Intézmények:MTA Társadalomkutató Központ Budapesti Corvinus Egyetem
Évfolyam: VIII. évfolyam
Lapszám:2009. / 4
Hónap:május
Oldal:21-25
Terjedelem:5
Rovat:EGÉSZSÉG - TÁRSADALOM, NÉPEGÉSZSÉGÜGY
Alrovat:EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM
Absztrakt:
Magyarországon az epidemiológiai fejlődés válságos évtizedei után új korszak kezdődött az 1990-es évtized közepén. Ehhez a rendszerváltozás teremtette meg a feltételeket. Az utóbbi másfél évtizedben az életkilátások 4,3 évvel javultak; 2007-ben a születéskor várható élettartam 73,3 év volt – a legmagasabb érték egy évszázad idősorában – jóllehet nemzetközi összehasonlításban ez még mindig alacsony. A várható élettartam meghosszabbodásának közel fele: 1,8 év azért következett be, mert nagymértékben csökkent a szívés érrendszeri betegségek okozta halandóság. Az akut miokardiális infarktus halálozások száma az 1993. évi 15 ezerről 2007-re 8400-ra csökkent. A sikeres másfél évtized ellenére az életkilátások területén az EU jelenlegi szintjének eléréséhez legalább 15-20 évre van szükség. A felzárkózásnak csak akkor van esélye, ha csökkennek a halandóság jelenleg igen nagy, társadalmilag meghatározott különbségei.
Angol absztrakt:
1990’s. It is highly probable that the change in the political and socio-economic regime has been responsible for the favourable turn in epidemiologic development. In the last fifteen years life expectancy at birth has increased by 4,3 years and it reached 73,3 years by 2007. This is the highest value in the time series of one hundred years, yet it is low in international comparison and when the level of economic development of the country is taken into account. About one half of the increase in life expectancy at birth has occurred because of decreasing cardiovascular mortalty that is responsible for 1,8 years of increase of the total 4,3 years in life expectancy. One of the most spectacular improvements has occurred in mortality due to acute myocardial infarction (AMI). Between 1993 and 2007 the number of deaths caused by AMI decreased from 15 000 to 8400, at present the standardised death rate is only 47 percent of the value of 1993. Albeit the achievement of the last fifteen years is substantial, Hungary needs at least 15-20 years to reach the current level of life expectancy of the EU. The difficult task to catch up the EU in terms of life expectancy is only feasible, if the enormously large socio-economic differences in mortality will be decreased substantially
Intézmény: MTA Társadalomkutató Központ Budapesti Corvinus Egyetem
[1] Human Development Report, 2007/2008, Published for the United Nations Development Programme (2008) New York, p.: 384
[2] The Global Burden of Disease 2004 Update, WHO (2008) Geneva, p.: 146
[3] Demographisches Jahrbuch, Statistik Austria, (2008) Wien, p.: 425
[4] Józan Péter: Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlődésben Magyarországon (2008) MTA Társadalomkutató Központ, Műhelytanulmányok, p.: 126
[5] Atlas of Health in Europe 2nd edition, WHO Regional Office for Europe (2008) Copenhagen, p.: 160
[6] Józan Péter: A módosított humán fejlettségi mutató (MHFM) és alkalmazhatósága, Statisztikai Szemle (2008), 86. évfolyam 10-11. szám, pp.: 949-969 A magyarországi adatok, ha erre egyéb hivatkozás nem történik, a KSH Demográfiai Évkönyveiből zármaznak.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Csökkenő kardiovaszkuláris mortalitás, javuló életkilátások, új epidemiológiai korszak kezdete Magyarországon Józan Péter, MTA Társadalomkutató Központ, Budapesti Corvinus Egyetem Magyarországon az epidemiológiai fejlődés válságos évtizedei után új korszak kezdődött az 1990-es évtized közepén. Ehhez a rendszerváltozás teremtette meg a feltételeket. Az utóbbi másfél évtizedben az életkilátások 4,3 évvel javultak; 2007-ben a születéskor várható élettartam 73,3 év volt – a legmagasabb érték egy évszázad idősorában – jóllehet nemzetközi összehasonlításban ez még mindig alacsony. A várható élettartam meghosszabbodásának közel fele: 1,8 év azért következett be, mert nagymértékben csökkent a szív- és érrendszeri betegségek okozta halandóság. Az akut miokardiális infarktus halálozások száma az 1993. évi 15 ezerről 2007-re 8400-ra csökkent. A sikeres másfél évtized ellenére az életkilátások területén az EU jelenlegi szintjének eléréséhez legalább 15-20 évre van szükség. A felzárkózásnak csak akkor van esélye, ha csökkennek a halandóság jelenleg igen nagy, társadalmilag meghatározott különbségei. After three decades of chronic epidemiologic crisis a renewal of epidemiologic development has started in Hungary since the mid 1990’s. It is highly probable that the change in the political and socio-economic regime has been responsible for the favourable turn in epidemiologic development. In the last fifteen years life expectancy at birth has increased by 4,3 years and it reached 73,3 years by 2007. This is the highest value in the time series of one hundred years, yet it is low in international comparison and when the level of economic development of the country is taken into account. About one half of the increase in life expectancy at birth has occurred because of decreasing cardiovascular mortalty that is responsible for 1,8 years of increase of the total 4,3 years in life expectancy. One of the most spectacular improvements has occurred in mortality due to acute myocardial infarction (AMI). Between 1993 and 2007 the number of deaths caused by AMI decreased from 15 000 to 8400, at present the standardised death rate is only 47 percent of the value of 1993. Albeit the achievement of the last fifteen years is substantial, Hungary needs at least 15-20 years to reach the current level of life expectancy of the EU. The difficult task to catch up the EU in terms of life expectancy is only feasible, if the enormously large socio-economic differences in mortality will be decreased substantially. Az epidemiológiai fejlődés úgy érkezett el a 21. századba, hogy történetének megismételhetetlenül sikeres évszázadától búcsúzott a századfordulón. A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi-gazdasági fejlődés kölcsönhatásaként kialakuló körülmények eredményeként elérhető közelségbe került a hosszú és egészséges élet. Az életben maradás esélyei oly sokat javultak, hogy a születéskor várható élettartam lényegében megkétszereződött: 1900/1901 és 2007 között 37,3 évről 73,3 évre nőtt. Megjegyzendő azonban, hogy az életkilátások 2007. évi értéke nemzetközi összehasonlításban alacsony; a fejlett egészségi kultúrájú, indusztriális és posztindusztriális országokban a várható élettartam 80 év körül van [1]. A magyarországi epidemiológiai viszonyok értékelésekor figyelembe kell venni a történelmi és a gazdasági kontextust; egyébként e kettő között szoros összefüggés van. Száz év viszonylatában az életkilátásokat tekintve hazánk a nemzetek rangsorában mindig sereghajtó volt, az ország viszonylagos gazdasági elmaradottsága miatt. A szocializmusnak nevezett modernizációs kísérlet kudarca következtében pedig az utóbbi hat évtizedből közel három évtizeden keresztül kimaradt az epidemiológiai történet egyik legdinamikusabb, ha nem a legdinamikusabb korszakának eredményeit hasznosító fejlődésből. Súlyos történelmi örökségről van szó, amelyet csak a legutóbbi másfél évtizedben kezdtünk ledolgozni, és még évtizedekbe telik, míg ez sikerülni fog. Az 1. táblázatból a születéskor várható élettartam értékei olvashatók le egy évszázad viszonylatában, nemzetközi összehasonlításban. Az életkilátásokat tekintve tíz európai ország rangsorában az utóbbi évszázad kitüntetett időpontjaiban Magyarország három alkalommal a 9., két alkalommal a 10. helyen volt. Az évszázadon átívelő adatsorban 1965 a kegyelmi állapot hazánk szemszögéből, amennyiben ebben az évben a rangelső Svédországhoz képest a lemaradásunk „csak” 4,2 év és megelőzzük Finnországot, igaz, hogy csak 0,1 évvel. A rangelső Svédországhoz hasonlítva a lemaradás viszonylag kis mértéke azzal magyarázható, hogy hazánkban a fertőző betegségek, mindenekelőtt a tuberkulózis már alig rontották az életkilátásokat, a nemfertőző betegségek, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek és a rosszindulatú daganatok halandósága pedig még nem ért el járványos méreteket. A másik kilenc országban 1965 már a kardiovaszkuláris epidémia korszaka, de az onkológiai betegségek mortalitása is növekedőben volt. 1965 és 1993 között a magyarországi és a rangelső svédországi várható élettartam között a különbség 9,3 évre nőtt, de a 9. helyen lévő Dá- IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS 21 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM a) Az 1900 körüli adatok az országok statisztikai évkönyvei, a másik négy időpont adatai a WHO HFA adatbázisa és a United Nations Development Programme Human Development Report 2007/2008 alapján. b) 2005: Nagy-Britannia és Észak-Írország, Egyesült Királyság c) 1990. évi országterületen Horvátország és Szlovénia nélkül. d) 2007. évi adat. 1. táblázat A születéskor várható élettartam 1900 körül, 1949-ben, 1965-ben, 1993-ban, 2005-ben a) niához képest is 6,4 évre. 1994-től az életkilátások hazánkban egy európai mértékkel igen alacsony szintről gyorsabban nőnek, mint a másik kilenc országban; ennek eredményeként a különbség köztünk és a rangelső Svédország között 7,2 év és a 9. helyen lévő Dániától 4,6 évvel vagyunk elmaradva. A várható élettartam azonban nemcsak azért alacsony, mert a kelet-közép-európai út zsákutcába torkollott. Hazánk népességének életkilátásai mintegy két évvel alacsonyabbak annál is, mint ami a gazdasági fejlettség alapján elvárható lenne [1]. Ez nagyobbrészt azért van így, mert nagy lélekszámú társadalmi és etnikai csoportoknak rosszabbak az életesélyei, mint a társadalom többi részének; az előbbiek lehúzzák az „országos” átlagot. A 21. század kezdetén a világ népességének egészére jellemző a krónikus nemfertőző betegségek primátusa [2]. Ez azt jelenti, hogy az évenként bekövetkező hozzávetőleg 60 millió halálozásnak legalább a fele ilyen eredetű. A jelenleg prevalens epidemiológiai rezsimben a szív- és érrendszeri betegségek elsőbbsége érvényesül, amennyiben ezek okozzák az összhalálozás 29 százalékát [2]. A kelet-közép-európai országokban, amelyek közé Magyarország is tartozik, a halálozások legalább kilenctized része nemfertőző betegségek és sérülések következménye; az összes halálozás 50-60 százaléka kardiovaszkuláris eredetű [1]. Hazánkban a keringési rendszer betegségei miatt hal meg az emberek 50 százaléka. Az epidemiológiai környezet nem statikus entitás, dinamikusan változik. Hazánkban a II. világháború utáni évtize- 22 IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS dekben – ahogy erről már volt szó – a krónikus nemfertőző betegségek túlsúlyával meghatározott epidemiológiai rezsim „uralkodott”. Ez most változóban van, szaknyelven úgy mondjuk, hogy Magyarországra jelenleg az epidemiológiai tranzíció a jellemző. Másképpen fogalmazva: a krónikus nemfertőző betegségek epidemiológiai korszaka fokozatosan átalakul; az átalakulásban a kulcsszó a késleltetés. A haláloki struktúra annyiban változatlan, hogy azt továbbra is a krónikus nemfertőző betegségek határozzák meg, de a betegségek idősebb korban kezdődnek, illetve a tünetek és panaszok később manifesztálódnak, a betegségek progressziója lelassul és a halál öregebb korban érkezik meg. Van olyan ország, például a szomszédos Ausztria, ahol a halál minden második esetben 80 éves és idősebb korban következik be [3]. Hazánkban minden harmadik haláleset ilyen. Az epidemiológiai korszak a késleltetett nemfertőző betegségek korszaka. Ez a prevalens Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában, Izraelben, Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Magyarország ennek a küszöbére érkezett el [2]. Az epidemiológiai korszakváltás a rendszerváltozás eredménye, amely minden ellentmondása ellenére az epidemiológiai válság (Epidemiológiai válságnak nevezzük a halálozási viszonyok rosszabbodását, amelyek következtében a születéskor várható élettartam évekig csökken, vagy az ország fejlettségi szintjéhez képest alacsony szinten állapodik meg) évtizedei után lehetővé tette a megújulást. Az utóbbi közel másfél évtizedben hazánk elkezdte a felzárkózást az Európai Unió (EU) kemény magját alkotó 15 országhoz (a már 2004 májusa előtt tag országok), már ami a születéskor várható élettartamot illeti. Nota bene számítások szerint másfél, két évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy az életkilátásokat tekintve az EU 15-ök jelenlegi szintjét elérjük. Erre azonban csak akkor van esély, ha sikerül a magas halandóságú korcsoportok és társadalmi csoportok életkilátásait jelentősen javítani [4]. A halálozások száma és gyakorisága előzetes adatok szerint 2008-ben is csökkent, annak ellenére, hogy a népesség öregedése tovább folytatódott: hozzávetőleg háromezerrel kevesebben haltak meg, mint az előző évben; a halálozások száma 130 ezer volt, ez 1974 óta a legalacsonyabb érték. 1000 lakosra 13 halálozás jutott szemben az 1993. évi 14,5 ezrelékkel. Ha a jövőben lesznek is esetleg átmeneti visszaesések, a halandóság és következésképp az életkilátások javulása a fenntartható epidemiológiai fejlődést jelenti. Az 1. ábra öt ország és az EU 15-ök esetében ábrázolja az életkilátásokat a rendszerváltozás előtti 1970-89, és utáni 1990-2006 évek időszakában. Az 1. ábrán az látható, hogy a kelet-közép-európai országokban két évtized alatt a várható élettartam mindössze 0,2-2,1 évvel nőtt, miközben az EU 15-öké 4,5 évvel. A rendszerváltozást követően a várható élettartam 0,3-1,2 évvel csökkent, és csak ezután emelkedett 2,4-5,2 évvel. A nyugat-európai országokban, amelyekben a társadalmi-gazdasági fejlődés lényegében töretlen volt, az epidemiológiai fejlődést is kontinuitás jellemezte. A volt szatellita országok EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM megduplázódott: elérte a 31,9 százalékot. Összehasonlításul: 1930/31-ben a gazdasági világválság idején 28,0 százalék volt. 1994-től az életük delén lévő férfiak halálozási valószínűsége javulni kezdett, 2007-re 23,7 százalékos értékkel lényegében visszatért az 1948/49. évi szintre. A 30 és 60 éves születésnapok közötti halálozási valószínűségeket ábrázolja öt kiemelt évben a 2. ábra. a) WHO HFA adatbázis adatai. b) A rendszerváltozás utáni időszak két részből áll, az elsőben csökkent, a másodikban nőtt a várható élettartam; a két rész országonként különböző időtartamú. c) Csehország 1971-89. d) Az oszlop feletti szám a 2007. évi várható élettartam. 1. ábra A születéskor várható élettartam változása néhány kelet-középeurópai országban és az Európai Unióban az epidemiológiai fejlődés rendszerváltozás előtti: 1970-89 c) és utáni: 1990-2007 időszakában a) b) d) közül Csehországban a legjobbak az életkilátások: itt 76,7 év, Lengyelországban 75,1 év; Magyarországon a 2007-ben született nemzedék várható élettartama 73,3 év. Az Európai Unió kemény magját alkotó 15 ország várható élettartamainak átlaga 79,9 év, a huszonheteké 78,5 év, a 2004. év után csatlakozottaké: 74,0 év [5]. Hazánkban a fordulat az epidemiológiai fejlődésben 1994-ben kezdődött: a várható élettartam az 1993. évi 69,0 évhez képest 2007-re 4,3 évvel emelkedett és elérte a 73,3 évet; ez a legmagasabb érték a várható élettartamok száz éves idősorában. Az utóbbi másfél évtizedben megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak életkilátásai nagyobb mértékben nőttek, mint a nőké. Ennek két oka van: az egyik, hogy a férfiak nagyon alacsony értékkel indultak, és alacsonyabb szintről gyorsabban lehet emelkedni. Az epidemiológiailag releváns ok azonban az, hogy a nők életmódja egyre inkább hasonlít a férfiakéhoz, például egyre több nő dohányzik, miközben a férfiak körében stagnál, esetleg valamelyest már csökken a dohányzók részaránya. Az egészségkárosító kockázati tényezők növekvő gyakorisága a női népességben okozza a várható élettartam szerényebb emelkedését. Kiemelkedően fontos fejlemény, hogy a halálozási valószínűség 1993 és 2007 között minden életkorban csökkent, kivéve a 14-17 éves fiúkét, akiknek a nagyobb halálozási valószínűségét balesetek okozták. A középkorú férfi népesség halálozási viszonyainak javulása az új epidemiológiai korszak egyik meghatározó jelensége. Ezzel kapcsolatban helyénvaló visszatekinteni néhány évtizedre: hogyan változott a valószínűsége annak, hogy a 30. születésnapjukat ünneplő férfiak nem érik meg a 60. születésnapjukat. Másképpen fogalmazva: mennyi a halálozási valószínűségük? Ez 1965/66-ban – amikor kedvezőek voltak az epidemiológiai fejlődés mutatói – 16,2 százalék volt. 1993-ra – a krónikus epidemiológiai válság mélypontját jelentő évre – a halálozási valószínűség csaknem 2. ábra A 30 és 60 éves születésnapok közötti halálozási valószínűségek a férfi népességben 1930-31-ben, 1948-49-ben, 1965-66-ban, 1993ban és 2007-ben 1993 és 2007 között a haláloki struktúra változása nem jelentős. A legfontosabb fejlemény a daganatok haláloki részarányának növekedése és a keringési rendszer betegségei haláloki főcsoport viszonylagos súlyának csökkenése. Sokkal többet mond ennél, hogy a legfontosabb haláloki főcsoportok halálozási arányaiban bekövetkezett csökkenések mennyivel járultak hozzá az általános halálozási arány csökkenéséhez, illetve mennyi ezek hozzájárulása a születéskor várható élettartam meghosszabbodásához az 1993 és 2006 közötti időszakban. Az új, reményteljes epidemiológiai időszak leglényegesebb eseménye a szív- és érrendszeri betegségek halálozási gyakoriságának csökkenése és ennek eredményeként az életkilátások jelentős javulása. Az összhalandóság csökkenésének 55 százaléka, illetve a várható élettartam meghosszabbodásának közel fele a kardiovaszkuláris mortalitás redukciójának eredménye. Ennek ellenpontja, hogy a daganatok mortalitása alig csökkent, és ily módon hozzájárulása az összhalandóság csökkenéséhez és a várható élettartam meghosszabbodásához nem számottevő. A 3. ábráról az összhalandóság és a várható élettartam, illetve a haláloki főcsoportok változásai és azok összefüggései olvashatók le. A leglátványosabb eredmény valószínűleg az akut miokardiális infarktus (AMI) halálozások számában és okspecifikus halálozási arányában következett be. 1993 és 2007 között a halálozások száma mintegy 15 ezerről mindössze 8400-ra csökkent, a 100 000 lakosra jutó halálozási arány 2007-ben pedig mindössze 47 százaléka volt az 1993 évinek. Az itt leírtak és a 3. és 4. ábrával is meggyőzően bizonyítottak kiemelkedően fontos fejleményét jelentik az epidemiológiai fejlődésnek. Az utóbbi másfél évtizedben tapasz- IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS 23 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM a)100 000 lakosra jutó halálozások száma. b) Az EVSz “európai népességé-”nek kormegoszlására standardizálva. c) A BNO 10. revíziója szerint. 3. ábra A legfontosabb haláloki főcsoportok halálozási arányaiban a)b)c) bekövetkezett csökkenések viszonylagos részesedése az általános halálozási arány csökkenésében, illetve ezek hozzájárulása a születéskor várható élettartam meghosszabbodásához az 1993 és 2006 közötti időszakban a) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal b) Az EVSz “európai népességé”-nek kormegoszlására standardizálva. kapcsolatos, megbízhatóan becsülhető. Az orvosi beavatkozással elkerülhető halálozásokról van szó. Ezeknek számát és gyakoriságát sikerült mérni. Triviális példája az ilyen halálozásnak a féregnyúlvány (vakbél) gyulladásából származó halálozás, de ebbe a csoportba tartozik – az öregkortól eltekintve – a magasvérnyomás által okozott halálozás is. Az orvosi beavatkozás által elkerülhető halandóság 1993 és 2006 között közel 43%-kal lett alacsonyabb; részaránya az összhalálozási arányban mintegy 22%-ról kb. 16%-ra mérséklődött. A mortalitásban bekövetkezett javulás hozzávetőleg 40%-a az orvosi intervencióval elkerülhető halálozásokban megfigyelhető csökkenés eredménye. Igen fontos körülmény, hogy bár az életkilátások javulása általános, annak mértéke régiók, megyék és kistérségek, sőt fővárosi kerületek esetében is különböző. Ennek következtében a 21. század kezdetén is rendkívül nagyok a születéskor várható élettartam különbségei az ország területi egységei között. Például a privilegizált II. kerületben hozzávetőleg 11 évvel hosszabb életet remélhet egy 20032006-ban született gyermek, mint a magyar-szlovák-ukrán határ háromszögében található Bodrogközi-kistérségben. Az előbbiben a várható élettartam 79,4 év, annyi, mint Hollandiában, az utóbbiban 68,3 év, ez a moldovai életkilátásokat idézi. Egy olyan kis országban, mint hazánk, az életkilátásoknak ezek az extrém nagy különbségei nem tolerálhatók [6]. Az utóbbi másfél évtized epidemiológiai fejlődése sikertörténet, különösen, ha azt a válságos évtizedek epidemiológiai történetével hasonlítjuk össze. A sikertörténet ellenére a születéskor várható élettartam nemzetközi összehasonlításban alacsony, és ez annak következménye, hogy néhány kiemelkedően fontos betegség halálozási gyakorisága a legmagasabbak között van Európában. Az EU 25-ök okspecifikus halandóságához képest a kiválasztott halálokokban hazánk értékei a legutóbbi adatok szerint a következők (5. ábra): 4. ábra A heveny szívizom infarktusban meghaltak száma és a standardizált halálozási arány az 1993 és a 2007 közötti időszakban a) b) talható jelenségek új epidemiológiai korszak kezdetét jelzik, amely a krónikus nemfertőző betegségek későbbi kezdőpontjának, azok lelassult progressziójának, és az idősebb életkorban bekövetkezett halálozásoknak a korszaka. Az epidemiológiai fejlődésnek az utóbbi másfél évtizedben tapasztalható javulása polikauzális jelenség. Az egészségtudatos életfelfogás, illetve annak terjedése szervesen összefügg a piacgazdaságban érvényesülő kompetitív etosszal. Az egészség megóvása, sőt promóciója nélkül nincs esély a versenyben való helytállásra. Lassan, fokozatosan kedvező irányba változik többek között a táplálkozás és a megelőzés néhány módszerének, például a szűrésnek az elfogadása, legalábbis a rendszerváltozás nyertesei körében. Az életszemléletben és életmódban megfigyelhető kedvező változás kvantifikált formában való kifejezése problematikus. A polikauzális jelenségnek azonban az a része, amely az egészségügyi ellátó rendszer teljesítményével 24 IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS a) Az EU-25-ök halandósága. A HFA adatbázis adatai. b) Az EVSz „európai népességé”-nek kormegoszlására standardizálva. 5. ábra Magyarország népességének halandósága az Európai Unió a)b) népessége halandóságának százalékában néhány fontos halálokban a 21. század első éveiben EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM A kockázati tényezők közül a dohányzás és a mértékvesztett alkoholizálás nem csak közegészségügyi, de társadalmi probléma is. A két addikciónak tulajdonítható halálozások száma diszproporcionálisan magas. Az új epidemiológiai korszak eredményei ellenére csak az elején járunk annak az útnak, amely elvezet bennünket az emberhez méltó, hosszú és egészséges élet társadalmi méretekben történő megvalósulásához. A dolgozat a „Halálozási viszonyok, életkilátások a 21. század kezdetén a világ, Európa és Magyarország népességében”, illetve „A kardiovaszkuláris mortalitás elemzése, különös tekintettel a szívkoszorúér- és agyérbetegségekre” c. vizsgálat adatainak felhasználásával készült. Az előbbi vizsgálat pénzügyi támogatásáért az MSD Magyarország Kft.-nek, az utóbbi pénzügyi támogatásáért a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyek Irodájának tartozom köszönettel. Köszönetemet fejezem ki a Pfizer Kft.-nek és a GE Healthcare-nek, hogy előadást tarthattam a „Szívügyünk a megelőzés” c. konferencián Balatonalmádiban, és ennek szponzorálásáért. A dolgozat elkészítésében közreműködtek Dávid Pálné statisztikus, Magyar Zsuzsa Judit közgazdász és Radnóti László matematikus, akiknek ezúton is köszönetemet fejezem ki. IRODALOMJEGYZÉK [1] Human Development Report, 2007/2008, Published for the United Nations Development Programme (2008) New York, p.: 384 [2] The Global Burden of Disease 2004 Update, WHO (2008) Geneva, p.: 146 [3] Demographisches Jahrbuch, Statistik Austria, (2008) Wien, p.: 425 [4] Józan Péter: Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlődésben Magyarországon (2008) MTA Társadalomkutató Központ, Műhelytanulmányok, p.: 126 [5] Atlas of Health in Europe 2nd edition, WHO Regional Office for Europe (2008) Copenhagen, p.: 160 [6] Józan Péter: A módosított humán fejlettségi mutató (MHFM) és alkalmazhatósága, Statisztikai Szemle (2008), 86. évfolyam 10-11. szám, pp.: 949-969 A magyarországi adatok, ha erre egyéb hivatkozás nem történik, a KSH Demográfiai Évkönyveiből származnak. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Józan Péter orvos-demográfus, kutató professzor, az MTA doktora, az MTA Demográfiai Bizottságának elnöke. Egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végezte, a University of London London School of Hygiene and Tropical Medicine-ben szerzett Master of Science fokozatot orvosi demográfiából. A Ph.D. fokozatot a Debreceni Egyetemen nyerte el, a Szegedi Egyetemen habilitált. Egyetemi tanulmányai befejezése után a Hajdú-Bihar megyei Kórház Patológiai osztályán dolgozott, majd 1964-ben a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa lett; a Népesedés- Egészségügyi- és Szociális Statisztikai főosz- tály vezetőjeként ment nyugdíjba. Jelenleg is dolgozik a KSH-ban, az MTA Társadalomkutató Központjában és a Budapesti Corvinus Egyetemen. Alapító tagja és első elnöke volt a Népegészségügyi Tudományos Társaságnak, emellett számos magyar és nemzetközi tudományos társaság tagja, többek között a European Public Health Associationnak, amelynek beválasztották a Tudományos Bizottságába. Kitüntetései: Kiváló orvos, Magyar Kardiológusok Társaságának Gottsegen György Díja, Fényes Elek emlékérem, Keleti Károly emlékérem, Népegészségügyi Tudományos Társaság emlékérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (Polgári tagozat). Közel 120 publikációja – köztük három könyve – jelent meg. IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS 25
