A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Kegyelmi állapot A közelmúltban, egy szakmai konferencián öt perces előadásban vázolhattam fel a magyar egészségügy gazdasági környezetét, helyzetét. Az előadást A tanú című film egy rövid jelenetével vezettem be, amikor is Pelikán József gátőr családjával, a Duna által elöntött területen egy fa tetején gubbaszt és két örök becsű mondatot mond: „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Ja, elvtársak, az élet nem egy habostorta...” Ez a két mondat kiválóan jellemzi azt a helyzetet is, melyben az egészségügy található. E kedvezőtlen felütés ellenére úgy ítélem meg sokadmagammal együtt, hogy egy egészen különleges helyzet alakult ki, nevezhetjük kegyelmi állapotnak, mert nagyon régen fordult elő az, hogy az egészségügy valamennyi szereplője – politikus, szakmapolitikus, egészségügyi dolgozó, és végül de nem utolsó sorban az ellátandó lakosság – úgy gondolja, hogy nincs tovább, a helyzet tarthatatlan, alapvető változtatásokra van szükség. Ezt a kegyelmi állapotot, a szakmai közélet növekvő kooperációját visszatükrözi az is, hogy a médiában nagy publicitást kapó adósságfelmérést a kollégák soha nem látott fegyelemmel hajtották végre annak érdekében, hogy az a döntéshozatalt kellően megalapozza. Az is természetes, hogy az értékelésben, az adatok értelmezésében a szereplők nincsenek azonos véleményen, másés más szempontokat emelnek ki. Ez adódhat pozíciójukból is, de a fő irányvonalban kézzelfogható az egyetértés. Köszönhető mindez annak is, hogy a tárca, illetve az államtitkárság vezetői folyamatosan tárgyalnak, egyeztetnek az ágazat véleményformálóival, érdekképviselőivel, és néhány olyan intézkedést hoztak, amelyek megnyugtatták az ellátórendszert. Az ágazati vezetés jó irányba indult el, de az is jól látható, hogy tovább kell lépni: többletforrás, strukturális átalakulás és fegyelmezett munkavégzés nélkül az ágazat nem hozható rendbe. A kegyelmi állapotra utal a tárgyalófelek egyetértése abban is, hogy a fent vázolt folyamatokhoz sok dolog kell, többek között türelem és idő, de az átalakítást, a rendbetételt (beleértve a finanszírozást is) a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához kíván segítséget nyújtani a XVII. Magyarországi Egészségügyi Napok tudományos programja, az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően nagyon magasan kvalifikált szakemberek, tudósok által jegyzett előadásokkal, valamint a csütörtök délutáni EGVE-blokkal, ahol a régiós kollégák mondják el problémáikat és tesznek javaslatokat. Az együttműködés jegyében kísérleti jelleggel péntek délután rehabilitációs szakmapolitikai blokkot is tartunk, melyre szeretettel várjuk a kongresszus minden résztvevőjét annak érdekében, hogy kihasználják azt az alkalmat, hogy találkozhatnak a rehabilitáció, a krónikus ellátás szakmai (tudományos, érdekképviseleti vezetőivel), valamint az államtitkárság képviselőjével. A XVII. Magyarországi Egészségügyi Napok valamennyi előadása azt a jogos társadalmi elvárást közvetíti, annak végrehajtásához ad segítséget, szakmai információt, amelyet a következő módon fogalmazhatunk meg: Olyan egészségügyet akarunk kialakítani, amelyre morálját, struktúráját, szolgáltatási színvonalát, szervezettségét, működését tekintetbe véve, nyugodt lelkiismerettel bízhatjuk a rászorulókat, beleértve szeretteinket is. Dr. Ari Lajos EGVE elnök IME IX. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2010. OKTÓBER 3
