Semmelweis Ignác Fülöp magyar orvos, „az anyák megmentője” 1818. július 1-én született [31-33]. 1844-ben a Bécsi Egyetem Orvosi Karán avatták orvossá, majd ugyanebben az évben sebész – és szülészmesteri oklevelet szerzett [31-33].
[31] Noakes TD, Borresen J, Hew-Butler T, Lambert MI, Jordaan E: Semmelweis and the aetiology of puerperal sepsis 160 years on: an historical review, Epidemiol Infect, 2008, 136: 1–9
[32] Nuland SB: The Doctors' Plague. Germs, Childbed Fever and the Strange Story of Ignac Semmelweis, W. W. Norton and Co., New York, 2003
[33] Forrai J: Effect of Semmelweis 1. Ignac Semmelweis: infection control, statistical analysis and quality control, J Hist Cult Sci Med, 2015, 6: 156-168
[34] Balázs P: Effect of Semmelweis 2. There was Semmelweis in the right place at the right time? J Hist Cult Sci Med, 2015, 6: 169-172
[35] Gergely András: A magyar történelem nagy alakjai, Reflektor Kiadó, Budapest, 1989
[36] Ignaz Philip Semmelweis: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers. C. A. Hartleben’s Verlags-Expedition, Pest, Wien and Leipzig, 1861
[37] A Semmelweis-kultusz nyomában, Elérhető: http://multkor.hu/20090924_a_semmelweiskultusz_nyomaban
[38] Benedek I: Semmelweis, Gondolat, Budapest, 1980
[39] Czeizel E: Ne győzzön a hazug legenda, Élet Irod, 2013, 25: 8
[40] Ellis H: Ignaz Semmelweis: tragic pioneer in the prevention of puerperal sepsis, Br J Hosp Med (Lond), 2008,69: 358
[41] Pitt D, Aubin JM: Joseph Lister: father of modern surgery, Can J Surg, 2012, 55: E8-9.
[42] Tan SY, Tasaki A: Joseph Lister (1827-1912): father of antisepsis, Singapore Med J, 2007, 48: 605-606.
[43] Lister J: On a New Method of Treating Compound Fracture, Abscess, Etc. Lancet, 1867, 90: 95-96.
[44] Lister J: On the Antiseptic Principle in the Practice of Surgery, Lancet, 1867, 90: 353-356
[45] Glenn J, Irvine LM: Dr Robert Lawson Tait: The Forgotten Gynacologist, Elérhető: http://www.ectopicpregnancy.co.uk/media/10191/lawsontait.pdf
[46] Gray LA. Lawson Tait (1845-1899), Elérhető: http://innominatesociety.com/Articles/LAWSON%20TAIT%20.htm
[47] McKay WJS: Lawson Tail, His Life and Work, Baillere, Tindall and Cox, London, 1922
[48] Tait L. Lectures on Ectopic Pregnancy and Pelvic He matocele, The “Journal” Printing Works, Birmingham, 1888
[49] Lawrence C: Lawson Tait: the rebellious surgeon (1845–1899), Med Hist, 1982, 26: 109–110
[50] Lee S (ed): "Atthill, Lombe". Dictionary of National Biography, Smith, Elder & Co., London, 1912
[51] Rowlette RJ: "Athill, Lombe (1827–1910)", Oxford Dictionary of National Biography, Elérhető: http://www.oxforddnb.com/index/30/101030497/
[52] Rowan P: Studies in the school of hard knocks, Elérhető: http://www.imt.ie/lifestyle/2012/01/studies-inthe-school-of-hard-knocks.html
[53] Browne OTD: The Rotunda Hospital 1745-1945, E. & S. Livingstone Ltd., Edinburgh, 1947
[54] O’Brian E, Crookshank A, Wolstenholme G: A Portrait of Irish Medicine, Ward River Press Ltd., Dublin, 1984
[55] Atthill L: Clinical Lectures on Diseases Peculiar to Women, Fannin & Co., Dublin, 1871
[56] Colebrook V: Leonard Colebrook. Reminiscences on the occasion of the 25th anniversary of the Birmingham Burns Unit Injury, 1971, 2: 182–184
[57] Oakley CL: Leonard Colebrook. 1883-1967. R Soc 1971; doi:10.1098/rsbm.1971.0004
[58] Leonard Colebrook. F.R.S., D.Sc., F.R.C.S., F.R.C.O.G. J Obstet Gynaecol Br Commonw 1968; 75: 105-106
[59] Colebrook L: The Story of Puerperal Fever – 1800 to 1950, Br Med J, 1956, 1: 247–252
[60] Dunn PM: Dr Leonard Colebrook, FRS (1883–1967) and the chemotherapeutic conquest of puerperal infection. Arch Dis Child Fetal Neonatal Ed 2008; 93: F246-248
[61] Sneader W: Drug Discovery: A History, John Wiley & Sons Ltd., Chichester, 2005
[62] Gillespie WA: Chemical disinfection in the prevention of infection in hospital, J Clin Pathol, 1961, 14: 26-31
[63] Colebrook L, Kenny M: Treatment with prontosil of puerperal infections due to haemolytic streptococci, Lancet 1936, 2: 1319-1322
[64] Colebrook L: The prevention of puerperal sepsis, Br Med J, 1936, 1: 1257–1258
[65] Turk JL: Leonard Colebrook: the chemotherapy and control of streptococcal infections, J R Soc Med, 1994, 87: 727-728
[66] Colebrook L: A New Approach to the Treatment of Burns and Scalds, Fine Technical Publications, London, 1950
[67] Pittet D, Hugonnet S, Harbarth S, Mourouga P, Sauvan V, Touveneau S, Perneger TV: Effectiveness of a hospital-wide programme to improve compliance with hand hygiene. Infection Control Programme, Lancet, 2000, 356: 1307–1312
[68]World Health Organization (WHO). "Clean Care is Safer Care" – "Save Lives: Clean Your Hands", Elérhető: http://www.who.int/gpsc/5may/en/
[69]World Health Organization (WHO). Guidelines on Hand Hygiene in Health Care, Elérhető: http://www.who.int/gpsc/5may/tools/9789241597906/en/
[70]World Health Organization (WHO). Hand Hygiene in Outpatient and Home-based Care and Long-term Care Facilities. A Guide to the Application of the WHO Multimodal Hand Hygiene Improvement Strategy and the „My Five Moments for Hand hygiene” Approach, Elérhető: http://www.who.int/gpsc/5may/hh_guide.pdf
[71] Sax H, Allegranzi B, Uçkay I, Larson E, Boyce J, Pittet D: „My five moments for hand hygiene”: A user-centred design approach to understand, train, monitor and report hand hygiene”, J Hosp Infect, 2007, 67: 9–21
[72] Crouzet T: Clean your hands and saves lives, L'Âge d'homme, Paris, 2014
[73] „Clean Hands” film, Elérhető: http://www.aftermediaeurope. com/mains-libres/
[74] Marimuthu K, Pittet D, Harbarth S: The effect of improved hand hygiene on nosocomial MRSA control, Antimicrob Resist Infect Control, 2014, doi: 10.1186/2047-2994-3-34
[75] Pittet D, Allegranzi B, Boyce J: The World Health Organization guidelines on hand hygiene in health care and their consensus recommendations, Infect Control Hosp Epidemiol, 2009, 30: 611-622
[76] Simmons BP: Guidelines for hospital environmental control. Section 1. Antiseptics, handwashing, and handwashing facilities, Centers for Disease Control and Prevention (CDC), Springfield, 1981
[77] Kowitt B, Jefferson J, Mermel LA: Factors Associated with Hand Hygiene Compliance at a Tertiary Care Teaching Hospital, Infect Control Hosp Epidemiol, 2013, 34: 1146-1152
[78] Allegranzi B, Pittet D: Role of hand hygiene in health-care-associated infection prevention, J Hosp Infect, 2009, 73: 305-315
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFEKCIÓKONTROLL A kézhigiéné története II. Szabó Rita, Országos Epidemiológiai Központ, Kórházi-járványügyi Osztály Cikkünk I. része lapunk szeptemberi számában jelent meg, ott találják meg Tisztelt Olvasóink. SEMMELWEIS IGNÁC FÜLÖP Semmelweis Ignác Fülöp magyar orvos, „az anyák megmentője” 1818. július 1-én született [31-33]. 1844-ben a Bécsi Egyetem Orvosi Karán avatták orvossá, majd ugyanebben az évben sebész – és szülészmesteri oklevelet szerzett [3133]. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi I. számú Szülészeti Klinikán (Allgemeines Krankenhaus). Munkája során megfigyelte, hogy azok a nők, akiknél az I. számú Szülészeti Klinikán dolgozó orvosok és orvostanhallgatók vezetik le a szülést, háromszor gyakrabban fordul elő a gyermekágyi láz, mint azoknál a nőknél, akiknek a II. számú Szülészeti Klinikán dolgozó bábák segítenek a szülés folyamatában [32-34]. 1847. márciusban meghalt barátja, Jacob Kolletschka (cseh orvos, 1803-1847), a kórbonctan tanára. Semmelweis a boncolási jegyzőkönyvet olvasva rádöbbent, hogy a halálát a „gyermekágyi lázként” ismert betegség okozta. Felismerte, hogy a gyermekágyi láz fertőzés következménye, melyet az orvosok és az orvostanhallgatók okoznak azzal, hogy boncolást követően a kezeiken „hullarészek” maradnak, melyekkel a vizsgálatok során megfertőzik a szülő nőket [32-33]. Kötelezte a hozzá beosztott orvosokat, orvostanhallgatókat és ápolókat, hogy a szülészeti osztályra történő belépés előtti klórmeszes oldattal mossanak kezet, majd kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti kézmosást és az orvosi eszközök fertőtlenítését is, melyekkel jelentősen csökkentette a gyermekágyi láz okozta halálozások számát [32-33, 35]. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez és a gyakori ágyneműcseréhez is [32]. Felfedezésével azonban ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára” és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát, a statisztikai bizonyítékokat pedig komolytalannak tartották [35]. 1849 tavaszán lejárt tanársegédi megbízását nem hoszszabbították meg, ősszel azonban egyetemi magántanárrá nevezték ki azzal a feltétellel, hogy demonstrációit csak bábokon végezheti [32]. Ezt nem fogadta el és visszatért Budapestre. 1851-ben a Rókus Kórház Szülészeti osztályának tiszteletbeli főorvosa lett, ahol 6 év alatt 0,1-0,3%-ra csökkentette a gyermekágyi láz következtében meghaltak arányát és elsőként végzett hazánkban petefészek-műtétet [32-33]. 1855-ben a Pesti Tudományegyetem az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává nevezték ki [32]. Barátja, Markusovszky Lajos (orvos, 1815-1893) biztatására 1858ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi láz kóroktanáról az Orvosi Hetilapban, valamint 1861-ben megjelent 20 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY a „Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers” („A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése”) című német nyelvű monográfiája [36]. Kollégái támadásai és saját lelkiismeret furdalása miatt ekkorra azonban már megkeseredett ember volt. „Gyilkoltam – jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam – meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülőnőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülőnő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol.” [37] 1865 júliusában az elmezavar jeleit mutatta a paralysis progressiva (hűdéses elmezavar) miatt, ami valószínűleg egy vérbajos nő boncolásakor bekövetkezett kézsérülés által szerzett [38]. Ennek következtében a döblingeni elmegyógyintézetbe zárták, ahol az ápolók két alkalommal is nagyon súlyosan bántalmazták, majd megkötözve és orvosi ellátás nélkül, a sebei okozta vérmérgezésben hagyták meghalni, mely augusztus 13-án következett be [31-32, 39-40]. Semmelweis tudományos eredményeit csak Joseph Lister (angol sebész, 1827-1912) és Louis Pasteur (francia vegyész és mikrobiológus, 1822-1895) munkássága kapcsán ismerték el. Ekkor nyilvánvalóvá vált a magyar orvostársadalom számára, hogy Semmelweisnek mindenben igaza volt. Ennek köszönhetően világszerte tudományos munkák, regények és filmek születtek munkásságáról és életéről, számos intézményt (pl. Semmelweis Egyetem) és utcát neveztek el róla (6. ábra). Szülőháza a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet (7. ábra). Születésnapját – melyet hazánkban minden évben megünneplünk – a magyar egészségügy napjává nyilvánították. 2013-ban az az Egyesült Nemzetek 6. ábra Semmelweis Ignácról elnevezett utca Budapesten, az V. kerületben. A fotót a szerző készítette. XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER INFEKCIÓKONTROLL 7. ábra Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest. A fotót a szerző készítette. Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait a Világemlékezet részévé nyilvánította, valamint halálának 150. évfordulóját felvette az ünneplésre méltó évfordulók közé (Nemzetközi Semmelweis Emlékév). el kell pusztítani, mielőtt azok a sebbe jutnak [41-42]. A sebészeket utasította, hogy viseljenek védőkesztyűt, mossanak kezet az operáció előtt és után, valamint karbolsavval fertőtlenítsék a műszereiket, a műtéti bemetszés helyét és a kötszereket [41, 43]. Az eredményeit 1867-ben publikálta a The Lancet-ben, de munkáját nem ismerték el azonnal [44]. A következő években számos előadást tartott módszereiről Európában és Amerikában, mely egyre jobban elterjedt. Számos szakmai társaság elnöke volt. Több tekintélyes elismerésben részesült: 1883-ban lovaggá ütötték, majd 1897-ben megkapta a bárói címet, valamint a Becsületrend tagjának választották [41-42]. 1912. február 10-én halt meg. Halála után, tiszteletére intézményeket (pl. Lister Institute of Preventive Medicine), kórházakat, hegycsúcsot (Mount Lister a Déli-sarkon), szájvizet (Listerine) és kórokozókat (Listeria genus, Listeria monocytogenes, Listerella genus) neveztek el róla [42]. Egyike azon két sebésznek az Egyesült Királyságban, akik számára nyilvános emlékművet avattak. ROBERT LAWSON TAIT JOSEPH LISTER 9. ábra Robert Lawson Tait (1845-1899) skót sebész és nőgyógyász. Forrás: https://en.wikipedia.org/ wiki/Lawson_Tait 8. ábra Joseph Lister (1827-1912) angol sebész. A kép forrása: https://hu. wikipedia.org/wiki/Joseph_ Lister Joseph Lister angol sebész, a „modern sebészet atyja” 1827. április 5-én született (8. ábra) [41-42]. 1852-ben, orvosi diplomájának megszerzését követően Londonban és Edinburghban dolgozott, majd a Glasgow-i Egyetem tanára lett. A klinikán tapasztalt magas sebfertőzési és halálozási arányok megdöbbentették. Lister tisztán tartatta kórtermeit, de ez nem csökkentette a fertőzések magas számát [41-42]. 1865-ben (Semmelweis halálának évében) felfigyelt Pasteur tejsavas erjedésről és baktérium-elméletről szóló cikkére [41-42]. Pasteur három módszert (azaz szűrés, hevítés vagy vegyi oldatok alkalmazása) javasolt a kórokozók elpusztítására. A szűrés és a hőkezelés az emberi szövetek esetében alkalmazhatatlan eljárás volt, ezért Lister különböző vegyületekkel kezdett kísérletezni, míg végül a karbolsav bizonyult a legjobb antiszeptikumnak. Arra is rájött, hogy a baktériumokat IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY Robert Lawson Tait skót sebész és nőgyógyász 1845. május 1-én született (9. ábra) [45-47]. Orvosi tanulmányait az Edinburghi Egyetemen végezte, majd Yorkshireben kezdte meg sebészeti munkáját [45-47]. 1867-ben elsőként végzett petefészek-eltávolító műtétet [45-46]. Néhány évvel később, 1871-ben Birminghamben néhány kollégájával együtt megnyitották a kizárólag nőgyógyászati betegségekre specializált kórházukat (Midland Hospital for Women) [45-46]. A következő néhány évben számos operációt (pl. méhkürt-, méh-, magzateltávolítás, appendectomia) hajtott végre [4546, 48-49]. A szegény és szerencsétlen embereket gyakran ingyen műtötte meg. Munkája során hangsúlyozta a tisztaság (gyakori fürdés, tiszta ruházat) fontosságát, mely abban az időben forradalmi újdonság volt [45-46]. Tait nem hitt sem Pasteur kórokozó elméletében, sem Lister bizonyítékaiban, csak a szappannal és vízzel végzett alapos kézmosás hatékonyságában [45]. Emellett számos preventív intézkedést (pl. műtét előtti kézmosás, a sebészeti műszerek tisztítása és kifőzése, tiszta ágynemű, gyakori takarítás) vezetett be, melyekkel jelentősen csökkentette a műtéti sebfertőzés következtében kialakuló halálozások számát [45]. XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER 21 INFEKCIÓKONTROLL 1885-ben megalapította a világ legelső olyan szervezetét, mely az orvosok jó hírét védi (Medical Defence Union) [4546]. Határozottan kiállt az állatok élveboncolása ellen, mely miatt kollégái kritizálták, így lemondott elnöki tisztségéről [46, 49]. Számos egyetem díszdoktorrá nevezte ki. 1892-ben visszautasította a lovagi címet [46]. 1899. június 13-án halt meg. LOMBE ATTHILL Lombe Atthill ír szülész – nőgyógyász 1827. december 03-án született [50-51]. Orvosi tanulmányait 16 éves korában kezdte meg [52]. 1847-ben megkapta a sebészeti tevékenység végzéséhez szükséges engedélyt és egy jótékonysági kórházban kezdte meg a munkáját, néhány évvel később pedig megszerezte az orvosi diplomáját [50-52]. Fő érdeklődési területe a szülészet – nőgyógyászat volt, mely abban az időben egy új tudományágnak számított. 1868-ban a dublini Adelaide Kórház orvosa lett, ahol az újonnan kialakított szülészeti és nőgyógyászati osztály vezetőjének nevezték ki [50]. Munkája során jelentős lépéseket tett szakterületének fejlesztése érdekében (pl. elsőként végzett petefészek-eltávolító műtétet Írországban) [50, 53]. 1875-től, a Rotunda Kórház főorvosaként, számos újítást vezetett be (pl. járóbeteg-ellátási forma bevezetése, egyforma munkaruha kötelező használata, az ágyak és az orvosi műszerek karbolsavas fertőtlenítése, karbolsavas kézmosás) [51, 50]. „Clinical Lectures on Diseases Peculiar to Women” („Előadások a sajátságos nőgyógyászati betegségekről”) című könyve 1871-ben jelent meg és évekig a legjobb angol nyelvű nőgyógyászati szakkönyvként tartották számon [50, 55]. Számos szakmai társaság elnöke volt [53-54]. 1910. szeptember 14-én halt meg. LEONARD COLEBROOK 10. ábra Leonard Colebrook (18831967) angol orvos és bakteriológus. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Leonard_Coleb rook Leonard Colebrook angol orvos és bakteriológus 1883. március 2-án született (10. ábra) [56-57]. Orvosi diplomáját 1906-ban szerezte meg, majd a következő évben csatlakozott Almroth Edward Wright (angol bakteriológus és immunológus, 1861-1947) kutatói csapatához és a streptococcusok 22 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY okozta sebfertőzéseket vizsgálta [56-57]. Az I. Világháború idején bőrátültetéseket végzett és felfedezte, hogy a leukociták elpusztítják a seben lévő kórokozók növekedését. Úgy tartotta, hogy az „egészséges leukociták a legjobb antiszeptikumok” [58]. 1926-ban, amikor a barátja felesége gyermekágyi láz következtében elhunyt, Colebrook felfigyelt a fertőzésre [56]. Egyik húgával, Dora-val (angol bakteriológus, 1884-1965) meghatározták a kórokozót és bebizonyították, hogy a hemolizáló streptococcusok az egészségügyi dolgozók orr- és torokváladékával kerülnek – kezeik közvetítésével és cseppfertőzéssel – a szülő nők testszöveteire [56, 59]. Továbbá bemutatta, hogy a kloroxilenol-tartalmú oldat olyan hatékony és nem irritáló fertőtlenítő szer, amely nemcsak elpusztítja a kórokozókat, hanem védőréteget képezve a kéz bőrén, a későbbiekben rákerülő kórokozók ellen is védelmet nyújt. Ettől fogva a londoni Queen Charlotte Kórházban kötelező lett a kezek fertőtlenítése, valamint a kesztyű, az orr- és szájmaszk, illetve a köpeny használata a beteg ellátása során, mellyel 50%-kal csökkentették a hemolizáló streptococcusok okozta fertőzések számát [56, 60-62]. 1936-ban, egy évvel Gerhard Domagk (német patológus és bakteriológus, 18951964) hemolizáló streptococcusokkal fertőzött egerek vörös szulfonamiddal (Prontosil) történő sikeres kezeléséről szóló cikkét követően bebizonyította a Prontosil hatékonyságát a hemolizáló streptococcus okozta gyermekágyi láz kezelésében [63-64]. A gyógyszert vonakodva próbálta ki, mert az egereinél jelentős vesekárosodást okozott és rózsaszínűek lettek. Vesztenivalója nem volt, hiszen az anya haldoklott, a gyógyszer hatására azonban néhány órán belül jobban lett (és kék színű, mely később elmúlt) [56]. Néhány évvel később, a szulfonamidok elterjedését követően, a gyermekágyi láz (és a tüdőgyulladás) többé már nem volt halálos betegség. A II. Világháború kitörésekor Franciaországba ment a sebfertőzések kórokozóit vizsgálni, azonban rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a mechanizált háború során az égési sérülések jelentik a legnagyobb problémát. Bebizonyította a szulfonamidok és a penicillin hatékonyságát az égési fertőzések kezelésében, valamint sürgette a bőrátültetés gyakoribb alkalmazását [56]. 1943-tól a Glasgowi Királyi Kórházban dolgozott, ahol bevezette azt a gyakorlatot, hogy az égési sérülteket steril kórtermekben helyezték el [65-66]. Számos kitüntetést és díszdoktori címet kapott. 1967. szeptember 29én halt meg. DIDIER PITTET Didier Pittet svájci epidemiológus 1957. március 20-án született (11. ábra). 1983-ban kapta meg doktori diplomáját a Genfi Egyetemen, majd 1992-ben az Iowai Egyetemen epidemiológiai és népegészségügyi mesterfokozatot szerzett. Még ugyanabban az évben a Genfi Egyetemi Kórház Infekciókontroll Programjának, majd az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) Betegbiztonsági Együttműködési Központjának (Collaborating Centre on XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER INFEKCIÓKONTROLL 11. ábra Didier Pittet (1957-) svájci epidemiológus. Forrás: Prof. Didier Pittet bocsátotta a szerző rendelkezésére. Patient Safety) vezetője lett. 2005 óta a WHO Az Első Globális Betegbiztonsági Kihívás „A Tiszta Betegellátás Biztonságosabb Betegellátás” (First Global Patient Safety Challenge „Clean Care is Safer Care”) és az Afrikai Partnerség a Betegbiztonságért (African Partnerships for Patient Safety) vezető tanácsadója. Pittet és munkatársai bebizonyították, hogy az alacsony kézhigiénés hajlandóság és a tudatosság hiánya a fő oka a kórokozók átvitelének a dolgozók kezei által. 2000-ben publikálták az általuk kidolgozott, a kézhigiénés compliance javítására szolgáló multimodális intervenciós módszert (alkoholos kézfertőtlenítő szer használata, a szerek elérhetősége a főbb betegellátási pontokon, oktatás, az eredmények visszacsatolása). Ezt sikeresen alkalmazták az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus terjedésének megelőzésére [67]. A „Genfi Kéhigiénés Modell” („The Geneva Hand Hygiene Model”) volt az alapja a WHO 2005-ben elindított, „A Tiszta Betegellátás Biztonságosabb Betegellátás – MENTS ÉLETEKET: Moss kezet” („Clean Care is Safer Care – SAVE LIVES: Clean Your Hands”) elnevezésű programjának [68]. Pittet kollégáival kifejlesztette a „Kézhigiéné öt momentuma” („Five Moments of Hand Hygiene”) koncepciót, mely a fekvőbeteg, a járóbeteg ellátást végző és a bentlakásos szociális intézményekben az ellátás során szükséges kézhigiénés indikációkat tartalmazza [69-71]. Pittet professzor számos nemzetközi kitüntetést (pl. a Brit Birodalom tiszteletbeli parancsnoka) kapott és jelentős szakmai lapok szerkesztőségi tagja (pl. Antimicrobial Resistance and Infection Control, The Lancet, The Lancet Infectious Diseases). A kétévenként Genfben megrendezett International Conference on Prevention and Infection Control (ICPIC) elnöke. A „Clean Hands Save Lives” című könyv (L'Âge d'homme, Thierry Crouzet, 2014) és az idén elkészült „Clean Hands” című dokumentumfilm (Aftermedia, Stéphane Santini, 2016) a kézhigiéné fejlesztése érdekében tett munkáját mutatja be 1994-től napjainkig [72-73]. ÖSSZEFOGLALÁS Olyan „óriások” vállán állunk, akik munkája által bebizonyosodott, hogy a kézhigiéné a fertőzések megelőzésének egyik legfontosabb és legegyszerűbb módszere [74-75]. A 18. században Alexander Gordon felismerte a gyermekágyi IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY láz fertőző természetét, valamint az orvosok és a bábák kezeinek szerepét a fertőzés terjedésében. A 19. században már számos orvos és gyógyszerész foglalkozott ezzel a problémával, zömében Európában. Antoine-Germain Labarraque, Robert Collin, Thomas Watson, Oliver Wendell Holmes és Semmelweis Ignác Fülöp tapasztalatokon, megfigyeléseken alapuló eredményeit csak 20 évvel később, Pasteur és Robert Koch (német orvos, mikrobiológus, 1843-1910) munkásságát követően ismerték el, akik már elméleti magyarázattal szolgáltak a mikroorganizmusokról és fertőzések terjedéséről. A 20. században Leonard és Dora Colebrook bebizonyította, hogy a gyermekágyi lázat okozó hemolizáló streptococcusok az egészségügyi dolgozók orrából és torkából kerülnek a külvilágba és a kezeik közvetítésével kerülnek a betegekre. Sajnos az orvosok, ápolók és szülésznők kézhigiénés tevékenységhez való hozzáállásának megváltoztatása – főleg az orvosok ellenállása, elzárkózása miatt – lassú folyamat. Colebrook evidenciákon alapuló munkásságát követően csak elvétve foglalkoztak a kézhigiénével (12. ábra). Az első kézhigiénés útmutatót csak évtizedekkel később a CDC adta ki 1981-ben, mely alapján számos ország elkészítette a saját iránymutatását [76]. Az új évszázad küszöbén az igazi áttörést Didier Pittet 2000-ben megjelent közleménye váltotta ki. Ezt követően jelentősen megemelkedett az orvostudományi szaklapokban megjelenő cikkek száma, melyek jelentősen javították a kézhigiéné megítélését és hozzájárultak az egészségügyi dolgozók compliance-ának növekedéséhez (12. ábra). 2009ben az WHO kiadta a „Guidelines on Hand Hygiene in Health Care” („Kézhigiéne az egészségügyi ellátásban”) című útmutatót, mely tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz a fekvőbeteg ellátó intézményekben szükséges kézhigiénés tevékenységekhez (pl. a „Kézhigiéne öt momentuma” elv, az alkoholos kézfertőtlenítő szer alkalmazása, gyakorlati technikák, hatásossági vizsgálatok, az egészségügyi dolgozók oktatása) [69]. 12. ábra A MEDLINE adatbázisban 1968 és 2015 között szereplő tudományos folyóiratokban megjelent kéziratok száma, amelyek címében szerepel a „kézhigiéne” szó. Ez egy hatalmas előrelépés volt, de sajnos az egészségügyi dolgozók kézhigiénés hajlandósága még mindig alacsony, általában 50% alatt van [75]. Bizonyos tényezőkön (pl. magas betegszám, kevés dolgozó, idő – és ismerethiány) túl- XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER 23 INFEKCIÓKONTROLL menően manapság is idegenkednek a kézfertőtlenítés elvégzésétől [77-78]. A jövőben olyan kutatásokra van szükség, amelyek a személyzet viselkedésének megértését vizsgálják a további fejlesztések, célzottabb intervenciók érdekében. IRODALOMJEGYZĄÉK [31] Noakes TD, Borresen J, Hew-Butler T, Lambert MI, Jordaan E: Semmelweis and the aetiology of puerperal sepsis 160 years on: an historical review, Epidemiol Infect, 2008, 136: 1–9 [32] Nuland SB: The Doctors' Plague. Germs, Childbed Fever and the Strange Story of Ignac Semmelweis, W. W. Norton and Co., New York, 2003 [33] Forrai J: Effect of Semmelweis 1. Ignac Semmelweis: infection control, statistical analysis and quality control, J Hist Cult Sci Med, 2015, 6: 156-168 [34] Balázs P: Effect of Semmelweis 2. There was Semmelweis in the right place at the right time? J Hist Cult Sci Med, 2015, 6: 169-172 [35] Gergely András: A magyar történelem nagy alakjai, Reflektor Kiadó, Budapest, 1989 [36] Ignaz Philip Semmelweis: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers. C. A. Hartleben’s Verlags-Expedition, Pest, Wien and Leipzig, 1861 [37] A Semmelweis-kultusz nyomában, Elérhető: http://multkor.hu/20090924_a_semmelweiskultusz_nyomaban [38] Benedek I: Semmelweis, Gondolat, Budapest, 1980 [39] Czeizel E: Ne győzzön a hazug legenda, Élet Irod, 2013, 25: 8 [40] Ellis H: Ignaz Semmelweis: tragic pioneer in the prevention of puerperal sepsis, Br J Hosp Med (Lond), 2008,69: 358 [41] Pitt D, Aubin JM: Joseph Lister: father of modern surgery, Can J Surg, 2012, 55: E8-9. [42] Tan SY, Tasaki A: Joseph Lister (1827-1912): father of antisepsis, Singapore Med J, 2007, 48: 605-606. [43] Lister J: On a New Method of Treating Compound Fracture, Abscess, Etc. Lancet, 1867, 90: 95-96. [44] Lister J: On the Antiseptic Principle in the Practice of Surgery, Lancet, 1867, 90: 353-356 [45] Glenn J, Irvine LM: Dr Robert Lawson Tait: The Forgotten Gynacologist, Elérhető: http://www.ectopicpregnancy.co.uk/media/10191/lawsontait.pdf [46] Gray LA. Lawson Tait (1845-1899), Elérhető: http://innominatesociety.com/Articles/LAWSON%20TAIT%20.htm [47] McKay WJS: Lawson Tail, His Life and Work, Baillere, Tindall and Cox, London, 1922 [48] Tait L. Lectures on Ectopic Pregnancy and Pelvic Hematocele, The “Journal” Printing Works, Birmingham, 1888 [49] Lawrence C: Lawson Tait: the rebellious surgeon (1845– 1899), Med Hist, 1982, 26: 109–110 [50] Lee S (ed): "Atthill, Lombe". Dictionary of National Biography, Smith, Elder & Co., London, 1912 [51] Rowlette RJ: "Athill, Lombe (1827–1910)", Oxford Dictionary of National Biography, Elérhető: http://www. oxforddnb.com/index/30/101030497/ 24 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY [52] Rowan P: Studies in the school of hard knocks, Elérhető: http://www.imt.ie/lifestyle/2012/01/studies-inthe-school-of-hard-knocks.html [53] Browne OTD: The Rotunda Hospital 1745-1945, E. & S. Livingstone Ltd., Edinburgh, 1947 [54] O’Brian E, Crookshank A, Wolstenholme G: A Portrait of Irish Medicine, Ward River Press Ltd., Dublin, 1984 [55] Atthill L: Clinical Lectures on Diseases Peculiar to Women, Fannin & Co., Dublin, 1871 [56] Colebrook V: Leonard Colebrook. Reminiscences on the occasion of the 25th anniversary of the Birmingham Burns Unit Injury, 1971, 2: 182–184 [57] Oakley CL: Leonard Colebrook. 1883-1967. R Soc 1971; doi:10.1098/rsbm.1971.0004 [58] Leonard Colebrook. F.R.S., D.Sc., F.R.C.S., F.R.C.O.G. J Obstet Gynaecol Br Commonw 1968; 75: 105-106 [59] Colebrook L: The Story of Puerperal Fever – 1800 to 1950, Br Med J, 1956, 1: 247–252 [60] Dunn PM: Dr Leonard Colebrook, FRS (1883–1967) and the chemotherapeutic conquest of puerperal infection. Arch Dis Child Fetal Neonatal Ed 2008; 93: F246-248 [61] Sneader W: Drug Discovery: A History, John Wiley & Sons Ltd., Chichester, 2005 [62] Gillespie WA: Chemical disinfection in the prevention of infection in hospital, J Clin Pathol, 1961, 14: 26-31 [63] Colebrook L, Kenny M: Treatment with prontosil of puerperal infections due to haemolytic streptococci, Lancet 1936, 2: 1319-1322 [64] Colebrook L: The prevention of puerperal sepsis, Br Med J, 1936, 1: 1257–1258 [65] Turk JL: Leonard Colebrook: the chemotherapy and control of streptococcal infections, J R Soc Med, 1994, 87: 727-728 [66] Colebrook L: A New Approach to the Treatment of Burns and Scalds, Fine Technical Publications, London, 1950 [67] Pittet D, Hugonnet S, Harbarth S, Mourouga P, Sauvan V, Touveneau S, Perneger TV: Effectiveness of a hospital-wide programme to improve compliance with hand hygiene. Infection Control Programme, Lancet, 2000, 356: 1307–1312 [68] World Health Organization (WHO). "Clean Care is Safer Care" – "Save Lives: Clean Your Hands", Elérhető: http://www.who.int/gpsc/5may/en/ [69] World Health Organization (WHO). Guidelines on Hand Hygiene in Health Care, Elérhető: http://www.who.int/ gpsc/5may/tools/9789241597906/en/ [70] World Health Organization (WHO). Hand Hygiene in Outpatient and Home-based Care and Long-term Care Facilities. A Guide to the Application of the WHO Multimodal Hand Hygiene Improvement Strategy and XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER INFEKCIÓKONTROLL the „My Five Moments for Hand hygiene” Approach, Elérhető: http://www.who.int/gpsc/5may/hh_guide.pdf [71] Sax H, Allegranzi B, Uçkay I, Larson E, Boyce J, Pittet D: „My five moments for hand hygiene”: A user-centred design approach to understand, train, monitor and report hand hygiene”, J Hosp Infect, 2007, 67: 9–21 [72] Crouzet T: Clean your hands and saves lives, L'Âge d'homme, Paris, 2014 [73] „Clean Hands” film, Elérhető: http://www.aftermediaeurope.com/mains-libres/ [74] Marimuthu K, Pittet D, Harbarth S: The effect of improved hand hygiene on nosocomial MRSA control, Antimicrob Resist Infect Control, 2014, doi: 10.1186/2047-2994-3-34 [75] Pittet D, Allegranzi B, Boyce J: The World Health Orga- nization guidelines on hand hygiene in health care and their consensus recommendations, Infect Control Hosp Epidemiol, 2009, 30: 611-622 [76] Simmons BP: Guidelines for hospital environmental control. Section 1. Antiseptics, handwashing, and handwashing facilities, Centers for Disease Control and Prevention (CDC), Springfield, 1981 [77] Kowitt B, Jefferson J, Mermel LA: Factors Associated with Hand Hygiene Compliance at a Tertiary Care Teaching Hospital, Infect Control Hosp Epidemiol, 2013, 34: 1146-1152 [78] Allegranzi B, Pittet D: Role of hand hygiene in healthcare-associated infection prevention, J Hosp Infect, 2009, 73: 305-315 Szabó Rita bemutatása lapunk XV. évfolyamának 7. számában olvasható. Lássunk tisztán! Csak az 50 évesnél idősebb populációban közel 33 ezer vak és 218 ezer látássérült ember él hazánkban. Az esetek többségében azonban nem az ismert szemészeti problémák, a szürkehályog, a zöldhályog vagy egyéb látóhártya-betegségek, hanem a cukorbetegség áll a háttérben. A Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért idén a Látás Világnapja alkalmából számos programot szervez, hogy felhívja a figyelmet a látásvesztés megelőzésének és kezelésének fontosságára. Budapest, 2016. október 13. – A Látás Világnapját 2000 óta rendezik meg október második csütörtökjén. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a vakság 80%-a megelőzhető, illetve gyógyítható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vakságmegelőző Intézet (International Agency for the Prevention of Blindness, IAPB) globális kezdeményezést – „Vision 2020” – tett az elkerülhető vakság megelőzésre, amihez számos ország, közte Magyarország is csatlakozott. Magyarországon kimagaslóan nagy a vakok számaránya, és a területi egyenlőtlenségek is jelentősek, a lakosság arányában közel két és félszer több vak ember él vidéken, mint a fővárosban. A cukorbetegség a szerzett vakság egyik leggyakoribb oka, és az előfordulása folyamatosan növekszik. A jelenleg becsült kb. 750 000 fős cukorbeteg populációban 32 000 beteg vak vagy súlyos látássérült, és jelenleg évente további 1000 cukorbeteg veszíti el látását. Mivel Magyarországon a keresőkorú lakosság vezető vaksági oka a cukorbetegség, a diabeteses vakság okozta költségek jelenleg mintegy évi 30 milliárd forintot tesznek ki. A számítások szerint az állam éves szinten kb. 750.000 forintot költ egy diabéteszes vak betegre, amit a betegek saját zsebből minimálisan évi 330.000 forinttal egészítenek ki. Fontos, hogy ezen kiadások jelentős része (a számítások szerint kb. 530 000 forint) nem közvetlen egészségügyi kiadás, hanem a szociális támogatás és ellátás költsége. Emellett az is jelentős terheket ró az államra, hogy a keresőkorú vak diabeteses betegek kiesnek a munkaerőpiacról, nagyrészük egyáltalán nem dolgozik, vagy nem képzettségének megfelelő állásban dolgozik. Fontos látni, hogy az említett költségek kétharmada – évi 20 milliárd forintnyi kiadás – hosszú távon, megfelelő szűrőprogramok és terápiás eszközök bevezetésével megtakarítható lenne! A helyzet javítására az idei évben megalakult a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért, melynek fő célja, hogy elősegítse az Egészségügyi Világszervezet már említett, a szem egészségét érintő globális akciótervének (Universal eye health: a global action plan 2014-2019) hazai megvalósítását. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2016. NOVEMBER 25
