IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Neumann János élete és munkássága

  • Cikk címe: Neumann János élete és munkássága
  • Szerzők: Kovács Győző
  • Intézmények: NJSZT
  • Évfolyam: II. évfolyam
  • Lapszám: 2003. / 8
  • Hónap: november
  • Oldal: 50-54
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: PORTRÉ
  • Alrovat: PORTRÉ

Absztrakt:

2003-ban ünnepeljük a számítógép atyjának számító Neumann János születésének 100. évfordulóját. A centenáriumi év jó alkalom arra, hogy minél szélesebb körben megismertessük a zseniális alkotó életútját és munkásságának máig élő hatását. Az IME lap szerkesztősége kötelességének tekinti, hogy teret szenteljen a megemlékezésnek. Ezért felkértük a nagy tudós életének legjobb ismerőjét, Kovács Győzőt, hogy készítsen egy összeállítást a kiváló feltaláló életéről és munkásságáról. Neumann János nem csak a XX. század nagy matematikusa, hanem a számítógép-fejlesztés jeles úttörője is volt. A nevéhez fűződik a tárolt program elvének kitalálása és alkalmazása, az IAS számítógép megépítése, valamint számos informatikai alkalmazás, például a számítógépes meteorológiai előrejelzés kifejlesztése. Alapvetően új irányt adott az agykutatásnak, noha ez irányú tevékenységének a megítélése az orvostársadalom részéről nem tekinthető egységesnek.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Kovács Győző Intézmény: NJSZT

[1] Hermann H. Goldstine: A számítógép Pascaltól Neumannig. Műszaki könyvkiadó, 1987., 2002.
[2] Kovács Győző: Neumann János, Műszaki könyvkiadó, 1997.
[3] Kovács Győző: 100 éve született Neumann János. Technikatörténeti monográfiák, 2003.
[4] Kovács Győző : Válogatott kalandozásaim Informatikában. Gáma-Geo és Masszi Kiadó, 2002.
[5] Kovács László: Neumann János és magyar tanárai. Studia Physica Savariensia, 2003.
[6] Schopp Attila: Tehetség egykor és most. IT-Business, I évf. 37. szám, 2003.
[7] F. G. Gosling: The Manhattan Project. United States Department of Energy, 2001.
[8] Edith C. Truslow: Manhattan District History. The Los Alamos Historical Society, 1997.
[9] Thomas J. Bergin, Editor: 50 Years of Army Computing, the Army Research Laboratory and the U.S. Army Ordnance Center & School, 1996.
[10] Kovács Győző és Staar Gyula szerkesztők: Neumann emlékszám. Természet Világa, 134. évf. III. különszám, 2003.
[11] Szerkesztő: Kovács Győző. Ki volt igazán Neumann János? Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003.
[12] Blagovest Sendov: John Atanasoff, The Electronic Prometheus, St. Kliment Ohridski University Press, Sofia, 2003.
[13] Prof. Dimitar Shishkov Editor: John Atanasoff, the Father of the Computer. TANGRA TanNakRa Publishing House, 2001.
[14] Marx György: A marslakók érkezése. Akadémiai Kiadó, 2000.
[15] Neumann János: A számítógép és az agy. Gondolat Könyvkiadó, 1964.
[16] VIII. Országos (Centenáriumi) Neumann Kongresszus. Előadások és összefoglalók. NJSzT. 2003.

PORTRÉ Neumann János élete és munkássága Kovács Győző, NJSZT 2003-ban ünnepeljük a számítógép atyjának számító Neumann János születésének 100. évfordulóját. A centenáriumi év jó alkalom arra, hogy minél szélesebb körben megismertessük a zseniális alkotó életútját és munkásságának máig élő hatását. Az IME lap szerkesztősége kötelességének tekinti, hogy teret szenteljen a megemlékezésnek. Ezért felkértük a nagy tudós életének legjobb ismerőjét, Kovács Győzőt, hogy készítsen egy összeállítást a kiváló feltaláló életéről és munkásságáról. Neumann János nem csak a XX. század nagy matematikusa, hanem a számítógép-fejlesztés jeles úttörője is volt. A nevéhez fűződik a tárolt program elvének kitalálása és alkalmazása, az IAS számítógép megépítése, valamint számos informatikai alkalmazás, például a számítógépes meteorológiai előrejelzés kifejlesztése. Alapvetően új irányt adott az agykutatásnak, noha ez irányú tevékenységének a megítélése az orvostársadalom részéről nem tekinthető egységesnek. A NAGY GONDOLAT „… az Intézet szempontjából valószínűleg nem volt bölcs dolog, hogy alapvető elgondolásainkat közkinccsé tettük a helyett, hogy szabadalmi oltalmat szereztünk volna rájuk. Ami ingyenes, azt a világ nagyon kevéssé értékeli. Az ötletek mindenkinek a rendelkezésére álltak, bárki hasznosíthatta őket, pontosan úgy, ahogy azt eredetileg szerettük volna, de eközben talán nem mindig adóztak kellő elismeréssel a mögöttük meghúzódó szellemi teljesítménynek.” A fent idézett mondatokat Hermann Goldstine írta le – a máig is számítástechnika-történeti alapműnek számító – könyvében [1] Neumann Jánosnak arról a döntéséről, amit maga is támogatott, hogy alapvető felfedezését a tárolt program koncepcióját nyilvánosságra hozta, és így nem engedte, hogy azt bárki is szabadalmaztassa. Ezzel teremtette meg ugyanis a számítógépek szabad, korlátozás nélküli fejlesztését mind az egyetemeken, mind pedig az iparban. A tárolt program elve volt ugyanis a kulcs a modern számítógépek építéséhez, hiszen a számítógépnek minden egyéb elemét, a memóriát, az összeadó egységet, a vezérlést stb., nagyon sokféle módon meg lehetett valósítani, de a tárolt program elvét – mind a mai napig – senki sem tudta megkerülni. A számítógépeket készítő gyárak még ma is csak Neumann elvű gépeket gyártanak az egész világon [2], [3], [4]. 50 IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER Neumann jól látta, ha ezt bárki – akár ő maga is – a Neumann elvet szabadalommal megvédi, ezzel tökéletesen meg fogja bénítani, vagy akár leállítja, de legalább is lelassítja a számítógépeknek a gyártását és elterjedését. Lehet – mint ahogyan Goldstine is mondja – ez az elhatározás a munkájuk általános értékelését tekintve – rövidtávon – nem bizonyult bölcs döntésnek, a közvélemény azonban éppen ezért tartja Neumannt és Goldstine-t a szakma kiemelkedő óriásainak. TANULMÁNYAI Neumann János Lajos 1903. december 28-án született Budapesten [3], [4]. Apja Neumann Miksa bankár és anyja a legjobb nevelést biztosította a három Neumann fivér – János, Mihály és Miklós – számára. 1913-tól, a neves fasori evangélikus főgimnáziumban tanult tovább [5], [6]. Ez volt abban az időben Magyarország egyik legjobb középiskolája. Az iskola kitűnő tanáraitól igen kiváló képzést kapott elsősorban matematikából és fizikából. Mire leérettségizett, már ismert matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Rátz László matematika tanára – később az iskola igazgatója – fedezte fel. Első „komoly” matematikai dolgozatát Fekete Mihállyal közösen, 18 éves korában írta. Érdeklődött a repülés és mindenféle technikai újdonság iránt. Az esti étkezések során általában a legfrissebb műszaki érdekességekről beszélgettek az édesapjukkal. Miklós, a legifjabb gyerek visszaemlékezései szerint, hosszú beszélgetést folytattak például a lyukkártyával programozott Jaquard szövőszékről, a budapesti gyár fejlesztéséhez ugyanis Neumann Miksa nyújtott bankhitelt. János matematikusnak készült, az édesapát Rátz László is erre bíztatta. Neumann Miksa szerint a matematikusok nem gazdag emberek, ezért János pályaválasztását nem támogatta. Jánossal együtt meglátogatta Svájcban Kármán Tódort és megkérdezte, hogy Jánosnak milyen pályát válasszon. Ekkor – Jánossal együtt – hármasban megbeszélték, hogy a fiú a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n folytasson vegyészmérnöki tanulmányokat (1923–25), közben pedig iratkozzon be a budapesti Tudományegyetemre. Elsősorban Einstein szemináriumai miatt beiratkozott a berlini Fridrich Wilhelm Egyetemre (1922–23) is, amit folyamatosan látogatott. Majdnem egy időben szerezte meg a zürichi vegyészmérnöki oklevelét és doktorált matematikából Budapesten (1926. március 13-án). Doktori disszertációjának a címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése volt. PORTRÉ PEDAGÓGUSI MUNKÁSSÁGA 1927 áprilisában tanítási engedélyt kért és kapott a berlini Fridrich Wilhelm Egyetemen, december 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. 1929-ben egy fél évet a Hamburgi Egyetemen is tanított. 1930-ban elfogadja a Princeton University vendégprofesszori meghívását, 1931-től nevezték ki az Egyetem rendes tanárává. 1933-ban kinevezték az Institute for Advanced Study rendes matematika tanárává, mindmáig Neumann János a legfiatalabb kinevezett egyetemi professzor az Egyesült Államokban. Látta a Németországban kialakuló politikai helyzetet, a világot és főleg Európát fenyegető „barna” veszélyt, ezért elhatározta, hogy Amerikát második hazájának választja, ahová hamarosan az édesanyját és a fivéreit is kimenekítette [3], [4]. 1934-ben Bay Zoltán és mások javasolták, hogy Neumann Jánost a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának válasszák. Az akadémikusok azonban elutasították Neumann a megválasztását. Sajnos, az MTA mind a mai napig nem tette jóvá ezt a – ma már nyilvánvalóan hibás – döntését. FIATALKORI MUNKÁSSÁGA 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Miután „testközelből” ismerte a nácizmust, Amerikában rövidesen bekapcsolódott világháborús katonai előkészületekbe. Előbb az aberdeen-i katonai lőtéren működő kutató laboratóriumban Kármán Tódor szuperszonikus szélcsatorna kísérleteinél volt tanácsadó, majd 1943-tól az atombomba előállítását célzó Manhattan terv matematikus és fizikus konzulense. A feladata a lökéshullámokkal kapcsolatos számítások elvégzése, valamint a bomba berobbantási problémájának a megoldása volt [7], [8]. Amerika már a harmincas években – látva Németország fegyverkezését – felkészült a háborúra. Hermann Goldstine matematikus azt javasolta az amerikai hadügyminisztériumnak, hogy építsenek egy gyors elektronikus számoló berendezést, mivel véleménye szerint, nem az nyeri meg a háborút, akinek a legtökéletesebb fegyverei vannak, hanem aki a leggyorsabban tud számolni. Az ENIAC számítógép építése így hamarosan elkezdődött. Az ENIAC gép tervezői John Mauchly és Presper Ecker a gép – egyáltalán az elektroncsövekkel való számolás – alapötletét John Vincent Atanasoff-tól vették, aki csak akkor tudta meg, hogy a találmányát felhasználták, amikor az ENIAC már majdnem elkészült. 1944 nyarán látogatta meg először Neumann – Hermann H. Goldstine meghívására – az első amerikai elektronikus – már majdnem kész – számoló-berendezést, az ENIAC-ot (Electronic Numerical Integrator And Computer) [9]. Szándékosan nem írtam számítógépet, ugyanis az ENIAC egy nagyon nehézkesen programozható elektronikus számológép volt. Itt találkozott a gép két tervezőjével, Presper Eckert-tel és John Mauchly-val. A gép elektroncsövekkel működött, ezért kb. ezerszer gyorsabban számolt, mint minden addig is- mert számoló eszköz. Neumann fantáziáját a gép elsősorban a sok számolást igénylő Los Alamos-i problémák gyors kiszámolása miatt ragadta meg, amelyek közül néhányat – később – valóban az ENIAC-on sikerült megoldani. Az ENIAC melletti konzultánsként azonnal felismerte a gépnek a legnagyobb problémáját, hogy csak nehézkesen és bonyolultan lehetett programozni [3], [4], [10]. Ezért Hermann Goldstine-nel és feleségével Adele Goldstine-nel elsősorban ennek a problémának a megoldásával foglalkozott. Talált is egy megoldást, amit már az ENIAC-nak az Aberdeen-be való átszállítása után valósítottak meg, így az ENIAC – működésének az utolsó éveiben, miután átszállították a Moore School-ból Aberdeen-be – mint „kvázi tárolt programú számítógép” működött [1]. A „NEUMANN ELV” 1944-ben az ENIAC-ot fejlesztő szakemberek látták, hogy az ENIAC-ot – ami egy mechanikus (fogaskerekes) számológépnek volt az elektronikus változata, nem igen lehet továbbfejleszteni, ezért egy új számítógépet kell tervezni és építeni. Az új gépnek az EDVAC nevet adták (Electronic Discrete Variable Computer). Eckert és Mauchly elsősorban az ENIACnál tapasztalt technológiai problémák megoldásával, míg Neumann – formális logikai ismereteit hasznosítva – és Goldstine az új gép logikai tervezésével foglalkoztak. Neumann – a csoport részére is váratlanul – egyik Los Alamos-i útján dolgozta ki – teljesen egyedül – az EDVAC legfontosabb logikai terveit tartalmazó, 101 oldalas tanulmányát „First Draft of a Report on the EDVAC” címmel [11], amit a számítástechnikai szakemberek – még ma is – a számítógép-tervezés első és egyik legfontosabb alapművének tartanak. A tanulmányt 1945-ben az ENIAC-ot építő Moore School (Pennsylvaniai Egyetem) adta ki. Ebben a dolgozatban írja le Neumann – többek között – a ma is legnagyobbnak és legmaradandóbbnak tartott számítástechnikai felfedezését, a „Neumann elv”-et, amit a számítástechnikában tárolt program elvnek neveznek. Neumann a tanulmányt a saját nevén közölte, ami munkatársai egy részének, elsősorban Mauchly-nak és Eckertnek nem tetszett. Mauchly és Eckert már korábban szabadalommal védték meg az ENIAC-ban általuk alkalmazott megoldásokat, a tárolt program elvét azonban – mielőtt szabadalmat kérhettek volna rá – Neumann nyilvánosságra hozta, így azt nem lehetett szabadalommal megvédeni. Ezért a fejlesztők közötti együttműködés megszakadt, Mauchly és Eckert, valamint Neumann és Goldstine útjai szétváltak. Egy további történeti érdekesség, hogy 1945-ben Maurice Wilkes, az EDVAC terveinek az engedélyezett lemásolásával, a cambridge-i egyetemen (Anglia) készítette el a világ első elektronikus, elektroncsöves, tárolt programú számítógépét, az EDSAC-ot (Electronic Delay Storage Automatic Computer). Így az a furcsa eset történt meg, hogy az angol gép, ami az amerikainak volt a majdnem pontos másolata, előbb működött, mint az a gép, amiről lemásolták [3], [4]. IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER 51 PORTRÉ Eckert és Mauchly folytatták az EDVAC fejlesztését, és megalapították az UNIVAC céget, ezzel együtt megteremtették az Amerikának annyi dicsőséget és főleg pénzt hozó számítógép ipart. Tulajdonképpen ezért nehéz az amerikaiaknak elfogadni a tényt, hogy korábban a számítástechnika legnevesebb úttörőinek tartott és tisztelt két személyiségtől, akik szabadalmaztatták az ENIAC minden megoldását, egy amerikai bíróság elvette és John Vincent Atanasoff-nak ítélte – a számítástechnika-történetben hirdetett és elfogadott majdnem minden elsőbbségüket. AZ ELSÔ SZÁMÍTÓGÉP Neumann és Goldstine a princetoni IAS-be (Institute for Advanced Study) távoztak, ahol egy új és még modernebb számítógép építésébe kezdtek, Neumann 1945-től 1957-ig – egészen a haláláig – volt a princetoni IAS Elektronikus Számítógép Projekt igazgatója. Ezt a gépet – amit IAS gépnek, princeton-i gépnek vagy Neumann gépnek is neveznek – tekintik a mai szakemberek minden számítógép közvetlen ősének. Az IAS gép leírását Neumann János, Hermann Goldstine és Arthur Burks: Preliminary Discussions of the Logical Design of an Electronic Computing Instrument címen hozta nyilvánosságra. Ez a tanulmány – a First Draft... után – a második leglényegesebb dokumentuma a modern számítógéptervezésnek. A dolgozatot – Neumann kívánságára – ismét azonnal nyilvánosságra hozták, így ennek a gépnek a megoldásait sem védték meg szabadalommal. Neumann az IAS gépben szakított minden korábbi hagyománnyal, sőt a First Draft...-ban megfogalmazott saját korábbi tervezési elveivel és az EDVAC számítógép gép architektúrális felépítésével is. Az IAS gép: • nem soros, hanem párhuzamos, • egycímű és nem többcímű számítógép volt, • a tervezők egy teljesen új és tökéletes utasítás-rendszert dolgoztak ki a számítógép vezérlésére és programozására, • elhagyták a soros késleltető művonalas memóriát, ami helyett Neumann egy hierarchikus felépítésű memóriarendszert alkalmazott, • a gép leggyorsabb memóriája egy párhuzamos, nagyon gyors, ikonoszkóp (elektronikus) memória volt, a második színtű memória egy mágnesszalag vagy mágnes-huzal (később mágnesdob), a leglassúbb pedig egy lyukszalag vagy pedig egy lyukkártya memória. A számítógép 1952-re készült el, de már 1951-től használták. Mind a soros EDVAC-nak, mind pedig a párhuzamos IAS gépnek a világ minden táján számos másolata született. Egy időben – amíg az IAS gép el nem készült – mindenki az EDVAC leírását és a soros EDVAC gépet másolta (EDSAC, BESK, DASK stb.). Az IAS gép sikere után (1952) a soros számítógépek fejlesztését mindenütt abbahagyták, kizárólag IAS klónokat, azaz a mai számítógépekhez hasonló architek- 52 IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER túrájú, többnyire egy című, párhuzamos számítógépeket fejlesztettek (ILLIAC, ORDVAC, MANIAC, JOHNNYAC, MESM, BESM, M-3, IBM gépek stb.). Erről a technika-történet néha hajlandó elfeledkezni. METEOROLÓGIAI ÉS ORVOSI MUNKÁSSÁGA Neumann ezen a gépen kezdte el a numerikus meteorológiai számításokat, amit az időjárás előrejelzésére kívánt felhasználni. Ennek a problémának a megoldása egy gyors, nagy tároló-képességű elektronikus számítógép nélkül nem volt lehetséges. Neumann az előrejelzés számítását már az ENIAC-kal is megkezdte, de használható eredményt azzal a géppel nem tudott elérni. Az IAS már alkalmasabb volt ennek a feladatnak a kezelésére, sőt a számítógéphez illesztett katódsugárcsöves kijelzővel – tulajdonképpen a világ első display-ével – képes volt az eredményeket nem csak numerikusan, hanem grafikusan is megjeleníteni. A módszer annyira jól beváltotta a meteorológusok igényeit, hogy Neumann ezzel a munkájával teremtette meg a numerikus meteorológia tudományát, a mai meteorológusok még ma is ennek a Neumann módszernek a tökéletesített változatait használják. Az időjárás előrejelzésére a világ számos pontján mért óriási mennyiségű adatot használják fel, amiket a meteorológiai világközpontokban elhelyezett és az Internetre, valamint más célhálózatokra kapcsolt, óriási teljesítményű számítógépeken dolgoznak fel. Neumann János numerikus meteorológiai kutatásait elsősorban az amerikai légierő támogatta, ugyanis az eredményes bevetésekhez elengedhetetlenül szükségesek voltak a pontos időjárás előrejelzések, amikről még a munka legelején kiderült, hogy azokat csak számítógéppel lehet előállítani [2], [3]. Neumann más – látszólag nem matematikai feladatok megoldásával is foglalkozott. Rendszeresen levelezett Ortvay Rudolffal, a budapesti Tudományegyetem elméleti fizika professzorával, a leveleit, amiket Ortvay professzorhoz zömében magyarul írt, a washingtoni Library of Congress-ben tárolják. Marx György – nem régen elhuny fizika-professzor – közöl „A marslakók emlékezése” című könyvében [14] az emberi agy működésével kapcsolatos levelezésükből egy igen érdekes összefoglalót. Ortvay azt írta Neumann-nak: „Úgy látom, eljött az ideje, hogy megértsük az emberi agy működését. Az orvosok mentalitása azonban nem kedvez ennek a törekvésnek. Az orvosok nem eléggé készek az univerzális gondolkodásmódra, arra, hogy komplex rendszerek működését megértsék. Ilyen feladatra a matematikusok és a fizikusok jobban föl vannak készülve. Azt hiszem, hogy csak egy kívülálló adhatja meg az ehhez szükséges indító lökést, megfelelően együttműködve az orvosokkal és fiziológusokkal.” Erre a levélre Neumann a következőképpen reagált: „Különösen érdekesek az agyszerkezetre vonatkozó megjegyzéseid. Azt hiszem, hogy ezt a lehetőséget komolyan kell venni: meglehet, hogy a konvencionális geometria keretei között nem érthetők meg lényeges biológiai folyamatok.” PORTRÉ Neumann-nak ez a megjegyzése mintha azt mutatná, tudatában volt annak, hogy maga sincs birtokában azoknak az ismerteknek, amelyekkel az agy működésének a mechanizmusát pontosan meg tudná magyarázni. A számítógéppel való analógiából megsejtett valamit az agy lehetséges működési mechanizmusáról, amit szinte ötlethalmazként ajánlott fel az orvosoknak és biológusoknak, hogy a tradicionális agykutatás mellett, ebben az irányban is érdemes vizsgálódni. Amikor a Neumann centenárium alkalmával több Neumann emlékkiadványt készítettem elő, azt szerettem volna, ha a könyvekben minden olyan témáról szó esik, amivel Neumann életében foglalkozott. Az orvostudományról is. Szerettem volna, ha egy vagy több mai agykutató elemzi Neumann János posztumusz munkáját, közöttük „A számítógép és az agy” című, halála után megjelent tanulmányát is. Azt gondoltam, hogy a mai agykutató 50 év után bemutatja majd az olvasóknak, hogy annak idején Neumann János miben tévedett, illetve mit sejtett meg az agy működéséről. Ez azért is érdekelt, mert valamikor – a hatvanas években – sokszor szerepeltem a számítógépeket először alkalmazó orvosok és biológusok szegedi konferenciáin, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a konferencia szünetében folytatott beszélgetések alkalmával az orvosok egy része el volt ragadtatva Neumann János „orvosi” tanulmányától, míg a másik részük a könyvecskét Neumannhoz nem illő elnagyolt ötlethalmaznak tekintette, aminek – mondták ki egyenesen – „nincs tudományos értéke” [15]. Ma sem tudom, mi az igazság, sajnos az orvosi témákban nem találtam vállalkozó orvost, aki a könyvecskének ezt a tartalmi kritikáját megírta volna. TALÁLMÁNYÁNAK JELENTÔSÉGE, ELISMERÉSEI Többen is mondták – főleg Amerikában – hogy az IAS gépet az amerikaiak jelentős része azért nem tartja jelentős találmánynak, mert abból Neumann sohasem csinált üzletet. A gép nem volt siker, mert egy amerikai a sikert a találmányból származó jövedelemből és a profitból tudja lemérni. Arról azonban elfeledkeznek, hogy a gépnek – vagyis a Neumann által vezetett csoportnak – milyen óriási hatása volt az ötvenes évek számítógép-fejlesztésére és gyártására. Az üzlet – és ezt én nagyon tiszteletreméltó dolognak tartom – nem Neumann-nak hozott anyagi elismerést, hanem azoknak a fejlesztőknek és gyáraknak, ahol Neumann IAS gépének a másolatait elkészítették. Eckert és Mauchly az UNIVAC cég (ma UNISYS) megalapításával megteremtették az amerikai számítógép ipart, amivel beírták a nevüket az amerikai ipartörténet aranykönyvébe. Szerintem ugyanezt tette Neumann és Goldstine is, lemondva a lehetséges szabadalmakról és így – talán – erkölcsileg egy kissé magasabb piedesztálra állítva magukat. Ezt mutatja Neumann-nak a későbbi években, sorozatban kapott számos társadalmi megbecsülése. Neumann – az ötvenes évek közepén – már a hadsereg valamennyi fegyvernemének a tanácsadója volt, majd 1952-54-ig az Amerikai Atomenergia Bizottság általános Tanácsadó Testületének a tagja. 1955-57 között pedig az Egyesült Államok Atomenergetikai Kormánybiztosa. 1947-ben kapta meg a Medal of Merit, majd 1956-ban a Medal of Freedom elnöki kitűntetéseket, illetve az Albert Einstein Emlékérmet, és az Enrico Fermi Érdemrendet [1]. Legutolsó művei: 1953-ban a Princetoni Egyetemen a Vanuxem előadások: Gépek és Organizmusok címen, amit később – hanyatló egészségi állapota miatt – már nem tudott megírni. 1956-ban kellett volna megtartania a Yale Egyetemen a Sillimann előadásokat, amin még a kórházban is dolgozott. A dolgozata később, már a halála után, a már említett „A számítógép és az agy" címen, 1958-ban jelent meg, a Yale University Press kiadónál. A könyv magyar fordítását először – 1964-ben – a Gondolat kiadó adta közre. Neumann János 1957. február 8-án halt meg Washingtonban, a Walter Reed Kórház elnöki lakosztályában, amit betegségének észlelésekor, Eisenhower elnök bocsátott Neumann rendelkezésére. IRODALOMJEGYZÉK [1] Hermann H. Goldstine: A számítógép Pascaltól Neumannig. Műszaki könyvkiadó, 1987., 2002. [2] Kovács Győző: Neumann János, Műszaki könyvkiadó, 1997. [3] Kovács Győző: 100 éve született Neumann János. Technikatörténeti monográfiák, 2003. [4] Kovács Győző : Válogatott kalandozásaim Informatikában. Gáma-Geo és Masszi Kiadó, 2002. [5] Kovács László: Neumann János és magyar tanárai. Studia Physica Savariensia, 2003. [6] Schopp Attila: Tehetség egykor és most. IT-Business, I évf. 37. szám, 2003. [7] F. G. Gosling: The Manhattan Project. United States Department of Energy, 2001. [8] Edith C. Truslow: Manhattan District History. The Los Alamos Historical Society, 1997. [9] Thomas J. Bergin, Editor: 50 Years of Army Computing, the Army Research Laboratory and the U.S. Army Ordnance Center & School, 1996. [10] Kovács Győző és Staar Gyula szerkesztők: Neumann emlékszám. Természet Világa, 134. évf. III. különszám, 2003. [11] Szerkesztő: Kovács Győző. Ki volt igazán Neumann János? Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003. IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER 53 PORTRÉ [12] Blagovest Sendov: John Atanasoff, The Electronic Prometheus, St. Kliment Ohridski University Press, Sofia, 2003. [13] Prof. Dimitar Shishkov Editor: John Atanasoff, the Father of the Computer. TANGRA TanNakRa Publishing House, 2001. [14] Marx György: A marslakók érkezése. Akadémiai Kiadó, 2000. [15] Neumann János: A számítógép és az agy. Gondolat Könyvkiadó, 1964. [16] VIII. Országos (Centenáriumi) Neumann Kongresszus. Előadások és összefoglalók. NJSzT. 2003. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Kovács Győző 1957 óta foglalkozik elektronikus számítógépek építésével, az MTA Kibernetikai Kutató Csoportban, az első hazai számítógépet alkotó mérnök-csoportnak volt a műszaki vezetője. Amikor Magyarországon a számítógép kutatást a KGST határozatának megfelelően be kellett fejezni, több számítóközpontnak volt a vezetője. 1969-től kezdve a Számítástechnikai Koordinációs Inté- zetben előbb a számítóközpont vezetőjeként, majd az alkalmazói programokat fejlesztő Alkalmazástechnikai Laboratórium igazgatójaként dolgozott. 1990-ben ment nyugdíjba. 10 évig volt a Neumann János Számítógéptudományi társaság főtitkára, majd elnökhelyettese, ezután – hat évig – a Magyar Teleház Szövetség elnöke, ma már a Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Számos cikke, publikációja és könyve jelent meg. 2003 nyarán az Informatikai és Távközlési Miniszter tanácsadójává nevezték ki. XXIII. Neumann Kollokvium 2003. november 14–15. MTA VEAB Székház (Veszprém, Vár u. 37.) Szervezők: az NJSZT Orvosbiológiai Szakosztálya, a VEAB Egészségügyi Informatikai Munkabizottsága, a Veszprémi Egyetem. Támogatók: az Információs és Hírközlési Minisztérium és az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium. (http://neumannkoll.uw.hu) A centenáriumi évben megvalósuló rendezvények sorában fontos helyet foglal el a XXIII. Centenáriumi Neumann Kollokvium, melynek célja az egészségügyi informatikai kutatás-fejlesztés eredményeinek és hasznosításának bemutatása. A Kollokvium mottója: 2003-ban ünnepeljük Neumann János születésének 100. évfordulóját. A világhírű magyar tudós nevét viselő Neumann János Számítógép-tudományi Társaság úgy határozott, hogy 2003-ban, egész éven át tartó országos eseménysorozat keretében emlékezik meg az évfordulóról. A megemlékezések keretében az NJSZT célja az, hogy széles körben ismertesse meg a kiváló tudós több tudományágat érintő munkásságát, Neumann János teljes életművét. „Értékteremtés + Értékmegőrzés és hasznosítás = Innováció” 54 IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER A Kollokvium teret biztosít az egészségügyi informatikai és határterületi kutatás-fejlesztési eredmények értékelésének, követésének, ezek hasznosulásának megvitatására, valamint egy nemzetközi, eurokonform, interaktív tudásbázisra épülő monitoring rendszer kialakítás elindításának is.