Intézmények:Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház
Évfolyam: VIII. évfolyam
Lapszám:2009. / 3
Hónap:április
Oldal:29-32
Terjedelem:4
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:FINANSZÍROZÁS
Absztrakt:
A szolgáltatók részéről évek óta elhangzó panasz, hogy a finanszírozó a teljesítmény elszámolások során nem a tényleges átlagköltségeknek megfelelően fizeti ki az ellátásokat. Az elszámolások értékarányosságának javítása a normatív finanszírozás mellett csak részletes adatgyűjtést követően, új súlyszámok/pontszámok meghatározásával történhet. A sok éve halogatott probléma megoldására 2008ban teremtette meg a feltételeket a Minisztérium. A szerzők a végrehajtás során az adatszolgáltatóknál felmerült nehézségekről készítettek beszámolót. A cikk rövid ajánlásokat is tesz arra vonatkozóan, hogyan lehetne egy ilyen feladatot gördülékenyebben, kevesebb fölösleges ismétléssel elvégezni, ami szükségszerű feltétele annak, hogy az adatszolgáltatásra folyamatosan legyen jelentkező.
Angol absztrakt:
Real costs of the health care in DRG financing – experiences gained during data collection. The providers has been complaining about the nonadequacy of the official cost weights of the National Health Insurance Fund according to the DRG system. Improving of the settling of accounts towards providers in a normative financing environment can only be done after a detailed data collection and the definition of new cost weights and outpatient coefficients. The ministry of health – after several years of delay – created the conditions for the data collection in 2008. The authors are describing the problems encountered by the providers during data collection, and are formulating short recommendations how to make the data collection more fluent with less redundancy, which is necessary to recruit providers to this work.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A betegellátás valós költségei Tételes ráfordítási adatgyűjtés tapasztalatai Dr. Zétényi Ágnes, Dr. Csiba Gábor, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház A szolgáltatók részéről évek óta elhangzó panasz, hogy a finanszírozó a teljesítmény elszámolások során nem a tényleges átlagköltségeknek megfelelően fizeti ki az ellátásokat. Az elszámolások értékarányosságának javítása a normatív finanszírozás mellett csak részletes adatgyűjtést követően, új súlyszámok/pontszámok meghatározásával történhet. A sok éve halogatott probléma megoldására 2008ban teremtette meg a feltételeket a Minisztérium. A szerzők a végrehajtás során az adatszolgáltatóknál felmerült nehézségekről készítettek beszámolót. A cikk rövid ajánlásokat is tesz arra vonatkozóan, hogyan lehetne egy ilyen feladatot gördülékenyebben, kevesebb fölösleges ismétléssel elvégezni, ami szükségszerű feltétele annak, hogy az adatszolgáltatásra folyamatosan legyen jelentkező. Real costs of the health care in DRG financing – experiences gained during data collection. The providers has been complaining about the nonadequacy of the official cost weights of the National Health Insurance Fund according to the DRG system. Improving of the settling of accounts towards providers in a normative financing environment can only be done after a detailed data collection and the definition of new cost weights and outpatient coefficients. The ministry of health – after several years of delay – created the conditions for the data collection in 2008. The authors are describing the problems encountered by the providers during data collection, and are formulating short recommendations how to make the data collection more fluent with less redundancy, which is necessary to recruit providers to this work. BEVEZETÉS 2008-ban az Egészségügyi Minisztérium és az OEP tételes ráfordítási adatgyűjtést szervezett az arra vállalkozó egészségügyi szolgáltatók bevonásával. Mint az adatgyűjtés résztvevői röviden – a teljesség igénye nélkül – szeretnénk felvázolni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a feladat szervezése és végrehajtása során szereztünk. Természetesen a rálátásunk a feladatra egyoldalú, hiszen csak a szolgáltatói oldalról láttuk a feladat szervezésével kapcsolatos munkát. Ugyanakkor több mint évtizedes tapasztalat birtokában az egyoldalú kép alapján is kialakul- hat olyan vélemény, amit érdemes másokkal megosztani, elsősorban annak érdekében, hogy az itt felvetett problémák a későbbi hasonló feladatok esetén elkerülhetőek legyenek. A teljesítmény alapú finanszírozás bevezetése óta rendszeresen visszatérő probléma, hogy a betegellátásáért fizetett térítési díj mennyire felel meg a tényleges költségeknek. Tekintettel arra, hogy a finanszírozás normatív, a valós átlagköltségeket tükröző díjazásról csak akkor lehet szó, ha a pontszámok, súlyszámok korrekt felmérés alapján kerülnek meghatározásra, és rendszeresen sor kerül korrekciójukra. Ez a típusú felmérés sem a szolgáltatók, sem a finanszírozó számára nem jelent újdonságot, mivel a rendszer bevezetésekor, illetve a bevezetést követő években több alkalommal sor került rá. AZ INTÉZMÉNYI KÖRNYEZET Az elmúlt években minden, a teljesítmény arányos finanszírozás fenntartása mellett elkötelezett szakember kifejtette, hogy aktuális egy tételes ráfordítás gyűjtés a valós átlagköltségek meghatározásához. Ennek szükségességével nem csak a finanszírozók voltak tisztában, hanem a szolgáltatók is, annak ellenére, hogy rá kellett szánniuk azt a többlet adatgyűjtési munkát, amivel a súlyszámok, pontszámok valós értékét a jelenleginél reálisabban meg lehet határozni. Az volt a vélemény, hogy a realista megközelítés ennek alapján nem számít azonnali többletforrásra, viszont a reális adatok hosszabb távon nagyobb esélyt adhatnak egy igazságosabb és a forrásallokáció hatékonyságát növelő finanszírozásra. Az OEP és a Minisztérium 2007 végén jelezte, hogy megteremtették a forrást az adatgyűjtéshez, és 2008ban az adatgyűjtést végre fogják hajtani. Bár a részvétel „önkéntes” jelentkezés alapján történt, azt előre meg lehetett jósolni, hogy melyik az 15-20 intézmény, amelynek a részvételét a finanszírozó erőteljesen forszírozni fogja. Ez nem kritika, hiszen nyilvánvaló, hogy a nagy intézetek, a specialitásokat végző osztályok részvétele nélkül az adatgyűjtés értelmét veszti. Az adatgyűjtéssel szemben megfogalmazott tiltakozásokat a jelentős többletmunka elvégzésétől való félelem generálta. A szolgáltatók csaknem 10 éve nem gyűjtöttek adatot. Akkoriban a betegadatok nagy része csak papíron szerepelt, aminek fontosabb részeit utólag lehetett gépbe rögzíteni, ma szinte nincs olyan intézmény, ahol ne on-line adatrögzítés történne. Akkoriban legfeljebb a központi diagnosztikáknál fordult elő, hogy a fekvőbeteg részére végzett beavatkozást gépben rögzítettük, ma szinte nincs olyan vizsgálat, ami kimaradna a gépi rögzítésből. IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS 29 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Mivel napjainkban az OEP-nek már sokkal nagyobb a rálátása a szolgáltatóknál lezajló folyamatokra – közös adatbázisba futnak be a járó és fekvő ellátások, a járóbeteg vizsgálatokat összefésülik a fekvővel, – azt gondoltuk, hogy szinte alig kell adatot gyűjtenünk. További könnyítést jelentett, hogy ráadásul egyre több intézmény van, amely már a gyógyszerelést is beteghez tudja rögzíteni. A központi és egységszintű gazdasági adatok terén is nagy volt a fejlődés: míg a tíz évvel ezelőtt primitív – a beszámoló elkészítésére is alig alkalmas – számviteli rendszerek álltak rendelkezésre, addig napjainkban már jól kidolgozott, részletes adatokkal rendelkezünk, a kontrolling céljait segítő üzemgazdasági elszámolások készülnek. Az adatgyűjtés környezetét az is javította, hogy azóta sokan szereztek egészségügyi menedzseri vagy közgazdászi képesítést, elterjedtek a kontrolling módszerek az egészségügyi intézményekben. A rózsaszínű álmok azonban hamar szertefoszlottak A finanszírozó és a Minisztérium úgy gondolta, hogy a források egyetlen célt szolgálnak, kifizetik az intézményeknek a végzett munkát. Természetesen, miután „megfizetik”(?) a munkát, elvárják, hogy minden az Ô elképzeléseik szerint történjen. Azt, hogy milyen előkészítési munkák folytak, csak a szervezők elbeszéléséből ismerhették a részvevők, mivel abba az intézményeket alig vonták bele. A szervezők pedig óriási intézményi tapasztalatokkal rendelkeztek, pontosan ismerték a kórházak adminisztrációs szokásait, terheit! Tudták, hogy milyen informatikai rendszereket használnak, és nem ismeretlen számukra a kórházakban használt kódrendszer sem. A gond csak az volt, hogy a szolgáltatók csak a közepén csöppentek bele a munka előkészítésébe. AZ OEP ÉS AZ EGYES SZOLGÁLTATÓK SZEREPE AZ ADATGYÛJTÉSBEN Az intézetek kiválasztása, tájékoztatása márciusban megtörtént, annak érdekében, hogy szeptemberben (esetleg októberben) adatot gyűjthessünk, így a szolgáltatók örülhettek: a nyári szabadságok alatt nem kellett az adatgyűjtéssel foglakozni. Feltételeztük, a jelentésekben szereplő, a fekvőbetegek részére végzett ambuláns beavatkozásokat az OEP saját hatáskörben hozzárendeli a beteghez, hiszen rendelkezik az adatokkal. Ha betegszintű gyógyszer felhasználás van a kórházban, akkor informatikai eszközzel történő átemelése megtörténhet a gyűjtő rendszerben. Gondoltuk, hogy a műtéti gyűjtésnél friss az anyagtörzs, olyan anyagok-eszközök szerepelnek, amelyeket ma használunk. A szolgáltatók elvárása az volt, hogy az OEP felveszi a kapcsolatot azzal a 4-5 informatikai céggel, akik a kórházak informatikáját nagyrészt lefedik, és olyan gyűjtő programot készíttet velük, amit a kórházak a saját rendszerükből használhatnak, valamint olyan OEP-es rögzítő programot alakít ki, ami a tájékoztatók idején működik, természetesen korszerű és használatához nem kell informatikusi szakképesítés. A szolgáltatók elvárásai azonban nem teljesültek maradéktalanul. A program a júniusi első tájékoztatókon még csak ígéret volt, az adatátvitel egyik rendszerből a másikba egye- 30 IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS lőre a humán adathordózóval, azaz gépeléssel működött. A Kódrendszerek állapotának jellemzésére elég egy adat: az OEP-es gyógyszertörzsből kimaradt az ATC kód (és csak októberre került vissza), a hiányzó gyógyszereket csak összeolvasással lehetett megtalálni. A műtéti gyűjtéshez szükséges kódoknál természetesen ahány intézet, annyi cikkszám, és ehhez jött még az OEP törzse. Ez intézetenként legfeljebb 15-20 ezer tételnek az OEP-es törzzsel való összefésülését jelentette. Az adatbázis frissességére jellemző volt, hogy nem tartalmazta például azokat a pacemakeres cikkszámokat, amit az OEP természetben biztosít az intézeteknek. Végül a programba augusztus közepére sikerült az első TESZT beteget rögzíteni úgy, hogy persze egyetemi diploma nem kellett a kezeléséhez, de informatikusi képzettség igen. Ekkorra már a szervezők is belátták, hogy az adatgyűjtés nem tud elindulni szeptemberben, és erről sikerült meggyőzni Miniszter urat is. A halasztás először októberre szólt. Közben minden szakmából érkeztek azok a beavatkozási kódok, amit be kellene vezetni, mivel nem szerepel a listában, azonban ez ismét késést jelentett. A hiányzó kódokat az ápolási szakma is felfedezte, onnan is jöttek a kiegészítések. Persze szorgalmas szolgáltatóként megpróbáltuk az OEP igényeket kielégíteni. Összeolvastuk a saját 30 ezer tételes cikktörzsünket az OEP törzslistával, és elkészítettük a megbeszélés szerinti összekapcsolást. Sajnos az újabb egyeztetések nyomán kiderült, hogy ez így nem jó, ezért elölről kellett kezdenünk, természetesen más szempontok szerint. Ekkor műtősnőink még mindig együttműködtek. Elküldtük a néhány ezer tételt, amit nem találtunk az OEP törzsben, hogy kódot kérjünk hozzájuk, hiszen nem azokat az anyagokat használjuk, mint 1998-ban, hanem korszerűbbeket vezettünk be. Sajnos sokáig kellett várnunk, közben a gyűjtés időpontja ismét hátrébb került, egészen novemberig. Október végén derült ki, hogy milyen kiegészítő adatokat nem küldtünk meg, és azért nem kaptunk rá kódot. Ezt néhány nap alatt pótoltuk. Örülhettünk annak, hogy majdnem az anyagok felére kaptunk kódot. Persze közben is volt olvasgatnivaló, hetente újra a kódlista. A rögzítő programmal továbbra sem lehettünk elégedettek, még mindig módosulnak a feltételek és kétnaponta másról tájékoztatjuk az osztályokat. Eközben a költség adatokat is gyűjteni kellene, sajnos a szervezőnek kellett volna megadni a struktúrát, és csak novemberre sikerült végre használhatóvá tenni a programot. Ez persze csak úgy nagyjából, hiszen még négy verzióváltás kellett, hogy tényleg lehessen benne adatot rögzítni. A cikk írása idején (2009. januárjában) a program túl van a 20-ik verzión, és még mindig javítanak, és még mindig adatot rögzítünk. Az osztályos adatrögzítés körül is nagy volt az izgalom. Végre gyűjthettük az adatokat, persze nem akárhogyan, hanem naponta! Ez persze a jelentős túlmunkán túl az ellenőrzéshez jó! Kérdés marad ugyanakkor, hogy ki is fogja ellenőrizni? Tényleg lesz valaki, aki 40-60 ezer beteg, azaz mintegy 250 ezer ápolási nap minden adatát átnézi? A gyűjtés elindult, bár jelentősen nehezítette munkánkat, hogy két-három naponta, amikor a szervezők változtatnak, MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS akkor nekünk is változtatnunk kell, visszamenőleg! Természetesen pontos adatokat adva, kivéve, ha egy-két hét után nem jól emlékszünk. Persze az új kódokkal sem egyszerű, hiszen rengeteg a kérdés a dolgozók részéről. Minek mi a tartalma, mikor mit kódoljanak. A választ sokszor a józan paraszti ész adja meg. Persze ezek után hogyan lesz egységes a gyűjtés? Ezt senki nem tudja, csak reménykedünk, hogy ha már dolgozunk, haszna is lesz. Jelenleg itt tartunk. Az adatok nagy részét elküldtük. És várjuk a hibajelzést, valamint a további teendőket. A TAPASZTALATOK Egyértelmű, hogy a finanszírozás allokációs hatékonyságának javításához tételes adatgyűjtést kell végezni intézményi és betegszinten is. Véleményem szerint azonban az is biztos, hogy a mostani módszerrel korrekt adatgyűjtés nem lehetséges, és az ezzel a módszerrel végzett rendszeres adatgyűjtésre nehéz vállalkozót találni. Az is biztos, hogy a 2008-as gyűjtés tapasztalatait kiválóan fel lehet használni a következő gyűjtések jobb előkészítésére. Akkor tehát hogyan is lehetne az adatgyűjtést végezni a huszonegyedik században, a korszerű informatika mellett? • A beavatkozási törzseket az adatgyűjtést megelőzően kell kialakítani. A korábban nem használt beavatkozásokhoz ugyanolyan szabályokat kell lefektetni, mint a megszokott szabálykönyv. Elfogadhatatlan, hogy a gyűjtés közben, utólag mondjuk meg, milyen munkafolyamatot jelent az adott kód. Ez elkerülhető, ha az előkészítés során van az adatgyűjtőknek is felkészülési ideje, amikor kipróbálhatják a kódlistájuk validitását, szakmai folyamatokhoz való illesztettségét. • Az egységes gyógyszertörzs bevezetése a legegyszerűbb, hiszen ez már létezik. • A szakmai anyagtörzs talán a legbonyolultabb. A legcélszerűbb az lenne, hogy az orvos-szakmai anyagok esetében is kidolgoznának egy, a gyógyszer ATC kódrendszerhez hasonlóan működő kódrendszert. Ehhez sokkal jobban igénybe kell venni a szállítók segítségét, hiszen ők tudják legkönnyebben megadni a paramétereket. Azt az összeolvasással történő egyeztetést, amit ebben az adatrögzítésben elvégeztünk, lehetetlen lesz még egyszer bárkivel megcsináltatni. A törzsek pontatlansága, az utólagos módosítások még csak magyarázhatóak, hiszen sajnos ezekért a problémákért nagymértékben felelősek a szakmák is, akik most akarták minden, évek óta felgyülemlett óhajukat a rendszerbe beilleszteni. A rögzítő program minősége viszont egyértelműen a szervezők felelőssége. Ez a program tíz éve sem volt profi adatrögzítő program, de az még inkább megdöbbentő, hogy az induláskor sem tudott semmivel többet, mint korábban. Nem kérhető számon egy ilyen, csak alkalmanként használt program esetén a felhasználóbarát jelleg, az viszont alapvetően elvárható, hogy tudása a kor színvonalának megfelelő legyen. Talán véleményemet ez ügyben elhamarkodottan alakítottam ki, hiszen csak a kezdeti verziót ismertem, amelynek a hiányosságai miatt végül kórházunk nem használta az adatrögzítésre. Mindezek alapján egyértelmű, hogy olyan programmal, amit tízévente csak egy hónapig használnak, nem szabad ilyen feladatot végezni. Nekünk sikerült elérni, hogy a medikai rendszert szolgáltató informatikai szállítónk adatrögzítő programocskát hozzon létre. Ez utóbbinak gyakorlatilag csak egy komoly hiányossága volt, hogy a sok változtatás miatt csak késve lehetett az adatokat rögzíteni, ami sok esetben dupla munkát jelentett. ÖSSZEGZÉS Elmondható, hogy ennek az adatgyűjtésnek a sikere erősen megkérdőjelezhető. A felelősök köre tág, hiszen a szervezőkön kívül nem álltak feladatuk magaslatán a szakmai szervezetek sem, akik úgy gondolták, egy füst alatt mindent elvégeznek, és minden tevékenységet, amit az elmúlt években nem tudtak befogadtatni, most befogadtatnak. Sajnos nem igazán védhetőek a szolgáltatók sem, hiszen ők sem „kiabáltak” elég hangosan annak érdekében, hogy a gyűjtést valóban korrekten végezhessék el. Pedig erre a munkára szükség van. Semmiképpen sem ebben a formában, hanem évente, rendszeresen, olyan szolgáltatók bevonásával, akik az előre definiált feltételeknek megfelelnek. Azaz: • Olyan üzemgazdasági számviteli adatgyűjtést tudnak biztosítani, ahol az osztályok, a szakmák az alapadatok gyűjtése során elkülönülnek, és nem utólag valamilyen szempont szerint kerülnek felosztásra a költségek. • A különböző törzseket az OEP egyszer rendbe hozza, majd évente karbantartja. A részvevő szolgáltatók az így kialakított anyag- és gyógyszertörzset használják, nem utólag próbálják meg beazonosítani a gyűjtendő anyagok, eszközök körét. • A gyűjtést be kell építeni az on-line betegdokumentációs rendszerbe. El kell érni, hogy az informatikai rendszerek szállítói lehetővé tegyék a rendszerükben, hogy azokat az adatokat, amelyeket a szolgáltató munkatársai más célból egyébként is rögzítenek a beteg dokumentációjába, átemeléssel lehessen a tételes adatok közé bevinni. Amennyiben ilyen feltételekkel végezteti a Minisztérium és az OEP a gyűjtést, akkor fog alkalmas intézeteket találni a feladathoz. Ellenkező esetben az adatgyűjtésre még kényszeríteni sem lehet a szolgáltatókat, mivel nem lesz dolgozó, aki azt korrekt módon elvégezze. IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS 31 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A SZERZÔK BEMUTATÁSA Dr. Zétényi Ágnes 1977-ben fizikusként végzett az ELTE TTK-n. 2002-ben elvégezte a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egészségügyi menedzser szakát. 1980-2001-ig a Pándy Kálmán Megyei Kórház, Gyula, Döntéselőkészítési osztály vezetője. 20012002 között a Berettyóújfalui Kórház, kontrolling vezetője. 2002-től jelenleg is a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetemi Okta- tókórház megbízott főosztályvezetője. Szakmai gyakorlata: több mint tíz éves gyakorlat izotópdiagnosztikai laboratóriumban. Döntéselőkészítési osztályvezetőként a teljesítményfinanszírozással kapcsolatos előkészítési munkákkal foglalkozott, részt vett a kontrolling rendszer kialakításában. Irányítása alá tartozott az informatika, részt vett azokban a döntés-előkészítési munkákban, amelyek a hosszú távú fejlesztési irányokat határozták meg. 2002 novembere óta a Miskolci megyei Kórházban először kontrolling vezető, majd áprilistól főosztályvezetői megbízást kapott. Dr. Csiba Gábor 1981-ben szerzett általános orvosi diplomát, 1985-ben általános sebészi, 1988-ban traumatológus szakvizsgát tett. 1993-ban kórházi menedzser diplomát, 1995-ben pedig egészségügyi menedzser diplomát szerzett, továbbá 2000 óta jogi szakokleveles orvos. 1981 óta dolgozik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Traumatológiai osztályán, 1991-től a kórház főigazgatójának általános helyettese, 2000 óta főigazgatója. 1995-ben részt vett a Csontvelő-transzplantációs Központ létrehozásában, aktív szerepet vállalt 1997-ben a kórházvezetést támogató információs rendszer fejlesztése programban (Nép- jóléti Minisztérium, Világbanki Projektiroda), ahol a négy miskolci székhelyű kórház pályázati feladatainak koordinációs feladatait látta el. 1998-ban részt vett az Egészségért ’98 Északkelet-magyarországi Regionális Egészségügyi és Szervezetfejlesztési Közhasznú Társaságban a Debrecen központú regionális egészségpolitika kialakításában, illetve a regionális betegellátás Borsod-Abaúj-Zemplén, SzabolcsSzatmár-Bereg, valamint Hajdú-Bihar megyére vonatkozó modelljének kidolgozásában. 2004 óta a sikeresen lezárult HEFOP 4.4 Észak-magyarországi Regionális Informatikai Rendszer kidolgozása projekt megvalósításával kapcsolatos konzorciumvezetői és az üzemeltetéssel kapcsolatos vezetői feladatokat végzi, 2006 óta pedig a Csillagpont Kórház projektmenedzseri teendőit is ellátja. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ 2009. szeptemberi kezdéssel indítja az EGÉSZSÉGÜGYI SZAKMENEDZSER posztgraduális program 17. évfolyamának oktatását. A képzés 4 szemeszter időtartamú. Felvételi feltételek: Főiskolai vagy egyetemi végzettség, illetve az egészségügyben szerzett szakmai tapasztalat. Jelentkezés határideje: 2009. május 31. Tandíj: A 2009/2010-es tanévre a tandíj szemeszterenként 325.000 Ft. A közszolgálati intézményekből jelentkezők tandíjkedvezményben részesülnek! Részletes tájékoztatás kérhető Fias Ritától Tel.: 488-7605 E-mail: fias@emk.sote.hu További információ és jelentkezési lap: www.emk.sote.hu 32 IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS
