Már 2009-ben is türelmetlenül vártuk, hogy megjelenjen végre az a rendelet, ami szabályozza az infekciókontroll tevékenységet, valamilyen szinten meghatározza tevékenységünk fő irányvonalait, a minimumfeltételeit annak a munkának, melyet egyébként már évek óta végeztünk. Nagyon szeretjük, ha módszertani levelek is csatlakoznak hozzájuk, mert mankót adnak a kezünkbe, hogy megfelelő alapossággal határozzuk meg a szükséges teendőket. E mellett védelmet is nyújtanak akkor, ha bármilyen szinten kétségbe vonják intézkedéseink jogosságát.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Rendeleten innen és túl Már 2009-ben is türelmetlenül vártuk, hogy megjelenjen végre az a rendelet, ami szabályozza az infekciókontroll tevékenységet, valamilyen szinten meghatározza tevékenységünk fő irányvonalait, a minimumfeltételeit annak a munkának, melyet egyébként már évek óta végeztünk. Nagyon szeretjük, ha módszertani levelek is csatlakoznak hozzájuk, mert mankót adnak a kezünkbe, hogy megfelelő alapossággal határozzuk meg a szükséges teendőket. E mellett védelmet is nyújtanak akkor, ha bármilyen szinten kétségbe vonják intézkedéseink jogosságát. Hasonló türelmetlenséggel vártuk a 2018. október 1-ével hatályba lépett egy új rendeletet, mely módosítja, kiegészíti a 2009-es már említett, és 2012-ben egyszer már bővített, az infekciókontroll minimumfeltételeiről és felügyeletéről szóló alaprendeletünket. Meghatározásra, megnevezésre kerültek azok a napi tevékenységeink során legproblémásabb területek, melyeknél helyi eljárásrendeket kell kidolgozni. Ez nem újdonság. Ahol működik kórházhigiénia, ott ezek a helyi eljárásrendek nagyrészt rendelkezésre is állnak. Problémásabb ezek betartásának ellenőrzése. Bár több kórházban működik a direkt megfigyeléses compliance mérés, az ápolási szakmával együtt folynak a branül ellenőrzések, tehát elindult ez a folyamat. Embert, időt igénylő feladatok ezek, és a tapasztalatunk az, hogy ahhoz, hogy valóban eredményes legyen, többszöri visszaellenőrzés, oktatás, az osztályon dolgozókkal történő beszélgetés szükséges. Fontos, hogy tudják, segíteni akarsz! Azért ellenőrzöl, hogy lásd és tudd, hogyha nem tartják be az előírásokat, az milyen okból történik. Lehet, hogy eszköz nincs, vagy idő. Fontos a személyes kapcsolat az ellenőrzött és az ellenőrző fél között, hiszen a cél az, hogy valóban megelőzzük a fertőzéseket. Mindezek alapján arra vonatkozóan vannak kétségeim, hogy milyen módon fogja mindezeket ellenőrizni a hatóság. A hatósági keretek között jelenleg dolgozó munkatársak száma kevés, és még kevesebb azoknak a száma, akiknek van olyan infekciókontroll ismerete, kórházi gyakorlata, tudása, hogy elvégezze a rendeletben előírt ellenőrzési feladatokat. Kockázatfelmérést, elemzést végezni, a feltárt kockázatok csökkentése érdekében intézkedéseket tenni ma már munkánk mindennapi része, dolgozzunk bármely területen, hiszen ahol minőségirányítási rendszert működtetnek, ott ezt azt új szabvány (ISO 9001: 2015) követelménye is előírja. A kockázatértékelés alapján csak akkor tudunk valóban hatékony intézkedéseket hozni, feladatokat maghatározni, ha a felhasznált adatok valósak. Mindig azt vallottam, hogy a nozokomiális fertőzések megelőzésének kulcsa a betegellátó osztályokon dolgozó munkatársak szemlélete, munkája, hozzáállása. Ha ők nem érzik fontosnak az intézkedéseink betartását, ha ők nem értik, miért kell védőeszközöket használni, kezet fertőtleníteni, ha csak akkor csinálják, ha látom, akkor hiába van nekem helyi protokollom. Ugyanígy félek attól, hogy megtalálom-e az osztályokon azokat a szakdolgozókat, orvosokat, akik az egyébként is adminisztrációs, fizikai és lelki túlterheltségük mellett valós értékekkel töltik fel azt a bizonyos kockázatfelmérési adatlapot, amit majd kiindulásként használhatok egy osztályos infekciókontroll program kialakításánál, hogy meghatározzam, adott osztályon milyen feltételek hiányoznak ahhoz, hogy megelőzzük a nozokomiális feltételeket. Mert csak így van értelme. A rendeletben foglaltak végrehajtása esetén „azt várjuk, hogy a kórházi fertőzések száma 30-50 százalékkal csökkenjen Magyarországon.” A végrehajtáshoz viszont hiányzik úgy az emberi, mint a tárgyi erőforrások egy része. Van, ahol jelentős része. Vezető, kiemelt kórházainkat is „emelkedő dolgozói terhelés és fluktuáció, csökkenő kapacitás, romló színvonalú infrastruktúra” jellemzi. Ezeknek a tényezőknek a fertőzések kialakulásában óriási szerepe van. Ezeknek a kockázatoknak a csökkentésére is intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a kórházi infekciókontroll elérje célját, hogy a rendeletben foglaltak betarthatóak legyenek. Dr. Rákay Erzsébet rovatvezető, Infekciókontroll rovat IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM INFEKCIÓKONTROLL MELLÉKLET 2018. OKTÓBER 1
