), ELTE BTK (pszichológus). Posztgraduális végzettség: belgyógyász, gasztroenterológus szakorvos, egészségügyi menedzser (SOTE EMK). Az EFTE (Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Szakmai Egyesülete) elnöke. Dr. Szabó Tamás a ceglédi Toldy Ferenc Kórház adjunktusa, 1994-től traumatológus szakorvosa, majd 5 éven át intézeti kódfelelőse. A HBCS Audit Kft. külső munkatársa, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának idén végzett hallgatója. Dr. Szummer Csaba Ph.D., ügyvezető igazgató, HBCS Audit Tanácsadó Kft. Közgazdász és pszichológus. Az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Szakmai Egyesületének (EFTE) elnökségi tagja. Korábban az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe: tudományelmélet és ismeretelmélet. Tudományos fokozatok: szociológia – egyetemi doktorátus, pszichológia – kandidátus. Jelenlegi érdeklődési területe: egészségpolitika, egészségügyi makro- és mikrofinanszírozás. IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER