IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő

  • Cikk címe: Beköszöntő
  • Szerzők: Dr. Pásztélyi Zsolt
  • Intézmények: IME Szerkesztőség
  • Évfolyam: XVII. évfolyam
  • Lapszám: 2018. / 7
  • Hónap: szeptember
  • Oldal: 3
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Absztrakt:

A járóbeteg szakellátást végző intézmények érdekeit képviselő Medicina 2000 Szövetség XX. jubileumi konferenciájához érkezett 2018-ban. A szövetség speciális a nézőpontból tekint e progresszivitási szintre: hogyan lehet a járóbeteg szakellátást szakmailag, szervezetileg, a betegelvárásoknak megfelelve úgy megerősíteni, hogy szolgálja a hatásosság és hatékonyság céljait egyszerre, hozzáadott értéket jelentsen a társadalombiztosítás számára.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
Beköszöntő A járóbeteg szakellátást végző intézmények érdekeit képviselő Medicina 2000 Szövetség XX. jubileumi konferenciájához érkezett 2018-ban. A szövetség speciális a nézőpontból tekint e progresszivitási szintre: hogyan lehet a járóbeteg szakellátást szakmailag, szervezetileg, a betegelvárásoknak megfelelve úgy megerősíteni, hogy szolgálja a hatásosság és hatékonyság céljait egyszerre, hozzáadott értéket jelentsen a társadalombiztosítás számára. A „hozzáadott érték” egyértelmű: a szakrendelők betegközelisége javítja a hozzáférhetőséget, a multirezisztens kórokozók világában betegbiztonsági szempont a kórházi körülményekhez képest elkerülhető morbiditás, a népegészségügyi programokban való részvétel, a krónikus betegségek gondozása, az egészségnevelés. Költséghatékonyságát egyre inkább felismerik a világban: trend az ellátások mind nagyobb arányban történő „kihozása” a járóbeteg szakellátásba. A folyamatot „járóbeteg fordulat” (virage ambulatoire) néven jegyzi például a francia társadalombiztosítás, Németországban 10 milliárd euro megtakarítást remélnek a változásoktól, és külön, a teljes ágazatra kiterjedő munkacsoportot hoztak létre a folyamat levezénylésére. A francia rendszerben a regionális ellátásszervezés módszertana kiemeli: cél a közfinanszírozással vagy anélkül működő szakorvosi ellátás centralizációja a szétszórt rendelők helyett rendelőintézetekbe. Ez az európai törekvés megerősíti a magyarországi ellátási szerkezet – azaz a szakrendelők és a kórházakhoz csatolt szakrendelők – létjogosultságát. Hazánknak nem kell mást tennie, csak élnie a lehetőségekkel: adott a szakrendelői hálózata, annak informatikája. Adattal tele vagyunk, mégsem használjuk, pedig sok minden követésére lenne szükség: • hogyan alakulnak az igénybevételi mutatók, hol kell fejleszteni, netán visszafogni a szolgáltatásokból, • miképpen alakultak a betegfogadási listák, hol kell betegútszervezéssel, kapacitásmódosítással élni, esetleg a helyi menedzsmentnek beavatkoznia, • hogyan lehet szükséglet-, és nem igényalapúvá tenni a rendszert, leforgácsolni a szükségtelen orvoshoz fordulásokat, és serkenteni a kórházi ellátások kiváltását, az úgy nevezett definitív ellátásokat. A finanszírozási rendszer kóros ösztönzőit – nevezetesen, hogy az az egyszerű, ambulánsan is ellátható esetek fekvőbeteg szakellátásban történő ellátására serkenti a kórházakat – az OECD 2017-es országjelentése is kiemeli: összehasonlításban magas az ágyszám, a kórházi felvételek és az ott eltöltött napok száma, csakúgy, mint az elkerülhető hospitalizáció. Pedig van mire építkeznünk: a szakrendelők megléte nem csak egy szervezeti formát, hanem egy biztonságos partnerséget és ellátást is jelent, amelynek fontos mutatója a szakrendelői környezetben elvégzett egynapos beavatkozások szövődményeinek alacsony aránya. A 2017-es adatok szerint csaknem 18.000 egynapos sebészeti beavatkozásra került sor a kórházfüggetlen szakrendelőkben, amelynek fele általános anesztéziában történt. Az adatgyűjtésből két adat emelendő ki: tízezerből 3 esetben kellett a beteget reoperálni, és egy év alatt egyetlen beteg sem került intenzív osztályra a műtétet követően…. Sajnálatos azonban, hogy 11 éve nem ad lehetőséget a társadalombiztosítás ezen ellátások fejlesztésére, a volumenkorlátok béklyóba kötik a szakrendelőket, és átcsoportosításra sincs lehetőség azokból a szakrendelőkből, ahol nem végeztek elegendő műtétet. Míg 2007-ben az egynapos ellátások 7,6 %-át végezték szakrendelőkben – a többit kórházban – addig napjainkra ez a részarány 3,2%-ára zsugorodott. Evvel kapcsolatban évek óta kifejeztük értetlenségünket, de szakmai vita és érvek helyett abba ütköztünk, hogy a kórházakat kell fejleszteni és punktum… Ebbe a vonulatba illeszkedik, hogy az induló országos vastagbélszűrés kolonoszkópiás szűrőcentrumai közé jelen ismereteink szerint egyetlen szakrendelő sem került be, még azok sem, akik korábban végezték a szűrést. Sokat beszélünk napjainkban innovációról, hatékonyságnövelésről, a hozzáadott érték növeléséről, hiszen a teljes foglalkoztatottság csaknem megvalósult. Egy rendszer – jelen körülmények között a társadalombiztosítás – átalakítása is rengeteg innovációt igényel. A szövetségbe tömörült 79 járóbeteg intézmény ezért felajánlja partnerségét, tudását ahhoz, hogy az egyes intézményekben jó gyakorlatként megjelent működési sajátosságokat megossza, tovább fejlessze, akár nemzeti szintre emelve. Van teendőnk a betegútszervezés, a kódkarbantartás/finanszírozás finomhangolása oldaláról egyaránt, hogy csökkentsük a rendszerre nehezedő hatékonyság-veszteségeket. E területeket a meglevő, hagyományosan jó informatikai platform és a tavaly megjelent EESZT adta lehetőségek talaján tudnánk tovább fejleszteni. Szeptember 19-21. közötti konferenciánkon mindezen témákról fogunk eszmét cserélni. A fenti gondolatok nyomán kívánok innovatív tudásmegosztást e három napra. Dr. Pásztélyi Zsolt Medicina2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnök IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2018. SZEPTEMBER 3