Soha nem volt akkora szükség egészség-gazdaságtani ismeretekre Magyarországon, mint ma, az egészségügyi rendszer átalakítása közepette. A hazai szakembergárda jelentős részét tömörítő Magyar Egészséggazdaságtani Társaság elnöke úgy véli, a META fejlődésének útja a professzionális szakmai szervezetté alakulásban rejlik. Dr. Kaló Zoltán a META sikertörténetéről, jövőképéről és első országos konferenciájáról nyilatkozott lapunknak.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Az I. Országos Egészség-gazdaságtani Konferencia margójára Beszélgetés Dr. Kaló Zoltánnal, a META elnökével Soha nem volt akkora szükség egészség-gazdaságtani ismeretekre Magyarországon, mint ma, az egészségügyi rendszer átalakítása közepette. A hazai szakembergárda jelentős részét tömörítő Magyar Egészséggazdaságtani Társaság elnöke úgy véli, a META fejlődésének útja a professzionális szakmai szervezetté alakulásban rejlik. Dr. Kaló Zoltán a META sikertörténetéről, jövőképéről és első országos konferenciájáról nyilatkozott lapunknak. – Három évvel ezelőtt, amikor Ön interjút adott lapunknak, beszámolt arról, hogy milyen céllal alakult meg a META, és mik a terveik. Ezekből mi valósult meg? Az alapgondolat az volt, hogy nekünk, akik egészségügyi közgazdászként egymástól elszeparáltan, különböző területeken dolgozunk, szükségünk van arra, hogy semleges környezetben, nyíltan beszélgethessünk szakmai kérdésekről, és kicserélhessük a tapasztalatainkat. Ezért megalapítottuk a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaságot, a META-t, amelynek keretein belül vitákat szerveztünk. Ezek a viták rendszeressé váltak, és mondhatom, mindannyian tanultunk belőlük. Tervünk volt egy weboldal létrehozása is – ez teljesült, ám meg kell jegyezzem, nem működik jól. A META – bár szakmailag megerősödött – egy rendkívül amatőr szervezet még mindig, s ez gátja a további fejlődésnek. Éppen ezért a legfontosabb célkitűzésünk a 2007-2008-as időszakra, hogy professzionálisan működő szakmai szervezetté fejlesszük. – Nem sokan képesek belátni, hogy a fejlődés útja az építő önkritikában rejlik… Nézze, 6-8 ember jóízű baráti beszélgetéseiből indultunk ki, később 30-40 főssé verbuválódtak a szakmai vitáink, s ma ott tartunk, hogy a legutóbbi ülésünkön legalább 70-en voltak jelen. Nem engedhetjük már meg magunknak, hogy például ne legyen elérhető a honlapunk, mert véletlenül elfelejtettük befizetni a szolgáltatónak a díjat. Hogy ne legyen egy titkárság a szervezet mögött, amelyik az időközben egyre elfoglaltabbá váló tagjainkat összefogja, és a megfelelő adminisztrációs hátteret biztosítja. El kellett hát mozdulnunk a professzionalizmus irányába. Ehhez első lépcsőként meg kell teremtenünk a működés pénzügyi alapjait, mert a professzionalizmushoz sajnálatos módon pénz is kell. Ha lesz bevételünk, lesz miből üzemeltetni egy titkárságot. Most áll fel a mindenkori META elnök mellett működő titkárság, amely már számon kérhető lesz – ez a következő fejlődési stáció. – Mennyi időre szól egy elnökségi ciklus? Két évre. Az alakulásunkkor jómagam, mint alapító elnök azt vállaltam, hogy az első ciklus végére működő szervezetté válunk. A második etapban, amely Dózsa Csaba nevéhez fűződik, már komoly szakmai eredményeket könyvelhettünk el. Ezek közül talán a legfontosabb az volt, hogy a 2006 júniusában Budapesten megrendezett Európai Egészséggazdaságtani Konferencia – amelynek előkészítésében és lebonyolításában a META aktívan közreműködött – óriási sikert aratott. Úgy gondolom, hogy ehhez a sikerhez mi is nagymértékben hozzájárultunk. A mostani, 2008 végéig tartó ciklus pedig – ahogy korábban említettem – a professzionálisan működő szervezetté alakulásról szól. Meg szeretnénk jelenni nemzetközi szervezetek magyar tagszervezeteként. Már csatlakoztunk az egészségügyi közgazdászok világszervezetéhez, a Nemzetközi Egészség-gazdaságtani Szövetséghez (IHEA). Egy másik, nagyon gyors ütemben fejlődő nemzetközi szervezet, a gyógyszeripari, gazdasági, klinikai kérdésekkel foglalkozó ún. ISPOR (International Society for Pharmacoeconomics and Outcome Research) magyarországi leányszervezetét most alapítjuk. A nemzetközi kapcsolatok építése mellett fontosnak tartjuk az erőteljes hazai szakmai jelenlétet is. Arra törekszünk, hogy írásban is nyoma legyen a módszertani kérdésekben kialakított szakmai véleményünknek. Például el kívánjuk készíteni a költség-hatékonysági elemzésekről szóló minisztériumi irányelv felújítását, ezzel segítve a szaktárca munkáját. – Ön a korábbi beszélgetésünk alkalmával hangsúlyozta: a META hosszú távon olyan fórum kíván maradni, amely segítheti a stratégiai döntéshozatalt, ugyanakkor semmiképpen sem válik politikai tényezővé. Nem tart attól, hogy a szaktárca munkájába bekapcsolódva óhatatlanul megkérdőjeleződik a szervezet függetlensége? A megalakulásunkkor deklaráltuk, hogy a társaság közvetlen szakmapolitikai tevékenységet nem folytat, szervezete a pártoktól, egészségügyi intézményektől, versenypiaci szereplőktől minden tekintetben független legyen, beleértve az anyagi függetlenséget is. Ez a szabály most is érvényes. Csak módszertani kérdésekben alakítunk ki konszenzust, de egészségpolitikai tárgyban – például, hogy milyen legyen a biztosítási rendszer, vagy a befogadás-politika Magyarországon – nem nyilvánítunk véleményt, hiszen akkor a META könnyen lobbytérré válhatna. Nincs rajtunk semmiféle kényszer sem a módszertani állásfoglalások számát, sem a témáját illetően. Nem kötődünk egyetlen intézményhez sem – IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 57 PORTRÉ a gyűléseinket igyekszünk más-más helyszínen tartani, lehetőleg ott, ahol nem kell fizetni terembért… A vitáinkra nagy az igény. Elhangzanak érvek és ellenérvek, a résztvevőkben letisztulnak bizonyos kérdések, és ezáltal talán szakmaibb módon fognak nyilatkozni azok, akik később döntési pozícióba kerülnek. Sok egészségpolitikus ülte már végig a vitáinkat, még az is előfordult, hogy négy korábbi államtitkár szólt hozzá a felvetett témához. Neveket tudatosan nem említek… – Ön az elsők között kezdte el oktatni az egészséggazdaságtani ismereteket a magyar egyetemeken. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Egészség-gazdaságtani Intézetének tanszékvezető docense, és az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója. Hogyan látja a hazai szakemberképzés jelenlegi helyzetét? Kezdetben időben limitált, rövid kurzusok keretében indítottuk el az egészség-gazdaságtani alapismeretek oktatását, ám ezek a képzések alkalmatlanok a részletes gyakorlati ismeretek elsajátítására. Ezért, a Bologna-folyamattal párhuzamosan, posztgraduális képzések akkreditációja is folyamatban van. Az ELTE-n szeptembertől indítjuk az egyéves gyógyszerpolitika – gyógyszergazdaságtan posztgraduális képzést, és terveink szerint 2008-tól beindítjuk a kétéves mesterképzést is. Úgy tudom, más egyetemi központok hasonló programjainak akkreditációja is zajlik már. Ezt igen örvendetesnek tartom, mert azt gondolom, hogy országosan legalább hat helyen (Budapesten az ELTE-n, a Corvinus Egyetemen és a Semmelweis Egyetemen, valamint a három vidéki orvosegyetemen) lenne szükség ilyen típusú oktatásra ahhoz, hogy a hazai szakemberképzés megoldód- jon. A külföldi posztgraduális képzésekben egészségügyi közgazdász diplomát szerző magyar kollégáknak egyébként már most is igen nagy a reputációja a világban, szinte laszszóval keresik a magyar szakembereket külföldön. Nem kevésbé itthon: nem telik el úgy hónap, hogy ne telefonálna rám egy intézmény vagy multinacionális cég vezetője arra kérve, hogy ajánljak neki valakit, azonnal felvenné… – A META most készül az IME-vel közösen az I. Országos Egészség-gazdaságtani Konferenciára. Mit várnak a rendezvénytől és az IME-vel való együttműködéstől? A META keretein belül évente kb. tízszer rendezünk szakmai vitát. Jelenleg ott tartunk, hogy az ötvenfős METAtagság mellett kb. száz vissza-visszatérő látogatója van a vitáinknak. Fontosnak tartjuk, hogy e gyűlésekről a jövőben írásban is beszámoljunk, illetve tagjainkat rendszeres publikálásra ösztönözzük – ehhez kerestünk fórumot. Így találtunk az IME folyóiratra, amelynek szakmai színvonalával azonosulni tudunk. Az IME szerencsés választás volt véleményünk szerint azért is, mert a kiadó komoly konferenciaszervezési háttérrel is rendelkezik. A jelenlegi ciklusra kitűzött céljaink között ugyanis szerepel, hogy szeretnénk évente országos egészség-gazdaságtani konferenciát tartani – nem csak magunknak, hanem mindenkinek, akit ez a tudományág érdekel. A felkért előadókon túl örömmel vesszük a tudományos kutatásaik eredményét absztraktban beküldő önkéntes előadókat is. Nagyon bízunk az első országos konferenciánk sikerében, amelyre számunkra biztosíték az IME professzionális konferenciaszervező profilja. Az IME-re tehát stratégiai partnerünkként tekintünk, s – reményeink szerint – az együttműködésünk hosszú távú lesz. Boromisza Piroska A Dr. Kaló Zoltánnal korábban készült interjú az IME 2004/5. számában olvasható. NÉVJEGY Dr. Kaló Zoltán diplomáit a Budapesti Közgazdaságtudományi, a Semmelweis Orvostudományi és a Yorki Egyetemen szerezte. Kezdetben makroszintű egészség-gazdaságtani kutatással foglalkozott, többek között az egészségügyi rendszerek komparatív elemzésével, a regionális forráselosztás kérdéseivel és az egészségügyi jogalkotás közgazdasági vonatkozásaival. 1997 óta elsősorban a farmakoökonómia, az egészségügyi technológiák értékelése, az életminőség mérése szakterületén tevékenykedik. 1997től a Novartis gyógyszergyár munkatársa, 1999-től a bázeli Novartis Pharma AG „Transplantation, Tissue Engineering 58 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS & Immunology” üzleti részlegének egészség-gazdaságtani vezetője, 2003-tól a Novartis Hungária Kft. orvos-igazgatója volt. Emellett a Debreceni és a Semmelweis Egyetemen, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetemen farmakoökonómiát és egészség-gazdaságtant oktatott. 2006-ban a SE Gyógyszertudományok Doktori Iskolájában szerezte meg a PhD fokozatot „A vesepótló kezelések és a vesetranszplantáció immunszupresszív terápiáinak gazdasági elemzése” című értekezésével. 2006 júliusától főállásban a Szegedi Tudományegyetem Egészség-gazdaságtani Intézetének tanszékvezető docense, mellékállásban az ELTE Társadalomtudományi Kar Egészség-gazdaságtani Kutatócsoportjának programigazgatója. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) alapító tagja és elnöke.
