Hatodik éve tölti be a Debreceni Egyetem (DE) Általános Orvosi Karának (ÁOK) dékáni tisztségét Dr. Mátyus László egyetemi tanár, aki az ÁOK vezetésén túl, oktatói és tudományos tevékenysége mellett több mint másfél évtizede vesz részt az intézmény különböző egységeinek irányításában. Lapunknak adott interjújában a dékán kifejtette, hogy a kar kiemelkedő személyi állománnyal, kitűnő infrastrukturális adottságokkal, stabil működési alapokkal és kiérlelt tradíciókkal rendelkezik, ugyanakkor kulcsfontosságúnak tartja a jövő kihívásaira való felkészülést és a folyamatos megújulást.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EgÉSzSÉgPOLITIKA ProgrAMALKoTáS „Hiszek a kollektív bölcsesség és az egyéni felelősség erejében” Dr. Mátyus László dékán az értékorientált orvosképzésről Hatodik éve tölti be a Debreceni Egyetem (DE) Általános Orvosi Karának (ÁOK) dékáni tisztségét Dr. Mátyus László egyetemi tanár, aki az ÁOK vezetésén túl, oktatói és tudományos tevékenysége mellett több mint másfél évtizede vesz részt az intézmény különböző egységeinek irányításában. Lapunknak adott interjújában a dékán kifejtette, hogy a kar kiemelkedő személyi állománnyal, kitűnő infrastrukturális adottságokkal, stabil működési alapokkal és kiérlelt tradíciókkal rendelkezik, ugyanakkor kulcsfontosságúnak tartja a jövő kihívásaira való felkészülést és a folyamatos megújulást. – Professzor úr, ön a dékáni feladatok ellátása mellett a DE ÁOK Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Biomatematikai Tanszékét vezeti. Hogyan vezetett idáig az útja? A gimnáziumi évek alatt elsősorban a természettudományok érdekeltek, és a matematikusi, fizikusi, illetve a csillagászi pálya között hezitáltam. Végül azért döntöttem az orvoslás mellett, mert úgy gondoltam, hogy orvosi diplomával a kezemben nagyobb a merítési lehetőség, többféle szakma közül választhatok. Közrejátszott a pályaválasztásomban az is, hogy édesapám, Dr. Mátyus László laboratóriumi szakorvos volt, húsz éven át irányította a gyöngyösi kórházat. A pályaválasztásban rajta kívül a mentorom, Dr. Damjanovich Sándor biofizikus gyakorolt rám nagy hatást, aki fantasztikus iskolát teremtett a debreceni Biofizikai Intézetben. Az, hogy a magyar biofizika kifejezetten erős a világban, neki és még néhány kimagasló tudósunknak köszönhető. Harmadéves egyetemista koromban csatlakoztam tudományos diákkörösként az intézet munkájához, 1980-as végzésem óta itt dolgozom, és remélem, hogy innen fogok nyugdíjba menni. – Mi az ön szakterülete, milyen kutatási témával foglalkozik? A sejtfelszíni fehérjemolekulák topográfiai viszonyainak analízise áll 1980 óta a tudományos érdeklődésem és a kutatásaim középpontjában. Munkatársaimmal azt vizsgáljuk, hogy a különböző sejtjeink felszínén megjelenő molekulák milyen sejtek közötti kölcsönhatásokban vesznek részt, és azt, hogy a környezet jeleit hogyan képesek a sejtek feldolgozni, illetve azokra reagálni. Ennek egy szűk szeletét vizsgáljuk mi, nevezetesen a sejtfelszíni molekulák egymás közötti távolságát, csoportosulását, meghatározottságát és környezeti befolyásoltságát. Az elmúlt évtizedek alatt rengeteget fejlődött az eszköztárunk. Ma már fluoreszcens technikával tesszük láthatóvá, és modern mikroszkópokkal követjük nyomon ezeknek a molekuláknak a helyét és mozgását. – Ön nem csak kutat, hanem vezeti a tanszéket, oktat, és nem utolsósorban ellátja dékáni feladatait. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a sokféle, szerteágazó tevékenységet? 6 IME – INTErDISzCIPLINÁrIS MAgyAr EgÉSzSÉgügy Természetesen kevesebb energiát tudok fordítani a kutatásra, az oktatómunkára viszont nagy hangsúlyt fektetek, magas óraszámban oktatok. Ezt nem csak azért tartom fontosnak, mert dékánként kötelességemnek érzem, hanem a diáksággal való közvetlen kapcsolat miatt is. Egyébként már régen rájöttem, hogy minél több feladata van valakinek, annál értékesebb számára az ideje, ezért – bár ez ellentmondásnak tűnik – az általa eltervezett tevékenységeket jobban be tudja illeszteni a napi programjába. A FEJLŐDÉS ÚTJÁN – Ön 2013. július 1-jén vette át a dékáni stafétát Dr. Csernoch László professzortól. Mennyiben követte az ő nyomdokait? Sok tekintetben ugyanazon az úton járunk, mint elődeink. Csernoch László professzortól az értékorientált orvosképzés szemléletét kaptam útravalóul, erre koncentrálunk a továbbiakban is, kiemelt szerepet szánva a tudománynak. Amikor 2013-ban dékán lettem, egészen más struktúrában működött a Debreceni Egyetem, mint ma. 2014. január elsejével megszűntek a centrumok és kialakult a kari struktúra, megtörtént az oktatás, kutatás és betegellátás szervezeti és gazdasági szétválasztása. Ez nyilvánvalóan azt is eredményezte, hogy nagymértékben módosult a dékáni feladatkör. Aktívan részt vettünk az új struktúra kialakításában, ahogy a szabályzati környezet és a gazdálkodás teljes átalakításában is. Minden területen átlátható struktúrát hoztunk létre, beleértve a gazdálkodást is: minden egyes szervezeti egység megkapja a saját éves költségvetését, és abból önállóan gazdálkodik. Az oktatásfejlesztést pályázati keretek között oldjuk meg, és a pályázatok elbírálásában döntő szerepe van a hallgatóknak. – Megválasztásakor azt nyilatkozta, hogy hisz a kollektív bölcsesség és az egyéni felelősség erejében. Mit jelent a gyakorlatban ez a gondolat? Mindig nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a döntéseket együttesen hozzuk meg, a hallgatókat és a Hallgatói Önkormányzatot is bevonva közösen dolgozzuk ki a magunk szabályrendszerét. Ehhez sokat kell beszélgetni, ami időigényes tevékenység ugyan, de megéri az időráfordítást, mert az értékes gondolatok a szűkebb körű beszélgetések során kerülnek felszínre. Ebben hiszek, ezért mindenkit meghallgatok. Ha viszont már meghoztuk a döntést és letettük a voksunkat valami mellett, onnantól kezdve miénk a felelősség abban, hogy következetesen ahhoz tartsuk magunkat. Nem hiszek a kivételtételben, s ha valamilyen oknál fogva mégis felül kell írni egy szabályt – amire volt már példa –, akkor arról a kari tanács dönt. Mindenkinek sokkal jobb így, hiszen tudja, mire számíthat, és ami kiszámítható, azzal együtt lehet élni. Érdekes módon a külföldi akkreditáló testületek is erre XVIII. ÉVFOLyAM 2. SzÁM 2019. MÁrCIuS EgÉSzSÉgPOLITIKA ProgrAMALKoTáS fókuszálnak: nem csak az érdekli őket, hogy milyen a szabályrendszerünk, hanem az is, hogy betartjuk-e. Lényegesnek tartom, hogy ilyen ügyekben következetes, világos elvek mentén működjünk. – Ön feladatként jelölte meg, hogy biztosítani kell az oktatókórházak és más gyakorlóhelyek aktívabb bekapcsolódását a klinikai gyakorlati képzésbe. Hol tartanak ezen az úton? Jól definiált átoktatási szerződés mentén zajlik az együttműködésünk a társkórházakkal. Legfontosabb partnerkórházaink a debreceni Kenézy gyula Egyetemi Kórház, a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi oktatókórház, valamint a nyíregyházi Jósa András oktatókórház. Bizonyos szakmák – például a traumatológia és az infektológia – teljes képzése már a Kenézy gyula Egyetemi Kórházban valósul meg, és szoros az együttműködésünk a pszichiátria, a neurológia és a belgyógyászat terén is. Nemrég folytattunk egyeztetést a nyíregyházi kollégákkal arról, hogy a mostaninál több szigorló hallgatót fogadjanak be gyakorlatra. Folyamatosan bővítjük az együttműködés keretrendszerét, például a kollégiumi férőhelyeket illetően. Dékántársaimmal egyetértünk abban, hogy a kórházak a magyar orvosképzés oktatóhelyei. Ha például egy miskolci diák a Semmelweis Egyetem hallgatója, miért ne tölthetné a gyakorlatát Miskolcon ugyanúgy, mintha a Debreceni Egyetem hallgatója lenne? Mindehhez természetesen szükség van további oktatóhelyiségek kialakítására, illetve a meglévők felújítására, valamint oktatási eszközök beruházására is ezekben a kórházakban. – Ha már szóba került az oktatás infrastruktúrája, érdemes kitérni arra, hogy a Debreceni Egyetem is részt vesz a skill laborok fejlesztésére kiírt EFOP projektben. Mit tud megvalósítani a Debreceni Egyetem a rá jutó keretből? Ebben a projektben az állami Egészségügyi Ellátó Központ, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem együttműködésében klinikai demonstrációs bázishálózat fog létrejönni a három vidéki orvosképző karon és 16 oktatókórházban. Ennek köszönhetően teljes mértékben ki tudjuk majd elégíteni a graduális képzés skill labor igényét, de a fejlesztésben posztgraduális elemek is megjelennek. A pályázat keretében a legkülönbözőbb eszközök kerülnek beszerzésre a laparoszkópos tornyoktól kezdve az újraélesztés, vénaszúrás gyakorlását lehetővé modelleken át egészen a tüneteket produkáló, magas hűségű fantomokig. gondoljon bele: évfolyamonként majd’ ötszáz orvostanhallgatót oktatunk. Egy előadásomon feltettem a kérdést: tegye fel a kezét az, aki szeretné, hogy az első vénaszúrást rajta végezze el egy hallgató. Mennyivel biztonságosabb, ha azt követően kerülne erre sor „élesben”, ha a medikus már legalább húszszor sikeresen elvégezte a beavatkozást egy fantomon. Ezt nevezzük standardizált oktatásnak, melynek célja az, hogy hallgatóink mindazon készségeket elsajátítsák, amelyekről azt gondoljuk, hogy egy orvosnak, vagy szakorvosnak meg kell szerezni. Ezt annyira fontosnak tartjuk, hogy évek óta saját forrásokat is invesztáltunk ebbe. IME – INTErDISzCIPLINÁrIS MAgyAr EgÉSzSÉgügy – Milyen egyéb fejlesztéseket terveznek az orvoskaron? A mindenki számára ismert Auguszta projekten túlmenően egy jelentős TIoP pályázaton is túl vagyunk, és már elkészültek a kiviteli tervei annak az egyetemünkön létesítendő új oktatási épületnek, amely 300 fős előadóteremmel és 180-200 fős vizsgateremmel fogja segíteni az oktatást. Debrecenben igen jó infrastrukturális feltételek között tanulhatnak a hallgatók, épületeink kifejezetten jó állapotúak. – Ön azt nyilatkozta: az orvosképzés mellett központi céljának tekinti, hogy az egészségipar számára kutatási hátteret és utánpótlást biztosítson. Mennyire sikerült ezen a téren előrelépniük? Határozott célunk az egészségipari szereplőkkel való együttműködés, ami a Debreceni Egyetem kiemelt stratégiai területe. Annak idején a Tudás és Technológia Transzfer Iroda igazgatójaként magam is részt vettem annak a kultúrának a meghonosításában, amely az egyetemi tudástranszfer eredményességének növelésére, az egyetem és az ipar közötti kapcsolatok erősítésére és az innovációs aktivitás egyetemi tudásbázis környezetében való fokozására irányul. Úgy vélem, ahhoz, hogy az ipari szférával való együttműködés az eddiginél hatékonyabbá váljon, változnia kell az ipari környezetnek is. Akkor tud ez a kapcsolat igazán gyümölcsözővé válni, ha az egyetem az ipar részéről érkező megkeresésekre reagálhat. Másképpen fogalmazva: e tekintetben az egyetemek az ipar vezérelte útvonalon válhatnának sokkal eredményesebbé, hiszen lényegesen nagyobb az esélye a hasznosulásnak, ha valós, az ipar által kikövetelt problémamegoldás történik egyetemi környezetben. Az egyetemen folyó innovációs tevékenység támogatása céljából a Debreceni Egyetem létrehozta az Innovációs Alapot, melynek felhasználásával elindította a „Proof of Concept” (PoC) programot az egyetemen keletkezett technológiák piaci hasznosításának elősegítése érdekében. A PoC program elsődleges célja, hogy támogatást nyújtson a találmányokból adódó lehetőségek értékelésére, kijelölje az utat a hasznosításra és olyan fázisba juttassa a technológiákat, amely alkalmas a licenciára vagy a spin-off cégalapítás útján történő tőkebevonásra. A PoC program célja továbbá felgyorsítani a Debreceni Egyetemen keletkező kutatási eredmények hasznosítási lehetőségeinek feltérképezését, a hasznosítási útvonalterv előkészítését és a hasznosítási folyamatot, hogy azok újabb mérföldköveket érjenek el a termék- vagy szolgáltatásfejlesztés és tesztelés területén. A támogatás további célja a fejlesztésben rejlő kockázat csökkentése, ezáltal az egyetemi technológiák vonzóvá tétele piaci szereplők számára. STABIL ALAPOK – A pályakezdő orvosok gyakran elmondják, hogy bár kiváló elméleti képzésben részesültek az egyetemen, kevés alkalmuk nyílt a betegágy melletti gyakorlásra. Ön hogyan vélekedik erről? Nekem árnyaltabb a véleményem erről. Értem én, hogy mire gondolnak a frissen végzett fiatalok, amikor azonnali XVIII. ÉVFOLyAM 2. SzÁM 2019. MÁrCIuS 7 EgÉSzSÉgPOLITIKA ProgrAMALKoTáS gyakorlatra váltható ismereteket hiányolnak, de ennek a kérdésnek van egy másik aspektusa is. Én például a nyolcvanas évek elején kezdtem a pályát, és ha visszagondolok arra, hogy milyen típusú orvosi beavatkozásokat végeztünk akkor, és ezek közül hányat alkalmazunk ma is, egyértelmű, hogy jó néhány eljárás már a múlté. Ugyanakkor érdemes belegondolni, hogy egy ma első évfolyamos orvostanhallgató 2075 körül még dolgozni fog. Nem tudhatjuk, hogy akkor milyen eljárásokat és technikákat fognak majd alkalmazni az orvoslásban. De az altatógépet lehet, hogy már öt év múlva másképp kell kezelni, hiszen a géppark folyamatosan megújul. Nekünk elsősorban komoly természettudományos alappal és megfelelő szemlélettel kell felvérteznünk a jövő orvosait. Azt gondolom, hogy – példával élve – az elméleti háttér nem a biofizikát jelenti és a gyakorlat a kardiológiát, mert a kardiológiának is van elmélete, és a biofizikának is van gyakorlata. Ezért én nem is elméleti és gyakorlati, hanem alapozó és klinikai képzésről szoktam beszélni. Nyilvánvaló, hogy a diákoknak meg kell tanulniuk – példánknál maradva – a kardiológia alapjait, hogy min alapszanak a diagnosztikus és terápiás eljárások. De annak a készség szintű megtanítása, hogy egy laparoszkópos torony hogyan működik és milyen lesz öt év múlva, már nem a graduális képzés feladatkörébe tartozik. Ahogy a saját területemen én is megtanultam azoknak az újfajta kísérleti eszközöknek a használatát, amelyek húsz évvel ezelőtt nem is léteztek. Az általános orvosképzésnek ezt a típusú filozófiáját nem lenne szabad feladni. – Sok pályakezdő orvosnak okoz nehézséget a páciensekkel folytatott kommunikáció, holott éppen ezen állhat, vagy bukhat a betegek együttműködése… Tegyük hozzá, hogy nagymértékben a kommunikáción múlik az is, hogy a betegek hogyan élik meg és milyennek értékelik az adott esetben magas színvonalon elvégzett orvosi beavatkozást. Sajnos az orvoslásban eluralkodott a technikai szemlélet, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a beteg érző lélek. Holott nem kellene feltétlenül sok időt szánni erre, elég lenne a puszta odafigyelés. Azt gondolom, hogy a hallgatóknak ezt a klinikai gyakorlatok során, egyéni példákon keresztül kell megtanulniuk. Az oktatóinknak pedig lényegesen nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy a hallgatók megfelelő visszajelzést kapjanak. Kiemelt feladatunk – illeszkedve a nemzetközi trendekhez –, hogy minden egyes gyakorlaton, amikor a hallgatók betegekkel találkoznak, a tevékenységük összes szegmentumára vonatkozóan azonnali visszajelzést kapjanak az oktatójuktól, és világosan derüljön ki számukra, hogy miben kell fejlődniük. Erre fókuszál a hallgatóink körében egyre népszerűbb mediátor kurzusunk, amely ezt a fajta kommunikációt hivatott segíteni. Nagyon fontos kellő módon felkészíteni erre a leendő orvosainkat, már csak azért is, mert véleményem szerint a műhibaperek döntő többségének elejét lehetne venni a megfelelő kommunikációval. De van ennek a kérdésnek még egy aspektusa is. Senki sem szokott örülni, ha megbukik egy vizsgán. Mégis mosolyogva fogadja az elégtelen osztályzatot az a diák, akinek elmagyarázom, hogy nem 8 IME – INTErDISzCIPLINÁrIS MAgyAr EgÉSzSÉgügy azért buktattam meg őt, mert nem tanult, vagy esetleg nincs megfelelő képessége, hanem azért, mert nincs még felkészülve arra az élményre, hogy élvezettel tudja tanulni a vizsga ismeretanyagára épülő következő tantárgyat. – Milyennek tartja a felsőoktatásba belépő hallgatók felkészültségét? A középiskolák csak korlátozottan látják el a feladatukat, ebből fakadóan a színvonal egyre inkább csökken, ami évek óta megnehezíti számunkra az alapozó tárgyak oktatását. Ezért ezekből a tantárgyakból kidolgoztunk és az elsőéves hallgatóink kezébe adunk egy olyan fogalomgyűjteményt, amelynek ismerete szükséges számukra ahhoz, hogy kezdetektől eredményesen tudják folytatni a tanulmányaikat. Itt érdemes szólni azokról a törekvésekről, amelyek az alapképzés rövidítését és a klinikum bővítését szorgalmaznák a graduális orvosképzésben. Ez akkor működhetne jól, ha már a bemenetnél olyan felkészültségű hallgatóink lennének, akik megfelelnek annak a követelményrendszernek, amely – úgy gondoljuk – az érettségi után elvárható. Dékántársaimmal évek óta küzdünk azért is, hogy a felvételi eljárás részét képezze egy alkalmassági vizsga. Kiváló tesztek léteznek, amelyek segítségével meghatározható, hogy ki miben erős, illetve gyenge, kinek milyen típusú feladatok elvégzése a testhezállóbb. A multinacionális cégek már régóta alkalmazzák ezeket a teszteket a munkatársak kiválasztásakor, és fontos lenne, hogy a pályaválasztást követően is használjuk ezeket. Ez a téma most napirenden van, és ebben mind a négy hazai orvoskar dékánja egyetért. – Ezek szerint rendszeres egyeztetés zajlik az orvoskari dékánok között? Igen, évente legalább négyszer sort kerítünk a személyes találkozóra. A tanulmányi osztályokat, dékáni hivatalokat és az orvos-továbbképzés munkatársait tömörítő Magyar orvosképzési és Egészségügyi oktatási Társaság minden évben ellátogat a négy hazai orvoskarra azzal a céllal, hogy megvitassuk az orvosképzés aktuális kérdéseit. Az orvoskarok dékánjai között kifejezetten jó a kapcsolat: mi nem vetélytársnak, hanem szövetségesnek tartjuk egymást. Hiszen nekünk az elsődleges érdekünk az, hogy mindegyik orvoskar magas színvonalon működjön, emelve az országimázst és a magyar orvosképzés elismertségét. – Ezt segíti elő a külföldiek oktatása is, hiszen az itt végzett orvosok jó hírünket kelthetik a világban… Ma több mint 1500 külföldi orvostanhallgató folytatja tanulmányait a Debreceni Egyetemen. Ez az igen jelentős létszám véleményem szerint azt is jelzi, hogy a világ visszaigazolja az oktatásunk minőségét. Évente 300 hallgató felvételére van lehetőségünk az angol programban, a jelentkezők száma messze meghaladja ennek a dupláját. Ennek köszönhetően nincs beiskolázási problémánk, sőt már a bemenetnél kiválogathatjuk a legalkalmasabb jelentkezőket. A világ több mint hatvan országából érkeznek hozzánk hallgatók, komoly hányaduk a Távol-Keletről: többek közt Japánból, Kínából, Vietnamból és Koreából. S bár a távol-keleti diákok nyelvi nehézségekkel küzdenek, példamutató a motiváltságuk és a munkához való hozzáállásuk. Ittlétük sok szempontból jelenXVIII. ÉVFOLyAM 2. SzÁM 2019. MÁrCIuS EgÉSzSÉgPOLITIKA ProgrAMALKoTáS tős, hiszen nem csak ők ismerik meg a mi kultúránkat, hanem mi is az övékét, és rajtuk keresztül betekintést nyerhetünk más országok tanulmányi követelményrendszerébe. A külföldiek képzése jelentős minőségjavulást eredményez az oktatásban, hiszen a nálunk tanuló külföldi diákok igényeinek – ilyen a valós tudás, a modern tananyag, a jó tankönyvek – kielégítéséből mi magunk is profitálunk. – Hol áll jelenleg a debreceni orvoskar a nemzetközi megmérettetésben? Az, hogy ki milyen helyet foglal el nemzetközi összehasonlításban, nagyban függ a marketingtől, vagyis attól, hogy a NÉVJEgY Dr. Mátyus László 1980-ban szerzett általános orvosi diplomát a Debreceni orvostudományi Egyemen. 1993-ban lett a biológiai tudomány kandidátusa, az MTA doktori címet pedig 2005-ben szerezte meg. 2007 óta egyetemi tanár, 2009-től vezeti Biofizikai és Sejtbiológia Intézet Biomatematikai Tanszékét. 2001-ban megalapította a Membrándinamikai Laboratóriumot, melyet azóta is irányít. Szűkebb érdeklődési területe a sejtfelszíni fehérjék szerveződésének valós eredményeit ki hogyan dokumentálja, és a tudományos eredmények milyen publicitást kapnak. Azt gondolom, hogy ezen a téren van még hova fejlődnünk, de az, hogy a HVg a Semmelweis Egyetemmel (SE) holtversenyben említette a karunkat az akadémiai és az oktatói kiválóságot illetően, szép eredménynek tekinthető. Már csak azért is, mert a SE – lévén szakegyetem – mind méretét, mind helyzetét tekintve különbözik a miénktől. A Debreceni Egyetem 14 karral működik, melyek között az általános orvosi Kar mindig is az egyetem meghatározó karának számított, és azt gondolom, a jövőben sem lehet más a célunk, mint hogy az is maradjon. Boromisza Piroska tanulmányozása. 2010 és 2013 között az áoK, TDT elnöke. 2011 óta az oTDT, orvos- és Egészségtudományi Szakmai Bizottság elnöke, több éven át a Magyar rektori Konferencia, orvos- és Egészségtudományi Bizottság társelnöke volt. A European Biophysical Societies Association volt elnöke, jelenleg is az Executive Committee tagja. A Magyar Biofizikai Társaság elnöke. 15 éven át a Journal of Photochemistry and Photobiology B: Biology főszerkesztője volt. 1999 és 2005 között a Debreceni Egyetem általános orvostudományi Karának dékán-helyettese volt, 2013 óta a kar dékánja. ZZZRUYRVLNRQ\YKX Orvosi szakkönyvek és egészségügyi LVPHUHWWHUMHV]WĞNLDGYiQ\RNiUXKi]D D=DItU3UHVV.LDGyJRQGR]iViEDQ IME – INTErDISzCIPLINÁrIS MAgyAr EgÉSzSÉgügy XVIII. ÉVFOLyAM 2. SzÁM 2019. MÁrCIuS 9
