A tanulmány azt a kérdést vizsgálja egészségpolitikai dokumentumok tartalomelemzésével, hogy Magyarországon a rendszerváltozás óta mekkora utat tettünk meg a véleményalapú egészségpolitikából a bizonyíté- kon alapuló felé. A szerző először a hatékonyság fogalmát és annak alakulását mutatja be az egészségbiztosí- tási rendszerünkre vonatkoztatva, majd a hatékonysággal kapcsolatos megállapításokat elemzi az egyes kormányzati reformkoncepciókban és más fontosabb egészségpolitikai dokumentumban. Úgy véli, hogy a kormányzati egészségpolitikai dokumentumok döntő többsége minimális bizonyítékot használ a hatékonysá- got megcélzó rendszerszintű egészségpolitikai reformokhoz. Javaslata szerint az egészségbiztosítási, illetve az egészségügyi reform legköltséghatékonyabb folytatása az lehetne, ha a kormányzati döntés-előkészítő rendszer reformja a bizonyítékokon alapuló szervezeti struktúra és kultúra megteremtését kiemelten kezelné. A cikk alapját képező előadás elhangzott az IME – META II. Országos Egészség-gazdaságtani konferenciáján.
Angol absztrakt:
This article is an attempt to clarify with analyzing several health policy documents how far the public policy went in the long way from the opinion based health policy in the evidence based one in Hungary. Firstly, the author studies the concept and trends of the efficiency in the Hungarian health care system, and then he demonstrates how the various health policies and other important public policy document use the available evidences on efficiency. He uses the methods of content analysis and descriptive statistics in the study. The conclusion of the paper is that although since the political transformation of the nineties most of the policy makers focuses the possible efficiency gains in the health sector, they built their health policy strategy on such documents which use the available evidences in unacceptable low level, and therefore this way of policy making means high risk for unintentional malpractice by health politicians during health reforms. He suggests that the most cost-effective way of the further reforms would be if the government prioritized and pushed the capacity building of evidence based organizational culture at the public policy level.
[1] Elgondolások az egészségügyi rendszer reformjáról, Szociális- és Egészségügyi Minisztérium, Egészségügyi Reformtitkárság, Budapest, 1988. szeptember
[2] Javaslatok a szociálpolitika és az egészségügy megújítására, 1989. február
[3] A nemzeti megújhodás programja, a köztársaság első három éve, 1990.
[4] Cselekvési program egészségügyi rendszerünk megújítására, Népjóléti Minisztérium, 1991. július
[5] Előterjesztés a Kormány részére az egészségügyi reform koncepciójáról, 1991. november
[6] 1991. évi 60. számú Országgyűlési Határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról.
[7] Az egészségügy átalakításának feladatai, 1992-1994, Lege Artis Medicinae, melléklet, 1992. szeptember
[8] 1992. évi LXXXIV. törvény indokolása a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről
[9] Az egészségügy korszerűsítésének programja, 1995. október
[10] A Magyar Köztársaság kormányának programja 1994-1998, 1994.
[11] 1996. évi LXIII. törvény indokolása az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról
[12] Talponmaradás és változás, vitaanyag, összeállította a Népjóléti Minisztérium, 1998. február
[13] Az új évezred küszöbén, kormányprogram a polgári Magyarországért, 1998-2002, 1998.
[14] Az egészségügy kimagasló hatékonyságú ágazat, MEH Stratégiai Elemző Központ, 2000. november
[15] Program az egészségügyi rendszer átalakítására és a nemzet egészségének fejlesztésére, Dr. Gógl Árpád, egészségügyi miniszter, 2000. november
[16] Cselekedni, Most és Mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja 2002- 2006, 2002.
[17] Government of the Republic of Hungary, Convergence programme of Hungary, 2004 Budapest, May 2004
[18] Government of the Republic of Hungary, Updated convergence programme of Hungary 2004-2008, Budapest, December 2004
[19] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2005-2008, Budapest, 2005. december
[20] Új Magyarország. Szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010, 2006
[21] Zöld könyv az egészségügyről a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából., Budapest, 2006. augusztus
[22] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország konvergencia programja 2005-2009, 2006. szeptember
[23] T/1037. számú törvényjavaslat indoklása a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános
szabályairól. Előadó: Dr. Molnár Lajos, egészségügyi miniszter. Budapest, 2006. október
[24] T/1375. számú törvényjavaslat indoklása az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Előadó: dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter, Budapest, 2006. november
[25] Háttéranyag a V/965. számú politikai vitához, Új Magyarország Fejlesztési Terv, Foglalkoztatás és növekedés – 2007-2013, (Harmadik olvasat, partnerségi egyeztetés utáni változat), 2006. október
[26] T/1093. számú törvényjavaslat egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról, előadó: dr. Molnár Lajos, egészségügyi miniszter, Budapest, 2006. október
[27] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2006-2010, Budapest, 2006. december
[28] T/4221. számú törvényjavaslat indoklása az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről. Előadó: dr. Horváth Ágnes, egészségügyi miniszter. Budapest, 2007. október
[29] Háttértanulmány a biztosítási modellválasztás megalapozásához, Egészségügyi Minisztérium, 2007. November,
[30] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2007-2011, Budapest, 2007. november
[31] Jelentés az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának részére az egészségügyi ellátórendszer működéséről, 2008. május
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS Hatékonyság és annak kormányzati észlelése az egészségbiztosítás reformja során II. Szigeti Szabolcs, Országos Egészségbiztosítási Pénztár A tanulmány azt a kérdést vizsgálja egészségpolitikai dokumentumok tartalomelemzésével, hogy Magyarországon a rendszerváltozás óta mekkora utat tettünk meg a véleményalapú egészségpolitikából a bizonyítékon alapuló felé. A szerző először a hatékonyság fogalmát és annak alakulását mutatja be az egészségbiztosítási rendszerünkre vonatkoztatva, majd a hatékonysággal kapcsolatos megállapításokat elemzi az egyes kormányzati reformkoncepciókban és más fontosabb egészségpolitikai dokumentumban. Úgy véli, hogy a kormányzati egészségpolitikai dokumentumok döntő többsége minimális bizonyítékot használ a hatékonyságot megcélzó rendszerszintű egészségpolitikai reformokhoz. Javaslata szerint az egészségbiztosítási, illetve az egészségügyi reform legköltséghatékonyabb folytatása az lehetne, ha a kormányzati döntés-előkészítő rendszer reformja a bizonyítékokon alapuló szervezeti struktúra és kultúra megteremtését kiemelten kezelné. A cikk alapját képező előadás elhangzott az IME – META II. Országos Egészség-gazdaságtani konferenciáján. This article is an attempt to clarify with analyzing several health policy documents how far the public policy went in the long way from the opinion based health policy in the evidence based one in Hungary. Firstly, the author studies the concept and trends of the efficiency in the Hungarian health care system, and then he demonstrates how the various health policies and other important public policy document use the available evidences on efficiency. He uses the methods of content analysis and descriptive statistics in the study. The conclusion of the paper is that although since the political transformation of the nineties most of the policy makers focuses the possible efficiency gains in the health sector, they built their health policy strategy on such documents which use the available evidences in unacceptable low level, and therefore this way of policy making means high risk for unintentional malpractice by health politicians during health reforms. He suggests that the most cost-effective way of the further reforms would be if the government prioritized and pushed the capacity building of evidence based organizational culture at the public policy level. EREDMÉNYEK A KORMÁNYZATI DOKUMENTUMOK TARTALOMELEMZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN A vizsgálatba bevont dokumentumok meghatározó jelentőségűek voltak a vizsgált időszakban az egészségpolitikai döntések előkészítésében vagy a keretfeltételek meghatározásában. Az elemzés fókuszába került az összes kormányprogram és konveregenciaprogram, a nagyobb reformokat megalapozó kormányzati helyzetértékelések, s végül a reformtörvények indoklása. A dokumentumok egy kivételével a hatékonyságot, mint általános egészségpolitikai célt közvetlenül vagy közvetetten az aktuális kormányzati törekvések kiemelt céljaként azonosítják be (2. táblázat). A hatékonyság mérésével kapcsolatban szélsőségesen eltérő megközelítéseket láthatunk az egyes dokumentumokban. A hatékonyság mérhetőségét megalapozó fogalmi meghatározással egyetlen minisztériumi háttéranyagban találkozhatunk [29], de még ez a dokumentum sem mutatja be a hatékonyság fogalmi meghatározása és a hatékonysági elemzéshez felhasznált operacionalizált mutatók közötti kapcsolatot. Teljes hatékonysági mutatók használatára, amelyek egyaránt magukba foglalják az eredményességet és a ráfordításokat, egyetlen dokumentumban sem találhatunk példát. Az elemzésekben használt mutatók jellemzően csak egy dimenziót mérnek a hatékonysággal összefüggésbe hozható valamelyik fogalmi jellemzőből. Jól látszik a felhasznált indikátorszámból, hogy a dokumentumok kísérletet sem tesznek teljes és átfogó kép megadására a hatékonysággal kapcsolatban. A vizsgálatba bevont 26 dokumentumból 18 nulla vagy mindössze egyetlen mutatót használ fel a hatékonysággal kapcsolatos álláspontjának kialakításához. Két dokumentum használ kettő és öt közötti, kettő hat és tíz közötti, négy dokumentum használ tizenegy mutatónál többet (3. táblázat). Utóbbi dokumentumok kivétel nélkül olyan 2. táblázat Kormányzati dokumentumokban hatékonyság, mint egészségpolitikai cél vagy elemzési szempont, 1998-2008 IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS 3. táblázat Kormányzati dokumentumokban felhasznált indikátorok száma a hatékonyság, mint egészségpolitikai szempont elemzésére, 1998-2008 (hivatkozott dokumentumok jelölve vannak a táblázatban) 4. táblázat Kormányzati dokumentumok fontosabb kategorizált megállapításai a hatékonysággal kapcsolatban, 1988-2008 minisztériumi háttéranyagok, amelyek intézkedések megalapozásához vagy általános helyzetértékeléshez készültek. A használt mutatók többsége a technikai hatékonysággal kapcsolatos, allokációs hatékonyság mérésre alkalmas mutatókat alig lehet találni (3. táblázat). Fontos jellemző még a mutatók használatánál, hogy azok szinte kizárólag statikus jellegűek, azaz nem idősorosan mutatják a változásokat, hanem egy időponthoz tartozó értéket közölnek. A dokumentumokat megvizsgáltam abból a szempontból is, hogy milyen főbb megállapításokat tesznek a hatékonysággal kapcsolatban általában (1) (4. táblázat]), majd teljes mutatók hiányában külön vizsgáltam a technikai hatékonysággal (2) (1.melléklet) és a ráfordításokkal kapcsolatos (3) (2. melléklet] megállapításokat, végül az allokációs hatékonysággal (4) (3.melléklet) összefüggő állításokat. Az egyes állításokat nem kódoltam külön, egységes rendszerben, mert az állítások sokféleségéből és pontatlanságából következően túl nagy lett volna az információ-veszteség, ezért igyekeztem pontosan rögzíteni minden egyes megállapítást. 14 IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER • (1) A hatékonyság általános kormányzati megítélésével kapcsolatban az elmúlt húsz évben három nagyobb korszakot lehetett megkülönböztetni (4.táblázat). 1988 és 1998 között a kormányzati dokumentumok egyértelműen az egészségügyi rendszer alacsony hatékonyságát állapították meg. A következő évek (1998 és 2000 között) kormányzati dokumentumai szerint az egészségügyi ágazatban jelentős hatékonyság növekedés történt a kilencvenes évek során, egy dokumentum pedig az egészségügyi rendszer kiemelkedő hatékonyságát állapította meg hazai ágazati összehasonlításban 2000-ben. A harmadik időszak (2002 és 2008) kormányzati dokumentumai az egészségügyi ágazat hatékonyságát ismételten alacsony szintűre értékelték. Egyetlen dokumentum, a 2007. novemberi aktualizált konvergencia program számol be a korábbinál költséghatékonyabb ellátási szerkezetről a 2006-os kormányzati intézkedések következtében. Látható, hogy az egyes időszakok dokumentumai éles ellentmondásban vannak egymással; az elmúlt húsz év döntő részében a kormányzati álláspontok EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS inkább az alacsony hatékonyságot vették alapul, sok közülük maximum egy mutatóra építette állítását. • (2) A technikai hatékonysághoz tartozó megállapítások (1. melléklet) elemzése csak két részletben lehetséges, hiszen teljes mutatók hiányában a rendszer kibocsátásával és a ráfordítással kapcsolatos mutatókat csak különkülön lehet elemezni. Az egészségbiztosítási rendszer kibocsátásával kapcsolatos megállapításokat négy korszakra lehet osztani. Az elsőben (1988-1998) az indokolatlanul magas ellátási esetszámokra, túlságosan hosszú kórházi ápolási időtartamra, a túlzott kapacitásokra és az alacsony ágykihasználtságra vonatkozó megállapítások dominálták a dokumentumokat. A következő időszak (1998-2000) dokumentumai az esetszámnövekedést inkább a teljesítményfinanszírozás logikus következményének tartották, míg felhívták a figyelmet az ágyszám és átlagos ápolás idő jelentős csökkenésére. Az ezt követő időszakban (2002-2006) ismételten az indokolatlan esetszámot, illetve a túlzott kapacitásokat helyezték a középpontba. A negyedik időszak (2007-2008) kormányzati dokumentumai az ágyszám, az átlag ápolási idő és az indokolatlan esetszám jelentős csökkenéséről, az ágykihasználtság javulásáról számolnak be, s úgy értékelik, hogy a várakozási idő az európai átlagnak felel meg. Ezektől a fejleményektől eltekintve a hatékonyságot továbbra is alacsonynak értékelték a kormányzati dokumentumok a legutolsó időszakban is. • (3) A ráfordításokkal kapcsolatban (2.melléklet) kevesebb korszakot lehet megkülönböztetni, összesen kettőt. Az elsőben (1988-2002) a kormányzati dokumentumok az egészségügyi kiadásokat reálértékben csökkenőnek, míg a ráfordításokat pedig növelendőnek tartották. A következő időszakban (2004-2008) a kormányzati dokumentumok a ráfordítások túlzott növekedéséből, illetve azok az európai átlagnak való megfelelősségéből, illetve az optimális szintnél relatíve magasabb szintjéből indultak ki. Így talán nem meglepő, hogy a 2006. évi szeptemberi és decemberi konvergencia programok már a GDP arányos közkiadások csökkentésének szükségét jelzik, miközben a hatékonyabb felhasználást és a pazarlások megszűntetését javasolták [22,27]. • (4) Az allokációs hatékonysági problémák felvetésében (3. melléklet) már nem tudunk a korábbiakhoz hasonló korszakokat megkülönböztetni. A kormányzati dokumentumok a rendszerváltozás első időszakában (1988-1995) megfogalmazták az alapvető problémákat: a rendszer kórházcentrikus (1), az ágystruktúra aránytalan (2), nagy mértékű területi aránytalanság van a kapacitások és a lakossági egészségi állapotának eloszlásában (3). A későbbi korszakok kormányzati álláspontjai ezeket a problémákat nem cáfolták, hanem újra és újra az intézkedéseiket indokló problémafelvetésük középpontjába állították. Az allokációs hatékonyságot javítani szándékozó korábbi kormányzati intézkedések értékelésére jellemzően nem kerül sor. Az allokációs hatékonysági problémákat nem kormányzati szakértői értékelések is megállapították. KÖVETKEZTETÉS A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a kormányzati dokumentumok által használt bizonyítékok színvonala igen alacsony a hatékonyság vonatkozásában. A vizsgált dimenzió szempontjából kijelenthető, hogy a bizonyítékokon alapuló egészségpolitikai kormányzati döntés-előkészítés gyakorlata nem volt meghatározó a rendszerszintű reformokat megalapozó helyzetértékelések elkészítésénél a rendszerváltozás óta. A 3. táblázatban bemutattam, hogy a kormányzati dokumentumok döntő többsége (tizennyolc a huszonhatból) szinte semmiféle indikátort nem használt a problémafelvetés alátámasztására. A hatékonysággal kapcsolatban tett kijelentések jellemzően teljesen egybemossák a hatékonyság technikai és allokációs dimenzióit. A hatékonyság szintjét alacsonynak, rossznak minősítő dokumentumok elsősorban az allokációs hatékonysági problémákat helyezik a középpontba. Ehhez szinte (két kivételtől eltekintve) egyáltalán nem használták fel az allokációs hatékonyság mérésére alkalmas mutatókat, hanem inkább a technikai hatékonyság statikus indikátoraival próbálták igazolni a hatékonysággal kapcsolatos lesújtó állításaikat. Mivel a technikai hatékonyság mutatóinak idősoros elemzésére (1. táblázat) sehol nem került sor, a jelentősen növekvő technikai hatékonyság dimenziójának felismerése és így az egészségügyben dolgozók tényleges teljesítményének elismerése – egyetlen korszaktól eltekintve – elmaradt az elmúlt másfél évtizedben. Az alacsony hatékonysággal kapcsolatban kialakult kormányzati diagnózis megalapozta és elfogadtatta a ráfordításokat trendszinten folyamatosan csökkentő kormányzati intézkedéseket. A minőségi dimenzió javításának keretrendszere ezáltal jelentősen beszűkült, gondoljunk csak az orvos elvándorlásra, mint az egyik legaggasztóbb következményre. A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy a meghatározó kormányzati egészségpolitikai dokumentumok döntő többsége minimális bizonyítékot nyújtott a hatékonyságot megcélzó rendszerszintű egészségpolitikai reformokhoz. Ez annál is inkább elfogadhatatlan, mert a hatékonyság elemzésére alkalmas adatbázisok, szakértői tudás és szakmai anyagok mennyisége megtöbbszöröződött az elmúlt húsz évben. Az elemzett dokumentumokból úgy tűnik, hogy az objektív társadalompolitikai probléma-definícíóhoz elengedhetetlenül szükséges szakértői háttértudást a kormányzati döntés-előkészítő struktúrák nem tudták felhasználni, ami szubjektívvé és áttekinthetlenné tette a kormányzat társadalmi probléma meghatározását a hatékonyságot javítani kívánó kormányzati intézkedések szempontjából. Természetesen elvileg, szerencsés esetben a véleményalapú egészségpolitikával is elérhetőek a kitűzött általános egészségpolitikai célok, de átláthatóságot, ellenőrizhetősé- IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER 15 EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS get és a minőségi garanciák kiszélesítését csak a bizonyítékokon nyugvó egészségpolitikai döntéshozatal keretében lehet elérni. Úgy vélem, hogy az egészségbiztosítási reform legköltséghatékonyabb folytatása az lehetne, ha a kormányzati döntés-előkészítő rendszer reformja a bizonyítékokon alapuló szervezeti struktúra és kultúra megteremtésével folytatódna. Ehhez a szakirodalom már számos kidolgozott példát és irányelvet sorakoztat fel [2], amelyek magyarországi adaptálása viszonylag gyorsan lehetséges. 1. melléklet Kormányzati dokumentumok legfontosabb megállapításai az egészségügyi rendszerünk technikai hatékonyságával kapcsolatban 1988-2008 (hivatkozott dokumentumok jelölve vannak a táblázatban) 2. melléklet Kormányzati dokumentumok legfontosabb megállapításai az egészségügyi rendszerünkre fordított kiadásokkal kapcsolatban 1988-2008 (dokumentumok külön jelölve a táblázatban) 16 IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS 3. melléklet Kormányzati dokumentumok legfontosabb megállapításai az egészségügyi rendszerünk allokációs hatékonyságával kapcsolatban 1988-2008 (dokumentumok külön jelölve a táblázatban) IRODALOMJEGYZÉK [1] Elgondolások az egészségügyi rendszer reformjáról, Szociális- és Egészségügyi Minisztérium, Egészségügyi Reformtitkárság, Budapest, 1988. szeptember [2] Javaslatok a szociálpolitika és az egészségügy megújítására, 1989. február [3] A nemzeti megújhodás programja, a köztársaság első három éve, 1990. [4] Cselekvési program egészségügyi rendszerünk megújítására, Népjóléti Minisztérium, 1991. július [5] Előterjesztés a Kormány részére az egészségügyi reform koncepciójáról, 1991. november [6] 1991. évi 60. számú Országgyűlési Határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról. [7] Az egészségügy átalakításának feladatai, 1992-1994, Lege Artis Medicinae, melléklet, 1992. szeptember [8] 1992. évi LXXXIV. törvény indokolása a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről [9] Az egészségügy korszerűsítésének programja, 1995. október [10] A Magyar Köztársaság kormányának programja 19941998, 1994. [11] 1996. évi LXIII. törvény indokolása az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról [12] Talponmaradás és változás, vitaanyag, összeállította a Népjóléti Minisztérium, 1998. február [13] Az új évezred küszöbén, kormányprogram a polgári Magyarországért, 1998-2002, 1998. [14] Az egészségügy kimagasló hatékonyságú ágazat, MEH Stratégiai Elemző Központ, 2000. november [15] Program az egészségügyi rendszer átalakítására és a nemzet egészségének fejlesztésére, Dr. Gógl Árpád, egészségügyi miniszter, 2000. november [16] Cselekedni, Most és Mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja 20022006, 2002. [17] Government of the Republic of Hungary, Convergence programme of Hungary, 2004 Budapest, May 2004 [18] Government of the Republic of Hungary, Updated convergence programme of Hungary 2004-2008, Budapest, December 2004 [19] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2005-2008, Budapest, 2005. december [20] Új Magyarország. Szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010, 2006 [21] Zöld könyv az egészségügyről a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából., Budapest, 2006. augusztus IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER 17 EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS [22] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország konvergencia programja 2005-2009, 2006. szeptember [23] T/1037. számú törvényjavaslat indoklása a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól. Előadó: Dr. Molnár Lajos, egészségügyi miniszter. Budapest, 2006. október [24] T/1375. számú törvényjavaslat indoklása az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Előadó: dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter, Budapest, 2006. november [25] Háttéranyag a V/965. számú politikai vitához, Új Magyarország Fejlesztési Terv, Foglalkoztatás és növekedés – 2007-2013, (Harmadik olvasat, partnerségi egyeztetés utáni változat), 2006. október [26] T/1093. számú törvényjavaslat egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról, előadó: dr. Molnár Lajos, egészségügyi miniszter, Budapest, 2006. október [27] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2006-2010, Budapest, 2006. december [28] T/4221. számú törvényjavaslat indoklása az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről. Előadó: dr. Horváth Ágnes, egészségügyi miniszter. Budapest, 2007. október [29] Háttértanulmány a biztosítási modellválasztás megalapozásához, Egészségügyi Minisztérium, 2007. November, [30] Magyar Köztársaság Kormánya, Magyarország aktualizált konvergencia programja 2007-2011, Budapest, 2007. november [31] Jelentés az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának részére az egészségügyi ellátórendszer működéséről, 2008. május Cikkünk első részét lapunk előző számában találják meg Tisztelt Olvasóink. Szigeti Szabolcs bemutatása lapunk VIII. évfolyamának 6. számában olvasható. 18 IME VIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. SZEPTEMBER
