A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendô kapacitástanulmányok metodikája – az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra
A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendô kapacitástanulmányok metodikája – az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra
Cikk címe:A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendô kapacitástanulmányok metodikája – az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra
Intézmények:Miskolci Egyetem, Med-Econ Humán Szolgáltató Kft., Egészségügyi Minisztérium, Corvinus Egyetem Med-Econ Kft.
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 8
Hónap:október
Oldal:20-24
Terjedelem:5
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény előírja a Regionális Egészségügyi Tanácsok részére, hogy évente vizsgálják meg a régióban működő szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók rendelkezésére álló finanszírozott kapacitások kihasználtságát és a kapacitás bevonás szükségességét. Felismerve a tanulmányok fontosságát, azok jövőbeni felhasználhatóságának és egy standardizált rendszeresen feltöltendő adatgyűjtési rendszer megalapozásának lehetőségét, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal koordinálásával kialakítottuk a RET-ek által készítendő kapacitástanulmányok javasolt vázlatát és az adatelemzések alapvető metodikáját.
Angol absztrakt:
The Act No. 132 of 2006 on development of healthcare delivery system defines the task of the Regional Health Boards (RHB) to annually survey the healthcare capacity of regions, the utilization of these capacities and the need of increasing them.
As the importance of these studies was recognized in establishing a standardized, regular data gathering system, authors elaborated with the coordination of the National Public Health and Medical Officer Service the draft of the capacity-studies for the RHBs.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendő kapacitástanulmányok metodikája – az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra Malbaski Nikoletta, Egészségügyi Minisztérium Dózsa Csaba, Borcsek Barbara, Krenyácz Éva, Med-Econ Kft. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény előírja a Regionális Egészségügyi Tanácsok részére, hogy évente vizsgálják meg a régióban működő szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók rendelkezésére álló finanszírozott kapacitások kihasználtságát és a kapacitás bevonás szükségességét. Felismerve a tanulmányok fontosságát, azok jövőbeni felhasználhatóságának és egy standardizált rendszeresen feltöltendő adatgyűjtési rendszer megalapozásának lehetőségét, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal koordinálásával kialakítottuk a RET-ek által készítendő kapacitástanulmányok javasolt vázlatát és az adatelemzések alapvető metodikáját. mányok egységesítése céljából az Országos Tisztifőorvosi Hivatal koordináló szerepet töltött be. A RET-ek részére javasolt tanulmányvázlat részletesen meghatározta a vizsgálandó területeket, szempontokat, mutatókat, az adattartalmakat, azok mélységét, illetve forrását. The Act No. 132 of 2006 on development of healthcare delivery system defines the task of the Regional Health Boards (RHB) to annually survey the healthcare capacity of regions, the utilization of these capacities and the need of increasing them. As the importance of these studies was recognized in establishing a standardized, regular data gathering system, authors elaborated with the coordination of the National Public Health and Medical Officer Service the draft of the capacity-studies for the RHBs. Helyzetelemzés A régió földrajzi, gazdasági és társadalmi szempontból történő bemutatása elengedhetetlen, annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk a jelenlegi helyzetről. Az elemzés során feltárt tényeket ugyancsak ebben a tágabb kontextusban érdemes értelmezni, illetve következtetéseket levonni. A régió általános bemutatásánál kapott helyet a régió nagyságának, elhelyezkedésének, lakosságszámának, településszerkezetének és kistérségeinek részletes tárgyalása. A lakossági szükségletek egyfajta „proxy”-jaként, közelítő változójaként került sor a demográfiai helyzetkép feltárásának részeként az adott régióra jellemző népmozgalmi adatok, korfa, várható élettartam, elvesztett évek száma és morbiditási adatok elemzésére. A jelenlegi gazdasági környezet jellemzésénél az alábbi területek kerültek a górcső alá: a régióban megtermelt bruttó hozzáadott érték, a régióban eszközölt beruházások mértéke, a régió jövedelemtermelő képessége, a foglalkoztatottság, a szociális helyzetkép, valamint a közlekedés és a közúthálózat fejlesztési elképzelések. A régió bemutatásán túl – a régiós és országos mutatók összehasonlító elemzésével – alapvető cél volt az adott régió elhelyezése a többi régió viszonylatában, illetve országos szinten is. BEVEZETÔ Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (továbbiakban Eftv.) 16. § (4) bekezdése értelmében a Regionális Egészségügyi Tanácsoknak (továbbiakban RET-ek) évente fel kell mérniük az egyes régiókban működő szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók kapacitásellátottságát, azok kihasználtságát és esetlegesen a kapacitás növelés szükségét és mértékét, az eredményekről pedig tájékoztatni kell az egészségügyi minisztert. A RET-eknek ezen kötelezettségüknek először 2008. március 31-ig kellett eleget tenniük. (A Med-Econ Kft. munkatársai a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli régió egészségügyi szakellátási kapacitásainak elemzését végezték el.) Az egyes régiók egészségügyi szakellátásának, illetve a lakossági szükségleteknek a rendszeres és konkrét feltérképezésével időről-időre képet kaphatunk, hogy a régiókban található kapacitások mértéke és a változó szükségletek mennyire állnak összhangban egymással. A hét RET által külön-külön készítendő kapacitástanul- 20 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 1. táblázat A kapacitástanulmány javasolt felépítése Az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi kapacitása, teljesítménye és a régió lakosainak szükséglete, azok viszonya A tanulmány ezen részének egyik kiemelt célja az egészségügyi szakellátói kapacitások eloszlásának elemzése, mind országos, mind régiós viszonylatban, másik célja EGÉSZSÉGPOLITIKA az Eftv. életbelépésével kialakult új helyzet áttekintése volt. Mennyiben járult hozzá a törvény a területi egyenetlenségek kisimításához és az esélyegyenlőség elvének minél szélesebb körű érvényesüléséhez? A régiós egészségügyi szakellátó-rendszer általános bemutatásánál megvizsgálásra került a progresszivitás szintje, az egyes szakellátások földrajzi megoszlása, illetve a szolgáltatók elérhetősége. Az egyes régiókat jellemző ellátási specialitások meglétének vagy hiányának elemzése szintén részét képezte a tanulmánynak. nem követi a közigazgatási határokat, az egyes intézmények területi ellátási kötelezettségében rögzített ellátási körzeteket. A régiós, a megyei és a kistérségi ellátás meglehetősen kusza, egymásbafonódó képet mutat. Kapacitás oldaláról az egyes régiók egészségügyi szakellátási kapacitásának, illetve a lakossági szükségletek konkrét feltérképezésének célja, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a régióban található kapacitások mértéke és a szükségletek összhangban állnak-e egymással, és a törvényből fakadó változások hogyan befolyásolták az egyes régiók ellátórendszerét. 2. táblázat Az egyes szakellátások és kapacitásuk megoszlása a régióban A szakellátások főbb típusai (járóbeteg-, aktív- és krónikus fekvőbeteg szakellátás) kistérségi szinten is bemutatásra kerültek, prezentálva az egyes kistérségek lakosainak hozzáférését (egy-egy régió átlagban 15-25 kistérséggel rendelkezik). A tanulmányokban nagy hangsúlyt fektettünk a kistérségi mélységű elemzések elvégzésére, amely egyben javaslat is a további hasonló elemzések és ezekhez szükséges adatgyűjtések számára. A lakosság igénybevételi oldaláról az OEP adatbázisból nyert – a betegek irányítószáma alapján néhány BNO főcsoportban leválogatott főbb betegségcsoportokban – a régió kistérségeinek járó- és fekvőbeteg esetszámai kerültek elemzésre. A lakosságszámra vetített adatok alapján képet kapunk, hogy a kiválasztott BNO főcsoportokban az egyes kistérségekben hogyan alakultak az esetszámok, mely kistérségekben mutatkozik a legkedvezőbb kép, öszszehasonlítva ezeket egymással, a megyei, illetve a régiós átlagos igénybevételi adatokkal. A kistérségenkénti és megyei betegút-elemzéssel feltárásra került, hogy a betegutak mennyire maradnak a megyén, illetve a régión belül, és ez alapján megállapítható, hogy a régió egészségügyi ellátó egységet alkot-e vagy inkább statisztikai egységet. Az egyes kistérségek lakosainak betegforgalma ugyancsak a vizsgálat tárgya volt: adott kistérség betegei hány százalékban vettek igénybe régión belüli ellátásokat, illetve régión kívül hol és milyen arányban, milyen típusú és bonyolultságú esetként jelentek meg az ellátórendszerben. A tanulmány keretében végzett betegút-vizsgálatok, elemzések is egyértelművé tették azt a már közismert tényt, hogy a betegutak, a szolgáltatások tényleges igénybevétele 1. ábra 1000 lakosra eső szakorvosi órák száma régiónként 2. ábra 10 000 lakosra eső aktív ágyak száma a kapacitástörvény előtt és után A „lakosságszámra vetített kapacitások” mutatónál sokkal összetettebb képet kapunk, ha a lakosságszámra vetített kapacitásokat és a lakosságszámra vetített esetszámokat egyszerre vizsgáljuk, és mindezeket az országos átlaghoz viszonyítjuk (3. 4. ábra). Természetesen ezeket a vizsgálatokat minden egyes szakmára külön-külön is el lehet végezni, így megállapíthatóvá válik a lakosságszámhoz viszonyított kapacitás és az esetszámok viszonya, illetve hogy mennyire egyenletesen vagy egyenetlenül oszlanak meg a szakellátói kapacitások. Tehát választ kaphatunk, hogy az egyes régiókban, az egyes szakmákban – lakosságszámra vetítve – az országos átlagnál több vagy kevesebb esetszámot látnak el az országos átlagnál több vagy kevesebb óraszámban. IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 21 EGÉSZSÉGPOLITIKA 3. ábra 10 000 lakosra vetített szakorvosi órák és finanszírozási esetszámok eltérése az országos átlagtól 4. ábra 10 000 lakosra vetített aktív ágyak és finanszírozási esetszámok eltérése az országos átlagtól A régió járó- és aktív fekvőbeteg ellátásának főbb adatairól a 3. táblázat nyújt információt, amely kiindulási alapja a további elemzéseknek. 3. táblázat A szakellátási kapacitások jellemzői 22 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER Az egyes szakmák esetében táblázatos formában megyénként bemutatásra kerülnek mind a járó-, mind a fekvőbeteg szakellátásban az egy órára jutó eset- és beavatkozásszámok, illetve az egy ágyra jutó esetszám, a CMI és az ágykihasználtság, amelyek az országos átlagmutatókkal is összevetésre kerülnek, megjelölve azokat a szakmákat, amelyek esetében jelentősebb eltérés van az országos átlagos adattól vagy pozitív, vagy negatív irányban. A tanulmányban feltárjuk az egyes régiókban hiányzó szakmákat, illetve vizsgáljuk az elérési, igénybevételi és kihasználtság adatok alapján, hogy szükséges-e ezen hiányszakmák biztosítása a régióban a mai technológiai szint mellett. A tanulmány részletesen foglalkozik még a krónikus szakellátási kapacitásokkal, a mentőállomásokkal és mentőautókkal való ellátottság kérdésével, a hemodinamikai ellátással, az onkológiai, onkoradiológiai ellátással, a művesekezeléssel, a CT és MRI ellátottsággal és az egynapos ellátásokkal. A tanulmány célja volt a megyei szintű egészségügyi humánerőforrás adatok (orvosi és szakdolgozói létszámadatok) összegyűjtése és elemzése is, valamint összevetése a jelenlegi és a javasolt kapacitás-struktúrákkal. Ez az elemzés ugyanakkor – jórészt a hiányos adatok és részben az időhiány miatt – csak nagyságrendileg ad információt, messzemenő következtetések levonására nem alkalmas (az adatok jelentős része közvetlenül az egyes egészségügyi szolgáltatóktól származik, nem teljes körű, továbbá nem szűri ki az esetleges duplikációkat, mint a többes szerződéses jogviszonyokat vagy a részmunkaidőt). Az egészségügyi szolgáltatók jelzésein, tapasztalatain alapul az egyes hiányszakmák összegyűjtése és számszerű összegzése is, amely szintén nem teljes körű, azonban mégis igyekszik egy hozzávetőleges képet adni a jelenlegi szakmánkénti orvoshiányról az egyes régiókban. A humánerőforrás helyzet alaposabb feltárása és értékelése természetesen további elemzési munkát igényel. Az egészségügyi humánerőforrás adatok rendszerezett gyűjtését, elemzését, és az egészségpolitika felé történő visszacsatolást az Új Magyarország Fejlesztési Terv projektjeként kialakítandó egészségügyi humánerőforrás monitoring (TÁMOP 6.2.1.) keretében javasolt megvalósítani és szorosan összekapcsolni a másik ÚMFT projekttel, a regionális alapú egészség-monitoring hálózat országos kiépítésével (TÁMOP 6.2.3. kiemelt projekt). A régió egészségügyének SWOT analízise Az elemzések egyik nagyon fontos kiindulási alapja a tanulmány III. fejezetében található régiós egészségügyi SWOT analízis, amely az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek mentén a lakosság egészségi állapota, az egészségi állapotot befolyásoló tényezők, a gazdasági körülmények és az ellátórendszer kapacitásának fejlettsége – vagy éppen elégtelensége – szempontrendszerek mentén vázolja fel a régiós helyzetet. EGÉSZSÉGPOLITIKA 4. táblázat További egyeztetést igénylő kérdések Javasolt fejlesztési irányvonalak a kapacitások mértéke és elhelyezése szerint A tanulmány egyik legtanulságosabb fejezete a régió egészségügyi stratégiájának, fejlesztésének javasolt irányvonala, illetve a konkrét intézményenkénti, szakmákra lebontott járó- és fekvőbeteg kapacitásmódosítási, bővítési és átcsoportosítási igényeket összefoglaló táblázat. A tanulmány összeállítását megelőző adatgyűjtési, elemzési folyamat során az alábbi fontosabb – általában az összes régióra jellemző – kérdések kerültek megvilágításra, melyek RET szintű egyeztetést és esetenként megállapodást igényelnek (4. táblázat). A tanulmányok összeállítása során történt előzetes felmérések alapján az Új Magyarország Fejlesztési Terv projektjeinél nagy pályázói aktivitásra lehet számítani az egyes régiókban. (A tanulmányokban átfogó táblázatok is készültek ennek bemutatására.) A fejlesztési elképzelések rávilágítanak a régiók egészségügyi szakellátásának főbb gyengeségeire, hiányosságaira: az egyenlőtlen járóbeteg szakellátási kapacitásokra, az egységes kórházi sürgősségi ellátás hiányára, valamint a kórházak építészeti és strukturális problémáira (több telephelyes működés, régi, elavult pavilonok), valamint a hiányzó szakmai elemek fejlesztésére. Szabályozási problémák és javaslatok A tanulmány utolsó része a regionális tapasztalatok gyűjtése és elemzése során feltárt ellátási és finanszírozási anomáliákkal és azok lehetséges feloldásával foglalkozik. A problémák egy része a jogszabályok túlzott merevségéből, vagy a túlszabályozottságból ered. Leginkább a 2006-ban elfogadott Eftv. módosítására vagy nagymértékű átdolgozására van szükség, az ágyszám és szakmacsoport mélységű törvényi szintű szabályozás feloldására, a kórházak körének újracsoportosítására a progresszivitási elvnek megfelelően. A feltárt problémák másik köre a finanszírozási korlátokra vezethető vissza. Az intézményvezetők beszámolói és a kapacitáselemzések alapján megállapítható, hogy a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell támogatni és ösztönözni a rugalmas szolgáltatási formák terjedését, mint az egynapos sebészet, a nappali kórházi ellátás, vagy éppen a kúraszerű ellátások végzése, és feloldani az ezeket megakadályozó merev szabályozókat. Harmadrészt a szakmapolitika részeként elengedhetetlen az országos szinten kidolgozott és vezényelt, a minőségi és hatékony betegellátást szolgáló nemzeti programok kidolgozása (országos rehabilitációs program, diabétesz program), a korábban kidolgozott nemzeti szakmai programok továbbvitele, megvalósítása, mint a Nemzeti Rákellenes Program, a „Közös kincsünk a gyermek” csecsemő- és gyermek-egészségügyi program, a szív-érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának programja, vagy a hazai sürgősségi ellátórendszer fejlesztéséről szóló program. KONKLÚZIÓ A törvény által előírt kapacitástanulmány első ízben történő koordinált összeállítása során remélhetőleg sikerült letenni egy régóta tervezett, standardizált, rendszeres időközönként feltöltendő adatgyűjtési folyamat alapkövét. Az egyes régiók egészségügyi szakellátásának, illetve a lakossági szükségleteknek a rendszeres és konkrét feltérképezésével folyamatosan képet kaphatunk, hogy a régiókban található kapacitások mértéke és az időről-időre változó szükségletek mennyire állnak összhangban egymással. A továbbiakban szükséges az elemzések mélyítése, a kapacitásadatok és igénybevételi jellemzők területi összehasonlításában a korra, nemre, halálozási és megbetegedési adatokra történő standardizálás. A döntéshozók, egészségpolitikusok és elemzők részére létrehozott, egységes, konkrét adattartalmakkal és adatszolgáltatási felelősökkel kialakított, meghatározott idősza- IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 23 EGÉSZSÉGPOLITIKA kokban feltöltendő egészségügyi szakellátási adatbázis alapvetően a regionális alapú egészség-monitoring rendszer részeként valósulhat meg (TÁMOP 6.2.3 projekt). A részletes és pontos elemzések, információk rendelkezésre állása segítheti a felelős egészségpolitikai döntéshozatalt (ÚMFT fejlesztési döntések, szabályozási, befogadási döntések) és hozzájárulhat a területi egyenetlenségek kisimításához, az esélyegyenlőség elvének minél szélesebb körű érvényesüléséhez, és egy hatékony szakellátó struktúra megteremtéséhez. IRODALOMJEGYZÉK [1] OEP Statisztikai Évkönyv 2006 [2] Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapja: www.oep.hu [3] OEP eseti adatszolgáltatás – regionális és kistérségi bontású kapacitás és igénybevételi adatok [4] Magyar Statisztikai Évkönyv 2006. [5] Területi Statisztikai Évkönyv 2006. [6] Demográfiai Évkönyv 2006. [7] Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2006. [8] Központi Statisztikai Hivatal honlapja: www.ksh.hu [9] Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet: Tanulmány Magyarország régióinak egészségügyi helyzetéről 3.0 változat [10] Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. honlapja: www.nif.hu [11] EU pályázati portál: www.operativprogram.hu [12] ÁNTSZ humánerőforrás felmérései ,intézményvezetői interjúk és intézményi beszámolók A SZERZÔ BEMUTATÁSA Malbaski Nikoletta közgazdász, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdálkodási szakán, Pénzügy főszakirányon és Európai Unió mellékszakirányon szerezte a diplomáját 2002-ben, diplomamunkáját az egészségügy finanszírozásának témájában írta. 2002-től 2004-ig a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Fő-osztályán, majd 2004-től 2005-ig az Egészségügyi Minisztérium Közgazdasági Helyettes Államtitkárság Közgazdasági Elemző Irodáján dolgozott. 2005. májusától a Közgazdasági és Ágazatfejlesztési Helyettes Államtitkár titkárságvezetője. Jelenleg GYES-en van 2 éves kislányával. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1994-ben, egészség-gazdaságtani másoddiplomáját 1999-ben szerezte a barcelonai Universida de Barcelonán és Popeu Fabrán. 1994 és 2005 között az OEP-ben dolgozott a Tervezési Költségvetési Főosztályon, majd a gyógyító-megelőző ellátás területén, 2002-től mint főigazgató-he- lyettes. 2005. május és 2006. június között az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként felügyelte az ágazat közgazdasági és ágazatfejlesztési munkáit. 2006 júliusától a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft ügyvezetője, európai uniós és egyéb egészségügyi projektek előkészítésével, menedzselésével foglalkozik. Jelenleg a Corvinus Egyetem PhD-programjában vesz részt, kutatási területe a teljesítményfinanszírozás hatásmechanizmusai, ösztönzési rendszerek az egészségügyi ellátások finanszírozásában. Borcsek Barbara közgazdász, 2002ben szerzett oklevelet a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának gazdálkodási szakán, pénzügy szakirányon, ahol diplomamunkáját az egészségügyi finanszírozás témájában készítette. 2005-től a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója. 2002 szeptemberétől 2005 júniusáig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi-ellátási Főigazgatóhelyettesi Titkárságán, majd a Szakmapolitikai és Koordináló Főosztályán tevékenykedett elemzőként. 2005 júliusától 2006. június 30-ig, valamint 2006 októberétől az Egészségügyi Minisztérium dolgozója, ahol korábban a Közgazdasági-helyettes Államtitkárság, majd az Ágazati és Stratégiai Fejlesztési Főosztály, jelenleg pedig az Egészségbiztosítási Feladatokat Ellátó Szervezeti Egység munkatársa. Krenyácz Éva bemutatása lapunk VI. évfolyamának 8. számában olvasható. 24 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER
