Intézmények:Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemIrányítástechnika és Informatika Tanszék
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 6
Hónap:július
Oldal:49-53
Terjedelem:5
Rovat:INFOKOMMUNIKÁCIÓ
Alrovat:KUTATÁS - FEJLESZTÉS
Absztrakt:
A dolgozat a szerző, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2007 novemberében benyújtott PhD értekezésének [1] három fontosabb eredményét foglalja össze röviden. A dolgozat témája robusztus algoritmusok implementációja optimális inzulinadagolás megvalósítására I-es típusú cukorbetegek esetében. Először a minimax módszer alkalmazására kerül sor, melynél a módszer korlátaira vetít rá a szerző, amit azonban Gröbner-bázisok alkalmazásával át lehet hidalni. Ezután a Mathematica programcsomag segítségével a szakirodalomtól eltérő grafikus szemléletmódú H¥ módszer kritériumhalmaza kiterjesztetésének leírását adjuk. Végül a nagy komplexitású Sörensen-modell esetében LPV alapú robusztus szabályozó tervezésének magyarázatát mutatjuk be, melynek előnye, hogy közvetlenül a nemlineáris modellel foglalkozik, nem pedig annak valamely lineáris közelítésével.
Angol absztrakt:
The paper presents a short summary of three results of the author’s PhD dissertation [1], submitted at the Budapest University of Technology and Economics in November 2007. The topic focuses on implementation of robust control algorithms for optimal insulin dosage in case of Type I diabetes patients. Firstly, the minimax method is applied and is described that its limitations can be spanned using Gröbner basis. Secondly, the graphical interpretation of the H¥ method under Mathematica program is extended with disturbance rejection criteria. Finally, an LPV (Linear Parameter Varying) type robust control method is described for the high complexity Sörensen-model and in this way it is possible to deal directly with the non-linear model itself.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁS-FEJLESZTÉS Új elvek és algoritmusok kidolgozása az inzulinszabályozásra I-es típusú cukorbetegek esetében Dr. Kovács Levente, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszék A szerző munkája részét képezi az IME azon közlemény-sorozatának, amely a betegellátás minőségi paramétereinek megoldását a mérnöki tudományok oldaláról közelíti meg. Az ilyen típusú közlemények szerepeltetése lapunk hasábjain megfelel azon célkitűzéseinknek, hogy helyet adjunk minden olyan tudományosan megalapozott törekvésnek, amely az egészségügyi ellátás lényeges kérdéseinek megoldását célozza. (Szerk.) A dolgozat a szerző, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2007 novemberében benyújtott PhD értekezésének [1] három fontosabb eredményét foglalja össze röviden. A dolgozat témája robusztus algoritmusok implementációja optimális inzulinadagolás megvalósítására I-es típusú cukorbetegek esetében. Először a minimax módszer alkalmazására kerül sor, melynél a módszer korlátaira vetít rá a szerző, amit azonban Gröbner-bázisok alkalmazásával át lehet hidalni. Ezután a Mathematica programcsomag segítségével a szakirodalomtól eltérő grafikus szemléletmódú H∞ módszer kritériumhalmaza kiterjesztetésének leírását adjuk. Végül a nagy komplexitású Sörensen-modell esetében LPV alapú robusztus szabályozó tervezésének magyarázatát mutatjuk be, melynek előnye, hogy közvetlenül a nemlineáris modellel foglalkozik, nem pedig annak valamely lineáris közelítésével. The paper presents a short summary of three results of the author’s PhD dissertation [1], submitted at the Budapest University of Technology and Economics in November 2007. The topic focuses on implementation of robust control algorithms for optimal insulin dosage in case of Type I diabetes patients. Firstly, the minimax method is applied and is described that its limitations can be spanned using Gröbner basis. Secondly, the graphical interpretation of the H ∞ method under Mathematica program is extended with disturbance rejection criteria. Finally, an LPV (Linear Parameter Varying) type robust control method is described for the high complexity Sörensen-model and in this way it is possible to deal directly with the non-linear model itself. BEVEZETÉS A cukorbetegség napjaink egyik komoly népbetegsége (az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a „jövő népbetegségének” nevezi a cukorbetegséget). Főleg a fejlett, illetve fejlődő társadalmakban terjed, ahol a sok esetben megváltozott, rohanó életmód a megváltozott, rendszertelenné váló étkezési szokásokkal és stresszel jár. A WHO évről évre statisztikai adatokat tesz közre a betegségről, melyekkel arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy megfelelő változás hiá- nyában, a világon 2000-ben 171 millióra becsült cukorbeteg populáció (a felnőtt lakosság 4%-a) 2030-ra 366 millióra (a felnőtt lakosság kb. 5,4%-ra), vagyis duplájára duzzadhat [2]. Számos orvosi rendszer esetében, ahol az emberi test nem képes a megfelelő állapot elérésére és fenntartására, külső szabályozó jelenti a megoldást. Ez részben vagy teljesen automatizált egységet jelent. A szabályozásnak egy nagyon szigorú követelményrendszert kell megvalósítania, amely betartása nemcsak a páciens életminőségének javításához, de (szükség esetén) pl. gyógyszere megfelelő dózisának optimális adagolásához is hozzájárul. A vércukorszint-szabályozás napjaink egyik legfontosabb és egyben legnehezebb orvosbiológiai feladata. Ennek egyik fő oka, hogy modellezési szempontból a páciensek közel sem egyforma dinamikus jellemzőkkel rendelkeznek, mi több ezek a jellemzők időfüggők. Egy külső szabályozási kör hiányában, mely a részlegesen vagy teljesen tönkrement vércukor szabályozási rendszert lenne képes helyreállítani, manapság a páciensek saját vércukorszintjüket manuális úton állítják be. A (vérmintákból) mért glukóz értékek alapján saját maguknak kell eldönteniük, hogy mekkora a beinjektálandó inzulin mennyisége. Habár a folyamat diabetológusok által felügyelt folyamat, mégis számos alkalommal – gyakran a páciensek hozzáállása miatt – rosszul kezelt esetekkel találkozhatunk, melyek akár hiper- (a normál glukóz állapot feletti) és hipoglikémia (a normál glukóz állapot alatti) vércukorszint kialakulásához vezethetnek. Az 1970-es évektől kezdődően számos kutató foglalkozott és foglalkozik a glukóz-inzulin kölcsönhatásának tanulmányozásával és szabályozásával. Egy zárt körben történő, automatikus vércukorszint szabályozáshoz, mint azt többször megfogalmazták [3], [4], [5], három tényezőre van szükség, melyből az első kettőt már nagyon precíz műszerekkel technikailag megvalósították: • Glukózszenzor; • Inzulinbefecskendezéshez szükséges inzulinpumpa; • Szabályozási algoritmus, mely glukóz mérések alapján képes meghatározni a megfelelő inzulindózis értékét. Jelen dolgozat a harmadik tényezőre fókuszál, és az I-es típusú cukorbetegek optimális inzulinadagolásának robusztus szabályozási lehetőségeit vizsgálja, főleg irányításelméleti és élettani szabályozások szempontjából. E multidiszciplinaris kutatási területet első lépéseként adekvát modellre IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS 49 INFOKOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁS-FEJLESZTÉS van szükség. A számos lehetőségből [1], a legegyszerűbbnek tartott Bergman-féle két állapotú minimál modellt [6], ennek továbbfejlesztett, három állapottal rendelkező változatát [7], valamint a legkomplexebb modellt, a 19 egyenletből álló Sörensen-modellt használtam [8]. A Bergman-modell esetében a modell egyszerűsége egyben a hátránya is, ugyanis megalkotásakor a glukóz-inzulin háztartás számos tényezőjét elhanyagolták. Emiatt a modell csak az intenzív felügyelet alatt álló I-es típusú cukorbetegekre érvényes. A modell dinamikáját mesterségesen (intravénásan) adagolt glukózbevitellel valósítja meg és csak egy rövid, kb. 3 órás periódus leírására érvényes. Mindez viszont nem feleltethető meg az ember ciklikus, napi néhányszori étkezésének. A Sörensen-modell ugyan tényleg a lehető legpontosabban írja le az emberi vércukorháztartást, ellenben bonyolultsága és kezelhetősége miatt ritkán alkalmazták kutatásokban. Manapság viszont a vércukorszabályozás kutatásában ismételten egyre nagyobb szerepet kap (főleg általános érvényessége miatt). Az alkalmazott szabályozási módszereket illetően, a skála szintén nagyon széles [9]. A klasszikus szabályozási módszerektől (PID szabályozás, kaszkád szabályozás, optimális szabályozás), lágy számítási módszereken át (neurális hálózatok, fuzzy-, neuro-fuzzy módszerek), adaptív, modell prediktív vagy akár robusztus H∞ alapú szabályozásokat is alkalmaztak már [1]. Az alkalmazott szabályozási módszerekkel elért eredmények azonban, éppen a modell-paraméterek túlzott érzékenysége miatt (a szabályozási módszerek nagy részét inkább a Bergman-féle minimál modellre tervezték), egy-egy (vagy legjobb esetben is nagyon kis számú) páciensre voltak érvényesek. Ezért a kutatások során arra következtettek [3], [4], hogy noha a modellt és az alkalmazott szabályozási algoritmust együttesen kell kezelni [4], komoly minőségi követelmények előírása esetén nem célravezető egy alacsony komplexitású szabályozás (pl. PID) alkalmazása. Ebből kifolyólag, az I-es típusú cukorbetegség általánosabb érvényű szabályozása kapcsán a szakirodalom két irányba orientálódott: adaptív szabályozások, és modern robusztus technikák felé. Az adaptív stratégia előnye a szabályozó működés közbeni folyamatos újrahangolásának lehetősége, hátránya viszont akkor jelentkezett, ha a diabétesz modell komplexitása megnőtt. A robusztus szabályozás esetében korrigálhatók az adaptív stratégia hátrányai, de a tervezés lépései nehézkesek. Az adaptív stratégiák tématerületét, lehetőségeit és korlátait a szakirodalom nagyrészt már lefedte, illetve a BME Irányítástechnika és Informatika Tanszékének Orvosinformatikai laboratóriumában is készült már ebben a témában PhD disszertáció [10]. A MINIMAX MÓDSZER SZIMBOLIKUS-NUMERIKUS ALKALMAZÁSA A minimax módszer lényege, hogy egy általános rendszer két fajta bemenetét (kívánt bemenet és zavarás) sze- 50 IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS paráltan kezeli és a zavarás maximalizálása mellett egy minimális beavatkozó jelet (kívánt bemenetet) számol [1]. A módszer tehát a lehető legrosszabb zavarásra tervez optimális szabályozást. A minimax módszer implementációjakor (a módszert a Bergman-féle minimál modellre alkalmaztuk [7]), a szimulációk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a minimax módszernek korlátai vannak [1]: a minimax módszer úgy éri el az optimális szabályozást, hogy mindkét kimenetre (inzulin és glukóz) hat és a glukóz koncentrációt is csökkenti. Ezt azonban nagyobb glukóz mennyiség esetén lehetetlen megvalósítani, hiszen azt jelentené, hogy negatív glukóz menynyiséggel avatkozunk be, vagyis az éppen beadott / megevett mennyiségnek egyfajta glukóz kiszívása történne. Mivel azonban a minimax módszer bizonyítottan jobb eredményeket biztosít a klasszikus optimális szabályozási módszereknél [1], ezért próbáltunk megoldást keresni a korlátok kiküszöbölésére. Ebben az alkalmazott matematikában használt Gröbner-bázisokat hívtuk segítségül, és így kerekítési hiba nélkül végezhettük szimbolikus számításainkat. A módszer lényege röviden abban állt, hogy a minimax módszer fiziológiailag elfogadhatatlan eredményének közvetlen környezetében egy még elfogadható eredményt kerestünk. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a minimax módszer által tervezett szabályozó glukózra fejtett hatását elhanyagoltuk, és mivel így instabil esethez jutottunk, egy pozitív definit megoldás iteratív keresésébe fogtunk [11]. A kapott eredményeket az 1. ábra és a 2. ábra prezentálja (a rendszer bemeneteként a szakirodalomban Lehmann és Deutsch [12] által modellezett hat órás standard étel-felszívódást vettük figyelembe). Látható, hogy sikerült a klasszikus LQ szabályozásnál jobb eredményt elérni, vagyis sikerült bizonyítani [11], hogy akkor, amikor a minimax módszer nem alkalmazható, lehetséges egy áthidaló megoldás, egy ún. kvázi-minimax módszer alkalmazása. A H∞ MÓDSZER MATHEMATICA PROGRAMCSOMAG ALATTI ALKALMAZÁSA ÉS KRITÉRIUM-RENDSZERÉNEK KITERJESZTÉSE A H∞ módszer lényege, hogy egy általános rendszer nominális szabályozási követelményei (zavarelhárítás, jó jelkövetés) mellett robusztus garanciákat is biztosít: lehetőség van a különböző közelítések által elhanyagolt bizonytalanságok figyelembevételére és ezeket mind be lehet építeni a szabályozó tervezésébe. A módszer mérnökileg jobban értelmezhető változata, a MATLAB alatt implementált szemléletmód: megfelelően választott súlyfüggvények definiálásával lehet a szabályozót megtervezni. Kevésbé elterjedt változat a grafikus szemléletmód, amelyet a Mathematica programcsomag használ fel és egy minőség-burkoló felület alapján tervezi meg a szabályozót, illetve garantálja a rendszer robusztus értelemben vett szabályozását. A beépített grafikus módszer azonban a zavarelhárítás tekintetében nem bizonyult elég hatékonynak [1], ezért a kritériumrendszert egy zavarelhárítási kritériummal bővítettük INFOKOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁS-FEJLESZTÉS 1. ábra A vércukor koncentrációjának változása LQ és a kvázi-minimax módszer esetében 4. ábra Az optimális átviteli függvény illeszkedése a tervezett minőségburkoló felületre (frekvencia tartományban) 2. ábra Az inzulin injektálás változása LQ és a kvázi-minimax módszer esetében 5. ábra A robusztussági teszt ((a minimál modellben p1 = 0 instabil esetet alkalmazva) során kapott szabályozott glukóz kimenet változása 3. ábra A zavarelhárítási kritériummal kiterjesztett kritériumrendszer ábrázolása minőség-burkoló felületen 6. ábra A robusztussági teszt (a minimál modellben p1 = 0 instabil esetet alkalmazva) során kapott szabályozott inzulin kimenet változása ki, mely segítségével pontosabban leírható a minőségburkoló felület kezdeti szakasza (3. ábra). A kiterjesztett kritériumhalmaz helyességét szintén a Bergman-féle minimál modellen teszteltük, felhasználva a szakirodalom ezen eseteire alkalmazott numerikus értékeit [13]. Látható (4. ábra), hogy a rendszer mindvégig a burkoló felületben marad. Mindazonáltal, a robusztusság lemérésére szintén a szakirodalom hasonló esetei mentén vizsgálódtunk és igazoltuk, hogy a grafikus szemléletmódú H∞ módszerrel tervezett szabályozó robusztus (5. és a 6. ábra), azaz képes „extrém” körülmények között is stabilizálni a rendszer glukóz és inzulin kimeneteit [1]. IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS 51 INFOKOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁS-FEJLESZTÉS LPV ALAPÚ ROBUSZTUS SZABÁLYOZÓ TERVEZÉSE Az LPV (lineáris paraméterfüggő) alapú irányítástervezés a nemlineáris modell alapú tervezés egy hatékony megoldása. LPV rendszereken azon véges dimenziójú lineáris rendszerek csoportját értjük, melyeknek állapottere folyamatosan függ az időben változó paramétervektortól. Ezen paramétervektor pályája ismeretlen ugyan, ellenben értékei valós időben mérhető (vagy számítható) értékeket képeznek, és adott korlátos tartományba illeszkednek. Következésképpen tehát ismert a paraméter aktuális értéke. Az LPV modellben tehát a paraméterváltozók megválasztásával elrejtjük a rendszer nemlinearitását, a mért paraméterváltozókkal pedig azt biztosítjuk, hogy a tervezni kívánt szabályozó képes legyen a rendszer teljes működési tartományát leírni [1]. Ezen módszert alkalmaztuk a nagy komplexitású, 19 állapotváltozós, erősen nemlineáris Sörensen-modellre. Mivel nehéz következtetéseket levonni a globális stabilitási tartományra vonatkozóan (lévén, hogy a Lyapunov függvény is 19 változós valós függvény), ezért a hangsúlyt az állapottér fiziológiailag értelmes tartományában releváns fiziológiás munkapontok körüli lokális stabilitás vizsgálatára helyeztük. Mindez azt jelenti, hogy a tényleges működési tartományt lineáris rendszeregyüttessel fedtük le, így ezek stabilitását már könnyebben tudtuk megvizsgálni (ezen pontok által határolt tartományt nevezik politóp tartománynak) [1]. Az így létrehozott politóp tartománnyal jellemzett LPV modellre végül robusztus szabályozót terveztünk. Kiindulásunkat szintén szakirodalmi eredmények jelentették, nevezetesen a Parker [4] által tárgyaltak, ahol kizárólag lineáris módszerekkel (H∞ és MPC) oldották meg a szabályozást. Az LPV modellezés azonban általánosabb formában képes biztosítani a rendszer stabilitását (hiszen direkt a nemlineáris modellre ad megoldást). Ezzel párhuzamosan kihívást jelentett számunkra a [4] által elért glukóz kimenet változása, amely hipoglikémiás állapotra esett le. Ez rendkívül veszélyes egy cukorbeteg esetében. Ezen eset kiküszöbölésére fiziológiailag újraértelmeztük a választott súlyfüggvényeket, majd pedig LPV alapú szabályozót terveztünk, mely a hipoglikémiás állapotot képes volt kiküszöbölni (7. ábra), a glukóz kimenet végig a normál 80120 mg/dl tartományban maradt. A kapott eredmények je- lentősen segíthetik a bonyolult Sörensen-modell jövőbeni szabályozási feladatokban való alkalmazhatóságát. 7. ábra Az LPV alapú szabályozó működése az eredeti nemlineáris Sörensen-modellre (folytonos vonal) és 19-ed rendű modellseregből felépített LPV modellre (szaggatott vonal) TOVÁBBLÉPÉSI LEHETÔSÉGEK Az elvégzett kutatási feladat korántsem tekinthető véglegesnek. Cél, hogy egyrészt a matematika területén további robusztus algoritmusok szimbolikus implementálását valósítsuk meg, illetve a közelmúltban elnyert OTKA pályázat keretében, külön szerepet szántunk általános robusztus szabályozási algoritmus folyamatos inzulinadagolásra történő kidolgozására és alkalmazhatóságának klinikai mérésekkel való vizsgálatára. Az eredmény nagy mértékben segítené főleg az inzulinpumpák inzulinadagolását. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A dolgozat a magyar Országos és Kutatási Alapprogramok OTKA T69055 számú pályázatának a támogatásával történt. A Szerző külön köszönetet mond Dr. Paláncz Bélának, a BME Fotogrammetriai Tanszéke professzorának a szimbolikus programozásban adott útmutatásaiért, illetve Dr. Kulcsár Balázsnak, a BME Közlekedésautomatika Tanszéke adjunktusának az LPV rendszerek terén nyújtott segítségéért. IRODALOMJEGYZÉK [1] Kovács L.: Új elvek és céladekvát algoritmusok az inzulinadagolás szabályozásra cukorbetegek esetében, PhD disszertáció, BME, 2007. [2] Wild S., Roglic G., Green A., Sicree R., King H.: Global Prevalence of Diabetes – Estimates for the year 2000 and projections for 2030, 2004, Diabetes Care, Vol. 27 (5), pp. 1047-1053. [3] Hernjak N., Doyle III F. J.: Glucose control Design Using Nonlinearity Assessment Techniques, 2005, AIChE Journal, Vol. 51 (2), pp. 544–554. 52 IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS [4] Parker R. S., Doyle III F. J., Ward J. H., Peppas N. A.: Robust H∞ Glucose Control in Diabetes Using a Physiological Model, AIChE Journal, 2000, Vol. 46 (12), pp. 2537-2549. [5] Ruiz-Velazquez E., Femat R., Campos-Delgado D. U.: Blood glucose control for type I diabetes mellitus: A robust tracking H∞ problem, Elsevier Control Engineering Practice, 2004, Vol. 12, pp. 1179–1195. INFOKOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁS-FEJLESZTÉS [6] Bergman B. N., Ider Y. Z., Bowden C. R., Cobelli C.: Quantitive estimation of insulin sensitivity, American Journal of Physiology, 1979, Vol. 236, pp. 667–677. [7] Bergman R. N., Philips L. S. and Cobelli C.: Physiologic evaluation of factors controlling glucose tolerance in man, Journal of Clinical Investigation, 1981, Vol. 68, pp. 1456–1467. [8] Sörensen J. T.: A Physiologic Model of Glucose Metabolism in Man and Its use to Design and Assess Improved Insulin Therapies for Diabetes. PhD thesis, Massachusetts Institute of Technology, USA, 1985. [9] Parker R. S., Doyle III F. J., Peppas N. A.: The Intravenous Route to Blood Glucose Control. A Review of Control Algorithms for Noninvasive Monitoring and Regulation in Type I Diabetic Patients, IEEE Engineering in Medicine and Biology, 2001, pp. 65-73. [10] Juhász Cs.: Medical Application of Adaptive Control, Supporting Insulin-Therapy in case of Diabetes Mellitus, PhD dissertation, BME, Budapest, 1997. [11] Kovács L., Paláncz B.: Glucose-insulin control of Type1 diabetic patients in H2/H∞ space via Computer Algebra, Springer Verlag, Lecture Notes in Computer Science, 2007, Vol. 4545, pp. 95–109. [12] Lehmann E. D., Deutsch T. A.: A physiological model of glucose-insulin inter-action in Type1 diabetes mellitus. Journal of Biomedical Engineering, 1992, Vol. 14, pp. 235–242. [13] Kovács L., Paláncz B., Benyó B., Török L., Benyó Z. – Robust Blood-Glucose Control using Mathematica, EMBC06 – 28th Annual International Conference of the IEEE Engineering in Medicine and Biology Society, New York, USA, 2006, pp. 451-454. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Kovács Levente 2000-ben szerzett okleveles villamosmérnöki diplomát a Temesvári Műszaki Egyetemen. 2000től az Egyetem Automatizálás és Számítástechnika karának tanársegédeként kezdett el dolgozni, és ugyanitt 2001ben végzett el posztgraduális képzést ipari automatizálás területen. 2002-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo- mányi Egyetem Villamosmérnöki doktori iskolájában folytatott PhD tanulmányokat. PhD értekezését 2008-ban a BME-n orvosbiológiai tématerületen védte meg; témája I-es típusú cukorbetegek optimális inzulinadagolása volt. 2005-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszék főállású oktatója. Érdeklődési területe modern irányításelmélet és élettani szabályozások, melynek témájában 19 nemzetközi folyóiratcikket és 30 referált nemzetközi konferencián írt cikket publikált. Bejelentés A Siemens stratégiai tervei közt kiemelt jelentőséget kapott a Kórházi Információs Rendszerek területe. Ennek támogatására vállalatunk hazai egészségügyi szektorbeli tevékenységét széleskörű partneri kooperációra kívánja helyezni. Első lépésként a Siemens által a hazai egészségügyi intézmények számára nyújtott CliniCom alapú rendszerszolgáltatásokat partneri alvállalkozói szolgáltatással erősíti meg. A partner kiválasztásában a fő hangsúlyt a fejlett szakmai és szolgáltatói képesség, valamint az előremutató fejlesztői technológiai szakértelem kapta. A kölcsönösen előnyös szempontok mentén, ügyfeleink érdekeinek figyelembe vételével született megállapodás a MedItCom Kft-vel. Ennek értelmében a MedItCom Kft. alvállalkozóként látja el a CliniCom rendszerrel rendelkező nyolc egészségügyi intézmény számára a folyamatos rendszertámogatás és jogszabály-követés feladatát. A fővállalkozó szerepét továbbra is a Siemens Zrt. tölti be, változatlanul biztosítva a folyamatos CallCenter szolgáltatást, amellyel felügyeli és biztosítja a magas színvonalú szakmai és ügyfélkapcsolatot. A Siemens célja jelen megállapodással, hogy teret nyisson olyan új technológiák és szolgáltatások megjelenésének, amelyek hatékony és rugalmas kivitelezésében megbízható fejlesztői és szolgáltatói kapacitásokra számíthat a MedItCom Kft. alvállalkozói partneri tevékenysége folytán. Magyarországi egészségügyi stratégiánk első lépéseként azt a szándékot erősíti ez a megállapodás, mely szerint jelentős hangsúlyt kívánunk helyezni az új technológiájú, széles szolgáltatáskörű, magas színvonalú és nagy megbízhatóságú informatikai rendszerek hazai bevezetésére a következő évektől. A most létrejött alvállalkozói megállapodás szakmai együttműködési alapokra épül, és nem jelent kizárólagosságot. A Siemens továbbra is együttműködésre törekszik a piac minden olyan szereplőjével, akikkel korszerű, magas színvonalú, megbízható megoldásokat tud nyújtani ügyfelei megelégedésére. Vállalatunk változatlanul elkötelezett aziránt, hogy saját tevékenysége és partneri együttműködései révén az egészségügyi intézmények a legkorszerűbb és legmagasabb minőségű szolgáltatáshoz, valamint hosszú távú, értékálló megoldásokhoz jussanak. Berkes Attila igazgató, Siemens Zrt. MED HS IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS 53
