A magas szintű műszaki ismeretek egészségügyben történő alkalmazása három területen hasonló, de sok eltérést is mutató szakembereket igényel. Az első a biomedical engineering, amelyről az alábbiakban szólunk. A második nagy terület a clinical engineer, azaz a klinikai mérnök, akinek nem kell tisztában lennie az anatómiai háttér minden részletével, fő feladata a kórházban használt műszerek hatékony működtetése. A harmadik, a hospital engineer, a kórházi mérnök feladata pedig az egészségügyi intézmény mindenféle műszaki-technikai berendezésének – a liftektől a műtők steril levegőjén át a csatornarendszerig – az üzemeltetése. Klinikai mérnököket a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara Orvostechnikai és Számítástechnikai Tanszékén képeznek. Kórházi mérnök képzés intézményes formában Magyarországon jelenleg nem folyik.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Orvosbiológiai mérnökök képzése Interjú Dr. Jobbágy Ákos egyetemi tanárral A magas szintű műszaki ismeretek egészségügyben történő alkalmazása három területen hasonló, de sok eltérést is mutató szakembereket igényel. Az első a biomedical engineering, amelyről az alábbiakban szólunk. A második nagy terület a clinical engineer, azaz a klinikai mérnök, akinek nem kell tisztában lennie az anatómiai háttér minden részletével, fő feladata a kórházban használt műszerek hatékony működtetése. A harmadik, a hospital engineer, a kórházi mérnök feladata pedig az egészségügyi intézmény mindenféle műszaki-technikai berendezésének – a liftektől a műtők steril levegőjén át a csatornarendszerig – az üzemeltetése. Klinikai mérnököket a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara Orvostechnikai és Számítástechnikai Tanszékén képeznek. Kórházi mérnök képzés intézményes formában Magyarországon jelenleg nem folyik. A korszerű és hatékony egészségügyi ellátás megfelelő műszerezettséget igényel. Ennek megtervezése és működtetése az orvosok és mérnökök együttműködését teszi szükségessé. Az együttműködés leghatékonyabb formája, ha a szükséges szaktudás egyetlen emberben, jelesen az orvosbiológiai mérnökben (biomedical engineer) integrálódik. Az orvosbiológiai mérnökképzés önálló szakként az 1970-es években jelent meg, eleinte elsősorban az Egyesült Államokban. Ma már a világban mintegy 300 orvosbiológiai mérnökképzési program létezik, ebből egy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Az előzmények hazánkban is az 1970-es évek elejére nyúlnak vissza, ekkor kezdte meg működését a BME orvosbiológiai méréstechnikai szakmérnöki szaka. Az itt szerzett tapasztalatokat is felhasználva 1994-ben, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel és a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karával együttműködve indította a Műegyetem az orvosbiológiai (2002 óta egészségügyi) mérnökképzést. Az interdiszciplináris szakma oktatásában jelenleg a három egyetem 35 tanszéke, továbbá 5 országos intézet vesz részt tantárgyak oktatása, laborok rendelkezésre bocsátása, hallgatók fogadása, önálló feladatok konzultálása formájában. A kutató és oktató tevékenység gesztor intézménye a BME Villamosmérnöki Kara. A BME vezetése az intézmény jövője szempontjából stratégiai jelentőségűnek tartja az egészségügyi mérnöki témák kutatását és – az ehhez szorosan kapcsolódó – oktatását. Ez az interdiszciplináris szakterület a BME-n oktatott és kutatott szakmai területek közül igen sokat, így a biokémiát, biomechanikát, orvosi méréstechnikát, élettani szabályozások elméletét, egészségügyi informatikát, orvosi képalkotást és képfeldolgozást stb. érinti. Ennek jegyében – ugyancsak a Villamosmérnöki Kar gesztorsága mellett – ebben az évben lét- rehozták az Egészségügyi Mérnöki Tudásközpontot, amelynek feladata a különböző karokon felhalmozódott tudásanyag, illetve energiák koncentrálása. A bolognai folyamathoz illeszkedő egészségügyi mérnök mesterképzési (master) szak indítására várhatóan 2009ben kerül sor. Szakfelelőse Jobbágy Ákos, a Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének egyetemi tanára, az MTA doktora. Jobbágy Ákos pályáját családi hátterének egyidejű taszítása és vonzása határozta meg. Édesapja Kecskeméten baleseti sebész főorvos, nagyapja sebész orvos volt, rajtuk kívül belgyógyász, urológus, fogorvos is akad a családban. Mint mondja, valószínűleg éppen ezért nem lett belőle orvos, hanem villamosmérnök. Ám műszaki emberként sem akart – vagy tudott – elszakadni az emberi testtől, a gyógyítástól. Végzett mérnökként első tanszéki munkája egy légzésvizsgáló műszer fejlesztése volt. A munka a Medicorral együttműködésben folyt, és természetesen szükség volt tüdőgyógyász szakértelmére is, amit ifj. Böszörményi Györgytől kaptak meg. A fejlesztő mérnöknek a tüdővel kapcsolatos élettani tudáson túl annak ismeretére is szüksége volt, hogy a légzés mérésekor mi „izgatja” az orvostudományt, illetve a gyakorló orvost. Tehát Jobbágy Ákos már pályakezdésekor szembesült azzal, mennyire nélkülözhetetlen az orvos és a mérnök szoros együttműködése. Igazán az segítene sokat, ha orvosok és mérnökök egy iskolapadban ülve szereznének kölcsönös tapasztalatokat a másik szakma ismereteiről és gondolkodásmódjáról. Hogy barátot, segítőt lássanak egymásban, s nem olyan valakit, aki netán – visszaélve másféle tudásával – „átveri” őket. „Tanulságos volt a Böszörményi Györggyel való együttműködés során azt látni, hogy az orvos milyen szenvedéllyel veti bele magát abba a munkafolyamatba, amelynek végeredményeként olyan készülék jön létre, amilyenre ő vágyik, amit arra és úgy tud használni, ahogy arra szüksége van” – emlékezett Jobbágy Ákos. Később, a tanszék által kifejlesztett, majd a Medicor által gyártott és forgalmazott készülék szép karriert futott be, évekig maradt a piacon, majd, ahogy ez a legtöbb műszerrel történik, újabb, korszerűbb elektronikával működő lépett a helyébe. Jobbágy Ákos kutató-fejlesztő munkája töretlenül folytatódott: otthoni monitorozó készülékek és vérnyomásmérők, erek rugalmasságának vizsgálata, EKG jelfeldolgozó algoritmusok kidolgozása, vérgázanalizátorok, neurológiai betegségekben szenvedők mozgásmintáinak mérése, mozgáskoordinációs készség kvantitatív jellemzése a főbb állomások. A tudományos eredményeket – egyebek között – a Radelkis és az Innomed hasznosította termékeiben. A leendő egészségügyi mérnököknek orvosbiológiai műszer- és méréstechnikát tanít, eddig 8 doktoranduszt konzultált. IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 57 PORTRÉ A jelenlegi, hároméves egészségügyi mérnöki képzés a magyar felsőoktatásban egyedi, rendhagyó módon folyik, lényegében kezdettől fogva megfelel a mesterképzés követelményeinek. A tanulmányok megkezdésének feltételeit a mérnökhallgatók a 8., illetve az orvostanhallgatók a 10. félév elvégzésekor teljesítik, vagyis a „belépő" a mérnöki vagy orvosi, esetleg más természettudományos alapképzésben megszerzett minimálisan 180 kredit. A felvételt nyert hallgatók alapszakjuk utolsó három, illetve az egészségügyi mérnökképzés első három, a szokásos hallgatói terhelés harmadát igénylő félévét párhuzamosan teljesítik, majd alapdiplomájuk megszerzését követően két félévet csakis az egészségügyi mérnöki tanulmányokkal töltenek, és a záró félévben diplomáznak. A speciális, a merev szabályozás kereteit szétfeszítő metódus kidolgozásában és főként elfogadtatásában elévülhetetlen érdemei vannak Benyó Zoltán professzornak, akinek hite, meggyőző ereje és kitartása nélkül még ma sem lenne Magyarországon egészségügyi mérnökképzés. Hasonlóan nagyok Monos Emil professzor érdemei, aki a SOTE oldaláról szorgalmazta és segítette a szak megindítását. Mindketten máig meghatározó személyiségei az oktató munkának. 1994 óta 222-en szereztek egészségügyi mérnöki diplomát, jelenleg is több mint száz hallgató folytatja tanulmányait. A végzettek közül 172-en mérnöki alapképzettséggel rendelkeznek, közülük 102 villamosmérnök, 34 vegyész-, illetve biomérnök, 50 pedig orvos, illetve fogorvos. A végzetteknek mintegy kétharmada a szakmában helyezkedett el. Akad közöttük hazai és multinacionális cégnél alkalmazott fejlesztő mérnök, termékmenedzser, kereskedelmi vezető. Ez utóbbival kapcsolatban elmondható, hogy maguk a képzést megtervezők sem gondolták, hogy ezeken a területeken mennyire jól hasznosulhat a tőlük szerzett tudás. Ahhoz, hogy az itt szerzett diploma kelendő, nagyban hozzájárul a tanszékek „filozófiája”. Erről Jobbágy Ákos elmondta, hogy a gyakorlati feladatok kijelölésébe bevonják az iparág vállalatait, igyekeznek a hallgatóknak „élő” témákat kijelölni, olyanokat, amelyek eredményeire egy-egy cégnek a belátható jövőben szüksége lehet. Jobbágy Ákos az egészségügyi mérnökök nemzetközi szervezetének, az 58 nemzeti és nemzetközi szervezetet, és mintegy 120 000 egyéni tagot tömörítő IFMBE-nek is vezetőségi tagja, így igen nagy áttekintéssel rendelkezik arról, hogy világszerte merre fejlődik a szakma. A Whitaker Foundation – a legnagyobb orvostechnikai oktatást segítő alapítvány – felmérését idézte, amely szerint az Egyesült Államokban a következő 10 évben 20 százalékkal növekszik a kereslet orvosbiológiai mérnökök iránt. Hasonló ugrásra számíthatunk itthon is. Remélhető, hogy a kórházi technológiák megújítása során az intézmények egyre inkább támaszkodnak majd az orvosbiológiai mérnökök ismereteire, ezzel egyre nagyobb lesz szerepük az egészségügyi ellátásban. Jobbágy Ákos szavai szerint mintegy 20 éve hallani az orvosi műszergyártóktól és forgalmazóktól, hogy hazánkban elegendő az orvosi műszerekre fordított kiadás, ám rossz a portfolió, a döntéseket nem műszaki szakemberek hozzák, végeredményben az intézmények nem azokat a műszereket szerzik be, amelyekre leginkább szükségük lenne. Nagy szerepe lehetne ezen a területen az egészségügyi mérnöknek, aki képes utánajárni a kínálatnak, el tudja dönteni, hogy a rendszerek egyes elemei miként illeszkedjenek egymáshoz, egyszóval, hogy az elköltött pénz jól hasznosuljon. Nagy szerepe lehet ebben a Semmelweis Egyetemmel való mind szorosabb együttműködésnek, amelyet jól jellemez, hogy az egészségügyi mérnök mesterképzés indítására szóló kérelmet a két egyetem rektora, Molnár Károly, illetve Tulassay Tivadar közösen írták alá. Az együttműködés keretében Jobbágy Ákos is tanít medikusoknak műszer- és méréstechnikát. Mint mondja, le a kalappal a hallgatók érdeklődése előtt. Az orvosegyetem professzorai pedig áldozatos munkával készítenek mérnökhallgatók számára élettani tárgyú tankönyv kivonatokat. Ahhoz, hogy a hazai orvosbiológiai mérnökök jövőjét elképzeljük, elegendő körülnézni a nálunk fejlettebb országokban. Ott azt tapasztaljuk, hogy a hazainál lényegesen több szakembert képeznek. Erre nálunk is adottak a feltételek, a BME vezetése szerint évi 150 – évfolyamonként 75 – hallgató képzésére elegendő a jelenlegi kapacitás. Reméljük, lesz fogadókészség az intézmények, különösen a kórházak részéről. NAL NÉVJEGY Dr. Jobbágy Ákos egyetemi tanár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék. 1975-ben villamosmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd okleveles fejlesztő-kutató műszer- és irányítástechnikai szakmérnöki képesítést szerzett. 1994-ben lett a műszaki tudomány kandidátusa, 1995-ben PhD-fokozatot szerzett. 2007-től az MTA doktora. 58 IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER Munkahelye kezdettől fogva a BME, 2007-től egyetemi tanár. 1995-től az IFMBE National Secretaries' Committee tagja, 2003-tól elnöke, majd 2006-tól társelnöke. A MATE Elektronikus Műszer- és Orvostechnikai Szakosztály elnöke, az MTA Orvosi Informatikai Munkabizottság tagja. Főbb kutatási területei: páciensek egészségi állapotának otthoni monitorozása, pontos vérnyomásmérési eljárás, erek rugalmasságának minősítése, mozgáskoordináció objektív minősítése, passzív markerbázisú mozgásanalízis, EKG jelfeldolgozó algoritmusok, intelligens orvosi készülékek.
