Hazánkban 9-10 ezer új vastag- és végbélrákos esetet fedeznek fel éves átlagban. Mivel a kór kialakulása hosszú ideig (több évig is) eltarthat, s csak eztán okoz tünetet, akár 40-50 ezer esetben is életmenő lehetne a szűrővizsgálat. Felfedné az egyszerűen megszüntethető rákmegelőző állapotot, s a jól gyógyítható, kezdeti stádiumú daganatot. A panaszt még nem okozó tumor kórismézéséhez a széleskörű felvilágosító oktató- és székletvizsgálati szűrőprogramokra van szükség. Emellett az is szükséges, hogy a gyanúsként kiemelt 50-70 év közötti nők, férfiak nagyobb arányban éljenek a kolonoszkópiás vizsgálat lehetőségével.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Félelmek és dilemmák között a vastagbélrákos betegek Hazánkban 9-10 ezer új vastag- és végbélrákos esetet fedeznek fel éves átlagban. Mivel a kór kialakulása hosszú ideig (több évig is) eltarthat, s csak eztán okoz tünetet, akár 40-50 ezer esetben is életmenő lehetne a szűrővizsgálat. Felfedné az egyszerűen megszüntethető rákmegelőző állapotot, s a jól gyógyítható, kezdeti stádiumú daganatot. A panaszt még nem okozó tumor kórismézéséhez a széleskörű felvilágosító oktató- és székletvizsgálati szűrőprogramokra van szükség. Emellett az is szükséges, hogy a gyanúsként kiemelt 50-70 év közötti nők, férfiak nagyobb arányban éljenek a kolonoszkópiás vizsgálat lehetőségével. EGY LEVELEZÉS MARGÓJÁRA A heves tünetekkel mutatkozó vastagbélrákja miatt tegnap este sürgősséggel megoperálták Pannit. Kínzó görcsei a bél kilyukadására utaltak. A műtét során egy 20-25 centis szakaszt ki is kellett vágni. A hasüregben súlyos fertőzés alakult ki, jelenleg az intenzív osztályon küzdenek érte. Lélegeztetik. Az orvosok prognózisa szerint több napig, akár hétig is altatásban tartják. A helyzet nem túl fényes! Üdv – jelentkezett ismeretlenül a férj, amikor Panninál sürgettem a választ, számíthatunk-e rá az érettségi találkozónkon. Nagyon nyugtalanít ez a kivett darab, részletezte következő levelében, bár azt mondják, sikerült egyben kimetszeni. Viszik szövettanra. A vese, a máj működik, a keringést javítgatják. Talán hamarosan felébresztik. Nem vagyok teljesen magamnál. Egy órával később újabb mail jött – és ettől kezdve hónapokon át szinte naponta küldte beszámolóit. Mint mentőkötélbe kapaszkodott a levelezésbe. Most ebből a levelezésből emelünk ki néhány érdekesebb elemet, bemutatva a későn felismert daganat miatt szükségessé váló heroikus küzdelmet az emberi életért. AMIKOR MINDEN LEÁLL – Művesekezelést fontolgatnak. Életveszélyben van, továbbra is altatják. Az orvosok teszik a dolgukat, a technika adott – ők a helyzet magaslatán. Én magam alatt! (nov. 5.) A szepszis leteperte ugyan, de vannak apró jó hírek: a veséje végre elkezdett dolgozni, láza továbbra sincs, az altatás nem túl mély. Kap pici folyadéktáplálást. (nov.6.) Tegnap elvonták az altatót, este 9-kor kivették a lélegeztető csövet is, de hajnalban mindent vissza kellett állítani. Hogy miért, több vizsgálattal próbálták kideríteni. (nov. 9.) A légzése 40 IME XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2015. MÁRCIUS nem állt helyre. A sebésztől megtudtam, hasnyálmirigy gyulladása és epeköve van. A gyomorszondán át bevitt ételt nem tudja feldolgozni. (nov.11.) Ez a 10. nap altatásban. Nagyon picit tovább javult a hasnyálmirigy laborérték, gyomra nem akar dolgozni, légzése problémás, immunrendszere sztrájkol. Veseműködése továbbra se elég jó. (nov.15.) A szepszis károsította a tüdőműködést. Most folyadék-elvonó fázisban vagyunk, hátha elkerülhető a dialízis. – Az intenzíven nagyon rendesek, udvariasak, már szinte családtag vagyok. Nehéz ott lenni, nehéz száraz szemekkel eljönni. Beszélgetek Pannihoz. Bíztatom, tartson ki, küzdjön. (nov. 16.) Panni állapota változatlan. Sutyorgok neki, simogatom, ő a vérnyomása emelkedésével reagál. Kenegetik, masszírozós légmatrac van alatta. Minden nap foglalkozik vele gyógytornász. Az intenzív 6 ágyas, minden betegre jut egy ápoló. (nov. 17.) Ma 2 hete volt a műtét. Újabb probléma, szaporodik benne a víz. 4 nap óta gyógyszerrel próbálják kihajtani – ott tartunk, több jön ki, mint amennyi bejut infúzióban, a gyomor-szondán át. Időnként leszívják a tüdejéről, hogy ne gátolja az önálló légzést. 1-2 napon belül kiderül, lesz-e gégemetszés. (nov. 18.) Ma reggel elkezdték az ébresztést. 15 nap altatás után engem látott meg először. Reakciói nagyon gyengék. (nov.19.) VÉGRE GÉP NÉLKÜL Kivették a lélegeztető csövet. Kérdéseimre este már bólintott, vagy ingatta a fejét. Tudatánál van. Izmai ernyedtek, gégéje, ízületei fájhatnak, hangszálai nem működnek. De a tekintete tiszta, mintha csak egy jó nagyot aludt volna. Viszont nyugtalan, fészkelődik. (nov. 20.) Jól aludt, picit lehet vele kommunikálni. Délben kikerült az intenzívről az őrzőbe. A gyógyulás érdekében mielőbb ki kell kelnie az ágyból, mondja a sebész. Még csövön át táplálják. Délután volt egy picit tisztább időszaka, ekkor zenét játszottam neki. Estére visszazuhant. Semmi kapcsolat, pedig szekáltuk: felültettük, lefektettük többször is. Rengeteget alszik. Az őrzőből az osztályra került. A nővérpulttal szemben, kétágyas szobában van egyedül. (nov. 22.) Szép ez a műtét utáni 19. nap! Nagy fejlődés állt be Panni lábadozásában. Zenével kezdtük, beszéddel folytattuk. Négyszer volt benn nála a család, jól kifárasztottuk. Estére visszatért közénk. Kérdezett is, bár beszéde halk, lassú. Felültetjük, masszírozzuk, kenegetjük a felfekvéseit a farpofákon, hátán, alsó lábszárán, 8-10 helyen. (nov. 23.) EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Ma visszaesett, jóformán semmire se reagál. Hiába forgattuk, szinte végigaludta a napot. Holnap csövet operálnak a gyomrába, ott fogják táplálni. Az orron át vezetett cső magas reflux kockázattal járna, mondja az orvos. A sebe szép, hamarosan kivehetik a varratokat. Nem pelenkázzák, sztóma zsákja van, remélem csak ideiglenes. Van bélműködés. A sebész szerint még korai a kemóról beszélni. Várjuk egy bonyolult tumor-sejt diagnosztika eredményét. Azt hiszem, meg akarják állapítani a tumor genetikai sajátosságait is (olvastam K- vagy N-RAS géntípus meghatározásról), nyilván ennek alapján döntenek a kemoterápia gyógyszeréről. Egyelőre oly gyenge, hogy csak fölerősítése után lehet minden további kezelésen gondolkodni. Majd eljön annak is az ideje. (nov. 24.) néznek egy kockás papírra, „ja, a műtőben”. Elképesztő teher alatt dolgoznak orvosok, nővérek. Erőn felül teszik a dolgukat! Csak a csodával határos, ha az oda nem érés miatt nem történik tragédia. Nyugat-angliai klinikák személyzeti listáján 27 szakorvosból 9 (a neve alapján) magyar – tájékoztattak barátaim. Egyikük még hozzáírta, a további 2 arab név se tévesszen meg, ők nálunk tanultak, itt akartak letelepedni, csak az anyagiak miatt hagyták el az országot. Mi lesz így velünk? Panni a nehezén túljutott, időben megcsinálták a műtétet, a PEG beültetést – de mi lesz velünk, ha majd a jelenlegi sebészünk is távozik? Ma közölte velem a sebész: a daganat rosszindulatú volt, érintettek a nyirokcsomók is, ami szóródásra utal. További kezeléseknek nézünk elébe. – Azt hallom, rehabilitációs intézménybe akarják áttenni. (nov. 27.) HULLÁMZÓ KEDÉLYÁLLAPOTBAN Még ma is álomban, félálomban van. Szombaton egész jól volt, vasárnapra visszazuhant, szinte csak pillanatokra ébred. Ma egy 10-es skálán 0,5 a kapcsolat vele. Nem érdekli semmi! Ápoljuk a felfekvéseit, ízületeit mozgatjuk. A mára tervezett PEG beültetés elmaradt. Talán holnap? Lassan úrrá lesz rajtam a kétségbeesés. Ezért, vagy azért, nem eszik. Meddig bírhatja? Barátaim nyugtatnak, infúzióban kap élettanilag fontos fehérjéket, ásványi sókat, de energia is kellene, még ha nincs is energia leadása. Próbálok türelmes maradni, nehogy Panni megérezze, mekkora a feszültség bennem. Ma délután végre beültették a PEG-et. Remélem, holnaptól könnyebb lesz táplálni. Hullámvasútban ülünk: egyszer fenn, máskor lenn. Neki is szörnyű lehet. Nehezen bírja, jelzi is sokszor. Rémes fizikai, lelki állapotban van. Én is megkaptam tőle, ne fárasszam. Úgy kell belőle harapófogóval kihúzni egy-egy szót. Attól tartok, hatalmába keríti a depresszió. Ha elkezdik a táplálást, talán a lelke is feljavul. Ma reggel 9-től este 9-ig vele voltam – ezalatt kétszer zuhant vissza egy másik létbe. Kétszer volt velem, ekkor meg tudtam itatni a 2 decis pohárból. Táplálják a PEG-en át. Olykor nyugalom szállta meg, elszundikált. Majd jött a hányás és maradt a refluxtól való félelem. Önállóan az égvilágon semmit nem tud csinálni. Ma kiültettem az ágy szélére, kis rosszullét kísérte. Olyan „kórházias” itt minden – a hívó gombot nem éri el, jelezni nem tud, a kiabáláshoz nincs hangja. Közlését szájról kell(ene) leolvasni. Mi van, ha viszszajön a gyomortartalom, és bejut a légcsövébe? Persze, óránként ránéznek, de az osztályon 40 betegre jut 2-3 ápoló – milyen védelem ez?! AZ ELLÁTÓK ÉS ÉN Kérésemre éjszaka nem táplálják, elvégre ez volna a normális ritmus. A sebészével naponta beszélek. Keveset ugyan, de a lényegről tájékoztat, hogy a következő 5-10 órában mi történik Pannival, meg hogy mi lenne kívánatos a továbblépéshez. Külön kihívás őt elkapni. Keresik, majd rá- HARC A KALÓRIÁKÉRT MEG A SZTÓMAZSÁKKAL Szép napunk volt. Délután tíz percre kiültünk egy fotelba. Kértem az orvost, ne adjanak Panninak abból a barna folyadékból, majd én etetem. Belekönyörögtem 400 kalóriányi gyümölcsjoghurtot. Ez nem sok, de nem volt hányás, hasmenés, ami óriási eredmény. Pohárból megivott félliternyi vizet. Ha ez egy fokozatosan emelkedő pálya, s holnap eszik 600-at, aztán 800-at, jó úton járunk. (nov. 28.) Nagyon kellene az energia, mert nem tud a hátáról az oldalára fordulni. A ma kapott „töményebb” (1 literben 500 kalória) táplálék nagyon megviselte. Két részletben minden kijött belőle (a száján). Azt hittük vége, de a hasmenéssel a sztómazacskó lejött a helyéről… Tisztába tettem, lenyugodott, pár perc múlva újabb „roham”. Alánézek a takarónak, megint a zsák mellett dőlt belőle. Ha az intenzívről jót mondtam, a sebészet katasztrófa. Lejöhet egymás után 3-szor az a sztómazsák, amivel uszodába mehetne?! Erőt vett rajtam a pánik. Mi lesz így vele? Itt meg fog halni? (nov. 29.) Aludtam egyet a kétségbeesésemre. Az jutott eszembe, talán nem tisztítottam le rendesen a hasfalát az első „baleset” után, a zsák ezért nem tapadt fel! Eldöntöttem, felajánlom a főnővérnek, hogy megtanulom. Oktassanak ki, mi a pontos menet, megcsinálom. Hiszen egész nap itt vagyok, otthon is tudnom kell majd kezelni. (nov. 30.) ÉHES LETTEM Második nap rosszullét nélkül! Két bűvös mondat is elhagyta ma Panni száját: éhes vagyok, jóllaktam. Reggelire vajas kenyeret kér. Holnap talán még kap egy kis vért, aztán kiveszik a központi vénát, majd a PEG-et is, amibe ma nem kapott tápot, csak teát. Cél, hogy minden idegen anyag kikerüljön. Még jó pár nap, amíg ki tud sétálni. Ma mosolygott is – ez a boldogság! (dec. 1.) Nagyon közel a várva várt nap! A „vének tanácsa” ma úgy döntött, ha én is akarom, hétvégére hazavihetem... És ha szükséges, visszafogadják. Mi van? Nem kérdés, hogy Panninak hol lesz jobb! (dec. 3.) IME XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2015. MÁRCIUS 41 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Tegnap kora délután jöttünk haza betegszállítóval. Nehéz, de lassan szokjuk az új helyzetet. Kicsit rossz a kedvünk, birkózunk a járókerettel, a mozgáskorlátozottsággal. Tanulunk járni, tanuljuk a korlátok közé szorult életet. Élünk – a lehetőségekhez képest! Neki, aki örökmozgó, mindig tesz-vesz, ez borzalmas. A kedve kicsit rossz, de nem hagyja el magát. Már izomláza van az erőlködéstől. (dec.7.) VÉGRE LEVELEZEK Pár nappal később átvette Panni a levelezést: Ezentúl én fogok írni, mert ki tudok ülni az asztalhoz. Nagyon gyenge vagyok ugyan, de gyűröm magam, hogy minél előbb talpra álljak, meggyógyuljak. Kaptunk kölcsön járókeretet és kerekesszéket. (dec. 10.) A kerettel bebarangolom a lakást. Eddig csak ültem (olvastam, neteztem) a fotelban, mostantól aktívabb leszek. Holnapután megyünk az onkológushoz, akkor derül ki, milyen kezelést fogok kapni. (dec.17.) Az akaraterőmmel nincs baj, hajtom a kerekesszéket. A járókeretet is inkább mellőzném, de tegnap dobtam egy hátast, így leginkább avval közlekedem. A minap étterembe mentünk, minden segédeszköz nélkül, karonfogva besétáltunk. Roppant büszke voltam magamra. Az étvágyam megjött, többször eszem keveset. Visszahízni nem szeretnék, csak kicsit erősödni. Tudom, a folyamat hosszú, türelem kell hozzá. Néha megvan, néha nincs! A műtéti sebem gyönyörű. Nem a gyengeség miatt ülök székbe, hanem a lábaim miatt. Biztos leépültek az izmok. Naponta 3-szor 20-25 percig stimuláljuk az idegeket, csekély eredménnyel. A szőnyegeket felszedtük, papucs felejtve, a lépcsőjárás nehézkes. (dec. 30.) Egész jól telnek a napok, már éjszaka is jól tudok aludni, mert kaptam egy új ágyat. Szeretném, ha kivennék a PEG-et! Zavar, gátol a mozgásban és néha nagyon fáj. Kértem, hogy a kórházi elbocsátás előtt szedjék ki, de féltek, hogy visszaesem és akkor újra be kell rakni. Közbejött karácsony, újév, a sebész januárra ígérte. Ő persze nem tudhatja, milyen kellemetlen. A sztóma-zsákot már egész jól megszoktam (nem mintha együtt tudnék élni vele a hátralévő éveimben), de a PEG! Sokat megyek járókeret nélkül is, mosok, mindennap főzök. Reménykedem, hogy nem találnak semmit, így rövidebb lesz a kemó kezelés. (jan. 4.) MIÉRT IS TÖRTÉNT MINDEZ VELEM, ÉS HOGYAN LEHETETT VOLNA ELKERÜLNI? ÜZENET MÁSOKNAK Most jöttem haza egy „kiadós” sétából, egészen a szomszéd utcából. Lassan mentem a kerettel, s közben sok mindent végiggondoltam: csak magam okolhatom, hogy ide jutottam! Már tavaly voltak jelzések, de nem figyeltem rájuk. Óriási félsz volt bennem: mi van, ha találnak valamit? Biztos lépnem kellett volna, de reménykedtem a javulásban. Orvosom hasi katasztrófának mondja, ami velem történt. Be kellett vallanom az igazat. Igen, voltak előzmények, csak nem törődtem velük! Szeretném neked is elmondani, kérlek, add tovább másoknak. Az odafigyelés életet menthet! Nem lehet 42 IME XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2015. MÁRCIUS mindenki olyan szerencsés, mint én! Be kell látni, nem akarjuk elhinni, hogy velünk is megtörténhet. Nehéz elfogadni, a rákbetegség tudatát. Az első jelek 2012 májusában, költözésünk napján jelentkeztek. Folytatódtak, csak a ház felújítása ürügyet adott arra, hogy ne vegyem komolyan. A székletem sokszor volt véres. Székrekedés és hasmenés váltogatták egymást. Gyakran felfúvódtam, de arra fogtam, gyomrom és/vagy az epém nem bírja a káposztát, retket, zöldpaprikát, uborkát. Ezzel részemről le is tudtam a dolog. A végső figyelmeztetést októberben kaptam. Akkor egy ünnepi ebéd után ijesztő volt a felfúvódás, majd a következő héten, pár nap alatt 3-4 kilót fogytam, s nem kívántam semmit. Egy hétig állandóan fájt a hasam, hétvégére már nagyon szenvedtem. Hétfőn (nov. 4.) a belemnek elege lett. Kidurrant. Férjem nem is sejtette a bajt, de nem bírta tovább nézni a kínjaimat. Kihívta a körzetit, ő meg rögtön a mentőt, de az injekciója miatt a mentőkre nem is emlékszem. A kórteremben tértem magamhoz. Fontos megemlíteni, előző héten elmentem hasi ultrahangra, ami nem mutatott semmit. Egészségesnek mondtak! Az operáló orvosom szerint az UH nem mindig tudja kimutatni ezt az állapotot (ám érdekes módon, a paksamétámból éppen ezek a leletek hiányoznak.) Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, ha szokatlant észlel, feltétlenül menjen orvoshoz. Amúgy meg járjon szűrésre. Utólag hibáztatom magam, de jó, hogy megtehetem, hiszen engem megmentettek. (jan. 6.) Reggel CT-n voltam. Másfél óra alatt megittam 1 liter rémes ízű kontrasztanyagot. Kibírtam. Találkoztunk a sebészszel, aki elmondta, hogy miközben az életemet mentették a sürgősségi műtéttel, elvágtak valami ideget. Szerinte hoszszú lesz, akár 1 évbe telik, amíg a lábam rendbe jön. Kivárom! A sztóma-zsák marad, csak a kemó után lehet visszaállítani. Sebaj, csak egészséges legyek. Remélem, az eddigieknél rosszabb már nem jöhet. Irány a javulás. (jan. 8.) A FOLYTATÁS: KEMOTERÁPIA Nincs áttétem. (jan. 9.) Kérdeztem az orvostól, nem lehetne-e a kemót otthon csinálni. Azt válaszolta, ha megvesszük a pumpát, akkor lehet. Gondolom, meg kell tanulni a kezelését, de mindent vállalunk, csak ne kelljen benn maradnom. Nekem még a sztóma-zsák is ott van, amit kezelnem kell. 12 kezelést kapok, kéthetente. (jan.12.) Nagyon jól zajlott az első. Hétfőn fél 2-kor feltették, szerdán délben levették – 48 órán át volt bennem. Tudtam enni, kártyáztam a telefonomon, sokat aludtam. Este nagyon lassan ment az idő. Kicsit fáradt, gyenge lettem, de újra jól vagyok. (jan. 18.) A helyzetem annyiban változott, hogy végre sikerült receptre lábemelő csizmákat venni. Betettük a cipőmbe. Biztonságérzetet ad, önállóan tudok menni, csak meg kell még szokni. Már voltam vásárolni. Étvágyam is van, többször keveset eszem. (jan. 25.) Most van a jó hetem, 24-én megyek a negyedik kemóra. A lábam nem javul. Nem tudom milyen ideget vágtak el, de a gyógytornász szerint nehezen fog regenerálódni. Nagyon EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM meg akarok már gyógyulni és újra a régi lenni. Sokat várok ettől az évtől. Fel a fejjel, mondom magamnak, pozitívan kell gondolkodni. (febr. 16.) Csak arra koncentrálok, hogy mielőbb meggyógyuljak. NORMALIZÁLÓDIK A HELYZET Ma is dolgoztam a kertben. Szinte minden házi munkát el tudok látni. Nagyon várom a tavaszt, a nyarat. Ha semmi nem jön közbe, június végéig tart a kemó, utána 1 hónap múlva visszaállító műtét. Aztán a lábam is helyre jön! (febr. 28.) Jól vagyok, egész jól bírom a kemót, a félidőhöz értem, hétfőn megyek a 6.-ra. Remélem, minden gond nélkül végig tudom csinálni. A lábam mintha kicsit jobb lenne. Sokat járkálok, főleg a lakásban. (márc. 20.) 1-1,5 kilót híztam, tavaly nyár óta 15-öt fogytam (ápr. 1.) Ma 2 km-t gyalogoltam a parkban a kutyával. Arccal a gyógyulásom felé. (ápr. 20.) Ma lefolyt az utolsó, 12. kemó. A lábam változó, most nagyon rossz, mivel sokat feküdtem, nem használtam majdnem 3 napig. (júl. 2.) A meleget egészen jól bírom a házban. A lábam megérzi az időjárás változást. Ma voltam mellkas és hasi-medence CT-n, csütörtökön lesz eredmény! Evvel megyek a sebészhez, megbeszélni a továbbiakat. Fő, hogy nincs betegségtudatom! (júl. 6.) Teljesen tumorsejt mentes vagyok. A sebésztől ma különféle beutalókat kaptam. A nyári szabadságok miatt a műtétet őszre tervezi. (júl. 10.) A körülményekhez képest jól vagyok. A zsák léte megszokott, már altatásból éb- redve sem volt furcsa. Az ingert néha nem érzem, csak azt, ha jön. Nem mondom, néha kiborulok miatta, de elviselem, tudván, hamarosan megszabadulok tőle. Egy volt szobatársamnál 2 hete csinálták meg a helyreállítást. Meglátogattam a műtét után, s ő tájékoztatott a kellemetlenségről, de meg is nyugtatott. Nagyon jól sikerült neki. Ez számomra is bíztató. Tudom, mi vár rám! Különben is velem minden rendben van, és hamarosan még inkább így lesz! (aug. 30.) „Van egy örömhírem, ma voltam kontrollon, s mindent rendben találtak. Legközelebb majd júniusban lesz mellkas és has-medence CT, vérvétel, utána kell visszamennem az onkológus orvosnőmhöz. Boldog vagyok! Teljesen egészségesnek érzem magam. Panni” (márc. 18.) A fentiekhez hasonló esetleírás egyre gyakoribb Magyarországon, pedig lehetne ellene tenni. Napjainkban már egy közepes méretű városnyi ember vastagbelében ott a tumor, csak nem tudnak még róla. Közülük kisvárosnyian idén fognak szembesülni a fenyegető helyzettel. A halálos áldozatok száma egy kisebb település lakosságát teheti ki. A halálesetek száma viszont a töredékére volna csökkenthető, ha többen időben igénybe vennék a szűrővizsgálatokat. Idén 3 megye 50 és 70 év közötti lakosságát szűrik széklet hemoglobin és albumin teszttel, majd a pozitív eseteket vastagbéltükrözéssel. Ez reményt nyújt arra, hogy hosszú távon beinduljon a teljes körű szűrőprogram. Fazekas Erzsébet Sajtóközlemény Az Országos Onkológiai Intézet egy hét fős konzorcium tagjaként támogatást nyert az Európai Unió által finanszírozott Marie Skłodowska-Curie European Training Network (ETN) pályázati kiírásban. A HORIZON 2020 kutatási és innovációs keretprogramból támogatott, közel 3,75 millió euró összfinanszírozású „MAGICBULLET” projekt fő célkitűzése újfajta daganatellenes hatóanyagok keresése. A program végrehajtásában a konzorcium másik magyar partnerén (ELTE) felül német (Bielefeld, Cologne), olasz (Milano, Como) és finn (Helsinki) akadémiai intézetek, valamint gyógyszerfejlesztő cégek (Heidelberg Pharma, Németország és Exiris, Olaszország) vesznek részt. A MAGICBULLET ETN konzorcium a partnerek főbb képességeire alapozva a munkaterv végrehajtása során a tumorbiológia, a biokémia, a farmakológia, a szintetikus vegyészet, a gyógyszervegyészet, a spektroszkópia és a konformációanalízis eszköztárát fogják használni. Tizenöt fiatal kutató kap lehetőséget a programhoz kapcsolódni 2015-2018 között, ahol a hároméves képzésük alatt a konzorcium teljes, interdiszciplináris tudásbázisához hozzáférhetnek. A manapság használatos daganatellenes hatóanyagok többsége igen toxikus, és az alkalmazásuk során gyakran súlyos mellékhatások lépnek fel. Azok a kémiai vegyületek, amelyek specifikusan, a tumorsejteken meglévő molekuláris struktúrákat ismernek fel, alkalmasak lehetnek gyógyszerek irányított célba juttatására. Az ilyen „címzést” lehetővé tevő molekulákhoz kötött hatóanyagok lehetnek a „magic bulletek”, egyfajta „varázsgömbök”, melyet a Nobel díjas Paul Ehrlich (1854-1915, fiziológiai Nobel-díj, 1908) már meglehetősen korán előre vetített. Az ETN MAGICBULLET projekt munkatervének sikeres végrehajtása során egy sor új peptid-gyógyszer konjugátumot fog fejleszteni és tesztelni, amelyek vagy már ismert, vagy újonnan leírt tumor-specifikus peptidekből és citotoxikus hatóanyagok összekapcsolásából fognak állni. Ezek a specifikus peptid-gyógyszer konjugátumok nagy dózisban alkalmazhatók, könnyebben bejutnak a daganatsejtekbe és az előállításuk is megoldott. Az Országos Onkológiai Intézet a partnerek által előállított újfajta vegyületek tesztelését fogja végezni izolált tumorsejteken, és kísérletes daganatokon állatmodellekben. IME XIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2015. MÁRCIUS 43
