Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése, az összes karcinóma körülbelül 20 százaléka mellrák [1]. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika onkoterápiás részlegvezető docense szerint az egészségtudatosságnak és az éberségnek igen nagy jelentősége van a betegség megelőzésében, illetve korai stádiumban történő felismeré- sében. Dr. med. habil Dank Magdolna PhD lapunknak adott interjújában hangsúlyozta továbbá a betegek terá- piás tervét kialakító multidiszciplináris onkoteam együttműködésének szükségességét. A kezelési straté- gia alapját a betegség ellátásáról szóló szakmai protokoll képezi, ugyanakkor a döntés meghozatalakor szá- mos egyéb fontos tényezőt is figyelembe kell venni – mutatott rá a szakember. Hogy melyek ezek, és mi minden befolyásolhatja még a protokolltól való eltérést, kiderül az alábbi beszélgetésből.
[1] Az egészségügyi minisztérium szakmai protokollja az emlő daganatainak ellátásáról In: Egészségügyi Közlöny 2008. év 9. szám
[2] Új szemlélet a mellrák ellátásában. Dr. Tabár László professzor az emlődiagnosztika aktuális kérdéseiről In: IME VIII. évf. 8. szám 2009. okt.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Protokoll, vagy egyénre szabott kezelés? Dr. med. habil Dank Magdolna PhD az emlőrákról Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése, az összes karcinóma körülbelül 20 százaléka mellrák [1]. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika onkoterápiás részlegvezető docense szerint az egészségtudatosságnak és az éberségnek igen nagy jelentősége van a betegség megelőzésében, illetve korai stádiumban történő felismerésében. Dr. med. habil Dank Magdolna PhD lapunknak adott interjújában hangsúlyozta továbbá a betegek terápiás tervét kialakító multidiszciplináris onkoteam együttműködésének szükségességét. A kezelési stratégia alapját a betegség ellátásáról szóló szakmai protokoll képezi, ugyanakkor a döntés meghozatalakor számos egyéb fontos tényezőt is figyelembe kell venni – mutatott rá a szakember. Hogy melyek ezek, és mi minden befolyásolhatja még a protokolltól való eltérést, kiderül az alábbi beszélgetésből. – Ismert, hogy az emlőrák az egyik leggyakrabban előforduló rosszindulatú megbetegedés. Melyek a legfontosabb epidemiológiai adatok? Évente egymillió új emlőrákos esetet regisztrálnak világszerte. Magyarországon 7500-8000 hölgynél diagnosztizálják a betegséget minden évben. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik magyar nő megismeri élete során az emlőrákot. – Hogyan lehetne röviden jellemezni a mellrákot? Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy az emlőrák nem az emlő megbetegedése, és nem homogén betegség. Lényeges, hogy milyen a daganat biológiai viselkedése. Éppen ezért a kezelés menetét minden esetben onkoteamnek kell meghatároznia. Mire alapozzuk a terápiás döntést? Nem csak a daganat méretét kell ismernünk, hanem, az ún. lokoregionális kiterjedését is, ami attól függ, hogy hol helyezkedik el a tumor: a külső, vagy a belső kvadránsokban, és az érintett nyirokrégió az axilla, vagy a parasternalis nyirokcsomólánc. Tudnunk kell azt is, hogy a lokoregionális kiterjedésen kívül érint-e más szerveket a betegség, azaz kialakult-e már távoli áttét. Mindennek feltérképezésében a képalkotó diagnosztika nyújt segítséget. A vizsgáló eljárások alapján tudjuk meghatározni a beteg klinikai TNM és stádiumbeosztását, majd megtervezni a kezelést. Az emlő klasszikus vizsgálata röntgen mammográfiával történik. Panasszal, tünettel érkező beteg esetén ez már diagnosztikus mammográfiát jelent, ami nem összekeverendő a szűrő mammográfiával. Természetesen a törekvésünk mindig az, hogy tünet- és panaszmentes embereken, a lehető legkorábban találjuk meg a daganatot. 50 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS – AUGUSZTUS – Miért éppen a röntgen mammográfiás vizsgáló eljárás alkalmas a szűrésre? Ennek oka az emlő strukturális átalakulása. Az életkor előrehaladtával a mirigyállomány visszafejlődik, kialakul az emlőben az involúció. Ez a szerkezeti változás alkalmassá teszi a szervet arra, hogy röntgenvizsgálattal észre lehessen venni rajta a finom elváltozásokat. Például az igen korai rák előjele, az ún. mikrokalcifikáció semmiféle panasszal, tünettel nem jár, és nem tapintható ki. Ezekben az esetekben a sebész a képalkotó szakemberrel összefogva fog szorosan együttműködni. A képalkotó szakember megjelöli a mikrokalcifikátum helyét, a sebész pedig a jelölés mentén, „vakon” dolgozik. A team harmadik fontos tagja a patológus, aki ún. specimen mammográfiával vizsgálja meg a sebész által kimetszett szövegdarabot. Megnézi, hogy a képalkotó eljárással detektált mikrokalcifikáció benne van-e a kivett szövetben. Amennyiben nincs benne, a sebésznek ki kell terjesztenie a műtétet. A röntgen mammográfián túlmenően az emlő ultrahang vizsgálatára és bizonyos esetekben MR mammográfiára is sor kerülhet. Ez utóbbinak kiemelt a szerepe olyan esetben, amikor a beteg mutáns BRCA1, illetve BRCA2 szupresszor gént hordoz. A távoli áttétek megállapítása mellkasi, illetve hasi és kismedencei CT vizsgálattal, a csontok felvétele izotópvizsgálattal történik, továbbá rendelkezésünkre áll a PET-CT eljárás is az áttét kimutatásához. Végeredményben, amikor döntünk a terápiáról, tudnunk kell, hogy korai (III.) stádiumú, vagy lokálisan előrehaladott (III.) a betegség, illetve a távoli szervek is érintettek (IV.). – A 2009 őszén, Szegeden megrendezett III. Nemzetközi Emlőrák Szimpóziumon Dr. Tabár László professzor, az emlődiagnosztika nemzetközi szaktekintélye kifogásolta, hogy a ma használt TNM klasszifikáció nem veszi figyelembe a multifokalitást. Szerinte ezért az osztályozás rendszerét meg kellene változtatni [2]. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? A TNM klasszifikáció a tumorméretre, a regionális nyirokcsomó érintettségre és a távoli áttét meglétére vagy hiányára vonatkozik. Egy régóta használt, elfogadott rendszerről van szó. Ugyanakkor teljesen érthető, hogy az emlő képalkotásával foglalkozó szakemberek szeretnék minél precízebben meghatározni a tumor elhelyezkedését, ők elsősorban az ún. klinikai TNM változtatásán gondolkodnak. Az, hogy a daganat egy, vagy két kvadránsban található, a multifokális multicentricitás kérdése, ami megszabhatja a választandó sebészi beavatkozást. Mindenféleképpen törekedni kell tehát arra, hogy eldöntsük: egy, vagy több gócról van-e szó. Több elváltozás esetén a több gócból vett finom- PORTRÉ tűs aspirációs citológiai vizsgálatra is szükség van. A klinikai onkológus „hozott anyagra” támaszkodik: a képalkotó eljárás eredményére és a patológiai leletre, amelyek alapján az onkoteammel közösen dönt a további teendőkről. Tabár professzor felvetéséről azt gondolom, hogy előmozdíthatja a radiológus szakma összefogását – érvek és ellenérvek felsorakoztatásával – az idevonatkozó irányelv esetleges módosítása érdekében. – Mi a jelentősége a molekuláris patológiának? Mint azt említettem, az összehangolt team munkában kulcsszerep jut a patológusnak is. Ô az, aki meg tudja mondani, hogy milyen a daganat biológiai viselkedése. A molekuláris patológia nyitotta meg a lehetőségét a célzott terápiának. Nagyon régóta ismert, hogy az emlőtumor esetében a hosszantartó ösztrogénhatás – korai menarche, késői menopauza – szerepet játszhat a tumor kifejlődésében. Az első, célzásra alkalmas target az ösztrogén- és a progeszteronreceptor volt, hiszen az antiösztrogén tamoxifen már ötven éve a kezelési gyakorlat része. Azonban a molekuláris patológia fejlődésével kimutathatóvá vált a HER2 receptor kórosan fokozott expressziója, illetve a daganatban a HER2 gén amplifikációja, aminek kapcsán kifejlesztették az első, mai értelemben vett célzott terápiát, a humanizált IgG1 monoclonalis antitestet. Ez a trastuzumab, az első gyógyszer, amelyről kimondhatjuk: epidemiológiát vált. Miért? Korábban a HER2 overexpresszáló/amplifikáció tumoroknak volt a legrosszabb a prognózisa. Miután a trastuzumab alkalmazása a napi rutinba bevezetésre került, felére lehetett csökkenteni a halálozást az összes emlőrákos eset 25 százalékát kitevő HER2 pozitív emlőrákoknál, illetve közel felére a távoli áttétek kialakulását. Ez a terápiás lehetőség mérföldköve lett az emlőrákos betegek ellátásának. – Milyen prognosztikai markerekre támaszkodhat az onkológus? A molekuláris patológiából a proliferációra utaló adatokat is kapunk. Különösen a Ki-67 illetőleg a p53 jelenlétéből, vagy mutáns voltából tud a patológus arra következtetni, hogy a tumor biológiai viselkedése mennyire agresszív, milyen például a kiújulási és az áttétképzési hajlama. Ma legagresszívebbnek az ún. triple negatív daganatokat tartjuk, amelyekből sem hormonreceptort, sem a HER2 receptort nem lehet kimutatni. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben nincs lehetőség célzott terápia alkalmazására, viszont ezek a daganatok a legérzékenyebbek a kemoterápiás kezelésre. Ugyanakkor, ennek ellenére a prognózisuk a jelen pillanatban a legrosszabbnak tartott. Nyilvánvalóan jelenleg ezt a triple negatív betegcsoportot kutatják a legintenzívebben a gyógyszerfejlesztések során. – Lehet-e a prognózisra utaló következtetést levonni a tumor nagymetszet technikával kimutatott elrendeződéséből? Befolyásolja-e a biológiai viselkedést a daganat alakzata? Erről a kérdésről Tabár professzornak vannak idevonatkozó irodalmi adatai, amelyek a guideline-okban egyelőre még nem jelentek meg. Én klinikai onkológusként a biológiai agresszivitást az áttétképző hajlamban fogalmaznám meg. Fontos tényező, hogy a metasztázis milyen szervet érint, és mennyire multiplex az áttét. Például egy multiplex máj- és tüdőáttét az életet veszélyeztetheti megfelelő kezelés nélkül. Ugyanakkor időskorban, egy hormonreceptor pozitív daganat szoliter tüdőáttéttel nem feltétlenül igényli a kemoterápiát, mert endokrin kezeléssel nagyon jól kézben tartható. Sokféle körülményt kell tehát figyelembe venni a kezelési stratégia felállításakor. – Igaz-e, hogy időskorban a rák előrehaladása lelassul? Általában az időskori emlőrákoknak megvan a hormonreceptor pozitivitása, emiatt – ahogy az imént említettem – endokrin terápiával jól kezelhetőek. Áttétképződésnél, hormonreceptor pozitív esetben, ahol nem életet veszélyeztető az áttét típusa, nem kell kemoterápiát adni, hiszen endokrin terápiával hosszú ideig tünetmentessé tehető a beteg. Inkább a biológiai viselkedést emelném ki, ami független az életkortól. Tehát időskorban is előfordulhat biológiailag agresszíven viselkedő emlőrák – bár nem ez a jellemző. EGYÉNRE SZABOTTAN – Mennyiben térhet el az orvos a kezelés menetében a protokolltól? Az emlőrák diagnosztikájában és terápiájában mérvadónak tekintjük a St. Gallenben rendszeresen megtartott konszenzuskonferenciát. Itt időről időre áttekintik az elmúlt időszak újdonságait, számba veszik, hogy milyen evidenciákon alapuló, új kezelési módszerek, vizsgáló eljárások jelentek meg, amelyek megszabhatják a kezelési algoritmust. Mindezt beillesztik a szakmai ajánlásokba, amelyektől való individuális eltérések azért veszélyesek, mert nincs mögöttük evidencia, bizonyítékokon alapuló orvoslás. Természetesen elképzelhető kivétel, egy-egy esetben megfontolás tárgyát képezheti a protokolltól való eltérés. Például olyan jó általános állapotú beteg esetében, akinek agresszív daganata van, és a kísérőbetegségei nem teszik lehetővé a hagyományos gyógyszerek adását. Létezik olyan készítmény, amelynek az adhatóságát az onkoteam felvetheti – ehhez minden esetben hatósági engedélyt kell beszerezni. A beteg tehát akkor kezelhető a protokollban nem szereplő gyógyszerrel, ha az Országos Gyógyszerészeti Intézethez beadott kérelem alapján az OGYI azt engedélyezi. Ellenben nem megengedhető, hogy egy frissen megjelent gyógyszervizsgálatról szóló közlemény alapján, a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában lévő készítményt adjunk a betegnek, hiszen ez esetben mindössze egy humánvizsgálatból származó részadat áll rendelkezésre, ami mögül hiányzik a bizonyítékokon alapuló orvoslás súlya. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszerek vizsgálata és a törzskönyvezési folyamat biztonságot ad arra IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS – AUGUSZTUS 51 PORTRÉ nézve, hogy egy adott szert hogyan lehet bevezetni egy betegcsoportnál. A törzskönyv megszabja, hogy kinek és milyen körülmények között adható a gyógyszer. A törzskönyvet nem lehet áthágni. – Akkor hol van az orvos szabadsága? Ha egy azonos stádiumra több gyógyszert törzskönyveztek. A választás szabadsága abban áll, hogy részletesen áttekintjük a beteg anamnézisét, megnézzük a kísérőbetegségeket, figyelembe vesszük, hogy van-e kialakult szívbetegség, súlyos diabétesz, nehezen kontrollálható hipertónia, vagy jelentős súlytöbblet. Számba vesszük a gyógyszerek mellékhatásait, és igyekszünk olyan készítményt adni, hogy a kísérőbetegségek megléte mellett az adott terápia a beteg számára elviselhető legyen. Tehát mindenképpen lényeges szempont, hogy egy adott kezeléssel a beteg életminősége ne romoljon. Ma már az ún. quality of life adatok a törzskönyvezési vizsgálatokban is szerepelnek. Hiszen nem csak az lényeges, hogy mennyire tudjuk megkisebbíteni a tumort, hogyan tudjuk megnövelni a túlélést, hanem emellett nagyon szorosan kell követni, hogy milyen életminőségben tudjuk a beteget tartani. Természetesen fontos szempont a betegpreferencia figyelembevétele is egy-egy döntés meghozatalakor. – Mi a teendő akkor, ha a beteg olyan kezeléshez szeretne jutni, amely Magyarországon nem elérhető? Előfordul, hogy az amerikai gyógyszertörzskönyvezési hatóság (FDA) már engedélyezett egy készítményt, az európai hatóság (EMEA) viszont még nem. Ebben az esetben szó sem lehet arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásba vonhassa a szert. Ugyanakkor egy olyan készítményt, amelyet az USA-ban törzskönyveztek, és a bizonyítékok sora rendelkezésre áll, be lehet adni engedélyeztetésre az OGYI-ba, amennyiben a beteg vállalja, hogy önerőből megvásárolja. Abban az esetben, ha már megjelent az európai törzskönyv, lényegesen egyszerűbb a helyzet. Tehát nem feltétlenül párhuzamosan zajlik egy adott szer amerikai és az európai törzskönyvezése. Másfelől a törzskönyvezés után még hátravan a befogadás procedúrája. Szét kell ugyanis választani a gyógyszerészeti engedéllyel bíró készítményeket a finanszírozó által befogadott gyógyszerektől. – A modern, innovatív készítményekkel történő kezelés százezres, vagy akár milliós nagyságrendű összegbe kerülhet, így nehezen elképzelhető, hogy a beteg képes legyen azt önerőből megfizetni. Állami finanszírozás hiányában ezekhez a terápiákhoz gyakorlatilag szinte lehetetlen hozzájutni. Mit tehet a szakma azért, hogy ezeknek a nagy értékű készítményeknek a befogadása megtörténhessen? Természetesen nagyban érinti az embereket, hogy az adott készítmény befogadott-e, és ha igen, mekkora a támogatás mértéke. A gyógyszerek finanszírozásba vonása közigazgatási procedúrát igényel, amelynek során a döntésho- 52 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS – AUGUSZTUS zók nagyban támaszkodnak a szakmai kollégiumok véleményére. Mi, gyakorló orvosok persze azt szeretnénk, ha a finanszírozott innovatív terápiás lehetőségek köre bővülhetne az első-, másod- és harmadvonalbeli kezelésben is. A finanszírozó oldaláról nézve ennek jelentős költségkihatása van, és bizony nehéz megtalálni a kompromisszummal elfogadható egyensúlyt. Nekünk, klinikusoknak a célunk nem lehet más, mint az, hogy a nagy értékű készítmények alkalmazásával a lehető leghosszabb ideig tudjuk a betegeket jó állapotban kezelni. Az sem feltétlenül biztos, hogy az adott betegség kezelésére éppen a legdrágább terápia a megfelelő. Például a triple negatív emlőrákot nem fogjuk Herceptinnel kezelni, vagy egy súlyos diabéteszes neuropátiában szenvedő betegnek nem fogunk paclitaxelt adni. Ha valaki évtizedek óta cukorbeteg, nagyon súlyos, tünetes neuropátiája van – ami az életminőségét alaphelyzetben is jelentősen rontja –, nem kezelhetjük a neuropátiát még jobban fokozó kemoterápiával. EGÉSZSÉGTUDATOSSÁG – Az emlőrákot nyilván akkor lehet a legköltséghatékonyabban kezelni, ha minden érintett elmenne az emlőrák szűrésre, s így időben, korai stádiumban fedeznék fel a daganatot... Magyarországon az egészség, mint érték fogalma még mindig „ködös” a közfelfogásban. Sokan állami feladatnak tekintik az egészségvédelmet, és meg sem fordul a fejükben az egyéni felelősség gondolata. Ezt a kérdést hosszasan lehetne tárgyalni, a magam részéről mindössze annyit tennék hozzá, hogy a szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek rizikófaktorai „kéz a kézben” járnak. Megfelelő életmóddal csökkenteni lehetne mindkét betegségcsoport kockázati tényezőit, ehhez pedig elengedhetetlen a régiókra lebontott egészségtudatosságra való nevelés. Konkrét példa: annak, aki már gyerekkora óta cukorbeteg, tudnia kell, hogy különösen oda kell figyelnie a testsúlyára, s ez nem csak a kardiovaszkuláris betegségek megelőzése miatt fontos a számára. A zsírszövetben ugyanis van aromatáz aktivitás, ami a menopauzában is képes ösztrogént termelni. Tehát nem véletlen, hogy a túlsúlyos nőknél gyakoribb az emlőrák előfordulása. Az egészséges táplálkozás kérdését a gyermekkori étkeztetésig érdemes visszavezetni: ki kellene tiltani a cukros italokat és az édességet az iskolai büfékből. Nem csak az elhízás veszélye, hanem a caries miatt is, hiszen a magyar lakosság fogállománya meglehetősen hiányos. A nem kellően megrágott ételeknek pedig nagy szerepe lehet különböző, akár súlyos betegségek kialakulásában is. S ha már az étkezésről esett szó, hadd térjek ki a kórházi kosztra is. Hiába mondom a betegnek, hogy ne tessék zsíros pörköltet enni, amikor reggelire császárszalonna kerül a kórházi menübe. Küzdelmek árán sikerült elérnünk, hogy barna kenyeret, teljes kiőrlésű gabonából készült zsemlét kapjanak a betegek. Ezután a pácienseket is meg kellett győznünk, PORTRÉ hogy ne hozzák be otthonról a fehérkenyeret. Miközben jönnek a látogatók vidékről, hozzák a rántott csirkét, mert „attól gyógyul a beteg”... Nagy szemléletváltozásra lenne szükség! Ahol van egészségtudatosság, ott az is természetes, hogy a nők elmennek emlőrák szűrésre. S aki eleget tesz a meghívásnak, az el fog menni a nőgyógyászati rákszűrésre is. A falvakban nagy jelentősége van a mobilszűrésnek, mert a magyar emberek nehezen mozdulnak ki otthonról. Már az is óriási eredmény, ha azt elérjük, hogy az asszonyok öntapintással vizsgálják meg magukat. – Nincs túl késő a prognózis szempontjából, ha már a csomó kézzel kitapintható? Ha valaki jól megtanulja a saját emlőjének a vizsgálatát, akkor abban akár egy centiméter alatti elváltozásokat is képes észrevenni. S mint tudjuk, a korai stádiumú, kisméretű tumor a legtöbb esetben jól gyógyítható. Annak a hölgynek is el kell végezni az önvizsgálatot, aki rendszeresen jár szűrésre, mert a mammográfiás szűrések közötti időszakban is kialakulhat az emlődaganat. Nem mindegy azonban az önellenőrzés mikéntje. Sokan össze-vissza, akár hetente is vizsgálgatják magukat, pedig az öntapintást regulárisan, a menstruációt követően kell elvégezni, fekvő helyzetben, illetve a zuhany alatt. Ezt minden nőnek meg kell tanulnia, de a legcélravezetőbb az lenne, ha már az iskolában megtanítanánk. – Az emlőrák szűrésre a 45-65 év közötti korosztály kap meghívást. Ez azt jelenti, hogy az ennél fiatalabb, illetve idősebb hölgyek nem veszélyeztetettek? Nem, hiszen emlőrák fiatal és időskorban is kialakulhat, azonban a szűrésre – költséghatékonysági okokból – a leginkább veszélyeztetett korcsoport kap meghívást kétévente. Kevesen tudják, hogy az emlőrákos esetek 1,5-2 százaléka a fiatalkori, 35 év alatti korosztályból kerül ki. El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy ha valaki fiatal, akkor nem lehet emlőrákja. A 35 évnél fiatalabbaknál az emlő öntapintása igen fontos: bármilyen rendellenesség észlelésekor azonnal orvoshoz kell fordulni. Az orvos UH mammográfiát végez, szükség esetén röntgen mammográfiát, vagy finomtűs aspirációs citológiát – tehát kellő éberséggel meg lehet találni a tumort. Másik tévhit, hogy a szoptatás alatt nem fejlődhet ki emlőrák. Ezzel szemben sajnos minden 3000 terhességre, illetve 2600-2700 élveszülésre jut egy ún. terhességi emlőrák, amely a terhesség, vagy a szoptatás alatt, illetve a szüléstől számított egy éven belül alakul ki. Figyelmeztetni kell a várandós anyákat arra, hogy az áldott állapot eleve változást idéz elő az emlő struktúráján belül, ezért ha valaki csomót észlel a mellében a terhesség, vagy a szoptatás alatt, azt ki kell vizsgáltatni. Gyakran látjuk, hogy akár egy év is eltelik a tünet megjelenése és a diagnózis között. Ezért lényegesen rosszabb prognózisú lehet a terhességi emlőrák, ha nem figyelünk rá, illetve a fiatalkori emlőrák, ha nem gondolunk rá. – Hogyan kezelhető egy emlőrákos várandós anya? Ha a terhességi emlőrák a terhesség alatt alakul ki, akkor a második és a harmadik trimeszterben – amikor a magzat organogenezise befejeződött –, az édesanya kezelhető kemoterápiával. Az így megszületett gyermekek követése során a vizsgáló szakemberek nem tapasztaltak az átlagosnál több rendellenességet. Ezek a gyermekek kicsit kisebb súllyal, kopaszon születnek, de a későbbiekben sem tanulási, sem viselkedési zavar nem fordul elő náluk szignifikánsan többször, mint azoknál, akiknek az édesanyja nem kapott kemoterápiát. – Nyilván azoknak, akiknek a felmenői között volt mellrákos megbetegedés, még jobban kell figyelniük magukra... Igen, azokban a családokban, ahol halmozottan fordult elő emlőrák, genetikai vizsgálatot lehet kérni. Az ilyen familiáris esetekben a szűrés részét képezheti az MR mammográfia is. – Örvendetes, hogy a technika vívmányait ilyen magas szinten ki tudja használni az orvoslás. Vajon mennyire képes követni a hazai szakma az emlőrák diagnosztikájában és terápiájában végbemenő jelentős fejlődést? Említettem a St. Gallenben rendszeresen megtartott konszenzuskonferenciát, ahol európai szinten vitatják meg az emlőrákkal kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket. Ezeket a tanácskozásokat figyelemmel követjük, ahogy a nemzetközi guideline-okban foglaltakat is beépítjük a nemzeti ajánlásokba. A Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium szakmai irányelve ez év végéig érvényes, így az ajánlás aktualizálása éppen most válik időszerűvé. Nemrég Kecskeméten zajlott egy emlőrák konszenzus előkészítő megbeszélés is, melynek írásos anyaga megjelenés alatt áll. Azt gondolom, hogy a szakmai protokollnak igazodnia kell az újdonságokhoz, tehát bízhatunk abban, hogy az elmúlt időszakban megjelent újfajta eljárásokat és terápiás módszereket a szakma be fogja illeszteni az aktualizálás során. Nekünk, klinikusoknak a dolgunk pedig az, hogy az összes érintett társszakmával együttműködve olyan kezelést biztosítsunk minden egyes betegünknek, amely eleget tesz a szakmai irányelveknek, ugyanakkor a terápiát egyénre szabottan állapítja meg. Mindebben feladata van az onkoteam minden egyes tagjának: a radiológusnak, a patológusnak, a sebésznek és a plasztikai sebésznek, a klinikai onkológusnak, a sugárterapeutának, valamint az onkopszichiáternek és a mentálhigiénikus szakembernek. Ugyanakkor fontos a betegek tájékoztatása, felvilágosítása is, hiszen együttműködést akkor várhatunk el tőlük, ha tisztában vannak a betegségük természetével és a gyógykezelésük körülményeivel. S mint mondtam, nem feledkezhetünk meg az egészségesekről sem. Egészségtudatosságra kell nevelni a lakosságot, és éberségre inteni a lányokat, asszonyokat, mert az emlőrák nem válogat. Boromisza Piroska IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS – AUGUSZTUS 53 PORTRÉ IRODALOMJEGYZÉK [1] Az egészségügyi minisztérium szakmai protokollja az emlő daganatainak ellátásáról In: Egészségügyi Közlöny 2008. év 9. szám [2] Új szemlélet a mellrák ellátásában. Dr. Tabár László professzor az emlődiagnosztika aktuális kérdéseiről In: IME VIII. évf. 8. szám 2009. okt. NÉVJEGY Dank Magdolna általános orvos: • Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 1986 • Mentálhigiénikus Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1991 • Egészségügyi szakmenedzser Szent István Egyetem, 2008 • • • • • • • Belgyógyászat szakorvos 1991 Klinikai onkológus szakorvos 1993 Klinikai farmakológus 2004 PhD: 2003 habilitáció 2010 1986 óta a Semmelweis Egyetem munkatársa, 2003 óta egyetemi docens 2005 óta a klinikai onkológia országos szakfelügyelő főorvosa Elkezdődtek a több mint 2 milliárd forintból megvalósuló In Vitro Diagnosztikai Tömb építési munkálatai A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum több mint 2 milliárd forintból megvalósuló In Vitro Diagnosztikai Tömbjének ünnepélyes alapkőletételére 2010. május 31-én került sor. A Debreceni Egészség Központ Fejlesztési Projekt első projektelemeként felépülő komplexumban egyszerre rendelkezésre áll majd valamennyi in vitro diagnosztikai vizsgálat, és megvalósulhat a személyre szabott medicina, így lehetővé válik az örökletes betegségek megállapítása és egyéni gyógykezelése is. „Az IVDI-ben – a betegek igényeivel összhangban – megvalósulhat a személyre szabott medicina, melynek segítségével lehetővé válik az örökletes betegségek megállapítása és egyéni gyógykezelése is. Mindezt jelentős mértékben segíti, hogy egy épületen belül rendelkezésre áll majd valamennyi in vitro diagnosztikai vizsgálat: a klinikai kémia, a hematológia, az immunológia, valamint a mikrobiológia. A tömbösített egységben a kutató-fejlesztő intézetek együttműködésével lehetőség nyílik közös módszertani eljárások kialakítására és közös klinikai tanácsadói konzultáció fenntartására is” – hangsúlyozta Dr. Paragh György, a DE OEC elnöke a fejlesztés kapcsán. Az In Vitro Diagnosztikai Tömb – a Debreceni Egészségközpont Fejlesztési Projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv TIOP 2.2.7 pályázata keretében valósulhat meg. A kivitelezési munkafolyamatokat a Hunép Universal Zrt. és a Magyar Építő Zrt. által alkotott konzorcium végzi. Vállalási ár: 2 014 792 495 Ft Vállalt befejezési határidő: 2011. július 31. 54 IME IX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. JÚLIUS – AUGUSZTUS
