A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Tanácstalan helikopter…. hiba vagy tájékozatlanság? Dr. Csiba Gábor, B-A-Z. Megyei Kórház 2007. június 5-ét írtunk, 5 hónapja lépett érvénybe a 2006. évi CXV. törvény, 3 és fél hónapja „élveztük” a vizitdíj áldásait, a finanszírozási nehézségeket, 35 napja működtek kórházaink az új struktúrában. Javában zajlott a több-biztosítós adok-kapok vita, már-már féltünk 2007. július 1-től, az új Munka Törvénykönyvétől, ügyeleti rendtől…stb. Likviditási gondjainkat próbáltuk a gazdasági stábbal orvosolni, amikor jelentkezett telefonon a Salgótarjáni Megyei Kórház igazgatója és tájékoztatott, hogy aznap a hajnali órákban két – gépkocsibalesetet szenvedett – betegüket szeretnék, ha átvennénk, mert az úgynevezett „sürgősségi betegellátást” megkapták, állapotukat stabilizálták, a betegek szállíthatóak és az április 1-től területileg illetékes Országos Idegsebészeti Intézet nem veszi át a betegeket. Az Országos Traumatológiai Intézet – amely aznap felvételes volt – úgy tudta, hogy területileg Miskolc az illetékes. Így jobb híján fordultak hozzánk, hiszen április 1. előtt Miskolchoz tartoztak idegsebészeti ellátás tekintetében, és a régi kapcsolatokban bízva kérték a betegek átvételét. Salgótarjáni kollégám azt is leírta faxában, hogy a területi illetékességről tájékozódott az Egészségügyi Minisztérium Információs Irodáján, ahol bizony nem tudtak tájékoztatást adni arról, hogy mely intézet van kijelölve a betegek ellátására. Válasz faxomban azonnal tájékoztattam a Főigazgató Urat, hogy a betegeket átveszszük – egyúttal jeleztem, hogy mindenképpen botrányosnak tartom azt a tortúrát, amely a betegek végleges elhelyezésével kapcsolatosan történt – és fontosnak tartottam azt is megjegyezni, hogy a levélváltásról tájékoztatom az Egészségügyi Minisztériumot és az ügy kivizsgálását kérem az Egészségbiztosítási Felügyelettől. Mindkét tájékoztatást, illetve kivizsgálásra vonatkozó kérésemet azonnal – faxon és levélben – továbbítottam az illetékeseknek. Időközben a salgótarjániak megszervezték a betegek szállítását, véglegessé vált, ami eddig nem volt biztos, hogy mindkét sérültet helikopterrel fogják szállítani. Egy darabig úgy tudtuk, hogy csak egyikük jön légi járművel, a másikat tengelyen szállítják. Érdekesség: Salgótarjántól Miskolc légvonalban 70 km, Budapest 90 km-re van. Közúton Budapest 100 km, Miskolc 150 km-re található. Mint ilyenkor lenni szokott, valahonnan a sajtó tudomására jutott a hír – bár utólag megmondva én sem nagyon bántam, hogy nyilvánosságra kerül az ügy. Hiszen április 1. óta számtalan levelet írtam valamennyi illetékesnek azzal kapcsolatban, hogy az úgynevezett területi ellátási kötelezettség – amely arról szól, hogy milyen betegség esetén melyik település melyik egészségügyi intézményhez tartozik (április 1. előtt ez biztos volt) – nem jó. Nem jó azért, mert hiányos, mert nem veszi figyelembe a földrajzi, közlekedési viszonyokat, és nem veszi figyelembe az eddigi beteg-utakat. Hiányos és rossz azért, mert nem rendelkezik arról, hogy – az úgynevezett sürgősségi betegellátás szempontjából – melyik kórháznak mely szakmákban meddig terjed a földrajzi illetékessége. Nem szól arról, hogy az úgynevezett progresszív ellátás (magasabb szakmai tudást, felszereltséget igénylő betegségek ellátása) szempontjából semmilyen beosztás nem készült, holott arra az Egészségügyi Minisztérium többször ígéretet tett. Rossz azért is, mert az április 1. előtti időszakban azt a bizonyos progresszív tevékenységet – melyet Egyetemi Klinikák és 34 nagy megyei kórház végez – a finanszírozásban is megkülönböztették (amely nagyjából 10%-os többletbevételt jelentett). Hiszen ezek az intézmények olyan költségigényű sürgős eseteket vettek fel, vettek át más kórházaktól, melyek indokolttá tették a megkülönböztetést. Hiába küldtem el javaslatomat az illetékesnek arra vonatkoztatva, hogy a progresszív ellátást – ha másként nem megy – úgy kell megoldani, hogy a betegekkel kapcsolatos beavatkozásokat ott fizessék ki, ahol az ellátás történt, a költségeket meg terheljék rá arra az intézményre, ahol meg kellett volna történnie az ellátásnak. Sajnos felvetéseimre válasz nem érkezett, és mi éltük a zűrzavaros ellátási rend mindennapjait, ezen mindennapokba robbant bele a „salgótarjáni eset”. A sajtó felkapta a hírt és az eseményről sokszor, és nem is mindig mindenben kellően korrekt tájékoztatás jelent meg. Azonban egy biztos, hogy megmozgatta az egészségügyi ellátórendszer résztvevőit olyannyira, hogy a Minisztérium közleményt adott ki. Ez a közlemény – a tények rögzítésén túl – arról szólt, hogy a régióban elsődleges ellátó helynek számít Miskolc. Kérdés, hogy hol és mikor, mely dokumentumban lett ez rögzítve. Milyen szempontból elsődleges ellátó hely? Teljesen rendezetlen a fogalom is! Ezen kívül azt is írta, hogy sürgősségi esetben nem a területi ellátási kötelezettség számít, hanem az, melyik kórház tart ügyeletet az adott szakmában. Ez igaz, akkor viszont a budapesti rendszer rossz, hiszen ott felvételes és nem felvételes napok vannak a kórházak számára megjelölve és a területileg illetékes Országos Idegsebészeti Intézet ez alapján nem volt felvételes, viszont a felvételes Országos Traumatológiai Intézet visszautasította a betegek ellátását azzal, hogy területileg nem tartoznak hozzá. Az igaz, hogy kórházunk folyamatosan ügyeletes, de területileg nem illetékes. A legfontosabb azonban az, hogy a betegek elhelyezésének tortúrája nem ügyeleti időben, hanem hétköznap, kedden délelőtt zajlott, amikor Magyarország valamennyi kórháza a struktúrájának megfelelő teljes munkafeladatot el kell, hogy lássa. Ha ez Budapesten nem így van, akkor ezen változtatni kell, mert egy budapesti rendszer nem írhatja felül az országos ellátási feladatokat. A Minisztérium közleményében IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 17 EGÉSZSÉGPOLITIKA értetlenkedett, hogy miért Budapesten kívánták a betegeket elhelyezni? Ennek egyszerű oka az, hogy a Miniszter által aláírt területi ellátási kötelezettség (TEK) szerint Salgótarján Budapesthez tartozik. Miért nem tudja ezt maga a Minisztérium Sajtóirodája? Intézményeink közleménnyel reagáltak, melyben a fentieken kívül szóvá tettük, hogy a TEK szerint Salgótarján Budapesthez tartozik és kiemeltük, hogy vagy nem korrekt a TEK, vagy annak kommunikációja rossz, de egy biztos: a rendszer szereplői tájékozatlanok. Érdekes momentumként megemlítem, hogy 2007. június 5-én az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézetének vezetője faxot küldött, amelyben kiemelte, hogy a miskolci Megyei Kórház Vezetőjeként többször sürgettem a TEK hiányosságainak kiküszöbölését, a progresszív ellátási rendszer szabályozását, finanszírozását. Idézve a levélből: „Az Ön intézménye mindent megtett a betegek érdekében, függetlenül attól, hogy a vonatkozó miniszteri határozatban ellátási kötelezettségi területként Nógrád megye nem szerepel idegsebészet vonatkozásában.” További érdekesség: A minisztériumi közlemény politraumatizált betegekről szól, holott mindkét beteg izolált koponyasérült volt, pontosabban egyiküknek volt egy csuklósérülése – melyet Salgótarjánban korrekt módon elláttak –, további ellátást nem igényelt. További furcsaság, hogy a miniszteri állásfoglalásban a neurotraumatológiát az idegsebészettől független szakmaként aposztrofálják, holott az semmi más, mint baleseti idegsebészet és ezeket az eseteket Magyarországon mindenütt az idegsebészetek látják el. Az ügy utolsó momentuma, hogy az országos tisztifőorvos közleményében – mely érzésem szerint szintén valahogy nem akarja érteni, miről van szó, hiszen mintegy felülírja a regionális tisztifőorvos véleményét – leírtak szerint a szakmai ügyeleti ellátási rend az irányadó és e tekintetben „a régión belül egyértelműen a miskolci Megyei Kórház volt az ellátásra kijelölt intézmény” és szerinte „az Észak-Magyarországi régióban baleseti koponyasérültek ellátására a miskolci Megyei Kórház van kijelölve”. Az állásfoglalás hiányossága – a fentiekben már említett tény –, hogy a szakellátó helyet nem ügyeleti időben, hanem napközben keresték a betegeknek. TANULSÁG: • • • • • • Meg kellene hallgatni a kórházak, de legalább a progresszív ellátást végző intézmények véleményét és annak alapján kialakítani a területi ellátási kötelezettséget. Egyértelművé kell tenni a sürgősségi ellátás fogalmát, és annak területi, időbeli ellátó rendszerét ki kell alakítani. Hiányzik, és éppen ezért meg kellene szervezni a progresszív ellátás rendszerének területi ellátási kötelezettségét, rendezni a finanszírozást. Az országos és a regionális tisztifőorvos ellentétes véleményét fel kellene oldani, mert ez is bizonyítja, hogy zavar van a rendszerben. Nem írhatja felül egy budapesti felvételi rendszer a területi ellátási kötelezettséget. Megfelelő propagandát kell adni annak, hogy hol, kit, mikor milyen betegséggel kinek kell ellátnia. Végül meg kellene fontolni a B-A-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház által többször leírt és javasolt finanszírozási változtatást, mely szerint a betegekkel kapcsolatos költségeket ott kell kifizetni, ahol a betegeket ellátták és annak az intézménynek a teljesítmény-korlátjából le kell vonni, ahol el kellett volna látni. Nagyon rövid időn belül megszűnne a betegek felesleges küldözgetése. Legvégül fel kell oldani, vagy mással kell helyettesíteni a teljesítmény-korlátot, át kell tekinteni újból az ellátórendszer struktúráját, meghallgatva a szakemberek véleményét, mert ezek a mesterséges korlátok biztosan nem korszerűbb és nem elérhetőbb ellátórendszert hoznak létre, hanem egy bürokratikus pénzügyi szemlélet által uralt antihumánus struktúrát. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Csiba Gábor 1981-ben szerzett általános orvosi diplomát, 1985-ben általános sebészi, 1988-ban traumatológus szakvizsgát tett. 1993-ban kórházi menedzser diplomát, 1995-ben pedig egészségügyi menedzser diplomát szerzett, továbbá 2000 óta jogi szakokleveles orvos. 1981 óta dolgozik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Traumatológiai osztályán, 1991-től a kórház főigazgatójának általános helyettese, 2000 óta főigazgatója. 1995-ben részt vett a Csontvelő-transzplantációs Központ létrehozásában, aktív szerepet vállalt 1997-ben a kórházvezetést tá- 18 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS mogató információs rendszer fejlesztése programban (Népjóléti Minisztérium, Világbanki Projektiroda), ahol a négy miskolci székhelyű kórház pályázati feladatainak koordinációs feladatait látta el. 1998-ban részt vett az Egészségért ‘98 Északkelet-Magyarországi Regionális Egészségügyi és Szervezetfejlesztési Közhasznú Társaságban a Debrecen központú regionális egészségpolitika kialakításában, illetve a regionális betegellátás Borsod-Abaúj-Zemplén, SzabolcsSzatmár-Bereg, valamint Hajdú-Bihar Megyére vonatkozó modelljének kidolgozásában. 2004-ben a HEFOP 4.4 Észak-magyarországi Regionális Informatikai Rendszer kidolgozása projekt, 2006 óta pedig a Csillagpont Kórház projekt menedzseri teendőit is ellátja.
