IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Tevékenységi Körök a betegellátásban

Absztrakt:

A betegellátás fejlődése, megújulása folyamatosan új kihívások elé állítja az ápolókat. Ahhoz, hogy az elvá- rásoknak megfeleljenek, egész pontosan kell ismerniük a velük szemben támasztott követelményeket, helyüket, szerepüket a betegellátás folyamatában. Ezért az ápolói szakmának nagy igénye van a végzettségükhöz alkalmazkodó, a hatáskörüket jól definiáló pontos, részletes tevékenységi listákra. A szerzők 2007. december és 2008. február közt a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának harmadés negyedéves BSc ápoló levelező hallgatói által kitöltött kérdőívek segítségével azt keresték, hogy a hallgatók gyógyítási gyakorlatában van-e a tevékenységi körüket, a feladatmegosztást rögzítő lista. A felmérés lényegi célja az volt, hogy megismerjék a hallgatók véleményét arról, hogy a tananyag által közvetített tudás és a gyakorlat igényei, a különböző gyógyí- tó intézmények rájuk vonatkozó tevékenységi listái közt milyen a korreláció, azaz megvalósul-e az elmélet és a gyakorlat integritása.

Angol absztrakt:

Scope of Activities in Patient Care. The persistent renewal in patient care, the approach to health as a service, the constant challenges, new competencies all make many requirements over against nurses. To follow these requirements, it is greatly necessary to nurses to know exactly their role and position in the process of patient care. So the nursing profession has a great claim for having a scope of activities list, which defines exactly and in detail their responsibilities, according to the qualification. Between 12/2007 and 02/2008 authors accomplished a survey among nurse students to explore if in their health care institution a scope of activities exists, listing the share of the tasks in practice. The survey examined the opinion of nurse students about the connection between the acquired knowledge (at the University of Debrecen, Faculty of Health, Nursing and Patient Care BSc) and the scope of activities, determined by various institutes.
The survey was carried out with an anonymous questionnaire filled out by the participants. The questionnaire covered three topics, 25 questions each, open and close. The subjects of the survey were the correspondent nurse students of the Faculty 3rd and 4th year. Statistic methods were used for the processing

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Ujváriné Siket Adrienn Intézmény: DE OEC EK
Szerző: Papp Katalin Intézmény: DE OEC EK
Szerző: Farkas Nóra Intézmény: DE OEC EK
Szerző: Törő Viktória Intézmény: DE OEC EK

[1] Boldogné Csurik Magdolna osztályvezető, Országos Tisztifőorvosi Hivatal, szóbeli közlés
[2] 22/2002. (V. 3.) EüM rendelet az ápolási asszisztens szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról
[3] 14/1994. (IX. 15.) NM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról
[4] http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=638&articleID=227575&ctag=articlelist&iid=1
[5] Balogh Zoltán: Az ápolóképzés fejlesztése a közösségi ápolás területén, Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem, Patológiai Orvostudományok Doktori Iskola, Budapest 2008.
[6] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/36/EK IRÁNYELVE (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről, 32. cikk, Általános ápolói szakmai tevékenységek gyakorlása, Ezen irányelv alkalmazásában, az általános ápolói szakmai tevékenységek a szakmaként gyakorolt és az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett tevékenységek.
[7] Dr. Becka Éva, Ujváriné Siket Adrienn: A közösségi ápoló tevékenységei az alapellátásban, OALI könyvek Tájékoztató füzet I. OALI Ápolói Kiadvány Szerkesztők: Felelős kiadó: Dr. Balogh Sándor főigazgató Országos Alapellátási Intézet Typotop Kft. Budapest, 2007.
[8] Kökény Márta: Gondolatok az alapellátás fejlesztéséről, Hivatásunk 2007/2. sz. 2. o.
[9] Ujváriné Siket Adrienn, Dr. Becka Éva: Az ápolók jelenlegi feladatai és jövőbeni lehetőségei a kistérségi ellátásban, Medicus Universalis 2007. 40. évf. 4. sz. 143-147. o.
[10] Semmelweis Egyetem honlap, Semmelweis Egyetem újság | szám, Semmelweis Egyetem IX. évfolyam 8. szám 2008. június 20., Fórum a krízist okozó munkaerőhiányról
[11] Dr. Zrínyi Miklós, Dr. Zékányné Rimár Ilona, Tóth Helga, Siket Adrienn: Időzített bomba? Pályaválasztás és elvándorlás, Egészségügyi Gazdasági Szemle 2007. 45. évf.1. sz. 39-43. o.
[12] http://www.meszk.hu/index.php?content=274

MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Tevékenységi körök a betegellátásban Ujváriné Siket Adrienn, Papp Katalin, Farkas Nóra, Törő Viktória DE OEC EK A betegellátás fejlődése, megújulása folyamatosan új kihívások elé állítja az ápolókat. Ahhoz, hogy az elvárásoknak megfeleljenek, egész pontosan kell ismerniük a velük szemben támasztott követelményeket, helyüket, szerepüket a betegellátás folyamatában. Ezért az ápolói szakmának nagy igénye van a végzettségükhöz alkalmazkodó, a hatáskörüket jól definiáló pontos, részletes tevékenységi listákra. A szerzők 2007. december és 2008. február közt a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának harmad- és negyedéves BSc ápoló levelező hallgatói által kitöltött kérdőívek segítségével azt keresték, hogy a hallgatók gyógyítási gyakorlatában van-e a tevékenységi körüket, a feladatmegosztást rögzítő lista. A felmérés lényegi célja az volt, hogy megismerjék a hallgatók véleményét arról, hogy a tananyag által közvetített tudás és a gyakorlat igényei, a különböző gyógyító intézmények rájuk vonatkozó tevékenységi listái közt milyen a korreláció, azaz megvalósul-e az elmélet és a gyakorlat integritása. Scope of Activities in Patient Care. The persistent renewal in patient care, the approach to health as a service, the constant challenges, new competencies all make many requirements over against nurses. To follow these requirements, it is greatly necessary to nurses to know exactly their role and position in the process of patient care. So the nursing profession has a great claim for having a scope of activities list, which defines exactly and in detail their responsibilities, according to the qualification. Between 12/2007 and 02/2008 authors accomplished a survey among nurse students to explore if in their health care institution a scope of activities exists, listing the share of the tasks in practice. The survey examined the opinion of nurse students about the connection between the acquired knowledge (at the University of Debrecen, Faculty of Health, Nursing and Patient Care BSc) and the scope of activities, determined by various institutes. The survey was carried out with an anonymous questionnaire filled out by the participants. The questionnaire covered three topics, 25 questions each, open and close. The subjects of the survey were the correspondent nurse students of the Faculty 3rd and 4th year. Statistic methods were used for the processing. BEVEZETÉS A kompetencia valamely hivatás, vagy foglalkozás gyakorlásához és az ahhoz tartozó szakmai tevékenység biztosításához, felelős és eredményes elvégzéséhez szükséges ismeretek, továbbá a viselkedés és ezek önálló gyakorlásához szükséges készségek és képességek kombinációja. Valamilyen viselkedéssel, magatartásmóddal leírható tulajdonság-együttes (képesség, tudás, beállítódás és alkalmasság egy cselekedet véghezviteléhez) a gyakorlatból származik és tudományosan igazolt módszerek, eljárások, technikák, eszközök használatán alapul. A szakmai kompetenciát a képzésből, a képzési követelményekből lehet származtatni. A kompetencia változhat intézményenként, munkakörönként, munkakörön belül, egyénenként is, de minden esetben a meghatározó a megfelelő képesítés, illetve a képzési követelmény. Ennek megfelelően az elsődleges igazodási pont az ún. képesítési követelmény, amelyet a szakmai és vizsgakövetelményekről szóló ágazati miniszteri rendeletek, jogszabályok tartalmaznak. Az ápolói kompetenciák meghatározásához szükséges azt is meghatározni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek végzéséhez nem elegendő önmagában egy adott ápolói szakképesítés megszerzése, hanem szükség van külön írásbeli felhatalmazásra is. A kompetenciák meghatározásakor szükséges elkülöníteni az ápolás önálló, orvossal együttműködő és az orvos elrendelésétől függő funkcióit, szinkronban az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit meghatározó jogszabályokkal [1]. Ha megnézzük a képesítési követelményeket, az ápolók kompetenciája Magyarországon a következőképpen alakul: A kétéves ápolási asszisztens szakképesítés központi programjában a kompetenciára vonatkozólag a következő három fogalom különül el: • Önállóan végezhető feladatok, pl.: ágyazás, szubkután injekció beadása, higiénés szükségletek segítése; • Segédkezés a klinikai ápolási feladatoknál, pl.: fogyatékosok gondozása; • Ismereti, felismerési, észlelési szint, pl.: egészségügyi jogszabályok, kardinális tünetek, életjelenségek megfigyelése. Az ápolási asszisztenst arra kell felkészíteni, hogy az ápolói- gondozói team tagjaként az ápoló felügyelete mellett képes legyen holisztikus személetű, alapápolási, gondozási feladatok ellátására [2]. A hároméves, érettségire épülő Országos Képzési Jegyzékben szereplő ápoló szakképesítés programja a kompetenciák három szintjét különíti el: IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER 31 MENEDZSMENT • • • ÁPOLÁSMENEDZSMENT teljes kompetencia kör – azon ápolástudományi ismeretek tartoznak ide, amelyeket az ápoló önállóan végez (pl.: ápolási terv készítése), részleges kompetencia kör – azok a konkrét utasításra végzendő feladatok, amelyeket a szakképzett ápoló csak az orvossal, illetve a felügyeletét gyakorló vezetővel történő konzultáció során kapott felhatalmazással végezhet (pl.: intramuszkuláris injekció beadása), minimális kompetencia kör – tartalmazza azokat az ápoláshoz közvetlenül nem kapcsolódó feladatokat, amelyek vonatkozásában a végzett ápoló nem rendelkezik megfelelő kompetenciával, de mint egészségügyi dolgozó a beteg érdekében eljárni köteles (ezek lehetnek orvosi feladatok is, de csak szakirányú/orvosi segítséggel végezhetőek) [3]. A 2008. november 17-én az Oktatási Minisztérium honlapján közzétett új képzési és kimeneti követelmények a következőket írják le: Az Orvos és Egészségtudomány Képzési Terület, Ápolás és Betegellátás Alapképzési Szak esetében az alapképzési szak megnevezése: ápolás és betegellátás, az alapképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: • végzettségi szint: alapfokozat (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BSc), • szakképzettség: a) ápoló, b) dietetikus, c) gyógytornász, d) mentőtiszt, e) szülésznő • választható szakirányok: ápoló, dietetikus, gyógytornász, mentőtiszt, szülésznő • a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: a) Nurse, b) Dietetician, c) Physiotherapist, d) Ambulance Officer (Paramedic), e) Midwife Az alapképzési szak képzési céljaként az elsajátítandó szakmai kompetenciákat az alábbiak szerint fogalmazza meg: A képzés célja: olyan ápoló és betegellátó szakemberek képzése, akik az egyén, a család, a közösség és a társadalom egészségvédelméről és az egészség helyreállításáról, valamint az egészségügyi és szociális ellátásról szerzett ismereteik alapján képesek az egészségügyi és szociális ellátás valamennyi szintjén a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munkában önálló felelősséggel részt venni. Kellő ismerettel rendelkeznek a képzés második ciklusában történő folytatásához. • Az ápoló és betegellátók az ápoló szakirányon ismerik: az egészségügyi és szociális intézményrendszert, az egészséges szervezet működését, az egészségkárosodások etiológiai tényezőit, megelőzésük lehetőségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusát, a gyakoribb betegségek diagnosztikájában alkalmazott vizsgáló módszereket, a gyakoribb betegségek kezelési módozatait. Ismerik a prevenció, a rehabilitáció lehetőségét, a betegellátás (gondozás) során 32 IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER • előforduló nosocomialis ártalmakat, a megelőzés és az elhárítás módjait, valamint a higiéné szabályait. Az ápoló és betegellátók az ápoló szakirányon alkalmasak: segítséget nyújtani az egészségügyi és szociális szolgáltatások elérésében, a beteg (gondozott) sajátos szükségleteinek a feltárására, az ápolási diagnózis felállítására és a prioritások alapján történő szakszerű feladatellátásra, együttműködésre az egészségügyi és szociális szolgáltatások tervezésében, fejlesztésében, lebonyolításában, az ápolási modellek megválasztására, azok alkalmazására, ápolási folyamat megvalósításához szükséges információk, erőforrások feltárására, felhasználására. Az Orvos és Egészségtudomány Képzési Terület, ápolás mesterképzési szak esetében: A mesterképzési szak megnevezése: ápolás A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: • Végzettségi szint: mesterfokozat (magister, master; rövidítve: MSc) • Szakképzettség: okleveles ápoló • a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: Nurse – MSc A mesterképzési szak célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja olyan egészségtudományi szakemberek képzése, akik ismerik a hazai egészségügy működését, az ápolás közép- és felsőszintű intézményrendszerét és az egészségtudomány szerepét és fejlesztésének lehetőségét a társadalom életében. Alkalmasak az ápolás tudományos problémáinak megoldásában, új ápolási ismeretek felkutatásában és gyakorlati hasznosításuk előmozdításában történő hatékony részvételre. A végzettek felkészültek tanulmányaik doktori képzés keretében történő folytatására. • A mesterképzési szakon végzettek ismerik: a biostatisztikai mutatókat, a megfelelő adatgyűjtési módszereket és adatforrásokat, a szakirodalom forrásait, a könyvtári és az internetes keresés módszereit, az egészségügyi tudományos kutatások alaptípusait, az alapvető statisztikai módszereket, az egészséget befolyásoló tényezőket, a jelentősebb betegségek epidemiológiáját. Ismerik az egészségügyi és népegészségügyi rendszer működését, az egészségügyi menedzsmentet, a megfelelő egészségügyi jogi ismeretanyagot, az egészségpolitika és -gazdaságtan rendszerét, ápolástani kutatások alapját és módszertanát, a vezetéshez, irányításhoz szükséges ismereteket, módszereket. • A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak: az ápolási folyamathoz kapcsolódó szervezési és vezetési feladatok elvégzésére, népegészségügyi problémák, prioritások és célok megfogalmazására, együttműködés kiépítésére egyénekkel és intézményekkel, a modern statisztikai módszerek eredményeinek értelmezésére, MENEDZSMENT • ÁPOLÁSMENEDZSMENT programtervezésre, azok lebonyolítására és értékelésére, a szakterülethez kapcsolódó erőforrás-menedzsment feladatainak ellátására, költségvetés tervezésére és pályázatírásra. Alkalmasak tudományos munka tervezésére, megszervezésére, irányítására és lebonyolítására, egészség-gazdaságtani mutatók értelmezésére, a népesség egészségi állapotának jellemzésére, szakirodalom-kutatásra, a szakirodalom kritikus értékelésére, tanulmányok írására, előadás készítésére, média-kommunikációra. Szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok és készségek: kommunikációs készség, kreativitás, rugalmasság, probléma felismerő, elemző és megoldó készség, információ feldolgozási képesség, intuíció és módszeresség, tanulási készség, az egészségügy területén széles műveltség. Szükséges a környezettel kapcsolatos érzékenység, elkötelezettség és igény a minőségi munkára, a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás, kezdeményezés, személyes felelősségvállalás és gyakorlás, döntéshozatal, alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására [4]. KUTATÁSUNK CÉLJA Kutatásunk célja elsődlegesen az volt, hogy tételesen áttekintsük a „jelenlegi” jogszabályokban rögzített feladatokat, és hogy új tevékenységek körével bővítsük ki a meglévőket, melyek a gyakorlatban már megjelentek és elengedhetetlenek a népegészségügyi program és az egyéb környezeti változások miatt. Vizsgálatunk tervezésekor, 2007 decemberében ugyanis még nem jelentek meg az új képesítési és kimeneti követelmények a BSc ápoló képzés és az MSc ápoló képzésre vonatkozóan. További célunk az volt, hogy felmérjük a hallgatók körében, véleményük szerint van-e a képzettségeknek megfelelő tevékenységi lista, feladatmegosztás a gyakorlatban. Ezeken túlmenően pedig a hallgatók véleményének vizsgálata, annak megismerése, hogy a BSc programban tanult ismeretek hogyan viszonyulnak az intézmények által meghatározott tevékenységi körökhöz, megvalósul-e az elmélet és a gyakorlat integritása. HIPOTÉZISEK A főiskolai szintű ápolóképzés biztosítja azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, mellyel az ápoló nemcsak a közvetlen betegápolást, hanem az innovatív, magasabb szintű szervezési, irányítási és egészségfejlesztési feladatokat is képes ellátni. Feltételezésünk szerint az ápolók ismerik a munkahelyeiken kidolgozott kompetencia/tevékenységi listát, mely korszerű és mindenki számára elérhető. Azok az ápolók, akik ismerik a munkahelyükön meghatározott tevékenységi listát, magabiztosabban és hatékonyabban dolgoznak, mint azon kollégáik, akik munkájukat e nélkül végzik. EREDMÉNYEK A 120 fő válaszadóból mindössze két fő volt férfi, ami a szakma elnőiesedését, presztízsét is jelzi. A válaszadók életkor szerinti megoszlásának tekintetében a 31-40 éves korosztály jelenik meg döntő többségben. Ez azt is jelzi, hogy a főiskolai szintű képzést azok választják, akik 5-10 éves tapasztalat után további elméleti ismereteket kívánnak szerezni az ápolás tárgykörében (1. ábra). A válaszadók munkakör szerinti megoszlását megvizsgálva láthatjuk, hogy 63 fő (52%) szakápolóként dolgozik (2. ábra). 1. ábra A válaszadók életkor szerinti megoszlása VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat névtelen, önkitöltős kérdőív felhasználásával történt. A kérdőív három témakörben, 25 kérdést tartalmazott, melyek között nyitott és zárt kérdés egyaránt előfordult. A kutatást a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar III. illetve IV. éves, levelező tagozatos ápoló szakos hallgatói körében végeztük. A hallgatók életkora 20-50 év közötti volt átlagosan. A vizsgálat 2007.12.- 2008.02.25. között történt. Mivel nem országosan történt a mintavétel, ezért reprezentativitásáról nem számolhatunk be. A képzőintézmények hasonló curriculumai, óraszámai miatt feltételezhetően hasonló eredményekhez jutnánk a többi intézmény esetében is. 2. ábra A válaszadók munkakör szerinti megoszlása IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER 33 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT A válaszadók jelenlegi munkahelyéül a legtöbben a fekvőbeteg szakellátást jelölték meg – 72 fő (60%); az alapellátásban mindösszesen 15 fő dolgozott (12,5%), ami mutatja, hogy milyen kevesen jutnak el főiskolai szinten tanulni a helyettesítés nehézsége és az egyéb okok miatt (3. ábra). 3. ábra A válaszadók jelenlegi munkahelye A főiskolai képzésre való jelentkezés okaiként a legtöbb hallgató a magasabb szakmai szint elérését tűzi ki célul – 66 fő (55%) –, ezt követően jelenik meg a magasabb bérbesorolás: 47 fő (39,1%), amely szintén nem elhanyagolható érv, ha összehasonlítjuk a diplomás és a nem diplomás bérkategóriát (4. ábra). Kérdés persze, hogy át is sorolják-e majd ezeket a végzett ápolókat ebbe a kategóriába, hisz egyre több negatív példáról lehet hallani. Arra a kérdésre, hogy van-e kidolgozott kompetencialista a munkahelyen, jó hír, hogy 45 fő esetén (38%) igen válasz született, viszont sajnos a nem választ adók (48 fő) aránya 40% (6. ábra). 6. ábra Kompetencialista megjelenése a munkahelyen További kérdésünk volt, hogy a főiskolai ápolóképzés biztosítja-e a napi munkájához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket? Erre a válaszadók pozitívan reagáltak, 86 fő válasza szerint (72,8%) igen. Azt is meg akartuk ismerni, hogy a főiskolai tanulmányaik során azokat az elméleti, illetve gyakorlati ismereteket kapták-e, amit elvártak? Ez is hasonlóan jó eredményt mutatott; az elméletet illetően 92 fő (78%) válasza volt igen, és 72 fő (61%) válaszolt igennel a gyakorlatot illetően. KÖVETKEZTETÉSEK 4. ábra A válaszadók főiskolai képzésre való jelentkezésének okai Arra a kérdésre, hogy a főiskolai tanulmányai befejeztével lesz-e változás a munkájában, elvégzendő feladatai körében, 59 fő (49,1%) válaszolt nemmel. Ez elég pesszimista eredmény (5. ábra). Ha megnézzük az új képzési kimeneti követelményeket, minimális a különbség a tevékenységek körét illetően a BSc ápolók esetében. 5. ábra A főiskolai tanulmányai befejeztével lesz-e változás a munkájában, elvégzendő feladatainak körében 34 IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER A főiskolai szintű ápolóképzés biztosítja azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, mellyel az ápoló nemcsak a közvetlen betegápolást, hanem a megújuló, magasabb szintű szervezési, irányítási és egészségmegőrző feladatokat is képes ellátni. Az ápolók több mint fele ismeri az intézetükben kidolgozott helyi kompetencia/tevékenységi listát, mely korszerű és mindenki számára elérhető (és a munkaköri leírásban is megjelenik). Véleményük szerint így munkájukat magabiztosabban és hatékonyabban végzik. A megkérdezettek közül 48 fő nyilatkozta, hogy a munkahelyén nincs kidolgozott kompetencialista (40%). Ez önmagában elgondolkodtató tény, pedig a minimumfeltételek hiányosságairól még nem is tettünk említést. A fejlett ápoláskultúrával rendelkező államokban, mint például Nagy-Britanniában, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Kanadában az önállóan dolgozó ápoló orvosi felügyelet nélkül látja el feladatát, egyetemi, főiskolai végzettséggel, több éves klinikai tapasztalattal, gyógyszerfelírási joggal, engedélyezett lista alapján. Az ilyen végzettséggel rendelkező ápoló általában a járóbeteg rendelésen vagy a közösségi ápolás terén végzi munkáját. A felnőtt ápoló a felnőtt ellátásban, a családápoló a családok ellátásában, a gyermekápolói praxist folytató a csecsemők, és gyermekek alapellátásában tevékenykedik, a szülésznő a nők alapellátásával, a gerontológiai ápoló pedig az idősekkel foglalkozik. A legtöbbjük egyetemi végzettséggel ren- MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT delkezik, és az általuk elvégzett feladatokat az egészségbiztosító finanszírozza [5]. JAVASLATOK Rendelkezzen ezért Magyarországon is az alapellátás, a fekvőbeteg ellátás, és a szociális ellátás konkrétan kidolgozott tevékenységi listával figyelembe véve a képesítési követelményeket és a képzések által nyújtott elméleti és gyakorlati ismereteket és az európai uniós direktívákat [6]. Valósuljon meg végre az elmélet és a gyakorlat integritása, az elmélet tényleges gyakorlattá váljék! Ezzel megvalósítható lenne a hallgatók által elvárt magasabb szakmai szint elérése. Segítséget nyújthat az Országos Alapellátási Intézet (OALI) régiófelelős ápolói által 2007-ben kidolgozott szakmai ajánlás, amely a „A közösségi ápoló tevékenységei az alapellátásban” címmel jelent meg [7]. Ez a tájékoztató füzet segíti minden praxisban a családorvos és a körzeti közösségi szakápoló munkáját, illetve tájékoztatja a közösséget és a beteget is arról, kihez forduljon segítségért problémája esetén. Ennek mintájára célszerű lenne a tevékenységek pontosítása az ellátórendszer többi szintjén is. Természetesen a legoptimálisabb megoldás az ápolói kompetenciákról szóló rendelet mielőbbi kidolgozása és életbe léptetése lenne. Emellett az alapellátásban szükséges lenne a jól körülhatárolt szakmai kompetencia szerint végzett ápolási tevékenység elkülönített finanszírozásának bevezetése is. Az ápolás finanszírozását a teljesítményhez, a végzettséghez és a gyakorlati időhöz szükséges igazítani [8]. Hiszen azt halljuk, hogy jelenleg a struktúraváltás és az egészségügyi fejlesztések során a kormányzati szándék a helyi (kistérségi) ellátások fejlesztésére fókuszál. Ez a Kistérségi Közösségi Központok, az otthonápolási kapacitások (egy napos és tervezett ellátások, házi szakápolás) bővítését, a kórházi ellátás csökkentését is jelenti [9]. A kérdés az, hogy a jelenlegi szakképzettség és kapacitások mellett meg tudnak-e felelni ennek az elvárásnak az ápolók? Ma Magyarországon az ápolási feladatok egy részét az egészségügyi szféra látja el. Az utóbbi évtizedekben a szociális és ápolási igények egészségügyi irányú tendenciája felerősödött, ezzel is hozzájárulva a két szektorban egymással párhuzamosan működő funkciók kialakulásához. Az egészségügyi rendszer keretein belül a házi szakápolásban, az aktív, illetve krónikus fekvőbeteg ellátásban történik az ápolási feladatok ellátása. A fogyatékosság megállapítása, felülvizsgálata, rehabilitáció, kezelés mind az egészségügy szerves részfeladata, ugyanakkor nem képes azt komplexen kezelni. Szükséges lenne ezért a közösségi ápolók számának növelése, a családgondozó ápolók megjelenése az alapellátásban, és a finanszírozás átalakítása ennek megfelelően. Szükséges lenne az ápolók számának emelése a fekvőbeteg ellátásban a minimumfeltételeknek megfelelően, minél hamarabb! Oktatási szempontból újra kell gondolni a képzőintézmények helyzetét, a hallgatói létszámokat, megvizsgálni a piac és a képzőintézetek viszonyát, lehetőségeit. Hosszú távú humánerőforrás stratégia [10] keretében kell az ápolói létszámhiányra megoldást keresni, az utánpótlás hiányát minél sürgősebben megoldani. A humánerőforrás-tervezés az egészségügyben is egyre kritikusabb kérdéssé válik. Ha a létszám csökken, a bennmaradókon a terhelés egyre nő, újabb és újabb pályaelhagyókat termelve ki. Ha már nem tudjuk az újonnan belépők számára az ápolói pályát vonzóbbá tenni, figyeljünk arra, hogy a még rendszerben dolgozóknak tegyük vonzóvá a pályán maradást, ezzel is lassítva a betegellátás minőségének prognosztizálható hanyatlását [11]. Ezt segítheti a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara által kidolgozott minimumrendelet is [12]. Kérdés tehát, hogy az amúgy is túlfeszített egészségügyi reform keretébe egyáltalán beleférhet-e egy jó értelemben vett strukturális reform, ami a különböző képzettségű és kompetenciájú ápolók helyzetét rendezné végre, vagy beletörődünk, hogy egyre kevesebben választják, és egyre többen hagyják el majd az ápolást. IRODALOMJEGYZÉK [1] Boldogné Csurik Magdolna osztályvezető, Országos Tisztifőorvosi Hivatal, szóbeli közlés [2] 22/2002. (V. 3.) EüM rendelet az ápolási asszisztens szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról [3] 14/1994. (IX. 15.) NM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról [4] http://www.okm.gov.hu/main.php? folderID=638&articleID=227575&ctag=articlelist&iid=1 [5] Balogh Zoltán: Az ápolóképzés fejlesztése a közösségi ápolás területén, Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem, Patológiai Orvostudományok Doktori Iskola, Budapest 2008. [6] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/36/EK IRÁNYELVE (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről, 32. cikk, Általános ápolói szakmai tevékenységek gyakorlása, Ezen irányelv alkalmazásában, az általános ápolói szakmai tevékenységek a szakmaként gyakorolt és az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett tevékenységek. [7] Dr. Becka Éva, Ujváriné Siket Adrienn: A közösségi ápoló tevékenységei az alapellátásban, OALI könyvek Tájékoztató füzet I. OALI Ápolói Kiadvány Szerkesztők: Felelős kiadó: Dr. Balogh Sándor főigazgató Országos Alapellátási Intézet Typotop Kft. Budapest, 2007. IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER 35 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT [8] Kökény Márta: Gondolatok az alapellátás fejlesztéséről, Hivatásunk 2007/2. sz. 2. o. [9] Ujváriné Siket Adrienn, Dr. Becka Éva: Az ápolók jelenlegi feladatai és jövőbeni lehetőségei a kistérségi ellátásban, Medicus Universalis 2007. 40. évf. 4. sz. 143-147. o. [10] Semmelweis Egyetem honlap, Semmelweis Egyetem újság | szám, Semmelweis Egyetem IX. évfolyam 8. szám 2008. június 20., Fórum a krízist okozó munkaerőhiányról [11] Dr. Zrínyi Miklós, Dr. Zékányné Rimár Ilona, Tóth Helga, Siket Adrienn: Időzített bomba? Pályaválasztás és elvándorlás, Egészségügyi Gazdasági Szemle 2007. 45. évf.1. sz. 39-43. o. [12] http://www.meszk.hu/index.php?content=274 A SZERZÔK BEMUTATÁSA Ujváriné Siket Adrienn 1997-ben szerzett diplomás ápolói főiskolai oklevelet, majd 2000-ben pedagógia szakos tanári oklevelet, és közoktatási vezetői végzettséget, 2003-ban Egészségfejlesztési szakember végzettséget. 2007-től a PTE Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 1997. óta a DOTE EFK, Diplomás Ápoló Szakán Gyulán, majd a DE OEC EK Nyíregyházi Ápolási és Betegellátási Alapszakán az Ápolási Tanszék főiskolai adjunktusa. Az Országos Alapellátási Intézetben 2004 óta szakmai referens, koordinátori tevékenységet lát el. A Magyar Ápolástudományi Társaság vezetőségi tagja, emellett tagja a Sigma Theta Taunak és az Európai Transzkultúrális Ápolók Egyesületének (ETNA), a Geriátria című folyóirat rovatvezetője. Papp Katalin 1993 óta dolgozik a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, jelenleg főiskolai docensként. Az OTKIban szerzett egészségügyi szakoktatói főiskolai diplomát, majd a Debreceni Egyetem Bölcsészkarán egyetemi diplomát. Felelősséget érez az ápoló képzés minőségéért. Folyamatosan alakítja az ápoló képzés curriculumát. Számos hazai és külföldi konferencia aktív résztvevője. A MESZK elnökségi tagja. Törő Viktória 1997-ben a Zay Anna Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolában, 2002-ben a Tessedik Sámuel Főiskolán Gyulán a Egészségügyi Intézet Diplomás Ápoló Szakán, 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Egyetemi Okleveles Ápoló Szakán szerzett diplomát. 1993 óta tanul és dolgozik az egészségügyben. Az egyetem elvégzése után a DE OEC I. Belklinikán dolgozott. 2004 júliusától a DE OEC Főiskolai Kar Ápoló szakán diplomás ápolóként, 2007 szeptemberétől főiskolai tanársegédként dolgozik. A főiskolán végzett munkája mellett oktatóként az OKJ képzésben is részt vesz. Farkas Nóra 2002-ben végzett diplomás ápolói diplomát a Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán nappali képzésben, majd 2004ben a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán egyetemi kiegészítő alapképzést végzett. Előbb az Észak-Kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület programkoordinátora, majd a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában dolgozik tanári munkakörben. 2007-től a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás alapszakán főiskolai tanársegédi munkakörben dolgozik. Vezetői eszköztár IX. Kontrolling Konferencia Új időpont! 2009. december 11. (péntek) Helyszín: Best Western Hotel Hungaria (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) 36 IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER