IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Beszámoló az IME- Az egészségügyi vezetők szaklapja V. Regionális Konferenciájáról

  • Cikk címe: Beszámoló az IME- Az egészségügyi vezetők szaklapja V. Regionális Konferenciájáról
  • Szerzők: Dr. Pásztélyi Zsolt
  • Intézmények: IME Szerkesztőség
  • Évfolyam: IX. évfolyam
  • Lapszám: 2010. / 3
  • Hónap: április
  • Oldal: 38-39
  • Terjedelem: 2
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: KONFERENCIA

Absztrakt:

A 2010. március 25-én megtartott konferencia főként azt a kérdést járta körül, hogy az egészségügy szervezésében mi lesz a regionalitás szerepe a jövőben. Az előző ciklusban az egészségpolitika lépéseket tett a decentralizáció irányába, amelynek meghatározó eleme, hogy a kapacitásszabályozásban erősödött a regionális felelősség. Az intézmények és a szolgáltatók nagy reményeket táplálnak azzal kapcsolatban, hogy beindul egy, a lakossági szükségleteket, az intézményi üzemgazdasági érdekeket, a racionális forrásallokációt szolgáló intézményrendszer kialakítása. Miképpen foghatók össze a sokszor divergáló erők egy-egy területi egységen belül, az átalakuló rendszer miképpen szolgálhatja jobban a betegellátást.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉGPOLITIKA REGIONALITÁS Beszámoló az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja V. Regionális Konferenciájáról A 2010. március 25-én megtartott konferencia főként azt a kérdést járta körül, hogy az egészségügy szervezésében mi lesz a regionalitás szerepe a jövőben. Az előző ciklusban az egészségpolitika lépéseket tett a decentralizáció irányába, amelynek meghatározó eleme, hogy a kapacitásszabályozásban erősödött a regionális felelősség. Az intézmények és a szolgáltatók nagy reményeket táplálnak azzal kapcsolatban, hogy beindul egy, a lakossági szükségleteket, az intézményi üzemgazdasági érdekeket, a racionális forrásallokációt szolgáló intézményrendszer kialakítása. Miképpen foghatók össze a sokszor divergáló erők egy-egy területi egységen belül, az átalakuló rendszer miképpen szolgálhatja jobban a betegellátást. A prológust Nagy Zoltán professzor (Pannon Egyetem) előadása jelentette, aki az OPNI bezárását és a magyarországi pszichiátriai ellátás átszervezését elemezte az európai kapacitás és igénybevételi adatok alapján. Előadásának szomorú aktualitást adtak az elmúlt időszakban, a nem megfelelően kezelt pszichiátriai betegek által elkövetett emberölések, amelyek a tömegmédia figyelmét is erre a területre irányították. Általánosságban megállapította, hogy a reformerek gyakorlatlanok voltak, és az átszervezés az adminisztratív dimenzióban történt meg, teljesen mellőzve a gyakorlati, a betegdimenzió körében felmerülő kérdéseket. Az átalakítást általános ellenállás övezte, arra egy általános politikai szembenállással jellemezhető helyzetben került sor, ami tovább nehezítette a gondokra való fókuszálást. Kiemelte, hogy az általános forráskivonással szemben állt a reform forrásszükséglete. Adatokkal alátámasztva ismertette, milyen jelentősen romlott a psychiátria relatív pozíciója a gyógyító-megelőző kasszán belül. A fekvőbeteg ellátásban kritikussá vált európai összehasonlításban is a hozzáférés, az ideggondozói hálózat finanszírozása is jelentősen csökkent, tehát nem valósult meg az az elv, hogy a fekvőbeteg ellátás hozzáférhetőségének romlásával legalább nagyobb súlyt fektessenek a szakma járóbeteg szakellátási finanszírozására. A regionális megoldások köréből Dr. Endrei Dóra a Pécsi Tudományegyetem orvosigazgatója számolt be az egyetem és a megyei kórház integrációjának legújabb fejleményeiről, mintegy folytatva a korábbi IME konferenciákon elhangzottakat. Az alku Pécsett megszületett a két intézmény illetve fenntartóik között, tisztázva az ingatlanok és egyéb eszközök hovatartozását. A megyei kórház jogutód nélkül szűnt meg, a feladatok ellátása feladatátadási szerződés keretében került át az egyetemhez, a területi ellátás biztosítása mellett, így a megyei kórház adóssága is a megyénél maradt, míg a leépítés költségeit az egyetemnek kell állnia. Az egyesített intézmény 1581 aktív, 126 krónikus ágyon és 8395 heti szakorvosi órában látja el a lakosságot, költségvetése eléri az évi 21,8 milliárd forintot. A jelenleg 17 telephellyel rendelkező intézmény- 38 IME IX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2010. ÁPRILIS rendszert középtávon 5 telephelyre szeretnék csökkenteni. A TIOP pályázat az Ifjúság úti telephely megújítását célozza, a felújítás alatt átmeneti helyszíneken történik majd az ellátás. Az irányítás átalakításával létrejött a minőségirányítási igazgatóság, a jelenlegi 27 klinika helyett 6-7 intézet létrehozását tervezik. Az átalakítás nem megy finanszírozási vészhelyzet nélkül: az összevont intézmény nem kapta meg a megyei kórház TVK-ját, így jelenleg 3 milliárd Ft nagyságrendű forrásról folytatnak tárgyalásokat az egészségbiztosítóval. Nem elsőként került „terítékre” a Veszprém megyei ellátórendszer átalakítása, amely a számos sebből vérző magyar intézményi struktúra állatorvosi lovának tekinthető. A még fennálló anomáliákat, az elmúlt évek változásait, azok hatásait Dr. Tótth Árpád, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit Zrt. stratégiai igazgatója foglalta össze. Az ellátórendszer fejlődését az intézményi integrációk vezették, amely azonban nem járt együtt telephely megszűnéssel. A változások ellenére maradtak még torzulások a szakmai struktúrában, a struktúraváltással együtt bekövetkezett finanszírozási megszorítások általános bizalomvesztéshez, humán erőforrás hiányhoz, egyre növekvő várólistákhoz vezettek, amelyeknek egyelőre nem látható a megoldása. A központi, uniós források megjelentek ugyan, de ezeket nem foglalja egységes rendbe központi koncepció. Kiemelte: az új minimumfeltételek életbe lépése miatt 2010. július 1-től tömegesen szűnnek meg a működési engedélyek a megye kórházaiban, és ezzel egy csapásra „megoldódik” majd a megyei ellátórendszer problematikája... Az Állami Egészségügyi Központ létrehozatala sem volt egy egyszerű feladat. Ennek eredményeiről Kókai András gazdasági igazgató számolt be. Ismertette a központ helyét a Honvédelmi Minisztérium irányítási rendszerében, a létrejövő összevont kapacitásokat, azok elhelyezkedését. A legfőbb problémát az elődintézmények eltérő szervezeti kultúrája jelentette, amely bérpolitikai, szervezési és fejlesztési problémákat hozott magával. Ezt tetézte az eltérő informatikai rendszer, és az ellenérdekeltség a donor intézmények menedzsmentje részéről. Legfőbb eredményként azt emelte ki, hogy az ÁEK jóval nagyobb területet lát el, évente 15 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodik, mint elődjei összesen, és végre Budapesten is kialakult egy valóban pluridiszciplináris, 168 órában sürgősségi ellátást nyújtó kórház, amely képes Észak-Pest ellátására. Gondok persze vannak: a TVK 54 %-kal csökkent az elődintézményekéhez képest, miközben az egyre inkább akut ellátás miatt a case-mix folyamatosan nőtt. Az OEP bevétel alig haladja meg a személyi kiadásokat, és annak megfelelő összeggel, költségvetési támogatásból is finanszírozni kell az intézményt. Rendkívül hasznos volt Dr. Kovács Attila, az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Intézete munkatársának előadása, aki államelméleti szempontból mutatta be az egészségügy EGÉSZSÉGPOLITIKA REGIONALITÁS helyzetét, és ennek kapcsán a régiós elképzelések mögött álló filozófiát. A régiók szerves fejlődésére utalva kifejtette: nem a régióknak vannak központjaik, hanem a központoknak vannak régióik, vonzáskörzetük, és ez a szemléletbeli különbség okozza a legtöbb gondot a jelenlegi régiószervezési gyakorlatban. Igazából a 100 000 lakost meghaladó városoknak vannak régióik, és erre kellett volna az uniós szempontú regionalitást is felfűzni. A funkciók csak ide telepíthetők, e nélkül az identitás nélkül megáll a régiók szerves fejlődése. Az ÁNTSZ állami támogatása az elmúlt években harmadával csökkent, elvesztette munkatársai felét. Piacra lépési ellenőrzés helyett a piacon való beavatkozásra cserélte filozófiáját, kockázatértékeléssel és ügyfélbarát rendszerek kialakításával igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Kénytelen volt specializálódni az ellenőrzési tevékenységében, annyira szerteágazóvá vált tevékenysége. Dr. Dérer István, az Észak-Magyarországi Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója az Egészségbiztosítási rendszer regionalizációjának helyzetéről számolt be. Ennek a mozgatórugója a profiltisztítás, a feladatok lehatárolása volt. A gyakori változások miatt azonban a működést jellemző alapvető elvek, mint Szolgáltatói vagy Hatósági jelleg, Kifizetőhely vagy Biztosító kérdéseket nem sikerült tisztázni. Megállapította: az elmúlt 15 év E-Alap egyenlegének semmi köze nem volt az egészségbiztosító teljesítményéhez, azt a mindenkori politikai, finanszírozási makro környezet határozta meg. Működését tekintve az Egészségbiztosító kiadásait nagyfokú „bebetonozottság” jellemzi, amely megakadályozza, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a külvilág instabilitásához, illetve betöltse (elvárt) ellátás-szervezési tevékenységét. Bemutatta a rendszer irányítóinak gyakori változását, annak hatását destruktívnak, a kontinuitást lehetetlenné tévőnek minősítve. Az egészségbiztosító regionalizációját alapvetően sikeresnek ítéli meg, de az elvonás helyett befektetést, a fékek helyett egyensúlyokat vár el a rendszertől. Az egészségügyi rendszer finanszírozását tekintve ismertette azt a paradigmát, amely szerint akkor lesz több pénz az egészségügyben, ha több pénz lesz a gazdaságban, de ennek az ellenkezője is igaz: csak akkor lesz több pénz a gazdaságban, ha több pénz kerül az egészségügybe... A határokon átnyúló együttműködés jó példáját mutatta be Dr. Kollár Zoltán, az Esztergomi Vaszari Kolos Kórház igazgatója. Az előadás a Mária Valéria híd helyreállításával kialakított Esztergom-Párkány Eurorégió fejlődését mutatta be. A fejlesztés a civil kezdeményezések és a magyar oldal aktivitásával halad előre, és odaátról még jelentősek a fékek: legutóbb a nyitrai önkormányzat döntése miatt nem tudtak pályázni, egyelőre mentőautó még nem mehet át a hídon... Az esztergomi kórház fekvőbeteg szakellátási kapacitásaira pedig nagy szükség van, mert Párkánytól a felvidéki oldalon 55-70 km-re van csak ellátás. A piaci biztosítók azonban a Felvidéken is értik az idők szavát: a Dovera biztosító, a versenyképes magyar árak folytán szerződött a kórházzal, és elindult a felvidéki betegek - egyelőre az elektív - ellátása. Jelenleg a rendszer tesztelése folyik, az ellátott szlovák állampolgár betegek száma többszörösére nőtt. Nagyobb hírverést ez ügyben nem indítottak, az első időben a tapasztalatokat szeretnék integrál- ni az ellátásszervezésbe, leküzdeni a nyelvi nehézségeket (3 nyelvű zárójelentés, beutaló fogadás etc..), beindítani a dokumentáció áramlását. Meg kell még oldani az utánvizsgálat szakmai kérdéseit is, és a jelen helyzet számos fejlesztési irányvonalat jelöl ki: a telediagnosztikai rendszer kialakítása, közös beutalási rend, a járóbeteg szakellátás integrálása... Van tehát még teendő. Dr. Kallai Árpád főigazgató és Dr. Csányi Péter programigazgató az Egészséges Vásárhely Programot, egy alulról építkező térségi népegészségügyi kezdeményezést, annak céljait és eredményeit mutatta be. Az úttörő önkormányzati kezdeményezésre elinduló 2008-2010 között 170 millió forintos önkormányzati és egyéb támogatást elnyerő program Hódmezővásárhely és térsége lakosságának egészségmegőrzését, a népbetegségek megelőzését, az egészségben eltöltött életévek növelését tűzte zászlajára, a népegészségügyi adatokkal, tanulmányokkal megalapozottan. (Dr. Kallai Árpáddal a programról készített interjúnk az IME 2010. 2. számában olvasható.) Dr. Polyvás György szakértő a gyors ütemezésű sebészet finanszírozásásnak nemzetközi tapasztalatairól számolt be. Winter Zsuzsanna számvevőszéki főtanácsos az egynapos ellátásra fordított pénzeszközök hasznosulását vizsgáló ellenőrzésről számoltak be. A vizsgálat legfontosabb megállapításait jelen lapszámunkban találják meg a Kedves Olvasók. Az előadásból még kiemelendő az a megállapítás, hogy a szétszórt pályázatokkal sok szolgáltató kapott relatíve kevés finanszírozást, amely fajlagosan, esetre vonatkoztatva nagy beruházási teherrel járt, viszont nem teremtette meg a méretgazdaságos működés lehetőségét. Dózsa Csaba egészségpolitikai szakértő az uniós forrásoknak a régiós ellátórendszerek fejlesztésére kifejtett hatásáról beszélt. A lassan félidőhöz érkező ÚMFT-ről kifejtette: a TIOP és ROP fejlesztési konstrukciók többsége meghirdetésre került, többnyire megtörténtek a szerződéskötések, zajlik vagy indul a kivitelezés. A TÁMOP humán erőforrás és népegészségügyi programokban azonban nagy az elmaradás, csak a források harmadát hirdették meg. A kormányváltással várható a program kismértékű módosítása, néhány új elem meghirdetése. A konferencia végére maradt Molnár Attila, az OEP Finanszírozási Főosztály osztályvezető helyettesének előadása, amellyel az Eftv. módosításával kötelezővé tett, 2009 nyarán elvégzett kapacitás-felülvizsgálat eredményeit foglalta össze, regionális összesítésben. A folyamat végén elmondható: az OEP által leadott módosítási javaslatokat a RET-ek és a regionális ÁNTSZ-ek nem vették figyelembe. Dominált a folyamat átpolitizáltsága, az egészségügyi igazgatási szervezet konfliktuskerülése. A szolgáltatók bizalmatlanok, mivel nem látható, a TVK-t a jövőben mi alapján fogják megállapítani, így nem hajlandók megválni akár kihasználatlan kapacitásaiktól sem. Megoldást egy szemléletbeli változtatás hozhatna, amely a finanszírozást az ellátott feladatokhoz rendelné. Ebben alapvető jelentőségű az ellátási terület kijelölése, annak érvényesítése. Dr. Pásztélyi Zsolt, felelős szerkesztő IME IX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2010. ÁPRILIS 39