Prof. Dr. Kozmann Györgyöt, a veszprémi Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, lapunk főszerkesztőjét a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. A professzor iskolateremtő munkássága az egészségügyi informatika oktatása terén országosan ismert és elismert. Lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszékén az oktatói munka mellett nagy hangsúlyt fordítanak a más tanszékekkel, illetve egyetemekkel, kutatóintézetekkel közös kutatásokra, amelyek eredményeként számos, az egészségügyi ellátórendszerben hasznosítható projekt született.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Lesz-e a tudásból közkincs? Dr. Kozmann György az egészségügyi informatikában rejlő lehetőségekről Prof. Dr. Kozmann Györgyöt, a veszprémi Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, lapunk főszerkesztőjét a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. A professzor iskolateremtő munkássága az egészségügyi informatika oktatása terén országosan ismert és elismert. Lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a Pannon Egyetem Információs Rendszerek Tanszékén az oktatói munka mellett nagy hangsúlyt fordítanak a más tanszékekkel, illetve egyetemekkel, kutatóintézetekkel közös kutatásokra, amelyek eredményeként számos, az egészségügyi ellátórendszerben hasznosítható projekt született. – Professzor úr, az IME szerkesztősége nevében ezúton gratulálok a magas szintű állami kitüntetéshez, amelyet a közelmúltban vehetett át. Ön szerint a kutatónak, vagy az oktatónak szánták az elismerést? A hivatalos indoklás elsősorban az egészségügyi informatika hazai oktatásának megteremtéséről szól, amely intézményünkhöz, új nevén a Pannon Egyetemhez fűződik. 1991-ben itt, a Mérnöki Karon kezdődött meg – elsőként az országban – a műszaki informatika egyetemi oktatása Roska Tamás professzor irányításával. Az ő felkérésére kezdtem el oktatni a Veszprémi Egyetemen, akkoriban még heti egyszeri alkalommal, mivel főállásom a KFKI-hoz kötött. 1994-ben megindítottuk az egészségügyi informatikai szakirányt, majd 1998-ban átvettem az Információs Rendszerek Tanszék irányítását. Ekkor a státusomat illetően megfordult a helyzet: az egyetemen lett főállásom, és részmunkaidőben dolgoztam tovább a KFKI utódintézetében, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetében, ahol most is a Biomérnöki Osztály tudományos osztályvezetője vagyok. Visszatérve a kérdéséhez: úgy gondolom, hogy a kitüntetés az oktatónak szól. Azonban tapasztalataim szerint aktív kutatói háttér nélkül nehezen lehet igazán jól megfelelni a graduális és posztgraduális képzéshez fűződő elvárásoknak. – Ön milyen területen végzi a kutatásait? Munkatársaimmal biomérnöki, egészségügyi informatikai kutatásokat végzünk, amelyek érintik a mérnöki tudományokat és az orvostudományt is. Sokféle feladatunk volt, zömmel kardiológiai területen. Több évtizede, mi hoztuk létre például az első számítógépes EKG interpretáló rendszert az országban. A hagyományos EKG számítógépes változata hasznos számos diagnosztikai feladat megoldásánál, ugyanakkor komoly korlátai is vannak. A klasszikus EKG szenzitivitása az akut infarktus esetében mindössze 50%, tehát a betegek felénél ismeri csak fel az akut fázist, késleltetheti a terápiás beavatkozást. A mi különleges rendszerünk viszont közel 100%-os érzékenységgel képes igazolni az infarktust. 52 IME V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2006. MÁJUS – Márpedig aki időt nyer, szívizmot nyer... Pontosan erről van szó. A mi testfelszíni térképezéses eljárásunkkal évente akár több ezer ember életét lehetne megmenteni, vagy gyógyítását tökéletesebbé tenni. Ezt a módszert eddig laboratóriumi körülmények között vizsgáltuk, most azon dolgozunk, hogy egy technologizálási folyamat révén az egész adatgyűjtés ne tartson tovább néhány percnél. Hasonlóan nagy létszámú betegcsoportnál lehetne alkalmazni az intelligens távmonitorozó rendszerünket. Az intelligencia ez esetben abban nyilvánul meg, hogy az EKG vagy más jeleknek nem csupán az átvitele, hanem az automatikus kiértékelése is megtörténik. A rendszer elvileg orvos nélkül monitorozza a beteget, és csak a normálistól meghatározott szinten eltérő adatok érzékelése esetén riasztja az orvosi felügyeletet. Számításaink szerint százezret meghaladó azon betegek száma, akiknek erre szükségük lenne, ezért pályázatot adtunk be a rendszer elterjesztésére. Egy másik módszerünkkel azt tudjuk kimutatni, hogy ki az, aki hajlamos a hirtelen szívhalálra. Létrehoztunk egy bioelektromos képalkotó rendszert, amely többek között képes mérni a szív elektromos tevékenységének (repolarizációjának) variabilitását, s ennek köszönhetően előre jelezni a hirtelen szívhalál veszélyét. Hasonló elv mentén, tehát bioelektromos képalkotókkal, nem csak a szív, hanem az agy tevékenységét is tudjuk vizsgálni. 128 elektródát helyezünk el a fejen, és a mérési eredményekből matematikai eljárással visszaszámolva következtethetünk arra, hogy az agyban hol találhatók aktív források az adott pillanatban. – Az ismert modern képalkotó rendszerek, mint a CT vagy PET nem alkalmasak erre a feladatra? A CT nem, a PET, illetve a funkcionális MRI részben igen. Ezek a berendezések univerzálisak, de elsősorban a lokálisan megélénkült anyagcserét illetve keringést követik, ráadásul igen drágák. A mi rendszerünk a bioelektromos történéseket méri – ez méréstechnikai szempontból valódi nóvum –, és a bekerülési költség töredék az említett készülékekhez képest. S ha már a neurológiánál tartunk, feltétlenül említést érdemel az ún. telestroke rendszer, amelynek kidolgozásakor a célunk az volt, hogy esélyegyenlőséget teremtsünk a stroke betegek ellátásában. Lényegét tekintve arról van szó, hogy a rendszer beiktatásával lehetőség nyílik az agyérbetegségek diagnosztikájával és terápiájával foglalkozó három országos centrum – az Agyérbetegségek Országos Központja, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet és az Országos Ér- és Szívsebészeti Intézet – és a rendszerbe bekapcsolódó kórházak közötti „on-line” sürgősségi konzultációra. A rendszer videokonferenciás összeköttetést PORTRÉ létesít a partnerek között és megjeleníti a képalkotó diagnosztikai eljárások eredményeit a szakkonzulens számára is. Bánatom, hogy ennek a műszakilag működőképes rendszernek a lehetőségeit nem aknázzák ki kellőképpen. Mi megoldottuk a feladatot, ám az alkalmazásra csekély a hajlandóság. – Mi lehet ennek az oka? Nem tudom elképzelni, hogy ezek a népegészségügyi hozadékra képes rendszerek ne élveznék az orvos-szakma támogatását... Az orvos-szakma hivatalos támogatására valóban szükség van. Nem kívánunk mérnökként okosabbak lenni az orvosoknál, sőt, eleve velük szorosan együttműködve dolgozunk a projektjeinken: talán elég, ha Dr. Préda István profeszszort említem a kardiológia, illetve Dr. Nagy Zoltán professzort az agyérbetegségek területéről. Vagy utalhatnék internetes hálózatunkra, a Cordelia-rendszerre, amelyen keresztül potenciálisan a lakosság egészét elérő, személyre szabott rizikóelemző és életmód tanácsadási szolgálatot teljesítünk. A rendszer tökéletesítése, továbbfejlesztése Semmelweis Egyetem Dietetikai Tanszékével közösen történik. Mi tehát létrehozzuk az informatika eszköztárának felhasználásával azokat a valóban korszerű, és nyugat-európai mércével is magas színvonalú szellemi termékeket, amelyek haszonélvezője lehet az egészségügyi ellátó rendszer, de a hazai egészségügyi ipar is, hiszen ily módon versenyképesebb termékekkel jelenhet meg a nemzetközi piacon. Az utóbbi években legalább 4-5 olyan projektet irányítottunk a Pannon Egyetemen, amelyben más egyetemi tanszékek, kutatóintézetek és az ipar képviselői is részt vettek. Mi kidolgozzuk az információs technológiák egészségügyi alkalmazását, ám a felhasználás, a forrásteremtés, a befogadás akadozik. Azt hiszem, ennek fő oka, hogy az ágazatok közötti együttműködés és kommunikáció még nem igazán erős Magyarországon. És még valamire szükség lenne: a megfelelő oktatási háttér megteremtésére. Ez elengedhetetlen egy olyan új diszciplína oktatásához, mint az egészségügyi informatika. – De hiszen a Pannon Egyetemen ez már megvalósult... Az egészségügyi informatikát 30 éve oktatják egyetemi szinten Nyugat-Európa országaiban. Ez a mérnöki tudományok egyik legkurrensebb ága. A probléma nálunk abban rejlik, hogy a rendszerváltás után az innovációval is foglalkozó egészségügyi ipar részben megszűnt. Az egyetemi kutatóhelyeken nekünk nem arra kell elsősorban törekednünk, hogy az egészségügyi profillal rendelkező multinacionális nagyvállalatok szóba álljanak velünk, megélhetést kínáljanak, hanem arra, hogy a magyar ipar képes legyen előrukkolni világszínvonalú termékekkel. Érzékelni kell, hogy a kutatóműhelyeinkben dolgozó kreatív, okos fiatalemberek hiába emelkednek ki a tudásukkal, ha a munkájukat nem tudjuk anyagilag kellőképpen honorálni. Egy multinacionális cég 2-3-szor magasabb fizetést biztosít egy alkalmazott kutatónak, mint mi. Biztos vagyok abban, hogy ha ezek a fiatalok nem csak erkölcsileg, hanem komplex módon bátorított közegben tevékenykedhetnének, akkor nem veszítenénk el őket a hazai ipar számára. Mindannyian tudjuk, hogy jelenleg a kutatás-fejlesztés támogatottsága sajnálatosan alacsony Magyarországon. Míg egyes skandináv államokban a GDP 3,4%-át költik K+F-re, nálunk nem egészen 0,9%-t. Észre kell azonban venni, hogy a finanszírozás nem kizárólag állami feladat: a fejlett országokban az ipar egyre nagyobb hányadban vesz részt ebben a folyamatban. Egyes itthoni vállalkozások is már felismerték ezt, és keresik velünk az együttműködést. A mostani, nagyjából történelmileg kialakult intézményi határok lassan elmosódnak, virtuális intézmények, hálózatok jönnek létre egy-egy nagy projekt mentén. Ezeknek az önkéntes társulásoknak a résztvevői más-más szemszögből ugyanazt a szükségszerűt ismerik fel, a versenyképesség érdekében történő öszszefogás szükségességét. Hasonlattal élve, a versenyképesség érdekében az élet kitermeli, kiizzadja magából őket, mint a gyöngyöt a kagyló. Az informatika új eszközei gyakorlatilag korlátlan lehetőséget hordoznak – ezen ösvényen elindulva, közös gondolkodással és összefogással olyan diagnosztikai és terápiás megoldásokat hozhatunk létre, amelyek az egészség-megőrzési és gyógyítási feladatok magasabb szintre emelését eredményezhetik. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Kozmann György tanszékvezető egyetemi tanár Okleveles villamosmérnök (BME, 1964), C.Sc. (1981), az MTA doktora (2001). 1964 óta a KFKI munkatársa. 1998-tól a Veszprémi Egyetem főállású oktatója, az Információs Rendszerek Tanszék tanszékvezetője. Jelenleg részmunkaidőben az MTA Műszaki Fizikai Anyagtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, a Biomérnöki Osztály tudományos osztályvezetője. A Pannon Egyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolájának alapító tagja, az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság és az MTA Informatikai Bizottság tagja, az International Society of Electrocardiology (ISE) és az International Medical Informatics Association (IMIA) vezetőségi tagja, az Informatika és Menedzsment az Egészségügyben c. lap főszerkesztője. Szakmai érdeklődési területei: egészségügyi információs rendszerek, bioelektromos jelenségek mérése és értelmezése, távdiagnosztika. IME V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2006. MÁJUS 53
