Intézmények:Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók SzakmaiEgyesületének Elnöke
Évfolyam: III. évfolyam
Lapszám:2004. / 4
Hónap:május
Oldal:10-13
Terjedelem:4
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
Az elmúlt napok nyilatkozatháborúja, a döntéshozók- döntéselőkészítők magabiztossága valamint az opponálók esetenkénti demagógiája nem tette lehetővé, hogy publicitást kapjanak azok a kérdések, melyek megválaszolásával ez idáig adós maradt az előterjesztő. A kérdések objektívek, a kérdező nem bírálni vagy védeni akarja a rendszert, hanem választ kíván kapni olyan kérdésekre, melyek a lakosság egészségi ellátást és az állami költségvetést érintik. A kérdések sorrendje többé-kevésbé a törvénytervezetet követi.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA 10+2 kérdés az egészségügyi ellátásszervezőkről szóló törvény tervezetéhez Dr. Fendler Judit, Consuline Bt. Az elmúlt napok nyilatkozatháborúja, a döntéshozók-döntéselőkészítők magabiztossága valamint az opponálók esetenkénti demagógiája nem tette lehetővé, hogy publicitást kapjanak azok a kérdések, melyek megválaszolásával ez idáig adós maradt az előterjesztő. A kérdések objektívek, a kérdező nem bírálni vagy védeni akarja a rendszert, hanem választ kíván kapni olyan kérdésekre, melyek a lakosság egészségi ellátást és az állami költségvetést érintik. A kérdések sorrendje többé-kevésbé a törvénytervezetet követi. Hol és mennyi plusz forrás kerül a rendszerbe? Kerül-e pénz a rendszerbe az Ellátásszervező (ESZ) törzstőkéje révén? – értelmezésem szerint nem Az Ellátásszervező (továbbiakban ESZ) relatíve magas törzstőkével rendelkező, e célra létrejövő gazdasági társaság. („14.§ (1) Ellátásszervezői tevékenységet kizárólag olyan gazdasági társaság folytathat, amelynek törzstőkéje legalább a működés megkezdésének évében várható elvi számla bevétel 5%-át elérő mértékű pénzbeli betétet tartalmaz.”) A törzstőke, átlagos területet figyelembe véve (kb. 300 ezer ellátott/ESZ) 1,5-1,6 Mrd Ft kell legyen, de ez nem jelent plusz forrást (hiszen nem írja elő a Tervezet, hogy ezt az ellátásra kell fordítani), sőt ennek csak 20%-a (azaz 300320 M Ft, az éves számlabevétel 1%-a) szolgál kockázati biztosítékként, mint elkülönített alap, ami szintén nem befektetett tőke, per definitonem. („14.§/(2) Az ellátásszervező az (1) bekezdésben meghatározott törzstőke 20%-át elkülönített alapként kezeli, amely a tevékenységével összefüggésben jelentkező kockázatok biztosítékaként szolgál”). Kerül-e új pénz a rendszerbe egyéb, szabályozott úton? – értelmezésem szerint nem, vagy nem kötelező jelleggel „14.§/(4) Az ellátásszervező az (1) bekezdésben meghatározott pénzbeli betéttel egyező mértékű összeget köteles működésének első évében egészségfejlesztésre, illetve egészségügyi intézményfejlesztésre fordítani. Ez az összeg 10 IME III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. MÁJUS az 57.§ (1) bekezdésében meghatározott ráfordítás terhére elszámolható.” Azaz az Ellátásszervező az első évben el kell, hogy költsön kb. 1,5-1,6 Mrd Ft-ot a fenti célokra, de ezt az összeget „leszámítolja” a megtakarítás 45%-a ellenében. (Ld. „57.§ (1) Az ellátásszervező az elvi számla egészségbiztosítási ellátásokra szolgáló része tekintetében elért éves megtakarításból az 5%-ot meg nem haladó hányad legalább 45%-át az érintett biztosítottak egészségfejlesztésére fordítja”). Teheti ezt akár az első évtől kezdődően és addig, amíg ez a „beruházás” vissza nem jön. Számoljunk csak évi 5% megtakarítással, ami biztosan benne lehet a rendszerben különösebb faksznik nélkül is, az első évbe, maradva az eredeti számpéldánál, az 1,5-1,6 Mrd 45%-át már visszaveszi, tehát a 3. évtől egy fillérje sincs a rendszerben, viszont akkortól már a profitot is kiviheti, ami 5% megtakarítást feltételezve kb. évi 150-160 MFt (a megtakarítás 10%-a). Nem találok arra sem biztosítékot a Tervezetben, hogy az ESZ egészségfejlesztés illetve egészségügyi intézményfejlesztés címszó alatt nem a saját érdekszférájában álló céggel köt szerződést, ami további pénzeket vihet ki a rendszerből és a „befektetett” pénz még előbbi visszacsévélését jelenti (itt ui. nem megtérülésről beszélünk, hiszen nem kockáztat). Gondolhatunk itt banki tulajdonú egészségpénztár által nyújtott-ajánlott szolgáltatásra vagy akár pl. egy maga által felépített-beindított plasztikai klinikára (hiszen az új rendszer nem köti ki, hogy az ESZ által szerződött egészségügyi szolgáltató kapjon OEP finanszírozást, és az ESZ saját körzetén belül úgy finanszíroz, ahogy akar, ld. később). Ki lehet tulajdonosa egy ESZ-nek? A Tervezet szerint nem lehet tulajdonos az Önkormányzat, habár az előterjesztők ezt előszeretettel hangoztatják, hogy nem így van. „15.§ (1) Az ellátásszervezési tevékenységgel összeférhetetlen, ezért az ellátásszervezési tevékenységet folytató társaságban nem szerezhet tulajdont a) más ellátásszervező vezető tisztségviselője, b) a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz gyártója, forgalmazója, c) az egészségügyi szolgáltató, d) a b), c) pontokban felsoroltak tulajdonosa.” EGÉSZSÉGPOLITIKA Az egészségügyi szolgáltatók (értsd pl. kórház, járóbeteg-ambulancia) tulajdonosa jellemzően a területi önkormányzat, és ez a háziorvosi praxisok egy részénél is így van, tehát ki vannak zárva a tulajdonszerzésből. Nem lehet tulajdonos a szintén említett „bármilyen orvoscsoport” sem, csak akkor, ha tagjai az adott területen semmiféle egészségügyi szolgáltatást nem nyújtanak. Hány ESZ lehet? Egy ESZ hány területet láthat el? Lehet, hogy a lakosság egyötöde egy ellátásszervező által lesz ellátva? Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a tervezet alapján megadni a választ, nézzük: „(3) Az ellátásszervező legfeljebb további egy ellátásszervezőben szerezhet tulajdont.” – ez már kettő ESZ egy tulajdonosnál? „(4) A Gt. 289.§-a szerinti jelentős befolyással egy tulajdonos egyidejűleg legfeljebb két ellátásszervezőben rendelkezhet”. – 25% feletti tulajdonrésszel csak két helyen lehet valaki közvetlen tulajdonos, ez a fenti ponttal közvetetten már 4 lenne? „16.§ (1) Ha az ellátásszervező illetékességi területe több, az OEP által meghatározott ellátás-szervezési területi egységre terjed ki” – akkor most mennyi a több? négynél is több? – „az ellátásszervező köteles az egyes területi egységekkel összefüggésben kifejtett tevékenységével kapcsolatos nyilvántartásait és pénzeszközeit elkülönítetten kezelni.” „(2) Az ellátásszervező által ellátott lakosságszám az (1) bekezdés szerinti esetben (??) sem haladhatja meg az egymillió főt.” – összesen az országban? és az ESZ saját ESZjével együtt ez 2 millió? Biztos buta a kérdés, de nem egyértelmű a válasz. Az ESZ maga határozza-e meg, saját preferenciái alapján, hogy milyen szolgáltatást finanszíroz kedvezőbben, mint jelenleg az OEP, s milyeneket kedvezőtlenebbül? Milyen garanciák vannak a rendszerben? Az ESZ eltérhet +/- 15%-kal a jelenlegi német pontoktól, fejkvótáktól és HBCS pontoktól értékben. „A javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az ellátásszervező a szolgáltatók részére ne olyan mértékben, illetve ne olyan finanszírozási módszerrel számoltassa el az elvégzett szolgáltatásokat, ahogyan az az egészségbiztosítás általánosan érvényes szabályrendszerében meghatározásra került. Az egyes díjtételek csökkenthetők vagy növelhetők, továbbá arra is lehetőség van, hogy az ellátásszervező által kidolgozott, vagy átvett finanszírozási módszer váltsa fel az általánosan érvényeset. Így elképzelhető, hogy a Javaslat hatálybalépésekor alkalmazott háziorvosi fejkvóta rendszertől, vagy az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozásának homogén betegségcsoport alapú módjától eltérő módszer valósuljon meg az adott ellátás-szervezési egységben.” Lehet, hogy minden ESZ „szakmai alapon” meghatározza, hogy nála mennyit ér egy beavatkozás. Mi a garancia arra, hogy esetlegesen egy ESZ olyannyira alulfinanszíroz egy beavatkozást (nem tiltja, csak „nem szereti”), hogy az én körzetemben nagyon hosszú a várólista, és még az is lehet, hogy a betegnek érdemesebb lesz adott esetben „kimenni” a rendszerből is kifizetni a 10%-át a kezelésnek (ld. később) (persze ez így kimondva nem reális, de nincs garancia az ellenkezőjére). Mi a garancia arra, hogy az ESZ, ha épített vagy vett valami speciális szolgáltatót, nem affelé tereli a plusz finanszírozást (pl. lézeres szemészet). Ráadásul, ha valamely szolgáltató folyamatosan kevesebbet kapna, nem élhetne panasszal. „31.§/(3) Valamely szolgáltatástípusnak az általános szabályokban foglaltakhoz képest eltérő finanszírozásból adódó alacsonyabb szintű ellentételezése önmagában a diszkriminációt nem alapozza meg”. Mikor tagadható meg egy szolgáltatás ESZ általi finanszírozása a szolgáltató felé? Nem definitív, hogy mikor tagadható meg a szolgáltatás finanszírozása, ez a pont kicsit „elnagyolt”, rosszhiszeműen azt állítom, hogy ennek segítségével pillanatok alatt ki lehet szorítani egészségügyi szolgáltatókat a rendszerből. Hiányoznak itt is a garanciák. „33.§/(2) Az utólagos jóváhagyás akkor tagadható meg, ha az egészségügyi szolgáltató az ellátásszervezővel megkötött szolgáltatási szerződést megszegte. (3) A (2) bekezdésben meghatározott szerződés megszegésének minősül különösen, ha az egészségügyi szolgáltató a) nem tartotta be a betegút szervezési vagy ellátási rendet, b) jogosulatlan beavatkozást végzett.” Ennyi!?? Sérül-e a szabad orvosválasztás joga, és az egyenlő hozzáférés elve, és ha igen, ez baj-e? Amennyiben a biztosított nem a saját körzetében vesz igénybe ellátást, habár erre lehetősége lenne, ki kell fizetnie az egészségbiztosítási finanszírozásra vonatkozó általános szabályok szerinti térítés 10%-át. IME III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. MÁJUS 11 EGÉSZSÉGPOLITIKA A rendszer burkoltan dotálja a tehetősebbeket, tehát sérülhet az egyenlő hozzáférés elve, mert lehetővé teszi egyes OEP által nem finanszírozott szolgáltatások igénybevételénél a co-payment-et, ahol az ESZ által finanszírozott rész a teljes befizetésekből származik, de csak azok részesülnek belőle, akik megengedhetik maguknak azt, hogy a kezelés egy részét kifizessék. (Vö. a szocializmusban pl. a hús állami támogatásával, aki több húst evett, mert gazdagabb volt, az több támogatást is kapott). Kap-e egyéb forrást az Ellátásszervező, amit eddig az egészségügyi szolgáltatók működtetője (jellemzően az önkormányzat) nem kapott meg, tesz-e az állam plusz pénzt a rendszerbe? Szerintem igen, több szálon • • • a minimálbérrel automatikusan együtt növekvő, jelenleg kb. fejenként évi 500 Ft (a mindenkori havi minimálbér 1%-a évente) szervezési díj formájában (maradva a 300 ezres körzetnél ez évi 150 M Ft) Prevenciós díj formájában még egyszer ugyanennyit évente (kb. 150 MFt). valamint az új Tervezet a kapott forráshányadot úgy állapítja meg, sok év óta először, hogy „(2) Országos összesítésben az (1) bekezdésben meghatározott források összegének el kell érnie az előző évi forrásmennyiség a költségvetési törvény tervezésénél figyelembe vett tárgyévre vonatkozó fogyasztói ár-növekedés mértékével korrigált összegét. Azaz inflációval növeli az összeget évről évre, de nem csökkenti a megtakarításokkal, azaz mostantól a tavalyi kvóta élne örök időkre, indexálva!!! Mit kockáztat az ESZ? – véleményem szerint semmit tézmények állapotát, az ellátás minőségét, az ellátás biztosításának feltételrendszerét, az intézmények műszerezettségét” (77.§). Hogyan biztosítja a Tervezet, hogy az ESZ és tulajdonosának esetleges egyéb érdekeltségei között ne legyen kereszt-eladás (cross-sale), vagy akarja-e ezt biztosítani? Én visszatetszőnek találom a 78.§-t, ami arról szól hogy az ESZ vagy üzletet szerez (jutalékért??) egészségpénztárnak, vagy neki is van Egészségpénztára (mármint a tulajdonosnak) és ott vihet ki további „profitot”, minden korlátozás nélkül. „Az ellátásszervező önkéntes kölcsönös egészségpénztári szolgáltatóként, a pénztárral kötött írásbeli szerződés alapján, a pénztár részére a pénztárüzem működésének részét képező, azt lehetővé tevő, elősegítő, az egészségpénztári szolgáltató által nyújtott szolgáltatások elérhetőségének biztosítását célzó szolgáltatás-szervezési tevékenységet folytathat.” Ráadásul olyan áron számol el egymással, ahogy akar, hiszen „81.§ Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárnak az ellátásszervezővel szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatón keresztül nyújtott szolgáltatása tekintetében az elszámolási viszony jogalapját a pénztár és az ellátásszervező közötti szerződés hozza létre”. Innentől egyébként csak egy ugrás a CRM (customer relationship management „ügyfélkapcsolattartás”), ami arról szól, hogy egy meglevő ügyfelet, akinek ráadásul az összes adata és bizonyos fogyasztói szokásai nálunk vannak, hogyan lehet minél többször „levenni”. Kaphatok-e majd brossurákat a táplálékkiegészítőkről, a nem vényköteles „gyógyszerekről, „kiegészítő egészségpénztári szolgáltatások” keretében utazási irodákról, esetleg érdekeltté is tesznek, hogy ügynök legyek. Itt az új multi level marketing lánc, mindenki jól járhat és addig sem a betegségével foglalkozik. Az ESZ tulajdonképpen semmit nem kockáztat, vagy csak ez nem derül ki a Tervezetből. Megfelelőnek találják az adatvédelmi garanciákat? Az OEP garanciát vállal az ESZ csődje esetén az ellátásért (7.§), valamint „73.§ (1) Az ellátásszervező tevékenysége a helyi önkormányzat ellátási kötelezettségét, a helyi közszolgáltatások körében az egészségügyi, illetve az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítésével összefüggő, törvényben meghatározott feladatai ellátásáért viselt felelősségét nem érinti”, – tehát továbbra is az Önkormányzaté az ellátási felelősség, és ha jól értem, a beruházás, műszerellátás sem az ő kockázata, hiszen „annak elősegítése érdekében, hogy az önkormányzatok a rendelkezésükre álló fejlesztési eszközöket az egészségügyi ellátás szempontjából a leghatékonyabban tudják felhasználni, az ellátásszervező a tájékoztatás kapcsán javaslatot tesz a szolgáltatások fejlesztésére, ide értve az in- 12 IME III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. MÁJUS A fentiek miatt már eleve nem vagyok nyugodt, még ha nem is adják ki az adatomat. A 60.§ (4) pontja megnyugtató választ adhatna erre „Az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során a beteg által az Ebtv. 79.§ (2) bekezdésében foglalt személyes adatokon kívül csak a biztosított önkéntességen alapuló írásbeli hozzájárulása alapján kezelhet az ellátásszervező adatot” de sajnos ezt rögtön megkérdőjelezi a 34.§ 1/c pontja, miszerint „34.§ (1) Az ellátásszervező jogosult ellenőrizni az egészségügyi szolgáltatóknál a) a szolgáltatási szerződésben foglaltak teljesítését, b) a biztosítottak ellátásának teljesítését, c) az ellátás során keletkezett iratokat. EGÉSZSÉGPOLITIKA Különösen aggaszt e szempontból a 62.§, miszerint „Az ellátásszervező megállapodás alapján az adatkezelés céljával összhangban, a költséghatékony működés biztosítása érdekében a vele szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltató, illetve más ellátásszervező részére adatot szolgáltathat” Nem megnyugtató a személyazonosító adat felhasználhatósága sem, mert a Tervezet lehetővé teszi annak felhasználást többek között tudományos kutatás és finanszírozással összefüggő feladatok ellátásánál is, anélkül, hogy ezt pontosan definiálná. Mennyivel kerül többe az államnak (azaz nekünk) a rendszer fenntartása? 10 millió emberre évente a prevenciós díj és a szervezési díj 2x500x10 000 000, azaz 10 Mrd forint/év, plusz az ál- lamilag kiépítendő addícionális szervezet(ek) (pl. „Felügyelet”, államtitkárral az élén). Továbbra is fennmaradnak a Megyei Egészségpénztárak, további szerepük nem derül ki. Hol van a megfelelő szakembergárda, ha még az OEP is állandóan szakemberhiányról beszél az ellenőrzés területén? Olyan bérek lesznek, hogy a legjobb szakorvosok az ESZ alkalmazottai lesznek? Ez egyik oldalon ronthatja-e az ellátás minőségét, magasak lesznek-e így az ESZ adminisztrációs költségei, amit szintén az ellátásból kell kigazdálkodni? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, addig tartja bennem a lelket a Tervezet egyik kijelentése, amennyiben „a tervezet a betegút szervezését arra bízza rá, aki ehhez legjobban ért.” A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Fendler Judit 1990-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán. 1990-1992 között az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég, 19952002 között a Budapest Bank ügyfél-kapcsolattartója, vállalati üzletköz- pont-vezetője, az áruhitel üzletág vezetője, majd a Budapest Bank Csoporthoz tartozó Budapest Áruhitel Rt. vezérigazgatója. 2002-től a ConsuLine Bt. tanácsadója. 1995-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen doktori fokozatot szerzett. Jelenleg a SOTE Egészségügyi Menedzserképző programjának másodéves hallgatója. Tisztelt Kolléga! A Magyar Orvosi Kamara elnöksége 2004. március 17-én úgy döntött, hogy új, más hangon szólítja meg tagságát. A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata a következőkben Orvosok Lapja címen jelenik meg, több mint 40 ezer példányban. Az újság a kamara céljait, törekvéseit tolmácsolja, s miként már a neve is sugallja, összetartozásunkat fejezi ki. Közvetíti továbbá a szakmapolitika izgalmas, sokszor ellentmondásos kérdéseit és bemutatja az orvostársadalom érdekes személyiségeit, társadalmi eseményeit. Kiemelt helyet ad az orvosi lét elengedhetetlen követelményének, a szakmai továbbképzésnek is, értékes összefoglalók, guide-line-ok formájában. Céljaink között szerepel az orvosi hivatás értékeinek bemutatása, az egészségügyben dolgozók önbecsülésének és társadalmi presztízsének növelése. A lap kiadására az elnökség Magyarország legnagyobb orvosi szaklapkiadóját kérte fel. A Promenade Kiadó az elmúlt, több mint egy évtizedben bebizonyította a magas szintű szakmai továbbképzés iránti elkötelezettségét és igényességét. Dr. Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke IME III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004. MÁJUS 13
