IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Tudományos és gyakorlati eredmények - mozaikok a barcelonai kongresszusról

  • Cikk címe: Tudományos és gyakorlati eredmények - mozaikok a barcelonai kongresszusról
  • Szerzők: Fazekas Erzsébet
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: IX. évfolyam
  • Lapszám: 2010. / 9
  • Hónap: november
  • Oldal: 48-52
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: KLINIKUM
  • Alrovat: KLINIKUM

Absztrakt:

Az Európai Hematológiai Társaság szakértői – a WHO felkérésére, amerikai és japán szakemberek bevonásával –, korszerűsíteni fogják a hematológiai betegségek leírását és osztályozását, hangzott el a sokféle szakmai újdonság mellett – a hagyományosan júniusban tartott nemzetközi rendezvényen (jún. 10-13.) – az Európai Hematológiai Társaság (EHA – European Hematology Association) 15. kongresszusán, Barcelonában.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
KLINIKUM Tudományos és gyakorlati eredmények – mozaikok a barcelonai kongresszusról Az Európai Hematológiai Társaság szakértői – a WHO felkérésére, amerikai és japán szakemberek bevonásával –, korszerűsíteni fogják a hematológiai betegségek leírását és osztályozását, hangzott el a sokféle szakmai újdonság mellett – a hagyományosan júniusban tartott nemzetközi rendezvényen (jún. 10-13.) – az Európai Hematológiai Társaság (EHA – European Hematology Association) 15. kongresszusán, Barcelonában. AZ EHA ELNÖKÉNEK ÜZENETE Az európai hematológiát és a hematológusokat egyaránt képviselni kívánja az EHA az Európai Unió egészségügyi bizottságai előtt, és a döntéshozatal folyamatában. Az állandóan változó társadalmi közeghez és a tudomány kihívásaihoz, az új lehetőségekhez igazítva tevékenységét, a hematológusok szervezete távolabbra néz, és szélesebbre nyit, ezáltal érdeklődési köre is bővül, mondta az EHA elnöke, Dr. Robin Foá (Olaszország), kiemelve, hogy segítőprogramokat kívánnak szervezni az oktatás területén. Folytatják a hálózatépítést Európán belül és kívül, folyamatos megbeszéléseket folytatnak a tudományos munkacsoportokkal, elsősorban is a kutatás fejlesztése érdekében. Közös fórumot tartottak nemrégiben a diabetológia (European Association of the Study of Diabetes, EASD), a kardiológia (Europen Society of Cardiology, ESC), az onkológia (European Cancer Organization, ECCO), a légzőszervi megbetegedések (European Respiratory Society, ERS) szakmai szervezetének képviselőivel – ez volt az első úgynevezett európai orvosi akadémiai társaságok fóruma. Az EHA vezetői keresik annak lehetőségét, hogy a különféle szakmák képviselői közös („európai”) nevezőre tudjanak jutni. Az ugyanis minden résztvevő számára egyértelmű, hogy az EU-n belül és kívül egységesen kell fellépni, hogy mind az EU intézményeivel, mind más politikai, kormányzati szervezetekkel sikeres, hatékony együttműködést tudjanak kialakítani. Csak szakmai konszenzus nyomán lehet érdemben befolyásolni a nemzeti, az uniós kutatási politikát, és lehet elérni a tudományos munkához szükséges pénzügyi háttér megteremtését. A célok másik – legalább ilyen fontos iránya –, hogy nyitni kell a lakosság felé, hangsúlyozta elnöki üzenetében Dr. Robin Foá. Fontos feladatnak tartja annak elérését, hogy a közvélemény megértse a népbetegségek fenyegető voltát, tisztában legyen a veszélyekkel, és egyben az egyénre háruló kötelezettségekkel. Az egészségügyi szakma feladatának tartja ugyanakkor, hogy megismertesse a lakossággal az orvosi kutatások eredményeit, hogy közelebb hozza a gyógyítandó egyénhez a gyógyítás területén megjelenő eredményeket. 48 IME IX. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2010. NOVEMBER Az európai gyógyszerügynökség (European Medicines Agency, EMA) képviselőivel is találkoztak a közelmúltban az EHA vezetői, hiszen a gyógyszerkutatás, engedélyeztetés (engedélyezés), a piacra hozatal körülményeinek, feltételeinek szabályozása – a lakosság egészségének, jóllétének biztosítása szempontjából – fontos társadalmi kérdés. Egyértelmű elvárás, hogy a gyógyszerek engedélyezését, az erről szóló döntéseket a gyógyszer minőségének, biztonságának, hatékonyságának tudományos és objektív vizsgálatára építsék. Mindezek értékelésében pedig az EMA kulcsszerepet játszik. A társaság képviselői részt vettek a klinikai vizsgálati előírások hatásának – az EU által szervezett – értékelésében. A vizsgálatokra vonatkozó EU direktíva egyszerűsíteni, harmonizálni próbálja a gyógyszerkipróbálásokra érvényes, azokat irányító adminisztratív rendelkezéseket. Cél, hogy világosak és átláthatóak (transzparensek) legyenek az eljárások, s az alapelv továbbra is a lakosság egészségének védelme. A WHO felkérésére, amerikai és japán szakemberekkel közösen, az EHA korszerűsíteni fogja a hematológiai betegségek leírását és osztályozását, nevezte meg Robin Foá, a szakma előtt álló közvetlen feladatok egyikét. A négy napos kongresszusra 2175 absztrakt érkezett, a legfontosabb újdonságok közül témacsoportok szerint tallózunk a következőkben. A LIMFÓMÁKRÓL A Burkitt limfómás betegekkel való kommunikációt állította a megbeszélés középpontjába a kongresszus egyik szimpóziuma. Szó esett arról, milyen nagy a klinikus felelőssége akkor, amikor például az igen nagy malignitású nonHodgkin limfómában szenvedőnek azt kell értésére adnia, hogy azonnali, sürgős kezelésre van szüksége, vagy az életkilátásaira vonatkozó valószínűségeket közölni vele, hiszen a B sejtekből kiinduló daganat hajlamos a limfoid rendszeren kívüli területekre (csontvelő, vér, központi idegrendszer, gerincvelői folyadék) is átterjedni. Kezelés nélkül a Burkitt gyorsan halad előre, és halálos kimenetelű (ha az emésztőrendszert érinti, adott bélszakaszt el kell távolítani, mert vérzés, elzáródás, szakadás alakulhat ki). Intenzív kemoterápiára van szükség, ezért érthető, hogy a Burkitt szindróma nagy kihívás mind a beteg, mind a gondozója számára. Az orvosnak meggyőzően kell elmagyaráznia, miért kell nagyon gyorsan indítani a terápiát, világosan a beteg értésére kell adnia, mi a kezelés kockázata, illetve mennyivel nagyobb hátránnyal jár a terápia esetleges késleltetése. Az előadók tapasztalata szerint, még a súlyos állapotú betegek is gyakran ragaszkodnak saját elképzeléseikhez, magán-, vagy hivatali okokra hivatkozással nem fogadják meg a klinikus tanácsát. Keresik az általuk vélt „kedvezőbb”, az- KLINIKUM az alternatív megoldásokat, kiegészítő terápiákat vesznek igénybe, s mindez súlyos hatással lehet betegségük kimenetelére. Ezekről a fontos szempontokról, a kór mibenlétéről, az intenzív gyógyszeres terápia mielőbbi indításáról a résztvevők műhelybeszélgetést folytattak. A hematológiai betegségek etiológiájára, és kórélettanára vonatkozó szakmai tudás növekedésével a klinikusok képessé váltak arra, hogy az adott betegség egyes eltérő etiológiájú eseteire sajátos kezelési módozatokat dolgozzanak ki, és az így van Burkitt limfómában is. Az Epstein Barr vírus szerepét már évekkel ezelőtt megállapították, de ezen betegek kezelésében annak megértése hozott napjainkra jelentős változást, hogy a HIV hogyan növeli az incidenciát és miként, mennyiben rontja a kórlefolyás prognózisát. A klinikus és betege közötti kommunikációs kapcsolat egy másik szemináriumon is téma volt. A rákbetegek szervezetének (Cancer Patient Coalition) képviselői azt tárgyalták a hematológusokkal, hogy sok esetben miért látja szükségszerűen másképpen – olykor ellentétesen – a két fél a terápiás szituációt. A betegek egy része például nincs tisztában a vizsgálatokba való bevonás körülményeivel, és úgy érzi, bizonyos lehetőségeket, tájékoztatást elzárnak előle. Megnyugtatóan kellene tisztázni a feltételeket, hogy a csalódottság ne rontsa a páciens pszichés állapotát, mert az negatív hatással lehet magára a kezelésre. A DIAGNÓZIS FELÁLLÍTÁSA ÉS A MONOKLONÁLIS ANTITESTEK HASZNÁLATA Külön munkacsoport foglalkozott a diagnosztizálás sajátos kérdésével – Brunangelo Falini (Perugia) munkatársaival főleg a rosszindulatú hematológiai eltérések tanulmányozására szolgáló monoklonális antitest technológiára fókuszált. Az e téren elért eredmények nyomán, a diagnózisok felállítására, a különféle limfómák (úgy mint a diffúz, nagy B sejtes, a Hodgkin, a marginal zone limfóma, az anaplasticus nagysejtes limfóma, ALCL) lefolyásának, előrehaladásának prognosztizálására világszerte ezeket az antitesteket használják széles körben. A hajas sejtes leukémia (HCL) és az ALCL területén végzett elegánsnak mondott Falini vizsgálatokról a kongresszus résztvevői úgy vélték, hogy kollégájuk tudományos munkássága sikeresen igazolta, miként lehet a molekuláris vizsgálatokból nyert információt – könnyen hasznosítható módon – átemelni a monoklonális antitestekre vonatkozó kutatásba. Falini munkája nagy hatással volt a klinikai gyakorlatra, jegyezték meg a hallgatóság tagjai. A hematológusok nagy része rengeteg időt tölt el a laboratóriumban, hiszen nem csak a fontos diagnosztikus tesztek elvégzése, a betegség monitorozása is sok időt vesz igénybe. Nem véletlen, hogy a kongresszus szervezői műhelybeszélgetésen tárgyalták meg a labor-munkának a szakterület fejlődésében játszott szerepét. A program arra is módot adott, hogy üzenetben fogalmazzák meg a szakma számára, milyen fontos, hogy a laborban dolgozók rendszeresen találkozzanak a klinikusokkal, a szakterület újdonságainak megtárgyalására és a betegek konziliálására. LIMFÓMA ÉS KOCKÁZATOK Napjaink tudományos megfigyelése, hogy a hepatitisz Bvírus által fertőzött személyeknél kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki a nyirokrendszerből kiinduló egyik rosszindulatú daganatféleség, a non-Hodgkin limfóma (NHL). Erről, a májgyulladásért felelős kórokozóról korábban is tudták, hogy májrákot okoz. A tudósok némelyike azt is gyanította, hogy ez a vírus a limfóma kialakulásában is közrejátszik, újabban pedig ezt a sejtést igazolták amerikai és dél-koreai tudósok vizsgálatai. Úgy vélik, a hepatitisz C-vírus is növeli a limfóma kockázatát. Ami a vizsgálat részleteit illeti: Eric Engels (USA, Nemzeti Rákkutató Intézet) és Szun Ha Dzsi (Jonszei Egyetem, Szöul) több mint 600 ezer személy adatait tanulmányozták át Dél-Koreában, ahol az 1995-ös vakcinációs kampány előtt általános volt a hepatitisz B fertőzöttség. 53 ezer embernél (a vizsgált tömeg 9%-ánál) mutatták ki a hepatitisz B-t. 14 évvel később a non-Hodgkin limfómás betegek aránya a fertőzöttek között magasabb volt (100 ezer személyre 19,4 eset jutott, a nem fertőzöttek csoportjában 12,3). Az amerikai betegségellenőrzési és megelőzési központ (CDC) szerint a vírusos eredetű hepatitisz a májrák legfőbb kiváltó oka. E kórokozó egyikével, a B-vírussal világszerte 350 millió ember fertőződött meg. A vírus évente 340 ezer új májrákos megbetegedést okoz, és fél-1,2 millió életet követel. A kutatók szerint a hepatitisz B- és C-vírusa a limfóma kockázatát a fertőzést leküzdeni igyekvő immunrendszer “túlpörgetésével” növeli. (A kongresszus legtöbbet idézett limfóma előadója a francia Dr. Gilles Salles volt.) VÉRKÉPZÔ ÔSSEJTEK ÉBRESZTÉSE Egészen friss eredményekről is lehetett hallani a kongresszuson – több előadó is megemlítette azt a hírt, ami a megnyitó napján jelent meg a Nature című tudományos magazinban. A közleményben az amerikai Baylor College of Medicine kutatói arra adnak magyarázatot, hogy milyen mechanizmus segíti az immunsejtek termelődését egy bakteriális fertőzés után. Úgy vélik, a gamma-interferon felébreszti a csontvelőben lévő vérképző őssejteket, hogy segítsenek az immunrendszer aktiválásában – igaz, minderről még csak egérkísérletek eredményei tanúskodnak. Dr. Juan Carlos Izpisua Belmonte (Spanyolország) számolt be arról, hogy amikor baktériumok hatolnak be a testbe, felébrednek a csontvelőben lévő őssejtek, és immunsejteket hoznak létre a betolakodó idegenek elleni küzdelemre. A kutatók megállapítása szerint a gamma-interferon elnevezésű fehérje adhatja ki a jelzést az ébredésre, és harcba lendülésre a vérképző őssejteknek. Azt korábban is tudták a szakemberek, hogy a gamma-interferon fontos szerepet játszik a bakteriális fertőzésekben, ám a folyamat lépéseit, és ebben a vérképző őssejtek feladatát nem ismerték. A mostani kísérletekben Mycobacterium avium baktériumtörzzsel fertőztek meg egereket, majd megvizsgálták vérképző őssejtjeik aktivitását. Kiderült, a gamma-interferon nem csak aktiválta az őssejteket a fertő- IME IX. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2010. NOVEMBER 49 KLINIKUM zés során, de szabályozta is a fertőzéstől mentes időkre vonatkozó működésüket. A tanulmány egyik szerzője (Katherine Y. King) szerint, főleg a krónikus fertőzések (például a tuberkulózis) esetében fordul elő, hogy a páciensek csontveleje nem képes már elég új vérsejtet termelni. Most ennek okaira is választ adhatnak az új megállapítások. Az eredmények a későbbi terápiás eljárások kidolgozását is segíthetik. A MONOKLONÁLIS ANTITESTEK TÜNDÖKLÉSE A kongresszusok jó alkalmat teremtenek arra, hogy a szakemberek a tapasztalataik, olvasmányélményük mellett a reményt keltő eredmények hírét is továbbadják egymás között. Vonatkozik ez az utóbbi évek azon újdonságára és a már mutatkozó terápiás haszonra, hogy egyre jobb immunológiai hatású szerekkel, úgynevezett monoklonális ellenanyagokkal (antitestekkel) lehet kiegészíteni a terápiát. A laboratóriumban előállított antitestek a ráksejt felszínén felismerik az adott célt és hozzákapcsolódnak. Mindegyik csak egy fehérjét (antigént) képes felismerni. Miután a monoklonális antitest a célhoz kapcsolódott, megöli a ráksejtet és/vagy felriasztja az immunrendszert, hogy az is támadja meg a „cél”-t. (Az antitestek toxinokat, illetve sugarat is célhoz tudnak szállítani.) A hagyományos kemoterápia mechanizmusától eltérően az antitest a tumor felszínén jelenlévő receptorokhoz kötődve, célzottan pusztítja a tumor-sejtet, ezért nincs durva mellékhatása. Alkalmazásával valódi áttörés történt a túlélés növekedésében, illetve a végleges gyógyulásban. Gátolja a sejtszaporodást, fokozza a programozott sejthalált (az apoptózist) és érzékenyíti a kemoterápiás szerekkel (illetve a radioterápiával) szemben relatíve kemorezisztens B-sejteket. (Ezt a szert adják az immunrendszer működésének gátlására is, ha a hagyományos immun-szupresszív kezelés csődöt mondott.) Ugyanakkor az ép vérképző sejtekre minimális hatással vannak. A malignus limfómában és a krónikus myeloid leukémiában – döntően az új szerek hatására – javultak az életkilátások, főleg az agresszív (diffúz nagy B-sejtes) limfómák kezelésében szignifikáns a túlélés növekedése. A hatékonyság különösen a korai (lokalizált) megbetegedéseknél szembetűnő, itt 80% körüli, a fiatal betegeknél 85 százalékot meghaladó gyógyulás várható. Miközben a kezelés elmaradása, vagy késlekedése tragikus következményekkel jár, azaz a gyorsan előrehaladó betegség esetén pár hét késés is a kór nagyfokú rosszabbodását, a gyógyító célú (kuratív) kezelés eredményeinek jelentős romlását hozza. A MYELOMA MULTIPLEX Minden szakmai találkozó központi témája az újfajta gyógymódok alkalmazásának, a lehetőségek keresésének bemutatása. Közismert, hosszú ideje kutatják a szakemberek, miként lehet a daganatok kezelésében azt elérni, hogy 50 IME IX. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2010. NOVEMBER a szükséges gyógyszer-dózisok ne tegyenek kárt, ne pusztítsák el az egészséges csontvelőt. Újabb fejlemény, hogy a 65 év alatti, jó általános állapotú betegeknél az őssejt-átültetéssel kombinált nagydózisú kemoterápia kis kockázatú, tartós betegségmentes túlélést biztosító eljárásnak minősül a myeloma multiplex (MM) esetében. A kezelés újfajta megközelítése segíthet a csontvelőnek „meggyógyulni”, illetve lehetővé teszi az elpusztított csontvelő kicserélését. Egyes vizsgálatokban az orvosok új gyógyszereket, illetve gyógyszer-kombinációkat próbálnak ki. Másokban, a kemoterápiát biológiai terápiával együtt alkalmazzák, ez utóbbiban olyan anyagokat használnak, melyek erősítik az immunrendszernek a daganatos sejtekre adott válaszát. A myeloma multiplex kezelésében alkalmazott módszerek napjainkban egyre hatásosabbak. A VÉRALVADÁS GÁTLÁSA A mélyvénás trombózisként és tüdőembóliaként megnyilvánuló vénás tromboembólia jelentős népegészségügyi probléma Európában: évente közel 750 ezer eset fordul elő és ezek közül hozzávetőleg 300 ezer halálos kimenetelű. Véralvadásgátló kezelés nélkül, jelentős ortopédiai műtétek után 5 beteg közül 3-nál alakul ki vénás tromboembólia, de még az 5-11 napos véralvadásgátló kezelés ellenére is 5ből 1 betegnél kialakulhat ez a szövődmény a csípőprotézis műtétek után. Az Európai Hematológiai Társaság kongresszusán a trombózisról Dr. Michael Huo (USA) tartott előadást, amelyben új fejleményekről is beszámolt. Egy párhuzamos szekcióban be is mutatták azt a vizsgálatot, aminek eredményeiről ő is szólt. A RE-NOVATE II keretében tesztelt új, orális véralvadásgátló terápia egyik legfontosabb vívmánya, hogy a csípőízület-pótló műtéteket követően jelentős mértékben csökkenteni képes a súlyos vénás elzáródás és az abból eredő halálozás előfordulását. A vizsgálatban 2055 (véletlenszerűen kiválasztott) csípőízület-pótló műtétre váró beteg vett részt. A 28-35 napos kezelés során a hatékonyság mellett az új készítmény biztonsági jellemzőit vetették össze a korábbi terápiák ilyen tulajdonságaival. Az eredményekből az derült ki, hogy az újfajta orális kezelési módszer a csípőprotézis műtétek vénás érelzáródás szövődményét ugyanolyan hatékonyan előzi meg, mint a korábban alkalmazott készítmények, biztonságossági jellemzői szintén megegyeznek, viszont óriási előnye, hogy nem injekcióban kell alkalmazni a vénás érelzáródás megelőzése céljából. A készítmény jelentős és kielégítetlen szükségletet vesz célba a heveny és az idült érelzáródásos betegségek megelőzése és kezelése terén. Hatékonyságát többek között a pitvarfibrillációban fenyegető stroke megelőzésében is tanulmányozták már, és klinikai vizsgálatai számos más terápiás területen jelenleg is folynak. Az orvosok tudják, az egészségügyi személyzet tapasztalja, hogy a betegek kényelmetlennek tartják még az egyszeri szúrást is, hát még a rendszeres injekciózást. KLINIKUM ÉLVEZETESEBB ORVOSNAK LENNI, MINT PÁCIENSNEK Kezdetekben az orvoslás és a filozófia elválaszthatatlanok voltak egymástól. Ez a szoros kapcsolat évezredekig fennállt, állítja Shaun McCann hematológus, egyetemi tanár (Trinity College, Dublin). A felvilágosodás korában, a 17. században, az uralkodóvá váló empiricizmus korai képviselői többnyire gyakorló orvosok voltak ugyan, de lassan elhomályosult a gondolat, hogy a gyógyítás és a filozófia együvé tartozva létezik. A két diszciplína fokozatosan eltávolodott egymástól, ma már csak sajnálkozhatunk, hogy ez így történt, mondja a hematológus. Napjainkra a tudományos vizsgálódásra való igény olyannyira felgyorsult, hogy sok országban uralkodó közfelfogás szerint, az orvosok már nem is a „humán” gyógyítást gyakorolják. Sok kritikus arra panaszkodik, hogy a doktorok – tudósnak tekintve magukat – a betegséget kezelik, nem az embert, a pácienst. Ezzel szemben, az orvosok természetesen nem tudósok, és remélhetőleg sosem lesznek azok, ám gyakran támaszkodnak tudományos tényekre, és alkalmaznak tudományos módszereket, magyarázza Shaun McCann. Kétség sem férhet hozzá, hogy sokféle betegség hatékony kezeléséhez járultak hozzá a tudományos eredmények, és a molekuláris biológia elmélyítette a betegségek mechanizmusáról szóló tudásunkat. Mégis, a krónikus betegségek, és az olyan gyakori daganatféleségek, mint a bél, emlő, tüdőrák továbbra is súlyos orvosi problémát jelentenek mind a gyógyítóknak, mind a népességnek. „A jó orvos a betegséget kezeli, a nagyszerű, kiváló orvos a pácienst (a betegségtől gyötrődő embert)” – hangzik a Sir William Osler-től vett idézet. (Az előző századfordulón ez a kanadai születésű doktor, 1849-1919, volt az angol nyelvterület legismertebb, sőt leginkább elismert, a legnagyobb hatásúnak mondott orvosa). Érvényesnek, jogosnak tartja dr. McCann azt a közkeletű panaszt, hogy az orvosok már nem hallgatják meg a pácienst. A tapasztalat alátámasztja, hogy az orvos a betegséget gyógyítja és nem az őt felkereső embert, ámde sok oka van annak, hogy ez mára így alakult. A beteg azt várja el az orvostól, hogy gondját – azonnali beavatkozással – rögtön oldja meg, méghozzá tartósan, garantált eredménnyel. Véglegesen, és ez az elvárás mára társadalmi norma lett. Általánosságban a betegeket két nagy csoportra lehet osztani: az egyik típusú ember a létező legtriviálisabb panaszára is azonnali orvosi beavatkozást vár, míg a másik csoport képviselője minden gondozást visszautasít, egészen addig, míg a tünetei végleg le nem teperik. „Az a sürgető vágy, hogy most rögtön bekapjak egy tablettát, a legszembeszökőbb vonás – legalább is a már idézett dr. Osler szerint –, ami az embert az állattól megkülönbözteti”. A legtöbb hematológus előtt ismert Sir David Weatherall neve, mivel ő volt az, aki a hemoglobinopátia terén kitűnő kutatásokat végzett, emellett a Thalassemia szindrómáról is írt (ez az 1933-ban született brit orvos a molekuláris genetika, a hematológia, patológiai és a klinikai gyógyászat kutatója). 1994-ben emlékezetes vezércikket írt „a gyógyítás embertelensége” címmel. Írásában a British Medical Journal szaklaphoz érkezett olvasói levelekre válaszolt, a levelek szerzői azon háborogtak, hogy durván és érzéketlenül bánnak velük. A cikk végigvesz néhány olyan szempontot, okot, magyarázatot, ami miatt a tehetséges, fiatal orvosok is végül eljuthatnak odáig, hogy szívtelenül, ridegen bánnak betegeikkel. Talán azért, mert szűk az orvos rendelkezésére álló időkeret, de magyarázat lehet az ügyeleti rendszer, meg az is, hogy a betegek bizony egyre követelődzőbbek. A légkör az egyetemi klinikákon is feszült, szögezi le Sir David, ám azt is hozzáteszi, szerinte a betegek szociális hátterének jobb megismerését célzó „társadalomtudományi” képzés sem fog lényegi változást hozni. Ha elfogadjuk azt a kritikát, hogy az orvosi gyakorlat napjainkra már nem olyan humánus, mit tudunk ez ellen ma tenni? Lehet-e az orvostanhallgatókat másképpen felkészíteni a szakmára? Az a mód, ahogyan a hallgatók a szakmát gyakorolják, nem tükrözi-e híven napjaink társadalmát, az uralkodó hangulatot? Ha megváltoztatjuk a képzést, az vajon hosszú távon is érzékelhető hatással lesz-e az orvosok viselkedésére? Tény, sok amerikai és európai orvosegyetemen eljutottak arra a felismerésre, hogy valamit tenni kell, jegyzi meg Sir Weatherall, több helyen próbálkoztak már avval, hogy a medikus diákok kiválasztotta humán tárgyakat beépítsék az orvosképzésbe. A modulokban egyebek mellett szerepel a történelem, a filozófia, az irodalom is. A klinikai gyakorlat mellett a legtöbb tanterv része a kommunikáció is. Az orvosnak intelligensnek, műveltnek, jól képzettnek kell lennie, amellett, hogy elsősorban is, helyes diagnózist állít fel, és persze, mindeközben humánusan bánik betegével. Ezen elvárás teljesítése egyáltalán nem könnyű, hiszen manapság oly sok egymással össze nem egyeztethető tényező van jelen az orvosi gyakorlatban. Mivel az orvoslás a „gyakornokság” egy formája ma is, azt gondolom, a fiatal orvosok csak akkor fogják megváltoztatni a magatartásukat, ha azt látják, hogy feletteseik, tanáraik maguk is humánusan bánnak a betegekkel a mindennapi gyakorlatban, mondja McCann. Az első években felgyűlt hatalmas mennyiségű pozitív benyomást gyorsan lerombolhatja a fiatal orvosokban a feletteseik cinikus, inhumánus hozzáállása. Amikor medikusokkal foglalkozom, mindig azt mondom: „sokkal élvezetesebb orvosnak lenni, mint páciensnek. A betegek többnyire riadtak és kiszolgáltatottak. Tégy meg mindent azért, hogy humánusan bánj velük!” – ez a fontos üzenet a Barcelonában tartott 15. Európai Hematológiai Kongresszus hírlevelében is olvasható. A PÁCIENSEK „VÉDÔHÁLÓJA” – SEGÍTSÉG A NET-EN Sokan érzik át annak felelősségét, hogy a beteggel nem csak humánusan kell bánni, hanem emellett mindent meg kell tenni magánya oldására, tájékozottsága növelésére is. Ezt a célt szolgálta az Európai Hematológiai Szövetség (EHA) 15. kongresszusának egyik fontos bejelentése, egy „mintafalu” születésének híre. Az egyik hematológiai kór- IME IX. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2010. NOVEMBER 51 KLINIKUM képben: az immuntrombocitopéniában (ITP) szenvedő betegek számára indított első virtuális közösség (www.itpvillage.com) bemutatójáról van szó. A mintafalu interaktív közösségének tagjai az egészségügyben dolgozó szakemberek, a betegek és az őket gondozók, a családtagok, az érdeklődők. Az érdekükben létrehozott („célorientált”) honlap szerkesztői arra a felismerésre válaszoltak az új programmal, hogy ez a betegség nagyon elszigeteli áldozatait a külvilágtól, a közösségtől. A súlyos autoimmun rendellenességnek mondható kór mintegy 50-60 ezer felnőttet érint az EU-ban. Súlyos vérzésekhez vezethet, emiatt is sok páciens sorscsapásként éli meg elkeserítő helyzetét. „Az ITP azon állapot, amivel együtt lehet ugyan élni, de minden pillanatban nagyon nyugtalanító”, mondta a kongresszus hallgatósága előtt az egyik érintett, Crispin Black. „Bizonyos dolgok folyamatosan aggasztanak, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bármikor agyvérzést kaphatok. Mi történik velem, ha autó-, vagy más baleset ér? Sok a kérdésem, ezért minden fórum hasznos, mert lehetőséget teremt arra, hogy felvessem gondjaimat, és újabb meg újabb információt gyűjthessek be a betegségről.” Problémájával a beteg általában kis kórházakban köt ki, ahol esetleg mélységében nem ismerik a betegséget. Ahová továbbkerül, ott pedig, a legtöbb országban, az orvosok túl sok beteggel találkoznak ahhoz, hogy képesek legyenek részletesen ismertetni a tudnivalókat. Ez a különlegesen egyedi portál, amely nem céghez, nem termékhez kötődik, elfogulatlanul igaz, pontos információt nyújtva próbál segíteni a betegek helyzetén. A honlapok jellegéből fakadóan ez az a fórum, ahol folyamatosan hozzá lehet jutni a legfrissebb tudásanyaghoz, a kutatás legújabb eredményeihez. A falu különféle – tematikus bontásban megtervezett – terei egyre tovább és tovább vezetik az érdeklődőt. A falut fel lehet fedezni, a látogató épületekbe megy be. A könyvtárban például, értelemszerűen, átfogó háttéranyagokat lehet elérni, kiadványokat lehet elolvasni, elsősorban is arra vonatkozóan, miként lehet elviselni a helyzetet, együtt élni az ITP-vel. Ami pedig a közösség csúcsszervét illeti, a falutanács tagjai azok a vezető európai hematológusok, akik szakterülete az ITP, s akiktől a megfelelő válaszokat, tanácsokat meg lehet kapni. Georg Kreuzbauer, az Amgen nemzetközi fejlesztő részlegének orvos-igazgatója a honlap bemutatóján azt is elmondta, cége elkötelezett aziránt, hogy a betegek életében javulás következzen be. Nem csak az innovatív termékek piacra segítésében érdekeltek, és fejtenek ki tevékenységet, hanem abban is kiemelkedőt akarnak nyújtani, hogy miként támogatják, karolják fel a betegek ügyét. Ezért hozták létre ezt a virtuális faluközösséget. A tervek szerint karácsonyig 18 különböző nyelven lesz elérhető a honlap nyújtotta szolgáltatás. Fazekas Erzsébet Folytatás a 23. oldalról Az MFKI által „Egészség, mint gazdasági érték” címmel megtartott konferencia nyilvánvalóvá tette, hogy a francia gyógyszergyártó cégek hozzájárulása a magyar gazdaság fejlődéséhez nem elhanyagolható, melynek jelentőségét mind a meghívottak reprezentativitása, az előadások magas színvonala mind a résztvevők széles körű érdeklődése jelzett. Dr. Bodrogi József a Budapesti Corvinus Egyetem egészségügyi közgazdásza egy igen aktuális témával nyitotta a meg a rendezvény előadássorozatát „Egészsgégipar, gyógyszeripar új esélyei, lehetőségei Magyarországon” címmel. Az előadó ismertette a nemzetközi gazdasági tendenciákat, melynek hazánk nyitott gazdasága is közvetlen érintettje, valamint az ipar szereplőit körülvevő makrogazdasági környezet jövőbeni várható alakulását, tendenciáit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai lakosság igen rossz népegészségügyi jellemzői az utóbbi időben sem javultak jelentősen, továbbra is sereghajtók vagyunk Európában a kardiovaszkuláris, sztrók és a daganatos megbetegedések területén. Problémát jelent az alkoholfogyasztás, a dohányzás és az elhízás, mint az egészségtelen életmód és az elégtelen egészségnevelés következményei. A népbetegség méreteket öltött cukorbetegség „járványszerű” terjedésének és várható gazdasági következményeinek bemutatásával hívta fel a figyelmet arra, hogy egy népegészségügyi bombán ülünk, amelynek várható hatásaira fel kell készülni. A fejlett országokhoz hasonlóan hazánk lakossága is jellemzően elöregedő, melynek egészségügyi kiadásai emelkednek, a nyugdíjkiadásai is nőni fognak, miközben az egészségügy finanszírozására fordítható járulékbevételek pedig csökkennek. A trendek azt mutatják, hogy az Európai országok GDP arányos egészségügyi kiadásai a mai 7-8%-ról a 2020-ra elérik a 16%-ot amely ma az USA kiadásainak felel meg és jelentős társadalmi erőfeszítésbe kerül a finanszírozásuk. Ennek a helyzetnek a megoldásában kulcsszereplő lehet az egészségipar és elsősorban a gyógyszeripar, és a gyógyszeripari K+F, amely már eddig is jelentősen kivette a részét az egészségügyi ellátórendszer fenntartásából. A gyógyszeripar szerepe átalakulóban van, a hagyományos kereskedelmi modell helyett a gyógyszeripari szereplők ún. egészségügyi Folytatás az 55. oldalon 52 IME IX. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2010. NOVEMBER