Intézmények:Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., ---
Évfolyam: XII. évfolyam
Lapszám:2013. / 1
Hónap:február
Oldal:48-50
Terjedelem:3
Rovat:EGÉSZSÉG - TÁRSADALOM, NÉPEGÉSZSÉGÜGY
Alrovat:EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM
Absztrakt:
A túlzott energia-felvétel és a fizikai inaktivitás az általánosan elfogadott, két legfontosabb környezeti tényező az elhízás „világjárványa” kialakulásában. Újabb irodalmi adatok szerint más környezeti faktorok, például az endokrin diszruptorok, jelentős szerepet játszhatnak az elhízás kialakulásában. Az endokrin diszruptorok a jelátadást módosítva hatással lehetnek az elhízáshoz kötődő energiautakra, a lipid anyagcserére és a testsúly szabályozására.
Angol absztrakt:
Overfeeding and the lack of physical activity are the well-known two main environmental factors of the in - creased prevalence of obesity worldwide. By the novel literature several other environmental factors, such as endocrine disruptors may play role in obesity development. The environmental endocrine disruptors may affect obesity-related pathways by altering cell signaling involved in weight and lipid homeostasis.
[1] Halmy E, Paksy A, Halmy L, Nutritional intake of Vitamins in Obesity, Obesity Facts 2012;5(suppl1):1- 280 p60
[2] Halmy L, Paksy A, Halmy E, Is the ratio similar in macronutrients intake by normal and obese classes?, Endokrinologia Otylosc, 2011:7;2 p46
[3] Darvas B, Csóti A, Székács A, Hormonálisan aktív környezeti anyagok, In: Mezőgazdasági ökotoxikológia (Darvas B és Székács A szerk.) lʼHarmattan, Budapest, 2006. p232-245.
[4] Ungváry Gy, Endokrin diszruptorok és fenntartható fejlődés, Foglalkozás-egészségügy 2010;11: 47-77.
[5] Diamanti-Kandarakis E, Bourguignon JP, Giudice LC, Hauser R, Prins GS, Soto AM, Zoeller RT, Gore AC, Endocrine-disrupting chemicals: an Endocrine Society scientific statement, Endocr Rev 2009;30 (4): 293-342.
[6] Tang-Peronard JL, Andersen HR, Jensen TK, Heitmann BL, Endocrine-disrupting chemicals and obesity development in humans: A review, Obes Rev 2011;12 (8): 622-636.
[7] Dirinck E, Jorens PG, Covaci A, Geens T, Roosens L, Neels H, Mertens I, Van Gaal L, Obesity and persistent organic pollutants: possible obesogenic effect of organochlorine pesticides and polychlorinated biphenyls, Obesity (Silver Spring) 2011;19 (4): 709-714.
[8] Hatch EE, Nelson JW, Stahlhut RW, Webster TF, Association of endocrine disruptors and obesity: Perspectives from epidemiologic studies, Int J Androl 2010;33 (2): 324-332.
[9] Stahlhut R, Wijngaarden E, Dye T, Cook S, Swan S, Concentrations of urinary phtalate metabolites are associated with increased waist circumference and insulin Resistance in adult U.S. males, Environ Health Perspect 2007;115: 876-882.
[10] Grün F, Blumberg B, Environmental obesogens: organotins and endocrine disruption via nuclear receptor
signalling, Endocrinology 2006;147: 50-55.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Hormonmodulánsok az elhízás kialakulásában Halmy Eszter, Prof. Dr. Halmy László Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. A túlzott energia-felvétel és a fizikai inaktivitás az általánosan elfogadott, két legfontosabb környezeti tényező az elhízás „világjárványa” kialakulásában. Újabb irodalmi adatok szerint más környezeti faktorok, például az endokrin diszruptorok, jelentős szerepet játszhatnak az elhízás kialakulásában. Az endokrin diszruptorok a jelátadást módosítva hatással lehetnek az elhízáshoz kötődő energiautakra, a lipid anyagcserére és a testsúly szabályozására. Overfeeding and the lack of physical activity are the well-known two main environmental factors of the increased prevalence of obesity worldwide. By the novel literature several other environmental factors, such as endocrine disruptors may play role in obesity development. The environmental endocrine disruptors may affect obesity-related pathways by altering cell signaling involved in weight and lipid homeostasis. AZ ELHÍZÁS OKAI Az elhízás egyéni és epidemiológiai kialakulásának okát széles körben egyértelműen az energiában gazdag táplálkozás és a csökkent fizikai aktivitás együttesében látják. Az utóbbi években viszont egyre jobban teret nyer az a nézet, amely szerint ezek a tényezők nem mutatnak olyan mértékű korrelációt az elhízással, mint amilyen mértékben az megjelenik. Az újabb felfogás szerint az említett két tényező két fő faktorként fogható fel, amelyek mellett számos más tényezőt is figyelembe kell venni. 1. genetikai tényezők, 2. anyai okok (intrauterin hatások és anyai magatartás), 3. gyulladásos tényezők, 4. életmódbeli rendellenességek (például alváshiány), 5. környezeti hatások (endokrin diszruptorok stb.), 6. társadalmi hatások (például kapcsolatrendszer, gazdasági helyzet). Szerzők véleménye szerint mintegy 25 járulékos tényező játszik szerepet az elhízás kialakulásában. Természetesen ezek nem csökkentik a táplálkozás és fizikai aktivitás jelentőségét, de mind az egyéni, mind az epidemiológiai helyzet értékelésében javasoljuk figyelembe vételüket. KÉMIAI HATÁSOK AZ ELHÍZÁS KIALAKULÁSÁBAN Az elhízás globális epidémiája tehát nem magyarázható kizárólag az energiabevitel és az energiafelhasználás egyensúlyának zavarával. Az elhízás egyes esetekben izokalóriás étrenden, vagy megfelelő fizikai aktivitás esetén is 48 IME XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. FEBRUÁR kialakul. Ez a periféria működési zavarát valószínűsíti. A szintetikus kémiai anyagok produkciója és használata ma az egész világon drámaian nő, és ezzel párhuzamosan nő az elhízás előfordulása is. Ez azt is felveti, hogy e kémiai anyagok kulcsszerepet játszhatnak az elhízás kifejlődésében a fiziológiás szabályozó mechanizmusok megváltoztatása révén. Elhízottak táplálkozása számos tápanyag (pl. Ca, Dvitamin, omega-3 zsírsavak) hiányos felvételét mutatja [1, 2], de táplálkozásukat csak az energiatöbbletet képező táplálékfelvétellel jellemzik, ugyanakkor azzal a károsító többlettel nem foglalkoznak, amelyet az anyagcserét módosító hormonmodulánsok felvétele jelent. A hormonálisan aktív környezeti anyagok közé sorolhatók azok a szintetikus vegyületek, amelyeket a szakirodalom leggyakrabban hormonmoduláns (Environmental Endocrine Disruptors, EED) néven említ [3]. A hormonmodulánsok környezetünk anyagai, táplálékok és fogyasztói termékek, amelyek interferálnak a hormon bioszintézissel, a metabolizmussal. Hatásukra módosul a normális homeosztatikus szabályozás, vagy a reprodukció. Hatnak a férfi és női reprodukcióra, az emlőfejlődésre és rákra, a prosztatarákra, a neuroendokríniumra, a pajzsmirigyre, a metabolizmusra, az elhízásra, valamint a kardiovaszkuláris endokrinológiára. Epidemiológiai tanulmányok bizonyítják közegészségügyi jelentőségüket [4]. Különböző, a fiziológiás folyamatokra ható anyagokat foglalnak magukba: ösztrogén, antiandrogén, pajzsmirigyhormonok, PPAR-gamma, retinoid és más nukleáris receptorok, a szteroidogenezis enzimei, továbbá neuro-transzmitter receptorokra és rendszerre ható vegyületeket. Hatásukat modellezhetjük laboratóriumban in vitro vagy in vivo modelleken. A hormonmodulánsok közé sokféle molekula tartozik [5]. A HORMONMODULÁNSOK HATÁSA A hormonmodulánsok expozíciója az élet korai szakában a főtális, vagy a gyermekkorban már érvényesül. Az endokrin szignálok anyagcsere útjainak programja már az életnek ebben a vulnerábilis szakaszában módosulhat. Később a hormonmodulánsok expozíciója magasabb triglicerid, koleszterin, vércukor szinttel, cukorbetegséggel társulhat, amelyek az elhízáshoz kapcsolódnak. Az emberi szervezetet a hormonmoduláns expozíció a gyomor-bél traktuson, a szennyezett levegőn keresztül a tüdőn át, vagy bőr expozíciójával érheti. Kísérletes vizsgálatok azt mutatják, hogy az alacsony dózisú hormonmoduláns expozíció később kifejlődő elhízást is okozhat. A hormonmodulánsok expozíciójára adott hatás az időtényezőtől, a dózistól és a nemtől függően alakul ki, attól függően, hogy a hormonmodulánsok ösztro- EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM gén, antiösztogén, vagy antiandrogén hatásúak. Nagy dózisú expozíció toxikus hatású, és testsúlycsökkenést vagy növekedésbeli visszamaradást okoz, míg alacsony dózis, amely hasonló a normális humán környezeti expozícióhoz, testsúlygyarapodást idéz elő. A poliklórozott bifenileket (PCBs) a környezetből és emberből is kimutatták. Biológiai hatásuk csoportonként változó, szteroid hormon receptor agonista, vagy antagonista dioxinszerű toxikus hatás. Különböző prospektív tanulmányok prenatális expozíció esetén a testsúly ellentétes elmozdulásait mutatták. Az alacsony prenatális expozícióra korai gyermekkorban testsúlynövekedés jött létre. A PCB lányokra erősebb hatást gyakorol, mint fiúkra. Néhány PCB ösztrogénhatású, egyes vizsgálatok szerint a PCB prenatális hatása csökkent születési súlyt eredményez fiú újszülötteken. Lehetséges, hogy a csontnövekedést gátolja. A PCB hatása az obezitás epidémiájában öszszecseng azzal a vizsgálattal, hogy a prenatális PCB expozíció alacsony születési súllyal társul rhesus majmokon és patkányon. A takarékos gén hipotézis, amely szerint az alultápláltság csökkent születési súlyt és később elhízást okoz, összhangban van a PCB expozíció hatásával. A DDT fő bomlásterméke a DDE, amellyel prenatális expozíció fiúk között pubertáskori súlynövekedést idézett elő. 1-3 éves fiúkon a testsúly összefüggött az anyai prenatális kis dózisú DDE expozícióval. A hatás dohányzó anyákon erőteljesebb volt. Hexaklórbenzén (HCB) prenatális expozíció növeli a kockázatot 6 éves korú gyerekek túlsúlyos állapotának kialakulására. Poliklórozott dibenzo-dioxinok és dibenzo-furánok (PCDD/PCDF) szintje és a haskörfogat növekedése közt szignifikáns összefüggést találtak. Ipari szerencsétlenséget követően nagymértékű polibrómozottbifenil (PBB) expozíció után az élelmiszer készletek kontaminációja miatt 5-24 éves korra fokozott súlynövekedést észleltek a Michigan-i populációban. Humán vizsgálatokban HCB, béta-HCH és PBB magas szérum szintje nagyobb triglicerid és koleszterin szinttel, valamint magasabb vércukor értékkel társult [6]. Dirinck és munkatársai [7] felnőtteken negatív korrelációt észleltek a PCB-k szérum szintje és a testtömeg-index, a haskörfogat, a zsírtömeg, a hasi zsírtömeg és az inzulinrezisztencia között. Viszont pozitív korrelációt állapított meg a béta-HCH és az inzulinrezisztencia, valamint a testtömegindex között. Tehát a kisdózisú PCB-k diabetogén hatása összetettebb, mint az egyszerű obezogén hatás. Hatch és munktársai [8] a National Health and Nutrition Examination Survey (1999-2002) keretében specifikus ftalát metabolittól, nemtől, kortól és az expozíció szintjétől függő pozitív összefüggést talált a testtömeg-index, a haskörfogat és a legtöbb ftalát metabolit között. A haskörfogat és a testtömeg-index nőkön csökkenő, míg a haskörfogat férfiakon növekvő trendet mutatott a ftalát pontrendszerben. Stahlhut [9] National Health and Nutritional Examination Survey (1999-2002) alapján megállapította, hogy négy ftalát bomlástermék pozitív összefüggést mutat a haskörfogattal, és három a növekvő inzulinrezisztenciával. Grün és Blumberg [10] az obezogén kifejezéssel felhívták a figyelmet azokra a molekulákra, amelyek előnytelenül szabályozzák a zsíranyagcserét és az adipogenezist, elősegítve az elhízást. Ezek között figyelemre méltó helyet foglalnak el a környezetből a szervezetbe kerülő ösztrogénszerű vegyületek. A zsírszövet működését hormonok is modulálják. A környezeti ösztrogének a lipolízist és az adipogenezist direkt módosítják, és indirekt módon hatnak a leptinszekrécióra és a táplálékfelvételre. A perinatális expozíció és a következményes nagy testsúly kapcsolatára jellemző példa a dietil-sztilbösztrol (DES), amely kis adagban növeli, nagy adagban csökkenti a születési súlyt. Újszülött korban kis dózisú DES-szel exponált egerek prepubertális nagyobb testsúlya a hasi zsír növekedésével társult, nagy dózisú DES tartós hatása viszont csökkenő prepubertális testsúlyhoz vezetett. 3T3-L1 sejtkultúrában érett zsírsejtekké történő átalakulása során a preadipociták 4-nonilfenol és biszfenol-A (BPA) adására lipid raktározás fokozódását találták, amely időbeli és koncentrációbeli változást mutatott. Az eredmények konzisztensek egér fibroblaszt sejttenyészet eredményeivel, amelyben a 4-nonilfenol, BPA és genistein környezeti anyagok a testsúlyszabályozás zavarát idézték elő. A zsírraktározást és a lipolízist szabályozó PPAR-gammára hatva a tributil-ónoxid (TBTO) és a trifenil-ónoxid a sejt differenciálódását módosítja, és így nő a zsírszövet mennyisége. A TBTO gátolja a zsírszövetben az aromatáz enzim aktivitását, ezáltal csökkentve az ösztradiol szintet. A TBTO gátolja a kortizol lebontását is. A növényi eredetű fitoösztrogének felvétele a szójafogyasztással megnőtt. Alacsony koncentrációban gátolják, nagy koncentrációban növelik a lipogenezist a bennük levő genistein révén, amely a PPARgamma rendszeren keresztül hat [5]. KÖVETKEZTETÉSEK A hormonmodulánsok az intermedier anyagcsere számos reakciójának módosításával endokrin és metabolikus szabályozási zavarokat okozhatnak. Így jelentős szerepet játszhatnak a testsúly rendellenes növekedésében és az elhízás kialakulásában is. A jelenség népegészségügyi jelentőségű, ezért további vizsgálatokat igényel. Különös jelentősége van az egészségügyben (a diagnosztika és terápia során) felhasznált eszközök, továbbá a fogyasztási cikkek és a táplálékok EDC tartalmának. Figyelembe veendő továbbá a bőrön át történő kontaktexpozíció, a levegőszennyeződés, az ipari és mezőgazdasági termelésből, vagy balesetből adódó károsodás lehetősége is. Előnyös lenne, ha a döntéshozók ezeket a tényezőket is figyelembe vennék. IME XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. FEBRUÁR 49 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM IRODALOMJEGYZÉK [1] Halmy E, Paksy A, Halmy L, Nutritional intake of Vitamins in Obesity, Obesity Facts 2012;5(suppl1):1280 p60 [2] Halmy L, Paksy A, Halmy E, Is the ratio similar in macronutrients intake by normal and obese classes?, Endokrinologia Otylosc, 2011:7;2 p46 [3] Darvas B, Csóti A, Székács A, Hormonálisan aktív környezeti anyagok, In: Mezőgazdasági ökotoxikológia (Darvas B és Székács A szerk.) lʼHarmattan, Budapest, 2006. p232-245. [4] Ungváry Gy, Endokrin diszruptorok és fenntartható fejlődés, Foglalkozás-egészségügy 2010;11: 47-77. [5] Diamanti-Kandarakis E, Bourguignon JP, Giudice LC, Hauser R, Prins GS, Soto AM, Zoeller RT, Gore AC, Endocrine-disrupting chemicals: an Endocrine Society scientific statement, Endocr Rev 2009;30 (4): 293-342. [6] Tang-Peronard JL, Andersen HR, Jensen TK, Heitmann BL, Endocrine-disrupting chemicals and obesity development in humans: A review, Obes Rev 2011;12 (8): 622-636. [7] Dirinck E, Jorens PG, Covaci A, Geens T, Roosens L, Neels H, Mertens I, Van Gaal L, Obesity and persistent organic pollutants: possible obesogenic effect of organochlorine pesticides and polychlorinated biphenyls, Obesity (Silver Spring) 2011;19 (4): 709-714. [8] Hatch EE, Nelson JW, Stahlhut RW, Webster TF, Association of endocrine disruptors and obesity: Perspectives from epidemiologic studies, Int J Androl 2010;33 (2): 324-332. [9] Stahlhut R, Wijngaarden E, Dye T, Cook S, Swan S, Concentrations of urinary phtalate metabolites are associated with increased waist circumference and insulin resistance in adult U.S. males, Environ Health Perspect 2007;115: 876-882. [10] Grün F, Blumberg B, Environmental obesogens: organotins and endocrine disruption via nuclear receptor signalling, Endocrinology 2006;147: 50-55. A SZERZŐK BEMUTATÁSA Dr. Halmy Eszter MSc egészségügyi szakmenedzser, a Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója. Számos hazai és nemzetközi elhízástudományi kong- resszus és konferencia tudományos és szervezőbizottságának tagja és előadója. Obezitológiai kutatási területei elhízottak táplálkozási vizsgálata, az elhízás életmódterápiája, komplex kezelése, prevenciója, valamint az elhízás társadalmi-gazdasági vetületei. Prof. Dr. Halmy László az MTA doktora, belgyógyász, c. egyetemi tanár, a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, európai minősítésű obezitológus, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke. Tudományos területek: obezitológia, táplálkozástudomány, endokrinológia, hepatológia, neuroendokrinológia, hipertonológia, lipidológia, epidemiológia. XI. Egészségügyi Infokommunikációs Konferencia Időpont: 2013. május 29. Helyszín: Best Western Hotel Hungaria (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) 50 IME XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. FEBRUÁR
