IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Kommunikáció szabványos üzenetekkel – eSzabványok

  • Cikk címe: Kommunikáció szabványos üzenetekkel – eSzabványok
  • Szerzők: Dr. Horváth Lajos , Puskás Zsolt Péter, Héja Gergely, Nagy István
  • Intézmények: Budai Irgalmasrendi Kórház, Classic Consulting Kft., Falcon Informatics Kft., Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
  • Évfolyam: IV. évfolyam
  • Lapszám: 2005. / 3
  • Hónap: április
  • Oldal: 40-42
  • Terjedelem: 3
  • Rovat: INFOKOMMUNIKÁCIÓ
  • Alrovat: eHEALTH, eEGÉSZSÉG

Absztrakt:

Az eSzabványok (MSZE 22800) létrejöttével, illetve korszerű technológiák használatával és egységes megoldások révén válik megvalósíthatóvá az egészségügyi adatok elektronikus cseréje és továbbítása. A szabványokon alapuló kommunikáció nemcsak az egyes résztvevők közötti adatcsere hatékonyságát növeli, hanem az implementációs költségeket is jelentősen mérsékelheti. A szabványos üzeneteket alkalmazó kommunikáció önmagában még nem biztosítja az interoperabilitás magasabb, szemantikai szintjét – ehhez további, a szabvány elemeire épülő fogalmi és tartalmi egységesítés is szükséges.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Horváth Lajos Intézmény: Budai Irgalmasrendi Kórház
Szerző: Puskás Zsolt Péter Intézmény: Classic Consulting Kft.
Szerző: Héja Gergely Intézmény: Falcon Informatics Kft.
Szerző: Nagy István Intézmény: Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet

[1] MSZE 22800:2004 szabvány-család
[2] ISO/DTR 20514 Health Informatics – Electronic health record – Definition, scope and context
[3] ISO/TS 18308 Health informatics — Requirements for an electronic health record architecture

INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Kommunikáció szabványos üzenetekkel – eSzabványok Puskás Zsolt Péter, Classic Consulting Kft. Dr. Horváth Lajos, Budai Irgalmasrendi Kórház Héja Gergely, Falcon Informatics Kft. Nagy István, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Az eSzabványok (MSZE 22800) létrejöttével, illetve korszerű technológiák használatával és egységes megoldások révén válik megvalósíthatóvá az egészségügyi adatok elektronikus cseréje és továbbítása. A szabványokon alapuló kommunikáció nemcsak az egyes résztvevők közötti adatcsere hatékonyságát növeli, hanem az implementációs költségeket is jelentősen mérsékelheti. A szabványos üzeneteket alkalmazó kommunikáció önmagában még nem biztosítja az interoperabilitás magasabb, szemantikai szintjét – ehhez további, a szabvány elemeire épülő fogalmi és tartalmi egységesítés is szükséges. Az egyes szinteken a „megértéshez” előzetes megállapodásokra: elfogadott formátumokra (szintaktikai szabályok), valamint egyeztetett és egyformán értelmezett adattartalomra, kódokra stb. van szükség. Szabványok hiányában több rendszer összekapcsolása esetén ezeket a megállapodásokat – kommunikációs protokollokat, interfészeket – külön-külön kellene kialakítani minden pár között, a pár mindkét tagjánál. A szabványok alkalmazásával logikailag olyan helyzetet teremtünk, mintha minden rendszert egy „virtuális” rendszerrel kapcsolnánk össze, és ezen keresztül történne a kommunikáció (2. ábra) ADATCSERE KÜLÖNBÖZÔ RENDSZEREK KÖZÖTT Különböző rendszerek közötti adatcsere célja az egyik rendszerben tárolt információ megosztása a másik rendszerrel, annak felhasználóival vagy gépi komponenseivel. Ahhoz, hogy kettő vagy több rendszer között adatcsere jöhessen létre, valamilyen szintű együttműködési képességre, interoperabilitásra van szükség. Rendszerek összekapcsolásakor két fő kérdés merül fel: • az összekapcsoláshoz szükséges fejlesztés költsége – azaz hány különböző rendszerhez kell kialakítani a kapcsolatot, illetve • a majdani együttműködés foka – azaz a rendszerek mennyire fogják „megérteni” a kapott információkat. Intézményi információs rendszerek (IIR) közötti kommunikáció esetében a kommunikáció logikailag az egyes rendszerek egymásnak megfelelő szintjei között, horizontálisan valósul meg, míg a kommunikáció fizikai útja az egyes rendszereken belül vertikális, és csak a kapcsolatot megvalósító fizikai infrastruktúra szintjén válik horizontálissá (1. ábra) 2. ábra Virtuális rendszerkapcsolat A kialakítandó interfészek száma ebben az esetben megegyezik a rendszerek számával, hiszen minden rendszert csak a szabvány által definiált „virtuális” rendszerrel kell összekapcsolni. Az alábbi táblázat mutatja, hogyan alakul a szükséges fejlesztendő interfészek száma az egyes esetekben: Szabvány nélkül Szabvánnyal Rendszerek Protokollok Implementált Protokollok Implementált száma száma interfészek száma interfészek 2 1 2 1 2 3 3 6 1 3 4 6 12 1 4 5 10 20 1 5 6 15 30 1 6 45 90 1 10 ... 10 1. ábra Intézményi rendszerek közötti kommunikáció 40 IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS 1. táblázat INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Feltételezve, hogy egy „szabványos” interfész és egy nem-szabványos illesztés elkészítése gyakorlatilag azonos nagyságrendű feladat, jól látszik, hogy már 10 együttműködő rendszer esetében a szabványos interfészek száma egy nagyságrenddel kisebb, mintha a rendszereket külön-külön kapcsolnánk össze, és így a fejlesztés összköltsége is lényegesen alacsonyabb. AZ INTEROPERABILITÁS SZINTJEI Mint az előző részben láthattuk, az együttműködéshez előzetes „megállapodásokra” van szükség a formátum és az adatok értelmezése terén. Két rendszer „hagyományos” összekapcsolásakor a formátumra és a tartalomra vonatkozó megállapodások jellemzően együttesen, integrálva jelennek meg az implementációban. Ennek eredménye, hogy az időnként fellépő tartalmi módosítási igények egyben az adatszerkezet megváltoztatását is jelentik. Az adatszerkezet megváltozása viszont az implementáció kódját is befolyásolja, azaz minden egyes tartalmi módosítás újabb verzió kibocsátását igényli. Összekapcsolt rendszerek esetében az együttműködésnek vagy információ megosztásnak két fő szintjét különböztethetjük meg: • funkcionális interoperabilitás: két vagy több rendszernek az a képessége, hogy egymás között adatot cseréljenek – azaz az információ a fogadó oldalon legalább ember számára olvasható formában jelenik meg; • szemantikus interoperabilitás: a rendszereknek az a képessége, hogy a megosztott információt formálisan definiált fogalmak szintjén értelmezni tudják – azaz az információ számítógép által értelmezhető és feldolgozható a fogadó oldalon. A „hagyományos” megoldások esetében a megfogalmazott és megkívánt cél a szemantikus interoperabilitás, és az implementációba automatikusan beleértjük a funkcionális interoperabilitás követelményének teljesítését is. A monolitikus megoldás miatt azonban bármilyen módosítási igény a teljes rendszer módosítását igényli. A hagyományos, monolitikus megoldásokkal szemben a szabványokon alapuló megoldások esetében a két szint az implementációban is élesen elkülönítésre kerül: • a funkcionális interoperabilitást egy megfelelően kialakított adatmodell biztosítja, mely lehetővé teszi tetszőleges tartalmú és bonyolultságú egészségügyi információ ábrázolását anélkül, hogy az adatmodellen változtatni kellene. • A szemantikus interoperabilitást a referencia modell elemeire vonatkozó, formálisan is megfogalmazható tartalmi „megállapodások”, szabályok biztosítják. Az eSzabványok esetében az adatmodellt leíró, ún. referenciamodell az MSZE 22800-1 eAdatmodell szabványban kerül meghatározásra. Ez önmagában biztosítja a funkcionális interoperabilitás szintjét. Ha az egységesítés ezen a szinten megállna, a különböző intézményi információs rendszerek ugyan különböző tartalommal, szerkesztettséggel, eltérő fogalmi definíciókat és megnevezéseket használva, de mégis ebben az egységes formátumban adnák át egymásnak az információt. Ezek az üzenetek a fogalmi egységesítés hiányában további elektronikus feldolgozásra ugyan alkalmatlanok, de egy egyszerű, könnyen megírható alkalmazás (viewer) segítségével a referenciamodellnek megfelelő üzenetek egyértelműen megjeleníthetők, és emberi olvasásra alkalmassá tehetők. Gondoljuk csak végig: a különböző intézmények ma is eltérő struktúrájú és részletezettségű papíralapú dokumentációt alkalmaznak. Mégis, az egyik intézményben kibocsátott dokumentáció egy másik intézményben dolgozó, más háziszabványokhoz szokott ember számára is ugyanazzal a jelentéstartalommal bír. A funkcionális interoperabilitás éppen ezt a szintet jelenti az elektronikus dokumentumok cseréje terén. A szemantikus interoperabilitás biztosításához a fogalmi rendszerek és elnevezések, a közösen használandó formák és szerkezetek egységesítése is szükséges. Ennek eszközei: • a referenciamodellben definiált, illetve az ágazaton belül használt kódtörzsek egységes kezelését biztosító központi fogalom- és kódtárak, • az egyes dokumentum-típusok, dokumentumok kötelező tartalmi és formai elemeit formálisan leíró archetípusok, sablonok (template-ek). Mivel a fenti elemek jelentős mennyiségű, időben változó, orvosi tudást jelenítenek és fogalmaznak meg formális eszközökkel, ezeket nem lehet kőbe vésni. Ezért ezek a tartalmi „megállapodások” – a nemzetközi szabványosítási trendeknek megfelelően – nem a szabványokban kerülnek meghatározásra: ezeket a felhasználó közösségnek magának kell kialakítani. Ugyanakkor, a közösség egészére nézve univerzális jellegük miatt ezeket célszerű központilag publikálni, menedzselni. (3. ábra) 3. ábra Az interoperabilitás különböző szintjei IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS 41 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉG Rendszerek együttműködéséhez a funkcionális interoperabilitás alapvető követelmény. Ugyanakkor az interoperabilitás szemantikus szintje a különböző területeken eltérő lehet: pl. egy adott felhasználói körben a zárójelentések szerkezete, részletezettsége különböző (központilag nem szabályozott), ugyanakkor a laboratóriumi vizsgálatok dokumentációját (kérések, válaszok) az elektronikus feldolgozhatóság érdekében a felhasználók részletesen kidolgozták, egységesítették. A szemantikus interoperabilitás szintje ilyen értelemben „puha” jellemző: erősen függ az egységesített fogalmak számától, az egységesítés mélységétől, korlátozódhat egyes szakterületekre, működési területekre stb. Ez két alapvető következménnyel jár: • egy komplex informatikai rendszerben egyidőben jelen lehetnek az interoperabilitás különböző szintjei, • a szemantikus interoperabilitás szintje fokozatosan növelhető. ÖSSZEFOGLALÁS Kommunikálós rendszerek létrehozásakor a szabványok alkalmazása mind az adatcsere minőségét, mind pedig a rendszer kialakításának és működtetésének költséghatékonyságát előnyösen befolyásolja. A rendszerek együttműködéséhez az eAdatmodell szabvány által biztosított funkcionális interoperabilitás szükséges követelmény, de bizonyos körülmények között elégséges is lehet, azáltal, hogy biztosítja a továbbított adatok ember által történő olvashatóságát, értelmezhetőségét. A szemantikus interoperabilitás a szabványon kívül történő megállapodásokon, konszenzusokon alapul, szintje változó lehet. A gépi feldolgozhatóság érdekében cél a minél magasabb szint elérése, ugyanakkor korlátokat szabhat az egyes területeken elérhető egységesítés mélysége, részletezettsége, illetve költsége. IRODALOMJEGYZÉK [1] MSZE 22800:2004 szabvány-család [2] ISO/DTR 20514 Health Informatics – Electronic health record – Definition, scope and context [3] ISO/TS 18308 Health informatics — Requirements for an electronic health record architecture A szerzők bemutatása a 2005. 2. számban olvasható. Kiút a félelem utcájából Tartós hatású injekció a szkizofrén betegek kezelésére A szkizofrénia kezelésében forradalmi jelentőségű, új terméket mutattak be a a Magyar Tudományos Akadémián február 26-án megtartott sajtótájékoztatón. A résztvevő szakemberek hangsúlyozták: az első tartós hatású atípusos antipszichotikum – injekció megjelenése valódi áttörést jelent a szkizofrén betegek terápiájában, hiszen ez az első olyan, új típusú antipszichotikum gyógyszer, ami korszerű hatóanyaga és kedvező mellékhatásprofilja révén egyesíti a korszerű gyógyszeres terápia és a tartós hatású injekciós kezelés előnyeit. A modern, innovatív technológiával készülő injekciót csupán kéthetente egyszer szükséges beadni a betegeknek, így a kezelés folyamatossága egyszerűen, biztonságosan fenntartható. Az egészségbiztosító által százszázalékosan támogatott szer megjelenésétől a szakemberek a páciensek terápiás együttműködésének javulását, a visszaesések, kórházi újrafelvételek számának csökkenését és a szkizofrénia társadalmi költségeinek mérséklődését várják. 42 IME IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005. ÁPRILIS