„A biztosítási alapú egészségügyi rendszer megteremtése érdekében az OEP-nek szemléletváltáson kell keresztülmennie: valódi pénzintézetté kell válnia, amely hatékonyan gazdálkodik a biztosítottak pénzével annak érdekében, hogy a betegek számára jobb szolgáltatást lehessen nyújtani.” (részlet az Egészségügyi Minisztérium közleményéből)
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Pénzügyi területről érkezett az országos egészségpénztár új főigazgatója Beszélgetés Major Zoltánnal, az OEP főigazgatójával „A biztosítási alapú egészségügyi rendszer megteremtése érdekében az OEP-nek szemléletváltáson kell keresztülmennie: valódi pénzintézetté kell válnia, amely hatékonyan gazdálkodik a biztosítottak pénzével annak érdekében, hogy a betegek számára jobb szolgáltatást lehessen nyújtani.” (részlet az Egészségügyi Minisztérium közleményéből) A szakmai közvélemény (elsősorban a menedzseri végzettséggel is rendelkező orvosokra, gyógyszerészekre, intézményvezetőkre és biztosítási szakemberekre gondolok) máig nem emésztette meg, hogy a pénzelosztás, és ezzel az egészségpolitika kulcspozíciójába, az OEP főigazgató székébe az a Major Zoltán került, aki nem közülük való, hanem egy, az egészségügytől távoli területről érkezett pénzügyi szakember, egy „bankár”. Ahogy mondják, olyan valaki, akinek eddig sem az egészségügyhöz, sem a biztosításhoz nem volt köze. – Hogyan került Ön a képbe? Mire kérték fel kinevezői? – Valóban pénzintézeti területről jöttem, a feladat azonban, amire „szerződtem”, sok szempontból más, mint amit elődeim végeztek. Feladatom egyrészt az egészségügyi reform végrehajtásának elősegítése; az ehhez kapcsolódó döntések előkészítésében, azok megalapozásában történő közreműködés, vezetői információadás a szaktárca számára. Ugyanakkor az intézményt is fel kell készítenem a változásokra, hogy egy olyan hatékony szervezet jöjjön létre, amelynek működése átlátható, tevékenysége jól nyomon követhető, ellenőrizhető. Természetesen orvosszakmai kérdésekben az OEP szakmai munkatársaira fogok támaszkodni. Egyébként az egészségügyhöz szoros kapcsolat fűz, szüleim orvosok voltak. – A kinevezésekor kibocsátott kormány-közlemény arról szólt, hogy a jelen helyzetben az OEP élén csak pénzügyi szakember képes megoldani a feladatokat. A „jelen helyzet” kifejezés bizonyára azt takarja, ami a kormányprogramban is olvasható: valódi biztosítóvá kívánják alakítani az OEP-et. Mi a különbség a mai OEP és egy valóságos biztosító között? – A „jelen helyzet” az egészségügyi reformot jelenti, ugyanakkor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csak nevében biztosító, (vagy még abban sem – a szerk.) hiszen a beszedett járulékot osztja újra. Az egészségügy jelenlegi helyzetében a problémákra csak a reform adhat megoldást. Például az OEP-nek jelenleg nincs lehetősége arra, hogy válogasson az egészségügyi szolgáltatók között, és csak olyan szolgáltatóktól vásároljon ellátást, amelyek minőségi színvonalon szolgáltatnak. Vagy például az OEP egy idő óta nem vizsgálhatja az ellátásra való jogosultságot (potyautasok kiszűrése), valamint arról sem vagyok meggyőződve, hogy az OEP tudja, ki az igazi ügyfele, akik részére a szolgáltatását biztosítja. Ezek azok a fő szempontok, amelyek egy valódi biztosítónak fontosak. – Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság kettéválasztása óta nyilvánvaló, hogy az OEP a mindenkori egészségügyi kormányzat politikájának, az egészségpolitikának a végrehajtó szerve, ahogy mondani szokás, a mindenkori egészségügyi minisztérium kihelyezett főosztálya. Ugyancsak valamennyi eddigi kormányzat finanszírozási eszközökkel igyekezett megvalósítani egészségpolitikáját. Így maradhat ez, ha az OEP pénzintézetté alakul? – Az OEP-et annyiban tekinthetjük pénzintézetnek, hogy éves szinten mintegy 1500 milliárd forintot fizet ki. Az, hogy a reform részeként hogyan alakul át, az a kormányzat kompetenciája. Amit látni kell, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszer struktúrája bonyolult, nehezen átlátható és hosszú távon így fenntarthatatlan. Ennek „eredményeként” termelődik újra éves szinten a több százmilliárdos hiány. Ezt lehet javítgatni, de azt látni kell, hogy csak struktúraváltással lehet ebből kilépni. – Mit ért Ön szolgáltatás-vásárlás alatt? Mik a kritériumok? – A biztosítás alapú egészségügyi rendszer azt jelentené, hogy az egészségügyi ellátásért mindenkinek fizetnie kell, illetve mindenki után fizetnie kell valakinek, és a befolyt járulékot a biztosítónak maximális hatékonysággal, a biztosítottak érdekében kell elköltenie. Ezt úgy kell megtennie, hogy a biztosítottak számára minél jobb minőségű szolgáltatásokat tudjon vásárolni. Ide tartozik például az „evidence base medicine“-n alapuló új gyógyító eljárásoknak, eszközöknek, gyógyszereknek a rendszerbe történő integrálása. Meg kell találni a lehetőségét ezen innovatív eljárások, medicinák befogadására, a szükséges kapacitások finanszírozásának biztosítása mellett. – Kell-e, tud-e egy pénzintézet együttműködni az orvos-szakmával? Hogyan, milyen keretek között? Ki (mi- IME V. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2006. NOVEMBER 49 PORTRÉ lyen funkció) hangolja össze a szakmai érdekeket a finanszírozó érdekeivel és ki (milyen funkció) a betegek (biztosítottak) érdekeivel? – Az együttműködésnek a biztosító és az orvosszakma között kell létrejönnie. A lényeg az, hogy az ügyfelek/biztosítottak szükségleteinek és igényeinek figyelembevételével működjön mind a biztosító, mind a szakma. Jelenleg azonban teljesen hiányzik az ügyfélközpontúság a rendszerből, szerintem mindkét oldalon. – Mi lesz a majdani OEP működési formája? Részvénytársasággá alakulásáról szólt a szóbeszéd..., vagy másféle gazdasági társasággá alakul? Vagy megmarad továbbra is költségvetési szervnek? – Számomra nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy a szervezet átláthatóságát, hatékonyságát növeljük és elérjük azt, hogy működésünk az egészségügyi szolgáltatók számára is világos, kiszámítható legyen, azaz a finanszírozási rendszer előreláthatóvá, biztonságossá váljon. – Kormányzati körökből korábban az hallatszott, hogy akkor lehet majd több biztosítóról beszélni, ha már az az egy, az OEP valóban biztosítóként funkcionál. Mit gondol erről? – Amint már korábban is említettem, kormányzati kompetencia annak eldöntése, hogy milyen legyen az egészségbiztosítási rendszer. Számomra az a legfontosabb, hogy bármilyen döntés születik, a szervezetet arra felkészítsük. Ebből kiindulva az én feladatom annak elősegítése, hogy az OEP működésében megjelenjenek a biztosítás elemei, – ha ilyen döntés születik. – Az Ön által vezetett OEP számára kívánatos lehet a monopol-helyzet elvesztése, azaz a több biztosítós rendszer bevezetése? – Azt gondolom, hogy a hangsúly nem a monopol szerepen, vagy annak elvesztésén van. Nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy sikerül-e a jelenlegi rendszert úgy átalakítani, hogy az mindannyiunk érdekét szolgálja. Erről kell, hogy szóljon a reform. – Mik lesznek az „új seprő” működésének első jelei? Netán már az E-Alap 2007. évi költségvetésének szerkezetében tetten érhetők lesznek? Vagy másban? – Az egészségbiztosítás költségvetését csak a megadott kereteken belül készíti az OEP. A költségvetés tervezésekor sok mindenre figyelemmel kell lenni, hisz az E-Alap bevételi oldalát alapvetően meghatározza az, hogy hányan és mennyi járulékot fizetnek be a közös kasszába. Csak azt lehet elkölteni, amit befizettünk. Ha deficites a kassza, végső soron azt is mi fizetjük meg az adóinkból, hisz nincs más bevételi forrás. A szervezetre vonatkozóan pedig, mielőtt bármilyen döntést hoznék, legelső feladatom az intézmény teljes körű megismerése. Azonban azt már most elmondhatom, hogy szükségesnek látom a szervezet belső működésének javítása érdekében egy minőségbiztosítási rendszer meghonosítását. Nagy András László NÉVJEGY Major Zoltán főigazgató 1966. Szatmárnémeti • 50 • Tanulmányok 2002. MBA – Case Western Reserve University (Cleveland), Weatherhead School of Management/CEU Business School 1994. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Külgazdasági Szak 1990. Műszaki Egyetem, Villamosmérnöki Kar, Elektronika és Távközlés szakirány, Kolozsvár Munkahelyek: Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2006. október 1-től főigazgató GE Capital International Services/Genpact 2005-2006. A cég európai működéséért felelős vezetője (Chief Operating Officer Europe) 2002-2005. Ügyfélszolgálati és Értékesítési Központ vezetője, Budapest IME V. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2006. NOVEMBER • • ABN AMRO Bank – K&H Bank 2001-2002. K&H Bank, ügyvezető igazgató, Kontrolling és Vezetői Információ, Budapest, 1999-2001. ABN AMRO Bank, ügyvezető igazgató, Üzleti Elemzés-Hálózati Értékesítés Divízió, Budapest Citibank 1998-1999. Termékfejlesztésért felelős alelnök, Nemzetközi Személyi Banki Üzletág – Európa, Közel-Kelet, Afrika Régió, London 1996-1998. pénzügyi igazgató, Budapest 1995-1996. főosztályvezető, Üzleti Támogatás Osztályának főosztályvezetője, Budapest 1994-1995. menedzsment gyakornok, Budapest KPMG 1992-1994. könyvvizsgáló asszisztens, Budapest Nyelvismeret: felsőfokú angol, felsőfokú román, alapszintű német Fontosabb tisztségek: • a CEU Üzleti iskolája IT programjának tanácsadó bizottsági tagja • meghívott előadó egyetemeken.
