Az egészségügyi informatika közös feladatainak központi program keretében való fejlesztése fontos szakmai cél. A felsorolt területek finanszírozására, végrehajtására egy új magyar e-Egészség Program elindítása szükséges. Az egészségügy reformja informatikai szolgáltatások nélkül elképzelhetetlen. A technológia számos területen lehetővé tesz újszerű megoldásokat. Az alap fejlesztés nélkülözhetetlen része az egészségügyi informatikának, amit folytatni kell. Ma, amikor az intézmények ellátási kompetenciája átalakulóban van, szükséges olyan ellátásokat informatikai támogatással életre kelteni, amelyek az ellátó intézmények falain kívül folynak. A cikk ezt az elképzelést vázolja.
Angol absztrakt:
The development of the health informatics’ common tasks in the frame of a central program is an important professional goal. The starting of the new Hungarian e-Health Program is necessary to finance and implement the listed fields.
Without any informatics services the reform of the health sector is unthinkable. The usage of new technologies in some fields of healthcare opens the door to innovation. The basic development, which is integral part of the health informatics, must be completed. Nowadays, being renewal the health institutes’ competencies, is necessary to wake health services working beyond the institutes supported by informatics. The article outlines the conception.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Az új e-Egészség Program Fogarassy Károly, WHS-Egészségtár Kft. Az egészségügyi informatika közös feladatainak központi program keretében való fejlesztése fontos szakmai cél. A felsorolt területek finanszírozására, végrehajtására egy új magyar e-Egészség Program elindítása szükséges. Az egészségügy reformja informatikai szolgáltatások nélkül elképzelhetetlen. A technológia számos területen lehetővé tesz újszerű megoldásokat. Az alap fejlesztés nélkülözhetetlen része az egészségügyi informatikának, amit folytatni kell. Ma, amikor az intézmények ellátási kompetenciája átalakulóban van, szükséges olyan ellátásokat informatikai támogatással életre kelteni, amelyek az ellátó intézmények falain kívül folynak. A cikk ezt az elképzelést vázolja. The development of the health informatics’ common tasks in the frame of a central program is an important professional goal. The starting of the new Hungarian eHealth Program is necessary to finance and implement the listed fields. Without any informatics services the reform of the health sector is unthinkable. The usage of new technologies in some fields of healthcare opens the door to innovation. The basic development, which is integral part of the health informatics, must be completed. Nowadays, being renewal the health institutes’ competencies, is necessary to wake health services working beyond the institutes supported by informatics. The article outlines the conception. BEVEZETÉS A jelen cikk az IME V. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferenciáján (2007. április 18-19, Best Western Hotel Hungária) elhangzott előadásom bővebb kifejtése, kiegészítése. A cikkben – az általam javasolt fejlesztési területek megjelölése mellett – az azzal kapcsolatos véleményemet is közzé szeretném tenni, hogy hogyan képzelhető el a végrehajtás. Szerencsémre, a konferencián az előttem elhangzott előadásban az ágazati informatika Ealapból történő finanszírozására történt javaslat, amellyel alapvetően egyetértek, bár politikai döntés és jogszabályváltoztatás szükséges a végrehajthatóságához. De tételezzük fel, hogy az ágazat vezetése érzékeli a fejlesztések szükségességét, és a HEFOP 4.4 projekt fejlesztésében vállalt szerepével ellentétben, hajlandó aktivitást 52 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS felmutatni mind a szakmai tartalom meghatározásában, mind pedig a végrehajtáshoz szükséges források előteremtésében. Hogyan lehet a központi program küldetését jól meghatározni, hogy ne ütközzön az Új Magyarország Fejlesztési Tervben meghatározott egészségügyi informatikai fejlesztési területekkel, és egyben indokolt legyen a költségvetési források felhasználása? Hogyan lehet az E-alap 1-2%-át az akkreditált fejlesztések teljesítmény-arányos refinanszírozására fordítani, ahogyan az eredeti ötlet gazdája (Dr. Kincses Gyula főigazgató, ESKI) elgondolta? Egyáltalán mire elég ez a kb. 15-25 milliárd az ágazati informatikában? Milyen szerkezetben lenne célszerű felhasználni ezt az összeget? Hogyan nézzen ki az új program? A HEFOP 4.4 fejlesztése a három elmaradott régióban jó esettanulmány arra, hogy hogyan kell ekkora fejlesztést megtervezni és végrehajtani, és a gyakorlatban miért nem lehet ekkora fejlesztést jól tervezni és megcsinálni. Ma már világos, hogy az akkori elgondolás csak elméletileg volt helyes, miszerint az együttműködési képességek kialakítására és fejlesztésére kell a forrás döntő hányadát fordítani. Azért pedig, hogy megfelelő motiváció mutatkozzon a részvételre, valami helyi fejlesztést is be kell tervezni. Ugyanakkor a közös és helyi fejlesztési arányok meghatározásakor nagyobb kényszerként kellett volna előírni a korszerű gyógyító tevékenységekből, a gyógyítás „technológiájából” fakadó funkcionális elvárásokat, mint egyszerűen felosztani a forrást két részre. Ha ugyanis adva van a keret, de nekem kell kitölteni tartalommal, mindig lesz egy jó indokom, hogy miért nem férek bele abba, és miért kell máshová átcsoportosítani a forrásokat, hogy nekem jó legyen. Így a három konzorcium – érdekelt nem lévén a funkcionálisan gyengén előírt együttműködési terület fejlesztésében – átcsoportosította a helyi fejlesztésekre a források nagy hányadát. Mondhatná persze valaki, hogy miért hagyták ezt? A Minisztérium, mint a program szakmai felügyelője, túl kockázatosnak látta a közvetlen beavatkozást, támadási felületet látott a fejlesztésben való tevőleges részvételre, amely magatartását azzal magyarázta, hogy amúgy is a Konzorciumok a kedvezményezettek, tegyenek belátásuk szerint. Ennek hatására nemhogy az elvárt funkcionalitásból maradt el jó néhány, de az e-Egészség Program megalapozó fejlesztései sem lettek befejezve a központi közigazgatás érdektelensége miatt, hasznosításuk a HEFOP-ban elmaradt. A példa hasonlatos a sodrásban lefelé hánykolódó, ide-oda csapódó hajóhoz, amelyben a végén mindenki a betörő vizet szivattyúzza, kormányozni már úgysem érdemes. Ezt a helyzetet a jövőben el kell kerülni! Ha van politikai akarat a központi finanszírozásra (E-alap akárhány százaléka), csak kidolgozott koncepcióval szabad operálni. Jelen INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG írásomban tehát megkísérlem a központilag elvárt funkcionalitást meghatározni, és azok megvalósításának biztosítékaként olyan programszerkezetet felvázolni, amely elkerüli a fiaskót. Kiindulásképpen vegyük a konferencia előadásban megjelölt fejlesztési területeket, határozzuk meg, hogy mit kell az NFT-2-ből, és mit kell az új e-Egészség Programban az E-alapból finanszírozni. FELADATOK A nyilvántartási rendszerek közhitelűsége és hozzáférésének biztosítása Az ágazat szervezeti felépítése, bonyolult intézményrendszere, a gyógyítás szakterületi sokasága, a mindig egyedileg szabott volta sok nyilvántartást, valamint adat- és kódszótárat eredményez, amelyek egyaránt tartalmaznak közérdekű információt, de tartalmaznak szakmai adatokat is, amelyek nyilvánossága nem azok titkosságából, hanem reprezentációjuk szaktudás-függőségéből következik. Általában viszont ezeknek a nyilvántartásoknak egyetlen ismérvnek meg kell felelniük: és ez a közhitelűség, vagyis az, hogy tartalmuk autentikus és minőségük biztosított legyen. A másik jellemzőjük a központiságuk, vagyis nem ellátó intézményhez, és nem is valamely szakterülethez kapcsolódnak. Persze vannak szakterületi nyilvántartások, de ezek általában „belügynek” is tekinthetőek. Mindezek szerint a nyilvántartási rendszerek közhitelűségének, hozzáférésének biztosítása központi feladat, vagyis NFT-2 prioritás (tudtommal az is!). Az elektronikus betegazonosítás megoldása (hazai- és EU-s egészségbiztosítási kártya) Régi igény az egészségügyben az intelligens kártya, mint betegazonosító léte, a „legyen-rajta-betegadat” vagy „ne-legyen-rajta-betegadat” hitvitától eltekintve. Mint azt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár informatikai főigazgató helyettese helyesen gondolta el, központilag kell megvalósítani a hazai és az EU-s kártyát, felvállalva annak egyéb, a közigazgatás más területein való felhasználhatóságának biztosítását. A projekt az NFT-2-ben formálódott meg, hiszen oda való. Amit a szakmának hozzá meg kell teremtenie: az az ellátás különböző területein az alkalmazási lehetőségek feltárása. Ez pedig nem kizárólag központi, hanem szakterületi, de akár helyi is lehet. A betegek digitális önrendelkezésének biztosítása a saját egészségügyi adataira vonatkozóan A kérdés szorosan összefügg az adatvédelem hazai gyakorlatának törvényi és informatikai vonatkozásaival. A feladat az élethosszig tartó betegadat-archívum megteremtése az adott (és remélem nem a jelenlegi) adatvédelmi előírásoknak megfelelően. Az önrendelkezés realizáci- ója éppen fordítva ragadja meg a problémát: a beteg irányából kell biztosítani azt a jogot, amely lehetővé teszi számára, hogy biztonságát garantáló módon tárolhatja valahol – például az archívumban – egészségügyi adatait, és teszi hozzáférhetővé az adott pillanatban az ellátó szakszemélyzet azon tagjainak számára, akiknek az ellátás szempontjából az releváns információ. Ez a feladat nemcsak központilag valósítható meg. Egyrészt a jogalkotó szándéka is kell hozzá, de a helyi megoldások kimunkálása kinek-kinek a saját dolga. Az önrendelkezés eszközének egyik implementációja a biztosítási kártya, a rajta levő hitelesítő eszköz felhasználása és elhelyezése a betegdokumentáción megoldandó. A hagyományos ellátások (járó-fekvő) mellett tért nyerő olyan ellátások informatikai támogatása, amelyek a beteg otthonában, vagy ahhoz közel valósulnak meg Az ellátás komplexitása, új ellátási formák megjelenése azt a tételt erősíti, miszerint az egészségügy „ipari technológiája” átalakul, az ellátás a beteg felől válik értelmezetté, vagyis nem az adott eset elszigetelt ellátásáról van szó, hanem az ember egészség-állapotának hosszú távú karbantartásáról. Ebben alapellátó(k) és szakellátó(k) az életút adott pontján teszik a dolgukat, megelőznek, kezelnek és rehabilitálnak egy közös cél érdekében: az egyén életminőségének, életkilátásainak lehető legmagasabban tartása érdekében. Az egészségügyben dolgozóktól ez bizonyos proaktivitást igényel, amely alapjául egy hasonló célokért indított népegészségügyi program szolgál. Az informatika technológiailag felkészült olyan területek támogatására, amely a jelenleg ismert ellátási formáktól lényegileg eltérő új formák effektív bevezetését teszi lehetővé. Ez a terület főleg az egészségügyi szakma kreativitását igényli, az informatika a lehetőségeket teremti meg azáltal, hogy képes lesz sokrétű egészség-információt rendelkezésre bocsátani. Az igazán nagy kihívást alapvetően nem a betegellátás, a hagyományos gyógyító folyamat hordozza, hanem az egészséges, illetve annak hitt populáció számára biztosított olyan szolgáltatások, amelyek az adott helyen és életkorban, életvezetés mellett szolgálják az egészséget, valamint a gyógyulás útjára került szerencsések számára az egészség mielőbbi elérését és megtartását segítő szolgáltatások. Ebben az információ és kapcsolat nélkülözhetetlen, amit a mi szakmánk tud biztosítani. Ezek a szolgáltatások alapvetően nem központiak, finanszírozhatóak az E-alapból is, hiszen annak takarékosabb felhasználását eredményezik. Az egészségügyi informatikai szabványok kiegészítése, karbantartása és bevezetése a gyakorlatba Az e-Egészség Program megteremtette az egészségügyi informatikai elő-szabványokat, amelyek a nemzetközi szabványosítási vonal mentén biztosítanák az intézményi IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 53 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG interoperabilitást, az egységesség megteremtését. De csak biztosítanák, mert • nem biztosított a szabványok karbantartása, • nincs alkalmazási „végrehajtási utasítása”, amely mint a törvényeknél a jogalkalmazót, jelen esetben a rendszer fejlesztőjét igazítja el a szabvány alkalmazásában. Bár, a magát valamire tartó jogalkalmazó mindig biztos abban, hogy érti a „törvény szellemét”, tudja a jogalkotói szándékot, de amikor kicsit bonyolultabb területre ér, elfogy a magabiztosság, és jönnek az egyéni jogértelmezések. Valahogy így képzelhető el a szabványok világa azok nélkül a keretrendszerek nélkül, amelyek szintén a szabvány fejlesztőitől származnak, és választ adhatnak az alkalmazóknak minden kérdésükre. Ez az általános adatdefiníciós szabványok tekintetében központilag, az NFT-2-ből finanszírozandó feladat, de a részterületi szabványok egy-egy szakintézmény fejlesztése által is lehetséges az e-Egészség Program keretében. A telemedicina alkalmazások és rendszerek elterjesztése Az infokommunikáció eszköztára, az ipari szabványoknak tekinthető megoldások az ellátás területén is képesek olyan rendszerek alkotóelemei lenni, amelyek mind a diagnosztika, mind a terápia bizonyos progresszivitási szintjén képesek intézményen kívüli megoldásokat formázni. Ma nem csekély számban működnek nemhogy kistérségi, országon belüli, de világméretű hálózatok, amelyek egy-egy diagnosztikai területen hatékonyan működnek: pl. teleradiológia, amelyben a képfeldolgozó diagnosztikai eszközök (modalitások) és az általuk képzett nagyfelbontású képeket diagnosztizáló orvos között földrésznyi távolságok vannak. Ugyanitt említhetnénk az orvosi telematikai rendszereket és más fejlődő területeket. A telemedicina alkalmas életfunkciós paraméterek realtime érzékelésére, online adatcserére, amely forradalmasítja a krónikus betegségben szenvedők ellátását, biztonságát és kényelmét. Ez az a terület, ahol a bevezetőben említett fejlesztési konstrukció életteret kaphat. Egy-egy ellátó intézet, egyegy ellátási terület definiálhat olyan szolgáltatásokat, amelyekben a funkcionális cél elérését mutató indikátorok alapján az E-alapból, de az NFT-2-ből is finanszírozható a projekt. Az informatikai minimumfeltételeknek megfelelő ellátói rendszerek Ez a pont nem a minimumfeltételek meghatározásáról, hanem annak elérése érdekében tett belső informatikai-információs fejlesztésekről szól. Hiszen ezért van szükség a minimumfeltételek meghatározására, hogy olyan intézményi informatika legyen, amely alkalmas az együttműködésre, de ez az együttműködés nem intézmény szempontú, hanem beteg szempontú! 54 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS Ez a terület intézmény és ellátási terület függő, vagyis intézményi szinten klasszikusan az E-alap terhére, területi szinten az NFT-2 regionális operatív programjában (ROP) megvalósítható fejlesztések közé tartozik. Olyan, mint a valamikori KTI program (Kórházvezetést Támogató Információs rendszerfejlesztés világbanki finanszírozásból), amelynek haladó hagyományát itt is meg lehet ismételni, jóllehet az idővel a funkcionális követelmény sokban változik. A belső informatikai fejlesztések (enterprise level), amelyek azonos szintre hozzák a rendszereket, „egyenszilárdságú” informatikai szolgáltatási szintet alakítanak ki az ellátási intézmények minden területén. Az adatvédelmi törvény és az egészségügyi adatok kezelésére vonatkozó jogszabályok harmonizációja az egészségügyben alkalmazott rendszerek és technológiák adta biztonsági megoldásokhoz A feladat jogalkotóhoz kötött, amelyhez a jogalkotónak „munícióra” van szüksége, hogy a kívánt változásokat ki tudja kényszeríteni. A változások meghatározása igen kényes: hiszen változatlanul biztosítani kell a személyiségi jogokat, és nem mehet el a megváltozott jogi feltétel a másik véglet irányába! Itt van az ágazati informatikát különböző területeken művelő szakembereknek a felelőssége, hogy valóban hasznos változások valóban hasznos megoldásokat eredményezzenek! Az egészségügyi infokommunikációs közmű létrehozása A világháló szerverein felhalmozott információ fabatkát sem ér akkor, ha nincs körülötte a sok-sok millió felhasználó, akik keresik a számukra hasznos tartalmakat. Ha megnézzük, hogy mióta fejlődik robbanásszerűen az internet világa, trivialitásba ütközünk: amióta a hálózati kapcsolatok technológiája a nagy tömegek számára hozzáférhetővé vált. Ennek analógiájára: addig az egészségügy által lokálisan felhalmozott adatvagyon-morzsák nem tudnak társadalmilag hasznosulni, amíg az egészségügy entitásai között a hálózati kapcsolat nem válik elérhetővé, magától értetődő igénnyé. Erre a világháló – a megfelelő biztonsági szint alkalmazásával – alkalmas közeg. Ahogyan az internet számára kiépült az alapvető közmű: a TCP/IP kommunikáció, a nagysebességű/szélessávú kapcsolat, úgy az egészségügyi ellátók közműve is magától értetődő követelmény! Ha pénzügyeinket a választott banki fiókhálózat bármelyik tagjánál egyenrangúan intézhetjük, ha a közügyek intézésének szélesedő spektrumát az okmányirodai rendszer képes lefedni, akkor alkotmányos jogaink sérelméről beszélhetünk, ha az egészségünkkel (legnagyobb kincsünkkel) foglalkozó intézmények nem képesek megfelelő kapcsolatra egymással és a világgal. Ez alapvetően az E-alap terhére történő fejlesztés, ha az intelligens TAJ-kártya projekt kapcsán központilag ki nem épül a közmű. INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Az e-szolgáltatások fejlesztése az egészségügyben (e-Recept, e-Konzílium, e-Beutaló stb.) Amennyiben valamennyi előbbi pont teljesült, az e-szolgáltatások kialakításának útjára léphetünk. Ezek központi, mindannyiunk számára kötelezően alkalmazandó szolgáltatások, amelyek az NFT-2 forrásaiból, központilag kell megvalósuljanak, a HEFOP országos kiterjesztése keretében. Összefoglalva, az 1. táblázat mutatja be az egyes területeket és finanszírozhatóságukat. Látható, hogy a feladatok nagy része megszervezhető az új e-Egészség Program keretében. 1. táblázat A szakterületek finanszírozhatósága A PROGRAM SZERKEZETE A program szerkezetét az 1. ábra mutatja. Az ábra első harmada adja a program inputját. Itt fogalmazódik meg, hogy milyen területeken milyen projektek képzelhetőek el. Az NFT-2-ben informatikai feladatot mind a szakmai prioritások, mind a nevesítetten informatikai prioritások képeznek. Ezekből vezethetőek le a központi és helyi fejlesztések körvonalai, amelyek pályázatok szakmai alapját adják. Ugyanilyen módon, bár egyszerűbben formálhatóak az NFT-2-ben nem szereplő, az új e-Egészség Programban megvalósítható funkciók és szolgáltatások. Ez az új eEgészség Program szerkezetében hasonlóan szerveződne, mint a KTI program: kislétszámú projekt menedzsment mellett az adott funkciókra szakosodott ellenőrző és/vagy véleményező munkacsoportok működnek, összetételük a régen bevált módon alakul ki: az ágazat jelentős stakeholder-jei delegáltjaiból. Az így működő szervezetek átláthatóan, mindenkire azonosan alkalmazott kiválasztási és ellenőrzési szempontrendszer segítségével végzik tevékenységüket. A program legfőbb kurátora a tárca felelős szakállamtitkára (vagy meghatalmazottja), a finanszírozó vezetője (vagy meghatalmazottja), valamint az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium elnöke. A fejlesztések végrehajtása során központi minőségbiztosítási rendszer kell, hogy működjön, amely a pályázatokban megjelölt indikátorok folyamatos figyelésével menet közben képes beavatkozni a végrehajtás során. A PROGRAM FINANSZÍROZÁSA Mindenképpen szükséges a fejlesztési elképzelések szakmai akkreditációja, annak eldöntése, hogy milyen fejlesztés finanszírozandó, és melyik nem. Az NFT-2 projekt pályázatokra rendelkezésre áll a pályázat elbírálásának mechanizmusa, az E-alap terhére megvalósítandó tervek elbírálására viszont az előző pontban körvonalazott új eEgészség Programban működtetett bíráló munkacsoport lehetne hivatott, amelyet hívhatnánk független akkreditációs tanácsnak is. Az akkreditáció azonosan alkalmazható szempontrendszer bázisán áll, amelyet a pályázat meghirdetése nyilvánosságra hoz. A bírálat is ugyanilyen átlátható folyamat. Láttuk, hogy a feladatok vegyesen finanszírozhatóak az NFT-2-ből vagy az E-alapból. Vegyük külön ezeket: NFT-2 pályázati megvalósítás 1. ábra A program és a pályázatkészítés szerkezete Ha a fenti prioritások mentén projekt ötlet keletkezik, és az a meghirdetett pályázati rendszer valamelyik fő célkitűzésébe besorolható, akkor téma szerint készíthető nyertes pályázat. Hogy mégis azt állítom, hogy ezt a pályázati tevékenységet támogatni kell, azt azért teszem, mert nyertes pályázatot tudni kell készíteni! A tapasztalat abból adódik, amikor a korábban hivatkozott KTI program pályázatait értékelte a döntéshozó. Nincs semmi, ami azt feltételezné, hogy az ott pályázók közül, akik nem az elsők közé kerültek, ne akartak volna valami jót, valami előremutatót pályázni. Mégis lettek jó és lettek rosszabb pályázatok. Voltak olyanok, amelyből nem derült ki a legfőbb cél sem. Miért? Azért, mert pályázatot, bármilyen jól állítjuk össze a kidolgozási utasítást és sorvezetőket, írni kell tudni. Nem elég tudni, hogy mit akarok, meg is kell azt fogalmazni, mégpedig úgy, ahogy azt a bíráló a legjobban tudja elbírálni. IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 55 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Mindezek okán azt javaslom, hogy amennyiben a politikai akarat alapján Dr. Kincses Gyula javasolt ötlete megvalósul, akkor az ún. „technical assistance” (TA) is kapjon a rendelkezésre álló keret 2-5%-nak megfelelő támogatást. Technikailag ez lehet visszatérítendő is, amennyiben nem nyertes pályázat került kidolgozásra. Ennek ódiumát a kidolgozásban résztvevő szakértőkre is lehet hárítani! elbírált pályázatok megvalósításával biztosítható • • • • a szektor- és szállítósemleges megoldás, a szabványosság, a finanszírozás hatékonysága, az eltarthatóság. E-alap finanszírozta projekt EPILÓGUS Az E-alap által finanszírozott projektek tekintetében is lehet TA-t igénybe venni, márcsak azért is, mert ezt is pályáztatási mechanizmussal odaítélhetően képzelem bonyolítani. Ez azt jelenti, hogy a központi közigazgatás – aki az E-alap elosztásának kompetenciáját viseli – megfogalmazza azokat a prioritásokat, amelyek egyrészt az NFT-2-ből objektív (vagy szubjektív) okokból kimaradtak, majd pályázatot hirdet azok mentén megvalósítandó projektekre való pályázásra. A pályázatokat szakmai független szervezetek bírálnák el, amelyek között helyet kapnának a szakmai civilek is. Az Bízom abban, hogy valamennyien érdekeltek vagyunk egészségügyi informatikai szakterületünk fejlesztésében, az egészségügyben dolgozó, nem informatikai végzettségűek és mi informatikusok egyaránt! Bízom abban, hogy azok a múltbéli hagyományok, amelyek az ágazatunk informatikájának gyökereit jelentik, végre összefogott, de a szakmai szabadságot engedő, központilag irányított fejlesztési stratégia alapján való építkezést fognak eredményezni! Legyen ez a sikeres új e-Egészség Program! A SZERZÔ BEMUTATÁSA Fogarassy Károly a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát 1973-ban. Hazai kutatóintézetekben végzett fejlesztői tevékenységet mikrogép alapú számítógépekkel, 1982-ben az egyik első hazai magánvállalkozás egyik alapítója, majd fejlesztési irányítója. 1990-től fog- lalkozik az egészségügyi informatikával, 1997-től a KTI program egyik menedzsere, 2000-2004 között az ÁNTSZ informatikai programjának alkalmazásfejlesztési tanácsadója, 2004-2005 között az Egészségügyi Minisztérium ágazati informatikai területének vezetője. 2005-től az eEgészség program munkatársa majd vezetője. A központi program leállítása után a WHS-Egészségtár tanácsadó cég vezetője. Pályázat A K&H Csoport „Gyógyvarázs” programja által immár 120 millió forint értékben 29 kórház, mentőszolgálat munkáját támogatta, műszerekkel és berendezésekkel, amelyből éves szinten 25 millió forintot pályázat útján ítélt oda a rászoruló intézményeknek. A pályázat elsősorban az intézetek általános műszerbeszerzését segíti, de 2006-tól egy megnevezett gyermek-egészségügyi terület kiemelt figyelmet kap az értékelés végén, amely idén a gyermeksebészet lesz. A támogatásra jelentkezők egyenként 5 millió forint értékű műszerre pályázhatnak. A K&H Csoport az idei K&H Gyógyvarázs pályázatát május 16-án hirdette meg, a tenderek leadásának határideje pedig, ez év augusztus 31-e. A részletes tenderkiírás a www.kh.hu oldalon, azon belül a közösségi szerepvállalás menüpont alatt található, illetve igényelhető elektronikus levél formájában a gyogyvarazs@landw.hu e-mail címről. 56 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS
