A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A megyei kórházak főigazgatóinak felvetései és javaslatai az egészségügyi miniszternek Az alábbiakban közreadjuk a Magyar Kórházszövetség és a megyei kórházak vezetőinek Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel történt, 2006. július 21-i megbeszélése témáit, az előbbiek 5 témakörbe rendezett javaslatait, a sürgős változtatási igényeket. 1. Az egészségügyi szakterület működtetésére vonatkozó jogszabályokban nincs konzisztencia: • Az Államháztartási tv. és annak végrehajtásáról szóló kormányrendelet – 1992. évi XXXVIII. Törvény az Államháztartásról, és annak végrehajtásáról szóló 217/1999. /XII.27./ kormányrendelet – szigorú előírásokat tartalmaz az intézmények működtetésére, költségvetésére, kötelezettségvállalására, ugyanakkor más jogszabályok ellehetetlenítik ezek maradéktalan betartását. • A 60/2003. /X.20./ ESZCSM rendelet Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimum feltételekről • 11/2002. /III.26./ EüM rendelet Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről • A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, illetve ennek végrehajtását részletező 233/2000. /XII.23./ kormányrendelet • 132/2006. /VI.15./ kormányrendelet Az Egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. /III.3./ számú kormányrendelet módosításáról • 7001/2005. /MK 170 FMM-PM együttes irányelv • 2003. évi LXXXIV. tv. Egészségügyi tevékenységek végzéséről • 96/2003. /VIII.15./ kormányrendelet, mint legfontosabbak. 2. Az ügyeleti tevékenységet számos jogszabály szabályozza, melyeknek előírásai egymásnak ellentmondóak. • A színlelt szerződések megszüntetése kapcsán mikor és milyen formában várható egységes – az APEH, OEP, ÁNTSZ és a Munkaügyi Főfelügyelőség által is elfogadható – állásfoglalás, mely a jogállási (2003. évi LXXXIV. tv.) törvény és az ehhez kapcsolódó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban egyértelmű iránymutatást nyújt az egészségügyi intézmények részére? • Az ügyeleti idő – munkaidővel kapcsolatos keresetek kapcsán bírósági ítélet született, eleget téve az uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek. Ennek következményeként az egészségügyi intézeteknek jelentős mértékű terhet jelentő munkaidő kifizetések kapcsán várható-e és ha igen, milyen formában az egészségügyi intézeteket segítő támogatás? Az ügyeleti viták végén – a jogharmonizáció után – ki fizeti a „számlát”? 10 IME V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2006. JÚLIUS – AUGUSZTUS • • A 2003. évi LXXXIV. törvény 7.§ (2) bekezdése sorolja fel azon jogviszonyokat, melyek keretében egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységet végezni jogosult. Miért nem esik az APEH és a munkaügyi felügyeleti ellenőrzés során egységes elbírálás, megítélés alá a szabadfoglalkozás keretében, egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként és közalkalmazotti jogviszonyban történő egészségügyi tevékenység végzése? Közreműködői szerződések érvényességének felülvizsgálata. Nem elegendő, hogy csak szellemi szabadfoglalkozásban legyen végezhető ügyeleti, vagy egyéb munka, hanem a jelenlegi jogszabály szerint érvényes közreműködői szerződést se minősítsék színlelt szerződésnek. Mindannyian tudjuk, miért alakultak ki ezek a „cégek”, vállakozások, szó nincs színlelésről. Ha nincsenek vállalkozók, akkor hogyan lássuk el a betegeket? 3. A 2006. július 1-től a degresszióval csökkentett volumen korlát 5%-át kivonják a finanszírozás alól. A 9/1993. rendelet módosítása újabb forráskivonást jelent az intézmények számára • Tekintettel arra, hogy a Magyar Közlöny a napokban jelent meg és a hozzá kapcsolódó besorolási algoritmus még nem, ezért a forráskivonás mértékét, nagyságát intézményi szinten nem lehet megbecsülni. Ennek nagyságrendjét az OEP tegye nyilvánossá. A rendeletből megismert információk szakmailag megkérdőjelezhető változásokat jelentenek. Különösen kirívó, hogy a „Cerebrovascularis betegségek speciális vizsgálatokkal igazolva”, illetve az „Érbetegségek DSA-val igazolva” HBCS hatályukat vesztik. • Az így kivont összeg a kórházak OEP bevételének kb. 5-6%-a. A fentiek alapján a megyei kórházból és más intézményekből kivont, ki nem fizetett, de valóságban elvégzett teljesítmények a tartalékból év végén kiegyenlítésre kerülnek-e, vagy végleges kivonásra kerülnek? • A teljesítmény volumenkorlát csökkentése, a volumenkorlát fölötti finanszírozás eltörlése és az új HBCS verzió elfogadhatatlan mértékű bevételcsökkenést okoz a kórházaknak. Az év közepén hozott és bevezetett intézkedés ellehetetleníti a költségvetési intézményeket. A finanszírozás drasztikus csökkentése az egészségügyi szolgáltatások mennyiségét, összetételét és minőségét súlyosan érinti. Számoltak-e ennek a betegek elégedetlenségét kiváltó hatásával? • A városi kórházak gyors reagálásának következményeként a betegellátást úgy szűkítik, hogy a progresszív ellátást nyújtó megyei kórházak irányába küldik a beteget, ebből az 5%-os nagyságrenden túlmenően jelentős ki nem fizetett teljesítmények keletkeznek. Hova kerül az a EGÉSZSÉGPOLITIKA • • • • • megtakarítás, amelyet a megyei kórházak többletként látnak el? Hatványozottan jelentkezik ez a probléma a járóbeteg ellátás szakrendelésein. Mivel az ellátási kötelezettség a progresszivitásra való hivatkozás során is jelentkezik, így a megyei kórházak képtelenek lesznek ellátni a továbbküldött betegeket, mely folyamat már el is indult. Ha a betegellátást deklaráltan nem korlátozzuk, akkor az ellátó kórház vezetője fedezet nélkül vállal kötelezettséget, ami a közvagyon hűtlen kezelését jelenti (Btk. 319-320. §.). A minimum feltétellel nem rendelkező szakellátási munkahelyek teljesítményeit nem fogja kifizetni az OEP, illetve szerződésbontást fog kezdeményezni. Az előzőeknél lényegesen nagyobb számban van olyan szakellátási hely, amely a I. szintű feltételeknek megfelel, de korábban a II. esetleg III. szintű eseteket is ellátott, amelyet az OEP kifizetett. Ebből következik, hogy a betegellátás szintén a megyei kórházban fog többletként megjelenni, amelyre semmilyen finanszírozási fedezet jelenleg nem áll rendelkezésre. Mikor várható a 132/2006. (VI.15.) kormányrendelet 1. §ában alkotott szövegrész befejezése, vagyis mikor válik ismertté a kórházak számára a kettős pont utáni tartalom? Mivel kell, illetve mivel lehet korrigálnia a degresszió nélkül elszámolható teljesítmény 95%-át, CT és MRI esetében a 76%-át. A korrekciónál gondoltak-e a fekvő és járó átjárhatóságára, járványra, tömegbalesetre, rekonstrukcióra? Ugyanezen rendelet 2. §-a tekintetében ki lehet-e emelni azokat a szakrendeléseket, ahol a beavatkozás nagy részét automata végzi (pl. labor, röntgen), mivel ezeknél 5 perc alatt több beteg eredménye is megszületik? Ugyanezen rendelet, hogyan kezeli le azt a helyzetet, amikor két vagy több kórház-fenntartó megegyezik egymás között kapacitások átadásáról? A bejelentett változások – a bevételek mellett – a kiadásokra is jelentős hatásokkal lesznek. A megszorító kormányintézkedések az alábbi tételek miatt kiadásnövekedéssel fognak járni. • gázár emelés • villamosáram áremelkedés • 5%-os ÁFA emelkedés a 15%-os körben • vállalkozói ügyeletek megszűnése miatti költségemelkedés • lízingszerződéseink költség növekedése az árfolyamváltozás miatt • infláció miatti növekedés (benzinár stb.) Kérdés: a fenti nagy mértékű veszteségek ellentételezésére milyen kormányzati és egyéb lépések, intézkedések lesznek, esetleg a kórházaknak milyen irányban kell elmozdulni? Ezen veszteségeket 2006. évben sem tudják már kigazdálkodni. Amennyiben az intézményeknek kell kigazdálkodni, csak a bérhez és gyógyszer-szakmai anyagköltségekhez tudnak nyúlni. Bér viszonylatában az elbocsátásokhoz bármiféle támogatást kapnak-e, vagy az ezzel járó tetemes költségeket is a kórházaknak kell kigazdálkodni? • • • • • • • • A 95%-os felső határ felveti pl. azt a jogi kérdést, hogy ki vállalja a kárfelelősséget? Vagyis ha nem látják el az extra beteget, és ebből kára származik, azért ki a felelős? A területi ellátási kötelezettség vagy a 95% a felsőbbrendű? Jelentősen befolyásolja az ellátási teljesítményt a sürgősségi osztályok helyzete. Az állampolgárok a leglehetetlenebb időpontban is igénybe veszik a sürgősségi ellátást, nagyon gyakran indokolatlanul is. Ha ambuláns ellátásban részesülnek, lejelentésük rontja a percátlagot, mivel a sürgősségi ellátás során erre külön szerződés nincs. Megoldási javaslat: Vizit vagy recept díj helyett az ellátás indokolatlanul sürgős igénybe vétele esetén jelentős térítési díj fizettetése az igénybevevővel. A járóbeteg ellátásban tervezett időkorlát kérdése, mely nagyon komoly ellátási feszültséget okoz abban az esetben, ha egy megyei szakrendelőben be nem jelentkezett betegek tömegei jelennek meg. Megoldási javaslat: Valamennyi szakrendelés előjegyzéses rendszere, vagy annak rendeleti szintű deklarálása, hogy a maximális számú ellátható beteg után a vizsgálat visszautasítható legyen, ami megelőzi a rendelőintézetekben folytatott alkotmányos jogról szóló vitákat. Tudatni kell, hogy a járóbeteg szakellátásban egyre növekvő forgalmat nem az intézmények generálják. Háziorvosok kapuőr szerepének erősítése alapvető fontosságú! Szeretnénk tudni, hogy a 2005. december 1-je után megváltozott onkológiai finanszírozás eredményeként megszüntetett onkológiai centrumok kapacitása mikor és milyen módon kerül visszaosztásra a megmaradt centrumok számára. A betegek jönnek és kapacitás hiányában szükséges az előjegyzési időt növelni, amely egy daganatos beteg kezelése esetén igen komoly kockázati tényezővel jár? Az Onkológiai kemoterápiás finanszírozás jelenlegi szabályai szerint, az Országos Intézetek és a megyei szintű centrumok azonos ellátási jogokkal rendelkeznek. Ebből következik, hogy az országos intézetek a területileg nem illetékes betegeket a megyei kórházak centrum szintjére küldik vissza, így érve el az 5%-os kivonást. Erre már szóbeli jelzések is érkeztek. Az onkológiai centrumok a külön keretes gyógyszertámogatás megszüntetésével kapacitástöbbletet kaptak. A 95%-os TVK ezekre a többletkapacitásokra is vonatkozik? Ha igen, akkor már csak az a kérdés, hogy mi lesz a daganatos betegekkel? A szétosztott súlyszámokból néhány kórház egyáltalán nem részesül, de a részesült kórházaknak sem elegendő ez a keret. Mi legyen az onkológiával? Konkrét választ kérünk erre a szakterületre. El kell dönteni, hogy teljesítményfinanszírozás vagy bázisfinanszírozás legyen! Tervezik-e az áttérést a nagyobb részt bázisfinanszírozásra, ha igen, milyen arányban és értékben? Megszűnik-e a teljesítmény volumen korlát, a finanszírozás fix és/vagy lebegtetett módon fog-e történni? Lehetséges lesz-e a járóbeteg ellátás többletteljesítményének finanszírozása a fekvőbeteg (vagy egyéb) finanszírozás átcsoportosításából? Ha a döntés megszületett, a választott rendszert kell tökéletesíteni (pld. új ráfordítási IME V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2006. JÚLIUS – AUGUSZTUS 11 EGÉSZSÉGPOLITIKA • • adatgyűjtés)! Természetesen ehhez megfelelő (kiválóan képzett és fizetett) szakember gárdát kell alkalmazni! Az egészségügyi hozzájárulás megemeléséből, valamint az EHO eltörlésének elhalasztásáról származó többletbevételek miért nem kerülnek az egészségügyi alapba forrásként visszapótlásra? Az élvezeti szerek jövedéki adójából az egészségügyi prevenciós programok miért nem részesülnek? 4. Az egészségügyi működés és struktúra átalakításának ismertetése, időbeni ütemezése. • Nagyon komoly problémát jelent a menedzsment által tervezett átalakítások, összevonások, keresztülvitele a döntéshozatali rendszeren (Önkormányzat, ÁNTSZ stb.). Nagyon sürgősnek tartjuk a rendszer felülvizsgálatát az átalakítások megkönnyítése érdekében. A szerkezetátalakítás szükségességét belátjuk, de a bevezetése csak megfelelő előkészítéssel lehetséges. Vonatkozik ez a kapacitás és volumenelosztásra is. Mikor egységesítik minden szakma követelményrendszerét a minimumfeltételek kidolgozására? • A szerkezetátalakítást támogató szabály- ill. törvénymódosítások szükségesek. Pl.: intézményen belüli aktív ágyak egyik osztályról a másikra való áthelyezése esetén ne veszítsünk a volumen-korlátból! Vagy: a járóbetegként elvégezhető beavatkozások finanszírozásának olyan mértékű javítása, hogy az intézménynek ne legyen érdeke fölöslegesen aktív ágyra fektetni a beteget. Megoldási javaslat: Amennyiben a menedzsment átalakítást kezdeményez, úgy arról országos egységes szerkezetben egy adott helyen szülessen döntés, ne kelljen a Szakszervezet, Önkormányzati Közgyűlés, ÁNTSZ, OEP felé hosszadalmasan levelezni. (Biztosítás felügyelet?) • Lesznek-e új szakmai minimumfeltételek, mikor, nem teljesítésük milyen következményekkel jár? • A kormány tagjaival és a társadalommal is tudatosítani kell, hogy a kórházak – sajnos még ma is – szociális feladatot is ellátnak, tehát az ágyak számának csökkentése más tárcákat is érint. • Kérjük arra vonatkozó nyilatkozatát (legkésőbb 2006. november elejéig), hogy a szakminisztérium és a kormány mely egészségügyi intézmények megtartását tervezi. • A forrás allokációjában a térségi egészségügyi intézmények vezetői milyen keretek között szólhatnak bele és hogyan? Milyen kompetenciákkal oszthatják el az ellátási feladatokat? 5. Kérjük a részletes rövid- és hosszútávú egészségpolitikai elképzeléseket, nem csak közlés, hanem vita szinten is. Mik a kiemelt egészségügyi szakmapolitikai programok, fenntartják-e a sürgősségi, onkológiai, kardiovaszkuláris ellátások priorizálását? • A miniszter vagy az összes megyei kórházvezetővel, vagy csak egy választott képviselő testülettel rendszeresen konzultáljon döntéseinek meghozatala előtt. • Milyen módon szándékozik az ágazati minisztérium eloszlatni a területi ellátási kötelezettség és a fix finanszí- 12 IME V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2006. JÚLIUS – AUGUSZTUS • • • • • • • • rozási keret elégtelenségének konfliktusát? A vizitdíj bevezetését követően hogyan képzeli el a tárca az azzal kapcsolatos bürokrácia intézését, egyáltalán hova folyik be, kinek a bevételét növeli, milyen mentességek várhatók? Milyen szabályozókkal történik a kitűzött, rugalmasabb kapacitás átcsoportosítás allokáció? A 2003. óta változatlan és a tényleges szükségleteket nem tükröző TVK bázis keretek a valóságot jobban tükröző átcsoportosítását milyen utakon, módokon és szabályozókkal fogják megoldani? A társadalommal is, a miniszterelnökkel is meg kell értetni – és ebben a szaktárca vezetőjének kell élen járnia –, hogy nem igaz, hogy az egészségügy egy feneketlen zsák. Igenis az elmúlt 15 évben „felnőtt” egy üzemgazdasági szinten gondolkodó, szakmáját tudó, felelős kórházvezetői menedzsment. Milyen kontrollt szándékozik bevezetni az egyetemek kiemelt finanszírozása és a tényleges teljesítmény mutatói között? Jelenleg egy nagy megyei kórház forgalmával közel egyenlő egyetemi centrum betegforgalma átlagban háromszoros finanszírozásból valósul meg. Hogyan oldható fel az orvos egyetemtől mentes térségi centrumok „kvázi klinikai” funkciója és kiemelkedően magas szintű kapacitása, valamint az alacsony finanszírozás közötti konfliktus? Ehhez kapcsolódóan a jelentős, területen kívüli ellátást nyújtó regionális központok progresszív betegellátása, szabad intézményválasztása, fejlesztése milyen finanszírozási forrásallokációs lépéseket enged meg? Ezzel kapcsolatos szabályozásról milyen irányokat tervez tenni, megjelölni az ágazat vezetése? Az oly sokszor hangoztatott – szinte „elcsépelt” – egységes egészségügyi adatszolgáltatáshoz egységes informatikai rendszer szükséges. Viszont jelenleg ahány egészségügyi szolgáltató annyiféle informatikai rendszer létezik. Ki fogja levezényelni (egészségügyi minisztérium, biztosító) az egységes adatszolgáltatáshoz szükséges informatikai rendszer megteremtését és milyen forrásból? Véget kell vetni az egészségügyi dolgozóknak a társadalom előtti lejáratásának! Legyen a miniszter az ágazat legfőbb lobbystája! Ha nem így lesz, akkor a most a teljesítőképességük határán dolgozó, a hivatásuknak élő orvosok és nővérek elkedvetlenednek, és vagy elhagyják a pályát, vagy végképp kiégnek. Nem vagyunk bűnösök: • a paraszolvencia miatt (fizetésünk megalázóan kevés), • nem vagyunk adócsalók (ha vannak is közöttünk olyanok, akik szeretnék leírni az adójukból a képzésükre fordított összeget), • nem vagyunk kódolási csalók, akik két beteget fektetnek egy ágyon (igen, sajnos vannak pótágyon fekvő stroke-os betegeink), • a betegeit néhány perc alatt ellátó csibészek (de vannak olyan doktoraink, akik a finanszírozott órák lejárta után is ellátják a betegeiket, azokat is, akik után – eddig még – 10 százaléknyit fizetett a biztosító).
