IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Az ápolási folyamat informatikai támogatásának elemzése

  • Cikk címe: Az ápolási folyamat informatikai támogatásának elemzése
  • Szerzők: Dr. Billoné Jenei Anna
  • Intézmények: Budai Egészségközpont Kft. Országos Gerincgyógyászati Központ
  • Évfolyam: VI. évfolyam
  • Lapszám: 2007. / 7
  • Hónap: szeptember
  • Oldal: 43-46
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: INFOKOMMUNIKÁCIÓ
  • Alrovat: INFOKOMMUNIKÁCIÓ

Absztrakt:

Az ápolási folyamat tudományos elveken és szabályokon alapuló humanisztikus ellátási rendszer. A szabályrendszere logikusan tagolható problémamegoldó módszer, melynek mozzanatai kölcsönös kapcsolatban állnak. Informatikai rendszerben való megjelenítése segíti az ápolókat a betegápolás során felmerült adatok kezelésében, illetve támogatja az ápolók gyakorlati munkáját. A publikáció külön fejezetben elemzi a számítógépes használattal kapcsolatos ápolói attitűdöt.

Angol absztrakt:

The nursing process is a human health provision system based on scientific principles and rules. Its regulatory system is a logical trouble-shooting method, the phases of which interrelate. Displaying the process with the help of information technology assists the nurses in handling data and supports their practical, day-to-day work. The publication analyses the nurses’ attitude towards the use of IT methods in a separate section.

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Billoné Jenei Anna Intézmény: Budai Egészségközpont Kft. Országos Gerincgyógyászati Központ

[1] Patricia A. Potter, Anne Griffin Perry: Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai 1996, Medicina
[3] Janice R. Ellis, Elizabeth A. Nowlis: Nursing’s Human Needs Approach
[4] Heather Marr, Hannie Giebing: A minőség biztosítása az ápolásban 1996, Medicina
[5] Rosalinda Alfaro-LeFevre: Az ápolási folyamat alkalmazása lépésről lépésre 2001, Medicina
[6] Virányi Ilona, Zrínyi Miklós, Dr. Baráthné Kerekes Ágnes: Ápolás és informatika. Megbízhatóság és validitás két attittűdskála hazai adaptációja kapcsán 2001, NÔVÉR újság 5. szám
[7] Zarle, Nancy C.: Continuing Care, Aspen Publication, 1987, USA
[8] Kelly, Lucie Young: Dimensions of Professional Nursing Macmillan Publishing Co., 1981, USA

INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÁPOLÁSMENEDZSMENT Az ápolási folyamat informatikai támogatásának elemzése Dr. Billoné Jenei Anna, Budai Egészségközpont Kft. Országos Gerincgyógyászati Központ Az ápolási folyamat tudományos elveken és szabályokon alapuló humanisztikus ellátási rendszer. A szabályrendszere logikusan tagolható problémamegoldó módszer, melynek mozzanatai kölcsönös kapcsolatban állnak. Informatikai rendszerben való megjelenítése segíti az ápolókat a betegápolás során felmerült adatok kezelésében, illetve támogatja az ápolók gyakorlati munkáját. A publikáció külön fejezetben elemzi a számítógépes használattal kapcsolatos ápolói attitűdöt. The nursing process is a human health provision system based on scientific principles and rules. Its regulatory system is a logical trouble-shooting method, the phases of which interrelate. Displaying the process with the help of information technology assists the nurses in handling data and supports their practical, day-to-day work. The publication analyses the nurses’ attitude towards the use of IT methods in a separate section. Az ápolási folyamat a humanisztikus ellátás olyan rendszeres módszere, amely költséghatékony módon összpontosít a kívánatos kimenetelek, az ápolási eredmények elérésére. Rendszeres, öt elkülöníthető, de egymásra épülő mozzanatból áll – ezek a felmérés, diagnózis megfogalmazása, tervezés, megvalósítás és értékelés, melyek során az ápoló tudatosan törekszik a hatékonyság növelésére és a maximális eredményességre. Humanisztikus azon meggyőződéssel, hogy az ápolás megtervezése, és kivitelezése kapcsán folyamatosan követni kell az ellátott érdekeit, kívánságait. A folyamat érdeme, hogy az eredményesség mint cél érdekében az ápolót rendszeres kritikai gondolkodásra ösztönzi [5]. Az ápolási dokumentáció történeti fejlődésével kevés irodalom foglalkozik, különösen azért, mert az ápolást nagyon sokáig olyan képzetlen nők, asszonyok végezték, akik sok esetben írástudatlanok voltak. Az ókori görög gyógyításról szóló történelemben olvashatunk arról, hogy az orvos utasításait írni tudók feljegyezték, de az elvégzett ápolás nem került rögzítésre [7]. Az elvégzett beavatkozásokról feljegyzéseket, az ápolás értékeléséről szóló jelentéseket elsőként Florince Nightengele készített, de ezek még mindig csak az orvosi utasításokat követték [3]. 1957-ben Fisher az ápolás minőségének vizsgálatát retrospektív módon tervezte meg az ápolási esemény végén. Megkövetelte, hogy az ápoló által készített dokumentum egyértelmű legyen, az ápolási események rendszeresen le- gyenek feljegyezve, és minden ápoló egyformán használja és értelmezze [10]. 1964-ben, az USA-ban Mária Phaneuf az ápolás minőségének értékelésénél fontosnak tartja, hogy „az elbocsátott betegek ápolási feljegyzései alapján” az ápolók már értékelik az ápolás folyamatát, a szolgáltatás minőségét [4]. 1991-ben Schroder arra a jelenségre hívja fel a figyelmet, „hogy az ápolás dokumentálása ´társadalmilag kívánatos´. Az ápoló, ha tudja, hogy feljegyzéseit egyszer majd munkájának megítélésére fogják felhasználni, erőfeszítéseket tesz, hogy ´megjavítsa´ feljegyző tevékenységét. Olyanokat ír majd le, amiket úgy ítél meg, hogy hasznosak lesznek a vizsgálatkor, így kialakulhat a ´társadalmilag kívánatos´ ápolásdokumentum–szerkesztés, amely hosszú távon teljesen eltávolodhat a ténylegesen zajló ápolástól.” [4] Az 1970-es évek elején változó intenzitással kezdték el oktatni az ápolás folyamatát, és ezt egy rendkívül merev dokumentáció készítésével tették párhuzamba, amely a gyakorlatban nem lett népszerű, így az ápolók dokumentációs hajlandósága is komoly csorbát szenvedett. A 154/1997-es Egészségügyi Törvény kötelezővé tette a beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatok egészségügyi dokumentációban való rögzítését, az egészségügyi dokumentáció részévé nyilvánította az ápolási dokumentációt is. A törvény kimondja: az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát. DOKUMENTÁCIÓS LEHETÔSÉGEK Hagyományos kórlap a forráskórlap, melyben az ápoló a szolgáltatott ellátást elbeszélő stílusban írja le. A kórházban a beteg kórlapjába minden műszak alatt bejegyzi a beteg ápolási eseményeinek fontosabb mozzanatait. Ha a beteget járóbeteg-rendelésen vagy otthon látja el, minden személyes vagy telefonérintkezést dokumentál. Leírása összegzi a beteg állapotára, az ápolásra és a beteg reakciójának értékelésére vonatkozó lényeges megfigyeléseit [1]. Problémaorientált kórlap. Olyan felépítésű dokumentációs módszer, amely a hangsúlyt a beteg problémáira helyezi, és az eljárás alapja az ápolási folyamat. Az egészségügyi munkacsoport mindegyik tagja részt vesz a beteg panaszainak rögzítésében. A klasszikus problémaorientált kórlap elemzi az adatbázist, a problémák sorszámozott felsorolását és a lefolyás feljegyzéseit, amelyeket angolszász területen SOAP feljegyzéseknek is neveznek. Ez a dokumentációs módszer előnyös, IME VI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2007. SZEPTEMBER 43 INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÁPOLÁSMENEDZSMENT mert azt domborítja ki, hogy a beteg miként látja a problémáit. Megkívánja az ápolási terv folyamatos értékelését és javítását. Jobban szavatolja az ápolás folytonosságát az egészségügyi munkacsapat tagjai között, javítja az eredményes adatközlést és növeli a hatékonyságát. Csak az eltérések bejelölésén alapuló kórlapvezetés (charting by exception). A dokumentáció gyorsítására olyan újítást vezettek be, amely csökkenti az ismételt írásbeli munkát. Az előre nyomtatott kórlapban világosan megszabott standardok, az ápolási felmérések és a beavatkozások előre megszabott kritériumai, a normális leletek és a rutin ellátás részletei szerepelnek. Az ilyen kórlapvezetés során abból indulnak ki, hogy minden standard eljárás vagy vizsgálat normálisan elvárható eredménnyel vagy reakcióval jár, és csak standard (pl.: normális felmérési leletek) a dokumentációs lapban szerepel, az ápoló csak a kóros leleteket vagy reakciókat köteles külön rögzíteni. Kézzel írt bejegyzést csak akkor tesz, ha az űrlapon előre nyomtatott megállapítás nem teljesült, egyébként csak alá kell írnia a lapot. Ha kézi bejegyzés látható a lapon, ez a szokásostól eltérő megfigyelést jelent. Ez a módszer megkönnyíti a beteg állapotában bekövetkező változások követését. Összpontosító kórlapvezetés. Az összpontosító kórlapírás a lefolyás rögzítése, azaz a decursus lényege szerint rendszerez, ez a lényeges vonás lehet jel vagy tünet, állapot, ápolási diagnózis, viselkedés, jelentős esemény vagy hirtelen állapotváltozás. Mindegyik decursusban az adott helyzet adatai (data), a tevékenység (activity) és a beteg válaszreakciója (reaction) szerepel (DAR) [1]. AZ ÁPOLÁSI FOLYAMAT MOZZANATAI • • • 44 A felmérés során az ápoló összegyűjti és szemügyre veszi az ellátandó egészségi állapotával kapcsolatos információkat, keresi azokat a kóros működéseket vagy kockázati tényezőket, amelyek az egészséget érintő bajokhoz hozzájárulhatnak (pl. dohányzás). Az ápoló az ellátandó erősségét is felkutatja. Az ápolási diagnózis, a probléma megállapításakor az ápoló elemzi a rendelkezésre álló adatokat, és megállapítja azokat a potenciális bajokat, amelyek a későbbiekben az ellátási terv alapját képezik. Az eredményes terv kialakításához szükséges erősségeket is megfogalmazza. A tervezés keretén belül 4 részre tagolódik az ápoló feladata: • Prioritást határoz meg, mely problémák igénylik az azonnali ellátásba való sorolást, mire kell összpontosítani, melyekhez kell más képzettségűek segítségét igénybe venni. • Célokat fogalmaz meg, megállapítja az elvárható ápolási kimenetet, a beteggel való együttműködés lehetőségeit. • A betegre szabott ápolási terve a humanisztikus szemlélet jegyében készül: a beteg sajátos helyzetét IME VI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2007. SZEPTEMBER figyelembe véve saját tervet készít vagy az elfogadott standard tervet alkalmazza. • A megvalósítás folyamatában az ápoló a tervét egyeztetve a beteggel megvalósítja úgy, hogy közben követi a beteg pillanatnyi állapotát, és szükség esetén annak megfelelően változtat eljárásain. • Az értékelés során az ápoló megállapítja, hogyan sikerült a kitűzött célokat megvalósítani, milyen eredményeket ért el, hogyan tudta a beteget együttműködésre bírni, és az eredményektől függően vagy tervet változtat, vagy befejezi a megkezdett ápolás végrehajtását. Az ápolási folyamat alkalmazásának haszna abban rejlik és egészíti ki a többi szakmát, hogy az emberi reakciókra összpontosít, vagyis arra, hogy a beteg hogyan reagál az ellátandó egészségi problémára, a kezelési tervre és a változásokra. A holisztikus figyelem szavatolja, hogy az ápoló a beavatkozásokat az egyénre és nem csupán egy betegségre tervezi meg [5]. A folyamat mozzanatait és az abból származó információkat, adatokat, időben és rendszeresen rögzíteni kell. Szükségessé válik olyan adattároló rendszer kiépítése, amely optimális tájékoztatást tesz lehetővé, sőt, a dokumentációt is egyszerűsíti oly módon, hogy az ápolási folyamat megfelelő legyen. Amennyiben több szakág képviselője ápolja rendszeresen a beteget, szükség van az ápolás multidiszciplinális tervezésére is [1]. Az ápolási informatika kombinálja a számítástechnika, az informatika és az ápolástudomány területén szerzett ismereteket, elméleteket, és önálló diszciplínát alkot. Alkalmazási területei a klinikai gyakorlat, az adminisztráció, a kutatás és az oktatás. E négy fő terület angol megfelelőinek kezdőbetüiből (Clinical practice, administration, research education) az ápolás alapelvét, a gondoskodást (CARE) olvashatjuk ki (Ball és mtsai,1995). A jól tervezett számítógépes rendszer csökkenti a rögzítés hibáit, időt takarít meg, és segítségével az információhoz azonnal hozzá lehet férni. Az ápolók ilyen mértékű tehermentesítése lehetővé teszi, hogy jobban összpontosíthassanak a szakmai ellátásra. AZ ÁPOLÓI ATTITÛD AZ ÁPOLÁSI INFORMATIKÁBAN Egy ápolási alrendszer bevezetésének harmadik évében megvizsgáltam, hogy a különböző képzettségű egészségügyi dolgozók ugyanúgy használják-e a számítógépeket, és közel egyformán látják-e a számítógépek szerepét a mindennapi gyakorlatban. Virányi Ilona és Dr. Zrinyi Miklós a megbízhatóság és validitás két attitűdskála hazai adaptációjának vizsgálatát végezte el. A vizsgálat célja az volt, hogy két, angolszász nyelvterületen kifejlesztett, az ápolók számítógépekkel és azok egészségügyi alkalmazásával kapcsolatos attitűdjét mérő skála hazai validitását és megbízhatóságát bizonyítsák. INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÁPOLÁSMENEDZSMENT Módszerük a következő volt: a 100 főből álló mintát a Vas megyei Markusovszky Kórház és vonzáskörzetébe tartozó egészségügyi intézmények ápolói alkották. A vizsgálatban két, 20 és 22 kérdéses, önkitöltős mérőskálát alkalmaztak. A megbízhatóságot felezéses módszerrel és a Cronbach-féle alfa-együttható meghatározásával ellenőrizték. A validitás vizsgálatához Varimax elforgatással kiegészített főkomponensű faktor analízist végeztek. A felezéses módszer eredményeként és a Cronbachféle alfa-együttható meghatározásával megfelelő megbízhatóságot és validitást találtak [6]. Virányiék a vizsgálatukban két, a már említett angol nyelven kifejlesztett mérőskálát alkalmazták. A vizsgálati hipotézisek igazolásához szükséges statisztikai eljárások szignifikancia szintjét előzetesen 5%-ban határozták meg. A vizsgálatban alkalmazott önkitöltős mérőskálákkal az ápolók számítógépekkel és azok egészségügyi felhasználásával kapcsolatos hozzáállására kérdeztek rá. Mindkét kérdőív ismert megbízhatósággal és validitással rendelkezett, ezeket angol nyelvterületeken élő ápolókkal és ápolást egyetemi szinten hallgatókkal alapozták meg. (Jayasuriya és Caputi, 1996, McBride és Nagle 1996) [6]. A vizsgálatok elvégzése és egyesítése után arra a következtetésre jutottak, hogy az ápolók számítógépekkel kapcsolatos attitűdjét mindkét skála magas megbízhatósággal mérte. A validitás vizsgálata A validitás a mérőskála azon tulajdonsága, ami megmutatja, hogy a skála valóban azt a jelenséget méri, amire tervezték, azaz kizárólag az adott tulajdonság meghatározását végzi el (Polit és Hungler, 1995). A megbízhatósággal szemben a validitás eldöntése kevésbé egyszerű feladat, és a rendelkezésre álló objektív módszerek száma is korlátozott. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a megbízhatóság és a validitás egymástól nem független fogalmak. Egy mérőskála, ami nem megbízható, nem lehet valid sem. Mindezek ismeretében összesen 105 ápoló töltötte ki a 20 és 22 kérdésből álló kérdőívet. Az értékelésből kiválasztottam néhány fontos problémát megfogalmazó választ, melyeket diagramban jelenítettem meg. Az ápolók többségében az új lehetőségekben való gondolkodás még igen nagy szórást mutatott. A többségben, beleértve a „részben egyetértettek”-et, úgy ítélték meg, hogy az ápolás folyamatának számítógépes dokumentálása rendkívüli lehetőségeket nyújt az ápolás, ellátás fejlesztésében (1. ábra). Azok az ápolók vannak többségben, akik attól tartanak, hogy az ápolási informatika többletterhet jelent, megnöveli a műszakban a feladatok mennyiségét. Félelmük arra irányul, hogy nem váltja ki a papíralapú dokumentáció kaotikus rendszerét, gyakran duplikálva végzik el a feladatot, főleg a betanulás fázisában, nem tudnak elszakadni a berögződött szokásoktól (2. ábra). Lényeges különbség tapasztalható a 1. ábra Az ápolási dokumentáció számítógépes tárolása rendkívüli lehetőségeket nyújt a betegellátás fejlesztésében (n1=77fő, n2=28fő) 2. ábra Több idő kell a számítógépes ápolási dokumentáció vezetéséhez, mint a hagyományos dokumentációhoz főiskolai végzettségűek véleményében, ők a tanulmányaik során megszerzett információk birtokában másképpen ítélik meg (3. ábra). 3. ábra Lehetséges az ápolási folyamat dokumentálása számítógépes rendszerben Oktatói munkám során felmérést végeztem azon főiskolán tanuló ápolóhallgatók körében, akik az előadásom alatt ismerkedtek meg az ápolási folyamat informatikai megjelenítésének lehetőségével. A program megismerése előtt és után egyformán befogadóknak bizonyultak (4. és 5. ábra). Ez az ápolói attitűd ad lehetőséget a menedzsment számára, hogy az ápolással kapcsolatos információk kezelésének integrációját a jól képzett szakemberekkel megvalósítsa, ápolásfilozófiáját az ellátásban érvényesítse (6. ábra). Az ápolás integrálásával, a szakmai specialitások figyelembe vételével, a szakma szabályaira építve, egységes IME VI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2007. SZEPTEMBER 45 INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÁPOLÁSMENEDZSMENT 4. ábra Az ápolók szívesen vezetik/vezetnék a dokumentációjukat a számítógépes rendszerben (A program megismerése előtt) 6. ábra A számítógépek csökkentik az ápolási munkát 5. ábra Az ápolók szívesen vezetik/vezetnék a dokumentációjukat a számítógépes rendszerben (A program megismerése után) ápolási protokollok, műveleti utasítások bevezetésével az eredményesség lemérhető. A már említett pozitív ápolói attitűd és a folyamatszabályozás a Peplau által megjósolt minőségi változást eredményezi, javul az egyén szükségleteire épülő ápolási események egységes ápolási gyakorlata, mely a betegelégedettség növekedésében mérhető [8]. IRODALOMJEGYZÉK [1] Patricia A. Potter, Anne Griffin Perry: Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai 1996, Medicina [3] Janice R. Ellis, Elizabeth A. Nowlis: Nursing’s Human Needs Approach [4] Heather Marr, Hannie Giebing: A minőség biztosítása az ápolásban 1996, Medicina [5] Rosalinda Alfaro-LeFevre: Az ápolási folyamat alkalmazása lépésről lépésre 2001, Medicina [6] Virányi Ilona, Zrínyi Miklós, Dr. Baráthné Kerekes Ágnes: Ápolás és informatika. Megbízhatóság és validitás két attittűdskála hazai adaptációja kapcsán 2001, NÔVÉR újság 5. szám [7] Zarle, Nancy C.: Continuing Care, Aspen Publication, 1987, USA [8] Kelly, Lucie Young: Dimensions of Professional Nursing Macmillan Publishing Co., 1981, USA A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Billoné Jenei Anna a Budai Egészségközpont Kft. Országos Gerincgyógyászati Szakkórházának ápolási igazgatója, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója. Kutatómunkájában az egészségügyi menedzsment kardinális kérdéseivel foglalkozik. Ápolásszakmai tevékenységében megemlítést érdemel több publikációja, az ETI gondozásában megjelent jegyzetben a gyermek intenzív szakápolástani ismeretek megírása. 1996-ban 2 hetes tanulmányúton vett részt Finnországban a Szegedi Tudományegyetem Ápolási Tanszékének támogatásával. A finn ápolók ápolási dokumentációját és ápolásvezetői gyakorla- 46 IME VI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2007. SZEPTEMBER tát tanulmányozta. Az ápolási vizit tapasztalatáról készült tanulmánya a SZTE Főiskolai Kar Ápolási Tanszék „Tanulmányok az ápolástudomány köréből” című kiadványában jelent meg. Számos hazai és nemzetközi kongresszuson tartott referátumot, előadást, felkért előadó volt Zürichben az ESPNIC Nursing európai kongresszusán. Két oktatófilm elkészítése fűződik a nevéhez, melyet nemzetközi kongresszuson felkérésre mutatott be. 2000 tavaszán a Bajai Kórház informatikai rendszergazdáival a Prog-Med BT szakembereivel együttműködve megtervezte az ápolási folyamatra épülő ápolási dokumentáció informatikai rendszerben való megjelenítését, melyet a gyakorlatba átültetve, be is vezetett. Tagja a MÁIE-nek, MGYAITT-nak, az ESPNIC NURSINGnek, a MÁT-nak és a MET-nak.