A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Ránk jár a rúd… …juthat eszünkbe, ha az egészségügy helyzetét, a társadalomban elfoglalt pozíciónkat értékeljük. 2006 óta tart a megszorítás, böjtöljük az átgondolatlan és fedezethiányos 2002-es béremelést. Visszatekintve erre az időszakra, még azt reméltük, hogy 2009-2010-re végre fellendülés következhet ebben az ágazatban is. Nem így lett. Jött a világgazdasági, majd a görög pénzügyi válság, most meg az eurozóna és vele minden, a közös piac „előnyeit” élvező ország megrendülése. A legkönnyebben ebben az ágazatban lehetett megfogni a költségvetést, drasztikus járulékcsökkentéssel kivéreztetni a forrásteremtési oldalt. A kelet-közép-európai devizák 10-18%-os értékvesztést könyvelhettek el az elmúlt egy évben, és ez bizonyosan súlyos hatással lesz az egészségügyi szektorra is, tehát a lejtmenetnek még nincs vége. 2012-re a közpénzek egészségügyre költött GDP-arányos része soha nem látott mélységbe, 4% alá süllyed. Túl a hazai orvosi migrációs adatokon, még az egyébként bérharcuk előtt is 30-50%-kal jobb bérpozícióval rendelkező szlovák és cseh orvosok példája és sikere mutatja: nem eltúlzott vészjelzés humán erőforrás krízisről beszélni hazánkban. No de félre a rideg, és elszomorító gazdaságpolitikai tényezőket és makro környezeti szempontokat, és lássuk, mi motiválhatja a továbbra is töretlen lelkesedéssel dolgozó egészségügyi menedzsereket 2012-ben! Ami a szűkebb egészségügyi makro környezetet illeti, végre van egy társadalmilag – és széles körben a szakma által is – elfogadott egészségügyi rendszertervünk. Néha nem is vesszük észre, ez milyen fontos: gondoljunk csak az előző 8 év habozó, oda-vissza lépő, társadalmi támogatottságot nem élvező reformterveire! Előttünk áll egy, a fölösleges párhuzamokat kiküszöbölő és a méretgazdaságossági szempontokat, allokációs hatékonyságot nem csak a szólamok szintjén felvállaló ellátórendszer víziója. Már csak bátorság kell végigvinni az elképzeléseket. Sikerült legalább a rezidensek egy részét itthon tartani, és elindult a szakmai racionalitásokat előtérbe helyező tervező munka. Végre az alapoktól elkezdődik a progresszivitási szintek szerint a rendszer felépítése. Az átalakítást nyilvánvalóan mozgó rendszeren kell végrehajtani, és ez nem teszi egyszerűvé a feladatot. A neheze azonban még hátravan. Lássuk, miként lesz képes az állam és intézményei önkontrollra, a magánérdek háttérbe szorítására a közérdek javára! Az állam által ellenőrzött, fenntartott és működtetett rendszer ugyanis nem ébreszt jó emlékeket bennünk. Sokan féltjük azokat a vezetői vívmányokat, amelyek az elmúlt évekre a rendszerváltáskor elindult reformfolyamatok eredményeként kiforrták magukat: a stratégiai szempontok előtérbe kerülését, a megalapozott stratégia figyelembe vételével, adatokkal jól alátámasztott világos döntéshozatal szabadságát, a jó értelemben vett önállóságot és a munkatársainkra való delegálás lehetőségét. De ide tartozik még az innovativítás, a gyors reagáló képesség, a meglevő motiváció talaján a csapatok mozgatására való képesség, a beteg igényeinek mind teljesebb figyelembe vétele. Mindez magával hozta, hogy egyszerűbbé vált az értékek és a felelősség megosztása, közös vízió kialakítása munkatársainkkal. Félünk viszont a bürokrácia erdejétől, a mozdulatlanságtól és a „gúzsba kötve táncolni” jelenségtől, amelybe azért már volt alkalmunk „beleszagolni”. Az intézmények alaptevékenységétől eltávolodó, túlságosan elhúzódó döntéshozataltól, amely blokkolhatja a mindennapi munkát. Nem látható még egyértelműen, miként alakul majd a rendszer szereplőinek motivációja egy olyan szektorban, amelyet hazánkban az állami szerepvállalás dominál, miközben az a világban sokkal inkább piacosított ezért hatalmas vonzerővel bír a magyar munkaerőre. A motiváció megtalálására ugyanis még nem látunk határozott és meg is valósítható lépéseket. Tanácsként, kérésként csak az hangozhat el: végezzük el bölcsen a rendszer SWOT analízisét, legyünk képesek kiküszöbölni a gyengeségeket, kihasználni erősségeinket és kínálkozó lehetőségeinket, elkerülni a fenyegető tényezőket. Használjuk fel tehát még az Európában is egyedülálló adatvagyonunkat, ennek talaján találjuk meg a rendszer megfelelő szabályozógombjait és aknázzuk ki adekvát ösztönzőkkel a rendszerben elkötelezetten működő szervezetek és vezetők képességeit. Reméljük ehhez ismét kellően újszerű és naprakész muníciót adhat az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja XI. Kontrolling konferenciája 2011. december 6-án, Szent Miklós napján. Jó tanácskozást, releváns információszerzést, az ünnepekre boldogságot, megbékélést és sikeres újesztendőt kívánunk minden kedves Résztvevőnek, tisztelt Olvasóinknak! Dr. Pásztélyi Zsolt felelős szerkesztő IME X. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2011. DECEMBER 3
