Rossz megoldás az egészségügyi források csökkentése a költségvetési egyensúly érdekében.

Összehangolt kormányzati tevékenységre van szükség az egészség javítása és az egyenlőtlenségek érdekében, az egészség ugyanis politikai döntés – fogalmazott Jakab Zsuzsanna, a WHO regionális igazgatója az IME egészség-gazdaságtani konferenciáján tegnap.

Európai összehasonlításban Magyarországot számos kevésbé fejlett ország előzi meg, s bár folyamatban vannak jó kezdeményezések az egészségügyi ágazatban, ám szükség lenne nagyobb kormányzati elkötelezettségre a regionális igazgató szerint. Jelenleg az EU-ban sereghajtók vagyunk a születéskor várható időtartamot tekintve – 11,5 év a különbség a legmagasabb értékhez képest –, de jelentős az elmaradásunk az európai régióhoz képest is. Mindezt nem ellensúlyozza, hogy a 45 év alattiak körében a halálozási szint közelít az uniós átlaghoz, ugyanis állandósult az elmaradás az idősebbek körében. Ma 13 évvel hosszabb ideig él egy magasan képzett, fejlett régióban élő férfi egy másik, alulképzett, fejletlen régióban élővel szemben Magyarországon. Hangsúlyozta: a rossz egészségi állapot fokozza a társadalmi egyenlőtlenségeket, sőt: rontja a makrogazdasági mutatókat.

Magyarország nincs egyedül a problémáival, s bár az Európai Régió jó úton halad az Egészség 2020 program céljainak megvalósításában, számos hiányosság mutatkozik máshol is. Ezért is javasolja a WHO az „egyenlőtlenség az egészségben" tanulmány ajánlásainak végrehajtását, beépítését a kormányzati egészségprogramba. 

A WHO az egyik legfőbb kihívásnak tartja a megfelelő szintű  közfinanszírozás biztosítását az egészségügy számára, a betegek biztosítási védelmét a betegség költségterhei ellen. Jakab Zsuzsanna rámutatott: míg Európában egyre többet költenek közfinanszírozásból az egészségügyre – tíz év alatt 12,3 százalékról 13,7 százalékra nőtt az arány – addig Magyarországon csökkent az egészségügy részesedése, mára 10 százalék alá került, s így jelentős a lemaradásunk az EU 14 százalékos átlagától. Az is megfigyelhető, hogy ahol magasabbak az egészségügyi közkiadások, ott alacsonyabbak a betegterhek, tette hozzá, s már azt is jónak tartaná, hogyha hazánk felzárkózhatna Csehország, Szlovénia, de legalább Szlovákia szintjére.

A regionális igazgató leszögezte: rossz megoldás az egészségügyi közkiadások csökkentése az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében,  mert növelheti a szegénységet. Mint idézte, az IMF is  negatívan ítélte meg ezt a jelenséget - nem kis meglepetést okozva.

A magánkiadások aránya hazánkban nagyon magas: jelenleg 30 százalékos a mértéke a teljes egészségügyi kiadásokon belül, s a WHO limitjei szerint 35 százaléknál már belép a "piros", úgynevezett veszélyes zóna, míg 15 százalékig tart a „zöld" zóna, vagyis az elfogadható arány. A nagyon magas magánkiadások katasztrofális elszegényedéshez vezethetnek, Európában közel 30 millió ember vált szegénnyé egészségügyi kiadásai miatt főként Európa keleti, dél-keleti részén. Hazánkban 900 ezerre tehető azon háztartások száma, ahol az élelmiszerre fordított kiadások után megmaradt jövedelem több mint tíz százaléka egészségügyi magánkiadásra megy el.

Magyarországon a gazdasági helyzet javulásával emelni kell az egészségügyi közkiadások arányát az EU-val összhangban a regionális igazgató szerint. Ez megtakarítással is járna, hiszen becslések szerint hazánkban az elkerülhető betegségteher a GDP 12 százalékát teszi ki!

Ezen túl az egészségügyi ellátásnak alkalmazkodnia kell az idősödő társadalomhoz, hiszen a krónikus, nem fertőző betegségek teszik ki a betegségteher 80 százalékát. Az alapellátásban a fejlődés ellenére elégtelenek az ösztönzők a definitív ellátás érdekében, hiányos az ellátási szintek összehangoltsága.

Fájdalmas tény, hogy a rendszerváltás óta eltelt 25 év a modernizáció szempontjából félresiklott, nem jöttek az eredmények, fogalmazott Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora. Úgy vélte, szembe kell nézni a kudarccal, és meg kell kezdeni a felzárkózást. Olyan silányak az eredmények, amelyek még a szocializmust sem jellemezték, tette hozzá. Nem tudunk az EU-hoz felzárkózni, s hiába jók a gazdasági mutatók, csak rövid távú a gazdaságélénkülés, és messze nem akkora mértékű, mint amekkorát a forrásbevonások (az uniós támogatások, a magánnyugdíj vagyon) indokolnának.

A forráskivonások egyik áldozata az egészségügy, emiatt van az, hogy a magyar népesség egészségi állapota rosszabb, mint ami a gazdasági fejlettség alapján várható lenne. A kevés forrást sem elég jól használjuk fel, emiatt a népesség egészségi állapota rosszabb, mint ami az egészségügyre fordított kiadások alapján várható lenne. A professzor szerint társadalmi konszenzusra lenne szükség, hogy legalább húsz nyugodt év legyen egy új rendszer kiépítéséhez.

Cikk forrása | 2015-06-25