Rácz Jenőnek, a szociális feladataitól megszabadított új tárca, az Egészségügyi Minisztérium vezetőjének olvasóink nevében is gratuláltam kinevezéséhez, megjegyezve, hogy külön ok a gratulációra, hogy érkezését a szakma megelégedéssel, jól érzékelhető megnyugvással fogadta. Sőt, mintha a politika is elfogadná. Erre mutat, hogy a miniszterjelölt alkalmasságáról tartott szavazáskor az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának ellenzéki tagjai közül öt nem utasította el személyét, csupán tartózkodott.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Ne a struktúrát finanszírozzuk, hanem a beteget kövesse a pénz! Interjú Dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszterrel Rácz Jenőnek, a szociális feladataitól megszabadított új tárca, az Egészségügyi Minisztérium vezetőjének olvasóink nevében is gratuláltam kinevezéséhez, megjegyezve, hogy külön ok a gratulációra, hogy érkezését a szakma megelégedéssel, jól érzékelhető megnyugvással fogadta. Sőt, mintha a politika is elfogadná. Erre mutat, hogy a miniszterjelölt alkalmasságáról tartott szavazáskor az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának ellenzéki tagjai közül öt nem utasította el személyét, csupán tartózkodott. hogy azonosak a céljaink, ha vannak is viták közöttünk arról, hogyan kell oda eljutni. Nem kétséges, hogy bármerre is lépünk, érdekek sérülnek. Ezért kell fontossági sorrendet, divatos szóval prioritásokat felállítani. A beteg érdeke az első. Nem lehet vitás, hogy az egészségügyben ez a legfontosabb elv, s ebben mindenki egyet is ért. Ehhez az elvhez kell viszonyítani minden létező részérdeket. – Örülök, ha így érzi. Miniszterelnök úrtól azt a feladatot kaptam, hogy – amennyire lehet – próbáljak meg békét teremteni az egészségügyben. Ez persze nem jelenthet elvtelen kompromisszumokat, de azt igen, hogy próbáljuk meg megbeszélni a problémákat, tegyünk közösen javaslatokat azok megoldására, s együtt állítsunk fel fontossági sorrendet. – A legfontosabb, s legsürgősebb feladatunk a regionalitás kialakítása. S nem csupán az egészségügyé. Nem véletlenül létesült egy új, tárcanélküli miniszteri poszt Klojber István vezetésével ennek „levezénylésére”. Emlékezzen, amit a kontinuitásról mondtam! Igaz, hogy az ellátásszervezésről szóló törvény nem valósul meg, de az egyik legfontosabb eleme, a decentralizált fejlesztéspolitika és a regionalitásra való áttérés, igen. Elsőrendű feladat, hogy helyben, s ne országos szinten hangoljuk össze a rendelkezésre álló állami, önkormányzati, EU-s és befektetői forrásokat. Az egészségügy területén ez a Regionális Egészségügyi Tanácsok feladata lesz. S ne feledjük, az egészségügy nem valamiféle elefántcsont-toronyban létezik. Összehangolt, interszektoriális gondolkodásra lesz szükség. – A közmegelégedésből az is kihallatszik, hogy az orvosok és az őket képviselők Önt eddigi minisztériumi beosztásai ellenére nem politikusnak, hanem közülük való szakembernek tekintik… – Számomra megtisztelő, ha ez így van. Eddigi beosztásaimban és az azokból fakadó közszerepléseim során mindig hangsúlyoztam, hogy szakember és köztisztviselő vagyok, és nem politikus. Most, hogy kormányzati funkciót vállaltam, magamnak is tudomásul kell vennem, hogy beléptem a politikusok táborába, ám azt hiszem, hogy helyes, ha eddigi alapelveimen nem változtatok. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az ember ne kerülje meg a problémákat, hanem igyekezzen azokat megoldani. Ezt pedig ne a konfrontáció szándékával tegye: hallgasson meg minden érdekeltet, majd ha döntött, tartsa magát következetesen döntéséhez. Másik, hogy nem szabad konfliktusokat gerjeszteni pusztán csak azért, hogy történjen már valami az adott területen. – Mi következik konkrétan ezekből az elvekből? – Az elmúlt 15 évben nagyon sok fontos változás következett be az egészségügyben, sok pozitívummal, de jó néhány kudarccal is. Tudnunk kell, hová szeretnénk eljutni. A változások minden pozitív elemét meg kell tartani, biztosítani a kontinuitást, s mindenkit megnyerni partnernek, akinek hasonlók a céljai. Én szeretném partnereinkkel tudatosítani, – Melyek azok a részterületek, amelyeken a kormányzati ciklusból hátralévő szűk időben még érzékelhető változásokat, eredményeket lehet elérni? – Mondana példát? – Természetesen. Célunk, hogy egy sérült beteg minél előbb részesüljön szakszerű ellátásban. 15 percen belül kapjon segítséget, majd egy órán belül szakszerű kórházi ellátást. Ha nem lehetséges, meg kell keressük, hol, mi a legszűkebb keresztmetszet. Nincsen elég mentőautó? Az egészségügy vagy az önkormányzat büdzséjéből kell beszerezni. Rosszak az utak? Építeni kell! Szolgálati lakás kell ahhoz, hogy a közelben elegendő számú egészségügyi személyzet legyen? Településfejlesztési feladat! És így tovább! A RET-ek már megalakultak, bár törvény még nem szabályozza hatáskörüket, s források sem állnak még rendelkezésükre. – A koncentrálandó források között nem említette az OEP finanszírozást. Felmerült, hogy az ellátásra szolgáló összegeket „per capita” átadnák a régióknak… – Erről nincsen szó. A szolidaritáson alapuló, egységes biztosítási rendszert fenn kell tartani, s ebben domináns ma- IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA rad az állam szerepe. Az egészségügyi ellátás túlnyomó részét továbbra is közvetlenül az E. Alap finanszírozza. A közeli jövőben nincsen arra szándék, hogy több biztosítós modellt alakítsunk ki, akár regionális, akár bármilyen más alapokon. Ugyanígy arról sincsen szó, hogy a lakosságnak co-payment-tel kellene megfizetnie a szabad orvosválasztást! – Miniszterelnök úr nyilatkozatai szerint most nem a reformot, hanem a népegészségügyi program továbbvitelét tartják a legfontosabbnak. Szó esett arról is, hogy a programokat közelebb viszik a lakossághoz. Mit kell ez alatt érteni? – Miközben a program három éve alatt már kézzel fogható eredményeit is tapasztalhatjuk, mégis úgy érzem, hogy nagy szakadék választja el a programok kigondolóit a lakosságtól. Pedig világos, hogy a program sikerét az határozza meg, hogy az egyén felelősségét hogyan tudjuk összehangolni az össztársadalmi felelősséggel. Ennek megoldása céljából úgy döntöttünk, hogy az Egészségfejlesztési Intézet szorosabban integrálódjon az ÁNTSZ-hez, annak is elsősorban területi szerveihez. Az ÁNTSZ létrehozásakor a korábbi járványügyi és közegészségügyi teendők mellett alapfeladatává tették a népegészségügyi programok szervezését, végrehajtását. Szándékunk, hogy egy integráló szerepet játszó személyt is beépítünk a rendszerbe, akinek a feladata a népegészségügyi programból más tárcákra háruló feladatok koordinálása és a magyarországi programok EU programokhoz való csatlakoztatása lesz. – Az ellátás lakosság közelivé tétele kapcsán kistérségi egészségügyi centrumok létesítéséről szólt. Mit ért ez alatt? – Népegészségügyet is, egészségnevelést is, leszakadó rétegek integrálását is, közösség formálást is. Beszélünk arról, hogy megerősítjük az alapellátást és színvonalas sürgősségi ellátóhelyeket alakítunk ki. A kettő közé azonban kell valami olyan lakossághoz közeli centrum, amelyik közvetíteni képes az egészségügyi ismereteket, gondozást nyújt, felzárkóztat. – Kik és hol hozzák létre ezeket a centrumokat? – A tárca a programot készíti el, s nagyban számítunk az önkormányzatokra. Nem kell különösebb beruházásra gondolni, egy háziorvosi rendelő is alkalmas helyszín lehet. – Említette a sürgősségi ellátást. A bizottsági meghallgatásán azt mondta, a Fidesz kormány félbeszakadt programját kívánja folytatni… – Gógl Árpád minisztersége idején kidolgoztak egy olyan koncepciót, amely nyomán ki is alakult néhány sürgősségi centrum, elkezdődött a Mentőszolgálat fejlesztése. A mi- 6 IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER nisztercserét követően ez nem folytatódott, Mikola István a népegészségügyi programot tartotta fontosnak. Mi úgy gondoljuk, hogy mindkét programnak vannak értékei, amelyeket meg akarunk őrizni. Az első lépést megtettük, mégpedig a DoktorInfo programmal, amelyik második fázisába lépett és már működik is a Mentőszolgálat keretében. Már nem csak információt nyújt a hozzáfordulóknak, hanem azonnali tanácsot ad arra, hogy mit tegyen meg maga a beteg, s hogy a bajával hová fordulhat, s mikor. A következő lépés az összevont alapellátási ügyeletek kialakítása lesz, amire központi forrásból pályázati úton elnyerhető pénzt is biztosítunk. Folytatódik a mentőautók cseréje, a mentőállomások felújítása, és ahol szükséges, újak létesítése. Az ingatlanhasznosítástól várt 4 milliárd forintot az utolsó fillérig erre szeretnénk költeni. Mindent előkészítettünk, ha késnek az eladások, megelőlegezzük a pénzt. – A korszerű és színvonalas sürgősségi ellátó helyek kialakítását célozzák az új minimumfeltételek… – A minimumfeltételek elkészültek, szakmai egyeztetésük még folyik. Lényeges, hogy a lakossággal el tudjuk fogadtatni: nem az a jó, ha 10-20 kilométeren belül van egy olyan kórház, ahol nem tudnak megfelelő ellátást nyújtani, csupán tovább irányítani a beteget. Emlékezetesek az ideoda hurcolt betegekről szóló sajtóhíradások. Az a jó, ha ugyan távolabbra is, de egyenesen olyan helyre szállítja a mentő, ahol megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett végleges ellátást nyújtanak bajára. – Ezt többen rejtett kapacitást szabályozó lépésnek tekintik… – Az is. De nem valamiféle normatív alapon, hanem a szükségletek és az ellátási kapacitás szerint. Világosan megmondjuk, milyen ellátó rendszert szeretnénk, s a finanszírozást is ehhez igazítjuk. Kiemelt forrásokat biztosítunk a sürgősségi ellátásnak, preferáljuk az egynapos sebészetet. A jövőben nem a struktúrát, a létező kapacitásokat kívánjuk finanszírozni, hanem a beteget. El kell érni, hogy ha a beteg mozdul, az ellátását szolgáló pénz is vele együtt mozduljon! – Az alapellátás legfőbb gondja a betöltetlen praxisok nagy száma… – 150-200 betöltetlen háziorvosi állás van szerte az országban. Számtalan oka van annak, hogy jó néhány területen nem kelendőek, értéktelenek a praxisok, ám az ezeken a területeken élőket is el kell látni. A szakmával egyetértésben döntöttünk a praxisalap kialakításáról. Ennek lényege, hogy a rendszerbe lépni kívánó, de a praxis megvásárlására elegendő pénzzel nem rendelkező kollégáknak az alap megelőlegezi az üresen álló praxis árát. Ehhez társul a pályázati úton elnyerhető eszközfejlesztési forrás is. Másik célja az alapnak, hogy a nyugdíjba készülő, de vevőt nem talá- EGÉSZSÉGPOLITIKA ló kollégáktól megvásárolja a praxist. A koncepció elkészült, a pénz rendelkezésre áll, az Alapellátási Intézettel, a MOKkal és a szakmai kollégiummal közösen az utolsó simításokat végezzük a készülő jogszabályon. – Szó esett a háziorvosi pályára kerülés megkönynyítéséről is… – Ezzel kapcsolatban sok félreértés látott napvilágot. Szó sincsen arról, hogy bárkit a pályára engednénk megfelelő felkészítés nélkül. Azt tervezzük, hogy a már más szakvizsgával rendelkezőknek könnyítjük meg, gyorsítjuk fel a háziorvosi szakvizsga megszerzését távképzéssel, elektronikus vizsgalehetőséggel. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a háziorvoslásnak ugyan olyan rangú szakmának kell lennie, mint a belgyógyászat, a sebészet vagy a többi alapszakma. – Nem hinném, hogy erre szükség lenne. Ugyanakkor a NEK valamennyi szereplőjével folyamatos tárgyalási viszonyt kívánunk kialakítani. Nem az asztal formája kell meghatározza azt, hogy kivel, miről tárgyaljunk. Az ellenzéki pártokkal való egyeztetés terepe a Parlament, annak is az Egészségügyi Bizottsága. Az érdekképviseleti szervezetekkel pedig az ágazati Érdekegyeztető Tanácsban kell egyeztessük álláspontunkat. – Az egészségügyi dolgozók sztrájkjával kapcsolatban milyen kifejletet prognosztizál? – A párbeszédet megkezdtük. Már tárgyaltunk az Orvosi- és a Gyógyszerész Kamara, valamint a Kórházszövetség vezetőivel, s az EDDSZ elnökasszonyával is több megbeszélést folytattunk. A MOK elnökétől megkaptam a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal eddigi tevékenységének, határozatainak összefoglalóját. Az egyeztetések politikai szinten is folynak, elképzeléseinkről beszámoltunk már az MSZP frakciójának. Tartom magam ahhoz, hogy szisztematikusan, mindenkivel mindent meg kell beszélni. – A sztrájkköveteléseket megértem. Amikor beléptünk az Európai Unióba, kinyilvánítottuk, hogy Magyarország lakossága európai módon kíván élni, amibe az is beletartozik, hogy európai módon szeretne gyógyulni és az is, hogy az egészségügyben dolgozók európai módon szeretnének gyógyítani, s európai uniós szintű béreket szeretnének kapni. Ebben teljes közöttünk az egyetértés. Csak éppen a célhoz vezető úton való haladás sebességét illetően nem tudunk egyetértésre jutni. A kormány ezen a területen 10 éves felzárkóztatási programot tud elképzelni, amelynek keretében első lépésként megcélozhatjuk a most csatlakozott országok színvonalát, majd az előzőleg csatlakozott hatét, s végül a nyugat-európai országok egészségügyi kiadásainak és bérszínvonalának 75 százalékát. A sztrájkkal, mint módszerrel nem értek egyet. Hiszek abban, hogy értelmes párbeszéd keretében minden megoldható. Éppen ezért hívtam meg az érdekegyeztető tanácsba az országos és a helyi, szegedi sztrájkbizottság vezetőjét. Nem lehetséges csupán az EDDSZ sztrájkbizottságával kétoldalú megállapodást kötni, hiszen a területet joggal, s teljes súllyal képviseli még a Magyar Orvosi Kamara és a Kórházszövetség is, akik ugyancsak fontos szereplői az ágazati érdekegyeztetésnek. – Ez azt is jelenti, hogy a kormány, illetve a tárca elfoglalja helyét a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalnál? – Köszönöm a beszélgetést, s munkájához – mindannyiunk érdekében – sok sikert kívánok. – A bizottsági meghallgatás talán leghangsúlyosabb része a partnerekkel, az egészségügy nem kormányzati szereplőivel való párbeszéd kialakításáról szólt… Milyen párbeszédről lehet szó a jelenlegi igencsak feszült légkörben, sztrájkok, Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, népszavazási kezdeményezések árnyékában? Nagy András László IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER 7
