Az európai térségben élők egészségi állapota az utóbbi időben javuló trendet mutat – derül ki felmérések, statisztikai adatok elemzéséből. A szakembereknek, politikai döntéshozóknak most tehát elsősorban arra kell összpontosítaniuk, hogy jobb, méltányosabb és ugyanakkor fenntartható egészséget/egészségügyet, jólétet biztosítsanak mindenki számára – életkortól, társadalmi, szociális-pénzügyi helyzettől, nemtől, nemi orientációtól, kisebbségi csoporthoz való tartozástól függetlenül – röviden így foglalható össze a WHO európai regionális bizottságának 67. ülésén elhangzott előadások mondanivalója.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGSTRATÉGIA „Méltányosabb és fenntartható egészségügyet!” A budapesti WHO ülés összefoglalója Az európai térségben élők egészségi állapota az utóbbi időben javuló trendet mutat – derül ki felmérések, statisztikai adatok elemzéséből. A szakembereknek, politikai döntéshozóknak most tehát elsősorban arra kell összpontosítaniuk, hogy jobb, méltányosabb és ugyanakkor fenntartható egészséget/egészségügyet, jólétet biztosítsanak mindenki számára – életkortól, társadalmi, szociális-pénzügyi helyzettől, nemtől, nemi orientációtól, kisebbségi csoporthoz való tartozástól függetlenül – röviden így foglalható össze a WHO európai regionális bizottságának 67. ülésén elhangzott előadások mondanivalója. A Budapesten tartott regionális ülésen (2017. szept.1114.) 53 WHO-tagország képviseltette magát, ötszáznál több küldöttel. A négynapos rendezvény előadásain a régió általános egészségügyi állapota – a pozitív és a negatív irányú változások –, a jelen kihívásai mellett szó esett az egyes államok speciális gondjairól is. Ezekre reagálva mondta azt Dr. Jakab Zsuzsanna, WHO európai regionális igazgatója, hogy feltétlen prioritás a megbetegedések számának visszaszorítása, amihez elengedhetetlenül szükséges a szakmák, ágazatok, intézmények közötti együttműködés, az interszektorális megközelítés. Utalt a WHO egyik stratégiai alapelvére, mely szerint az egészségügyi ellátás terén cél a mindenki számára egységes, egyetemleges hozzáférés biztosítása. Mivel az egészségügy nemzeti hatáskör, nincs WHO-ajánlás arra vonatkozóan, hogy a GDP arányában mekkora legyen az egészségügy ágazati részesedése. Ám a régió képviseletét ellátva úgy véli, fontos volna, hogy egy-egy ország egészségügyi ráfordítása érje el a GDP 7%-át. Napjainkban az államilag finanszírozott ellátáshoz képest a magánerőből igénybe vett szolgáltatás aránya növekszik hazánkban is, a felső társadalmi rétegekhez tartozók körében. A szociálisan lejjebb lévők, a leszakadók, nem számíthatnak a magánszolgáltatás előnyeire. A MÉRLEG POZITÍV OLDALÁN A WHO európai régiójában az átlagos várható élettartam mára meghaladja a 77 évet (77,7) – a férfiak átlaga 74,4 év, a nőké 81. A születéskor várható egészséges életévek száma 68 fölé (68,3) kúszott a régióban (nőknél az átlag 70,5 év, férfiaknál 65,6). A 30-69 közöttiek korosztályában a nem fertőző betegségek (noncommunicable diseases, NCD) miatti halálozás arányszáma lefelé tendál. Ugyancsak csökken a korai (idő előtti) halálozás – a legtöbb országban 2-3%os az arány. (A WHO szakemberei 2025-re a reménybeli 40%-os csökkenést célozták meg!) A régió további eredmé- 18 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY nyei: a csecsemőhalandóság 6,7 ezer élve-születésre. A gyerekek 94%-át beoltották kanyaró és rubeola ellen. Az iskoláskorúak zöme jár oktatási intézménybe (a fiúknak 2,5, a lányoknak 8,4 százalékát nem íratták be). A népesség 92,9%-ának javultak a higiéniai (közegészségügyi) körülményei. A tuberkulózis (tbc) terjedését szintén sikerült visszafordítani, a HIV/AIDS morbiditás növekvő tendenciája lassult, de ez továbbra is súlyos gond. A nemzetközi együttműködés egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségpolitikában is. Több területen történtek közös előrelépések (pl. a dohányzás visszaszorítása érdekében), számos népegészségügyi programban van a WHO és hazánk között szoros együttműködés, de mind az egészségügy, mind a szociálpolitika, a családtámogatás terén, kormányzati ciklusokon átívelő további programokra van szükség, hangsúlyozza a WHO iroda magyar vezetője. Ha sorra vesszük, az utóbbi években hogyan alakult az endémiás kanyaró továbbadása, a trend némi reményre ad okot. A kanyaró-fertőzés átadása 2014-ben 32 országban szűnt meg, ez 2015-ben 37, 2016-ban 42 országra nőtt. 2020-ra célul tűzték ki, hogy 53 ország legyen mentes a kanyarótól. A rubeolára vonatkozó számsor: 2014-ben 32, 2015-ben 35, 2016-ban 37 országban nem fordult elő új eset, 2020-ra itt is 53 a remélt szám. Cél az is, hogy növekedjen a maláriamentes övezetek száma, ahol sikeres volt az elimináció, ott sikerüljön megtartani a malária-mentes státust. AMI LEHÚZZA A SERPENYŐT A WHO európai régióján belül, az egyes térségek között hatalmasak az eltérések – például maradt a diszkrepancia a csecsemőhalandóságban (1,9 és 22,2 ezrelék között)! A születéskor várható élettartamban is nagy a szórás: 71,2 és 83,4 év között. Ami pedig az egészségben eltöltött éveket illeti: az átlag 59,8 és 73,1 között változik. Jelentős a szórás (42 és 99% közötti) a rubeola elleni vakcináció terén is. A védőoltás ellenesség egyes (több) országban oly „zajos”, hogy intézményes fellépésre van szükség a tiltakozó akciók káros következményeinek csillapítására. A térség egyik gondja a 18 év felettieket érintő elhízás prevalenciája: a férfiaknál 21%, a nőknél 23.4 százalék. Riasztó képet fest a jövőről a 11 évesekre vonatkozó adat: körükben 3 gyerekből egy túlsúlyos vagy elhízott. Kiugróan magas a HIV-járvány áldozatainak száma: 2006-ról 2015-re 75%-os az eset- növekedés a régióban (a keleti területeken 109%). Sürgősen nagyobb erőfeszítésekre van szükség a HIV és a társfertőzések (pl. a tuberkulózis, hepatitisz C) növekedésének megállítására. A nők, gyerekek, fiatalkorúak (serdülők) elleni erőszak szintén továbbra is jelen van a régi- XVI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2017. NOVEMBER-DECEMBER EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGSTRATÉGIA óban, méghozzá néhol riasztó mértékben. Az egészségügyi rendszeren belüli visszaélésekre (abúzusokra) is fel kell figyelni, hangsúlyozzák a szakemberek. A környezeti viszonyok romlása, a klímaváltozás nagy akadályt, fenyegetést jelent az előrelépés útjában. Az újabb trópusi betegségek megjelenése vagy ismételt felbukkanása, mint pl. a malária és a chikungunya a térség déli részén, különösen nagy aggodalomra ad okot. A környezet és egészség témájában tartott 6. miniszteri konferencia (Ostrava, Csehország, jún. 13-15.) sikere nyomán, az elfogadott nyilatkozatnak megfelelően szorosabbra kell vonni a kapcsolatot az egészségügyi és a környezeti szektor között – mindkettőnek nagyon is közvetlen hatása van az egyén egészségére, életminőségére. A térségben főleg a dohányos férfiak részaránya magas, de a dohányzás növekvő tendenciát mutat a nők, a fiatalok körében is. Még mindig sokan halnak meg rákban, szív- és érrendszeri megbetegedésekben, az alkoholfogyasztás pedig világszerte ebben a régióban a legmagasabb. A továbbra is fennálló kihívások mellett az elért eredmények pedig nagyon egyenlőtlenül jelennek meg az európai régión belül. KIHÍVÁSOK „Az Egészség 2020 célkitűzéseinek, és az ezen körbe tartozó fenntartható fejlesztési céloknak (Sustainable Development Goals, röviden SDGs) az eléréséhez, azaz az egészség, a jóllét biztosításához, fenntartásához minden részletükben pontosan kidolgozott projektek kellenek. A megnyugtató eredményhez pedig minden résztvevő ország részéről saját, nemzeti erőfeszítésre van szükség, ezt a megállapítást akár a rendezvény mottójának is tekinthetjük. Ehhez kapcsolódott Dr. Jakab Zsuzsanna igazgató, amikor előadásában leszögezte, hogy a térségben élők egészségi állapotának javulása mellett, több területen továbbra is súlyosak a kihívások. Ezekre a válaszadás, a problémák legyőzése, kizárólag közös akciók segítségével képzelhető el. A regionális iroda sok projekt működtetésével, a tapasztalatok megosztását elősegítve, a tagállamok közötti hálózatok kialakításával, mindent megtesz azért, hogy kiépítse és megerősítse az „egészség” érdekében születő partnerséget. Az ágazatok közötti koordinálás és együttműködés erősítése érdekében végzett erőfeszítéseit nagyra értékelik a térségben. Az általános egészségbiztosítás (universal health coverage) ügyével kapcsolatban a régiós irodára háruló nagy feladat, hogy segítse a gyengébben teljesítő tagállamokat, hogy fellépjen a különösen sérülékeny egészségügyi rendszerek támogatása érdekében. A budapesti tanácskozás központi témái között szerepelt a mentális egészség, a környezetegészségügy kérdése, a gyógyszerekhez való hozzáférés, és modern technikai vívmányként az e-egészségügy. MÉRFÖLDKÖVEK Tíz évvel ezelőtt fogadták el a Tallinni Kartát, amely rögzítette, hogy az egészség, a jóllét biztosítása érdekében az IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY egészségügyi rendszer(ek)nek olyan ellátást kell nyújtani, amely mindenkire egyaránt vonatkozik. Az Alma Ata nyilatkozat elfogadásának 40. évfordulója ragyogó alkalmat nyújt arra, hogy e nézeteket megerősítsék. Le kell győzni az egyenetlenségeket az egészség terén, különös tekintettel arra, hogy az ellátáshoz való hozzájutás nem lehet a jövedelmi helyzet függvénye, állította Dr. Jakab Zsuzsanna az európai régióban élők egészségi állapotáról. Az egészség népesség szintű megteremtése valójában politikai választás kérdése, véli a WHO regionális igazgatója. A fejlődést közös elkötelezettséggel lehet elérni. Több prioritást is meg lehet nevezni: fel kell számolni az egyenlőtlenségeket, legyen univerzális (azaz mindenre kiterjedő, mindenki számára elérhető) az egészségbiztosítás. Európai együttműködéssel erősödjenek meg az egészségügyi rendszerek, javuljon az egészség-promóció, a betegségmegelőzés, legyen határozottabb a szükséghelyzeti készenlét, a válaszadás. A budapesti ülés felszólalói egybehangzóan leszögezték, hogy a nem-fertőző betegségek nagy terhet rónak az ellátó rendszerekre, mivel az NCD-k továbbra is a morbiditás, a mortalitás fő okozói a régióban. Ez a kormányokat a kockázati tényezők elleni fellépésre kötelezi, csökkentendő a korai halálozások számát. A szakemberek sokat várnak egy tervezett tanulmánytól, amely a megelőzésnek a gyógyítással szembeni gazdasági hasznát, hozadékát elemzi. Addig is szívesen látják a régiós iroda által kidolgozott praktikus módszereket az NCD kockázat csökkentésére. Az egészségértés „fegyverét” próbálják bevetni az oktatás minden szintjén, a mindennapokban. Több tagállamban megvalósult a tbc megelőzés és kontroll jó gyakorlata. (A multidrug-rezisztens tuberkulózis, MDRTB gondozásában elengedhetetlen a Global Fund segítsége.) A régiós iroda élen jár a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó jogok kérdésének napirendre tűzésében, ezen jogok tiszteletben tartását hangsúlyozva. Sok tagállamban prioritás az anyai, a gyerekegészség ügyének felkarolása, például az immunizációs programok révén is. A közegészségügy területén továbbra is súlyos, globális fenyegetés a terápiának ellenálló baktériumok léte (antimicrobial resistance), ami ellen határokon átívelő együttműködéssel lehet csak eredményt elérni. A térség egyes tagállamai a jó gyakorlat képviselői, viszont a probléma kezelésére az európai régió országainak több mint felénél nincs nemzeti terv. Ezért is sürgeti a WHO további új antibiotikumok kifejlesztését, és a kemény antibiotikum surveillance és stewardship bevezetését. Elvárható, hogy a tagállamok nagyobb mértékben támogassák a Global Antibiotic Resistance Partnership-et. JÓ GYAKORLAT, KÖVETENDŐ PÉLDÁK Az egészségnek hét lényegi meghatározója (health determinants) közé sorolhatók az életmód-magatartásbeli (behavioral), a környezeti (environmental), a társadalmi (social), a politikai, gazdasági, kulturális, gazdasági/kereskedelmi elemek. Mindezekkel kapcsolatosan az egészségnevelésnek XVI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2017. NOVEMBER-DECEMBER 19 EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGSTRATÉGIA van teendője. Népszerűsíteni kell a mozgást, korlátozni a dohányzást. Ez utóbbiban segíthet, hogy több ország (Franciaország, Örményország, Magyarország, Írország, Norvégia, Szlovénia, UK) törvényt fogadott el a dohánytermékek csomagolására. Nem utalhat a termékmárkára, s a dohányipar kifejezett nyomása ellenére is megtiltották a direkt hirdetést. Hatásos lehet az árszabályozás (taxation) is, bár pl. az alkoholfogyasztás csökkenésében ez nem ért el eredményt. A dohányzás prevalenciájában 2025-re ambiciózus célt, 10%-os csökkenést tűztek ki, hogy aztán 2030-ra globálisan még tovább lehessen lépni. Az alkoholra vonatkozó WHO-s stratégiai célkitűzés (Strategy to Reduce the Harmful Use of Alcohol) elfogadása óta az északi és balti országok területén, egy küldött beszámolója szerint, adott területen az alkoholfogyasztás fokozatosan csökkent. Evvel szemben az európai régió átlagában maradt a világon mért legmagasabb szinten. A tagállamok közös feladata fellépni a határ menti tiltott alkoholkereskedelem, az átcímkézés ellen. Az sem mindegy ugyanakkor, hogy mit iszik a lakosság. A nem alkoholtartalmú italokkal kapcsolatosan is van dolga az „egészségvédelemnek”. A régió egyes országaiban külön adó sújtja azon üdítőket, amelyekben a cukortartalom 5 grammnál magasabb. Ennek tudatában a gyártók kezdték csökkenteni a termékek cukortartalmát, s mire a törvény életbe lépett, a piacon lévő italok 40%a már nem esett az érintett törvény hatálya alá. Az így keletkezett bevételt a gyerekkori túlsúlyosság csökkentését szolgáló projektekre kívánják felhasználni. Az iroda nagy figyelmet fordít a mentális egészségre, valamint az elhízás elleni fellépésre. Az EU-n belül egyes országok iskoláiban jelentős programok zajlanak a testmozgás és a megfelelő táplálkozás ügyének elősegítésére, hiszen a térségben az egyik legnagyobb NCD kockázati tényező a túlsúlyosság. Ezért is kulcskérdés az egészséges táplálkozási, életvezetési szokások kialakítása, a korai intervenció – ami kardinális befektetés a népesség majdani egészségének kialakítása érdekében. KÖZÉPPONTBAN A BETEG, A SZOLGÁLTATÁS A konferencia különösen nagy hangsúlyt fektetett az egészségterjesztés értékére, a betegségmegelőzésre, a páciens központú szolgáltatásra. Az ellátást rátermett, jól képzett, elismert és kellő módon díjazott munkaerőnek kell nyújtania. Bizonyos országok számára a nemzetközi egészségügyi munkaerő mobilitás (az agyelszívás, brain drain) kifejezetten ártalmas, hátrányos az ellátórendszer fenntarthatósága szempontjából. Ráadásul e problémát súlyosbítja az a jelenség, hogy az egyre jobban elöregedő népességnek még nagyobb mértékben van igénye/szüksége a még inkább kiterjedt, több személyt (szakápoló) felvonultató egészségügy szolgáltatásaira. Az emberi erőforráskrízis tompítására javítani kell a képzést, a munkafeltételeket, a bérezést, a karrier kilátásokat – hangsúlyozza dr. Jakab Zsuzsanna. Jó példa, ha az ápolónői szakmát úgy próbálják vonzóvá tenni, hogy növelik a nővér kompetencia-körét. Ez egyben a költ- 20 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY séghatékonyságot is segíti, és javítja a nyújtott szolgáltatás minőségét. A jelentős befektetés ellenére több országban a régiós átlaghoz képest is rossz a betegekre jutó orvos, illetve nővérek számának aránya. A budapesti ülésen résztvevők egyetértettek abban, hogy az egészségügyi, a szociális, a munkaügyi és pénzügyi szektornak, a civil társadalomnak összehangolt fellépéssel kell megállítani az egészségügyben dolgozók elvándorlását, „migrációs” hullámát. Az ellátás ugyanis nem tartható fenn a megfelelő képzettségű és létszámú (létszámú és képzettségű – hogy ne foglaljunk állást a fontossági sorrendet illetően) egészségügyi munkaerő nélkül. A mennyiség és a minőség egyformán fontos. A szakmai személyzet az egészségügyi rendszer fontos építőköve, képzésük a nemzeti egészségügyi stratégia szerves része, véli a WHO igazgatója is. Ahol ez nem így van, ott késlekedés nélkül be kell építeni a rendszerbe. A gazdagabb országokban a képzett egészségügyi szakszemélyzet hiánya nem a források szűkösségéből, inkább a kereslet-kínálat közötti diszharmóniából, a rossz szervezettségből fakad. GYÓGYSZER, HOZZÁFÉRÉS, ÁR A tagállamokban pénzügyileg fenntartható módon kell biztosítani a gyógyszerhez való hozzájutást, ami igen nagy kihívást jelent különösen a rákellenes vagy pl. a hepatitisz C terápiáját szolgáló új, drága készítmények esetén. Hatalmas gond, hogy a sokak által szedett, a magas vérnyomás kezelésére szolgáló egyes gyógyszerek ára a régió egyes országaiban akár egy havi jövedelemmel lehet azonos. A regionális ülés egyik érdekes momentuma volt, amikor egy felszólaló ahhoz kért támogatást, hogy a WHO iroda szakemberei tekintsék át az adott országban leginkább alkalmazott (alapvető) gyógyszerek listáját. A kérés kapcsán hangzott el, hogy az ilyen listában tükröződnie kell annak, hogy adott államban, területen milyen a lakosságban az antibiotikummal, az antiretroviális, a TBC-ellenes szerekkel szembeni rezisztencia helyi mintázata. Sokan kérték, legyen szélesebb körű az információ és tapasztalatcsere a tagállamok között, és legyen átláthatóbb a gyógyszerkutatás és -fejlesztés (K+F) valódi költsége. Aggodalmukat fejezték ki az innovatív gyógyszerek magas ára miatt, és amiatt, hogy egyes szerekből hiány alakult ki a párhuzamos export nyomán. Az is előfordult, hogy a gyártó üzleti stratégiájának következtében egyáltalán nem kerültek piacra bizonyos készítmények. Többen emelték ki, hogy fontos szerepet tölt be a WHO annak elősegítésében, hogy szó essen az alternatív megoldásokról, a bioszimiláris és generikus gyógyszerek alkalmazásáról, miközben jó, ha az ipar valódi partner tud maradni. Fontos, hogy a tagállamok együttműködése legyen továbbra is önkéntes. Az országok között – a megfelelő forrás, a politikai elkötelezettség mellett – szükség van a kölcsönös bizalomra. Közös cél a nemzetközi egészségügyi szabályozás (International Health Regulations, IHR) kapacitásának megerősítése a jobb felderítés, felkészültség és a megfelelő, időben szolgáltatott válaszadás képessége. Vezérelv az SDG és a Health2020 értékeihez való igazodás, szoros kötődés az egészségügyi rendszer és XVI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2017. NOVEMBER-DECEMBER EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGSTRATÉGIA az alapvető közegészségügyi funkciók megerősítéséhez. Közösen kell kezelni a humanitárius katasztrófákból és a fertőzésekből fakadó vészhelyzeteket. A közúti balesetek kapcsán egy olyan téma került terítékre, amiről általában véve igen kevés szó esik, pedig hathatós beavatkozás nélkül e terület is ronthatja a statisztikát. Mivel a gazdaságilag tehetősebb országokban is nőtt az úgynevezett nem védett úthasználók halálozási mutatója – ki kell dolgozni az útbiztonság kockázati tényezőit, a vonatkozó akcióterveket. A WHO képviseletében tárgyalásokat kell folytatni a tagállamok vezetésével a gyógyszerhez való hozzájutás terén is, az olyan kezelések témájában, amelyek évente és betegenként euró tízezreket emészte(né)nek fel, amit azonban egyetlen nemzeti költségvetés sem engedhet meg magának. Súlyponti kérdés, hogy a tagállamok együttműködve oldják meg a beszerzést. Különös segítséget jelent a régiós iroda azon tevékenysége, amit a gyógyszerhez való egyenlő hozzáférés helyzetének javítása érdekében fejt ki. POZITÍV ÜZENET Megéri befektetni a közegészségügybe. Megerősödő, új erőre kapó népegészségügyi mozgalomra van szükség, mivel a méltányos, igazságos egészség-javulás irányában ez a húzóerő – foglalhatjuk össze a WHO európai régióját képviselők üzenetét. Az egészségügyi befektetéseknél magas a megtérülési arány. Az Egyesült Királyság területén végzett felmérés szerint például minden 1 fontnyi befektetés hosszútávon 14 fon- tot hoz vissza az egészségügy, a gazdaság számára. Egy másik mutató szerint: az egészség(ügy) terén való egyenlőtlenség 1%-os csökkentése a GDP-ben évi 0,15 százalékpontos növekedést hoz. Az „egészség-reklám” (E-promóció) és a megelőzés hatékonyan működik – a szívbetegségek 10 százalékos csökkentése évi 20 milliárd eurónyi megtakarítást hoz az alacsony, illetve a közepes jövedelmű országokban végzett becslések alapján. Az általános (univerzális, mindenre kiterjedő) szociális védelem pozitív hatásai szintén egyértelműen mutatkoznak – a területen való invesztíció igencsak kifizetődő, akárcsak a korai (élet)évek idején való egészség-befektetés. Itt a megtérülés, becslések szerint, tizenhétszeresen (17-szeresen!) fizetődik vissza. Evvel szemben igen jelentős a tétlenkedés (a „non-action”) költsége. Egy-egy országban a nagy betegségteher direkt, indirekt költségei a GDP 15-20%-a közé eshetnek. A növekedés számára azonban még nagy a tér – a nemzeti egészségügyi költségvetésnek (health budget) mindöszsze 3%-át fordítják nép-(köz)egészségügyi célokra a WHO európai régiójának országaiban. Az Egészség2020 célul tűzte az „univerzális” E-biztosítást. Elkötelezetten dolgoznak azért, hogy minden egyén – külön pénzügyi terhek nélkül – megkaphassa azt a szintű minőségi szolgáltatást, amire szüksége van: kezdve az egészségnevelésen (E-promóció), a betegségmegelőzésen át a teljes ellátásig (kezelés, rehabilitáció). A Tallini Charta egyik alapelve: elfogadhatatlan, hogy valaki a betegsége (rossz egészségi állapota) miatt szegényedjen el. (A karta aláírásának 10. évfordulóját 2018 júniusában ünneplik.) Fazekas Erzsébet Munkacsoport alakul az anyai halálozás csökkentésének érdekében c. cikk folytatása a 10. oldalról A programra összesen 500 millió dollárt szán a vállalat, amelyre a résztvevő országokból civil szervezetek pályázhatnak, kidolgozott programmal és megoldási javaslattal. A projektet 2011-es indulása óta 30 országra terjesztették ki, amelyekben 75 szervezettel működtek együtt, és több mint 6 millió anyát értek el, beleértve európai régiókat. Idén az MSD, magyarországi jelenlétének 25. évfordulója alkalmából, a Safe Motherhood Week Europe ideje alatt (2017. október 2-a és 8-a között), hazánkban is elindítja az MSD az Anyákért programot, amelynek hazai fővédnöke Novák Katalin államtitkár. Az MSD által felkért szakértők a mai tanácskozásukon arról egyeztettek, hogy Magyarországon milyen okok állhatnak az anyai tragédiák mögött. A lehetséges hazai megoldások kidolgozására és a magyar tapasztalatok határon túli átadásának elősegítésére Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár és az MSD képviselőinek vezetésével munkacsoport jön létre, amelynek célja egy Magyarországra szabott akcióterv létrehozása 2017 év végéig. „Azon vagyunk, hogy gyógyszeripari tudásunkat és erőforrásaink egy jól látható részét az anyai halálozás elkerülésére fordítsuk, hogy minden anya biztonságban és egészségben adhasson életet és nevelhesse gyermekeit. Látogatásom során azt tapasztaltam, hogy Magyarországon – bár van tér a mutatók javítására – rengeteg olyan jó gyakorlat működik, amelyek környező országokba való átadása lendületet adhatna az anyák védelmének a régióban. Ennek a tudásnak az átadására buzdítom magyar partnereinket. Programunkkal erre is lehetőséget kívánunk biztosítani.” – mondta el Dr. Naveen Rao, az MSD az Anyákért program globális vezetője. „„A várandósság és a szülés egy édesanya életének meghatározó élménye. Fontos, hogy, ebben az időszakban a baba és az édesanya is a legnagyobb biztonságban érezhesse magát. Az lenne a jó, ha egy édesanya sem vesztené életét a várandóssághoz vagy szüléshez kapcsolódóan” – jelentette ki a sajtótájékoztatón Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, az MSD az Anyákért program fővédnöke. „A magyar kormány a megelőzést, a megfelelő hozzáférés biztosítását kiemelten támogatja az egészségügyi fejlesztéseken keresztül.” IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2017. NOVEMBER-DECEMBER 21
