Intézmények:Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet
Évfolyam: XI. évfolyam
Lapszám:2012. / 7
Hónap:szeptember
Oldal:21-24
Terjedelem:4
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁS
Absztrakt:
Hazánkban az elmúlt 20 év valamennyi egészség- ügyi reformprogramja – így a 2011-ben megjelent Semmelweis Terv is – a legfőbb prioritások között emlí- tette a járóbeteg szakellátások fejlesztését – elsősorban a költséghatékonyság, a hozzáférhetőség és a betegbiztonság növelése érdekében. Az Európai Unió kohéziós alapokból biztosított fejlesztési forrásai lehetővé tették, hogy az egészségügy valamennyi fontosnak gondolt területén – így a járóbeteg szakellátás területén – kialakult infrastrukturális és következményes szakmai lemaradá- sunkat legalább részben pótoljuk. Mindezek ellenére a járóbeteg szakellátások fejlesztése eddig a források felhasználása során háttérbe szorult, a kiírt konstrukciók az ellátás volumenének mintegy 3-5%-át érintették. Kérdés, hogy ezek a beruházá- sok milyen hatékonysággal működtethetők, egyáltalán működtethetők-e a jelen szabályozási, finanszírozási környezetben, valamint hozzájárulnak-e érdemben a lakosság egészségi állapotának javításához.
Angol absztrakt:
All health care reform programs as well as the Semmelweis Plan in 2011 presented out-patient services as one of the highest priorities to increase efficiency, patient safety and equity in access to services. The EU funds have opened the way to develop all important fields in health care infrastructure and subsequently in quality of care including out-patient service in order to close or at least narrow the gap between Hungary and Western European countries. However, the development of out-patient services is controversial, the development affected only 3-5% of the overall existing capacities (comparaison in hours of medical and paramedical services). It is uncertain whether these projects are sustainable in recent legal and financial circumstances – and if these projects have any influence on the health of the population.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MEnEdzSMEnT JÁRóbETEg sZAKEllÁTÁs Járóbeteg szakellátás fejlesztés Európai Uniós forrásokból – kitörés, vagy kegyelemdöfés? Dr. Tótth Árpád, Juhász Ildikó, Varsányi Attila, Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Hazánkban az elmúlt 20 év valamennyi egészségügyi reformprogramja – így a 2011-ben megjelent Semmelweis Terv is – a legfőbb prioritások között említette a járóbeteg szakellátások fejlesztését – elsősorban a költséghatékonyság, a hozzáférhetőség és a betegbiztonság növelése érdekében. Az Európai Unió kohéziós alapokból biztosított fejlesztési forrásai lehetővé tették, hogy az egészségügy valamennyi fontosnak gondolt területén – így a járóbeteg szakellátás területén – kialakult infrastrukturális és következményes szakmai lemaradásunkat legalább részben pótoljuk. Mindezek ellenére a járóbeteg szakellátások fejlesztése eddig a források felhasználása során háttérbe szorult, a kiírt konstrukciók az ellátás volumenének mintegy 3-5%-át érintették. Kérdés, hogy ezek a beruházások milyen hatékonysággal működtethetők, egyáltalán működtethetők-e a jelen szabályozási, finanszírozási környezetben, valamint hozzájárulnak-e érdemben a lakosság egészségi állapotának javításához. All health care reform programs as well as the Semmelweis Plan in 2011 presented out-patient services as one of the highest priorities to increase efficiency, patient safety and equity in access to services. The EU funds have opened the way to develop all important fields in health care infrastructure and subsequently in quality of care including out-patient service in order to close or at least narrow the gap between Hungary and Western European countries. However, the development of out-patient services is controversial, the development affected only 3-5% of the overall existing capacities (comparaison in hours of medical and paramedical services). It is uncertain whether these projects are sustainable in recent legal and financial circumstances – and if these projects have any influence on the health of the population. BEvEzETéS Évtizedek óta ismert és axiómaként kezelt az a gondolat, mely az egészségügyre, az egészségre fordítható források korlátossága miatt az ellátás hatékonyságának és hozzáférhetőségének érdekében a járóbeteg szakellátások preferálását hirdeti a fekvőbeteg szakellátás dominanciájával szemben. Ez a gondolat hatotta át az elmúlt huszonkét év reformtörekvéseit is – legalábbis a szavak és szándékok szintjén, viszont érdemi fejlesztési források hiányában a járóbeteg szakellátások, illetve a fekvőbeteg szakellátásokat kiváltó, eredmé- nyességükben azzal legalább egyenértékű szolgáltatások fejlesztése esetleges volt. Az Európai Uniós források megnyílása e téren is áttöréssel kecsegtetett – a tervezéskor minden korábbinál komolyabb eszközök álltak rendelkezésre e fejlesztések végrehajtására. A 2006-2007. évben az ellátórendszer tervezett és végre is hajtott egészségügyi struktúra-átalakításai, jelesül nagymértékű aktív fekvőbeteg ágyszám csökkentés nyomán kompenzációképpen a járóbeteg szakellátások megerősítése, ennek támogatása került az ígéretek sorába. A járóbeteg szakellátás fejlesztésére végül TIOP és a ROP konstrukciókból, pályázat útján juthattak az egyes szereplők komolyabb fejlesztési forráshoz. (1. ábra) 1. ábra A járóbeteg szakellátás fejlesztések helyszínei (forrás: NEFMI) Ezek az akciók elsősorban azon kistérségeket favorizálták, ahol még járóbeteg szakellátás nem működött, illetve az átalakuló, aktív fekvőbeteg-szakellátási kapacitásaikat elvesztő (vagy legfeljebb 20 ágyat működtető) szakellátók juthattak támogatáshoz. A járóbeteg szakellátás fejlesztését támogató konstrukciók főbb számadatait a 2. ábra mutatja be. Figyelemre méltó, hogy amíg a 71 pályázat összességében 47 milliárd Ft támogatási összeget használt fel, addig a fejlesztés nyomán létrejövő járóbeteg szakellátási kapacitás nem érte el az országos kapacitás 3%-át (a teljes összes országos szakorvosi és nem szak- 2. ábra A járóbeteg szakellátás fejlesztését támogató programok főbb adatai IME XI. évfolyAM 7. SzáM 2012. SzEpTEMBEr 21 MEnEdzSMEnT JÁRóbETEg sZAKEllÁTÁs orvosi óra arányában)! Még akkor is alacsony, 5% alatti ez az arány, ha nem csak a növekményt tekintjük, hanem a fejlesztés előtt már meglévő szakellátási kapacitásokat is számításba vesszük – hiszen számos projekt már meglévő ellátásra, szolgáltatási palettára épülve indult el. A pályázati rendszer kidolgozói e fejlesztésekhez nagy reményeket fűztek a szakrendelők magas kihasználtságát várva, erről már a kiírások pillanatában több szakértő szkeptikusan nyilatkozott – látva és érezve veszélyeket elsősorban a működtethetőség (HR kérdések), illetve a fenntarthatóság területén (a bevételek fedezik-e a kiadásokat az előírt szakmastruktúrában és a várható betegforgalom mellett). Mint minden egészségügyi fejlesztés esetében, a járóbeteg szakellátási programok esetén is vizsgálni szükséges – a hasznosság, megfelelőség kimutatása érdekében – a négy alapvető egészségpolitikai célkitűzés teljesülését. A hatásosság és hatékonyság vizsgálata meghaladja jelen közlemény kereteit, hiszen ehhez komoly szakértő apparátus robosztus módszertannal végzett monitoring tevékenységére és elemzésére lenne szükség – és a projektzárások óta eltelt rövid idő miatt egyelőre nem várható érdemi eredmény. A méltányosság, hozzáférhetőség esetében jelentősebb eszköztár nélkül kijelenthető, hogy az érintett kistérségek lakosainak (főleg azon térségek esetében, ahol eddig csak az alapellátás képviseltette magát) hozzáférése a szakellátásokhoz javul. Kérdés, hogy ez a javulás fenntartható-e, hosszabb távon is biztosítható-e, hiszen csak ebben az esetben igazolható a 47 milliárd Ft megfelelő elköltése. Jelen közleményben egy konkrét járóbeteg szakellátási projekt kapcsán vizsgáljuk a fenntarthatóságot befolyásoló tényezőket, azon belül is azokat, amelyek a projekt megvalósítási időszaka alatt jelentősebb módosulást szenvedtek, és ezek alapján becslésekkel szolgálunk azt illetően, hogy a fenntarthatóságra e változások milyen hatással lehetnek. A BAKony SzívE, zIrc A Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet 2007-ben elvesztette 62 aktív, mátrix osztályba szervezett (sebészeti és belgyógyászati) ágyát, helyette 75 ágyas mozgásszervi rehabilitációs osztály és 62 ágyas krónikus belgyógyászati osztály jött létre. Ezen központilag elrendelt átalakítással szerzett jogosultságot az akkori tulajdonos-fenntartó, a Zirc Városi Önkormányzat, hogy a TIOP-2.1.3. konstrukció keretében komplex járóbeteg szakellátó központ kialakítására pályázhasson. A második nekifutásra 2009-ben elnyert 800 millió Ft-os támogatás nyomán 2010-ben indult meg az épület kivitelezése, az ünnepélyes átadásra 2011. december 9-én, a szolgáltatások beindítására 2012. február 6-án került sor. A projekt keretében új egynapos sebészeti tevékenységet kiszolgáló műtőblokk, járóbeteg szakrendelők, korszerű direkt digitális röntgenegység telepítése, valamint 12 ágyas nappali kórház kialakítása történt meg – melyet a kistérségi ügyeletet befogadó részleg egészített ki. Mind a pályázat előkészítése, a projekt tervezése során, mind a megvalósítási időszakban élénken foglalkoztatta mind 22 IME XI. évfolyAM 7. SzáM 2012. SzEpTEMBEr a projektgazda városi önkormányzat, mind a kórház vezetését a fejlesztés fenntarthatósága – hiszen nem mindegy, hogy a projekt 5 éves fenntartása alatt és természetesen azt követően az intézménynek (és a városnak, kistérségnek) az óhajtott áttörést hozza el, vagy a kegyelemdöfést adja meg. fEnnTArTHATóSág SzáMíTáSA A TErvASzTAlon Mint a legtöbb projekt esetében, a fenntarthatóság bemutatása a „finanszírozó” felé alapkövetelmény. Amelyik projekt már a tervasztalon sem áll meg a lábán a fenntartási időszakban, az alacsonyabb eséllyel indul a pályázati versenyben – ezért a tervezéskor olyan szituációt modelleznek és feltételeznek a projektgazdák, amellyel a fenntarthatóság alátámasztható. A TIOP-2.1.3. pályázat esetében a fenntarthatóság számításához rögzített módszertan állt rendelkezésre, mely biztosította az egyes projektek paramétereinek összehasonlíthatóságát. Ebben leginkább a bevételi oldal tervezésének metodikája került kifejtésre, azaz miképpen számítandók a még nem létező, nem működő, de a projekt nyomán létrejövő járóbeteg szakellátási és egynapos kapacitások forgalma és várható közfinanszírozott bevételei. A kiadási oldalon a minimumfeltételek alapján szükséges humán erőforrás, a létesítmény fenntartási-működtetési költségei szerepeltek. Már a tervezéskor számos tényező esetében jelentős bizonytalansággal kellett szembenézni: nehezen prognosztizálható a projekt fenntartási időszakának 5 éves időtartamában – mely a 2-3 éves megvalósítási időszak lezárását követően indul, tehát a tervezés évét követő 3. és 8. év közötti időszakot öleli fel – szinte valamennyi költség. Ezt a problémát más módon közelítették azok a projektek, amelyek új, előzmény nélküli intézmény elindítására vállalkoztak, és másképp azon kedvezményezettek, amelyek már több éves/évtizedes tapasztalatra, tényadatokra támaszkodhattak. Zircen 1900. óta folyik egészségügyi szakellátás, az 1950es évek óta járóbeteg szakellátással kiegészülve – így rendelkezésre álltak előzményi adatok, így a tervezés során kevesebb feltételezéssel kellett élni: ám az új, korszerű épületgépészeti technológiákkal támogatott szakrendelő létesítményfenntartási költségei így is csak tervezői becsléssel voltak közelíthetők – viszont legalább a szakrendelések, a műtők működési költségei (bér, szakmai anyag, gyógyszer stb.) esetében csökkenthető volt a bizonytalanság. E téren a nappali kórház, illetve a kistérségi ellátásszervezés jelentett kihívást, ugyanis ezen egységek önálló működésére a tervezési időszakban nem volt tapasztalat, országosan is csak elvétve. Az első fenntartási évre számított kiadásokat a várható éves infláció mértékével korrigálva vette figyelembe szinte minden pályázó az 5 éves fenntartási időtartamra. A fent részletezett megfontolásokkal készült a zirci fejlesztés bevétel-kiadás tervezése is, melynek főbb sarokszámait és várható egyenlegét a 3-6. ábrák mutatják be. A számítások igen érzékeny pénzügyi-gazdasági egyensúlyt vetítenek előre: a működés finanszírozási keretei (TVK) merevek, melyek teljes kihasználása esetén is csekély ered- MEnEdzSMEnT JÁRóbETEg sZAKEllÁTÁs 3. ábra A fejlesztés főbb területei (Zirc) 4. ábra A fejlesztéssel érintett tevékenységek bevétel tervezése (Zirc) 5. ábra A fejlesztéssel érintett tevékenységek költséginek tervezése (Zirc) 6. ábra A fejlesztés várható működési egyenlege (Zirc) mény várható – következményesen a projekt kritikusan reagálhat minden bevételt csökkentő, illetve bevételnöveléssel nem kompenzált költségnövekedéssel járó változásra. válTozáSoK A MEgvAlóSíTáSI IdőSzAKBAn Fontos előrebocsátani, hogy a 2007-2008. tervezési időszakban még a pénzügyi világválság hatásai nem (2007-ben még a ténye sem) voltak ismertek, így utólag optimistának mondható forgatókönyvek mentén történt meg a projektek tervezése vélhetőleg nem csak az egészségügy területén. A 2008-2012. közötti időszakban sok területen korábban elképzelhetetlen és képtelennek gondolt mértékű változások következtek be, és ennek hatásai óhatatlanul megmutatkoztak, megmutatkoznak a fejlesztések megvalósítása, fenntartása során. A fejlesztések gazdaságosságát az alábbi, az utóbbi 4 évben megjelent, a tervezéskor nem ismert tényezők befolyásolják: • Az EMAFT megjelenése és eltűnése – ennek hatására a történeti előzménnyel rendelkező intézmények – így Zirc is – az induló TVK 30%-os csökkenését szenvedte el. • A német pont forintértéke 1,46 Ft-ról 1,50 Ft-ra emelkedett (majd évek óta változatlan mértékű) • Degressziós (TVK feletti teljesítmény) elszámolás ismételt megjelenése. • Kötelező béremelések (2012.) • ÁFA mértékének növekedése 2%-kal (2012.) • szakemberek korábban nem tapasztalt mértékű elvándorlása, következményes munkaerő-hiány, illetve a közreműködői díjak mértékének emelkedése. • A nappali ellátások finanszírozása körüli anomáliák – a fekvő teljesítményként befogadott ellátásokat az OEP csak a járóbeteg szakellátás szabályai szerint finanszírozza, az elszámolási szabályok sajátosságainak köszönhetően az előbbi pozitív, az utóbbi erősen negatív fedezetű. A fenti tényezők együttes hatása erőteljesen veszteséges tevékenységet vetít előre – hiszen önmagában az EMAFT hatása olyan mértékű (30% TVK vesztés – ez közel 4 havi finanszírozás kivonását jelenti), amelyet nehéz, ha egyáltalán lehetséges kompenzálni más területekről. A 2012. januári változások tovább rontották az egyébként is rossz kilátásokat – leginkább a máshonnan nem kompenzált kötelező béremelés és az ÁFA minden költségterületre hatást gyakorló növelése említhető meg. A legtöbb projekt helyzetét tovább rontja, hogy a pályázatban kötelezően megvalósítandó elemként szereplő nappali kórházak finanszírozása nem rendezett. bár sok fejlesztésben ezt fekvőbeteg szakellátás keretében tervezték finanszírozni (hiszen ott ugyanarra a tevékenységre magasabb díjtétel kapható, közel azonos költségek mellett) és ennek pozitív fedezete ellensúlyozta volna a járóbeteg szakellátások várható deficitjét, az OEP ezeket az ellátásokat csak járóbeteg szakellátásként kívánja finanszírozni. Zirc esetében ezért e tevékenység elindításra sem került, hiszen a nyilvánvaló veszteség felvállalása csak tovább rontaná a fejlesztés pénzügyi mérlegét, ezzel már veszélyeztetné a Kórház gazdasági egyensúlyát is. E projektek kitettsége tehát óriási – amennyiben nem következik be gyökeres fordulat az intézmények finanszírozásában, vagy a tulajdonos-fenntartóknak kell korábbi kötelezettség-vállalásukat érvényesíteni, és a működési hiányt felvállalni és finanszírozni, vagy a támogatások részleges, vagy teljes viszszafizetésének réme fenyeget, amely szintén a közösségi forrásokat terhelné meg tetemes mértékben. s hogy ez mennyire kézzelfogható távolságba került, az bizonyítja, hogy a Zirc Városi Erzsébet Kórházban 2012. I. és II. IME XI. évfolyAM 7. SzáM 2012. SzEpTEMBEr 23 MEnEdzSMEnT JÁRóbETEg sZAKEllÁTÁs negyedévében olyan történt, amelyre 2008. III. negyedéve óta nem volt példa: a negyedéves üzemgazdasági eredmény, – ha kismértékben is, – de negatív tartományba fordult. Ebben nem kis szerepe volt és van a 2012. I. negyedévében beüzemelésre került új komplex, kistérségi járóbeteg szakellátó központ tevékenységének. A kiegyensúlyozottság érdekében meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az indulás első hat hónapjában nem várható egyből a teljes kapacitás 100%-os kihasználtsága, tehát hosszabb távra következtetéseket levonni egyelőre korai volna – a jelek viszont figyelmeztetőek, a kontrolling számítások sok optimizmusra nem adnak okot. ÖSSzEfoglAláS A 2007-2013. Európai Uniós tervezési időszakban a járóbeteg szakellátás fejlesztésére 47 milliárd Ft került pályázat útján lekötésre. A támogatások felhasználásának felté- tele a projektek fenntarthatóságának bizonyítása volt, melyet a pályázók egységes módszertan alapján állítottak össze. Jelen közleményben bemutattuk a tervezés időszakában is azonosított bizonytalan tényezőket, valamint az elmúlt 4 évben bekövetkezett olyan külső változásokat, amelyek hatást gyakorolnak a projektek fenntarthatóságára. E hatások leginkább a negatív irányú prognózisokat erősítik, és ha erőteljes és tudatos lépések megtétele késik – pl. a nappali kórházak finanszírozásának rendezése, illetve a teljes járóbeteg szakellátás finanszírozásának korrekciója, szerepének megerősítése (amint az a semmelweis Tervben is szerepel) – akkor e projektek fenntartási kötelezettsége csak tulajdonosi-fenntartói támogatással biztosítható. Ellenkező esetben kettős hátrányt szenvedhetünk el: szembe kell nézni a támogatások visszavonásának lehetőségével, továbbá – következményesen – a 2014-2020. tervezési időszakra jutó Európai Uniós források arányos csökkentésével is. A sZERZőK bEMUTATÁsA dr. Tótth árpád orvos (sOTE 1996), egészségügyi szakmenedzser (sOTE EMK 2000.). 1996-tól a sOTE PhD hallgatója és patológus gyakornoka. 2001től a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ munkatársa, 2003-tól a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház által szervezett Irányított betegellátási Modellkísérlet helyettes vezetője, majd ugyanitt 2011-ig több igazgatói beosztásban dolgozott. 2008-tól a Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet főigazgatója, mindezek mellett 2000-től az Országos Mentőszolgálat mentőorvosa. A Magyar Kórházszövetség vezetőségi tagja. 2011-től gYEMsZI szakértő. Érdeklődési területe: kistérségi és megyei egészségügyi ellátórendszerek szervezése, fejlesztése; kórházmenedzsment; sürgősségi ellátás. Az IME szerkesztőbizottságának a tagja. Juhász Ildikó finanszírozási referens. 1998 óta dolgozik a Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézetben, 2003 óta finanszírozási referensként. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán egészségügyi szervező alapszakon szerzett diplomát. Érdeklődési területe: egészségügyi finanszírozás, kistérségi ellátásszervezés, európai uniós projektek fenntarthatósága. varsányi Attila okleveles közgazdász, egészségügyi szakmenedzser, mérlegképes könyvelő. 2002-tól a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházban belső ellenőrzési vezető, majd 2006-tól pénzügyi és számviteli osztályvezető, gazdasági igazgatóhelyettes. 2008-tól a Zirc Városi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet gazdasági igazgatója. A Kórház több európai uniós pályázatban pénzügyi vezetőként, illetve szakértőként vesz részt. XII. Kontrolling Konferencia Időpont: 2012. december 5. (szerda) best Western Hotel Hungária 24 IME XI. évfolyAM 7. SzáM 2012. SzEpTEMBEr