IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Endokrinológiai képalkotó vizsgálatok

  • Cikk címe: Endokrinológiai képalkotó vizsgálatok
  • Szerzők: Dr. Karlinger Kinga
  • Intézmények: Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
  • Évfolyam: IX. évfolyam
  • Lapszám: 2010. / Különszám
  • Hónap: Különszám
  • Oldal: 29-33
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA
  • Alrovat: KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA
  • Különszám: IX./Képalkotó különszám

Absztrakt:

A közlemény a számos endokrin mirigy közül kiemeli a hypophysis, a parathyreoidea és a mellékvese vizsgálatokat. Hypophysis (micro)adenoma gyanúja esetén elsődleges képalkotó módszer az MR vizsgálat. A parathyreoidea adenoma kimutatásában az UH vizsgálatnak van szerepe, ektopia esetén a nuclearis medicina módszeréhez kell folyamodni. A mellékvesék kivizsgálásakor különbséget kell tennünk, hogy endokrin ok miatt keresünk e mellékvese elváltozást, vagy egy incidentá- lisan talált mellékvese terime identifikálásáról van szó. Konklúzióként megállapítható, hogy az endokrinoló- giai vizsgálatoknál a radiológus és az endokrinológus szoros együttműködése nélkülözhetetlen.

Angol absztrakt:

Among several endocrinological imaging problems pituitary, parathyroid and adrenal imaging will be highlighted. If there is a suspect for pituitary (micro)adenoma, MRI is the method of choice. When searching for a parathyroid adenoma US has a specific role, but in the case of ectopic adenoma one should turn to nuclear medicine. Investigating adrenals one has to distinguish between the endocrinological indication and indentification of an adrenal alteration found incidentally. Conclusion is, that at endocrinological imaging there should be a tight cooperation between endocrinologist and radiologist.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Karlinger Kinga Intézmény: Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika

[1] Brant WE, Helms CA (szerk.): Fundamentals of Diagnostic Radiology, 3. kiad. Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, 2006.
[2] Theo Falke and Robin Smithuis: The Radiology Assistant Adrenals: differentiation of adrenal masses, Differentiating benign from malignant, (Published: 29.09.2005. Updated 19.05.06.

KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM Endokrinológiai képalkotó vizsgálatok Dr. Karlinger Kinga, Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika A közlemény a számos endokrin mirigy közül kiemeli a hypophysis, a parathyreoidea és a mellékvese vizsgálatokat. Hypophysis (micro)adenoma gyanúja esetén elsődleges képalkotó módszer az MR vizsgálat. A parathyreoidea adenoma kimutatásában az UH vizsgálatnak van szerepe, ektopia esetén a nuclearis medicina módszeréhez kell folyamodni. A mellékvesék kivizsgálásakor különbséget kell tennünk, hogy endokrin ok miatt keresünk e mellékvese elváltozást, vagy egy incidentálisan talált mellékvese terime identifikálásáról van szó. Konklúzióként megállapítható, hogy az endokrinológiai vizsgálatoknál a radiológus és az endokrinológus szoros együttműködése nélkülözhetetlen. Among several endocrinological imaging problems pituitary, parathyroid and adrenal imaging will be highlighted. If there is a suspect for pituitary (micro)adenoma, MRI is the method of choice. When searching for a parathyroid adenoma US has a specific role, but in the case of ectopic adenoma one should turn to nuclear medicine. Investigating adrenals one has to distinguish between the endocrinological indication and indentification of an adrenal alteration found incidentally. Conclusion is, that at endocrinological imaging there should be a tight cooperation between endocrinologist and radiologist. BEVEZETÉS Az endokrinológiai indikációjú képalkotó vizsgálatokat a legcélszerűbb a radiológus bevonásával működő endokrin team döntése alapján végezni. A (képalkotó) kivizsgálási algoritmus szerint végzett vizsgálatnak / vizsgálati sorozatnak ekkor lesz a legjobb a hozama, kevesebb vakvágányra futással, célszerűtlenül végzett vizsgálatból fakadó eredménytelenséggel, ismétléssel, frusztrációval, netán dubiosus vagy egyenesen félrevezető vizsgálattal kell szembesülni. A következőkben az endokrinológiai diagnosztikában alkalmazott képalkotó eljárások fizikai alapjain nyugvó diagnosztikai lehetőségeket, az egyes eljárások prioritásait, egymásra épülését, algoritmusait tárgyaljuk. Hypophysis A hypophysis elsődleges vizsgálóeljárása az MR, de bizonyos esetekben CT vizsgálat (is) szükséges lehet: amikor a beteget bizonyos okok miatt nem lehet MR-rel vizsgálni: pacemaker/ egyéb beépített, kontraindikációt okozó műszer, endokrin betegeknél gyakori nagymérvű elhízás (a pá- ciens nem fér be a gantrybe) vagy ha a sella turcica csontos viszonyait kell tisztáznunk (a csont ábrázolását MR-től nem várhatjuk). Hypophysis vizsgálati metodika CT: A hypophysis /sella turcica – vizsgálat aspectusa a coronalis sík, mert ez mutatja legjobban a mirigy elhelyezkedését a sella turcicában, a mirigy magasságát, a nyél insertióját, a suprasellaris cisternát, a chiasma opticum helyzetét, valamint a parasellaris regiót a sinus cavernosusokkal és az azokban futó struktúrákkal (a.carotis internák és agyidegek). A rekonstrukciókkal is kiküszöbölhetetlen csontléc-artefactumok miatt, amit a koponyabázis csontjai okoznak, legcélszerűbb a vizsgálatot direkt coronalis síkban készíteni és a sagittális síkot ebből rekonstruálni. Kivételt képezhet a hátsó lebeny vizsgálatának igénye, mely esetben transversalis (axialis) síkot alkalmazhatunk, ügyelve arra, hogy kissé előredöntve a fejet, a pyramiscsont által képzett csontlécartefactum ne vetüljön a sellába empty sellát imitálva. A fenti módszerrel a lágyrészek (maga a hypophysis) és az infundibulum viszonylag jól ábrázolódnak. A sella turcicát alkotó csontos structurák CT-vel jól ábrázolódnak, különösen, ha HRCT-re (High Resolution CT) rekonstruálunk. Ilyenkor nagy biztonsággal megállapítható a sellafenék kiöblösödése (épsége), műtét utáni állapota. Ha nem csupán a csontos struktúrák vizsgálata a cél, hanem a hypophysisé, dinamikus kontrasztanyagos vizsgálatot végzünk. Ez azt jelenti, hogy a nyél beszájadzásának síkjában sorozatfelvételt végzünk, mialatt befecskendezzük az intravénás kontrasztanyagot, megfigyeljük a kapilláris pamacs telődésének esetleges aszimmetriáját/késlekedését, majd az adenohypophysis teljes kitelődését. MR: a hypophysis vizsgálatának elsődlegesen választandó módszere. MR-rel nem okoz gondot sem a direkt coronális, sem a sagittális síkú vizsgálat kivitele. Ugyanazon (lágyrész) struktúrák ábrázolódnak, mint a CT vizsgálatnál, csak jobb szöveti felbontásban. A sagittális sík többet ábrázol: jól elkülönül a hypophysis hátsó lebenye szokatlan, T1erős jeladásánál fogva (1. ábra). MR vizsgálat során is dinamikus kontrasztanyag adás alatt vizsgáljuk a kapilláris pamacs telődését és az aequlibrium stadiumában is készítünk méréseket az adenohypophysis egyenletes kitelődésének megfigyelésére. Tudott dolog, hogy MR-rel a csontok (corticalis) nem ábrázolódnak, helyesebben jelmentesek. A dorsum sellaeben nemritkán (sárga)csontvelő helyezkedik el, aminek jelenléte zsírintenzitást okoz, azaz T1 súlyozással erős jellel látható. Tehát MR vizsgálattal az adenohypophysis T1 és T2 sequentiával közepesen gyenge jelintenzitású, az agyi szür- IME IX. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2010. OKTÓBER 29 KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM keállományhoz hasonló. A neurohypophysis jele T1 sequentiával erős jeladásánál fogva jól elkülönül az adenohypophysis jeladásától. lyet, illetve milyen tág a diaphragma sellae nyílása, amin a tumor feldomborodik. Ugyancsak fontos, hogy meghatározzuk a tumornak a chiasma opticumhoz való viszonyát, a chiasma érintettségét, spannoltságát, még akkor is, ha ezt a klinikai vizsgálatok alapján látótérkiesés nem jelzi még (4. ábra). 1. ábra MR vizsgálat, T1 súlyozás, sagittalis sík. A hypophysis hátsó lebenyének erős jeladása jól kitűnik az adenohypophysis mögött. Microadenomák az 1 cm-nél kisebb hypophysis elülső lebeny tumorok, makroadenomák az 1 cm-nél nagyobbak. A hormonálisan aktivak közül a leggyakorbbak a prolactin termelő adenomák, melyek rendszerint laterális helyzetűek a sellában. Az ACTH termelő (Cushing) adenomák gyakran igen kicsik, esetenként többesek és rendszerint centrális helyzetűek, ezen okok miatt kimutatásuk néha nem egyszerű. A növekedési hormont termelő (H-GH) acromegaliát okozó adenomák gyakran nagyra nőnek, a csontot modellálják maguk alatt. Adenoma jelenlétére gyakran indirekt jelek is utalnak: a sellafenék kiöblösödése / elvékonyodása, a hypophysis nyél ellenkező irányba való eltolódása, a diaphragma sellae feldomborodása a leggyakoribb indirekt jelek (2. ábra). 4. ábra A sella turcica fölé emelkedő makroadenoma eléri a chiasma opticumot. (MR PD coronalis sík). A coronalis síkban készített képalkotó vizsgálat további előnye, hogy információt nyújt az arteria carotis interna esetleges, tumorral való körülfogottságáról, a carotisok esetleges túlzott közelfekvéséről valamint a sinus cavernosusba való invázióról is (5. ábra). 5. ábra A jobb a. carotis internát körbenövő tumor kitölti a sinus cavernosust is (MR PD cor). 2. ábra A hypophysis jobb lebenyében lévő microadenoma fölött látható, hogy az infundibulum az ellenkező oldalra (balra) deviál (MR, T1, coronalis sík). Az adenoma anyaga is fontos lehet a sebész számára. Pontos konzisztencia-becslés nem adható, de ha igen magas víztartalmú az adenoma, azaz T2 súlyozással igen erős a jeladása, az mindenesetre lágyabb konzisztenciára utal, mintha nem (6. ábra). A micro vagy makroadenoma mellett / felett, mintegy félretolva és kifeszítve, a hypophysis elülső, méginkább hátsó lebenye gyakran felismerhető. Ennek jelentősége lehet a műtéti terv felállításánál (3. ábra). 6. ábra A jobb a.carotis internát felülről átfogó tumor jele fokozott víztartalomra utal (MR T2, cor). 3. ábra A hypophysis elülső, méginkább hátsó lebenye gyakran felismerhető. Ugyanígy fontos a makroadenoma nagysága és alakja is, hiszen a behatolás útjának és a műtéti technikának eldöntésénél nem mindegy, hogy a tumornak mekkora és milyen alakú része az, ami diaphragma sellae felett foglal he- 30 A hypophysis hátsó lebenyének jeladása – mint említettem – T1 súlyozással erős, amit a benne lévő polypeptidek okoznak. Ez az erős jel eltűnik diabetes insipidusban. Traumás hypophysisnyél sérülés is okozhat DI-t, ez esetben az ok is feltárható. Perinatalis sérülés esetén a hátsó lebeny ektopiás helyzetben reprodukálódik és ez a kis „hormon gyűjtő tartály” jól kimutatható a nyél lefutása mentén (7. ábra). IME IX. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2010. OKTÓBER KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM 7. ábra Hypopituiter törpe. Ektopiás HHL az infundibulumban. (MR T1 sagittalis sík). Számos, hormonálisan inaktiv intra-, supra- és parasellaris tumor ill. egyéb terime okozhat differenciál diagnosztikai nehézséget. Ilyenek a craniopharyngeoma, Rathke tasak cysta, meningeoma, aneurysma, cavernosus haemangioma, chordoma, metasztázisok, chiasma/hypothalamicus glioma, tuber cinereum hamartoma, epidermoid és dermoid, germinoma, arachnoid cysta, Langerhans sejtes histiocytosis, lymphocytás hypophysitis, hypophysis abscessus. MR-rel a craniopharyngeomák két- (cystás + lágyrész), CT-vel a harmadik komponense (meszes) mutatható ki. Az empty vagyis üres sella lehet primer v. secunder (postoperatív, post irradiációs, hypophysis „apoplexia” utáni állapot) eredetű (8. ábra). Az arachnoidealis cystától való elkülöníthetőségének differenciál diagnosztikai kritériuma a sellafenékig érő hypophysis nyél ábrázolása, legalább egy aspectusban. A „ballon sella” az empty sella extrem megnyilvánulása rendszerint a tartósan megnövekedett koponyaűri nyomás következtében. A postoperativ empty sella különféle lehet: a hypophysis teljes egészében hiányozhat. Ha csak az adenohypophysis hiányzik, ilyenkor a (gyakran deviáló) nyél „rámutat” a neurohypophysisre. Túl nagy tumor eltávolítása után az is előfordul, hogy nincsen sella (fenék). Ilyenkor a chiasma opticum gyakran herniálódik az üres sellába. 8. ábra Empty sella (primer). Az infundibulum a sellafenékre lapult mirigyig követhető. (MR T1, sag). Az operált sellában azonosíthatjuk a tömőanyagot és felmerül a residuum versus recidiva elkülönítésének problémája. Ennek megelőzésére tanácsos elvégezni az ún. 100 napos „etalon” vizsgálatot (3 hónap) és rögzíteni a látottakat, hogy amennyiben a későbbiekben terime növekedés indulna meg a sellában, recidivaként azonosítani tudjuk azt (9. ábra). Újabban a transsphenoidealis műtét után azonnal (24 órán belül) kontroll MR vizsgálatot végeznek konrasztanyag adással amikor is a kontraszthalmozás mikéntjéből lehet következtetni a residuum localisatiójára és azonnal elvégezni a műtéti reviziót. 9. ábra Secunder empty sella évekkel az óriásadenoma eltávolítása után. Sellafenék hiányzik. A sinus sphenoidealisban tömőanyag. A chiasma opticum herniálódása szembetűnő. (MR T1 sag és cor síkok). Parathyreoidea A normális nagyságú (igen kicsiny) 4 parathyreoidea nem vizualizálható biztonsággal. Hypoparathyreosisban, mely gyakran postoperativ, egyéb tüneteket is észlelünk képalkotókkal. Ilyenek a nephrocalcinosis, mely mind UH, mind CT segítségével látható, valamint az agyi basalis ganglionok meszesedése, mely kiterjedt lehet és CT-vel igen szembetűnő jelenség hyperdenz voltánál fogva. Hyperparathyreosisban is segíthet a képalkotás (akár a rejtett esetekben, „incidentális” leletekkel, mint pl. a csontelváltozások). Mind az UH, mind a CT mutatja a vese szindróma jeleként a kövességet, meszesedést. A csont (Recklinghausen kór) elváltozások szembetűnőek a rtg felvételeken: a klasszikus osteitis fibrosa generalisata cystica az esetek 15%-ában jelentkezik. Pepticus fekély gyakran MEN syndromában, pancreas ulcerogen tumorával együtt lép fel. Gondolnunk kell arra is, hogy a pancreatitis nagyon gyakori hyperparathyreosisban. A parathyreoidea adenoma kivizsgálásában az elsődleges képalkotó eljárás az UH. Az adenomák általában hypoechogenek, és 1 cm-nél kisebbek. Az adenomákból UH vezérléssel lehet aspirációs citológiás anyagot/biopsziát nyerni ill. terápiás céllal alkohollal ablálni. A mirigy hyperplasia és az adenomák nem különböztethetőek meg UH jegyek alapján. Az ektopiás parathyreoidea adenomát nucleáris medicinával, TcSestamibi-vel mutatjuk ki. Az így felderített adenoma pontosabb lokalizációja történhet MR-rel, mely során T1 súlyozással rendszerint közepes, T2-vel erős jelet mutat. Mellékvese A mellékvese elváltozás keresése esetén felnőttnél az UH-gal való vizsgálódás leggyakrabban eredménytelen. MDCT vizsgálattal natív, összehasonlító, vékonyszeleteket készítünk a mellékvesék régiójáról. Ha elváltozást találunk, (dinamikus) kontrasztos vizsgálatot végzünk, mely során a denzitásmérések, kontraszthalmozási dinamika észlelése, histogrammok készítése segít a diagnózis felállításában. Phaeochromocytoma gyanúja esetén tartózkodunk a kontrasztanyag alkalmazásától, a vizsgálódást MR-rel folytatjuk. (Ha egyéb okból kontraindikált, a beteget gyógyszeresen elő kell készíteni és felkészülni az esetleges krizis kezelésé- IME IX. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2010. OKTÓBER 31 KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM re. A ma használatos, nem ionizáló kontrasztanyagokkal ez nagyon ritka.) a széli enhancement, valamint a fentemlített dinamikus kontrasztanyag adás és histogram készítése. A képalkotóktól nem várható, hogy primer mellékvesekéreg eredetű daganat esetén elkülöníthessük a jó és rosszindulatú (mellékvesekéreg carcinoma) elváltozást (13. ábra). Orientáló lehet, ha a terime nagysága meghaladja a 4 cm-t, vagy benne necrosis van. 10. ábra Nodularis hyperplasia. A bal mellékvese külső szárán jól látható a kis hypodenz (zsírt tartalmazó) göb (CT, natív, axialis). Mellékvese CT-vel látható morpológiai jellegzetességek: ACTH túlprodukció esetén (akár centralis akár ektopiás) a mellékvesék lehetnek normális külleműek, találhatunk bilateralis hyperplasiát (11. ábra), vagy macronodularis hyperplasiát is (10. ábra). 11. ábra Centralis Cushing kór: bilateralis mellékvese(kéreg) hyperplasia (MRI T1). Kezeletlen AGS (adrenogenitalis syndroma) esetén is hasonló a helyzet (12. ábra). 12. ábra AGS: jól kezelt, és egy, a gyógyszert (titkon) elutasító beteg nativ CT képe a mellékvesékről. A mellékvesékben gyakori, CT-vel, ritkábban UH-gal észlelt incidentalomák sokszor okoznak differenciál diagnosztikai nehézséget. Annak körüljárása, hogy a mellékvesében talált terime kéreg eredetű e (azaz adenoma), vagy non-adenoma, különösen tumoros anamnézisű betegek esetén szükséges. Ez CT-vel is lehetséges (l. fenn) de ajánlatosabb MR-rel, ahol zsírelnyomási technikák segítenek az incidentálisan talált adenoma azonosításában. A metasztázisok alakja is segíthet az eligazodásban, mert gyakran sokáig megőrzi a mellékvese alakját, nem terime képében jelentkezik, hanem diffusan terjed benne. Ilyenkor CT-vel megtévesztő lehet, mert hyperplasiát utánozhat. A differenciál dianosztikában segít a durva kontúr és 32 13. ábra Mellékvese kéreg carcinoma: 3. recidiva (biopszia nem jelezte a malignitást) hónap múlva exit (MR T1 cor). Tehát miről kell döntenünk a mellékvese képalkotó vizsgálatokkal? Mit akar megtudni tőlünk az endocrinológus? Hogyan próbáljuk megválaszolni a feltett kérdést? Ebben segít, ha tisztázzuk, mi a mellékvese CT/MR vizsgálat helye a diagnosztikus algoritmusban Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a mellékvese gyakori célszerve a tumoroknak, mégpedig ún. „korai” metasztázisként, mikor az eredeti tumor még nem is ismert (tüdő, emlő), ezeket kell elkülöníteni a nemfunkcionáló / endokrinológiailag (manifeszten) nem aktív adenomáktól. Azaz a leggyakoribb eldöntendő kérdés CT/MR-rel, hogy az incidentálisan (rendszerint UH/CT-vel) talált terime milyen természetű. A kérdés eldöntése dinamikus CT/MR (T2, chemical shift: in-phase, opposed phase) vizsgálattal közelíthető meg legjobban. További lehetőség a képalkotó (CT,UH) vezérlésével végzett biopszia. Biopszia végzése előtt a phaeochromocytomát ki kell zárni. (Tudnunk kell, hogy a patológus dolga sem egyszerű a mellékvese kéreg eredetű terime malignus voltának eldöntésében (l. fenti eset). Incidentaloma esetén a malignitás felmerül, ha a terime haránt átmérője nagyobb, mint 4 cm, a kontúrja elmosott, alakja irregularis, felszíne egyenetlen, benne necrobioticus jelenségre utaló eltérés látható. CT-vel denzitása erős, MR T2 jeladása emelkedett, kontraszthalmozása gyors és a kimosódás lassú (> 10min). Incidentaloma találata esetén a következő diagnosztikus algoritmus követése ajánlatos CT-vel. Ha a native elvégzett CT vizsgálattal a terime zsírtartalmúnak tűnik, azaz denzitása egyenletes és kisebb, mint 10 HU (Hounsfield egység), egyértelműen benignus az elváltozás (adenoma, myelolipoma). Ha a nativ denzitásérték nagyobb, mint 10 HU és dinamikus kontrasztadás során a 15 perces kimosódás több, mint 40%, az elváltozás nagy valószínűséggel benignus jellegű (pl. lipidszegény adenoma), ekkor a laboradatokat kell értékelni. Ha a kimosás 15 perc múlva sem éri el a 40%-os rátát, malignitás gyanúja miatt a kivizsgálást MRI-vel folytatjuk. Ha MR chemical shift /opposed phase technikával a signal intenzitás vesztés meghaladja a 25%-ot, az elváltozás IME IX. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2010. OKTÓBER KÉPALKOTÓ KÜLÖNSZÁM valószínűleg benignus (adenoma, myelolipoma). Ezután a biokémiai (labor)bizonyítékokra támaszkodunk. Ha nincs signal intenzitás vesztés, gadolinium adással a CT-hez hasonlóan megvizsgáljuk a kontrasztanyag késői kimosódásának mértékét. endokrinológus adequat kérdést tehessen fel a radiológusnak, magának is tudnia kell, hogy mit várhat el az egyes vizsgálatoktól, ismernie kell az egyes vizsgálatok teljesítőképességét, a képalkotó vizsgálatok menetét, a kivizsgálás ésszerű algoritmusát. KONKLUZIÓ Fentiekből levonható tanulság az, hogy az endocrinológiai vizsgálatokat a radiológus és az endokrinológus egymást támogatva, szoros együttműködésben, korrekt teammunkával indikálja és értékeli. A képalkotó vizsgálatok nagyban elősegíthetik a korrekt endokrinológiai diagnosztikát. Ahhoz azonban, hogy az IRODALOMJEGYZÉK [1] Brant WE, Helms CA (szerk.): Fundamentals of Diagnostic Radiology, 3. kiad. Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, 2006. [2] Theo Falke and Robin Smithuis: The Radiology Assistant Adrenals: differentiation of adrenal masses, Differentiating benign from malignant, (Published: 29.09.2005. Updated 19.05.06. SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Karlinger Kinga patológia szakvizsga után kis kitérőt tett a neurológia felé, majd a másik, élőben történő diagnosztikai szakma, a radiológia irányába fordult. Kandidátusi értekezést 1992ben védte meg a Hypophysis-hypothalamus tájék CT és MR vizsgálatának témakörében. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján általános igazgatóhelyettesként dolgozik, ahol a (gyakran teleradiológiával végzett) szupervízió, a konzultatív-diagnosztikus tevékenység mellett a graduális radiológiát három nyelven oktatja. Emellett tanít egyetemük Egészségtudományi Karán, oktatja az ÁOK leendő egészségügyi informatikusait, órát ad partner intézetekben/klinikákon. További oktatási tevékenységet a szakképzés és a szintentartó képzés területén fejt ki. A kutatásban is integratív tevékenységet folytat: a Humánanatómiai és a II. Pathologiai intézetekkel (PoMo CT), valamint a nanoSPECT területén a Biofizikai Intézettel közös csapatuk van. Katéteres eljárással gyógyíthatók a jóindulatú méhdaganatok Akár gyermeket is vállalhatnak egy speciális eljárásnak köszönhetően azok a meddő nők, akiknek problémáját a méh jóindulatú elváltozása (mióma) okozza. Két éve már Budapesten is elérhető az úgynevezett mióma embolizáció, amellyel a jóindulatú, de komoly fájdalmakat, vérzést és meddőséget is okozó daganatok kíméletes gyógyítása vált lehetővé. A Semmelweis Egyetemen immár a 100. sikeres műtétet végezték el. A mióma a fogamzóképes korban lévő magyar nők 20-25%-ánál mutatható ki. Mérete változó, néhány millimétertől a hasüreg nagy részét kitöltő daganatig terjedhet. Az általa okozott tünetek jellemzően a rendellenes vérzés illetve a rendkívül fájdalmas menstruáció. A göbök meddőséget okozhatnak és növelik a spontán vetélések számát is. Korábban kezelésük csak altatásos műtéttel, a has felnyitásával volt lehetséges, ami gyakran a méh teljes eltávolításával végződött. Az új katéteres eljárással azonban csupán helyi érzéstelenítésre van szükség. Mesterséges infarktust idéznek elő a daganat szöveteiben, ami ezután további növekedésre nem képes, sőt, jelentősen összezsugorodik. A betegek több mint 80 százalékánál a panaszok jelentősen csökkennek vagy elmúlnak, és akár teherbe is eshetnek. Az elmúlt 100 műtét tapasztalatairól Dr. Bérczi Viktor, a Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatója, a betegség nőgyógyászati hátteréről Dr. Sziller Péter, a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika klinikai főorvosa számolt be a 2010 szeptember 29-én megtartott sajtótájékoztatón a sajtó képviselőinek. IME IX. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2010. OKTÓBER 33