IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

A járóbeteg-szakellátás szerkezeti és működési sajátosságai, finanszírozási jellemzői

  • Cikk címe: A járóbeteg-szakellátás szerkezeti és működési sajátosságai, finanszírozási jellemzői
  • Szerzők: Dr. Pál Miklós , Dr. Bodroghelyi László
  • Intézmények: Dunakeszi Szakorvosi Rendelő, Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgáltató
  • Évfolyam: XI. évfolyam
  • Lapszám: 2012. / 9
  • Hónap: november
  • Oldal: 15-18
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: HELYZETÉRTÉKELÉS

Absztrakt:

A szerzők bemutatják a hazai járóbeteg-szakellátás intézményi struktúráját. működési formáit, tevékenységi jellemzőit és finanszírozási mutatóit az aktuális körülmények között. definiálják az önálló szakrendelő fogalmát és ez alapján áttekintik azok jelenleg működő formáit. szakmai alapokon elkülönítik a fekvőbetegellátáshoz integrált formában, és az önállóan működő rendelők altípusait. Megállapítják, hogy a rendszer több, mint 70%-ban már állami fenntartásban működik. A fennmaradó, alig 30%-ban, az önálló intézmények szinte teljes köre nagymértékben integrálódott az alapellátással. elenyésző azok száma, ahol alapellátási tevékenység nincs. A rendszer a jelen fenntartásban bizonyítottan életképes és hatékony, további intézmények állami fenntartásba vételét sem szakmai, sem gazdasági szempontból nem javasolják.

Angol absztrakt:

Authors studied the structure and financing history of outpatient care in Hungary. They found a slight increase in the financing by the state administered National Health Insurance Fund over the years. The institutions providing outpatient care are grouped based on their type (integrated with hospitals or single outpatient clinics) and the variety of disciplines they provide. More, than 70% of the outpatient care system is owned and managed directly by the state, the rest belongs to private and community owners. The community out-patient clinics are working closely together with the primary care physicians and provide a definite care for the patients thus to avoid hospitalization. Author suggests that the current ownership and management of the community outpatient clinics are sufficient and effective enough and there is no need for further involvement by the state in ownership and management issues.

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő Novákné Dr. Pékli Márta
Tartalom IME Szerkesztőség
Az ellátásszervezés hatása az egészségügy hatékonyságára Csordás Péterné
Ágazati partnerségre törekednek az innovatív gyógyszergyártók Boromisza Piroska
A járóbeteg-szakellátás szerkezeti és működési sajátosságai, finanszírozási jellemzői Dr. Pál Miklós , Dr. Bodroghelyi László
A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács METT-2012/6. sz. együttes állásfoglalása a járóbeteg szakellátó rendszer tulajdonosi feladatainak állami körbe vonásáról Dr. Sinkó Eszter
Infekciókontrollal a fertőzésekkel szemben Fazekas Erzsébet
Egy infekciókontroll program tapasztalatai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban Dr. Csiba Gábor, Dr. Győri Csilla, Lucskai Andrea, Posta Lászlóné
Régi és új tapasztalatok a közpénzből finanszírozott, ingyen beruházások megvalósulásáról Prof. Dr. Mihályi Péter
Tanár Úr, kérem…avagy Felelet a Mondolatra Dr. Tóth Árpád
A cukorbetegség XXI. századi kihívásai – a gyakorló orvos szemszögéből Dr. Winkler Gábor
A Synflorix és Prevenar 13 pneumococcus elleni védőoltások összehasonlító egészség-gazdaságtani elemzése Prof. Dr. Kaló Zoltán, Dr. Nagyjánosi László
Minőség mindenek felett! IME Szerkesztőség
Időskori egészséggondozás a telemedicina segítségével Prof. Dr. Kékes Ede, Dr. Samu Antal, Dr. Szegedi János, Mezei Rudolf, Dr. habil. Kiss István
Gyógyszeripari körkép: CSL Behring Kft. Fazekas Erzsébet
Interjú Dr. Rosivall Lászlóval - „Sokféle életet élek”Beszélgetés Dr. Rosivall László nefrológus professzorral Boromisza Piroska
Irodalomjegyzék IME Szerkesztőség

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Pál Miklós Intézmény: Dunakeszi Szakorvosi Rendelő
Szerző: Dr. Bodroghelyi László Intézmény: Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgáltató
egészségpolItIkA HELyzETéRTékELéS A járóbeteg-szakellátás szerkezeti és működési sajátosságai, finanszírozási jellemzői Dr. Pál Miklós, Dunakeszi Szakorvosi Rendelő Dr. Bodroghelyi László, Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgáltató A szerzők bemutatják a hazai járóbeteg-szakellátás intézményi struktúráját. működési formáit, tevékenységi jellemzőit és finanszírozási mutatóit az aktuális körülmények között. definiálják az önálló szakrendelő fogalmát és ez alapján áttekintik azok jelenleg működő formáit. szakmai alapokon elkülönítik a fekvőbeteg-ellátáshoz integrált formában, és az önállóan működő rendelők altípusait. Megállapítják, hogy a rendszer több, mint 70%-ban már állami fenntartásban működik. A fennmaradó, alig 30%-ban, az önálló intézmények szinte teljes köre nagymértékben integrálódott az alapellátással. elenyésző azok száma, ahol alapellátási tevékenység nincs. A rendszer a jelen fenntartásban bizonyítottan életképes és hatékony, további intézmények állami fenntartásba vételét sem szakmai, sem gazdasági szempontból nem javasolják. Hazánkban jelenleg a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók szakmai összetételét, betegforgalmi, betegellátási és bevételi adatait naprakészen tartalmazó adatokkal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) rendelkezik. Adataink az OEP finanszírozási adatbázisaiból származnak. A járóbeteg-szakellátás tartalmának meghatározása változik a megközelítés szempontja szerint: mást értünk alatta jogi szempontból, mást finanszírozási, engedélyezési, vagy egyéb szakmai megközelítésből. Jelen tanulmányban a járóbeteg-szakellátás tényleges orvos-beteg találkozást jelentő részével foglalkozunk, a képalkotó diagnosztika (CT-MRI) és a labordiagnosztikai adatait elkülönítve. • Authors studied the structure and financing history of outpatient care in Hungary. They found a slight increase in the financing by the state administered National Health Insurance Fund over the years. The institutions providing outpatient care are grouped based on their type (integrated with hospitals or single outpatient clinics) and the variety of disciplines they provide. More, than 70% of the outpatient care system is owned and managed directly by the state, the rest belongs to private and community owners. The community out-patient clinics are working closely together with the primary care physicians and provide a definite care for the patients thus to avoid hospitalization. Author suggests that the current ownership and management of the community outpatient clinics are sufficient and effective enough and there is no need for further involvement by the state in ownership and management issues. Bevezetés A járóbeteg-szakellátás struktúrája, működési formája folyamatosan változott és változik ma is, annak ellenére, hogy a rendszert bürokratikus korlátokkal többször is évekre bemerevítette az aktuális kormányzati egészségügyi reform. Jelen értekezés célja röviden bemutatni a járóbetegszakellátás jelen helyzetét, működési formáit, tevékenységi jellemzőit és finanszírozási mutatóit az aktuális körülmények között. Célunk még tipizálni az egyes intézményi formákat, és ezek alapján javaslatokat megfogalmazni a fenntartói funkciók ellátására. • • Az alábbi kérdéseket tesszük fel: Hogyan alakult a járóbeteg-szakellátás finanszírozása az elmúlt tíz évben? Ténylegesen hány közfinanszírozott szolgáltató működik a járóbeteg-szakellátásban, milyen kapacitás és finanszírozási mutatókkal? A közfinanszírozott szolgáltatók szakmai és működési szempontból heterogén csoportja tipizálható-e egységes elvek alapján? Módszer Elemzésünk szempontjából azt tekintjük járóbeteg-szakellátásnak, ahol valós orvos-beteg találkozás és kezelés történik fekvőbeteg osztályos kezelés nélkül. Nem soroljuk ide a CT-MRI képalkotó diagnosztikát, és a laboratóriumi diagnosztikát sem. Ugyancsak nem soroljuk ide az alapellátási feladatokat (háziorvos, ügyelet, otthoni szakápolás stb.) Működési forma szempontjából az ellátás lehet fekvőbeteg intézménnyel integrált, és attól szervezetileg és helyileg is elkülönült önálló intézet. Elemzésünkben önálló járóbeteg intézetnek azt tekintjük, amely nem rendelkezik finanszírozott fekvőbeteg ágyakkal, de rendelkezhet egynapos ellátással. Ezen belül elkülöníthetjük az alapellátással integrált intézményeket, ide sorolva azokat, melyek ezen tevékenységek valamelyikére (háziorvosi ellátás, ügyelet, ifjúság egészségügy, fogászat) finanszírozási szerződéssel rendelkeznek. Finanszírozási szempontból a járóbeteg-szakellátási finanszírozást vesszük figyelembe, a labor, mikrobiológia, CT-MRI diagnosztika finanszírozását nem számítva. Fentiek szerint a járóbeteg szakellátás kapacitás és finanszírozási adatainak analízisekor nem vettük figyelembe az 50, 51, 52 szakmakódú szervezeti egységeket a szolgáltatók vizsgálatakor. IMe XI. évfolyAM 9. száM 2012. noveMBer 15 egészségpolItIkA HELyzETéRTékELéS Működési forma szerint a fenti kritériumok alapján megvizsgálva a rendszert, az alábbi csoportokat különítettük el: • Integrált fekvő-járó intézmények – ide soroljuk az összes kórházat, valamint azokat az intézményeket, amelyek bármilyen – akár krónikus, vagy ápolási – fekvő kasszából finanszírozott ágyakat működtetnek. Ezek meghatározó számban már állami fenntartásúak, néhány alapítványi, egyházi magánintézmény kivételével. • diagnosztikai szolgáltatók járóbeteg-szakellátása – a főtevékenységként CT-MRI, vagy labordiagnosztikát végző intézmények részesülése a járóbeteg-ellátásból. • Önálló járóbeteg-szakellátási intézmények – ide soroltuk azokat az intézményeket, melyeknek nincs finanszírozott ágya, esetleg egynapos sebészetet, vagy alapellátást is végeznek. rendelkeznek a kapacitások, a betegforgalom és a finanszírozás 70%-ával. A fennmaradó egyéb intézetek a kapacitások, forgalom és finanszírozás nem egészen 30%-án osztoznak. eredMények Az 1. ábra mutatja a járóbeteg-szakellátás finanszírozását 2004-től napjainkig, CT-MRI és labor teljesítményadatok nélkül. Látható a TVk és TVk maradvány alakulása a rendszer egészében. A rendszerben meglévő összes TVk gyakorlatilag 2007-ig nőtt, és amikor a hatalmas maradvány és egyéb okok miatt a TVk revízióra került, igen komoly mértékben, évi több mint 10 milliárd ponttal csökkent a degressziós finanszírozás bevezetésével. A TVk az idei évben sem érte el a 2008-as szintet, ennek ellenére még mindig jelentős maradványt halmoznak fel egyes intézmények. A vizsgált időszakban a finanszírozási összeg közel 25%-os növekedést mutat nyolc év alatt, havi átlag 6,5 milliárd forintról havi átlag 8,2 milliárd forintra nőtt. Mindemellett a járóbeteg-szakellátás havi átlagos esetszáma 6 millió körüli értékről 5.5 millióra csökkent. 1. ábra A járóbeteg-szakellátás fontosabb teljesítmény mutatói 2004-től havi bontásban A fentebb részletezett finanszírozás jelenleg 408 darab különféle kapacitású és típusú intézmény között oszlik el. Az adatok működési forma szerinti megoszlását az 1. táblázatban tüntettük fel. Látható, hogy az intézmények közel egyharmada integrált fekvő- és járóbeteg ellátó intézet, melyek 16 IMe XI. évfolyAM 9. száM 2012. noveMBer 1. táblázat A járóbeteg-szakellátási ellátások szerint megoszlása intézménytípusok Az integrált intézmények járó kapacitása 50 és 6000 óra között szóródik, átlagosan 1712 óra. Ezek az intézetek az egyházi kórházak kivételével már állami fenntartásúak. Augusztus végéig közel 360 millió pont TVk maradványt halmoztak fel. Ezt a maradványt a fenntartó szét tudja osztani saját intézményei között, hiszen sok intézmény ezek közül igen nagymértékben lépi túl a TVk-t, míg mások több havi TVk-nak megfelelő maradványt halmoztak fel és esélyük sincs már ebben a finanszírozási évben ezt felhasználni. Az említett TVk maradvány az integrált intézmények havi TVk-jának közel 10%-a. A diagnosztikai szolgáltatók járóbeteg kapacitása és finanszírozása az egészhez viszonyítva 0,5%, vizsgálatunk szempontjából jelentéktelen arány. Az önálló járóbeteg-szakellátási intézmények kapacitása 2 (kettő) és 3600 óra között szóródik, az átlag 315 óra. A 275 intézmény közel fele, 124 minősül alapellátással integrált intézménynek. Célszerűnek látszik, hogy óraszám kapacitás szerint próbáljuk csoportosítani az intézményeket. Abból kiindulva, hogy egyes egészségpolitikai döntéshozók életképesnek és gazdaságilag fenntarthatónak tekintették a 200 órás kapacitású kistérségi egészségügyi központokat, nézzük meg, hány intézmény kerül a 200 óránál kisebb kategóriába. érdekes eredményre jutunk: a 275 intézmény több, mint fele, 170 működik 200 óránál kisebb kapacitással. Más megközelítést választva, megnéztük az intézmények szakmai összetételét. Igen nagy számban találunk olyan, jellemzően kis kapacitású egységeket, melyek egy, vagy több, de rokonszakmában működnek. Vannak közöttük speciális gyermekellátást nyújtó alapítványok, bőr, tüdő és pszichiátirai gondozók. A 200 óránál kisebb kapacitású egységek néhány kivétellel mind ebbe a csoportba tartoznak. Ezzel a egészségpolItIkA HELyzETéRTékELéS megközelítéssel az alábbiak szerint csoportosítottuk az önálló intézeteket: • • speciális, egy-vagy több szakmai profilú intézmények – Általában egy vagy több rokon szakmát művelő (pszichiátria, egyéb gondozás, speciális gyermekeket ellátó alapítványok), jellemzően kis óraszámú intézmények, melyek költségvetési intézményként, közalkalmazottakkal nem lennének fenntarthatóak, viszont speciális feladataikra az egészségügyi rendszernek szüksége van. többszakmás önálló járóbeteg intézmények – jellemzően egy település teljes járóbeteg-szakellátási feladatkörét ellátják, emellett sokan végeznek egynapos sebészetet, és majdnem mindnyájan alapellátási szervezési feladatok mellett alapellátással integráltan működnek. Az első csoportban jellemző az alapítványi, vagy magántulajdonlás, a másodikban dominál a helyi önkormány- zati fenntartás. Ez alapján célszerű külön csoportba sorolni az állami fenntartású intézményeket. A fentebb vázolt felosztás eredményeit a 2. táblázatban összesítettük. Az önálló intézetek 5%-a már állami fenntartásban üzemel, ezek egyike sem végez alapellátást. Az egyéb fenntartású intézmények közel fele alapellátó is, a speciális intézetek 32%-a, a többszakmás intézetek közel 80%-a végez alapellátást is. Az alapellátást nem végző intézmények közül három magántulajdonú, régóta működő szolgáltató, a többi az utóbbi években létrehozott kistérségi ellátó centrum. A 3. táblázatban összesítettük eredményeinket. Látható, hogy a járóbeteg-szakellátás alapellátással nem integrált része, a kórházak és az önálló szakrendelők egy része állami kezelésben van. Ezek az intézmények az ellátás teljes vertikumának 75%-át teszik ki. A maradékból hozzávetőlegesen 4%-ot tesznek ki a speciális, egy-vagy több szakmai profilú intézmények, és 21%-ot a többszakmás önálló járóbeteg intézmények. 2. táblázat Az önálló járóbeteg-szakellátók intézményi megoszlása 3. táblázat A járóbeteg-szakellátás fenntartói megoszlása IMe XI. évfolyAM 9. száM 2012. noveMBer 17 egészségpolItIkA HELyzETéRTékELéS ÖsszefoglAlás A vizsgált közel tízéves időszakban a járóbeteg-szakellátás finanszírozása az inflációt alulmúló ütemben, csekély mértékben emelkedett. Az ellátott esetszám jelentős mértékben nem változott. A szakorvosi óra kapacitás sem változott jelentős mértékben. Megállapíthatjuk, hogy a járóbeteg szakellátás 70%-a a kórházakhoz köthető. Összességében jelenleg a teljes vertikum háromnegyede állami fenntartású intézmények kezelésében van. A nem állami fenntartású önálló intézmények: • fekvőbeteg-szakellátást kiváltó definitív ellátást végeznek; • speciális feladatokat végeznek; • Alapellátási feladatokat vagy azok szervezését-fenntartását is végzik; • jelentős létszámú szakorvos jövedelmét biztosítják közreműködő szerződésekkel (mely komoly megtartó erőt jelent az orvosok számára) • fenntartásuk önkormányzati, alapítványi, vagy magánforrásból történik, nem terheli az állami fenntartó szervezet költségvetését. A speciális ellátást nyújtó kis kapacitású intézmények állami fenntartása véleményünk szerint nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán lehetséges, tekintettel a gazdaságos üzemméret kérdésére, és arra, hogy ezek az intézmények csaknem kizárólag alapítványi, vagy magántulajdonban vannak. A többszakmás önálló járóbeteg intézmények csaknem valamennyien alapellátási feladatokat, ellátásszervezést is végeznek. Összesen 18 olyan intézmény van az országban, amelyek ezt a feladatot nem végzik. Sok jelenlegi fenntartó önkormányzat az alapellátást és a járóbeteg szakellátást egységes, – igaz heterogén, – rendszerbe foglaló egészségügyi szolgálatot szervezett. A közös szervezet és közös fenntartó lehetőséget ad az alapellátás és a járóbeteg szakellátás közötti mind szakmai, mind szervezeti együttműködés megvalósítására, a szinergiák kihasználására. Ezen egészségügyi szolgálatok járóbeteg szakellátásának államosítása után ez az egység szétesne. Félő, hogy a szervezeti szétválás után a szakmai együttműködés is gyorsan erodálódna, valamint az alapellátás menedzselése, melyet eddig az egészségügyi szolgálatok menedzsmentje végzett, az önkormányzatok nyakába szakadna. Véleményünk szerint az önálló járóbeteg intézmények állami fenntartásba vétele: • jelentős zavart okozna a betegellátási rendben, • meghatározó részük működtetése közintézményként közalkalmazottakkal nem fenntartható, • az alapellátási feladatok leválasztása jelentős többletköltséget és ellátási zavart okozna. A SzERzők BEMUTATÁSA dr. Bodroghelyi lászló oxyológus, belgyógyász, háziorvos szakorvos, egészségügyi szakmenedzser. 1985ben végzett a SOTE-n, ezt követően mentőorvosként helyezkedett el, 1989ben szakvizsgázott oxyológiából. 1990ben a Bajcsy kórházban, majd 1991- 2003-ig a Mentőkórház Belgyógyászatán dolgozott, ahol az osztályos munka mellett echocardiográfiával foglalkozott. 1998 óta Budapest I. kerületében privatizált háziorvos, 2002-2004-ig a Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának főigazgató helyettese, majd 2005-től főigazgatója. 2 évig a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnökségi tagja volt. dr. pál Miklós orvos, egészségügyi szakmenedzser. Az orvosi diploma megszerzése (1987) előtt és azt követően tíz éven át kutató orvosként dolgozott, a vérkeringés szabályozásának kérdésein, többek között a matematikai modellezés módszerét alkalmazva. 1990-től három évig a University of Arizona élettani kutatócsoportjában a szöveti mikrocirkuláció szabályozásának és az anyagcsere kapcsolatának kér- déseit vizsgálta. Hazatérése után saját céget alapított. 1999-től az OEP-ben osztályvezetőként a járóbeteg-szakellátás finanszírozásával kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Működése során vezették be a tételes jelentések szabálykönyv alapján történő szűrését. A 2000-es években többek között a Jahn Ferenc kórház menedzsmentjének és a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség elnökségi tagjaként dolgozott a szakrendelők érdekében. Jelenleg a Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet igazgatója. 18 IMe XI. évfolyAM 9. száM 2012. noveMBer