IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Az akut stroke előfordulása és betegségterhe hazánkban, OEP adatok alapján

  • Cikk címe: Az akut stroke előfordulása és betegségterhe hazánkban, OEP adatok alapján
  • Szerzők: Dr. Gulácsi László, Kárpáti Krisztián, Dr. Májer István, Dr. Brodszky Valentin, Prof. Dr. Boncz Imre, Dr. Bereczki Dániel
  • Intézmények: Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Corvinus Egyetem Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont, Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési KutatóközpontBudapesti Corvinus Egyetem, Egészségbiztosítási Intézet Egészségtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
  • Évfolyam: VI. évfolyam
  • Lapszám: 2007. / Különszám
  • Hónap: Különszám
  • Oldal: 41-45
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN
  • Alrovat: FARMAKOÖKONÓMIA
  • Különszám: VI./Egészség-gazdaságtani különszám

Absztrakt:

Tanulmányunkban a hazai akut stroke kórházi ellátás incidenciáját, a betegek túlélését és egészségbiztosítási költségeit vizsgáltuk. Elemzésünkben az OEP adatbázisából leválogattuk a 2003 májusában stroke (BNO-10: I60-I64) fődiagnózissal kórházi felvételre került „új” betegeket. A betegek aktív és krónikus kórházi elszámolásait összesítettük az eseményt megelőző 12, illetve az azt követő első és második 12 hónapban. A stroke incidenciája, a hospitalizáció alapján a 65 évnél idősebb férfiaknál 2112, míg a nőknél 1582, a 45-64 éveseknél ez 623 vs. 366 fő 100 ezer lakosra. A megbetegedést követően a nők túlélése kedvezőbb, mint a férfiaké: a 65 évnél idősebbek esetén 71,47% vs. 69,24%, a 45-64 éveseknél pedig 88,18% vs. 83,16% az első év végén. A stroke halálozás kockázata az átlag populáció halálozásához viszonyítva az első évben 5,17–4,70-szeres. Jelentős a nemek közötti különbség, az aktív korú (2564 év) férfiaknál a halálozás kétszerese az azonos korú nőkhöz viszonyítva. A stroke betegségterhe, betegenként, az aktív ellátásban az első 12 hónapban (férfiak vs. nők) 65+ év: 254,6 vs. 205,8, 45-64 év: 341,4 vs. 280,5, 25-44 év: 370,1 vs. 306,1 ezer Ft, míg a krónikus ellátásban a fentiekhez hasonlóan: 23,3 vs. 31,3, 28,9 vs. 22,2, 22,8 vs. 22,5 ezer Ft. A 13-24. hónap aktív ellátási költsége 24-51 ezer, míg a krónikus ellátási költsége 6-12 ezer Ft között volt a különböző korcsoportokban.

Angol absztrakt:

In our publication we assessed the social insurance costs, incidence and survival of hospital treatments for acute stroke in Hungary between 2003 and 2005. We extracted the data of ‘new’ stroke patients (ICD-10: I60- I64 diagnosis) hospitalized in May 2003 from the database of the National Health Insurance Fund Administration. We analyzed active and chronic hospital treatment costs of these patients in the period of 12 months before the stroke and in the following first and second 12 months. The incidence of stroke in the age group 65 and over in men was 2112, in women 1582, in the age group 45-64 they were 623 and 366 per 100 thousand inhabitant respectively, based on hospitalization. Women’s survival is more favorable than men’s after the event: in 65 and over 71.47% vs. 69.24%, in 45-64 88.18% vs. 83.16% at the end of the first year. The risk of death in the first year after stroke, compared to the standard population, is 5.17-2.70-fold higher. There are remarkable differences by gender, men’s mortality in the working age groups (25-44, 45-64) is twice as high as that women’s in the same age. In the first 12 months the burden of disease was in the active care (male vs. female) 65+: 254.6 vs. 205.8, 45-64: 341.4 vs. 280.5, 25- 44: 370.1 vs. 306.1 thousand HUF, and in the chronic care it was 23.3 vs. 31.3, 28.9 vs. 22.2, 22.8 vs. 22.5 thousand HUF respectively. The burden of disease in the 13- 24 months was 24-51 thousand HUF in active and 6-12 thousand HUF in the chronic care.

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő Prof. Dr. Kaló Zoltán
Az IME-META I. Országos Egészség-gazdaságtani Konferenciájaüdvözli az olvasót Vajda András
Originális gyógyszerek árképzésének dilemmái Dr. Nagy László
Képalkotó eljárások befogadáspolitikai kérdései Prof. Dr. Palkó András
Gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai eszközök befogadáspolitikai kérdései Dr. Polák László
Magyar paradoxon: generikus gyógyszerek növelik az egészségügyi kiadásokat Herczeg Balázs , Prof. Dr. Kaló Zoltán, Katona Katalin
A kemoterápiás kezelések új, költséghatékony ellátást támogató finanszírozási rendszerének kialakítása Magyarországon Dr. Dózsa Csaba, Kiss Zsolt, Dr. Nagy Júlianna Eszter, Kerekesné Kretzer Éva, Borcsek Barbara
A várható „demográfiai cunami” kezelésének lehetőségei Dr. Dózsa Csaba, Dr. Gulácsi László, Érsek Katalin, Mészáros Kinga, August Österle, Csillik Gabriella, Kárpáti Zsuzsanna
Az akut stroke előfordulása és betegségterhe hazánkban, OEP adatok alapján Dr. Gulácsi László, Kárpáti Krisztián, Dr. Májer István, Dr. Brodszky Valentin, Prof. Dr. Boncz Imre, Dr. Bereczki Dániel
A korai emlőrák trastuzumab-kezelésének költséghatékonysági elemzése Dr. Bacskai Miklós, Dr. Nagy Bence, Dr. Marton-Szűcs Gábor
A konjugált pneumococcus elleni vakcinák költséghatékonysága Magyarországon Dr. Nagy Bence, Dr. Marton-Szűcs Gábor
Függetlenül a politikától, mégsem elefántcsonttoronyban Nagy András László

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Gulácsi László Intézmény: Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem
Szerző: Kárpáti Krisztián Intézmény: Corvinus Egyetem Budapest
Szerző: Dr. Májer István Intézmény: Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont
Szerző: Dr. Brodszky Valentin Intézmény: Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési KutatóközpontBudapesti Corvinus Egyetem
Szerző: Prof. Dr. Boncz Imre Intézmény: Egészségbiztosítási Intézet Egészségtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem
Szerző: Dr. Bereczki Dániel Intézmény: Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA Az akut stroke előfordulása és betegségterhe hazánkban, OEP-adatok alapján Kárpáti Krisztián, Dr. Brodszky Valentin, Májer István, Dr. Gulácsi László, Budapesti Corvinus Egyetem Dr. Boncz Imre, Pécsi Tudományegyetem Dr. Bereczki Dániel, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Tanulmányunkban a hazai akut stroke kórházi ellátás incidenciáját, a betegek túlélését és egészségbiztosítási költségeit vizsgáltuk. Elemzésünkben az OEP adatbázisából leválogattuk a 2003 májusában stroke (BNO-10: I60-I64) fődiagnózissal kórházi felvételre került „új” betegeket. A betegek aktív és krónikus kórházi elszámolásait összesítettük az eseményt megelőző 12, illetve az azt követő első és második 12 hónapban. A stroke incidenciája, a hospitalizáció alapján a 65 évnél idősebb férfiaknál 2112, míg a nőknél 1582, a 45-64 éveseknél ez 623 vs. 366 fő 100 ezer lakosra. A megbetegedést követően a nők túlélése kedvezőbb, mint a férfiaké: a 65 évnél idősebbek esetén 71,47% vs. 69,24%, a 45-64 éveseknél pedig 88,18% vs. 83,16% az első év végén. A stroke halálozás kockázata az átlag populáció halálozásához viszonyítva az első évben 5,17–4,70-szeres. Jelentős a nemek közötti különbség, az aktív korú (2564 év) férfiaknál a halálozás kétszerese az azonos korú nőkhöz viszonyítva. A stroke betegségterhe, betegenként, az aktív ellátásban az első 12 hónapban (férfiak vs. nők) 65+ év: 254,6 vs. 205,8; 45-64 év: 341,4 vs. 280,5; 25-44 év: 370,1 vs. 306,1 ezer Ft, míg a krónikus ellátásban a fentiekhez hasonlóan: 23,3 vs. 31,3; 28,9 vs. 22,2; 22,8 vs. 22,5 ezer Ft. A 13-24. hónap aktív ellátási költsége 24-51 ezer, míg a krónikus ellátási költsége 6-12 ezer Ft között volt a különböző korcsoportokban. In our publication we assessed the social insurance costs, incidence and survival of hospital treatments for acute stroke in Hungary between 2003 and 2005. We extracted the data of ‘new’ stroke patients (ICD-10: I60I64 diagnosis) hospitalized in May 2003 from the database of the National Health Insurance Fund Administration. We analyzed active and chronic hospital treatment costs of these patients in the period of 12 months before the stroke and in the following first and second 12 months. The incidence of stroke in the age group 65 and over in men was 2112, in women 1582, in the age group 45-64 they were 623 and 366 per 100 thousand inhabitant respectively, based on hospitalization. Women’s survival is more favorable than men’s after the event: in 65 and over 71.47% vs. 69.24%, in 45-64 88.18% vs. 83.16% at the end of the first year. The risk of death in the first year after stroke, compared to the standard population, is 5.17-2.70-fold higher. There are remarkable differences by gender, men’s mortality in the working age groups (25-44, 45-64) is twice as high as that women’s in the same age. In the first 12 months the burden of disease was in the active care (male vs. female) 65+: 254.6 vs. 205.8; 45-64: 341.4 vs. 280.5; 2544: 370.1 vs. 306.1 thousand HUF, and in the chronic care it was 23.3 vs. 31.3; 28.9 vs. 22.2; 22.8 vs. 22.5 thousand HUF respectively. The burden of disease in the 1324 months was 24-51 thousand HUF in active and 6-12 thousand HUF in the chronic care. BEVEZETÉS A stroke megbetegedés világszerte emelkedő költsége jelentős terhet jelent az egyén és a társadalom számára egyaránt. A fejlett országokban stroke ellátásra az egészségügyi büdzsé 4-5%-át költik, és a lakosság elöregedése miatt 2015-2020-ig a kiadások 30%-os emelkedését prognosztizálják. A stroke az idős lakosság második legköltségesebb megbetegedése a demencia után [1-3]. Mivel a hazai stroke előfordulása és halálozási aránya az egyik legmagasabb Európában, különösen fontos incidenciájának, mortalitásának, egészségbiztosítási költségeinek ismerete a kórházi ellátásban [4, 5]. A stroke teljes betegségterhének (disease burden) kalkulálásához szükséges lenne az alap-és járóbeteg-ellátás, a terápia, gondozás és az indirekt költségek részletes ismerete is, ezekkel az adatokkal azonban nem rendelkezünk. Az egyes betegségek gazdasági terheinek ismerete fontos az egészségpolitikai döntéshozatalban és a gazdasági elemzések készítése során. A betegség okozta többletköltség-számításhoz szükséges annak ismerete, hogy az adott megbetegedést megelőző évhez képest az azt követő években hogyan alakultak a kórházi finanszírozási költségek [6]. Ilyen jellegű számítások olyan megbetegedések esetén végezhetők, amelyek hirtelen jelentkeznek, megbízhatóan diagnosztizálhatók, jelentősek népegészségügyi és finanszírozási szempontból. A stroke előfordulása és jellege, „prompt” megjelenése lehetővé teszi, hogy pontos, megbízható adatok alapján elemzések készülhessenek kórházi ellátásáról. Összefoglaló tanulmányunkban azt mutatjuk be, hogy Magyarországon 2003-ban egy hónap során stroke fődiagnózissal (BNO-10: I60-I64) kezelt „új” betegek kórházi (aktív IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER 41 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA és krónikus) ellátása mekkora költséget jelentett az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, a megbetegedést megelőző évben és a betegséget követő első és második 12 hónap során. Emellett az adatbázis alapján számítottuk a hospitalizált stroke incidenciáját és mortalitását 2 évre [7, 8]. Elemzésünk nem terjed ki az alap- és járóbeteg ellátásra, a szociális szférában történő ellátásra, illetve az indirekt költségekre. A STROKE BEMUTATÁSA RÖVIDEN A nemzetközi és hazai szakirodalomban számos publikáció foglalkozik a stroke és következményeinek elemzésével. Az egyes vizsgálatok módszertana jelentősen eltér, különbözik a vizsgált populáció, az adatgyűjtés módja, a túlélés vizsgálatának időtávja, az adatgyűjtés időpontja, több esetben pedig különböző diagnózisokat összevontan elemeznek és közölnek, ezek miatt nehezen összevethetőek az eredmények. Magyarországon a stroke a harmadik leggyakoribb halálok, a tartós rokkantság leggyakoribb előidézője. Az akut stroke miatt kórházba került betegek halálozási aránya az első évben 25-30%. Hazánkban a stroke-betegek átlagosan 5-10 évvel fiatalabbak, mint a fejlett ipari országokban. Míg az Európai Unió országaiban az akut stroke-ban szenvedő betegek mortalitása az 50 év alatti korcsoportban 100 000 lakosra 8-10 beteg, addig ez a szám hazánkban nőknél 40/100 ezer, férfiaknál 60/100 ezer [9]. 2000-es adatok alapján a hazai stroke mortalitás, a balti államokhoz hasonlóan, a nyugat-európai átlagot 3-4-szeresen meghaladja. A fatális kimenetelek csökkenése is csak az utóbbi 10-15 évben kezdődött el Magyarországon, ami 1993-tól évente kb. 2%os [5]. A stroke után az önálló életvitelükben valamilyen formában segítségre szoruló, dependens betegek aránya 3242% között mozog [10]. A stroke hazai epidemiológiai jellegzetességeit legutóbb Bereczki és mtsai. (2006) foglalták össze [4]. A betegség elsősorban az idősebb korosztályokat sújtja, összességében a férfiak-nők aránya azonos, de míg 50-70 év között a férfiaknál, 70-80 év között a nőknél kétszer gyakoribb [11]. A betegek 5%-ánál az első néhány napon belül, 24-42%ánál öt éven belül ismétlődik a stroke, s ennek következményei többnyire súlyosabbak, mint az első agyi vaszkuláris katasztrófáé. MÓDSZER Az OEP adatbázisából azoknak a betegeknek az elszámolási adatait összesítettük, akik egy, véletlenszerűen kiválasztott hónap során, 2003 májusában, stroke (BNO-10: I60-I64) fődiagnózissal kórházi felvételre kerültek és „új” betegnek számítottak, azaz a megelőző 24 hónapban ilyen fődiagnózissal nem volt kórházi felvételük. Az adatgyűjtést és azok feldolgozását a TAJ-azonosítók alapján végeztük a 42 betegjogi és adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően. Az összesítésben szerepel a betegeknél elszámolt minden aktív és krónikus kórházi ellátás, függetlenül attól, hogy az összefüggésbe hozható-e a stroke-kal vagy sem. Külön csoportokat képeztek a férfiak és nők három korcsoport szerint (25-44, 45-64, 65+ év), illetve elkülönítve szerepeltek az aktív (HBCS, beleértve a kúraszerű ellátást is) és a krónikus (napidíj) kifizetési összegek. Az adatok 3 évet ölelnek fel, 12 hónapot az esemény bekövetkezése előtt (2002. 05.- 2003. 04.; -1. év), az esemény évét (2003. 05.- 2004. 04.; 0. év) és az azt követő egy évet (2004.05.- 2005. 04.; 1. év). Két leválogatás is készült az OEP adatbázisából, az egyikben csak azon betegek adatait összesítettük, akik életben voltak a megfigyelési időszak végén (2005 áprilisában), míg a másik esetben nem volt ilyen megkötés, és a kalkuláció valamennyi beteg adataira kiterjedt. EREDMÉNYEK Vizsgálatunk szerint 2003 májusában Magyarországon 3535 (1800 nő), 25 év feletti, „új” stroke-beteg kapott aktív kórházi kezelést. Az OEP adatbázisa alapján a hospitalizált „új” stroke-betegek incidenciája – feltételezve, hogy az események eloszlása évközi ingadozást nem mutat – a 2003 májusi előfordulások felhasználásával az 1. ábrán látható. Ezek alapján az aktív korúak (25-64 év) teszik ki betegek 34,5%-át. Az aktív korosztályban 2003-ban mintegy 14,5 ezer főt vettek fel „új” stroke-betegként kórházba Magyarországon, ezen belül a férfiak aránya kb. 59,3%. A 65 év felettiek körében az akut stroke bekövetkezése 100 ezer lakosra vetítve nőknél meghaladja az 1500-at, míg férfiaknál a 2100-at, ami a nemenként a teljes populációban átlagosan tapasztalt stroke-előfordulás 3,9-4,9-szerese. 1. ábra A hospitalizált stroke incidenciája és egyéves mortalitása, OEP adatok alapján Az OEP adatai alapján becsülve egy évben több mint 42 ezer „új” stroke-beteget vettek fel kórházba, akik körében az első 12 havi halálozás meghaladta a 10,3 ezret, ami kiegészül a következő 12 hónapban újabb több mint 2 ezerrel, s így a 24 hónapos halálozás („case fatality”) a hospitalizációt követően 27,89% a nők, 30,26% a férfiak esetén. IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA 1. táblázat A hospitalizált stroke-betegek egy- és kétéves túlélése *: nem szignifikáns; p>0,05 2. táblázat Halálozás relatív kockázata stroke-betegeknél 3. táblázat Stroke-betegek kórházi ellátásának átlagköltsége 4. táblázat Stroke okozta költségek A részletes adatok a fiatalabb férfiak rosszabb életkilátásaira utalnak, hiszen az aktív kor második felében (45-64 éves korcsoport) mortalitási mutatóik már közel azonosak a teljes férfi populáció mutatóival (105 vs. 107, 100 ezer főre számítva), míg ez a nők esetén ebben korcsoportban a teljes női populációra vonatkozó érték felét sem éri el (43 vs. 97, 100 ezer főre számítva). A stroke bekövetkezését követő második évben is magasabb minden korcsoportban a férfiak mortalitása, mint a nőké (1. táblázat). Vizsgálatunkban a KSH [Demográfia 2003, Demográfia 2004] standard halálozási arányszámaihoz hasonlítottuk a stroke-betegek mortalitási adatait, s így kalkuláltuk a halálozás relatív kockázatát. A hospitalizált „új” stroke-betegek mortalitása az összes korcsoportot együttesen tekintve az eseményt követő első évben az átlagos magyar populáció mortalitásához képest kb. 5-szörös (2. táblázat). A relatív kockázat az idősek körében (65 év felett) valamivel alacsonyabb, és a fiatalok, a keresőképes korúak adatai rontják le a teljes populáció átlagát, ez azonban nem minden esetben kalkulálható megbízhatóan az alacsony esetszám miatt. A stroke bekövetkezését megelőző évben a vizsgált beteg-populáció (3535 fő) aktív kórházi ellátására összesen 193,6 millió Ft-ot, míg krónikus ellátásukra 29,9 millió Ft-ot fizetett ki az OEP. Ugyanakkor a megbetegedést követő 12 hónapban aktív fekvő-beteg intézeti ellátásukra az OEP 1,1 Mrd Ft-ot, krónikus ellátásukra pedig 126 millió Ft-ot térített, ami a megelőző évi kiadások 4-6-szorosa. A stroke jelentkezését követő 13-24. hónap ellátási költségei 325 illetve 65 millió Ft az aktív és a krónikus fekvőbeteg intézetek elszámolásai alapján (3. táblázat). A megfigyelési időszak nem minden betege szorult feltétlenül kórházi ellátásra a -1. és az 1. évben, így csak az átlagos költségek számíthatók ezekben az években, melyek a valóban ellátásra szorulók költségeitől akár jelentősen eltérhetnek. Különösen igaz lehet ez a krónikus kezelések esetén, főleg ahol az egyes csoportokban alacsony az esetszám, és igen eltérő lehet a szükséges kezelések hossza és azok fajtája is. Ha a stroke bekövetkezését megelőző 12 hónap adatait tekintjük „alap” kórházi igénybevételnek, akkor a betegség kórházi ellátásának egészségbiztosítási költségei a stroke utáni időszakok kiadásainak és a megelőző időszak kiadásainak különbségeként értelmezhetőek (2-3. ábra). A stroke bekövetkezésével a betegek aktív és krónikus kórházi ellátási költségei többszörösére emelkednek a betegséget megelőző időszakhoz képest. A legidősebbeknél 5-6-szoros, a 45-64 évesek közt 7-9-szeres, a legfiatalabbaknál 8-14-szeres emelkedés is tapasztalható az első évben, míg az azt követő évben – sokkal egységesebben – kb. 2-szeres a HBCS-alapú kiadás. A krónikus ápolásnál a legfiatalabbak esetén, feltehetőleg az alacsony esetszám miatt, nem túl informatívak az adatok, míg a korosabbaknál a kiadások emelkedése 5-6-szoros és a legidősebbeknél 4,34,4-szeres az első esztendőben, a másodikban pedig 2-3szoros, illetve 2,8-2,9-szeres. Egy havi incidencia-adatokból kiindulva, az egy évben jelentkező új betegek aktív kezelése az esemény évében IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER 43 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA 2. ábra Stroke okozta növekményi költségek az aktív ellátásban, betegenként 3. ábra Stroke okozta növekményi költségek a krónikus ellátásban, betegenként mintegy 13,3 Mrd Ft, ami kiegészül 1,5 Mrd Ft krónikus díjjal is. A betegség bekövetkezésének évét követő 12 hónapban a stroke-betegek ellátásának költsége a krónikus kategóriában a felére csökken (kb. 785 millió Ft), az aktív ellátásban harmadára (kb. 3,9 Mrd Ft) (4. táblázat). MEGBESZÉLÉS Eredményeink alapján számolható az egyes populációs csoportokban, a fekvőbeteg intézetekben a stroke incidenciája és a betegség ellátási költsége a finanszírozó szempontjából. Ezen eredmények felhasználásával számíthatóvá válik az egyes egészségügyi technológiák, terápiák alkalmazásával elkerülhető stroke-események eredményezte költségmegtakarítás. Ezáltal hazai költséghatékonysági vizsgálatokban, elemzésekben számszerűsíthető a stroke okozta teher a finanszírozó oldaláról. Az általunk bemutatott adatokból átlag- és teljes költségek számolhatók a betegség jelentkezését követő 24 hónapra. Az eredmények validitásának vizsgálata során ki kell térni az incidencia, a kódolás és a költségek megfelelőségének a kérdésére is. Tanulmányunkban az „új” stroke-betegek kórházi incidenciáját vizsgáltuk, arra nézve azonban nem rendelkezünk adatokkal, hogy az „új” stroke-betegek hány százaléka nem került beutalásra, illetve arról sem, hogy a betegek hány százaléka halálozott el a kórházi felvétel előtt. Ennek megfelelően elmondható, hogy incidenciabecslésünk valószínűleg a valóság jelenleg pontosan meg nem ítélhető mértékű alulbecslése. Következő kérdés, hogy mennyire tekinthető megbízhatónak a stroke-betegek kódolása a kórházakban. A kérdés két részre bontható, az egyik szakmai, azaz felmerül a kérdés, hogy mely BNO-kódokat vizsgálva célszerű folytatni az OEP-adatbázisban a lekeresést. A kódolással kapcsolatos másik kérdés pedig a HBCS-optimalizálásra vonatkozó kódolási szokások kérdéskörébe tartozik, amelyekkel jelen tanulmányunk nem foglalkozik. Annak vizsgálata, hogy a kórházak költsége és az OEP-finanszírozás milyen viszonyban áll egymással a HBCS-alapú ún. prospektív finanszírozási mechanizmus során, jelen tanulmányunknak nem célja. A stroke költségszámításával jelentős számú egészség-gazdaságtani publikáció foglalkozik, ezek eredményeinek hazai adaptálása azonban az egyes országok egészségügyének jelentősen eltérő struktúrája, működése, szabályozása, költségei, valamint a stroke-menedzsment különbsége miatt jelentős nehézségekbe ütközik [12]. Ennek megfelelően vizsgálatunk egy első, jelentős korlátokkal bíró betegségteher-számítás hazánkban, amelyet egyre pontosabb és megbízhatóbb vizsgálatoknak kell követniük. Elemzésünk azt mutatja, hogy hazánkban a 65 éves kornál fiatalabb, aktív lakosság körében különösen magas az akut stroke előfordulása, ami a stroke-megbetegedés társadalmi fontosságát is jelzi. Kiemelkedő a férfiak körében megfigyelhető 45-64 éves korosztályban tapasztalt magas stroke mortalitás, valamint a 45-64 éves nők esetén a stroke miatt bekövetkező mortalitási rizikó igen erőteljes növekedése. IRODALOMJEGYZÉK [1] Payne KA, Huybrechts KF, Caro JJ, Green TJC, Klittich WS: Long term cost-of illness in stroke, an international review. Pharmacoeconomics 2002;20:813-25. [2] Struijs JN, van Genugten MLL, Evers SMAA, Ament AJH, Bann CA, van den Bos GAM: Future cost of stroke in the Netherlands: The impact of stroke services. Int. J. Technol. Assess. Health Care 2006;22:518-24. 44 [3] van Excel NJA, Koopmanschap MA, Scholte op Reimer WJM, Niessen LW, Huisman R: Cost-effectiveness of integrated stroke services. Q. J. M. 2005;98:415-25. [4] Bereczki D, Óváry C, Mihálka L, Nagy Z: A hazai epidemiológiai vizsgálatok legfontosabb adatai. In: Nagy Z (Szerk). Vascularis neurológia. Budapest: B+V Lap- és Könyvkiadó; 2006. p. 529-36. IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA [5] Kesteloot H, Sans S, Kromhout D: Dynamics of cardiovascular and all-cause mortality in Western and Eastern Europe between 1970 and 2000. Eur. Heart J. 2006;27:107-13. [6] Gulácsi L: A nagy kockázatú cardiovascularis betegek ramipril terápiája, Egészség-gazdaságtani szempontok. Agyérbetegségek 2004;2:2-8. [7] Kárpáti K, Májer I, Boncz I, Nagy A, Bereczki D, Gulácsi L: A stroke kórházi ellátásának egészségbiztosítási költségei Magyarországon, 2003-2005. Ideggyógy. Sz. 2007;60(7-8):311-20. [8] Gulácsi L, Májer I, Kárpáti K, Brodszky V, Boncz I, Nagy A, Bereczki D: A hospitalizált stroke-betegek halálozása Magyarországon, 2003-2005. Ideggyógy. Sz. 2007; 60(7-8):321-28. [9] Nagy Z, Magyar G, Óváry Cs: Magyarországi strokebetegek epidemiológiai vizsgálata. Agyérbetegségek 2000;6:2-10. [10] Mihálka L, Bereczki D, Fekete I, Csaba B, Csépány T, Csiba L: Egy klinikai cerebrovascularis osztály egyéves betegforgalma – az adatkezelés módszerei, demográfiai és letalitási adatok. Ideggyógy. Sz. 1997;50:233-39. [11] Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Idegsebészeti Klinika szakorvosainak munkaközössége. Az idegsebészet alapvonalai orvostanhallgatók részére. Letöltve: 2006-09-13. http://neurosurgery.pote.hu/idegseb/dat/isebjegyzethu/ f12.htm [12] Gulácsi L: Egészség-gazdaságtan. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 2005. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Kárpáti Krisztián, gyógyszerész (SZOTE 1997), közgazdász (BKAE 2004), PhD-hallgató (SOTE), a Budapesti Corvinus Egyetem Közszolgálati Tanszékén az Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Munkacsoport tagja. Kutatási területei: gyógyszertechnológia elemzés, egészség-gazdaságtani vizsgálatok. Dr. Brodszky Valentin 1999-ben szerzett általános orvosi diplomát a Semmelweis Egyetemen. 2005-ben okleveles közgazdász diplomát szerzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2005-től a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen dolgozik tanársegédként, az Egészség-gazdaságtani és Tehnológiaelemzési Kutatóközpont munkatársaként. Májer István 2004-ben szerzett okleveles közgazdász diplomát a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2005-től a Corvinus Egyetem Közgazdaságtani Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen dolgozik tanársegédként, az Egészség-gazdaságtani és Tehnológiaelemzési Kutatóközpont munkatársaként. Dr. Bereczki Dániel Egerben, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Orvostudományi Egyetemen 1984-ben szerzett summa cum laude minősítéssel orvosi diplomát. Neurológiából 1988-ban, pszichiátriából 1993ban kapott szakképesítést. Kandidátusi fokozatát 1994-ben, az MTA doktora fokozatot 2001-ben szerezte. A Debreceni Egyetemen 1999-ben habilitált. Közel három évet az USA-ban, 8 hónapot Japánban töltött vendégkutatóként, illetve vendégprofesszorként. A Cochrane Együttműködésbe 1993-ban kapcsolódott be. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában a Neurológiai Klinika professzora, az Általános Orvostudományi Kar oktatási dékánhelyettese volt. Jelenleg a Semmelweis Egyetemen a Neurológiai Klinika igazgatója. Szakértői tevékenységet végzett többek között az Egészségügyi Minisztérium, a Medical Research Council (Egyesült Királyság) és a National Heath Service, Centre for Reviews and Dissemination (Egyesült Királyság) számára. Szerkesztőbizottsági tagja a STROKE (American Heart Association), a BMC Neurology, a Metabolizmus, az Agyérbetegségek és az Ideggyógyászati Szemle c. folyóiratnak, és a Cohrane Stroke Review Group-nak (Edinburgh). Dr. Gulácsi László bemutatása lapunk „Portré” rovatában, Dr. Boncz Imre bemutatása lapunk VI. évfolyamának 4. számában olvasható. IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER 45