Az Országos Egészségfejlesztési Intézet kétnapos konferenciát rendezett Partnerség az egészségért címmel. A szervezők célul tűzték ki, hogy áttekintsék a nemzetközi irányelveket, és ezek tükrében a magyar népegészségügyi tennivalókat, továbbá, hogy feltérképezzék, az egészségügyön túl milyen szektorok, ágazatok (kormányzat, önkormányzat, üzleti szféra, civil szerveződések stb.) tehetnek a lakosság egészségéért.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
NÉPEGÉSZSÉGÜGY Partnerség az egészségért Az Országos Egészségfejlesztési Intézet kétnapos konferenciát rendezett Partnerség az egészségért címmel. A szervezők célul tűzték ki, hogy áttekintsék a nemzetközi irányelveket, és ezek tükrében a magyar népegészségügyi tennivalókat, továbbá, hogy feltérképezzék, az egészségügyön túl milyen szektorok, ágazatok (kormányzat, önkormányzat, üzleti szféra, civil szerveződések stb.) tehetnek a lakosság egészségéért. Bevezetőjében Rácz Jenő miniszter arról beszélt, hogy míg 2002-ben megalkotói a Népegészségügyi Programmal az egészségügyi tárcának adtak feladatot, a Meggyesi kormány azt kormányzati programmá szélesítette, majd a Gyurcsány kormány idején össztársadalmi programmá igyekeznek azt formálni. Az egészség ügye és az egészségügy, valamint az egészségipar ezen túl is a kormány figyelmének középpontjában van. Bizonyság rá, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv elsőszámú prioritásaként az egészséget nevezték meg. Másik bizonyíték, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként eddig több egészségügyi fórumon jelent meg, mint elődei a rendszerváltozás óta összesen. Idézte a WHO-t, amely deklarálta, hogy a lakosság egészségi állapotáért mindössze 15 százalékban felel az egészségügyi ellátás. A többiért más szereplőknek kell tenniük. Az egyik szereplő, a civil szféra aktívabbá vált az utóbbi időben, és ezzel egy időben egy másik szereplő, az üzleti világ is – több százmilliót beruházva – elkezdett szerepet vállalni, lehetővé téve, hogy olyan programok is megvalósulhassanak, amelyekre központi forrásból nem volt fedezet. A Népegészségügyi Program deklarált célja, hogy a lakosság születéskor várható élettartamát 10 éves periódus során 3 évvel emelje. Gyakorlati megvalósításának Rácz Jenő szerint gátja volt, hogy teljesítése érdekében 13 célt nevezett meg, mindegyik tennivalóit alnyalábokba szervezte, és azok alá célprogramokat nevezett meg, melyek mindegyike mellé végrehajtási utasításokat is rendelt. Érthetetlen, követhetetlen és a lakosság számára közvetíthetetlen volt. E helyett 3-4 kézzelfogható, gyakorlatban azonnal kivitelezhető és a lakosság számára érzékelhető célt határoztak meg. A miniszter a parlagfű mentesítést hozta fel példának, amelyiknek pontosan megfogalmazott metodikáját tartalmazta a program. Csak éppen nem rendelt mellé kaszát és dolgos kezeket. Anélkül pedig mit sem ér. A figyelem középpontjába most a nőket, a gyermekeket és a családokat állították. A mellrákszűrés nyomán született eredmények máris kézzel foghatóak: az emlődaganatok a nők rákos megbetegedéseinek első helyéről a harmadikra szorult vissza, miközben – sajnos – az összes rákos megbetegedések száma nem csökkent. A méhnyakrák szűrése egyelőre nem nevezhető eredményesnek, ugyanis a behívot- 14 IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER taknak alig tíz százaléka jelent meg a szűrésen. Ezen kíván változtatni a Liliom program, amelyben meghatározó szerepet vállalt az üzleti szféra. A Nemzeti Rákellenes Program után megszületett a Közös kincsünk a gyermek címmel meghirdetett program is. Mindkettő kiterjed a gyógyító ellátásra, a megelőzésre és a rehabilitációra, valamint népegészségügyi program is kapcsolódik hozzá. A különböző szektorok és a különböző ágazatok közötti együttműködés nélkül az egészségi állapot javítása nem képzelhető el. Kellenek hozzá a kormányzati erők, kell hozzá a civil, és az üzleti szféra, illetve nem utolsó sorban az önkormányzatok – mondta Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója. Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége – akit korábban Rácz Jenő a népegészségügyi program nagykövetének nevezett –, mint az Alapítvány az egészséges településekért elnevezésű civil szervezet elnöke kapott szót. Feltette a kérdést: tényleg kizárólag a kormányon múlna a lakosság, és főként az egyes állampolgárok egészsége? Ha jobbak a jogszabályok, akkor biztos, hogy x-nek és y-nak nem lesz magas a vérnyomása? Miért van az, hogy az azonos lehetőségekkel rendelkező települések egyikében a nők 95 százaléka megjelent a mellrákszűrésen, míg a másikban csak 27 százalékuk, vagy annyi sem? Miért van az, hogy vannak iskolák, ahol minden közbeavatkozás nélkül évek óta egészséges a büfé kínálata? Miért van az, hogy egyes településeken pezsgő iskolai sportélet folyik, míg másikakban semmi? Miért van az, hogy miközben az emberek nagy része azt mondja, nincsen ideje testmozgásra, addig átlagosan minden magyar ember napi 4 órát néz televíziót? Nyilvánvaló, hogy a lakosság egészségi állapota nem csupán a polgármesteren – más mértékkel a miniszterelnökön – múlik, hanem egyes lelkes tornatanárokon, egészségnevelőkön, szülői munkaközösségeken, iskolai közösségeken, civil szervezeteken, mindazokon, akik hajlandók szabad idejüket és tudásukat szűkebb közösségük szolgálatának szentelni. Az állam nem lehet az egyének helyett egészséges – fogalmazott később Kökény Mihály kormánymegbízott. A Dobrev Klára által vezetett alapítvány céljául tűzte ki, hogy megkeresi az egészséggel foglalkozó civilszervezeteket, körzeti orvosokat, tanárokat, védőnőket, a gyerekközösségekért tevékenykedő szülőket, akik önkéntes munkával segítenek az embereknek egészségük megvédésében. Pályázatot írtak ki, amelyre több száz település mintegy 600 civilszervezete jelentkezett ötleteivel, kezdeményezéseivel. Természetesen nem csak ez az egy pályázati lehetőség van. Mindez bizonyítja, hogy az utóbbi években igenis megmozdult a társadalom és a civilszervezetek kezdik betölteni egyik legfontosabb feladatukat, hogy közvetítsenek az állam, illetve az önkormányzatok és az egyes emberek között. NÉPEGÉSZSÉGÜGY Mit tehetnek a cégek az egészségért? Elsősorban is lehetőségük az egészséges munkahelyi környezet megteremtése, de azon túl egyre többen vállalnak szerepet szponzorként a társadalom egészségének megőrzésében. Képviseletükben a Lilly gyógyszergyár képviselője szólt. A számtalan szereplő – partnerek, szövetségesek, szponzorok és nem utolsó sorban az orvosi szakmák –, közülük is elsősorban a kormány különböző tárcái egészséggel kapcsolatos tevékenységének összehangolása Kökény Mihály kormánymegbízott feladata. Mint mondta, olyan társadalmi és jogszabályi környezetre van szükség, ahol az egészséges alternatíva választása a könnyebb, kézenfekvőbb választás. Ez pedig már számtalan feladatot ró az államra, kormányra, közigazgatásra, önkormányzatokra és nem egy esetben politikai döntéseket is igényel. Bujdosó László országos tisztifőorvos előadását rossz hírekkel kezdte. Imponálónak látszik és a népegészségügyi program sikerének tűnhet, hogy az utóbbi időkben évente fél évvel növekszik Magyarország népességének születéskor várható élettartama. Olyannyira, hogy mára már „csak” hat évvel marad el az EU népességének átlagától (félreértés ne essék, ebbe beleértődnek az újonnan belépettek adatai is!). Csakhogy! Nem az egészségben eltöltött évek száma növekszik! A javulás az egészségügynek köszönhető: a harmadik és negyedik generációs vérnyomáscsökkentők használatának, a daganatos betegségek jobb kezelésének. Mindettől a népegészségügyi helyzet nem változott meg. Ebbe lehetetlenség beletörődni, és a változtatásban nem az egészségügyi ellátás reformja a kulcskérdés, hanem a prevenció és azon túl a lakosság egészségi attitűdjének megváltoztatása. Magyarországon 1972 óta számolatlanul készültek jobbnál jobb népegészségügyi programok, ám minden esetben kifarolt mögülük nem csak a politika, de a társadalom is. Írott malasztok maradtak. Változás csupán az utóbbi két évben érzékelhető. Makara Péter, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgató helyettese a magyarországi népegészségügyi törekvéseket a nemzetközi erőfeszítések közé ágyazva mutatta be. Elmondta, mintegy 15 éve fogalmazódott meg a felismerés, hogy a globalizálódott világ egészségügyi kihívásaira nem elegendők a nemzeti válaszok, átfogó, országokon, sőt földrészeken átnyúló, globális cselekvésre van szükség. Az alapelveket az Ottawai Charta rögzítette. Ilyenek: egészséget értékként kezelő és támogató politika, minden ágazati döntés egészségre gyakorolt hatásának mérlegelése, közösségi akciók segítése, az egyéni készségek fejlesztése az egészséges választás elősegítésére (egészségnevelés), az egészségügyi ellátórendszerek betegségmegelőzési tevékenységének erősítése. Ottawa óta több konferencián is keresték a válaszokat az új kihívásokra, eközben minden alkalommal megerősítették a Charta érvényességét. Napjainkban érkeztünk el oda, hogy a világnak szembe kell néznie azzal, hogy közel két évtized alatt sok minden változott. Így például egyre világosabb az a felismerés, mely szerint a gazdasági-társadalmi viszonyok meghatározó erejűek az egészség szempontjából is. A tényezők vizsgálatá- ra hozták létre az ENSZ mellett működő Társadalmi-gazdasági Meghatározó Tanácsot. Megállapították, hogy a kiegyensúlyozást szolgáló világbanki és más fejlesztési források ellenére egyre fokozódnak a különbségek, és nem csak az országok között, de az egyes országokon belül is. Még a leggazdagabb európai országok is egyre nehezebben képesek szembe nézni a kirekesztettség és a szegénység szülte problémákkal. E konferencia témájába vágnak azok a kutatások, amelyek eredményei bizonyítják, hogy az egészség esélyének szempontjából jelentős eltérések lehetnek azonos kockázatú népességcsoportok között is, aszerint, hogy milyen a közösségi élet minősége. Az is bizonyítást nyert, hogy az egyént körülvevő társadalmi hatások, a gazdaság dinamikája és annak nyomában a munkanélküliség milyen nagy mértékben válik egészségi állapotot befolyásoló tényezővé. Mindezt a hatékony válaszlépések, stratégiák kidolgozása érdekében érdemes tudni, számításba venni. Makara Péter hangsúlyozta, az egész világ szembenézett azzal, hogy „a világ nem az egészségügyi ágazat körül forog”. Ezt az ágazatnak is tudomásul kell vennie és keresnie a gazdaság és a társadalom folyamataihoz való kapcsolódási pontokat. Tudni kell, hogy az egyre inkább elüzletiesedő világban, a pénzügyi-gazdasági kapcsolatokon nyugvó folyamatokban mik az egészség megőrzésének esélyei. Új kihívások is születtek az utóbbi években, amelyeknek egészségügyi következményei vannak. Ilyenek például a globális környezeti változások, az urbanizáció fokozódása, a nagyvárosok peremkerületeinek problematikája. Fantasztikus új esélyek és távlatok is nyíltak, például a nemzetközi együttműködésben, az információs technológiák megjelenésében. A fenti gondolatok vezettek a Bangkoki Deklaráció megfogalmazásához. A Deklaráció kimondja, hogy Ottawa kiinduló pontja volt a népegészségügyi gondolkodásnak, amely mára felnőtt korba lépett, bizonyítékokon alapuló és hatékonyságot ígérő stratégiákkal, akcióprogramokkal rendelkezik. Számba veszi azokat a területeket, ahol előrelépést lát szükségesnek. Ezek: az emberi jogok, a szolidaritás és az etika összekapcsolása az egészség fogalmával, a lakosság egészségének beruházás-szerű szemlélete (a humánerőforrás értéke), ennek a szemléletnek a meghonosítása úgy a politikában (EU, kormányok, önkormányzatok), mint a kommunikációban és az egyes emberek ismereteiben is. Új eleme a Bangkoki Deklarációnak az a követelmény, amely az egészség szempontjait a vállalati gyakorlat részévé kívánja tenni, a munkahelyeket – a családok mellett – az egészségfejlesztés kulcsterepének tekinti. Követelik, hogy a globális és az állami döntések mellé készüljenek egészségi hatásvizsgálatok. Makara Péter összefoglalásként kijelentette, jó, hogy léteznek ezek az egyre hatékonyabb nemzetközi fórumok, jó, hogy van miből tanuljunk, és elégedettségre ad okot, hogy nekünk magunknak is vannak olyan eredményeink, programjaink, amelyekkel hozzá tudunk járulni a közös gondolkozáshoz. - nal IME IV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2005. DECEMBER 15
