Beköszöntő

|
Főoldal
Cikk keresés IME-ben
Beköszöntő

Cikk címe: Beköszöntő
Szerzők: Dr. Sinkó Eszter
Intézmények: IME szerkesztőség
Évfolyam: IX. évfolyam
Lapszám: 2010. / 10
Hónap: december
Oldal: 3
Terjedelem: 1
Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Cikk megtekintése

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide

Beköszöntő Újabb nehéz év előtt az egészségügy Nagy várakozás előzte meg a Fidesz győzelmét, majd kormányalakítását, főleg az egészségügyben. Ugyan sejteni lehetett, hogy a forrásbőség időszaka nem köszönt be egyhamar, azonban ennyire szerény belépőre azért kevesen tippeltek volna előzetesen. Újra bebizonyosodott, kormányzati pozícióból értékelve minden másképpen fest, mint az ellenzék padsoraiból. Nem segíti a kormányt a nemzetközi gazdasági környezet sem; görög válsággal indult a nyár, majd a spanyoloknál feslett fel a „varrás”, most éppen az íreknél áll a bál, s ki tudja mikor köszönt be a portugál vagy a román fizetésképtelenség. Cudar egy világ. Nem kedvez az egészségügy kibontakozásának, lássuk be. A következő esztendő költségvetési számai a szolgáltatók esetében – a legjobb szcenárióval kalkulálva – nominálisan az ideivel azonos értéket mutatnak, ami reálértéken 3,5 százalék mínuszt takar, de a gyógyszerkassza esetében még ezzel a (jó) hírrel sem szolgálhatunk. Az ágazat együttes pozícióvesztése reálértéken durván 50-55 milliárd forintba kerül – mindanynyiunknak. (Akit érdekelnek a számok részletezve: az idei esztendő gyógyító-megelőző kasszája 757,6 milliárd értékből indul ki, amit megfejel a decemberben átadandó 27,5 milliárd Ft-os kormányzati többletforrás, összesen 785 környékén zár ez a kassza.) Ellenben a gyógyszerek vonatkozásában idén vélhetően 355-360 milliárd Ft-ot tesz majd ki a társadalombiztosítási támogatáso kiadás, szemben a jövő esztendő 343 milliárdosra tervezett gyógyszerkasszájával. A jövő esztendőre tervezett 770+15 gyógyító-megelőző kassza alacsony voltára egyetlen sovány gyógyír, hogy ebből nem kell „visszamenőleg” kifizetni 34,5 milliárdot, mint az történt 2010 januárjában, az előrehozott 1 havi finanszírozáson keresztül. Ez lehetővé tesz néhány prospektív, a rendszert statikus helyzetéből előremozdító lépést: némi alapdíj emelés az alacsony bérek romló nettója miatt, az egynapos ellátások terjedésének támogatását, a TVK enyhítését a degresszió visszavezetésével, amit a szolgáltatói szövetségek régóta kértek. A rossz híreknek ezzel nincs vége. Az ÁNTSZ és az OEP területi szervei megyei kormányhivatalok irányítása alá kerülnek, rontva ezzel az ágazati minisztérium eszköztárát a helyi szintű beavatkozásokra. Előre kódolható az ügyintézés lassúbb üteme, a döntések útjának meghosszabbodása, ahogyan ez a NEFMI működésében is látszik. Az ágazati minisztérium esetében sem bizonyult szerencsés döntésnek a humánerőforrásokkal kapcsolatos apparátusok összevonása, mivel eredeti célját, – amiért életre hívták, – nem tudta elérni: a gazdasági tárcákkal szemben egy ütőképesebb, a kormányon belül nagyobb lobbi erőt képviselő apparátus megjelenítését. Egy másik lehetséges cél, a megatárca szakfeladatainak együttes kezelésében rejlő szinergiák kihasználása, nos ennek érdekében pedig egy hatékonyan működő ágazatközi bizottság is megtette volna... (Csodálkoznék, ha a minisztérium ebben a felállásban zárná ezt a kormányzati ciklust.) Időközben megjelent a (várva várt) Vitairat, a Semmelweis Terv, amely az Egészségügyért Felelős Államtitkárság vízióját foglalta össze a jövő egészségügyéről. Már most érzékelhető, lesz feszültség a megyei önkormányzatok és az államtitkárság között az átalakítás keretrendszere miatt, mivel a nagytérségi (aka régió) egészségszervezési intézetek életre hívása esetenként felülírhatja a megyék saját elgondolásait térségük ellátásának átszervezésében. Megfejtésre váró jelenség, miért nem reagálják le – legalábbis egyelőre nem adtak hangot ezirányú kétségeiknek – a megyei önkormányzatok azt a kormányzati mozgást, aminek következményei rendkívüli komolyságúak reájuk nézve, miután a megyei kormányhivatalok mandátuma egyre több olyan területre nyúlik át, ami eddig az önkormányzatok hagyományos feladatai közé tartozott. Mintha teljesen új társadalomfilozófiai modellen alapuló országot építenénk, anélkül, hogy ezt a többség észlelte volna. Egyes médiumok nem véletlenül beszélnek a decentralizált kormányhivatalok – prefektúrák – francia modellre hajazó megjelenéséről. Ezek létrehozásával mindenesetre az egyes térségi szinteken az állam érdekeinek markánsabb megjelenése várható. Az államtitkárság koncepciója védhető az önkormányzatokkal szemben, hiszen elsődlegesen kormányzati feladat a közfinanszírozott ellátórendszer térségi kapacitásainak, s e kapacitások által ellátandó közfeladatoknak a meghatározása, amely tudvalevően igényli a megyehatárokon való átlépést. Természetesen akceptálható az önkormányzatok aktivitása is, ha már egyszer tulajdonosai az egészségügyi intézményeknek, ezért az értelmes kompromisszumok megkötésének jött el az ideje, reméljük sikerül a szereplőknek olyan egyezségre jutniuk az átrendezések során, ami a betegek érdekeit is szolgálja. Az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának növelését az elmúlt 10 esztendőben mindenki a struktúra átalakításához kötötte. Ha visszatekintünk, voltak kemény és soft módszerek, az államtitkárság láthatóan mindkét módszert beveti. Az intézmények várhatóan túl fogják élni a 2010-es esztendőt, azonban még egy komoly félelem van, humán erőforrás oldalról: nehogy úgy járjunk, mint Napoléon az orosz hadjárattal. Mire ugyanis Moszkvába ért, – ugyan minden csatát megnyert, – de serege már nem maradt... Sok sikert az ellátórendszer minden felelős szereplőjének, és várjuk a folytatást... Sinkó Eszter a Szerkesztőbizottság tagja IME IX. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 3