Intézmények:Sántha Kálmán Pszichiátriai Szakkórház, Nagykálló
Évfolyam: XVIII. évfolyam
Lapszám:2019. / 1
Hónap:február
Oldal:35-38
Terjedelem:4
Rovat:KLINIKUM
Alrovat:KLINIKAI IDEGTUDOMÁNYOK
Absztrakt:
A kontrollált klinikai vizsgálatok csaknem teljes körének átfogó meta-analízisei meggyőzően igazolják, hogy a mai antidepresszívumok hatásosak és általában jól tolerálhatók. A közvetlen összehasonlító vizsgálatok hálózati meta-analíziseiben egyes szerek előnyösebbnek bizonyulnak másoknál, de ezek a relatív hatékonysági rangsorok nem állandók, hanem a választott mértékektől (célváltozóktól) függően változnak. A legújabb szerek (agomelatin, vortioxetin) azért kerülnek a listák élére, mert további, klinikailag releváns előnyökkel is rendelkeznek: kiváló tolerálhatóságuk mellett előbbi főleg a pozitív emóciók, utóbbi a kognitív funkciók helyreállításában más szereknél szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult.
Angol absztrakt:
Recent comprehensive meta-analyses of the almost complete range of controlled clinical trials provide convincing evidence that all current antidepressants are effective and generally well tolerated. In network metaanalyses of face-to-face comparative studies some antidepressants appear to be superior to others, but these rank orders are not uniform rather vary according to the chosen therapeutic measures (outcome variables). The newest agents, like agomelatine and vortioxetine, are often at the top of the lists because, in addition to their outstanding tolerability, they have further relevant benefits: as compared to other drugs the former is significantly more effective in improving positive emotions, and the latter in restoring cognitive functions.
Intézmény: Sántha Kálmán Pszichiátriai Szakkórház, Nagykálló
[1] gBd 2015 disease and injury incidence and Prevalence Collaborators: global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 310 diseases and injuries, 1990–2015: a systematic analysis for the global Burden of disease Study, lancet, 2016, 388: 1545– 602.
[2] Fibiger HC: Psychiatry, the pharmaceutical industry, and the road to better therapeutics, Schizophr Bull, 2012, 38: 649-650.
[3] Sinyor M, levitt Aj, Cheung AH, Schaffer A, Kiss A, dowlati y, lanctôt Kl: does inclusion of a placebo arm influence response to active antidepressant treatment in randomized controlled trials? Results from pooled and metaanalyses, j Clin Psychiat, 2010, 71: 270–79.
[4] zimmerman M, Mcglinchey j, Posternak M, Friedman M, Attiullah N, Boerescu d: How should remission from depression be defined? the depressed patient’s perspective, Am j Psychiat, 2006, 163: 148-150.
[5] Montgomery SA, Baldwin dS, Blier P, Fineberg NA, Kasper S, lader M, lam RW, lépine jP, Möller Hj, Nutt dj, Rouillon F, Schatzberg AF, thase ME: Which antidepressants have demonstrated superior efficacy? A review of the evidence, int Clin Psychopharmacol, 2007, 22: 323-329.
[6] Cipriani A, Furukawa tA, Salanti g, geddes jR, Higgins jPt, Churchill R, Watanabe N, Nakagawa A, omori iM, Mcguire H, tansella M, Barbui C: Comparative efficacy and acceptability of 12 new-generation antidepressants: a multiple-treatments meta-analysis, lancet, 2009, 373: 746- 758.
[7] Khoo Al, zhou Hj, teng M, lin l, zhao yj, Soh lB, Mok yM, lim BP, gwee KP: network meta-analysis and costeffectiveness analysis of new generation
[8] gartlehner g, Hansen RA, Morgan lC, thaler K, lux l, Van Noord M, Mager U, thieda P, gaynes BN, Wilkins t, Strobelberger M, lloyd S, Reichenpfader U, lohr KN: Comparative benefits and harms of second-generation antidepressants for treating major depressive disorder: an updated meta-analysis, Ann intern Med, 2011, 155: 772- 785.
[9] Cipriani A, Furukawa tA, Salanti g, Chaimani A, Atkinson lz, ogawa y, leucht S, Ruhe Hg, turner EH, Higgins jPt, Egger M, takeshima N, Hayasaka y, imai H, Shinohara K, tajika A, ioannidis jPA, geddes jR: Comparative efficacy and acceptability of 21 antidepressant drugs for the acute treatment of adults with major depressive disorder: a systematic review and network meta-analysis, lancet, 2018, 391: 1357-1366.
[10] Sheehan dV, Nakagome K, Asami y, Pappadopulos EA, Boucher M: Restoring function in major depressive disorder: A systematic review, j Affect disord, 2017, 215: 299- 313.
[11] gorwood P, demyttenare K, Vaiva g, Corruble E, llorca PM, Bayle F, Courtet P: An increase in joy after two weeks is more specific of later antidepressant response than a decrease in sadness., j Affect disord, 2015, 185: 97-103.
[12] Rosenblat jd, Kakar R, Mcintyre RS: the Cognitive Effects of Antidepressants in Major depressive disorder: A Systematic Review and Meta-Analysis of Randomized Clinical trials, int j Neuropsychopharmacol, 2015, 19(2) [doi: 10.1093/ijnp/pyv082].
[13] Montejo Al, Montejo l, Baldwin dS: the impact of severe mental disorders and psychotropic medications on sexual health and its implications for clinical management, World Psychiatry, 2018, 17: 3–11.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
klinikum KliNiKAi idEgtUdoMáNyoK Értékek és mértékek az antidepresszív farmakoterápiában Prof. Bánki M. Csaba, Sántha Kálmán Pszichiátriai Szakkórház, Nagykálló A kontrollált klinikai vizsgálatok csaknem teljes körének átfogó meta-analízisei meggyőzően igazolják, hogy a mai antidepresszívumok hatásosak és általában jól tolerálhatók. A közvetlen összehasonlító vizsgálatok hálózati meta-analíziseiben egyes szerek előnyösebbnek bizonyulnak másoknál, de ezek a relatív hatékonysági rangsorok nem állandók, hanem a választott mértékektől (célváltozóktól) függően változnak. A legújabb szerek (agomelatin, vortioxetin) azért kerülnek a listák élére, mert további, klinikailag releváns előnyökkel is rendelkeznek: kiváló tolerálhatóságuk mellett előbbi főleg a pozitív emóciók, utóbbi a kognitív funkciók helyreállításában más szereknél szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult. Recent comprehensive meta-analyses of the almost complete range of controlled clinical trials provide convincing evidence that all current antidepressants are effective and generally well tolerated. In network metaanalyses of face-to-face comparative studies some antidepressants appear to be superior to others, but these rank orders are not uniform rather vary according to the chosen therapeutic measures (outcome variables). The newest agents, like agomelatine and vortioxetine, are often at the top of the lists because, in addition to their outstanding tolerability, they have further relevant benefits: as compared to other drugs the former is significantly more effective in improving positive emotions, and the latter in restoring cognitive functions. BeVezetés A legfrissebb adatbázisok átfogó statisztikai elemzései szerint a világ globális betegségterhének mintegy egynegyedétegyötödét a mentális zavarok okozzák. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a (major) depressziós zavarok szerepe: a legtöbb szenvedéssel, funkciókárosodással/rokkantsággal, illetve életminőségromlással járó betegségek teljes rangsorában jelenleg a major depresszió áll a harmadik (a fejlett országokban a második) helyen [1]. E pillanatban a Föld minden huszadik lakója – vagyis mintegy 300-350 millió ember – klinikailag depressziós, és minden hatodik ember életében legalább egyszer átéli a major depresszió kínjait. A major depressziók korszerű kezelésének két alappillére a farmakoterápia és a pszichoterápia. Bár az utóbbi években a pszichiátriai gyógyszerek fejlesztése világszerte lelassult, új hatóanyagok alig kerülnek forgalomba [2], de a gyógyító pszichiáter a legtöbb országban ma is 15–20 antidepresszív szer ime – interdiszciplináris mAgyAr egészségügy közül választhat. A gyógyszerválasztás optimalizálását minden kétséget kizáróan a kontrollált klinikai vizsgálatok eredményei jelentik, ám ezek sokasága, módszertani-statisztikai komplexitása és az eredménymutatók sokfélesége a gyakorló szakember számára sokszor áttekinthetetlennek és ellentmondásosnak tűnik. Ezen segítenek a klinikai vizsgálatok eredményeit szakszerűen összesítő és értékelő meta-analízisek. Ugyanakkor ezek értelmezése sem mindig egyszerű: következtetéseik ugyanis az alkalmazott módszerektől (tehát a forrásvizsgálatok kiválasztásától, a célváltozóktól, a statisztikai eljárásoktól stb.) függenek, és ezért korántsem egyértelműek. Minden gyógyszer, így egy antidepresszívum „abszolút” hatásosságát is elsősorban a placebóval kontrollált klinikai vizsgálatok igazolhatják, míg azok egymáshoz viszonyított („relatív”) hatásait inkább a közvetlen („szemtől-szembe”) összehasonlító vizsgálatok mutatják meg. A két módszer következetesen eltérő eredményeket ad: placebo-csoportok mellett az aktív szerek hatásnagysága rendszerint csekélyebb, mellékhatásaik viszont számosabbak [3]. Ezért, ha egy meta-analízis ezt a kétféle vizsgálattípust minden további nélkül együttesen elemzi, akkor könnyen alulbecsülheti a vizsgált szerek valódi hatásosságát és azok egymás közti különbségeit. A terápiás hatásosság mérőeszközei szintén sokfélék lehetnek. Klinikai vizsgálatokban ezt döntően egy standard tünetbecslő skála összpontszámának kezelés során mért változásával mérjük, ám az így kapott átlagszámok a gyakorló orvos számára keveset mondanak. Ezért használjuk mellette a kezelésre jól reagáló (legalább 50%-os tünetcsökkenést mutató), illetve a csaknem tünetmentessé váló („remisszióba jutott”) betegek arányát. Kiderült, hogy az ilyen különböző mutatószámokkal mért eredmények egyáltalán nem esnek egybe, sőt akár az egyes szerek hatásosságát is eltérően rangsorolhatják. Ráadásul a klinikai javulás mértéke nem csupán a standard („tankönyvi”) tünetek csökkenése lehet: a depressziós betegek például a pozitív életérzés, a jó közérzet és a mindennapi cselekvőképesség visszatérését fontosabb eredménynek érzik, mint pusztán a depressziós tünetek csökkenését [4]. Ezért a klinikai vizsgálatok, és természetesen a belőlük készült metaanalízisek értelmezéséhez elengedhetetlenül hozzátartozik azok eredeti kérdésfeltevésének, mérőeszközeinek és módszereinek pontos meghatározása. Vannak-e különbségek az antidepresszívumok között? Az egyik első összehasonlító meta-analízis [5] jelentős különbségeket talált az akkor elterjedten használt szerek között: elemzésük az escitalopramot, a venlafaxint, és részben a clomipramint is hatásosabbnak mutatta a többi vizsgált szernél. A Cipriani-munkacsoport alig két évvel később az XViii. éVfolyAm 1. szám 2019. feBruár 35 klinikum KliNiKAi idEgtUdoMáNyoK elsők között alkalmazta a hálózati meta-analízis azóta széles körben elterjedt, de akkor úttörőnek számító módszerét 12 korszerű antidepresszívum hatékonyságának egységes rangsorolására: az elemzésben – 117 vizsgálat közel 26 000 betegének adatai alapján – az escitalopram és a sertralin bizonyult hatásosabbnak és jobban tolerálhatónak a többinél. Egy újabb hálózati meta-analízis 76 klinikai vizsgálat 16 389 betegében több párhuzamos eredményváltozóval is (mint skálapontszám, terápiás válasz, remisszió) releváns hatáskülönbségeket igazolt [7]: ebben az elemzésben szerepelt elsőként az agomelatin, amely – az escitaloprammal és a mirtazapinnal együtt – hatásosságban és tolerálhatóságban egyaránt rögtön meg is előzte a többi hét vizsgált szert. Valamennyi idézett meta-analízis közös jellemzője, hogy adatbázisukat közvetlen összehasonlító vizsgálatok képezték, amelyekben tehát két–két aktív antidepresszívum egymáshoz viszonyított hatásosságát mérték. Ezzel szemben egy másik, tekintélyes irodalomra támaszkodó meta-elemzés forrásadatait közvetlen összehasonító és placebóval kontrollált (továbbá hangsúlyosan addig nem publikált) vizsgálatok együtt alkották: ezen a módon, ahogy erre a bevezető is utalt, nem sikerült klinikailag releváns hatáskülönbségeket igazolni a 13 antidepresszívum között [8]. Az eddig legteljeseBB körkép A Cipriani-munkacsoport 2018 februárjában publikálta az eddig legátfogóbb, minden eddiginél pontosabban dokumentált meta-elemzést 21 antidepresszívum egymáshoz viszonyított klinikai hatékonyságáról [9]. A standard adatbázisokon messze túlmenő kereséssel – klinikai vizsgálati regiszterekből, törzskönyvezési listákból, gyártóktól, folyóiratszerkesztőségektől, közvetlenül a vizsgálóktól stb – gyűjtötték össze minden egyáltalán fellelhető (publikált vagy nem publikált) vizsgálat lehető legteljesebb eredeti forrásadatait felnőtt major depressziós betegek kontrollált antidepresszív monoterápiájáról. Az ennek során talált 28 552 potenciális forrásból végül 522 vizsgálatot találtak elemzésre alkalmasnak, amelyekből 116 477 beteg adatait összegezték. A primer hatásosságot a terápiás válasz (standard skálán ≥50% javulás), míg a tolerálhatóságot a bármely okból bekövetkező kiesések arányával mérték. Másodlagos célváltozónak tekintették a 8 hetes kezelések záró skálapontszámainak átlagát, valamint a remissziók, illetve a mellékhatások miatti kiesések arányát. Külön-külön teljes hálózati meta-analízist végeztek a 21 antidepresszív szer placebóhoz, illetve egymáshoz viszonyított hatásnagyságának becslésére és azok rangsorolására. A részeredmények jelentős részét a publikációhoz csatolt – 290 oldalas, online szabadon hozzáférhető – szupplementumban tették közzé. Az elsődleges elemzés a teljes adatbázis 522 (köztük 421 publikált és 101 nem publikált) klinikai vizsgálatában mért terápiás válaszok alapján igazolta, hogy mind a 21 antidepresszívum – még a leggyengébb reboxetin is – szignifikánsan hatásosabb a placebónál; a rangsort az amitriptylin, a mirtazapin, a duloxetin és a venlafaxin vezette. Ami ennél meglepőbb, az antidepresszív szerek nagy többségének teljes kie- 36 ime – interdiszciplináris mAgyAr egészségügy sési aránnyal mért tolerálhatósága megegyezett a placebóéval, sőt az agomelatiné és a fluoxetiné még annál is kedvezőbbnek(!) bizonyult – az escitaloprammal együtt ezek alkották a három legjobban tolerálható szer csoportját. A teljes adatbázisban a két szempont együttes figyelembevételével (a hatásossággal szemben ezt értjük „klinikai hatékonyság” alatt) az aktív antidepresszívumok csak a placebótól különültek el szignifikánsan, egymáshoz viszonyított relatív hatékonyságuk csak viszonylag szerény számszerű különbségeket mutatott, azokat is tág hibahatárokkal (1. ábra). 1. ábra Antidepresszív szerek hatásossága és tolerálhatósága placebóval szemben, a Cipriani-féle meta-analízis[9] összesített adatbázisa alapján. OR = esélyhányados („odds ratio”) A másodlagos elemzések is figyelemreméltó eredményekre vezettek. A záró skálapontszámokkal, vagy a remiszsziós aránnyal mért hatásosság rangsora sokszor eltért a terápiás válaszok sorrendjétől: bár az amitriptylin mindenütt listavezető, a reboxetin pedig mindenütt sereghajtó maradt, a legtöbb vizsgált szer „helyezése” átrendeződött (a clomipramin például a rangsor 19. helyéről a remissziós lista 5. helyére lépett elő). A tolerabilitás a célváltozótól függően még jelentősebb különbségeket mutatott: a mellékhatások miatti kiesések aránya (ami klinikailag relevánsabb információ, mint a kontrollált vizsgálatokból válogatás nélkül kiesőké), a várakozásnak megfelelően szinte mindenütt szignifikánsan meghaladta a placebócsoportokét – kivéve az agomelatint, ahol ez a különbség nem volt szignifikáns (2. ábra). A mellékhatások miatti kiesések tolerálhatósági rangsora lényegesen eltért az összes kiesések sorrendjétől: az előbbin a vortioxetin a középmezőnyből (a 12. helyről) a második legjobban tolerálható szerré lépett elő, míg az amitriptylin épp ellenkezőleg a lista utolsó előtti helyére esett vissza (az ábra csak ezt a két rangsorváltozást jelöli). A mellékhatások miatti kiesések arányával mérve tehát a két legjobban tolerálható szernek az agomelatin és a vortioxetin bizonyult. A bevezetőben említettük, hogy a placebo-kontrollos és a közvetlen összehasonlító vizsgálatok hatásnagyságai egymástól módszeresen és jelentősen eltérnek [3], így azok összevont elemzése a heterogenitás miatt jelentős hibaforrás lehet. A XViii. éVfolyAm 1. szám 2019. feBruár klinikum KliNiKAi idEgtUdoMáNyoK 2. ábra A Cipriani-féle meta-analízis teljes adatbázisában szereplő 21 antidepresszívum bármely okból bekövetkezett, illetve mellékhatások okozta kiesési aránnyal mért tolerálhatósági rangsora placebóval szemben. Cipriani-munkacsoport pontosan emiatt a hálózati meta-analízist teljes egészében külön is elvégezte a 197 direkt „szemtőlszembe” összehasonlító vizsgálat 34 196 betegének adataiból. Ebben a homogén vizsgálati (szub)populációban a vizsgált antidepresszívumok relatív rangsora – a reboxetinre mint referenciaszerre vonatkoztatva – akár a terápiás válaszok arányával, akár közvetlenül a záró skálapontszámokkal mérve – alapvetően más képet mutatott: a hatásossági listát itt már nem az amitriptylin, hanem a vortioxetin vezette, de az escitalopram és a bupropion is az élmezőnybe került, kiszorítva onnan a kettős hatású szereket. A direkt összehasonlító vizsgálatok adataiból számolva az egyes antidepresszívumok hatásossága egymástól is jobban elkülönült, így a relatív különbségek kifejezettebbé váltak: a hatásosságot és tolerálhatóságot egyaránt magába foglaló „klinikai hatékonyság” alapján a mindkét szempontból legkedvezőbb tulajdonságú szerek (agomelatin, bupropion, escitalopram, vortioxetin) csoportja világosan elkülönült a számítások szerint legkevésbé kedvező szerektől. A tolerálhatósági sorrend ugyanakkor a közvetlen összehasonlító vizsgálatokban nagyon hasonló maradt a teljes adatbázis eredményeihez: a lista három első helyére – bármelyik célváltozóval mérve – mindkét esetben az agomelatin, a vortioxetin és az escitalopram került. A tartalmában és mélységében máig egyedülálló elemzés egyértelműen, objektív adatokkal igazolja az antidepresszívumok hatásosságát és általában jó tolerálhatóságát. Egyben azt is jelzi, hogy a mai antidepresszívumok között klinikailag releváns különbségek lehetnek, de jelenlegi adataink alapján nincs köztük „abszolút legjobb”, hanem rangsoruk más-más szempontból és eltérő célváltozókkal mérve egymástól jelentősen eltérhet. A hAtásosság toVáBBi mércéi A major depresszió javulását a tünetek csökkenése mellett a funkcióképesség visszatérésével is mérhetjük, sőt a betegek számára gyakran ez a fontosabb tényező [4]. Egy célzottan erre irányuló meta-analízis 35 forrásvizsgálat egybehangzó adataival igazolta, hogy a mai antidepresszívumok hatásosak a mindennapi aktivitás, a munkaképesség és a testi egészség- ime – interdiszciplináris mAgyAr egészségügy érzet Sheehan-skálán mért javításában, de az egyes szerek között ezen a téren nincs érdemi különbség [10]. A pozitív emóciók (életkedv, szeretet, derű, békesség stb.) csökkenése és vele az örömképesség elvesztése (anhedonia) a depressziók kardinális tünete, ami a szokásos antidepresszív kezelésekre csak lassan reagál. Kiderült, hogy ezen a téren az agomelatin speciális előnyökkel rendelkezik: az anhedoniát gyorsabban és jóval hatásosabban csökkenti, mint a legjobb SSRi/SNRi szerek. Az örömkészség javulása ráadásul szorosabban korrelál a funkcióképesség javulásával és a várható remissziót is biztosabban jelzi előre, mint a szokásos tünetskálák tételei [11]. A pozitív affektusok visszatérését valójában az SSRi szerek is segítik, de csak lassan és részlegesen; velük szemben az agomelatin ezirányú hatása szignifikánsan erősebbnek tűnik. A major depressziókat gyakran jelentős, és az antidepreszszív kezelések mellett is hosszú időn át megmaradó kognitív zavarok kísérik. Ezért figyelemre méltó a vortioxetin kiemelkedő kognitív funkciókat javító hatása, ami ráadásul közvetlenül érvényesül, tehát nem csupán az antidepresszív hatás következménye. A memória vagy a pszichomotoros tempó részleges és csekély mértékű javulása néha más antidepresszívumok (citalopram, paroxetin, sertralin stb) mellett is észlelhető, de azok mértéke ott statisztikailag sehol nem bizonyult szignifikánsnak és az egyes szerek között sem mutatkozott érdemi különbség [12]. A vortioxetinéhez hasonló szignifikáns, komplex és direkt – a depresszió javulásától független – kognitív hatást máshol eddig nem írtak le. Az SSRi/SNRi szerek egyik legzavaróbb mellékhatása a szexuális diszfunkció, ami a velük kezelt betegek 30–70%át érintheti és sok beteg emiatt szakítja meg a kezelést. Már korábban is léteztek ilyen szempontból jobban tolerálható antidepresszívumok (mint a bupropion, a mirtazapin, a tianeptin stb), és ugyanez érvényes a legújabbakra: az agomelatin és a vortioxetin úgyszintén – legalábbis egy dózishatárig – érintetlenül hagyja a szexuális funkciókat [13]. Ezért SSRi szerre jól javuló, de a kezelés során szexuális zavaroktól szenvedő betegekben a célszerű gyógyszerváltás megoldást hozhat. Ha elegendő forrásadat állna rendelkezésre, akkor az antidepresszívumok akár ebből a szempontból is rangsorolhatók lennének. köVetkeztetések Úgy tűnik, hogy az antidepresszív gyógyszerek hatásait elemző kontrollált klinikai vizsgálatok és az adataikra támaszkodó legátfogóbb, akár a legkifinomultabb módszerekkel végzett meta-analízisek eredménye is függ a választott hatásmérő módszerektől (célváltozóktól), így azok függvényében különböző, esetenként akár ellentétes következtetésekre juthatnak. Ezért az antidepresszívumok uniformizált rangsorolása („jobb– rosszabb”) a tények és adatok felületes leegyszerűsítése miatt félrevezető. Már a célváltozók puszta formai átalakítása megváltoztathatja például a hatásossági sorrendet: a tünetskálák pontszámaival számolva más eredményt kaphatunk, mint amit a belőlük képzett terápiás válaszarány vagy remissziós arány XViii. éVfolyAm 1. szám 2019. feBruár 37 klinikum KliNiKAi idEgtUdoMáNyoK mutat. Ugyanazt a tulajdonságot, például az antidepresszív szerek tolerálhatóságát különböző mértékekkel (például egyszer a teljes, máskor a mellékhatások miatti kiesések arányával) mérve a kapott rangsorok ennél is nagyobb mértékben eltérhetnek. A korszerű módszerekkel végzett hálózati metaiRodAloMjEgyzÉK [1] gBd 2015 disease and injury incidence and Prevalence Collaborators: global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 310 diseases and injuries, 1990–2015: a systematic analysis for the global Burden of disease Study, lancet, 2016, 388: 1545– 602. [2] Fibiger HC: Psychiatry, the pharmaceutical industry, and the road to better therapeutics, Schizophr Bull, 2012, 38: 649-650. [3] Sinyor M, levitt Aj, Cheung AH, Schaffer A, Kiss A, dowlati y, lanctőt Kl: does inclusion of a placebo arm influence response to active antidepressant treatment in randomized controlled trials? Results from pooled and metaanalyses, j Clin Psychiat, 2010, 71: 270–79. [4] zimmerman M, Mcglinchey j, Posternak M, Friedman M, Attiullah N, Boerescu d: How should remission from depression be defined? the depressed patient’s perspective, Am j Psychiat, 2006, 163: 148-150. [5] Montgomery SA, Baldwin dS, Blier P, Fineberg NA, Kasper S, lader M, lam RW, lépine jP, Möller Hj, Nutt dj, Rouillon F, Schatzberg AF, thase ME: Which antidepressants have demonstrated superior efficacy? A review of the evidence, int Clin Psychopharmacol, 2007, 22: 323-329. [6] Cipriani A, Furukawa tA, Salanti g, geddes jR, Higgins jPt, Churchill R, Watanabe N, Nakagawa A, omori iM, Mcguire H, tansella M, Barbui C: Comparative efficacy and acceptability of 12 new-generation antidepressants: a multiple-treatments meta-analysis, lancet, 2009, 373: 746758. [7] Khoo Al, zhou Hj, teng M, lin l, zhao yj, Soh lB, Mok yM, lim BP, gwee KP: network meta-analysis and costeffectiveness analysis of new generation antidepressants, CNS drugs, 2015, 29: 695-712. A SzERző BEMUtAtáSA 38 prof. Bánki m. csaba pszichiáter és pszichofarmakológus. 1972-ben diplomázott a SotE-n, 1986-ban Phd, majd 1994 óta az MtA doktora. 1995-től címzetes docens, 2007-től címzetes egyetemi tanár. 1974-től máig a (közben többször nevet váltott) nagykállói Sántha Kálmán Pszichiátriai Szakkórházban dolgozik, ahol 27 évig volt osztályvezető ime – interdiszciplináris mAgyAr egészségügy analízisek rendkívül értékesek, mert valós adatok alapján objektív bizonyítékokat szolgáltatnak a terápiás gyakorlat számára. Konkrét kérdésekre adnak tudományosan megalapozott válaszokat – amelyek mindig a forrásadatok és a választott eredménymutatók ismeretében érvényesek. [8] gartlehner g, Hansen RA, Morgan lC, thaler K, lux l, Van Noord M, Mager U, thieda P, gaynes BN, Wilkins t, Strobelberger M, lloyd S, Reichenpfader U, lohr KN: Comparative benefits and harms of second-generation antidepressants for treating major depressive disorder: an updated meta-analysis, Ann intern Med, 2011, 155: 772785. [9] Cipriani A, Furukawa tA, Salanti g, Chaimani A, Atkinson lz, ogawa y, leucht S, Ruhe Hg, turner EH, Higgins jPt, Egger M, takeshima N, Hayasaka y, imai H, Shinohara K, tajika A, ioannidis jPA, geddes jR: Comparative efficacy and acceptability of 21 antidepressant drugs for the acute treatment of adults with major depressive disorder: a systematic review and network meta-analysis, lancet, 2018, 391: 1357-1366. [10] Sheehan dV, Nakagome K, Asami y, Pappadopulos EA, Boucher M: Restoring function in major depressive disorder: A systematic review, j Affect disord, 2017, 215: 299313. [11] gorwood P, demyttenare K, Vaiva g, Corruble E, llorca PM, Bayle F, Courtet P: An increase in joy after two weeks is more specific of later antidepressant response than a decrease in sadness., j Affect disord, 2015, 185: 97-103. [12] Rosenblat jd, Kakar R, Mcintyre RS: the Cognitive Effects of Antidepressants in Major depressive disorder: A Systematic Review and Meta-Analysis of Randomized Clinical trials, int j Neuropsychopharmacol, 2015, 19(2) [doi: 10.1093/ijnp/pyv082]. [13] Montejo Al, Montejo l, Baldwin dS: the impact of severe mental disorders and psychotropic medications on sexual health and its implications for clinical management, World Psychiatry, 2018, 17: 3–11. főorvos, 2002-től tudományos igazgató, 2007 óta pedig oktatási-tudományos szaktanácsadó. Írt kétszázegynéhány lektorált közleményt, kilenc önálló könyvet és két tucat könyvfejezetet. 1984–1986 között a duke Egyetemen (NC, USA) volt meghívott vendégprofesszor. Évtizedeken át volt tagja a Pszichiátriai Szakmai Kollégiumnak és az MtA különféle szakbizottságainak. Alapító elnökként 14 éven át vezette a Magyar Neuropszichofarmakológiai Egyesületet (HCNP), 2006 óta az MPt Biológiai Pszichiátriai Egyesületének elnöke. XViii. éVfolyAm 1. szám 2019. feBruár
