IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő

  • Cikk címe: Beköszöntő
  • Szerzők: Dr. Sinkó Eszter
  • Intézmények: IME szerkesztőség
  • Évfolyam: IX. évfolyam
  • Lapszám: 2010. / 10
  • Hónap: december
  • Oldal: 3
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Cikk Író(k) Státusz
Beköszöntő Dr. Sinkó Eszter
A Semmelweis tervről Dr. Pásztélyi Zsolt, Dr. Schiszler István , Dr. Kövi Rita
Konzultáció a kórházigazgatókkal a Semmelweis Tervről IME Szerkesztőség
A partnerségi viszonyok fejlesztésének jelentősége az egészségügy finanszírozásában Dr. Bacskai Miklós, Dr. Komáromi Tamás, Gyáni Gergely
Aluldiagnosztizáltak a magyarországi COPD-s betegek IME Szerkesztőség
Lépéskényszerben Interjú Pesti Imre főpolgármester-helyettessel Nagy András László
A progresszivitás kialakítása, mint a struktúra formálás szakmai eszköze Dr. Kövi Rita
Vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) - az egészségügy kihívásai Urbán Katalin
COPD Referenciakórház letta Törökbálinti Tüdőgyógyintézet - Interjú Nemes Máriával és Dr. Fülöp Rudolffal Boromisza Piroska
iGEM 2010 Team Debrecen IME Szerkesztőség
Tudomány és gyógyszeripar együttműködése: európai szintű egység a leukémia terápiájában Fazekas Erzsébet
Semmelweis Symposium 2010 IME Szerkesztőség
Betegségügy, vagy egészségügy? - Interjú Prof. Dr. Kiss István MOTESZ elnökkel Boromisza Piroska
A dienogest egészség-gazdaságtani elemzése az endometriózis kezelésében Dr. Gerencsér Zsolt , Bécsi Rita, Rózsa Péter
Agyi bioelektromosképalkotás: Új lényeg-kiemelési eljárások alkalmazása Laplace térképek alapján Fülöp Kornél, Prof. Dr. Nagy Zoltán, Dr. Magos Tibor, Végső Balázs, Prof. Dr. Kozmann György
Kardiológiai bioelektromos képalkotás testfelszíni és epicardiális szinten Tarjányi Zsolt, Fülöp Kornél, Prof. Dr. Maros István, Tuboly Gergely, Prof. Dr. Kozmann György
Ujjbillentéssel provokált motoros kérgi aktivitás vizsgálata sLORETA-val Fülöp Kornél, Prof. Dr. Nagy Zoltán, Dr. Magos Tibor, Végső Balázs, Prof. Dr. Kozmann György
Beszámoló az ágazati informatika fejlesztési irányairól Dr. Surján György, Somogyi László
Vesepótló kezelésen, szervátültetés elôttInterjú Darren-nel, Európa leggyorsabb beteg emberével Fazekas Erzsébet

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Sinkó Eszter Intézmény: IME szerkesztőség
Beköszöntő Újabb nehéz év előtt az egészségügy Nagy várakozás előzte meg a Fidesz győzelmét, majd kormányalakítását, főleg az egészségügyben. Ugyan sejteni lehetett, hogy a forrásbőség időszaka nem köszönt be egyhamar, azonban ennyire szerény belépőre azért kevesen tippeltek volna előzetesen. Újra bebizonyosodott, kormányzati pozícióból értékelve minden másképpen fest, mint az ellenzék padsoraiból. Nem segíti a kormányt a nemzetközi gazdasági környezet sem; görög válsággal indult a nyár, majd a spanyoloknál feslett fel a „varrás”, most éppen az íreknél áll a bál, s ki tudja mikor köszönt be a portugál vagy a román fizetésképtelenség. Cudar egy világ. Nem kedvez az egészségügy kibontakozásának, lássuk be. A következő esztendő költségvetési számai a szolgáltatók esetében – a legjobb szcenárióval kalkulálva – nominálisan az ideivel azonos értéket mutatnak, ami reálértéken 3,5 százalék mínuszt takar, de a gyógyszerkassza esetében még ezzel a (jó) hírrel sem szolgálhatunk. Az ágazat együttes pozícióvesztése reálértéken durván 50-55 milliárd forintba kerül – mindanynyiunknak. (Akit érdekelnek a számok részletezve: az idei esztendő gyógyító-megelőző kasszája 757,6 milliárd értékből indul ki, amit megfejel a decemberben átadandó 27,5 milliárd Ft-os kormányzati többletforrás, összesen 785 környékén zár ez a kassza.) Ellenben a gyógyszerek vonatkozásában idén vélhetően 355-360 milliárd Ft-ot tesz majd ki a társadalombiztosítási támogatáso kiadás, szemben a jövő esztendő 343 milliárdosra tervezett gyógyszerkasszájával. A jövő esztendőre tervezett 770+15 gyógyító-megelőző kassza alacsony voltára egyetlen sovány gyógyír, hogy ebből nem kell „visszamenőleg” kifizetni 34,5 milliárdot, mint az történt 2010 januárjában, az előrehozott 1 havi finanszírozáson keresztül. Ez lehetővé tesz néhány prospektív, a rendszert statikus helyzetéből előremozdító lépést: némi alapdíj emelés az alacsony bérek romló nettója miatt, az egynapos ellátások terjedésének támogatását, a TVK enyhítését a degresszió visszavezetésével, amit a szolgáltatói szövetségek régóta kértek. A rossz híreknek ezzel nincs vége. Az ÁNTSZ és az OEP területi szervei megyei kormányhivatalok irányítása alá kerülnek, rontva ezzel az ágazati minisztérium eszköztárát a helyi szintű beavatkozásokra. Előre kódolható az ügyintézés lassúbb üteme, a döntések útjának meghosszabbodása, ahogyan ez a NEFMI működésében is látszik. Az ágazati minisztérium esetében sem bizonyult szerencsés döntésnek a humánerőforrásokkal kapcsolatos apparátusok összevonása, mivel eredeti célját, – amiért életre hívták, – nem tudta elérni: a gazdasági tárcákkal szemben egy ütőképesebb, a kormányon belül nagyobb lobbi erőt képviselő apparátus megjelenítését. Egy másik lehetséges cél, a megatárca szakfeladatainak együttes kezelésében rejlő szinergiák kihasználása, nos ennek érdekében pedig egy hatékonyan működő ágazatközi bizottság is megtette volna... (Csodálkoznék, ha a minisztérium ebben a felállásban zárná ezt a kormányzati ciklust.) Időközben megjelent a (várva várt) Vitairat, a Semmelweis Terv, amely az Egészségügyért Felelős Államtitkárság vízióját foglalta össze a jövő egészségügyéről. Már most érzékelhető, lesz feszültség a megyei önkormányzatok és az államtitkárság között az átalakítás keretrendszere miatt, mivel a nagytérségi (aka régió) egészségszervezési intézetek életre hívása esetenként felülírhatja a megyék saját elgondolásait térségük ellátásának átszervezésében. Megfejtésre váró jelenség, miért nem reagálják le – legalábbis egyelőre nem adtak hangot ezirányú kétségeiknek – a megyei önkormányzatok azt a kormányzati mozgást, aminek következményei rendkívüli komolyságúak reájuk nézve, miután a megyei kormányhivatalok mandátuma egyre több olyan területre nyúlik át, ami eddig az önkormányzatok hagyományos feladatai közé tartozott. Mintha teljesen új társadalomfilozófiai modellen alapuló országot építenénk, anélkül, hogy ezt a többség észlelte volna. Egyes médiumok nem véletlenül beszélnek a decentralizált kormányhivatalok – prefektúrák – francia modellre hajazó megjelenéséről. Ezek létrehozásával mindenesetre az egyes térségi szinteken az állam érdekeinek markánsabb megjelenése várható. Az államtitkárság koncepciója védhető az önkormányzatokkal szemben, hiszen elsődlegesen kormányzati feladat a közfinanszírozott ellátórendszer térségi kapacitásainak, s e kapacitások által ellátandó közfeladatoknak a meghatározása, amely tudvalevően igényli a megyehatárokon való átlépést. Természetesen akceptálható az önkormányzatok aktivitása is, ha már egyszer tulajdonosai az egészségügyi intézményeknek, ezért az értelmes kompromisszumok megkötésének jött el az ideje, reméljük sikerül a szereplőknek olyan egyezségre jutniuk az átrendezések során, ami a betegek érdekeit is szolgálja. Az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának növelését az elmúlt 10 esztendőben mindenki a struktúra átalakításához kötötte. Ha visszatekintünk, voltak kemény és soft módszerek, az államtitkárság láthatóan mindkét módszert beveti. Az intézmények várhatóan túl fogják élni a 2010-es esztendőt, azonban még egy komoly félelem van, humán erőforrás oldalról: nehogy úgy járjunk, mint Napoléon az orosz hadjárattal. Mire ugyanis Moszkvába ért, – ugyan minden csatát megnyert, – de serege már nem maradt... Sok sikert az ellátórendszer minden felelős szereplőjének, és várjuk a folytatást... Sinkó Eszter a Szerkesztőbizottság tagja IME IX. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 3