Intézmények:Semmelweis Egyetem Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság Társadalomtudományi Munkacsoportja, Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft.
Évfolyam: VI. évfolyam
Lapszám:2007. / Különszám
Hónap:Különszám
Oldal:21-24
Terjedelem:4
Rovat:EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN
Alrovat:FARMAKOÖKONÓMIA
Különszám: VI./Egészség-gazdaságtani különszám
Absztrakt:
Az originális gyógyszerek szabadalom-védettsége a gyógyszeripari innováció kulcsa. Ugyanakkor a generikus gyógyszerek széleskörű alkalmazása a szabadalom-védettség lejárta után csökkenti a kiadásokat, és így erőforrásokat szabadít fel az egészségügyi büdzsén belül. Célunk a generikus gyógyszerek kiadáscsökkentő hatásának mérése volt a magyar piacon. Módszer: 10 db 2001-2006 között lejárt szabadalmú hatóanyag esetén összehasonlítottuk az első generikus belépése előtti és utáni 12 hónap gyógyszerforgalmi adatait. Eredmények: A generikus gyógyszerek belépése ugyan csökkentette a gyógyszerek napi terápiás költségét, de a kiadáscsökkentő potenciált ellensúlyozta a dobozforgalom és az alkalmazott dózis növekedése. Öszszességében a generikus gyógyszerek belépésével a hatóanyagok forgalma átlagosan 24,4%-kal, az OEP-támogatás mértéke mintegy 21,5%-kal nőtt. Következtetés: A generikus gyógyszerek piacra lépése Magyarországon – ellentétben a nemzetközi gyakorlattal – nem eredményezett kiadáscsökkentést 2001-2006 között, sőt az addigi tendenciánál nagyobb mértékben növelte a gyógyszerkiadásokat. Ennek fő oka az elhibázott generikusgyógyszer-politika volt. Mivel az egészségügyre fordítható források korlátosak, a magyar egészségügyi rendszerben nagy szükség volna egy hatékonyan működő generikus programra.
Angol absztrakt:
Patent protection is the key factor in pharmaceutical innovation. After patent expiry broad utilisation of generic drugs decreases health care expenditure, and alleviates the scarcity of health care budget. Our objective was to measure the ability of generics to reduce the pharmaceutical expenditure in the Hungarian market. Method: Drug utilisation records of 10 substances with patent expiry between 2001-2006 have been compared 12 months before and after the entry of the first generic product. Results: Although entry of generics reduced daily therapeutic costs, the increase in volume sales and average daily dosage outbalanced the potential savings in drug budget. Overall generic drugs increased the expenditure of a subtance with no patent protection by 24,4% and the public reimbursement by 21,5%. Conclusion: The entry of generic drugs in Hungary – as opposed to the international experience – did not reduce pharmaceutical expenditure between 2001-2006, what is more, generics increased pharmaceutical spending.The main reason for this failure has been the inappropraite generic drug policy. The underfunded Hungarian health care system needs an efficient generic programme.
Intézmény: Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft.
[1] Joncheere Kees de, Rietveld Ad H, Huttin Christine (2002): Experiences with generics, in: International Journal of Risk & Safety in Medicine 15 (2002) 101-109.
[2] Frank RG, Salkever DS (1997): Generic entry and the pricing of pharmaceuticals, Journal of Economics and Management Strategy 1997; 6(1):75-90.
[3] Hong SH PhD, Shepherd MD PhD, Scoones D PhD, Whan TTH PhD (2005): Product-Line Extensions and Pricing Strategies of Brand-Name Drugs Facing Patent Expiration, in: Journal of Managed Care Pharmacy Nov-Dec. 2005. pp. 746-754.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA Magyar paradoxon: a generikus gyógyszerek növelik az egészségügyi kiadásokat Herczeg Balázs, SE, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet Katona Katalin, Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. Kaló Zoltán, ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont Az originális gyógyszerek szabadalom-védettsége a gyógyszeripari innováció kulcsa. Ugyanakkor a generikus gyógyszerek széleskörű alkalmazása a szabadalom-védettség lejárta után csökkenti a kiadásokat, és így erőforrásokat szabadít fel az egészségügyi büdzsén belül. Célunk a generikus gyógyszerek kiadáscsökkentő hatásának mérése volt a magyar piacon. Módszer: 10 db 2001-2006 között lejárt szabadalmú hatóanyag esetén összehasonlítottuk az első generikus belépése előtti és utáni 12 hónap gyógyszerforgalmi adatait. Eredmények: A generikus gyógyszerek belépése ugyan csökkentette a gyógyszerek napi terápiás költségét, de a kiadáscsökkentő potenciált ellensúlyozta a dobozforgalom és az alkalmazott dózis növekedése. Öszszességében a generikus gyógyszerek belépésével a hatóanyagok forgalma átlagosan 24,4%-kal, az OEP-támogatás mértéke mintegy 21,5%-kal nőtt. Következtetés: A generikus gyógyszerek piacra lépése Magyarországon – ellentétben a nemzetközi gyakorlattal – nem eredményezett kiadáscsökkentést 2001-2006 között, sőt az addigi tendenciánál nagyobb mértékben növelte a gyógyszerkiadásokat. Ennek fő oka az elhibázott generikusgyógyszer-politika volt. Mivel az egészségügyre fordítható források korlátosak, a magyar egészségügyi rendszerben nagy szükség volna egy hatékonyan működő generikus programra. Patent protection is the key factor in pharmaceutical innovation. After patent expiry broad utilisation of generic drugs decreases health care expenditure, and alleviates the scarcity of health care budget. Our objective was to measure the ability of generics to reduce the pharmaceutical expenditure in the Hungarian market. Method: Drug utilisation records of 10 substances with patent expiry between 2001-2006 have been compared 12 months before and after the entry of the first generic product. Results: Although entry of generics reduced daily therapeutic costs, the increase in volume sales and average daily dosage outbalanced the potential savings in drug budget. Overall generic drugs increased the expenditure of a subtance with no patent protection by 24,4% and the public reimbursement by 21,5%. Conclusion: The entry of generic drugs in Hungary – as opposed to the international experience – did not reduce pharmaceutical expenditure between 2001-2006, what is more, generics increased pharmaceutical spend- ing. The main reason for this failure has been the inappropraite generic drug policy. The underfunded Hungarian health care system needs an efficient generic programme. BEVEZETÉS Az originális gyógyszerek szabadalom-védettsége a gyógyszeripari innováció kulcsa. Ugyanakkor a generikus gyógyszerek széleskörű alkalmazása a szabadalom-védettség lejárta után csökkenti a kiadásokat, és így erőforrásokat szabadít fel az egészségügyi büdzsén belül. A generikus gyógyszerprogramoknak célja, hogy a fogyasztók számára minél korábban biztosítsák az olcsóbb gyógyszerekhez való hozzáférést, és ezzel minél szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé. A társadalombiztosítás szempontjából a generikus készítmények használata szintén megtakarításokat eredményez, mely források más eljárások vagy akár új innovatív gyógyszerek támogatására, esetleg más területeken lennének felhasználhatók. Operatív célként a gyors ütemben növekvő gyógyszerkiadások kontrollja is megfogalmazható [1]. A generikus programoknak többféle eleme lehetséges, melyeket az egyes egészségügyi rendszerekben különbözőképpen kombinálnak [1]. Az ún. generikus paradoxon ismert jelenség a nemzetközi irodalomban, melynek lényege a következő: az eredeti elméleti koncepcióval ellentétben, miszerint a generikus készítmények piacra lépése árversenyre kényszeríti az originális gyógyszereket, s ezáltal csökkennek az árak, sok esetben éppen az ellenkezője tapasztalható, az originális gyártók akár növelni is tudják készítményeik árát (és forgalmát), melynek oka többféle lehet. Egyes kutatások szerint a többféle elérhető készítmény által lehetővé válik a piacszegmentáció, és a különböző árérzékenységű orvos-, illetve betegcsoportok aránya játszik szerepet az árak alakulásában. Mások szerint az originális vállalat olyan stratégiát folytat, hogy a forgalom nagy részét áttereli másik készítményére, ezáltal lehetővé téve az originális gyógyszer árának magasan tartását [2,3]. MÓDSZERTAN A generikus gyógyszerek megjelenése a piacon elviekben csökkenti az adott hatóanyagra eső gyógyszerkiadásokat. Célkitűzésünk az volt, hogy a generikus gyógyszerek IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER 21 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA magyarországi kiadáscsökkentő hatását lemérjük. Az IMS adatbázis felhasználásával 10 darab 2000 és 2006 között lejárt szabadalmú hatóanyagnál összehasonlítottuk az első generikus versenytárs(ak) belépése előtti és utáni 12 hónap gyógyszerforgalmi adatait. A hatóanyagok kiválasztásának egyik szempontja az volt, hogy a 2000-2006 közötti időszakban a generikus belépése előtti és utáni egy év gyógyszerforgalmi adatai könnyen elemezhetőek voltak, ugyanakkor a hatóanyag a hazai terápiás eszköztárban jelentősebb szerepet tölt/töltött be. 1. táblázat A vizsgált hatóanyagok A gyógyszerforgalom összehasonlításakor a fogyasztói ár, támogatás, illetve dobozforgalom, a DDD-ben mért forgalom, valamint az átlagár bázisévhez viszonyított változását számoltuk ki. A változást százalékos formában fejeztük ki. Az átlagár kiszámítását a következőképpen végeztük: az adott 12 hónap fogyasztói árban mért forgalmát elosztottuk ugyanezen időszak dobozforgalmával az originális, illetve a generikus gyógyszer esetében. Az elemzéskor a hatóanyagokat három csoportba soroltuk, hogy az originális gyártók különböző piacmegtartó stratégiáinak eredményességét értékeljük: • az a) csoportba soroltuk azokat a hatóanyagokat, ahol az originális gyártó részéről nem történt technológiai fejlesztés, azaz a generikus gyártók lényegében az eredeti hatóanyag eredetihez hasonló kiszerelésével léphettek a piacra; • a b) csoportba azokat a hatóanyagokat soroltuk, ahol kisebb fokú technológiai fejlesztést (pl. eredetileg egyszerű tablettaforma vízben oldható változatának kifejlesztése) hajtott végre az originális gyártó; • a c) csoportba azok a hatóanyagok kerültek, ahol az originális gyártó jelentős technológiai fejlesztést hajtott végre (az ún. me-too gyógyszerek), pl. az eredetihez képest más gyógyszerforma előállítása, módosított hatóanyagú készítmény előállítása. Egy-egy hatóanyag esetében a csoport összes tagját figyelembe vettük, nemcsak a helyettesíthetőségi lista szerint az egymással helyettesíthető készítményeket, hogy az esetleges forgalom-átterelődéseket az egyik készítményről a másikra elemezni tudjuk. Az itt bemutatott eredmények egy futó kutatás előzetes eredményei. A vizsgálatot további hatóanyagok bevonásával bővítjük, valamint az itt bemutatott összegző táblázatoknál bonyolultabb elemzési módszerekkel tervezünk pontosabb magyarázatot adni a megállapításaink főbb okaira. 22 AZ ELÔZETES EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA A technológiafejlesztés nélküli a) csoport 5 hatóanyagának összegzett eredményeit a 2. táblázat szemlélteti. Az originátor sikeres stratégiát folytatott, hiszen minden vizsgált paraméter esetében növekedés volt kimutatható csak az originális termékeket figyelembe véve. Az originális és a generikus gyógyszereket együttesen elemezve szintén látható a 2. táblázatból, hogy mind a fogyasztói árban, mind a dobozforgalomban mért forgalom jelentősen nőtt a bázisévhez viszonyítva, 17%-kal nőtt a teljes piac és a támogatás-kiáramlás az adott hatóanyagra. Az originális gyógyszer forgalmának és támogatási összegének állandósága mellett a generikus gyógyszerek belépése növelte a piacot és a támogatás volumenét. A DDD-ben (defined daily dose) mért forgalom pedig közel 80%-kal nőtt a bázisévhez képest, azaz a fogyasztás eltolódott a nagyobb dózisú kiszerelések felé. Ez természetesen ellensúlyozta az azonos dózisú kiszerelésekben megfigyelhető áreróziót, és az egy dobozra jutó átlagár gyakorlatilag minimálisan változott. 2. táblázat Technológiai fejlesztés nélküli hatóanyagok forgalmi adatai a bázisévhez viszonyítva A kisebb technológiai fejlesztésű b) csoport eredményeit a 3. táblázatban tüntettük fel. Látható, hogy az előző csoporthoz hasonlóan az originális gyártók növelni tudták az eladási volumenüket. A dobozforgalom 9%-os növekedése az originális gyártók esetében elég meglepő adat. Az originális gyártók a generikus áreróziót hatékonyan tudták kivédeni a forgalom átterelésével a saját új fejlesztésű termékükre. Az adott hatóanyagra jutó piac jelentősen nőtt, és ebben a növekedésben a generikus készítmények hasonló szerepet játszottak az előző csoporthoz. 3. táblázat Kisebb fokú originális technológiai fejlesztésű hatóanyagok forgalmi adatai a bázisévhez viszonyítva A c.) csoport, ahol igen jelentős technológiai innováció történt, az előző két csoporttól eltérő forgalmi adatokat mu- IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA tat. Látható, hogy az eredeti originális gyógyszer forgalma kb. a kétharmadára esett vissza, bármelyik forgalmi szegmenset elemezzük, ugyanakkor a betegek jelentős hányadát sikerült az originális gyógyszerek gyártójának a saját me-too termékére átállítania. A teljes piac és a támogatási volumen növekedése ezen gyógyszerek esetében a legnagyobb, de növekedés az előző csoportoktól eltérően elsősorban az originális termékeknek köszönhető (4. táblázat). 4. táblázat A jelentős originális technológiai fejlesztésű hatóanyagok forgalmi adatai a bázisévhez viszonyítva A három csoport adatai összegzését az 5. táblázat tartalmazza. A számadatokból kitűnik, hogy a generikus versenytársak piacra lépése ellenére az originálisok növelni tudták forgalmukat, mind fogyasztói áron számolva, mind pedig a dobozeladásokat tekintve. Akár az originális termékeket egyedül, akár az originálist és a generikust együttesen elemezve, minden vizsgált esetben a bázisévhez képest többet kellett közpénzből a gyógyszerekre költeni, vagyis növekedett a támogatás-kiáramlás. A fogyasztói áron számolt forgalom közel azonos mértékben emelkedett a dobozforgalomhoz viszonyítva, aminek egyik lehetséges oka az, hogy a forgalom eltolódott a magasabb hatáserősségű készítmények felé. Ezt látszik alátámasztani a DDD-forgalom változása is. A forgalommal súlyozott átlagárak a legtöbb vizsgált esetben minimális mértékben csökkentek, de egyes hatóanyagok esetében éppenséggel növekedtek, az árerózió minimális volt a generikus belépésével. 5. táblázat 10 hatóanyag összegzett forgalmi adatai a bázisévhez viszonyítva MEGBESZÉLÉS Az előzetes eredményekből megállapítható, hogy a várakozásokkal ellentétben a generikus gyógyszerek belépé- sével nem csökkent, sőt nőtt az adott hatóanyagra jutó gyógyszerkiadás, támogatásvolumen és a dobozforgalom. Természetesen az eredmények általánosíthatóságát az elemzés korlátai befolyásolják. Így az elemzésünk egyelőre nem vette figyelembe a piaci trendeket, azaz a 10 hatóanyag esetében nem számoltunk a piac átlagos növekedésével. Ennek elemzése azért igen bonyolult, mert a piac részben azért növekedett az átlagot meghaladó mértékben, mert a generikus program rossz hatékonysággal működött. Ugyanakkor egy adott hatóanyag esetén a tudományos bizonyítékok volumene nő, és a befejezett klinikai vizsgálatok pozitív eredményei az adott hatóanyag fokozott alkalmazására serkenthetik az orvosokat függetlenül attól, hogy az originális termék elvesztette-e a szabadalmát. A másik komoly korlátozó tényező a hagyományos keresleti görbéből fakad, amennyiben egy termék ára (ez esetben térítési díja) csökken a fogyasztók szemszögéből, a kereslet a termék iránt fokozódik. Ugyanakkor vizsgált termékek döntő többsége támogatással bírt, így a térítési díj csökkenése nem volt a fogyasztó számára jelentős hatással. Ezt az érvet az is alátámasztja, hogy az originális termékek megtartották, sőt növelni tudták a bázisévhez viszonyított eladási szintjeiket. Az eredmények általánosíthatóságát befolyásolja az ezen időszakra is vonatkozó jogszabályi változások, illetve maximálisan adható támogatási kulcsok változása, amenynyiben a változás egy-egy hatóanyag esetében a bázisév és generikusok belépése utáni egy év közötti időtartamra esett. A további vizsgálatokat illetően így mindenképpen szükség van az előzetes eredmények finomítására, további statisztikai analízisre (pl. alcsoport-analízis, többváltozós regressziós analízis, tendencia-elemzés, stb.). Tervezzük a vizsgálandó hatóanyag-lista bővítését is, amely esetben már figyelembe vehetők a terápiás területek is. Összességében azt gondoljuk, hogy a főbb megállapításaink igazak maradnak a további elemzések után is, a generikusgyógyszer-program 2000-2006 közötti időszakban nem eredményezett jelentős megtakarításokat Magyarországon. Ennek számos oka van. Az originátorok sikeres marketing- és eladási stratégiát folytattak, komoly és néha kevésbe komoly szakmai érveket felsorakoztatva amellett, hogy miért az originális gyógyszert írják fel az orvosok. A stratégia akkor működött leginkább, amikor komoly fejlesztést sikerült végrehajtani, és át tudták állítani a betegeiket a saját szabadalmi védettséggel bíró gyógyszert követő gyógyszerükre. Sokszor és sokféle fórumon érveltek az originális gyártók azzal a jól ismert ténnyel, hogy az originális és a generikus gyógyszer közti bioekvivalencia nem feltétlenül jelent terápiás ekvivalenciát. Természetesen ez igaz, ugyanakkor jóval kevesebbszer hangoztatott az a tény, hogy amennyiben különbözik a terápiás ekvivalencia, semmilyen garancia nincsen arra, hogy az originális gyógyszer a jobb, és ez akár fordítva is előfordulhat. Az originális gyártók számos esetben az értékesítési részlegükön keresztül azt javasolták, hogy az orvosok a IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER 23 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN FARMAKOÖKONÓMIA csökkenő támogatás kivédésére a betegeknek inkább a dupla dózisú készítményt írják fel, és a betegek azt felezzék. Így ugyanis a betegek átlagos napi térítési díja nem nő olyan jelentősen a generikus fixesítés ellenére sem. Az átlagos felírt dózis ilyetén emelkedése jól látható az adatokból, viszont arra sajnos nem lehet következtetni az aggregált adatokból, hogy a betegek hány százaléka felezi a nagyobb dózist. Nem csak az originális gyártók „eredményes stratégiája” az egyetlen oka a generikus program eredménytelenségének. A generikus gyártók ahelyett, hogy árelőnyön alapuló marketingstratégiát választottak volna, az originális gyártókhoz hasonló nagyságrendben invesztáltak a márkázott termékeik promocionálásába. Azaz komoly orvoslátogatói csapatokkal, marketingkampánnyal, hirdetésekkel stb. próbálták rávenni az orvosokat, hogy az ő termékeiket írják fel. Így összességében a generikus gyógyszerek belépése 2000-2006 között minimális áreróziót eredményezett, ezzel szemben a generikusok belépése előtti egy orvoslátogatói csapattal szemben ennek többszöröse próbálta meggyőzni az orvosokat az adott gyógyszer felírására. Természetesen a versenypiaci szereplőket nem lehet azért bírálni, hogy az adott szabályozórendszer kereteit betartva ne tegyenek meg mindent saját gyógyszereik és vállalatuk eredményességéért. Így a generikus program sikertelensége elsősorban a hibás gyógyszerpolitikai szabályozók és intézkedések kudarca, azaz a szakmapolitika és a mindenkori kormányzat felelőssége. Mivel azonban az egészségügyre fordítható források korlátosak, a magyar egészségügyi rendszernek is igen nagy szüksége volna egy hatékonyan működő generikus gyógyszerprogramra. IRODALOMJEGYZÉK [1] Joncheere Kees de, Rietveld Ad H, Huttin Christine (2002): Experiences with generics, in: International Journal of Risk & Safety in Medicine 15 (2002) 101-109. [2] Frank RG, Salkever DS (1997): Generic entry and the pricing of pharmaceuticals, Journal of Economics and Management Strategy 1997; 6(1):75-90. [3] Hong SH PhD, Shepherd MD PhD, Scoones D PhD, Whan TTH PhD (2005): Product-Line Extensions and Pricing Strategies of Brand-Name Drugs Facing Patent Expiration, in: Journal of Managed Care Pharmacy NovDec. 2005. pp. 746-754. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Herczeg Balázs, SOTE GYOK Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet. Gyógyszerész, gyógyszerész-közgazdász, PhD-hallgató. Pályafutása során külső szakértőként az ESKI TEI-nek, az OEP Gyógyszerügyi Főosztályának, illetve gyógyszercégeknek dolgozott. Munkája elsősorban a gyógyszertámogatási kérelmek, egészséggazdaságtani elemzések értékeléséből, véleményezéséből, illetve készítéséből állt. Kutatási területe a vesetranszplantáció és szervdonáció gazdasági kérdései, a retrospektív adatbázisokból nyerhető tudományos adatok elemzése, generikus gyógyszerek piacra lépésének kérdésköre. Katona Katalin 2006-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen piacelemző főszakirányon és egészségügyi közgazdaságtan és technológiaelemzés mellékszakirányon. A diploma megszerzése után kvalitatív elemzőként helyezkedett el a Szinapszis Egészségügyi Piackutató és Tanácsadó Kft-nél. 2007 júliusától a Dutch Healthcare Authority-nél dolgozik Hollandiában. Dr. Kaló Zoltán diplomáit a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (1993), a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1995) és a Yorki Egyetem egészségügyi közgazdász szakán (1996) szerezte. PhD-fokozatot (2006) a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskolájában szerzett. Az egészségügyi közgazdaságtan számos területén gyűjtött gyakorlati ismereteket. Kezdetben egészségügyi rendszerek, az egészségügyi forrásallokáció, az intézményi gazdálkodás és az egészségügy jogi szabályozásának közgazdasági hatásait elemezte, később az egészségügyi technológiák gazdasági értékelé- se, életminőség-mérés, Markov-modellezés és egészségügyi technológiák stratégiai árképzése állt kutatói munkája középpontjában. Jelenleg az egészségügyi kutatás-fejlesztés és az általános egészség- és iparpolitikai kérdések gazdasági vonatkozásaival foglalkozik. Nemzetközi tapasztalatokat szerzett az Egyesült Királyságban (1995-1996) és Svájcban (1999-2002). 10 versenyszférában eltöltött év után jelenleg az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatócsoportjának egyetemi docense és programigazgatója. Alapító tagja és jelenlegi elnöke a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaságnak. 24 IME VI. ÉVFOLYAM EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTANI KÜLÖNSZÁM 2007. OKTÓBER
