A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁS A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása 2013. szeptember Rövid helyzetértékelés: A járóbeteg szakellátás helyzete jelentősen nem változott az elmúlt évhez képest. Sajnos ugyanazokról a problémákról és megoldási javaslatokról tudunk beszámolni. Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fekvő ellátásokat kiváltó járóbeteg szakellátások előtérbe helyezése, a motiváló tényezők (finanszírozás) helyes irányba állítása ösztönözhetné a struktúramódosítást, növelné annak társadalmi elfogadottságát. Nem láthatóak továbbra sem az ez irányú rendszerszerű szabályozás körvonalai, amelyek ösztönzőkön keresztül vinnék rövidebb betegutak irányába az ellátórendszert. A döntéshozatal anomáliái láthatóak az újratermelődő – elsősorban kórházi – adósságállomány vonatkozásában, melyre hathatós választ a költséghatékonyabb járóbeteg ellátási formák bővítése jelenthetne. Nem tartjuk mindezek alapján jó döntésnek a járóbeteg szakellátás degresszív finanszírozásának 2013. január 1. óta történt csökkentését, amely a fekvő szakellátástól független intézmények nagy részének több mint 3%-os finanszírozási kiesést okozott, minden kívánatos és hangoztatott szakmapolitikai céllal ellenkező hatást fejtve ki. A visszafogott járóbeteg ellátás rosszabb állapotú betegeket eredményez, akik a kórházi ellátórendszer túlterhelését fokozzák. Ugyanakkor üdvözöljük, hogy az önkormányzatok, jó gazda módjára gondolkozva elsöprő többséggel a járóbeteg szakrendelőik megtartása mellett döntöttek ez év elején. Örvendetes, hogy e döntések nyomán a kormányzat is elfogadta a járóbeteg ellátók lakosság közeli, önkormányzati fenntartásának szükségességét. • • • Javaslataink: • • 36 Sürgősen döntést igényel az egynapos sebészet, a kúraszerű ellátások költséghatékony és méretgazdaságos finanszírozása a járóbeteg szakellátóknál, valamint a fel nem használt finanszírozás felosztása a szükségletek és betegforgalom szerint. Ezzel a drága és a betegek számára veszélyeket hordozó fekvőbeteg ellátás helyett az olcsóbb, biztonságosabb járóbeteg szakellátásban és egynapos sebészetben lehetne a betegeket gyógyítani. Ennek egy formája akár egyes konkrét betegségcsoportok ellátásának járóbeteg szakellátásba történő átcsoportosítása lehetne, megfelelő ösztönzőkkel, mely akár további kórházi ágyszám csökkentést eredményezhet. A kódkarbantartás valódi revíziója sem halasztható tovább. A járóbeteg ellátás kódrendszerét ki kellene egészíteni a befogadásra váró beavatkozásokkal (infúziós kúrák, gondozói beavatkozások finanszírozása). A kódkarbantartás azért is fontos, mert jelenleg egyes szak- IME XII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2013. OKTÓBER • mák csak veszteségesen működtethetők, ami az adott szakma devalválódásával jár, amelyet a kiegyensúlyozott orvosi és szakdolgozói team munka érdekében el kell kerülni. Finanszírozási oldalról kérjük a járóbeteg ellátásban a degresszió visszaállítását, javasoljuk a hosszú várakozási idővel igénybe vehető szakmák esetében célzott többlet TVK keretek meghatározását. A járó kasszában megmaradó TVK a járó kasszában legyen kiosztva! A hatékonyabb forrás allokáció érdekében elkerülhetetlennek tartjuk a fekvő-járó kassza közötti átcsoportosítást a költséghatékonyabb járóbeteg ellátás felé. Jelentős és fontos lépésnek tartjuk a 2013. augusztusi visszamenőleges bérkiegészítést, amely viszont részben az intézmények elől veszi el a finanszírozást, és intézményeken belül okoz feszültségeket. Ennek oka, hogy a 2013. évi intézményi finanszírozás ismételten, immáron 4. éve sem az inflációt, sem az ÁFA emelkedést nem veszi figyelembe. A munkatársak bérezése kettészakadt, a közreműködő partnerek régóta nem képesek érvényesíteni az inflációt. Az orvosok itthon tartásának nem csak a bérek emelése a záloga: a megfelelő körülmények éppoly fontosak, amelyeket a jelen forrásokkal nem lehet biztosítani. Az ágazat alulfinanszírozottsága immár régiós GDP arányos összehasonlításban is közhelynek számít. Ugyan a média nem harsogott a rendelőintézetek adósságától, orvosi vérveszteségéről, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne észlelnénk a humán erőforrás erózióját. A technikai haladás miatt már sokkal több tevékenység lenne ellátható a járóbeteg ellátásban, ennek a kommunikációja szükséges lenne az ágazati vezetés részéről is, hogy ne a kórházi ellátást preferálják a betegek, az ellátó szakszemélyzet számára pedig életpálya perspektíva lehessen a járóbeteg szakellátás. Fel kell oldani a minimumfeltétel-rendszer és a finanszírozás adta különbségeket. Jó példa erre az éves minimális szürkehályog műtét szám, amely 400/év a minimum feltétel szerint, ugyanakkor a szakmai protokoll csak 100 ilyen műtétet ír elő. Ha nem lesz változás, fölöslegessé válik a szolgáltatók saját beruházása, sérül a beteg közeli ellátások szempontja, és a szakmai paletta is szűkülni fog. Látszik, hogy az ilyen típusú döntésekből is kimaradt a járóbeteg szakellátás preferálása. Ezen a szemléleten pedig szövetségünk véleménye szerint változtatni kell. A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlése
