Absztrakt:

Vitathatatlan, hogy 2020 sok szempontból a legnehezebb éveink közé sorolható. Az IME, hasonlóan a gazdaság számos szereplőjéhez, az alapítását követő 18 év szakadatlan fejlődése után, másokhoz hasonlóan beleütközött a koronavírus pandémia okozta vírusfertőzés okozta jelentős nehézségekbe. Ennek a leküzdése embert próbáló feladat, még nincs vége, és nehéz is megjósolni, hogy mikor jutunk el oda. Azt is tudjuk, hogy a járvány lezárásakor ez már nem ugyanaz a világ lesz. Az IME helyzetét tovább nehezítette, hogy szinte napra egyezően a járvány megjelenésével, a lap elvesztette alapító tulajdonosát, lapigazgatóját. Tamás Éva halálát követően, amikor még nem gondoltunk a küszöbönálló további nehézségekre, a Szerkesztőség minden egyes tagjában megvolt a folytatás, a talpra állás iránti elhatározás, jóllehet mindannyian láttuk, hogy nem csupán egy vezetőt, hanem egy koncepciózus, határozott irányt mutató személyiséget vesztettünk, aki napi 24 órában dolgozott nem csupán a lapért, hanem a hazai egészségügy egészéért, a szakmai/tudományos sajtó lehetőségei között. Elvesztésének következménye, hogy a lapnak szembe kell nézni a következő tulajdonos esetleges új koncepcióinak megjelenésével, az ebből következő, személyekre is lebontható feladatokkal.