IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő

  • Cikk címe: Beköszöntő
  • Szerzők: Dr. Velkey György
  • Intézmények: Magyar Kórházszövetség
  • Évfolyam: XV. évfolyam
  • Lapszám: 2016. / 2
  • Hónap: március
  • Oldal: 3
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Absztrakt:

Hároméves elnökségi ciklusát zárja a Magyar Kórházszövetség. Ez a számvetés, majd az előretekintés ideje. A Semmelweis Terv lendülete és a kórházak állami tulajdonba vételének hatalmas munkája után épp ebben a periódusban éltük meg a politikai bizalomvesztést és az új utak bizonytalan keresésének időszakát. A változó intézményrendszer gyorsan cserélődő egészségpolitikai és szervezeti vezetőivel egyeztetve sose kaptunk nagyon biztató jeleket a kórházügy támogatása tekintetében.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
Beköszöntő Hároméves elnökségi ciklusát zárja a Magyar Kórházszövetség. Ez a számvetés, majd az előretekintés ideje. A Semmelweis Terv lendülete és a kórházak állami tulajdonba vételének hatalmas munkája után épp ebben a periódusban éltük meg a politikai bizalomvesztést és az új utak bizonytalan keresésének időszakát. A változó intézményrendszer gyorsan cserélődő egészségpolitikai és szervezeti vezetőivel egyeztetve sose kaptunk nagyon biztató jeleket a kórházügy támogatása tekintetében. Voltak felemelő pillanatok, hiszen gyönyörű új épületeket és a legújabb műszerekkel felszerelt osztályokat indíthattuk útjukra. Megéltük, hogy egyszer egy katartikus pillanatban alig-alig volt adósságállománya az intézményeinknek, hogy közös erőfeszítéssel csökkentek a várólisták, és hasznos módszertani eredményeket produkáltak egyes uniós programok is. Voltak tehát sikereink, mégis inkább a kedvetlenség és reménytelenség jellemezte a kórházi világot. Azért, hogy lelkiismeretük szerint teljesíthessenek a közfinanszírozott ellátásban, orvosaink újabb és újabb egérutakat keresnek: a piaci szerződéses jogviszonyokon és ügyeleti szolgálatokon, másod-, harmadállásokon, paraszolvencián, klinikai vizsgálatokon és magánellátásokon túl a részleges külföldi munkavállalás és részmunkaidős pályaelhagyás sem ritka már. Az ápolók egyenesen az utcai tüntetésekig jutottak, mert nekik kevesebb az alternatív pénzkereseti lehetőségük. Az egészségügyi jártasságú gazdasági és műszaki munkatársak pedig figyelem és megbecsülés hiányában szépen lassan eloldalogtak ebből az ágazatból. Bár hozzánk eljutnak a betegek hálás szavai a mindennapokban a kórházfolyosókon, mindez alig hallható ki abból a háttérzajból, amelyet a valóban alig vállalható szolgáltatási színvonalesés és az esetenkénti szakmai, emberi hibák generálnak a közbeszédben és a médiában. Ennek következménye a társadalmi megbecsülés csökkenése, mely nemcsak pénzben mutatható ki. A bizalomvesztés a gyógyítás eredményességét és hatékonyságát közvetlenül is rontja – ördögi körhöz vezetve. Éles a kérdés, hogy ki fogja ápolni és gyógyítani a Ratkó korszak bérből és fizetésből, majd nyugdíjból élő, kapcsolatrendszerrel és félretett tőkével nem rendelkező, befolyással alig bíró idősödő betegeit. Ez azért is vészjósló, mert az érintett korosztály orvosai és ápolói is nyugdíjba mennek. A központi rezidensrendszer bevezetése és a fiatal szakorvosok támogatási rendszere fontos megerősítés egy kritikus csoportnak, de nem átfogó megoldás. Nem az az ágazati kollektív szerződés sem. A nagy számban megjelenő átlag-betegek mellé életpályájukat biztosnak látó, optimista és elkötelezett emberek kellenek, akiknek szívük-lelkük és tudásuk arra irányul, hogy a közellátásban szolgáljanak. Felelőtlenség lenne hagyni lezülleni ezt a rendszert, alapjaiban piacosítani pedig antiszociális. A 2013-ig két éven át tartó jelzésszerű, de módszeres béremelés hoszszútávú, átlátható erőteljes folytatása és kiszélesítése alapot adhatna arra, hogy legyenek majd jelentkezők az ápolóképzésekre, élethossziglan itthoni munkavállalásra készüljenek az orvostanhallgatók, és fejlődőképes legyen a kórházi háttér szolgáltatási rendszer. Ugyancsak hosszútávon erőteljes erőforrás koncentrációval és az ágazat priorizálásával lenne elérhető az is, hogy a jelzett egérutakról is visszatérjenek kollégáink a közellátásba. A motivációs elemek beépítése és a paraszolvencia alapos elemzés és előkészítés utáni kivezetése is csak ennek a bizalomnak és relatív jólétnek az elérése után következhetne. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy a lobbi tevékenységünkkel hatalmas eredményeket értünk volna el ebben a kórházszövetségi ciklusban. Viszont aktív periódus volt sok részeredménnyel: tettük a dolgunkat – gondolkoztunk, egyeztettünk, tárgyaltunk, anyagokat készítettünk, szövetségeseket kerestünk. Sajnos éppen a munkatársak megerősítésében nem sokra jutottunk, így rengeteg feladat maradt az utánunk jövőknek is… Dr. Velkey György MKSz elnök IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016. MÁRCIUS 3