Intézmények:Fővárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet
Évfolyam: V. évfolyam
Lapszám:2006. / 5
Hónap:június
Oldal:33-37
Terjedelem:5
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:HUMÁN ERÔFORRÁS
Absztrakt:
Minden fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi szolgáltató alapvető érdeke a jogszerű és gazdaságos működés megvalósítása, a lehető legmagasabb szintű betegellátás biztosítása érdekében. Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása eredményeként kialakult joghelyzet, valamint a jogharmonizáció céljából bevezetett új magyar jogszabályok elkerülhetetlenné teszik az egészségügyi szolgáltatók ügyeleti tevékenységet ellátó szervezeti egységeinél új munkarendek kialakítását. Az összes szempont és jogi norma maradéktalan figyelembe vétele és alkalmazása mellett megállapítható, hogy a fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi szolgáltatók számára az egyik jogszerű megoldás a jelenleg hatályos szabályok mellett a max. napi 12 órás, „változó idejű hosszított műszaknak” megfelelő munkarend bevezetése. Ennek keretében a munkaés pihenő időre vonatkozó előírások maradéktalanul alkalmazásra kerülnek, és a munkavállaló által teljesített minden óra kifizetésre kerül, többletköltségek felmerülése nélkül. Kórházunk másfél éves tapasztalatából levezethetően kijelenthető, hogy az új szempontok alapján kialakított, minden normának és szakmai szempontnak megfelelő munkarend bevezetése kizárólag felsővezetői elkötelezettség függvénye.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Egészségügyi humánerőforrás menedzsment az uniós csatlakozás, valamint a hatályos munkaidő korlátok tükrében Dr. Papp László, Fővárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet Minden fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi szolgáltató alapvető érdeke a jogszerű és gazdaságos működés megvalósítása, a lehető legmagasabb szintű betegellátás biztosítása érdekében. Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása eredményeként kialakult joghelyzet, valamint a jogharmonizáció céljából bevezetett új magyar jogszabályok elkerülhetetlenné teszik az egészségügyi szolgáltatók ügyeleti tevékenységet ellátó szervezeti egységeinél új munkarendek kialakítását. Az összes szempont és jogi norma maradéktalan figyelembe vétele és alkalmazása mellett megállapítható, hogy a fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi szolgáltatók számára az egyik jogszerű megoldás a jelenleg hatályos szabályok mellett a max. napi 12 órás, „változó idejű hosszított műszaknak” megfelelő munkarend bevezetése. Ennek keretében a munka- és pihenő időre vonatkozó előírások maradéktalanul alkalmazásra kerülnek, és a munkavállaló által teljesített minden óra kifizetésre kerül, többletköltségek felmerülése nélkül. Kórházunk másfél éves tapasztalatából levezethetően kijelenthető, hogy az új szempontok alapján kialakított, minden normának és szakmai szempontnak megfelelő munkarend bevezetése kizárólag felsővezetői elkötelezettség függvénye. AZ INTÉZMÉNY BEMUTATÁSA A Fővárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet (továbbiakban: Intézmény) Budapest délkeleti körzetéhez tartózó, közel 250.000 főnyi lakosság járóés fekvőbeteg ellátását biztosítja. Az Intézményben a szervezett dolgozói létszám 1322 fő. Aktív fekvőbeteg ellátást végez 17, krónikus fekvőbeteg ellátást nyújt 4 szervezeti egység, ezen felül 94 egység vesz részt járóbeteg és kúraszerű ellátásban 5 diagnosztikus egység közreműködésével. Minőségirányítási rendszerünk tanúsított, 1999. óta. A fekvőbeteg ellátásban mintegy 650 dolgozó tevékenykedik – ebből 180 orvos, 170 asszisztens és 300 ápoló – oly módon, hogy felvételes napokon egyes fekvőbeteg ellátó egységek a teljes főváros és vonzáskörzete részére biztosítják az egészségügyi ellátást. Az ügyeleti ellátás biztosításában közvetlenül mintegy 350 egészségügyi dolgozó – orvos és szakdolgozó egyaránt – érintett. A gazdasági mutatók javítása, illetve a finanszírozási lehetőségek optimális kihasználása érdekében az Intézményben 1999-től kontrolling osztály működik. A szigorú és céltudatosan hosszútávra tervezett gazdálkodás miatt az Intézmény fizetőképes. Sikeres pályázat eredményeként, központi diagnosztikai és műtőblokk építése folyik 10 milliárd forint összértékben, melynek átadási határideje – a felgyorsított kivitelezési munkálatoknak köszönhetően – 2006. szeptember 30. Az átadással európai színvonalú, minőségi betegellátás feltételei valósulnak meg a térségben. A MUNKAVÉGZÉSRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÉS BEVEZETÉSÜK KIHÍVÁSAI Az intézet menedzsmentjének elsőrendű célja a hosszú távú stabil és magas szakmai színvonalnak megfelelő működés megvalósítása úgy gazdasági-, mint humánerőforrás vonatkozásában. Az egészségügyi tevékenység – ezen belül az ügyeletek – végzését közelmúltban meghatározó új szempontok – Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása – elkerülhetetlenné teszik új munkarendek kidolgozását és bevezetését minden szolgáltatónál. (Elsősorban az ügyeleti tevékenységet ellátó szervezeti egységeknél.) A kötelező átszervezés megvalósítása során az Intézmény egyértelmű célként a tevékenység ellátására vonatkozó normáknak hosszútávon megfelelő munkarend meghatározását és bevezetését tartotta szem előtt. A munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezések által biztosított lehetőségek felmérése, valamint a kitűzött cél megvalósítása érdekében, az alábbi jogforrások együttes és átfogó elemzése vált szükségessé. • A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) • Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. tv. (továbbiakban: Eütev.) • 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) • 47/2004. (V.11.) ESZCSM rendelet (továbbiakban: Rendelet) • Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendelet (továbbiakban: Minimumfeltételek) • A 2003/88/EK Irányelv (továbbiakban: Irányelv) • Európai Bírósági határozatok (Simap/1998, Jaeger/2002, Dellas/2005) • Magyar Bíróságok (Veszprém, Szolnok) EU konform jogerős ítéletei. IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 33 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Figyelmet érdemel továbbá az Európai Parlament 2004 június 11-i, együttdöntési eljárás keretében hozott határozata, melyben egyértelműen és határozottan visszautasította az Ún. „inaktív munkaidő” fogalmának bevezetését. A magyar egészségügyi ágazat jogrendszerét folyamatos változás jellemzi, mely az utóbbi években részleges jogbizonytalanságot/joghézagot eredményezett a különböző szintű jogi normák – EK. Irányelv és Európai Bírósági határozatok, magyar törvény, kormányrendelet és miniszteri rendelet – koherenciájának hiánya miatt. Hangsúlyozandó, hogy maga a magyar jogszabály, nevezetesen a Rendelet is kötelező módon megköveteli az átszervezést, bizonyos szakmai területekre műszak szervezését írva elő. A jogszabályi előírásokon belül felfedezhető ellentmondások miatt nem egyértelmű a szolgáltatók/munkáltatók részére az optimális munkarend/bérszint meghatározása, amely hosszútávon biztosítja a törvényes működést, nem indukál szakemberhiányt, és elkerülhetővé teszi az esetleges munkaügyi pereket a megfelelő munkarend, létszám és bérszint megszervezésével. A jogszabályban foglaltakon túl fontos az is, hogy az intézmények megőrizhessék fizetőképességüket a betegellátás színvonalának megőrzése mellett, továbbá elkerülhessék a munkaerő elvándorlását. Figyelemmel kell lenni azon körülményre is, hogy a Rendelet konfliktushelyzetet gerjeszt a munkáltató és munkavállalók között, hiszen az ügyeletek típusainak, valamint ennek alapján a figyelembe vehető munkaidő mennyiségének meghatározását a munkáltató hatáskörébe utalja, eltérően a jelenleg változatlanul hatályos Kormányrendelet rendelkezéseitől. A Kormányrendelet ugyanis cogens módon meghatározza az egyes szakellátásokra vonatkozó ügyeletek típusait (csendes, sima, minősített), az ügyeletben munkavégzésként elismerhető időmennyiségek alsó korlátait, valamint az ügyeletek díjazását. Az Mt. meghatározza a munkavégzés általános törvényi feltételeit és rögzíti, hogy a teljes munkaidő mértéke legfeljebb napi 12 óra lehet, a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és másnapi munkakezdés között – az Irányelv előírásainak megfelelően – legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani, valamint meghatározza, hogy az ügyelet teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető. Az utóbbi kikötés – álláspontunk szerint – nem felel meg az Irányelv, valamint a tárgyban hozott precedensértékű és kötelező erővel bíró Európai Bírósági határozatok által támasztott követelményeknek, melyek konzekvensen és egyértelműen deklarálják, hogy az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül. Az Eütev. tartalmazza az egészségügyi tevékenység végzésének speciális feltételeit, melynek során megerősítést nyer a 12 órás foglalkoztatási időkorlát, azzal a kiegészítéssel, hogy egy adott egészségügyi dolgozó összes jogviszonyában ellátott napi tevékenységére kell vonatkoztatni, ezen felül behatárolja a munkáltató által elrendelhető heti munkaidő mértékét (48 órára) és bevezeti a külön megállapodás alapján rendkívüli munkaként elvégezhető, heti max. 34 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 12 órában rögzített önként vállalt többletmunka jogi fogalmát, valamint feltételeit. Biztosítja továbbá a munkáltatók részére a 6 havi munkaidőkeret alkalmazásának lehetőségét. A Minimumfeltételek határozzák meg az adott egészségügyi ellátás személyi és tárgyi minimumfeltételeit, amely alapját képezi az egészségügyi humánerőforrás létszámkeretei meghatározásának. Az egészségügyi tevékenység ellátását szabályozó jogi normák munka- és pihenőidő korlátaira vonatkozó előírásainak alkalmazása során ki kell hangsúlyozni, hogy az összes jogszabály együttes és átfogó értelmezése szükséges a helyes jogi álláspont kialakításához. Tekintettel a különböző szintű jogszabályokban fellelhető ellentmondásokra, elkerülhetetlen az alkotmányban rögzített jogszabályi hierarchia figyelembevétele. Ezek alapján megállapítható, hogy a vonatkozó normák előírásainak maradéktalan betartása mellett, a különböző konfliktushelyzetek (pl. az ügyeletben végzett tényleges munkaidő számításának módja), illetve a bizonytalan jogi megoldások (az ügyelet fenntartásának jogszerűsége, és az ebből munkavégzésnek minősülő időtartam, valamint a díjazás mértékének megállapítása) elkerülése érdekében egyetlen célravezető és megkérdőjelezhetetlen jogi megoldás úgy a belső- mint az EU normák szerint a folyamatos, max. napi 12 órás „műszaknak” megfelelő munkarend bevezetése, melynek alapján a munkavállaló által teljesített minden óra kifizetésre kerül, a munka- és pihenőidőre vonatkozó előírások teljes körű betartása mellett. MEGOLDÁSI LEHETÔSÉGEK A kitűzött cél megvalósítása – összetettsége okán – valamennyi szempont állandó figyelemmel követését igényli. Az elemzések során adott tényezőként kell kezelni a munkarendre vonatkozó változtatási kényszerhelyzetet, továbbá a meglévő anyagi forrásokat és a személyi állományt. Jogi és szakmai szempontból egyaránt indokoltnak tűnik a műszakosított munkarend bevezetése, mely három alternatívát vet fel (lásd 1. táblázat): 1. táblázat Megoldási lehetőségek a munkaidő átszervezésére műszakos munkarendben, azok hatása a létszámra és a munkabérre MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Az alternatívák kidolgozásánál ki kellett számítani az adott osztályon ügyeleti időben ténylegesen végzett átlagos munkaidő mennyiségét éves szinten, valamint fel kell mérni az ellátás biztosításához szükséges szakembert. Ezen számítások alapján dönthető el, hogy orvosszakmailag mely osztályokon indokolt a készenlét bevezetése, és hol történhetnek összevonások, az éjszakai műszak idején (pl. belgyógyászatok). Az elvégzett munkaidő/létszám/bér számításokból egyértelműen kitűnik, hogy a célravezető alternatívát a változó idejű (8 illetve 12 óra) „hosszított műszakos” munkarend szolgáltatja. nem csökken, és a munkáltató bérterheinek szintje sem változik, a megelőző időszakhoz képest (lásd 1., 2. ábrák). Az új munkarend ezek alapján a következő: 08-16 rendes napi munkaidő 16-20 csak a régi ügyeletnek megfelelő létszám marad benn a 08 – 16 óráig dolgozók közül, 20-08 éjszakai műszak • • • • • • • E munkarend előnyei: alkalmazkodik a dolgozó és a beteg által eddig megszokott munkaidőhöz, de a napi akut problémákat is figyelembe tudja venni az eddig átlagosan 250 óra intézetben töltött időt, átlagos 192 órás munkaidő váltja fel az egy órára jutó bér növekszik, a kereset átlagosan nem csökken, a munkáltató bérterheinek szintje a megelőző időszakokhoz képest nem változik a szervezett létszámmal (nem azonos a betöltöttel) megoldható Hátrányok: az eddig is meglévő szakember hiánnyal szembe kell nézni annak ellenére, hogy ez a megoldás kívánja a legkevesebb szakembert, a szervezett és a betöltött létszám közti különbséget a lehető legkisebbre kell minimalizálni a változástól való félelem miatt megindulhat a fluktuáció az új munkarend elfogadtatása a külső környezet (más intézetek) változatlansága miatt folyamatos meggyőzést kíván Alapvető szempont annak felismerése és alkalmazása, hogy a korábbi „ügyeleti” munkarend időtartamára változatlanul elégséges az „ügyeletre” beosztott szakember létszám foglalkoztatása. Így a Minimumfeltételek alapján szervezett létszámnak megfelelő szakember bevonásával ellátható a tevékenység, és az egy órára jutó illetmény növekedése mellett, – az egy személy által havi szinten átlagosan több, mint 20%-al kevesebb teljesített szolgálati idő következtében – a bérkiáramlás nem növekszik intézményi szinten. Alkalmazkodik a megszokott munkaidőhöz, és a napi akut problémák megoldását is lehetővé teszi, továbbá a havi átlagos 250 óra intézetben töltött időt átlagos 192 órás szolgálati idő váltja fel. Az összességében egy órára jutó bér növekedésével (minden óra kifizetésre kerül) az átlagkereset 1. ábra A havi 173 óra munkaidő felett az intézményben töltött órák, osztályos bontásban, összehasonlítás 2004-2005. 2. ábra Az egy orvosra jutó átlagos havi óraszám, osztályos bontásban, összehasonlítás 2004-2005. A 3. ábrán látható, hogy a havi 173 órás munkaidő feletti díjak ugyan meghaladták a 2004. évit, ha azonban számításba vesszük a béremelésnek az ügyeleti díjakra való hatását, akkor a változtatás nélküli, standardizált helyzethez képest már jóval kedvezőbb a helyzet. Ha a havi 173 órás munkaidő feletti, intézetben töltött összes időt vesszük figyelembe, az a 2004-es 8504-ről kevesebb, mint felére, 3115-re csökkent. A 4. ábrán az is látható, hogy igen kis hányadát (kevesebb mint 10%) jelenti az önként vállalt munkaidő a kötelező munkaidő felett. A fentiekben felvázolt lehetséges további két alternatíva lényeges szakembertöbbletet (I.= +17%; II.= +30%) követel meg minden egyes területre, a létszám növekedését lépcsőzetesen követő bérkiáramlással (I.= +5%; II.= +15%). Ennek oka legfőképpen az a körülmény, hogy 16 és másnap IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 35 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS ményben az új munkarendet osztályonként lépcsőzetesen, 2004. július 1. és 2005. május 1. közötti időszakban vezettük be, a Központi Intenzív és Anesztézia Osztály szakorvosi létszámának megerősítése és műszakvezetővé történő kinevezése mellett. 3. ábra A havi 173 órás munkaidő feletti díjak alakulása, összehasonlítás 2004-2005. 2. táblázat Az új munkarend bevezetésének ütemterve AZ ÚJ MUNKAREND BEVEZETÉSÉNEK NEHÉZSÉGEI 4. ábra A 2005. évben kötelezően előírt óraszám feletti idő megoszlása elrendelt és önként vállalt munkaórára reggel 8 óra között a nappali műszaknak megfelelő létszámot kellene foglalkoztatni, illetve a délutáni műszak nem vehetne részt a nappali műszak tevékenységében. Nagyon távol áll az eddig megszokott munkaidő beosztástól és betegellátási rendtől. A költségvetési számítások elvégzése elengedhetetlen az Intézet valamennyi fekvőbeteg osztályának szakdolgozói és orvosai tekintetében is. Megállapítható, hogy a vizsgálat során az eredmények minden osztálynál tendenciájában azonosak. A hagyományos rendszer szerint az ügyeleti díjak „átalánydíjban” kerültek kifizetésre, míg a műszakosítás esetén valamennyi, a munkáltató rendelkezése szerint a munkáltatónál teljesített idő munkaidőként kerül elszámolásra, az összes ahhoz kapcsolódó pótlékkal együtt (délutáni műszakpótlék 20%, éjszakai műszakpótlék 40%). A minősített ügyeletet teljesítők kivételével, a változó idejű műszak esetén nincs szükség arra, hogy a bérszínvonal megtartásához önként vállalt többletmunkát végezzenek a munkavállalók. A szakmai szempontok figyelembe vétele, valamint a megalapozott gyakorlat kialakítása érdekében az intéz- 36 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS A projekt során elkészített összes vizsgálatot tekintve megállapítható, hogy mind a munkavállalók, mind az Intézet számára a változó idejű (hosszított) műszak bevezetése a legoptimálisabb megoldás. Kiemelten kell kezelni a munkavállalók változással szembeni ellenállását, melyet – megfelelő tájékoztatás és kialakult gyakorlat hiányában – az érdekképviseletek is támogatnak. A műszakosított munkarendnek a munkavállalók általi elutasítása elsősorban az új időbeosztással szembeni ellenszenvként, a nagyobb felelősségtől való elzárkózásként és az eddig szorosnak nevezhető beteg-orvos viszony megbomlásától való félelemben nyilvánul meg. Mindezen aggályok feloldhatók azonban folyamatos és többszintű kommunikációval, valamint megfelelő szakmai teamek kialakításával. A hiányszakmákra való tekintettel, az új munkarend bevezetését lényegesen megnehezíti a konkurens intézményeknek az új munkarendek bevezetésével szembeni „kiváró magatartása”, valamint az ezzel szorosan összefüggő szakember elvonó hatása. Megállapítható, hogy számos téves, illetve kevés helyes külső tájékoztatás jelent meg a hivatalos szervek, valamint a média részéről. A kötelező új munkarendek kialakítására vonatkozó információk teljes mértékben hiányoznak. Általában a kisebb kereset lehetőségét jelenítették meg, nem részletezve azt a tényt, hogy csupán a minősített ügyeletet ellátók kerülnek hátrányosabb helyzetbe, amennyiben nem történik megfelelő bérrendezés. Ennek következtében az ellenállás általános, és a munkáltató ellentétes értelmű tájékoztatásait fenntartással fogadják a munkavállalók. Mindez lényegesen megnehezíti a kommunikációt, ezért a munkáltatónak saját belső információs rendszerét kell kidolgoznia, MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS a tájékoztatás szükséges tartalmának, mennyiségének és formájának meghatározásával. A munkavállalói elégedettség fenntartása érdekében – különösen az anyagi források hiánya miatt – kiemelt hang- súlyt kell fordítani a megfelelő tájékoztatásra, szakmai szempontból a munkavállalók szándékának felmérésére és esetleges javaslataik érvényre juttatására, illetve azok megfelelő indokkal történő megválaszolására. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Papp László 1968-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, melynek II. számú Belgyógyászati Klinikáján szerezte meg belgyógyászati szakvizsgáját. 1985-től a Mátészalkai Kórház főigazgatója. Megtervezteti és elkezdi a kórház rekonstrukcióját. 1991-től 1993-ig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat főor- vosa. 1993-tól 1995-ig az Észak-Pesti Kórház szakmai és rekonstrukciós munkáit irányította. 1995. szeptember 1-jétől, jelenleg is a Fővárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórházának főigazgatója. Belgyógyászati szakvizsgája mellett 1988-ban egészségügyi szervezéstanból szakvizsgát szerzett. 2002-ben elvégezte az EMKA egyéves, dobogókői kurzusát, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetében Egészségügyi menedzseri oklevelet szerzett. A Xolair új terápiás lehetőség a súlyos asztmások gyógyításában A Xolair a korábbiaktól teljesen eltérő terápiás megközelítést jelent, mert az allergiás asztma tüneteit okozó gyulladásos folyamatok kiváltásáért felelős IgE-antitest tevékenységét gátolja. A Xolairt számos szakember az allergiás asztmás betegek kezelésében az utóbbi 15 évben elért egyik legjelentősebb előrelépésnek tartja. Az európai és az amerikai szakemberek üdvözlik a Xolair növekvő hozzáférhetőségét, mint a súlyos allergiás asztmás betegek innovatív kezelési lehetőségét. A Xolairt eddig 42 ország egészségügyi hatósága engedélyezte. Magyarországon a gyógyszer az Európai Unió tagállamaival egyidőben – 2005 októberében kapott forgalomba hozatali engedélyt az EMEA-tól.1 A magyar betegek jelenleg nem jutnak hozzá a korszerű terápiához a társadalombiztosítási támogatás hiánya miatt. „A Xolair teljesen új terápiás utat jelent a súlyos allergiás asztma kezelésében azon betegek számára, akik a jelenleg elérhető, leghatékonyabbnak tartott terápiák mellett is súlyos tünetekkel küzdenek.” – nyilatkozta Dr. Herjavecz Irén, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa, ambulanciavezető, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke. „A jelenleg elérhető hatékony terápiás lehetőségek ellenére a krónikus asztma teljes, hosszú távú kontrollja a betegek egy részében elmarad a nemzetközi asztma terápiás irányelv, a GINA célkitűzéseitől. A ma rendelkezésre álló gyógyszerterápiás lehetőségek a súlyos asztmások egy részében nem kielégítőek. Az asztmás betegpopuláció 5-10 százaléka a súlyos krónikus asztma egy olyan formájában szenved, amely a szokásos terápiával nem kezelhető eredményesen, ezért ezt az asztma fenotípust sok szakember terápia rezisztens asztmaként tartja számon. Ezek a betegek krónikusan kínzó tünetekkel küszködnek, amelyeket gyakori akut súlyos rohamok fokoznak. Az akut súlyos asztma életet veszélyeztető állapot, azonnali kórházi ellátást igényel. A súlyos asztmás betegek egy része ezért folyamatosan szisztémásan ható szteroid kezelésre szorul, ami hormon mellékhatások kialakulásával jár. A betegségnek az asztmás egyénre, továbbá a társadalomra rótt terhei érthetővé teszik olyan kezelési formák elérhetőségének az igényét, amelyekkel az asztmás betegpopuláció ezen része is hatékonyan kezelhető.” – folytatta a főorvosasszony. A Xolair alkalmazását egy összesen körülbelül 5 500 beteget magában foglaló, 30 klinikai vizsgálatból álló átfogó program támasztja alá. A klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a kezelés során a súlyos krónikus asztmás betegeknél jelentős mértékben visszaesett az asztma exacerbációk száma, valamint felére csökkent a sürgős orvosi beavatkozások gyakorisága, szignifikánsan javult a betegek életminősége.2 Hosszú távú vizsgálatok adatai bebizonyították, hogy a Xolairrel történő kezelés több mint három éven keresztül hatásos maradt, emellett a betegeknél javult a tüdőfunkció és csökkent a szükséges inhalációs kortikoszteroidok mennyisége.3 Az anti-IgE kezelés potenciális előnyeit már a Global Initiative for Asthma (GINA) által kifejlesztett kezelési irányelvek is alátámasztják. Az irányelvek az anti-IgE kezelést a meglévő klinikai lehetőségekkel nem megfelelően kezelt, súlyos allergiás asztmában szenvedő betegek kiegészítő kezeléseként ajánlják.4 1 Az Európai Unió Gyógyszerügyi Bizottsága 2 Beeh K-M et al. Omalizumab significantly improves quality of life in patients with severe persistent allergic asthma: a pooled analysis. Poster (P424) presented at 15th European Respiratory Society Congress, Copenhagen, Denmark, 17-21 September 2005. 3 Turner MO, Noertjojo K, Vedal S, Bai T, Crump S, Fitzgerald JM. Risk factors for near-fatal asthma. A case control study in hospitalized patients with asthma. Am J Respir Crit Care Med 1998;157:1804-1809. 4 Global INitiative for Asthma 2005 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 37
