Az immáron XI. kontrolling konferenciát olyan idő- szakban rendezte az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja, amikor nagy horderejű, a ’90-es évek eleje óta nem látott mértékű átalakulás előtt állnak az egészség- ügyi intézmények. Míg az első szabadon megválasztott kormány idején a teljesítmény alapú finanszírozás bevezetése, a döntések decentralizálása jelentette az újdonságot, addig most a tulajdonosi szerkezet uniformizálá- sa, jelentős centralizáció felé haladunk. Akkoriban szá- mos költségvetési intézmény üzemgazdasági könyvelé- se fejlesztésével elindította kontrolling rendszereit, amely terepet kínált az egészségügy területén is az e té- mával foglalkozó szakembereknek. Az egyes osztályok állandó terv-tény összehasonlítása, az adatok visszajelzése szükségessé és megkerülhetetlenné tette azt, hogy a szakma képviselői egyre inkább figyelembe vegyék a gazdálkodási szempontokat. Mindennapossá váltak az osztályos egyeztetések, értékelések; a társintézményi összehasonlítások eredményei alapján napvilágra kerültek a működés anomáliái, amelyeket talán már korábban is lehetett sejteni, de igazából ezek az adatok tették egyértelművé és bemutathatóvá. Sokat léptünk előre, szemléletben, hozzáállásban, gazdálkodási készségben. Mérhetővé vált a jó informatika által hajtott költséghaté- konysági nyereség, és ez is hozzájárult a klinikai informatikai rendszerek fejlődéséhez. Eközben sokkal nagyobb lett az adminisztratív terhelés – vagy legalábbis annak percepciója, viszont az informatikai rendszerekből korábban nem kinyerhető adatok is megszerezhető- vé váltak (betegösszetétel vizsgálatok).
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MEnEDZSMEnT KONfErENcIA BESZÁMOLó Beszámoló a 2011 decemberében, Szent Miklós napján rendezett IME Kontrolling konferenciáról Az immáron XI. kontrolling konferenciát olyan időszakban rendezte az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja, amikor nagy horderejű, a ’90-es évek eleje óta nem látott mértékű átalakulás előtt állnak az egészségügyi intézmények. Míg az első szabadon megválasztott kormány idején a teljesítmény alapú finanszírozás bevezetése, a döntések decentralizálása jelentette az újdonságot, addig most a tulajdonosi szerkezet uniformizálása, jelentős centralizáció felé haladunk. Akkoriban számos költségvetési intézmény üzemgazdasági könyvelése fejlesztésével elindította kontrolling rendszereit, amely terepet kínált az egészségügy területén is az e témával foglalkozó szakembereknek. Az egyes osztályok állandó terv-tény összehasonlítása, az adatok visszajelzése szükségessé és megkerülhetetlenné tette azt, hogy a szakma képviselői egyre inkább figyelembe vegyék a gazdálkodási szempontokat. Mindennapossá váltak az osztályos egyeztetések, értékelések; a társintézményi összehasonlítások eredményei alapján napvilágra kerültek a működés anomáliái, amelyeket talán már korábban is lehetett sejteni, de igazából ezek az adatok tették egyértelművé és bemutathatóvá. Sokat léptünk előre, szemléletben, hozzáállásban, gazdálkodási készségben. Mérhetővé vált a jó informatika által hajtott költséghatékonysági nyereség, és ez is hozzájárult a klinikai informatikai rendszerek fejlődéséhez. Eközben sokkal nagyobb lett az adminisztratív terhelés – vagy legalábbis annak percepciója, viszont az informatikai rendszerekből korábban nem kinyerhető adatok is megszerezhetővé váltak (betegösszetétel vizsgálatok). A Semmelweis Terv elfogadása és a 2012 évtől kezdődő térségi ellátás szervezés bevezetése tehát teljesen új helyzetet teremt. Ez számos a szakmát foglalkoztató kérdést is felvet. A homogén irányítású, államosított intézményekben meg fog-e jelenni a gazdálkodási szükségszerűség? Megtartja-e teljesítmény- és fedezetértékelő szerepét a kontrolling? Érdekeltek lesznek-e a menedzsmentek a jobb üzemgazdasági eredmény elérésében? Látva az elmúlt másfél évtized eredményeit, az IME Szerkesztőbizottsága elkerülhetetlennek tartja az „acquis”-k, a működésbe beépült vívmányok fenntartását, fennmaradását, sőt fejlesztését és kiteljesítését. A jelen átalakítással az várható, hogy a finanszírozás és a kontrolling rendszerek által elért technikai hatékonysági nyereséget allokációs hatékonysági növekedéssel (a méretgazdaságossági szempontoknak jobban megfelelő kapacitások kialakításával) tudja társítani a homogénné váló ágazati irányítás. Ezzel várhatóan kiküszöbölhetők lesznek az elmúlt évtized e téren észlelt rossz megoldásai. A konferencia előadásai is e kérdések köré épültek. A hagyományoknak megfelelően a konferenciát a főtámogató ILEX Vezetői Tanácsadó Kft ügyvezetője, Őri Károly előadása nyitotta meg, értékelve a 2011-es, és prognózist adva a 2012-es esztendőre. A 2011-es esztendőt a relatív megőrzött költségvetési pozícióval, de az elmaradt javulásokkal lehet jellemezni. A költségvetési „visszavágás” tehát az intézményi kört nem érintette, inkább csak a gyógyszerkaszszát, amely jelentős veszteségeket szenvedett el. Kiemelte, hogy ennek persze lesznek „áthallásai” is az intézményi oldalra. Az ágazat számára veszteség az OEP és az ÁNTSZ „bedarálása” a kormányhivatalokba, önállóságuk elvesztése. Elhúzódott a Semmelweis terv egyeztetése, a lépések késéssel kerültek bevezetésre. Nem világos a területi ellátásszervezés felelősségi-hatásköri helyzete, és az államosításig jutó centralizáció valójában nem volt része az egészségügyi programnak, az politikai akarat nyomán, a megyei funkciók megnyirbálásával vált a Semmelweis terv részévé. De a kocka el van vetve, és nyilván 2012-nek ezzel a premisszával kell immáron nekifutni. Az intézményi gazdálkodást 2011-ben a 2010. év végi extra pénzek beérkezése utáni „békeidő”, majd az ezt követő lassú „likviditási csúszda” jellemezte. Beruházásokra már csak uniós pénzekből jut, és azok is inkább energetikai típusú megújulások. A beszállítók magatartása gyökeresen megváltozott: sokkal inkább idegessé, türelmetlenné váltak. Az intézmények számára a degresszió bevezetése volt a legnagyobb finanszírozási változás, az összevont szakellátást reálérték tartás jellemezte. A 2012-es év nagy kérdése, mekkora tartalékot képes felszabadítani a beharangozott struktúraváltás, a progresszivitási szintek kialakítása nyomán átláthatóbbá válik-e az ellátórendszer, és a forrásallokáció hatékonysága javul-e? Továbbra is kérdés persze, hogy egy olyan gigafenntartó, mint a nagyjából 600 milliárdos működési költség és 1000 milliárdos vagyon felett őrködő GYEMSZI, milyen hatékonysággal tudja önmagában irányítani az ellátórendszert? A kórházi kontrolling feladatköre nem várható, hogy jelentősen változik, továbbra is a TVK figyelés-tartás, a keretgazdálkodás és a likviditásfigyelés jelenti a mindennapos teendőket. Szakmai kihívást jelent, hogy lesz-e centralizációja a kontrollingnak, megmarad-e a kórházak önálló kontrolling funkciója. A GYEMSZI-ben kialakítandó kontrolling funkció számos kérdést vet fel, az adattartalom, a vagyongazdálkodás, likviditásfigyelés vonatkozásában. Dr. Imre László, a GYEMSZI Egészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatóságának vezetője beszámolt a legutóbbi elemzési eredményekről. Ellenőrizték az aktív fek- IME XI. éVFoLYAM 1. SZáM 2012. FEbruár 23 MEnEDZSMEnT KONfErENcIA BESZÁMOLó vőbeteg ellátásra fordított OEP kiadásokat az igénybevevők irányítószáma alapján, és a legnagyobb igénybevételt az egyetemek körzetében, illetve az ország északi, keleti, valamint délnyugati határa mentén észlelték, míg a nyugati megyékben az igénybevétel jóval alacsonyabb volt. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az előbbi területeken olyan ellátásokra is bekerülnek fekvőbetegként az ellátottak, amelyeket máshol járóbeteg szakrendelőkben látnak el. A háttérben egyértelmű a kedvezőtlenebb szociális helyzet is. A krónikus ellátás egészen más mintát mutat, itt a nyugati megyék sokkal jobban „pozicionáltak”. Dr. Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének programvezetője az elmúlt időszakban bekövetkezett, és sokszor elég figyelmet nem is keltő rendszerszintű változásokra hívta fel a figyelmet. Ennek lényege, hogy ismét állami egészségügyi rendszert építünk, holott 1988-1993 között éppen ezt építettük le, bár a „leépítés” valahol félúton megállt, elakadt. A mostani átalakítás veszélye, hogy csökken az intézmények önállósága, a rendelkezésre álló forrás és „kétsebességes” egészségügy alakul ki. Véleménye szerint gondot jelent, hogy erről a témáról nincsen társadalmi vita, nem egyértelmű a társadalom számára, merre is megyünk. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a NEfMI nevében kijelentette, hogy nem cél a kétsebességes ellátórendszer kialakítása. A mostani centralizálást csak az egységes vagyonpolitika, felügyelet és a kapacitások átszabása végett volt fontos meglépni, ez csak eszköz egy egyenszilárdságú rendszer kialakításához. El kell oszlatni számos, az állam működését negatívan beállító félreértést. Dankó Dávid a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetéből a gyógyszeripar stratégiaváltásáról számolt be. Míg korábban az offenzív, bevételnövelő gondolkodásmód volt az uralkodó, mára a költségcsökkentés éppolyan fontossá vált. Ennek elemei a karcsúsítás, költségkövetés. Negatív hatásai között a hiányállapotok kialakulása, az új terápiák piacra kerülésének elhúzódása említhető. Egy uniós támogatásból kifejlesztett, a gyógyszerfogyasztást követő, a gyógyszerek adagolását segítő eszközrendszert mutatott be Zsíros Attila a Széchenyi István Egyetem és a Humánsoft fejlesztő teamje nevében (Dr. élő Gábor, Fehér András). Az informatikai-mechatronikai megoldással hatékonyabb, átlátható és követhető lesz a gyógyszerelés, javítja a terápiás hatást és hozzájárul a napjainkban egyre nagyobb problémát jelentő betegcomplience fejlesztéséhez mind az otthoni, mind az intézményi környezetben. A rendszer egyéni gyógyszereléshez kapcsolódik, intelligens egyéni gyógyszeradagoló bevezetésével. Az automatizált, egyéni unit-dose rendszer bevezetéséről, a rendszer bemutatásáról és a megszerzett tapasztalatokról számolt be Dr. Mike László, HungaroCare Kft. Az 24 IME XI. éVFoLYAM 1. SZáM 2012. FEbruár előadás a kialakított rendszernek a gyógyszerkiadások kontrolljára és az intézményi kontrollingnak a támogatására kifejtett hatását tárgyalta részletesebben. Az előadás tartalmát lapunk 2011 decemberi számában cikk formájában megtalálhatják Tisztelt Olvasóink. Az uniós TIOP programok megvalósításához csatlakozó esetszintű költségfigyelésnek és a kontrolling rendszerek fejlesztésének új lehetőségeiről számolt be bakallár Sándor a bSoft Informatika Kft. részéről. A fejlesztés egyrészt az alaprendszerek integrációján alapul, (élelmezés, gyógyszertár, anyagraktár modulok) és másrészt az esetszintű gyűjtések fejlesztését igényli. Az általuk fejlesztett BIVIr rendszer kommunikál a medikai és a felsorolt gazdasági, Hr megoldásokkal. Az előadó kiemelte: a szoftveres megoldások gyakorlatilag rendelkezésre állnak, a gondot az egyedi gyűjtéssel szembeni rezisztencia jelenti a legtöbb esetben. Az előadó gyakorlati példákon keresztül mutatta be a rendszer információszolgáltatási, „lefúrási” lehetőségeit. Dr. Stubnya Gusztáv, a Semmelweis Egyetem Stratégiai és Minőségfejlesztési Főigazgatóságának vezetője az elmúlt időszak egészségpolitikai történéseit elemezte makro és mikro szempontból, illetve a két szint közötti munkamegosztást vizsgálva. Kiemelte a két szint egymásra utaltságát az átalakítási folyamatok sikeres lebonyolításában, a két szint közötti szoros együttműködés fontosságát. babos János a Process Solutions Kft. részéről, mint megoldásszállító, illetve Dr. Polyvás György tudományos rektorhelyettes és Schaffhauser Franz rektor a nemzetközi Pető Intézet részéről, mint megrendelő az intézmény átalakításának és az intézményi kontrolling rendszernek a kiépítéséről számolt be. A tanulságos előadás számba vette a projekt legfontosabb lépéseit, korlátait, a következő lépéseket. Molnár Attila finanszírozási szakértő, az EGVE jelölt elnöke a finanszírozás várható változásait, lehetőségeit tárgyalta, a szakellátási kassza fő részeit véve górcső alá. Kiemelte, hogy a jövőben a feladatfinanszírozás fejlesztésére kell törekedni, a kapacitások kialakításában nagyobb szabadságot kell hagyni a szolgáltatóknak. A rendszernek a középtávú kiszámíthatóságot kell támogatnia, reális költségelemeket tartalmazva. Molnár-Gallatz Zsolt az nFÜ részéről az ágazati intézményi projektek állásáról számolt be, illetve ismertette az akkor megjelenés előtt álló humán erőforrás operatív pályázatokat. A konferenciát Dr. Papik Kornélnak, a budai Egészségközpont Kft. ügyvezetőjének kiváló összehasonlító előadása zárta, amellyel a közfinanszírozott és a magánfinanszírozott ellátások szervezésének különbségeit emelte ki, igen didaktikusan, a stratégiai szempontoktól kiindulva. Munkatársunktól
