Az Informatika és Menedzsment az Egészségügyben c. szaklap II. évfolyam 9. decemberi számában „Az extrafinanszírozási kérelmek a hazai kórház-finanszírozásban: elemzés a szolgáltató szemével” címmel jelent meg a vizsgált cikk az extrafinanszírozásról. Bár a szerzők a hivatkozott cikket közlés előtt megtekintésre eljuttatták az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz és azt az OEP véleményezte is, nem volt lehetőség arra, hogy az OEP vélemény a dolgozattal azonos lapszámban jelenjen meg. Így utólag tesszük közzé észrevételeinket.
[1] Zakariás I., Pásztélyi Zs.: Az extrafinanszírozási kérelmek a hazai kórház-finanszírozásban: elemzés a szolgáltató szemével. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben, 2003, 2 (9): 11-17.
[2] Dózsa Cs., Nagy B., Borsos K., Muszbek N., Boncz I.: Az egészség-gazdaságtan aktuális kérdései. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben, 2003, 2(7): 24-29.
[3] Boncz I., Nagy J.: A Homogén Betegségcsoportok (HBCS) rendszerének 10 éves tapasztalatai finanszírozói oldalról. Egészségügyi Menedzsment, 2003, 5 (2): 21-27.
[4] Az előre nem tervezhető, rendkívüli, illetve egyedi egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának engedélyezési rendjéről szóló 15/2002 (Eb. K.5.) számú OEP főigazgatói utasítás. Egészségbiztosítási Közlöny, 2002. 5. szám.
[5] Bordás István: Mit fejeznek ki a HBCS súlyszámok? Egészségügyi Gazdasági Szemle 1999, 37 (1): 44-52.
[6] Boncz I., Sebestyén A.: Az egyetemek szerepe a progresszív betegellátás rendszerében. Orvosi Hetilap, 2003, 144 (11): 523-528.
[7] 6/1998. (III. 11.) NM rendelet az egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozásáról.
[8] 43/1999. (III. 3.) Korm. Rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól.
[9] Boncz I., Sebestyén A., Dávid T., Bidló J., Dózsa Cs.: Normatív (HBCS szerinti) és tényleges kórházi gyógyszerköltség az aktív fekvőbeteg szakellátásban. Gyógyszerészet, 2002, 46 (5): 543-546.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Az extrafinanszírozási kérelmek a hazai kórház-finanszírozásban: reflexiók Zakariás Imre és dr. Pásztélyi Zsolt cikkére Dr. Gresz Miklós, Dózsa Csaba, Országos Egészségbiztosítási Pénztár Az Informatika és Menedzsment az Egészségügyben c. szaklap II. évfolyam 9. decemberi számában „Az extrafinanszírozási kérelmek a hazai kórház-finanszírozásban: elemzés a szolgáltató szemével” címmel jelent meg a vizsgált cikk az extrafinanszírozásról. Bár a szerzők a hivatkozott cikket közlés előtt megtekintésre eljuttatták az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz és azt az OEP véleményezte is, nem volt lehetőség arra, hogy az OEP vélemény a dolgozattal azonos lapszámban jelenjen meg. Így utólag tesszük közzé észrevételeinket. A szerzők igen korrektül idézik, tehát ismerik az extrafinanszírozással kapcsolatos OEP főigazgatói utasítást. Azonban több helyen tévesen értelmezik a finanszírozási alapelveket. Figyelmen kívül hagyják, hogy mind a járó-, mind a fekvőbeteg elszámolásban a közvetlen és közvetett költségek egyaránt szerepelnek. Minden számítás, minden elvi meggondolás kifejtése nélkül különválasztják ezeket, és kizárólag a közvetlen költségekkel foglalkoznak, mindazonáltal meg nem határozzák azokat. Az eredeti cikkhez felhasznált irodalom is rámutat: „az egységköltség számításakor az állandó költségek okozzák a legtöbb gondot.” (Bordás 1999.) Bordás István ebben a cikkben azt is kifejti, hogy a HBCS kalkulációban magas az állandó költségek aránya, továbbá rámutat arra is, hogy a költségek számításánál a kapacitás kihasználtságának jelenleg nincsen semmi szerepe. A cikk szerzői kijelentik: „Nem tartalmazza az elkészült egyedi számla sem az osztályos nővér költséget, sem az általános osztályos orvosi tevékenységet.” Ez alapvető tévedés. Az egyes eljárások, tevékenységek az ambuláns pontszámmal illetve annak forintértékével kerülnek elszámolásra. A finanszírozás pedig a járó pontszámokban is érvényesíti ezeket a bér és rezsi tételeket. Az ambulancia rezsi költségét egy beteg folyamatos ellátására kell kiszámolni, míg egy osztály költségei megoszlanak a bennfekvő betegek között. Az egy betegre jutó négyzetméter, vagy légköbméter lényegesen kisebb a fekvőbeteg osztályokon, így a rá jutó költségek is alacsonyabbak. Ezzel szemben nem elemzik a szerzők a német pontok közvetlen költség tartalmát sem, pedig igazán érdekes lenne, mik a tényleges költségei például egy injekció adásának, a pulzoximetriának vagy egy infúzió bekötésének. A szerzők hivatkoznak egy olyan egyezségre, mely nem létezik. Az említett 2002. február 22-én tartott ESzCsMOEP-GYÓGYINFOK munkaértekezleten csupán arról történt megállapodás, hogy az addigi helytelen számítási algo- ritmust (mely szerint a közvetett költségeket többszörösen számolták) meg kell változtatni, és a közvetett költségeket csupán egyszeresen lehet felszámolni. Ahogy már kifejtésre került, a járóbeteg pontszámok tartalmazzák a közvetett költségeket is. Ennek ellenére régebben a gyógyszerköltség százalékában még további közvetett költségek kerültek felszámolásra. Komoly gondot okoz, hogy például egy kétszer olyan drága gyógyszer adása esetén az igazgatási költségek megduplázódnak! A szerzők szerint „3 problémás kérdéskör válik nyilvánvalóvá az extrafinanszírozási döntések meghozatalakor”. Az elsőként említett probléma tévedésen alapul, mivel a teljes költség (közvetett és közvetlen) kerül összehasonlításra a teljes finanszírozással. A második ugyanezen félreértés következménye. A döntés-előkészítés során a teljes finanszírozás összege kerül a teljes költséggel összehasonlításra. A szerzők az egész cikk során nem térnek ki arra, hogy szerintük milyen közvetett költségek nem kerülnek elszámolásra, és a GOKI-ban egy adott esetre (pl.: a 9540-es HBCS-jű beteg ellátása során) konkrétan milyen közvetett kiadások merültek fel. A harmadik kérdéskör, a progresszivitási díj kezelésének problémája: egy endofinanszírozással rendelkező intézményben ezt a jelentős tételt is megfelelő számítási módszerekkel kell figyelembe venni. Két lehetőség mutatkozik. Az egyik szerint a progresszivitási díjat a költséges (tehát egyébként is veszteséges) esetekre kell szétosztani, a másik szerint az általában ráfizetéses HBCS-k értékét kell megemelni. A cikkből nem derül ki, hogy a GOKI-ban melyik metodikát alkalmazzák a havonta 42,7 millió (évi 512,4 millió) forint felhasználására. Az összefoglalóban a szerzők kijelentik, hogy a HBCS érték emelése a progresszivitási díjakkal „számos pro és kontra érvet vethet fel”, ezeket azonban nem ismertetik cikkükben. A szerzők a teljes ellátási folyamatot megbénító betegekről írnak, kifejti, hogy „gondolok arra a sokáig géppel lélegeztetett, intenzív ágyat foglaló betegre, aki miatt például szívsebészeti őrző kapacitása csökken, amely visszafogja azután a szívsebészeti műtő kapacitását”. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem mérték fel megfelelően az igényeket, és kisebb gépi lélegeztetési kapacitást rendeltek a műtő mellé, mint amennyit a tevékenység igényel. Országos vagy legalább regionális szinten szükséges elemezni az ilyen és hasonló esetek számát, valószínűségét, és ahol szükséges fejleszteni kell azokat. A szerzők szerint az extrafinanszírozásra alkalmas esetek kiválasztása nem egyszerű, mivel a szolgáltató a finanszírozást illetőleg nem rendelkezik pontos adatokkal. Pedig IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 5 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS ez pusztán adatgyűjtés kérdése. Miután nyilvánvaló (a szabálykönyv alapján), hogy a beteg milyen besorolást fog kapni (előbesoroló program többféle is van a piacon), valamint ismert, hogy a főigazgatói utasítás ötszörös költségtöbbletet ismer el az extrafinanszírozás indoklásaként. Pontos adatot a szolgáltató valóban csak hosszabb idő után kap, de egy kórházi kontrolling rendszernek ezt a mértékű különbözetet bizonyossággal előre ki kell tudni mutatni. A cikkben említettel ellentétben a GYÓGYINFOK-nak semmilyen számlázási módszere nincs. Kizárólag a szolgáltató által benyújtott tételeket árazza be. Ebben csupán annyi eltérés lehetséges, hogy a szolgáltató aktuális árától eltérhet az elmúlt időszak átlagára. Ez azonban nem lehet jelentős, hiszen a gyógyszerek körében nincs nagy áringadozás. Az egyes eljárások, tevékenységek az ambuláns pontszámmal illetve annak forintértékével kerülnek elszámolásra, mely ugyancsak nyilvános. A német pontérték mind a közvetlen, mind a közvetett költségeket tartalmazza. A szerzők felteszik a kérdést: „Mit is érdemes gyűjteni?” A kérdést, véleményünk szerint, nem az extrafinanszírozás miatt kell felvetni, hanem az intézmény hatékony gazdálkodása követeli meg a széleskörű, pontos és gyors adatgyűjtési rendszer kialakítását. A következő kérdés: „Mit nevezhetünk ezek után előre nem tervezhetően költséges esetnek?” Erre a főigazgatói utasítás megadja a választ. Ebben pontosan megszabott (a cikkben szerepel is), hogy melyek ezek. Ezt követi: „Egyáltalán milyen költségeket tudunk számolni?” Minden költség számolható, de hogy ebből mi elszámolható, az természetesen más kérdés. A finanszírozó számára is nagyon hasznos lenne, ha a szolgáltatók költségeket tudnának számolni. Amennyiben van egy intézménynek endofinanszírozási rendszere, a szolgáltatónak pontosan tisztában kell lennie az egy beteghez rendelt konkrét költségeivel. A szerzők panaszolják: „intézetünkben a fő besorolási szempont, az 5 napon túli gépi lélegeztetésen felül egy vagy több szívműtét is társulhat ezekhez, melyek külön-külön is igen költségesek”. Többek között tehát ez indokolja, hogy a GOKI az országban a legmagasabb ún. „progresszivitási díjat” kapja, havonta 42,7 millió (évi 512,4 millió) forintot. Ezt azért állapították meg, mert mint a progresszivitás csúcsán álló intézménynek az átlagosnál drágább ellátásokat is biztosítania kell. Erről az összegről azonban semmilyen elszámolást nem kell benyújtani, tehát arra költik, amire akarják. Itt van a veszélye a dolognak, hiszen a szolgáltató sem tudja mindig meghatározni, hogy mire költötte el a pénzt. A GOKI kontrollingjának is el kell tudni számolni a 2002. évi 512,4 millió forinttal. Ha az intézet saját kimutatása szerint a különösen veszteséges 9540-es HBCS-jű betegségcsoporton tavaly 85 millió forintos vesztesége keletkezett (ahogy ez az összefoglalóban szerepel), akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy milyen betegekre költötték a megmaradó 427,4 millió forintot. A GOKI teljes éves betegszámára vetítve a progresszivitási díj 134,1 forintos HBCS-nek felel meg. Ez a 99 darab 9540-es HBCS-jű esetre vonatkoztatva több mint 46 6 IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR millió forint többletet jelent. A cikkben az intézet számításaiban ez az összeg nem került megjelenítésre. További probléma az 50 elemű HBCS egyes elemeinek ekkora jelentőséget tulajdonítani, mivel a finanszírozási rendszer átlagfinanszírozást jelent. Ez nem egy HBCS csoport esetében igaz, tehát hogy az egyik beteg „drágaságát” kompenzálja a másik beteg „olcsósága”, illetve, hogy egy beteg gyógyszer túlköltését ellensúlyozhatja egy olcsóbb diagnosztikai eljárás, hanem a HBCS finanszírozás elve szerint intézményi szinten jelent átlagot, tehát az egész intézményre, az összes ellátott betegre, a teljes finanszírozási időszakra kell fedezze a költségeket. Alapvetően tehát az összes beteg költségeinek és a teljes finanszírozási összegnek az összehasonlítása mutathatja meg, hogy az adott intézmény HBCS finanszírozása megfelelő-e. További szempont az úgynevezett felső határnapot meghaladó ellátások finanszírozása. A HBCS rendszerben minden csoporthoz tartozik egy maximális ápolási idő. Amennyiben a beteg ellátása ezt meghaladja, az OEP további napidíjat fizet, mely intenzív hosszúnap esetén napi 14 000 Ft. Ez például a 9540 HBCS csoportban azt jelenti, hogy az 57. naptól minden egyes nap után – a HBCS csoportfinanszírozáson túlmenően – 14 000 Ft kifizetése történik. Ennek az összegnek semmilyen költségfelosztása nem létezik. Így nem tudható, hogy ebben mennyi lehet a gyógyszerköltség aránya. Ez az eredeti cikk 2. táblázatában szereplő 5. számú esetnél például 910 000 Ft, mely hozzáadódik a HBCS-ben a diagnózis alapján kifizetett 1 376 532 Fthoz. A szolgáltató tehát az ellátásért összesen 2 286 532 Ft finanszírozásban részesült. Vagyis az eredeti cikk 1. táblázatában feltüntetett árbevétel 435 599 Ft-tal kevesebb a ténylegesnél! Az 50 elemű HBCS táblázat gyógyszerköltség aránya itt nem szerencsés számítási alap. A szerzők panaszkodnak, hogy „a finanszírozó napi 6 vérgáz vizsgálatot ismer el, ha annál többet végzünk, lehúzza a bejegyzett ráfordítási vizsgálatok közül, vagy nem ismeri el a vérgáz vizsgálat kapcsán végzett ionvizsgálatokat (Na, K).” Valójában a szakmai konzekvenciával nem járó, de a gép által rutinszerűen végzett vizsgálatok finanszírozása megkérdőjelezhető. Nem egy esetben napi 30-40 ionvizsgálat költségét kívánják a szolgáltatók érvényesíteni azzal az indokkal, hogy a gép minden egyéb vizsgálathoz automatikusan elvégzi azokat. Ilyenek a vérgáz vizsgálat kapcsán végzett ionvizsgálatok is. Miután semmilyen terápiás konzekvenciája nincs napi 6 (vagy több) ionvizsgálatnak (itt átlagról van szó, mivel az OEP ilyen esetekben csupán a vizsgálati számot tudja az ápolási napok számával osztani), a költségek között ez nem érvényesíthető. A szerzők panaszolják a kormányrendelet által megszabott 30 munkanapos, szerintük rendkívül rövid határidőt. A 30 munkanap 6 hetet jelent. Ha az intézetben a fekvőbeteg informatikai rendszer megfelelően működik, nem szükséges az „intenzíves órás lapok böngészésével járó adatgyűjtési munka”, mivel gépen van minden beteg anyaga. Innen feldolgozni, másik programba konvertálni 6 hét elegendő. Sajnos a papír alapú nyilvántartásokkal a jelenlegi adat- MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS áramlás nem biztosítható. Még olyan intézmények, mint a GOKI – melyeknek külön kontrolling osztályuk van –, sem térnek át megfelelő számítógépes nyilvántartásra. Itt szeretnénk arra felhívni a figyelmet, hogy a GYÓGYINFOK-nak az OEP szervezetébe történő integrálásával várhatóan az extrafinanszírozás egyeztetése jelentősen felgyorsulhat a jövőben. A szerzők a 3. táblázatban mutatják be a nem 9540 HBCS-jű extrafinanszírozásra beadott eseteket. A 21. számú eset adatai nem érthetők. Kérdéses, hogy azok miért csupán a gyógyszer és vér költségeket tartalmazzák. A ráfordítási kérelemben a GOKI 1036,8 ezer forint költséget jelentett, szemben a finanszírozásban kifizetett 1309,7 ezer forinttal. Tehát az esetet a szolgáltató úgy jelentette extrafinanszírozásra, hogy jelentett költségei alacsonyabbak voltak a kifizetett összegnél, azaz a GOKI 272,9 ezer forint számított többletet mutatott ki. Kérdés, hogy milyen többletköltséget számolt a kontrolling, mit kellett volna megítélni. Extrafinanszírozásra (saját bevallása szerint) a GOKI 2002-ben 27 esetet nyújtott be, melyből 23-at a 9540 HBCS csoportban. Ez igen elgondolkodtató. Az OEP statisztikája szerint országosan 2002-ben 5383 eset (ebből GOKI 125) került ebbe a HBCS-be (az eltérés abból adódhat, hogy nem egyértelmű, hogy naptári, finanszírozási vagy más évet veszünk alapul). Ebből 73 eset került beadásra extrafinanszírozás céljából (ami az esetek 1,4%-a), ezzel szemben a GOKI 23 esete 18,4%. Szívsebészeti centrum több is van az országban, például Zalaegerszeg (ahonnan a 9540 HBCSben ellátott 59 esetből egyet sem nyújtottak be), a Pécsi Orvostudományi Egyetem (ahonnan az arány 150/5). Vagy a más szempontból súlyos betegeket ellátó Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, ahol sok igen súlyos beteg műtétje történik (ellátva 9540 HBCS-ben 52, benyújtva 1). Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben tekinthető váratlan szövődménynek, egyedinek, egy, az esetek 18,4%-ában fellépő körülmény, avagy az intézményben szokásos gyógykezelés az esetek ötödében nem alkalmazható? Erre a hivatkozott dolgozatban nem találunk érdemi magyarázatot. OEP finanszírozás ezer Ft A GOKI jelentett költsége ezer Ft Az ellenőrzés által igazolt költség ezer Ft Intézményi számított többlet bevétel ezer Ft 1. eset 1151,5 1414,6 1129,6 21,9 2. eset 1164,2 849,9 645,2 519,0 3. eset 600,5 747,1 587,2 13,3 4. eset 1178,0 1088,4 863,1 314,9 5. eset 913,3 1275,0 421,3 492,0 6. eset 731,9 472,6 167,8 564,1 7. eset 1235,5 1704,8 836,2 399,3 8. eset 1241,6 1127,8 1127,8 113,8 9. eset 1387,9 917,0 917,0 470,9 10. eset 1208,7 901,5 901,5 307,1 11. eset 1376,5 848,5 848,5 528,0 12. eset 1309,7 1036,8 1036,8 a 12 eset összesen A. tábla 272,9 4017,3 Az adatgyűjtés minőségét jelzik azok a 2002. évi, extrafinanszírozásra benyújtott esetek, melyben a GOKI több finanszírozást kapott, mint amennyi költséget kimutatott. Minimum követelmény lenne, hogy a kontrolling rendszer alapján tényleg csak a drága eseteket nyújtsák be. Országosan is igen gyakori eset, hogy a végleges kimutatásban az „extra költségű” eset kevesebbe került, mint a fizetett HBCS! Ez jelen esetben a 27 jelentett esetnek közel fele (lásd A. tábla). A kivastagított esetekben az intézmény eleve kevesebb költséget mutatott ki, mint a finanszírozás! Felmerül, hogy az előzőekben említett 85 millió forint veszteség tehát a maradék eseteken oszlik meg? Az adatok ezt nem látszanak igazolni. Íme néhány közülük: OEP finanszírozás ezer Ft A GOKI jelentett költsége ezer Ft Az ellenőrzés által igazolt költség ezer Ft Intézményi számított veszteség ezer Ft 13. eset 254,1 842,6 842,6 588,8 14. eset 1479,5 1795,8 1795,8 316,3 15. eset 473,1 727,2 571,6 98,5 16. eset 1164,2 1560,2 1299,9 135,7 17. eset 1075,4 2339,3 1471,3 395,9 B. tábla A JAVASLATOKKAL KAPCSOLATOSAN Az extrafinanszírozási kérelmek elbírálásával kapcsolatos döntési mechanizmusról részletesebb információt a már hivatkozott főigazgatói utasítás szolgáltat. Meglátásunk szerint ez elegendő transzparenciát biztosít ahhoz, hogy az érintett szolgáltatók megismerjék a bírálati szempontokat. Ahhoz, hogy a szolgáltató ne kerüljön szembe sorozatos elutasításokkal, célszerű a kérvény benyújtása előtt elvégezni a bírálattal kapcsolatosan néhány előzetes számítást. Külön fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a GYÓGYINFOK számlák az intézet által leadott adatokat tartalmazzák. Az ellenőrzés nem egy esetben jelentős nem igazolható tételt is talál. Példaként megemlíthető, hogy egy betegnél több alkalommal egy fecskendőbe egy adott gyógyszer napi adagjának sokszorosát szívták fel, majd a beadás után a fecskendőt a maradékkal együtt kidobták. Ebben az esetben több tízezer forintnyi gyógyszer került a szemétbe, melyet az OEP – érthető okokból – nem volt hajlandó megfinanszírozni. Célszerű hangsúlyozni, hogy a jelentésnél a mennyiségi egységeket, a gyógyszerformát pontosan kell jelölni (ampulla, gramm, stb.). Az árazás a megadott mennyiségi egységekkel történik. Ennek figyelmen kívül hagyása több százezer forintos „adminisztratív veszteséget” is okozhat. A szerzők felhívják az OEP illetve a GYÓGYINFOK figyelmét arra, hogy tömegesen előfordulnak a kérelmek között olyan esetek, melyekre homogenitásukból adódóan új HBCS-t lehetne alkotni. A jogszabályok szerint ezekben az esetekben minden szolgáltatónak lehetősége megfelelő formában, a 6/1998. (III. 11.) NM rendelet szerint eljárni. IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 7 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Teljesen egyértelmű, hogy a közpénzekkel az OEP nem bánhat felelőtlenül. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az extrafinanszírozás intézménye nem arra hivatott, hogy tömegszerűen kipótolja a költséges esetek HBCS alapú bevételének hiányait. Erre leginkább a progresszív ellátás rendszerszerű finanszírozása lehet alkalmas a progresszivitási díjak rendszerének átalakításával és kibővítésével. Az extrafinanszírozás ezt követően megszüntethető vagy egyértelműen redukálható évente egy-kétszáz ténylegesen súlyos eset kezelésére, melyek esetében a HBCS egyértelműen csak a felmerült költségek töredékét fedezik. IRODALOMJEGYZÉK [1] Zakariás I., Pásztélyi Zs.: Az extrafinanszírozási kérelmek a hazai kórház-finanszírozásban: elemzés a szolgáltató szemével. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben, 2003, 2 (9): 11-17. [2] Dózsa Cs., Nagy B., Borsos K., Muszbek N., Boncz I.: Az egészség-gazdaságtan aktuális kérdései. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben, 2003, 2(7): 24-29. [3] Boncz I., Nagy J.: A Homogén Betegségcsoportok (HBCS) rendszerének 10 éves tapasztalatai finanszírozói oldalról. Egészségügyi Menedzsment, 2003, 5 (2): 21-27. [4] Az előre nem tervezhető, rendkívüli, illetve egyedi egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának engedélyezési rendjéről szóló 15/2002 (Eb. K.5.) számú OEP főigazgatói utasítás. Egészségbiztosítási Közlöny, 2002. 5. szám. [5] Bordás István: Mit fejeznek ki a HBCS súlyszámok? Egészségügyi Gazdasági Szemle 1999, 37 (1): 44-52. [6] Boncz I., Sebestyén A.: Az egyetemek szerepe a progresszív betegellátás rendszerében. Orvosi Hetilap, 2003, 144 (11): 523-528. [7] 6/1998. (III. 11.) NM rendelet az egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozásáról. [8] 43/1999. (III. 3.) Korm. Rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól. [9] Boncz I., Sebestyén A., Dávid T., Bidló J., Dózsa Cs.: Normatív (HBCS szerinti) és tényleges kórházi gyógyszerköltség az aktív fekvőbeteg szakellátásban. Gyógyszerészet, 2002, 46 (5): 543-546. Számunkra legfontosabb az OLVASÓ korrekt tájékoztatása. Vitás esetekben ez mindkét fél – néha egymással ellentmondó – véleményének közlését jelenti, amelyre a korábbi számaink számos példával szolgálhatnak. A 2003. 9. számban megjelentetett, Dr. Pásztélyi Zsolt, Zakariás Imre, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet munkatársai által írt cikkre az OEP észrevétele sajnálatos módon lapzárta után érkezett meg, ezért a cikk megjelenésével egy időben nem állt módunkban leközölni. A megkezdett párbeszéd folytatásaként most van lehetőségünk lapunk hasábjain megjelentetni az OEP által megfogalmazott véleményt és észrevételeiknek lektorálatlan formában helyt adni. A eredeti cikk szerzőinek válaszát következő lapszámunkban olvashatják. (Szerkesztőség) 8 IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR
