A tudásalapú társadalmat gyakran azonosítjuk a sokat tudó tömegek társadalmával. Azt hisszük, hogy ez az időszak az emberi kultúrának éles határvonallal elválasztható korszaka lesz. Nem vesszük észre, hogy máris benne vagyunk, belenőttünk és a tudásalapú társadalom jellemzője, hogy a tudás felhasználása, a felhasználás szervezettsége más, s mint ilyen, magasabb színvonalú. Mondhatjuk, hogy másként fogja szolgálni az embert ugyanez a tudás. A jól képzett szakember más eszközöket fog igényelni ahhoz, hogy emberi kreativitását kihasználja. Legjobb példa a sakkautomaták esete. A ma nagymesterei is, bár nagyon tudnak sakkozni, nagyon kreatívak is, mégis ismereteik és képességeik fejlesztésére, gépet hívnak segítségül, mely gépeket a mai kor legmagasabb tudásszintjén építik a mérnökök.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁG A tudásalapú társadalomról az egészségügy szemszögéből Egy új elgondoláson alapuló egészségügyi informatika elé Vödrös Csaba, Országos Onkológiai Intézet A tudásalapú társadalmat gyakran azonosítjuk a sokat tudó tömegek társadalmával. Azt hisszük, hogy ez az időszak az emberi kultúrának éles határvonallal elválasztható korszaka lesz. Nem vesszük észre, hogy máris benne vagyunk, belenőttünk és a tudásalapú társadalom jellemzője, hogy a tudás felhasználása, a felhasználás szervezettsége más, s mint ilyen, magasabb színvonalú. Mondhatjuk, hogy másként fogja szolgálni az embert ugyanez a tudás. A jól képzett szakember más eszközöket fog igényelni ahhoz, hogy emberi kreativitását kihasználja. Legjobb példa a sakkautomaták esete. A ma nagymesterei is, bár nagyon tudnak sakkozni, nagyon kreatívak is, mégis ismereteik és képességeik fejlesztésére, gépet hívnak segítségül, mely gépeket a mai kor legmagasabb tudásszintjén építik a mérnökök. A tudásalapú társadalomban olyan gépeken, eszközökön és olyan formában fog „megjelenni a tudás”, melyek rendelkeznek azzal a fontos tulajdonsággal, hogy „átörökíthetők” a már korábban felhalmozott ismereteket. A második számú feltétel az lesz, hogy a beépített mesterséges intelligencia szintje: a tudás leírása, elérésének szervezése, gyorsasága, a memorizált ismeretekre épített, az emberi logikát közelítő eljárások minősége és mennyisége, növekedjék. Erre is éppen a sakkautomaták és a mesterséges intelligencia módszerek adják a legjobb példát. Ma a gépi tudás alkalmazási távlatainak felbecslése és tudatos formálása nem célirányos. Az orvos szakma egy különleges szakma, mert a tárgya, az ember és az egészsége, sohasem lesz egzakt módon leírható, matematikai formákba önthető, „gépiesíthető. Emiatt sokan azt hihetik, hogy nem alkalmas szakterület számítógépes mesterséges intelligencia módszerek alkalmazására, tehát „elgépiesítésre”. Ráadásul, mindig szükség lesz orvosokra, akik nem gépiesedhetnek el. Ugyanakkor, gondolom, mindenki érzi, hogy az orvos szakmában is teret kell nyernie a mesterséges intelligencia alkalmazásának, kell, hogy még jobban gyarapodjék azoknak az orvosoknak a száma, akik nem fölösleges adminisztratív eszköznek tekintik a számítógépet és a mesterséges intelligencia módszereket, hanem úgy használják azokat, mint a sakkmesterek a sakkautomatákat. Előbb-utóbb felismerik nélkülözhetetlenségüket. Ehhez persze a számítógépnek is változnia kell, az adminisztratív, csak az adminisztrációt és a statisztikát szolgáló eszközből a napi munkát szolgáló kreatív társsá kell változnia. Mint látható, társadalmunk sok szempontból elérkezett már a tudásalapú társadalomba. Fontos feladatok az egyelőre „nem gépiesített tudás” szervezésében várnak ránk. 54 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS A feladat, hogy a manapság elterjedt gépi alkalmazásoktól távol eső területek ismeretei is leírhatóak, kódolhatóak legyenek olyan formában, melyek már örökíthetőek lesznek egyik processzor generációból a másikba, és alkalmasak lesznek az újabb és újabb mesterséges intelligencia módszerek kifejlesztésére is. Ehhez a tudás célszerű felhalmozásának (adatbázisok, adattárházak, adatbányák), elérhetőségének módszerein és belső, logikai kapcsolatrendszerének kiépítésén kell változtatni. Meg kell változnia a betegről gyűjtött információ formájának és felhasználásának. A precíz, kérdőíveken gyűjtött betegadatok mellett, az orvosi intuícióit, távolabbi képzettársításokat is leképező és támogató módszerek elveit, használatának lehetőségeit kellene kidolgozni. Szigorúan személyes véleményemet mondom, a tudás már rendelkezésre áll, hálózati applikációk kellenének, melyek átgondolt tudás felhalmozási és hasznosítási stratégiával párosulnak. Az internet, mint vezeték adott, kevés olyan alkalmazás fut rajta, amely egy-egy szakterület igényeit szakmai „sakkautomataként” kiszolgálná. Az emberi tudás általános leírása felé folyamatosan történnek lépések, ez a tudomány feladata. Ebben az egyes emberi szakmák dolga a szükséges ismeretek szervezett felhalmozása és a hálózati alkalmazások ebben lehetnek segítségünkre. Csak példaként említem, ha mindenki ugyanazokat az adatokat, ugyanolyan elveken működő programmal „közli”, akkor az ismeretek strukturálása, szervezése könnyebb és elvezethet az applikációk új, magasabb szintjére. Nagy segítség lehet egy ilyen irányú szerveződés olyan nem tőkeerős gazdaságok számára, mint a mienk. Egy-egy zárt, kimondottan szakmai portálfelület kiválóan alkalmas szakmák, közigazgatási ágazatok, iparágak számára, közös alkalmazások előírására, kifejlesztésére, amivel az új társadalom elé mehetünk. A technológiai fejlesztés ezen a területen töredékébe kerülhet, mint a gyártástechnológiák fejlesztése esetében. A tudásalapú társadalom alapelemei, sejtjei, egy-egy szakma zárt portáljai köré szerveződő alkalmazások lehetnek, melyekre először csak adatelérési intelligencia (kereső motorok), később, szakmai intelligencia épülhet, ugyanazon a felületen. Érdekes példa, hogyha akarjuk, az egészségügyet szolgáltató szervezetek, – kórházak, rendelőintézetek, házi orvosi praxisok, – összességének tekinthetjük. Egészen más informatikai szerkezet alakul ki, ha a több évszázados gyakorlat szerint, szakmák összefüggő rendszereként modellezzük, és szakmai portálok hálózatával is átszőjük az ágazatot, és az egyes szakterületek számára előírt alkalmazásokkal a szakterületi tudásbázist szélesítjük. INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁG Néhány példával és távlatosabb elgondolással szeretném megvilágítani az elképzelést. Ma már nem megoldhatatlan egy olyan háziorvosi rendszer, melyből az adott területen, és halmozva az adott tájegységen, vagy régión belül, a népegészségügyi állapotok változására és ezzel összefüggésben a környezeti ártalmak növekedésére is lehet következtetni. Mint ismeretes a mérnöki tudományok fejlődése során kialakultak olyan korszerű módszerek, melyek a matematika módszereivel nem identifikálható folyamatokat is kezelhetővé teszik. Az emberi egészségi állapotot is ilyen folyamatnak gondolva olyan módszerek kifejlesztésére gondolunk, melyek azonnal képesek adatot szolgáltatni és ehhez nem kell az adott körzetben élő minden ember kórtörténetét a mai, adatbázisokon alapuló módszerekkel áttekinteni. Az egészségügyben is, pl. a vérnyomásmérők esetében fuzzy módszereken alapuló eszközöket használunk. A „fuzzy logic” is egy mesterséges intelligenciamódszer. Ha a háziorvosok minden orvos-beteg találkozásáról készülne gépi „felvétel” pusztán annyi géphasználattal, amennyivel az orvos-nővér munkatársi együttműködésben ma is történik, de célszerűen, a „gépi mesterséges intelligencia céljai szerint” gyűjtve a többlet információt is, mint egy sakkállásról rögzítve az adatokat, akkor távlatos következtetések volnának levonhatóak. Hasonlatosan arra gondolunk, ha egy rákregiszterben rögzítésre és megőrzésre kerülnének olyan adatok is, hogy hol lakott az illető és hol dolgozott betegségének diagnosztizálásakor és azt megelőzően. Illetőleg orvos szakmai gyanúk, mint lehetséges betegség okozó tények szerint folyamatosan bővítve a mesterséges intelligencia kontrollja alá vont körülményeket, komoly eséllyel ok-okozati összefüggésekre lehetne rátalálni. Nemcsak a dohányzásra és alkoholizálásra, hanem esetlegesen rendszeres kiskertművelésre vagy a beteg környezetében egy a betegség kialakulásával korreláló mezőgazdasági nagyüzemi tevékenységre, egy új, elterjedten használt növényvédőszer alkalmazására, más esetekben forgalom növekedésre, vagy táplálkozási szokások változására lehetne következtetni, vagy eddig fel nem tárt szakmai ártalmakra derülhetne fény. Mindezzel elősegítve az elméleti és gyakorlati orvostudományt. Míg az adminisztratív szervezettség közigazgatási érdek és, bár halmozódnak az adatok és szervezettebb is az ágazat, nem születik belőle tudásalapú társadalom, addig az utóbbi szervezettség az alkalmazások célszerű megválasztásával mindkettőhöz hozzájárulhat. A megoldás érzékelhetően a két szemléletmód párhuzamos alkalmazásával következik be, de míg az elsőre magától értetődő mivoltából következően van hajlandóság, addig utóbbira főként az adminisztrációs terhekre hivatkozva nagyon csekély. Ez a tendencia világszerte ilyen, ezért lehetne nagyot lépni és nagy információtechnológiai fejlődést elérni a világhoz képest is. Amíg a számítógép csak az adminisztráció eszköze marad, nem léphetjük át a tudásalapú társadalom küszöbét. A ma közigazgatásának az applikációk előírásában kellene szerepet játszania. Ehhez a legkiválóbb mérnökökből szakterületenként munkacsoportokat kellene kialakítani, akik megismerik az ágazat problémáit és az orvosi szakterületek szakembereivel, valamint orvos informatikusaival közösen(!), alakítják ki a szükséges terveket. Ha nem így cselekszünk (nem lebecsülve az orvosokat), csak mindig követni fogjuk a fejlődési irányzatokat, míg naprakész mérnöki tudással párosítva, megelőzhető ezen a területen az egész világ. Mint említettük az élet és az egészségi állapot egzakt módon nem leírható, mégis vagy éppen ezért, az egészségügy kínálkozik a mesterséges intelligencia módszerek alkalmazása számára a legjobb terepnek, mert mindig (ki)találhatóak lesznek olyan módszerek, melyekkel kellő becslés (közelítés) végezhető bárkinek az egészségi állapotára vagy a társadalom egészségügyi helyzetének bármilyen mutatójára. Véleményem szerint, éppen az egészség nehezen leírható jellegénél fogva szükséges azoknak a bonyolult módszereknek az alkalmazása, mint amelyekkel egy bonyolult sakkállás is gyorsan, nagyon jó eredménnyel megítélhető. Manapság napi téma a költségvetés. Ez a javaslat nem különösen költséges, de egészen új szemléletmódot eredményezhet, aminek hosszabb távon valószínűsíthetőek az anyagi eredményei is. Egyik módszer lehetne arra, hogy az egészségügy valóban a gazdaság egyik húzóágazatává váljék. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Vödrös Csaba az Országos Onkológiai Intézet informatikusa. 1970-ben végezte a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karát. Pályáját nukleáris műszerszerkesztőként kezdte (GAMMA Művek, KFKI), majd a Videoton Fejlesztési Intézetben szoftver fejlesztőként dolgozott. Szakmai területe a real-time rendszerek létrehozása volt. 1978-82 között több processzoros rendszerek elméletével foglalkozott. Ebben az időszakban kidolgozta két Videoton gép összekötésének protokolljait, melynek alapján két összekötött gép esetén az egyik meghibásodása után a másik gép onnan folytathatta a munkát, ahol a másik meghibásodott. A Videoton sikeres terméke lett. 1984-től vállalkozó, az Adatrend Szövetkezet megalapítója. 1995-től egészségügyi programok tervezésével foglalkozik. 2001-től az Egészségügyi Minisztérium Informatikai Főosztályán volt vezető főtanácsos. 2004-től az OOI munkatársa. Fő érdeklődési területe az egészségügyi informatika a mérnök szemével. Munkája mellett a Gábor Dénes Főiskolán oktat. IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 55
