A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő „...nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország...” Lapunk kapcsán az elmúlt tizennégy évben rengeteg emberrel találkoztam, rengeteg rendezvényen, sajtótájékoztatón voltam, végighallgattam az éppen aktuális, vagy annak tűnő információkat. Emberek jöttek, mentek, tűntek el, kevesen, vagy alig maradtak. Így karácsony előtt, adventkor, nosztalgiával gondol az ember szép estékre, kedves emberekre, baráti beszélgetésekre, őszinte pillanatokra. Még kora gyermekkora is előtűnik, hulló hópihékkel, hajnalban rorátéra induló nagymamájával, a jászollal, bárányokkal és a Három királyokkal. Amikor még nem értette, hogy hogyan lehetnek napkeletiek a bölcsek. Beszélgetésekre gondol, ahol még csak fel sem sejlik a „rettenet éjszakája”, mint amilyen a múlt hét hétfője volt. Amikor kicsi hazánk kis és nagy településeit megfagyasztotta, megbénította a jég, fák recsegtek, ropogtak, dőltek, – házra-emberre. Rettegéssel teli, két hosszú napon keresztül életeket veszélyeztetett, utakat zárt el, sötétségbe, kietlen hidegbe borított egész településeket. És az erdők?! Hogy merjünk sétálni ezután a fák között? Hol találunk biztos helyre, menedékre? Hogyan változhatnak újra biztonságossá, nem ingoványossá erdőink, házunk, udvarunk? Mégis, a jégbefagyott fák felengednek, a víz mélyebb rétegekbe, a gyökereket, az életet táplálni visszavonul. És lám, emberi odafigyeléssel, összefogással a házak is, az emberek is, megmenekülnek. Jönnek szívet melengető, újabb találkozások is. Egyszerű emberek, akik segítenek a dőlő fát kivágni, orvosok, akik életeket mentenek, nővérek, akik éjjel-nappal ott állnak a beteg mellett. Konferenciáinkon fiatalok, egyetemisták szemében ott ragyog a tisztaság, a jövőbe vetett hit. A kezdet, az előrelépés lehetősége. És a még megmaradt régi ismerősök, akikkel jó újra találkozni. Megölelni. De nemcsak Karácsonykor. Az embert bizonyosság fogja el: igen, angyal jár mostanában nálunk, vigyáz ránk. Csak mi is tudjunk vigyázni egymásra! Ezen gondolatok jegyében kívánok minden kedves Olvasónknak Boldog Karácsonyt! Tamás Éva lapigazgató IME XIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2014. DECEMBER 3