A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN KONFERENCIABESZÁMOLÓ IME-META VII. Országos Egészség-gazdaságtani Továbbképzés és Konferencia Összefoglaló II. A konferencia második napján, június 20-án is nagyszámú előadás hangzott el. Az első blokkban egészség-gazdaságtani expozékat hallottunk. Dr. Simon Tamás profeszszor, a Magyar Rákellenes Liga elnökeként a gyógyszerbefogadások terén valójában a Liga, illetve tágabban a betegszervezetek lehetőségeit hiányolta előadásában. Kifejtette, hogy a gyártókon, a forgalmazókon, a finanszírozókon és a gyógyszereket felíró orvosokon kívül a gyógyszerbefogadásokban a legérdekeltebbek a betegek, és őket a betegszervezetek képviselhetnék a legjobban, de jelenleg kimaradnak ebből a folyamatból. Szeretnék elérni azt, hogy a rákbetegeket érintő döntések előkészítésében, a releváns határozatok meghozatalában és a döntések végrehajtása során a betegek informálásához is bevonják a szervezetet. Dr. Karner Cecília, a Nyugat-magyarországi Egyetemről „Egészség-gazdaságtani gondolatok” című előadásában azt tárgyalta,hogy az elhúzódó gazdasági válság hogyan érinti, milyen lépésekre ösztönzi az egészségügyi piac szereplőit. Az IFI-META szekcióban Takács Eszter „A kapacitástervezés egy lehetősége” c. előadásában először felvázolta az alapvető problémát, mely szerint minden országban nagyobb az aktív fekvőbeteg kapacitás, mint a reális. Magyarországon a Semmelweis Terv szükséglet alapú kapacitásszervezést irányoz elő. A vizsgált két szakterület a sebészet és az urológia volt. Ezek esetében a Hill-Burton képletet alkalmazva, Németországhoz hasonlóan, kalkulációkat végeztek és ezután tettek javaslatot, mely kiterjedt az ápolási idő folyamatos nyomon követésére, mint kulcskérdésre és ennek nyomán az ágy-kihasználtsági szint tartásával arányos kapacitáscsökkenésre is. Természetesen ezeket sok esetben befolyásolják az egyéb tényezők, mint pl. a lakossági korösszetétel, vagy a lakosságszám. A cél a koncentráltabb, de hatékonyabb ellátás. Zólyom Adriana (Syreon Research Institute) „A cukorbetegség szűrési, kezelési és gondozási stratégiáit vizsgáló egészség-gazdaságtani modell külső validációja” c. előadásában először bemutatta az általuk felállított, ún. Syreon modellt, indokolta a validációt és számszerűsítette az almodellekre, majd összehasonlította az eddig az irodalomban felelhető (ACHIMEDES, EAGLE, CORE, CDC, Michigan) modellekkel, végül megindokolta a jelentősnek mondható eltérések lehetséges okait is. Nagy Zoltán Bence, a MediConcept munkatársa, „A pikkelysömör ellátása során alkalmazott, a társadalombiztosítás által támogatott terápiás lehetőségek átfogó elemzése 2007 és 2011 között” c. összefoglaló munkában vett részt az IFI-META tagokkal közösen. Az előadásban a betegség és a kezelési módszertan leírása mellett 5 év (2007-2011) hazai psoriasis kezelését, gyógyszerforgalmát követték nyomon. Megállapították többek között, hogy a piac dobozszámban csökkent az 5 év alatt, míg a biológiai terápia megjelenésével a bruttó értékű gyógyszerforgalom közel nyolcszorosára nőtt, miközben a betegek összességében alulkezeltek, számos készítményt kipróbálnak, és a betegszám is évente egyenletesen nő. Vincziczki Áron Zoltán, a GYEMSZI Technológia-értékelő Iroda munkatársa, „A több kritériumon alapuló döntéshozatal az egészségügyben” c. előadásában, megállapította, hogy a hazai döntéshozatalban már szerepe van a legtöbb, külföldön is megtalálható kritériumnak, de nem egységesek a különböző technológiák (gyógyszer, gyse, egészségügyi technológiák) befogadási szempontjai és az egyes szempontokat nem mindig transzparens módon veszik figyelembe. Egységes transzparens döntéshozatali rendszer kidolgozása lenne az előrelépés. Az IFI-META szekció utolsó előadása Páll Nóra, részéről a „Magyar gyógyszer-forgalmi adatok elemzése hálózatokkal” címmel hangzott el. Példaként a hipertónia ellenes szerek hálózat-elemzésének modellje készült el, illetve ezzel a módszerrel a magas vérnyomás elleni termékek mellett kiváltott egyéb szerek is jól megjeleníthetők. A Támogatáspolitikai szekció első előadását Borsi András tartotta „Antipszichotikumok terápiás költségeinek elemzése Magyarországon” címmel. Hangsúlyozta a „Real Life” adatokon alapuló vizsgálatok jelentőségét, valamint összefoglalta az antipszichotikumok terápiás gyakorlata elemzésének eredményeit az OEP adatbázisának alapján, és bemutatta az antipszichotikum kezelésekhez köthető költségek vizsgálatát. Hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz, a terápia megszakításához az összkiadás 7-10%-a köthető. Kimutatta az érintett kórképek költségét a gyógyszerfelhasználásban, valamint a járó- és fekvőbeteg szakellátásban. Jeskó József „Válság és depresszió – mentális betegségek a gazdasági válság tükrében” címmel tartott előadásában azt elemezte, hogy a gazdasági válság hatására hogyan változott a depressziósok száma. Válság hatására általában nő az öngyilkosságok száma, azonban ha a növekvő munkanélküliséget kezelik a jóléti kiadások növelésével, akkor ez megakadályozható. Magyarországon felemás következmények láthatók: az alkoholfogyasztás jelentősen csökkent a 2007-2012-ig terjedő időszakban, de az öngyilkosságok száma némileg emelkedett, azonban még 2007-ben hozzáadódott nálunk e környezethez az OPNI bezárása is. Az antidepresszáns szert kiváltó betegek száma 2006 és 2010 között 325 ezerről 295 ezerre csökkent és a BNO F30-F39 betegek száma is 121 ezerről 101 ezer- IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 41 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN KONFERENCIABESZÁMOLÓ re csökkent. Természetesen itt is megfigyelhetjük a területi egyenetlenséget az ország különböző régiói között. Az előadó konklúzióként azt állapította meg, hogy az esetlegesen rejtőzködő depressziósok miatt hosszabb távon sokkal nagyobb árat fizethet a társadalom. Dr. Bacskai Miklós a „Bayes modellek a finanszírozói döntések támogatásában” c. előadásában esettanulmányként az ivabradine esetében optimalizált betegkörre modellezte az érték alapú szolgáltatás-vásárlást, figyelembe véve a döntések korlátait és kockázatait. Megállapította, hogy a külföldi vizsgálatok, modellek és alcsoport-elemzések megállapításai jó közelítéssel adaptálhatók a hazai gyakorlatba. A szekció utolsó előadása Komáromi Tamás volt „A vaklicit rendszer lenyomata” címmel. Az előadásban bemutatta a vaklicites szegmens piaci súlyát és forgalmi trendjeit, a preferált ársávos szegmensben realizált megtakarítást, az árcsökkenések alakulását és a mögöttes motivációk kérdését, valamint összefoglalta a betegterhek, betegpreferenciák a preferált ársávos szegmensben fontos tényeit. 90 cég 169 hatóanyaga, mintegy 2136 termék érintett a vaklicitben. Vizsgálataik alapján a preferált ársávos szegmensben, 2012-ben közel 24 Mrd Ft, 2011 októbertől pedig összesen 34 Mrd Ft megtakarítás jelentkezett a gyógyszerkasszában, eközben a fajlagos betegterhek viszont csak minimálisan mérséklődtek, amit a forgalom struktúrájának betegszempontból nem túl kedvező alakulása is okozott. Az Egészségpolitika II. – Betegút elemzési szekcióban. Nagy Júlia (OEP), „A diagnosztikai ellátás diagnózisa – elemzések a terápiához” c. előadásában a diagnosztikai ellátás jelenlegi helyzetét (igénybevétel, finanszírozás), az igénybevétel problémáit, a diagnosztika helye az ellátásban és a megoldási utak kérdéseit érintette. Képet kaptunk a laborellátások, a molekuláris biológiai vizsgálatok, a CT-MR vizsgálatok, a röntgen vizsgálatok, a radiológiai ellátások számáról, valamint a humán erőforrás helyzetről. Utóbbinak kulcsszerepe lehet, hiszen egyaránt szerepe van az ellátásban, a szűrésben, a diagnózis felállításában, a terápia beállításában, a terápia monitorozásában, illetve a kontrollban. Problémák merülnek fel az igénybevételben (várakozási idő), a finanszírozásban (TVK rendszer). A problémák megoldásához egy komplex eszközrendszer szükséges, melyhez egyrészt informatikai fejlesztések szükségesek, másrészt a finanszírozási elvek protokoll alapúvá alakításával, ésszerű megrendelésekkel, a várakozási idők is csökkenthetők. Lang Zsolt, a Healthware Kft. munkatársa, „Longitudinális betegforgalmi adatok kauzális elemzése címmel” tartotta meg az e témához tartozó előadását, amelyben arra keresett választ, hogy a terápiás beavatkozások milyen változásokat okoznak a beteg állapotában, melyek a költségek és a betegút jellemzői közötti oksági kapcsolatok, vagy a randomizált kontrollált klinikai kísérletek összehasonlítása, vagy helyettesítése a megfigyeléses adatokkal. A munka során 21 937 Hepatitis C kezelt beteg 2004-2012 közötti OEP adatait vizsgálták. A terápiák költségei megállapíthatók, a felállított modell tovább bővíthető lenne a betegre- 42 IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER giszterek adatainak bevonásával, és a későbbiekben célszerű lesz bayesiánus statisztikai eljárásokat alkalmazni. Dr. Kósa István „A betegút-választás költségkihatása a betegutakra koszorúér-betegség gyanúja miatti kivizsgálások során” címmel tartott előadásában megállapította, hogy a koszorúér betegség gyanújával jelentkező 513 806 betegből 29 202-nél végeztek korona angiográfiát. Az előadó feltüntette a különböző lehetőségeket a koszorúér betegség diagnosztizálására és megállapította, hogy meghatározó lehet a választásban a koronarográfiás labor távolsága, melyen célszerű az egyenlő hozzáférhetőség biztosítása érdekében javítani. Király Ferenc előadását, „Az invazív szolgáltató távolságának hatása a betegutakra koszorúérbetegség gyanúja miatti kivizsgálások során” címmel, ugyancsak Dr. Kósa István adta elő, mely szerves folytatása volt az első előadásuknak, és megerősítette, hogy a szolgáltató távolsága szignifikáns hatással van az ISZNB gyanús betegek diagnosztikai útjának megválasztására. Az invazív labor közeli, primér ellátási területekről több beteg, ezen belül több idősebb beteg kerül invazív vizsgálatra. Kiss Zsolt (OEP) a „Hozzáférhetőség, transzparencia, költségkorlátosság – az országos Online Várólista-nyilvántartási Rendszer” címmel ismertette a rendszer lényeges jellemzőit. Az OEP üzemelteti az országos várólista rendszert, a várólista adatokat az intézmények vezetik, a beteg állapotváltozását azonnal rögzíteni kell, és kötelező ott működtetni, ahol a várakozás meghaladja a 60 napot. A legtöbben szürkehályogműtétre várnak, a leghosszabb a térdprotézis-műtétre várók sora, illetve hely szerint a Semmelweis Egyetemen kell a legtöbbet várni. Szerencsére azonban mindenütt különbség van a tervezett és a tényleges várakozási idő között, ez utóbbi javára. A rendszer működtetésében számos hiba/hiányosság van, mind a transzparens, pontos tájékoztatásban, mind a sorrendiség betartásában, mind pedig az ütemezettségben. Az OEP további feladatai között szerepel a felkészülés a teljesítményjelentési rendszerrel történő összefuttatásra, a várólista protokollok elkészítésére. Vannak még feladatok a határon átnyúló betegjogok érvényesítéséről szóló európai uniós irányelv bevezetéséhez kapcsolóan, de a lényeg a sorrendiség és a szakmapolitikai döntésekhez szükséges információk biztosítása. A cél az, hogy szabályozás segítségével a rendszer adataiban elérjék a megfelelő pontosságot, adatminőséget. A szekció utolsó előadója Tóth Emese (Healthware Kft.) volt, aki „Az onkológiai terápiás betegutak eredményességének értékelése OEP ellátási adatokon” c. előadásában érintette az onkológiai betegek sokrétű kezelését, a döntéstámogató eszközöket, az elemzési módszereket is végigvette (betegút-elemzés, klaszteranalízis, túlélés-elemzés, oksági modellek). Ez utóbbihoz több, még lehetséges irányt is felsorolt és továbblépési lehetőségeket is megjelölt külső adatbázisok, kutatások felhasználásával, melyhez módszereket is megadott. Ezután a konferencián szokásos poszter-séta következett (11 poszter került bemutatásra a második napon), melyet Dr. Kaló Zoltán koordinált. EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN KONFERENCIABESZÁMOLÓ Az Egyéb Technológiák Szekció első, „A hospice-palliatív ellátás egészség-gazdaságtani szempontjai – különös tekintettel a költségek számítására” c. előadásában Dr. Dózsa Csaba hangsúlyozta, hogy, a felesleges akut ellátás költségeinek elkerülése a cél az életminőség javítása mellett. Szakirodalmi adatok bizonyítják, hogy a hospice-palliatív ellátás költségei alacsonyabbak a hagyományos kórházi ellátás költségeinél. Viszont a hazai adatok még hiányoznak, ezért javasolt prospektív adatgyűjtés elindítása 3-4 ellátónál, kontrollcsoport bevonásával, 1-2 éves vizsgálattal, néhány száz eset feldolgozásával. Dr. Benedek Zsófia „Laparoszkópos kolorektális beavatkozásokban rejlő lehetőségek hazánkban” c. előadásának lényege az volt, hogy a laparoszkópos kolorektális beavatkozások elvégzése bizonyított élettani és lehetséges gazdasági előnyei miatt, azonban elenyészően keveset végeznek belőlük Magyarországon. Egyrészt finanszírozási hiányosságok vannak, ezért javasolt a kódkarbantartás, ezen kívül egyéb fontos kritériumokat jelölt meg, mint a megfelelő adminisztráció kialakítása, az intézményi általános költségek vizsgálata, nemzetgazdasági hatások, költséghatékonyság bizonyítása, licence oktatási rendszer, minőségi indikátorok kialakítása, illetve a szakmai irányelvek, protokollok felülvizsgálata is. Dr. Kovács Gábor „A koraszülött-mentési rendszerre telepített, betegágy melletti retina-képalkotással és telemedicinás leletezéssel elért költség-megtakarítás a koraszülöttek retinopátiájának (ROP) szűrésében” c. előadásában ismertette a Peter Cerny Alapítvány Csecsemő-Szem-Mentő (CS-SZ-M) programját, mint a betegágy melletti intenzív körülmények között végzett, jól dokumentálható, a szakorvosi munkaterhelést csökkentő, rugalmas szűrővizsgálati módszert. Az előadás levezetése alapján jól látható, hogy az ROP szűrés ráépíthető a működő neonatológiai mentési rendszerre, tartósan működtethető, költség-megtakarítást eredményez, csökkenti a szállítási traumát ebben a sérülékeny betegcsoportban, és többek között javítja a vizsgálat dokumentálhatóságát. Ez utóbbinak jelentősége lehet pl. jogi ügyekben, de konzultációk, orvosi másodvélemények kérésekor is. Ennek az újonnan felépített szolgáltatásnak az elemzése rámutat egy régiós lefedésű telemedicinás ROP-szűrő szolgáltatás megvalósíthatóságára. A távlati célok között szerepel az országos retino-telemetriás szűrőhálózat és annak gazdasági elemzése, a betegágy melletti diagnosztika + lézerkezelés gazdasági elemzése, és a multifunkcionális neonatológiai transzport szolgálatok, valamint a retino-telemetriás centrumok optimális számának megállapítása országos szinten. Ecseki Adrienn „Az Avastin eredményessége a hazai gyakorlatban” című előadásában a terápia 3 indikációban végzett elemzését mutatta be OEP adatok alapján. A vizsgálatba 3446 beteg került. (összetétel: 1. Metasztatikus vastag- és végbéldaganat: 2219 beteg 2. előrehaladott tüdődaganat: 779 beteg, 3. metasztatikus emlődaganat: 448 beteg). Az elemzés tehát definiálta a betegpopulációt, ismertette a lekérdezés módszertanát, bemutatta a betegek általános jellemzőit (nem, átlagos életkor), valamint az eredményességi mutatókat és az elemzési korlátokat. Gimesi-Országh Judit (OEP) az „OEP adatszolgáltatás – A közadat közkincs” c. előadásában ismertette az adattípusokat, kiemelve a „nem kiadható adatot”, az újrahasznosítás céljából rendelkezésre bocsátható adatokat, és bemutatta az OEP-től való adatkérés gyakorlatát is, illetve a 2007 és 2012 közötti adatkérés számát és típusainak megoszlását. Bemutatta az adatkérési gyakorlatot és az adatszolgáltatási korlátokat a gyógyszer, gyse, gyógyfürdő és gyógyító-megelőző ellátások területéről, továbbá bemutatta egy ún. kutatószoba kialakításának tervét is. Papp Eszter (GYEMSZI) a „Molekulárisan célzott terápiák előrehaladott vesesejtes karcinómában. – Irányelvek, relatív hatásosság, finanszírozás” c. előadása volt az utolsó a szekcióban. A metasztatikus vesekarcinóma kezelésére 2005 után napjainkig számos új hatóanyag lépett a magyar piacra, melyek között VEGF-gátlók (5 új hatóanyag) és az mTOR-gátlók (2 új hatóanyag) vannak. Az előadás áttekintette az ESMO irányelvet, a hazai kezelési ajánlást, bemutatta a hatásosságot első vonalban és másodvonalban, a szekvenciális terápiát. Bemutatta a relatív hatásosságra vonatkozó direkt és indirekt összehasonlító vizsgálatok eredményeit az első- és másodvonalban, azután hazai és nemzetközi árakat is összehasonlította, összefoglalta a finanszírozói döntéshozatal során figyelembe veendő elsődleges szempontokat, majd felvázolta az ezzel kapcsolatos jövőbeli feladatokat is. A nap utolsó, „Vakcinációs Szekcióját” Hegyi Ramóna (Healthware), OEP adatokon alapuló retrospektív kutatása, a „Méhnyakrák, méhnyakrák-megelőző állapotok, valamint egyéb HPV okozta megbetegedések közfinanszírozott ellátása Magyarországon” című előadása nyitotta. A 45 év alatti nők második leggyakoribb daganatos megbetegedése a méhnyakrák, melyet a humán papillomavírus (HPV) rákkeltő típusai okozzák, de más daganatok is összefüggésbe hozhatók a HPV-vel. A pontos betegszámra vonatkozó valid epidemiológiai adatok sajnos nem állnak rendelkezésre e területen. A kutatás az OEP finanszírozási adatbázisa alapján készült 2004. 01. 01. és 2012 08.01 közötti időszakra. Ennek alapján 2011-re kalkulálva a méhnyakrák és a méhnyakrák megelőző állapotok egészségügyi közterhe mintegy 1,5 Mrd Ft-nak adódik. Dr. Balogh Sándor „Az egészségügyi alapellátás válsága? Primer prevenció, vakcináció” c. előadásban néhány alap-megállapítással indult: a keleteurópai lakosság öregszik, időnként járványok keletkeznek manapság is, pl. ilyen a nemrégen nálunk is előfordult pertussis (szamárköhögés) járvány, vagy a tetanusz, vagy a hozzánk is rendszeresen elért influenza árványok. A XX. századi pandémiás járványok jelentős emberáldozatot követeltek, így pl. az ázsiai influenza és a Hon-Kongi influenza is 1 millió halálesetet jelentett. A régi-új H1N1 vírus elleni oltások hatásfoka igen jó, oltott ember nem halt meg influenzában. Ez annak is köszönhető, hogy a családorvos és más egészségügyi szakemberek (gyógyszerész, védőnő, szakápoló, ápoló) mind támogatják a betegek informálását. Mikudina Boglárka az „Oltási programok finanszírozása és eredményessége nemzetközi példák alapján” címmel az IFIMETA munkacsoport nevében tartott előadásában áttekin- IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER 43 EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN KONFERENCIABESZÁMOLÓ tette Európa immunizációs programját, amely nagy változatosságot mutat. Az előadásból az is kiderült, hogy a finanszírozási rendszerek a védőoltásra vonatkozóan igen vegyes képet mutatnak. A disztribúciós lánc is más, egyes helyeken közvetlenül az oltóhelyen elérhető a közfinanszírozott vakcina, nagyrészt azonban nagykereskedelmi és kiskereskedelmi (gyógyszertári) csatornán keresztül érhető el. Az eredményességhez azonban magas átoltottságra van szükség, jól szervezett oltási programmal, megfelelően működő felügyeleti rendszerrel. Az eredményeket hosszabb időtávon kell vizsgálni. Nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, amely kulturális tényezőktől is függ. A kiemelkedően jó magyar kötelező védőoltási rendszer tovább erősíthető a nemzeti immunizációs program modernizálásával a nemzetközi gyakorlat alapján (pl. részfinanszírozás, magánbiztosítás). A konferenciát a „Hogyan látják a védőoltások (vakcináció) aktuális kérdéseit a hazai oltóanyagpiac szereplői?” című kerekasztal zárta. A moderátor Dr. Kaló Zoltán, a kerekasztal részvevői: Dr. Csohán Ágnes (OEK), Dr. Kissné Dr. Horváth Ildikó (EMMI), Dr. Kulcsár Andrea (Egyesített Szent István és Szent László KórházRendelőintézet) és Dr. Ócsai Lajos (OTH) voltak. A kerekasztal beszélgetés végén megfogalmazódott üzenet az volt, hogy komolyan gondolkodni kell a további védőoltásokhoz hozzáférésben, melyhez azonban a politikai elhatározás is szükséges a szakmai támogatás mellett. Tamás Éva, az IME ügyvezető lapigazgatója azon gondolattal zárta a konferenciát, hogy a kerekasztal résztvevői által felvetett problémák további, mélyebb megbeszélésre mód nyílik az IME II. Infekciókontroll Konferencia második napján, október 17-én. Pékli Márta rovatvezető Új kezelési lehetőség mutatkozott be a stroke megelőzésében A pitvarfibrilláció eredetű stroke megelőzésében hosszú évek után új, klinikai előnyökkel járó terápiás lehetőségekről is szó esett a Magyar Stroke Társaság XI. konferenciáján. A stroke (akut agyi érkatasztrófa, a köznyelvben agyvérzés, gutaütés, szélütés) a neurológia legjelentősebb területe. Az elmúlt néhány évben a diagnosztikus lehetőségek, és az új terápiák minden korábbinál gyorsabb fejlődését tapasztalhatjuk, ami a Magyar Stroke Társaság kétévente megrendezésre kerülő konferenciáján is megjelent. A 2013. szeptember 5. és 7. között, Nyíregyházán megrendezésre került esemény egyik fő témája nem véletlenül lett az „Áttörés a pitvarfibrillatio okozta stroke megelőzésében”, ugyanis e területen hosszú évek után sikerült forradalmi újdonsággal előállni. A pitvarfibrilláció (pitvarremegés) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, a stroke egyik legjelentősebb, kezelhető kockázati tényezője. Jellemzője, hogy a szív ritmusos, koordinált működése megszűnik, a megfelelő erősségű összehúzódások hiányában a vér nem tud teljesen kiürülni a szívből. A pangó vér hajlamos a rögösödésre, a pitvarfibrilláló betegek szívpitvarában kialakuló vérrög pedig a főütőérbe és onnan pedig az ütőerekbe kerül, ahol elakadva érelzáródást okoz. Az agyi erekben elakadó vérrög okozza a stroke-ot, és értelemszerűen minél nagyobb az esélye a vérrög kialakulásának, annál jobban nő a valószínűsége egy agyi érkatasztrófának is. Pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a stroke kockázata ötször magasabb, mint az átlagnépességben. Ha pitvarfibrilláció is fennáll, a stroke miatti halál előfordulása közel kétszer magasabb férfiaknál és háromszor magasabb a nőknél, mint a nem pitvarfibrilláló betegek esetén. A pitvarfibrillációhoz társuló stroke súlyosabb, jelentősebb rokkantságot okoz és rosszabb a kimenetele, mint a pitvarfibrilláció nélküli stroke esetében, az egy éven belüli halálozás valószínűsége 50%. Folytatás az 55. oldalon 44 IME XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013. SZEPTEMBER
