Évente több mint 700 milliárd forintot költ a lakosság egészségügyre saját zsebből.

Lassan, de biztosan nő az egészségügyi kiadásokon belül a magánfinanszírozás aránya, a 2011-es adatok szerint a lakosság már 769 milliárd forintot költött saját zsebből az egészségügyre, ami az összkiadás (2199 milliárd) 35 százaléka volt. Sőt, egy évvel később a becslések szerint ez az arány már 37 százalék. Ez az igencsak magas szám főleg a miatt alakult ki, mert egyre szűkebb a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások köre. Mindez az IME szaklap csütörtöki konferenciájánhangzott el.

Az évi több mint 700 milliárd forintot a háztartások főleg gyógyszerre és gyógyászati segédeszközökre költik (80-82 százalékát), csupán 13-15 százalékát fordítják egészségügyi szolgáltatásokra – ismertette az elmúlt 10 év adatait Péteri János, a GKI Egészségügy-kutató Intézetének vezető tanácsadója. Hangsúlyozta, hogy bár korábban valamelyest csökkent a hálapénz részaránya a magánkiadásokban, nem várható, hogy 4-5 százalék alá megy.

A magánfinanszírozás arányának növekedése ellenére nem voltak túl bizakodóak a konferencián résztvevő nagy biztosítók egészségügyi ágazatainak képviselői. Annak ellenére sem, hogy 2012 óta a munkáltatók adómentesen köthetnek egészségügyi biztosítást munkavállalóiknak.

Dr. Takács Zoltán a Főnix-Med Egészségügyi Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett arra, hogy a jogszabály életbelépésekor a döntéshozók úgy számoltak, hogy ez egy 50 milliárdos piac lesz, ehhez képest számításai szerint 1,5-2 milliárd forintot költöttek, költenek magán egészségügyi biztosításokra az emberek. Ráadásul alapvetően nem is egészségügyi szolgáltatást vesznek, hanem összegbiztosítást kötnek, azaz pénzt vesznek ki, ami az esemény bekövetkeztekor valószínűleg hálapénzként landol az orvosok zsebében. Mindez pedig nem segíti sem az egészségügy, sem a biztosítási piac fejlődését.

Derűlátóbb volt dr. Váradi Péter, az AXA Egészségpénztár ügyvezető igazgatója. Szerinte egyre több magánembert lehet megszólítani, és bár a munkáltatók valóban nehezen motiválhatók, az egyének egyre inkább megértik a magán egészségbiztosításban rejlő lehetőségeket. A biztosítók nyújtotta szolgáltatások ráadásul a hálapénz ellen hatnak, hiszen egy biztosító nem engedheti meg magának, hogy ne legyen átlátható. Azt Váradi Péter is elismerte, hogy túlzó volt 50 milliárd forintos biztosítási piacot prognosztizálni, és azt is, hogy elég lassan alakul ki ez a rendszer. Pedig példaként említette, hogy Spanyolországban, ahol szintén adókedvezményekkel ösztönözték a magánszektor kiépülését, pillanatok alatt magánkórházak nyíltak, és percek alatt kiépült egy működő rendszer. 

A magánegészségügy képviselői szerint fontos lenne, hogy ne csak a munkáltatók, hanem a magánemberek is részesüljenek adókedvezményekben, ezzel is még jobban ösztönözve őket, hogy maguk is tegyenek egészségükért. Határozottabban szét kellene választani a szolgáltatásokat az összegbiztosításoktól, és pontosan meg kellene határozni, hogy milyen szolgáltatások vannak a közfinanszírozott csomagban és melyek nem. Ennek alapján lehetne végre tisztán látni, és a megfelelő ellátásokat nyújtani a magánfinanszírozott egészségügyben.